1.

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem – amelyet a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) terjesztett elő – az 1995. április 10‑i 95/7/EK tanácsi irányelvvel ( 2 ) módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer egységes adóalap‑megállapításról szóló, 1977. május 17‑i 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv ( 3 ) (a továbbiakban: hatodik irányelv) 5. cikke (5) bekezdésének és 6. cikkének (1) bekezdésének, valamint a 2007. január 1‑jétől a hatodik irányelv helyébe lépett, a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv ( 4 ) (a továbbiakban: héairányelv) 14. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2.

E kérelmet a Solar Electric Martinique SARL és a ministre des Finances et des Comptes publics (a pénzügyekért és államháztartásért felelős minisztérium, Franciaország) között a 2005. január 1‑je és 2007. december 31. közötti időszakra vonatkozóan e társaságra kirótt hozzáadottértékadó‑hátralék tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3.

Anyagi jogi szempontból, a jelen ügy lényegében arra a kérdésre vonatkozik, hogy a napelemek és napkollektorok értékesítése és azok valamely lakóépület tetőszerkezetére ez utóbbi elektromos áram vagy meleg víz ellátásának biztosítása érdekében történő beszerelése a héa szempontjából egyetlen egységet képező összetett ügyletnek vagy több elválasztható ügyletnek minősül‑e. E kérdés alapját a szóban forgó felszerelések értékesítésének, illetve beszerelésének eltérő héaszabályai képezik. Míg a napelemek és napkollektorok értékesítése a francia tengerentúli megyékben különös adómentességi szabályok alá tartozik, ezen felszerelések beszerelése a francia jog szerint a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében foglalt és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében átvett „építési munkák” kifejezés alá tartozhat, amely munkákat szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni és 8,5%‑os mértékű héa terheli.

4.

E problémakör megoldása mindazonáltal magában foglalja az azon kérdésre adandó előzetes választ, hogy a Bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérelem megválaszolására. Az alapeljárás ugyanis Martinique szigetén, azaz a Francia Köztársaság egyik tengerentúli megyéjében folyik, amely megyék a hatodik héairányelv 3. cikkének (3) bekezdése és a héairányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja érelmében kifejezetten ki vannak zárva az említett irányelvek hatálya alól.

5.

Márpedig az általam későbbiekben kifejtendő okok miatt úgy vélem, hogy a Bíróságnak meg kellene állapítania hatáskörének hiányát a Conseil d’État (államtanács) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása vonatkozásában.

6.

A hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontja értelmében a héa alá tartozik az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

7.

A hatodik irányelv „Területi hatály” címet viselő 3. cikke a harmadik bekezdésében előírja, hogy a Francia Köztársaság tengerentúli megyéi nem tartoznak a belföld fogalmába, és így nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

8.

A hatodik irányelv 5. cikkének (1) bekezdése úgy határozza meg a termékértékesítést, mint a materiális javak feletti tulajdonjog átengedés[ét] [helyesen: átruházás[át].

9.

A hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdése szerint a tagállamok az (1) bekezdés értelmében vett értékesítésnek tekinthetik a következőket: […] meghatározott építési tevékenységek teljesítése.

10.

A hatodik irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a [s]zolgáltatásnyújtás minden olyan tevékenység, amely az 5. cikk szerint nem minősül termékértékesítésnek.

11.

A héairányelv 1. cikke (2) bekezdésének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a héát minden ügylet esetében a termékek vagy szolgáltatások ára alapján, az adott termékekre vagy szolgáltatásokra alkalmazandó adómérték szerint kell kiszámítani, és a különböző költségelemek által közvetlenül viselt adóösszeg levonását követően kell felszámítani.

12.

A héairányelv 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint a héairányelv nem alkalmazandó a francia tengerentúli megyékre.

13.

A héairányelv 14. cikke (3) bekezdésének szövege megegyezik a hatodik irányelv 5. cikke (5) bekezdésének szövegével. A héairányelv 24. cikke (1) bekezdése értelmében „szolgáltatásnyújtás” minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek.

14.

A Code général des impôts (általános adókódex, a továbbiakban: CGI) 256. cikke IV. pontja (1) bekezdésének az alapeljárásban szereplő adómegállapításokra vonatkozó változata (a továbbiakban: CGI) szerint „az építési munkákat […] héaköteles „szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni”.

15.

Ugyanezen kódex 266. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében az adóalap az építési szolgáltatások esetében a közbeszerzés, költségelszámolás vagy számlák értéke.

16.

A CGI 268a. cikke előírja, hogy amennyiben egy személy olyan műveleteket végez, amelyek a jelen fejezet cikkeiben meghatározott több kategóriába is tartoznak, árbevételét úgy kell meghatározni, hogy mindegyik műveletcsoportra az ezen cikkekben szereplő szabályok alkalmazandók.

17.

A CGI 295. cikke kimondja:

[…]

18.

A CGI IV. melléklete 50 duodecies cikkének I. pontja megemlíti „a fényérzékeny, félvezetőt tartalmazó felszereléseket, ideértve a napelemeket, akkor is, ha modulokból állnak vagy táblákra vannak szerelve” azon termékek között, amelyeket Guadeloupe, Martinique és Réunion megyékbe héamentesen lehet szállítani.

19.

A Solar Electric Martinique társaság Martinique megyében többek között a napenergiához kapcsolódó felszerelések értékesítésével és beszerelésével foglalkozik. E társaság a 2005. január 1‑jétől 2007. december 31‑ig a lakóingatlanok tetejére történő napelem‑ és napkollektor‑szerelés értékéből csak a beszerelési munkák vonatkozásában teljesítette a 8,5%‑os mértékű héafizetési kötelezettséget. Ugyanis úgy vélte, hogy e felszerelések értékesítése a CGI 295. cikke és ezen kódex IV. melléklete 50 duodecies cikkének I. pontja szerinti adómentességben részesül.

20.

Adóellenőrzés során az adóhatóság úgy ítélte meg, hogy a napelemek és napkollektorok beszerelési munkálatai építési munkának minősülnek, és ezért magukban kell foglalniuk e felszerelések értékesítésének költségét. Ezen adóhatóság tehát kiigazította e műveletek adóalapját a CGI 266. cikke alapján.

21.

2010. szeptember 21‑én a Solar Electric Martinique az adóhatóság által megállapított héahátralék megfizetése alóli mentesítésre irányuló keresetet nyújtott be a tribunal administratif de Fort‑de‑France‑hoz (fort de france‑i közigazgatási bíróság, Franciaország).

22.

Mivel a bíróság e keresetet és az ezt követő fellebbezést is elutasította, a Solar Electric Martinique felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz (államtanács). E társaság többek között arra hivatkozik, hogy az ügy érdemében határozó bíróságok tévesen alkalmazták a jogot, amikor úgy ítélték meg, hogy az általa végzett napelem‑ és a napkollektor‑beszerelés egységet képező, építési munkának minősülő ügylet, annak ellenére, hogy ezek a felszerelések az érintett ingatlanon állagsérelem nélkül felhelyezhetők, és ezek a felszerelések általában nem kapcsolódnak a lakóépületek felépítéséhez.

23.

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a CGI 295. cikkében és e kódex IV. melléklete 50 duodecies cikkének I. pontjában említett felszerelések eladása és beszerelése csak a beszerelés költségének mértékéig héaköteles, a felszerelés beszerzésének költsége tekintetében pedig nem az, kivéve, ha úgy tekintendő, hogy ezen beszerelési műveletek építési munkának minősülnek, amely esetben e műveletek a megrendelőnek kiszámlázott költség teljes összege tekintetében héakötelesek.

24.

E bíróság rámutat, hogy amennyiben a CGI 295. cikke csak a tengerentúli megyékben alkalmazandó, azaz a hatodik irányelv területi hatályán kívül, e kódex 256. cikkének az építési munkákra vonatkozó rendelkezései Franciaország kontinentális területén is hatályban vannak és a hatodik irányelv 5. cikke (5) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdésének a francia jogba való átültetését szolgálják, amely rendelkezéseket a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdése és 24. cikkének (1) bekezdése vette át.

25.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ezen irányelvek egységes alkalmazására szükséges törekedni az Európai Unióban. Ezért jóllehet az általa eldöntendő jogvita az ezen irányelvek területi hatályán kívül eső műveletekre vonatkozik, felvetődik az a kérdés, hogy a napelem és napkollektor eladása és lakóépületekre való beszerelése, vagy lakóépületek elektromos áram‑ és melegvíz‑ellátásának biztosítása érdekében történő beszerelése egységes műveletet jelent‑e, amely ezen irányelvek értelmében építési munkának minősül.

26.

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„[A] napelem és napkollektor eladása és lakóépületekre való beszerelése, vagy lakóépületek elektromos áram‑ és melegvíz‑ellátásának biztosítása érdekében történő beszerelése egységes műveletet jelent‑e, amely a [hatodik irányelv] 5. cikkének (5) bekezdése és 6. cikkének (1) bekezdése, a jelenleg hatályos szabályozásban pedig a [héa] irányelv 14. cikkének (3) bekezdése és 24. cikkének (1) bekezdése értelmében vett építési munkának minősül?”

27.

E kérdéssel kapcsolatos írásbeli észrevételeket a francia kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő. Ezen érdekelt felek, valamint a Solar Electric Martinique a 2017. február 9‑én tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztett elő.

28.

Amint azt a jelen indítványban ki fogom fejteni, elsődlegesen úgy vélem, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az elé terjesztett kérdés megválaszolására. A kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett kérdést érdemét tekintve tehát csak másodlagosan, arra az esetre elemzem, ha a Bíróság nem fogadja el ezt a javaslatot.

29.

Ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság elismeri, és amint azt az előzetes észrevételeimben kifejtettem, a jelen ügy alapját képező tényállás kizárólag Martinique szigetén valósul meg, azaz a Francia Köztársaság egyik tengerentúli megyéjében, amely megyék kifejezetten ki vannak zárva a hatodik irányelv és a héairányelv hatálya alól. Az alapeljárás tehát nem tartozik a vonatkozó uniós jogi rendelkezések hatálya alá.

30.

Kétségtelen, hogy a Bíróság rendszerint azt mondta ki, hogy hatáskörrel rendelkezik az uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmekről való döntésre olyan helyzetekben, amikor az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ugyan az uniós jog hatálya alá, de e jog rendelkezéseit a nemzeti jog a tartalmukra való hivatkozással alkalmazandóvá teszi. ( 5 )

31.

Ebben az összefüggésben a Bíróság nem régi ítélkezési gyakorlatában pontosította, hogy igazolt az uniós jogi aktusok rendelkezéseinek értelmezése olyan helyzetekben, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, ha e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre, az e helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon történő kezelésének biztosítása érdekében. ( 6 )

32.

A Bíróságnak tehát annak megállapításához, hogy hatáskörrel rendelkezik‑e az előterjesztett kérdések megválaszolására, ellenőriznie kell, hogy vannak‑e olyan, kellően pontos információk, amelyek alapján megállapítható az uniós jogra való ilyen közvetlen és feltétel nélküli hivatkozás. ( 7 )

33.

Kétségtelen, hogy a Bíróság jelenlegi ítélkezési gyakorlata különösen ingadozónak bizonyul a hozzá benyújtandó kellően pontos információk forrását illetően. A Bíróság ugyanis hol hajthatatlannak mutatkozik, és kizárólag a kérdést előterjesztő bíróságtól követeli meg az ilyen információkat, aminek hiányában megállapítja, hogy az elé terjesztett kérdésre nem kell válaszolni, ( 8 ) hol békülékenyebbnek mutatkozik, és annak megállapítása érdekében, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem hiányosságai ellenére rendelkezik hatáskörrel, elfogadja az érdekelt felek, különösen a beavatkozó kormányok által a Bíróság előtt indított eljárás keretében – ideértve a kizárólag ez utóbbi előtt tartott tárgyaláson – nyújtott magyarázatokat. ( 9 )

34.

Mindazonáltal a Bíróság – különösen olyan helyzetek esetén, amelyeket az uniós jogalkotó kifejezetten kizárt az uniós jog hatálya alól ( 10 ) – megköveteli, hogy olyan kellően pontos információkkal rendelkezzen, amelyek bizonyítják az értelmezni kért uniós jog rendelkezéseire vagy elveire a nemzeti jog által történő közvetlen és feltétel nélküli hivatkozást ( 11 ).

35.

A jelen ügyben azon megállapítás ellenére, hogy az alapeljárásban szereplő ügyletek kívül esnek a hatodik irányelv és a héairányelv hatályán, és hogy a CGI 295. cikke csak a tengerentúli megyékre alkalmazandó, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a CGI „építési munkákra” vonatkozó 256. cikke az említett irányelvek releváns rendelkezéseinek nemzeti jogba való átültetését szolgálja, és mivel ezen cikk Franciaország európai területére is alkalmazandó, tehát ezen irányelvek egységes alkalmazására szükséges törekedni az Európai Unióban.

36.

E magyarázatok számomra nem meggyőzőek.

37.

Mindenekelőtt kiemelem, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet éppen azért terjesztették elő, mert a tengerentúli megyék tekintetében, amelyekre a hatodik irányelv és a héairányelv nem alkalmazható, olyan különös rendelkezések vannak – azaz a CGI 295. cikke, valamint ezen kódex IV. melléklete 50. duodecies cikkének I. pontja –, amelyek a napelemek és napkollektorok értékesítésének héamentességét írják elő.

38.

Ezen mentességgel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság számára lényeges kérdés annak megállapítása, hogy egyrészt a napelemek és napkollektorok értékesítéséből, másrészt azok beszereléséből álló két ügyletet különállónak és függetlennek kell‑e tekinteni, amely esetben kizárólag a beszerelési ügylet után kell héát fizetni, mivel az értékesítés héamentes. Ellenben, ha e két ügyletet egyetlen egységes ügyletnek kell tekinteni, amely a kérdést előterjesztő bíróság szerint csak akkor minősülhet ilyennek, ha a szóban forgó felszerelések beszerelése „építési munkának” minősül, az adófizetési kötelezettség az említett felszerelések értékesítésére is kiterjed.

39.

Nyilvánvaló azonban, hogy a CGI 295. cikke semmilyen közvetlen és feltétlen utalást nem tartalmaz a hatodik irányelv és a héairányelv rendelkezéseire. E cikk ugyanis az említett irányelvek hatálya alól kizárt tengerentúli megyékben megvalósuló termékértékesítésekre különös adómentességi szabályokat tartalmaz, olyan szabályokat, amelyeket ezen irányelvek nem írnak elő.

40.

Ezt követően, mivel a „építési munkák” fogalmához kapcsolódó problémakörről van szó, fontos emlékeztetni arra, hogy a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdése – jelenleg a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdése – lehetőséget biztosít a tagállamok számára, hogy bizonyos építési munkák elvégzését termékértékesítésnek tekinthessék.

41.

Márpedig, amint azt az Európai Bizottság észrevételeiben megjegyezte, a CGI 256. cikke IV. pontjának (1) bekezdéséből következően az építési munkákat nem termékértékesítésnek, hanem szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni, ami azt jelenti, hogy a Francia Köztársaság a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében, majd a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében nyújtott lehetőséggel nem élt, ahogy azt a francia kormány a Bíróság által előterjesztett kérdésekre válaszul megerősítette. Ilyen körülmények között egészen biztosan nem állapítható meg, hogy a CGI 256. cikke IV. pontjának (1) bekezdése az említett irányelvek fent hivatkozott rendelkezéseire való közvetlen és feltétel nélküli hivatkozásnak minősül.

42.

Kétségtelen, hogy mivel Franciaország nem élt a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében nyújtott lehetőséggel, a CGI 256. cikke IV. pontjának (1) bekezdése szerinti építési munkák a contrario és közvetetten a hatodik irányelv 6. cikke (1) bekezdésének és a héairányelv 24. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartoznak, amelyek az „építési munkák” fogalmára való utalás nélkül úgy rendelkeznek, hogy „szolgáltatásnyújtás” minden olyan tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek ( 12 ).

43.

Mindazonáltal ezen a contrario és közvetett érvelés semmiképpen sem egyenértékű a CGI 256. cikke IV. pontjának (1) bekezdése által az ezen irányelvek említett rendelkezéseire történő „közvetlen és feltétel nélküli” hivatkozással. Ellenkezőleg, szerintem a CGI 256. cikke IV. pontjának (1) bekezdése annak kinyilvánítása, hogy Franciaország a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében biztosított választással nem élt sem az említett irányelvek területi hatályán belül, sem ezen hatályon kívül.

44.

Amint azt a Bizottság helytállóan megjegyezte, ha Franciaország élt volna a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében (és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében) előírt választási lehetőséggel, és termékértékesítésnek minősítette volna az építési munkákat, nem került volna sor kérdés előterjesztésére előzetes döntéshozatal céljából, mivel a CGI 295. cikke alapján a tengerentúli megyékre alkalmazandó különös szabályok értelmében a kérdést előterjesztő bíróság által építési munkának minősített napelem‑ és a napkollektor‑beszerelés mint olyan héamentes lett volna e felszerelések említett megyékben történő értékesítéseként és behozatalaként.

45.

Végeredményben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés egyrészt abból ered, hogy Franciaország nem élt a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében (és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében) előírt választási lehetőséggel, másrészt pedig abból, hogy a tengerentúli megyéket olyan adómentességben részesíti, amelyet a francia jog csak azzal az indokkal írhat elő, hogy maguk e megyék kifejezetten ki vannak zárva ezen irányelvek hatálya alól. ( 13 )

46.

Következésképpen a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik olyan információkkal, amelyek alapján megállapítható az, hogy a franciai jog tartalmaz a hatodik irányelvnek és a héairányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által értelmezni kért rendelkezéseire való közvetlen és feltétel nélküli hivatkozást.

47.

E következtetést a kérdést előterjesztő bíróság által kifejtett azon érvelés sem cáfolja, mely szerint fennáll a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésében és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésében említett „építési munkák” kifejezés egységes értelmezéséhez fűződő érdek.

48.

Ugyanis még ha feltételezzük is, hogy e kifejezés értelmezése ténylegesen alapvető az alapeljárásbeli jogvita eldöntése szempontjából, ( 14 ) amint azt a Bíróság a 2012. október 18‑iNolan ítéletében (C‑583/10, EU:C:2012:638, 55. pont) leszögezte, ha az uniós jogalkotó egyértelműen hivatkozik arra, hogy az általa elfogadott aktus nem alkalmazandó valamely meghatározott területen, legalábbis az esetleges új uniós szabályok elfogadásáig, lemond az e kizárt területre vonatkozó jogszabályok egységes értelmezéséről és alkalmazásáról.

49.

Ami a 2012. október 18‑iNolan ítélet alapjául szolgáló ügyben (C‑583/10, EU:C:2012:638, 55. pont) érvényes volt, amely ügy valamely irányelv tárgyi hatálya alól kifejezetten kizárt esetre vonatkozott, véleményem szerint ugyanúgy érvényes akkor is, ha a helyzet olyan esetre vonatkozik, amely a hatodik irányelv és a héairányelv területi hatálya alól van kifejezetten kizárva.

50.

Bár az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárásra vonatkozó együttműködés szellemére tekintettel viszonylag szigorúnak tűnhet, ezen ítélkezési gyakorlat alapvetően a jogalkotó és az uniós bíróságok közötti hatáskörmegosztás tiszteletben tartásán alapul. Így az a körülmény, hogy a héát a francia tengerentúli megyékben is alkalmazni kell, egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Bíróság jogosult arra, hogy valamely nemzeti bíróság puszta szándéka alapján, bármilyen tisztességes is az, a hatodik irányelvben és a héairányelvben foglalt uniós jogi fogalmakat olyan helyzetben értelmezze, amelyben az uniós jogalkotó e megyéket kifejezetten kizárta az említett irányelvek hatálya alól, és amelyben ráadásul semmilyen információ sem teszi lehetővé, hogy a Bíróság megbizonyosodjon arról, hogy a francia jog tartalmaz‑e a hatodik irányelvnek és a héairányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által értelmezni kért rendelkezéseire való közvetlen és feltétel nélküli hivatkozást. Ha a Bíróságnak bármilyen héára vonatkozó előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre kizárólag arra hivatkozva kellene válaszolnia, hogy a tengerentúli megyékben alkalmazni kell ezt az adót, szembemenne az uniós jogalkotó azon kifejezett döntésével, hogy e megyéket kizárja a hatodik irányelv és a héairányelv által kialakított közös héarendszer hatálya alól.

51.

Az a tény sem módosítja ezt az elemzést, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a valamely legfelsőbb szintű nemzeti bíróság nyújtotta be. A Bíróság ugyanis már az olyan bíróságok által előterjesztett kérdések megválaszolását is elutasította, amelyek határozatai ellen a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség a 2011. december 21‑iCicala ítéletben (C‑482/10, EU:C:2011:868) és a 2012. október 18‑iNolan ítéletben (C‑583/10, EU:C:2012:638) bevezetett állandó ítélkezési gyakorlat alapján. ( 15 )

52.

Ilyen körülmények között azt javaslom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg hatáskörének hiányát a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására.

53.

Ennek következtében, amint azt már kifejtettem, az előterjesztett kérdést csak másodlagosan elemzem.

54.

Ahogy azt már hangsúlyoztam, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy egyrészt a napelemek és napkollektorok értékesítése, másrészt e felszereléseknek valamely lakóépület tetőszerkezetére ez utóbbi elektromos áram‑ vagy melegvíz‑ellátásának biztosítása érdekében történő beszerelése egyetlen összetett, több műveletből álló ügyletnek vagy teljes egészében elválasztható ügyleteknek minősül‑e.

55.

Az ügy irataiból kitűnik, hogy a Conseil d’État (államtanács) ítélkezési gyakorlata szerint, ( 16 ) az ügyletek egységes jellege csak akkor állapítható meg, ha a szóban forgó felszerelések beszerelése építési munkának minősül, vagyis közvetlenül hozzájárul valamely épület felépítéséhez.

56.

A szóban forgó ügyletek egységes vagy különálló jellegét illetően fontos emlékeztetni arra, hogy a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlata szerint a hatodik irányelv, valamint a héairányelv hatálya alatt, a héa tekintetében általában valamennyi ügyletet különállónak és függetlennek kell tekinteni. ( 17 )

57.

E főszabály alól két kivétel van.

58.

Először is, egységet képező ügyletnek tekinthető az, amikor az adóalany által teljesített két vagy több művelet, illetve cselekmény annyira szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azok objektíve egyetlen oszthatatlan gazdasági ügyletet alkotnak, amelynek elemekre bontása erőltetett lenne. ( 18 )

59.

Másodszor, egységet képező ügyletnek kell tekinteni azt is, amikor egy szolgáltatás alkotja a főszolgáltatást, míg a többi szolgáltatás egy vagy több, a főszolgáltatás adójogi sorsát osztó mellékszolgáltatást képez. Különösen, valamely szolgáltatást akkor kell a főszolgáltatáshoz képest mellékszolgáltatásnak tekinteni, ha nem önálló célként jelenik meg az ügyfelek számára, hanem arra szolgál, hogy a szolgáltatásnyújtó főszolgáltatását a lehető legjobb feltételek mellett tudják igénybe venni. ( 19 )

60.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik az is, hogy annak meghatározása érdekében, hogy a nyújtott szolgáltatások a héa szempontjából egyetlen egységet képező szolgáltatásnak minősülnek‑e, fel kell tárni a szóban forgó ügylet egyedi jellemzőit, ( 20 ) azzal, hogy az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében a nemzeti bíróságok feladata annak megítélése, hogy az adóalany egyetlen vagy több szolgáltatást nyújt‑e az adott ügyben, valamint az, hogy e tekintetben érdemben elvégezzék a tények értékelését, és hogy a Bíróságnak kell tájékoztatnia a nemzeti bíróságokat az uniós jog alá tartozó olyan értelmezési szempontokról, amelyek a bíróságok által tárgyalt ügyek eldöntéséhez hasznosak lehetnek. ( 21 )

61.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott kevés információ ellenére nem vitatott, hogy a Solar Electric Martinique és ügyfelei között létrejött szerződések egyaránt vonatkoznak birtokba vehető dolgok értékesítésére, és ezen dolgok annak érdekében történő beszerelésére, hogy elektromos áramot és meleg vizet állítsanak elő vagy azon lakóépület ellátása érdekében, amelyre e felszereléseket beszerelik, vagy továbbértékesítés céljából. ( 22 )

62.

E megállapítás miatt a francia kormány a 2007. március 29‑iAktiebolaget NN ítélethez (C‑111/05, EU:C:2007:195) hűen a két ügyletet egységet képező összetett szolgáltatásnak minősítette. Ugyanis e kormány szerint ugyanúgy, mint az az ezen Aktiebolaget NN ítélet alapjául szolgáló ügyben, az értékesített felszerelések beszerelése szükségesnek bizonyul a Solar Electric Martinique által kötött szerződések céljának megvalósulásához, mivel kizárólag a napelemek és napkollektorok értékesítésével használatuk nem válik lehetővé.

63.

A 2007. március 29‑iAktiebolaget NN ítéletnek (C‑111/05, EU:C:2007:195) a francia kormány általi olvasata számomra némileg leegyszerűsítettnek tűnik.

64.

Emlékeztetek arra, hogy ebben az ügyben a Bíróságnak elsősorban arra a kérdésre kellett választ adnia, hogy a tenger alatti üvegszálas kábel értékesítését és elhelyezését a héa szempontjából egységet képező ügyletnek kell‑e tekinteni, amit egyébként a nemzeti bíróság és az észrevételeket előterjesztő felek állítottak. A Bíróság egyetértett az e bíróság és felek által képviselt állásponttal, és ítéletének 24. és 25. pontjában pontosította, hogy a szóban forgó szerződés tárgya az elhelyezett és működőképes kábelnek a próbaüzem elvégzését és a felszerelés befejezését követő átruházása, ami alapján megállapítható, hogy az alapügyben szóban forgó ügylet valamennyi alkotóeleme szükségesnek tűnik annak megvalósításához, és az alkotóelemek szoros kapcsolatban állnak egymással. Ezen, az ítélet 33. pontjában megismételt és véleményem szerint döntő jelentőségű pontosítás, amely arra vonatkozik, hogy mely időpontban kerül átruházásra a kábel tulajdonjoga, azaz arra, hogy ez az átruházás ezen kábel elhelyezését és működési tesztelését megelőzően vagy követően valósul‑e meg, egyértelműen tükröződik Léger főtanácsnoknak a Aktiebolaget NN ügyre vonatkozó indítványában (C‑111/05, EU:C:2006:575). Léger főtanácsnok ugyanis az indítványa 45. pontjában kiemelte, hogy figyelemmel arra a körülményre, hogy a kábel feletti tulajdonjog átruházására csak az elhelyezés és a működési tesztek elvégzésével kerül sor, nem felelne meg ezen ügylet valós gazdasági tartalmának az, ha úgy tekintenénk, hogy a megrendelő egyrészről megszerezte a tenger alatti üvegszálas kábelt, majd másrészről igénybe vette az annak elhelyezésével összefüggő szolgáltatásokat.

65.

A francia kormány állításával szemben az 2007. március 29‑iAktiebolaget NN ítéletből (C‑111/05, EU:C:2007:195) tehát nem vezethető le az, hogy valamely birtokba vehető dolog értékesítése és ezt követő ugyanazon adóalany általi beszerelése a héa szempontjából egységet képező, összetett ügyletet alkot pusztán azon tény alapján, hogy az említett birtokba vehető dolog működésének biztosításához szükség van a beszerelésre. Bár a beszerelési műveletre mindig is szükség van, a Bíróság azonban az egységet képező, összetett ügylet fennállását csupán azon tény okán állapította meg, hogy a kábel értékesítése, azaz e termék tulajdonjoga csak a beszerelést követően száll át.

66.

Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak azelőtt, hogy a napelem és napkollektor értékesítését és beszerelését a héa szempontjából egyetlen, egységet képező összetett ügylet alkotó elemeinek minősíti, véleményem szerint mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy mely időponttal – azaz e felszerelések beszerelését és üzembe helyezését megelőzően vagy követően – száll át a Solar Electric Martinique társaság ügyfeleire a tulajdonjog.

67.

Amennyiben a napelemek és napkollektorok tulajdonjogának átruházására a beszerelésüket és az üzembe helyezésüket követően kerül sor, úgy vélem, hogy az Aktiebolaget NN ítélet (C‑111/05, EU:C:2007:195) alapjául szolgáló helyzethez hasonlóan egy egységet képező, összetett ügylet fennállása megállapítható.

68.

Fordított esetben, véleményem szerint az ügyleteket egymástól függetleneknek kell tekinteni, és minden egyes ügyletre a saját szabályai vonatkoznának: a napelemek és napkollektorok értékesítése héamentes, míg ezen felszerelések beszerelése héaköteles lenne.

69.

Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem derül ki, hogy sor került‑e ilyen vizsgálatra, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az alapügyben e két feltevés közül melyik bír relevanciával.

70.

A jelen indítvány 67. pontjában felvázolt azon felvetést, amely szerint a két műveletet egyetlen, egységet képező összetett ügylet elemeinek kell tekinteni – amelyet, úgy tűnik, hogy a kérdés megfogalmazása szerint a kérdést előterjesztő bíróság is előnyben részesít –, nem kérdőjelezi meg azon tény, hogy más körülmények között e két műveletet elkülönült adóalanyok is végezhetik.

71.

Egyrészt ugyanis általánosságban valamely egységet képező összetett ügylet elemeinek tekintetében az a lehetőség, hogy ezeket más körülmények között külön‑külön is teljesíthetik, az egységet képező összetett ügylet fogalmához szorosan hozzátartozik. ( 23 )

72.

Másrészt, amennyiben az ügyfél úgy dönt, hogy az alapügyben szóban forgó felszerelések értékesítése és beszerelése céljából két különböző adóalanyhoz fordul, e felszerelések tulajdonjoga már az első ügyletet követően átszáll az ügyfélre, így tehát nem az értékesítést végző adóalany, hanem ez utóbbi ügyfelének tulajdonában álló felszerelések kerülnek beszerelésre.

73.

Mindazonáltal a két ügylet egyetlen, egységet képező összetett ügylet elemeiként való minősítése, ellentétben a kérdést előterjesztő bíróság feltételezésével, nem jelenti azt, hogy ezen ügylet inkább „szolgáltatásnyújtásnak”, a jelen ügyben „építési munkának”, nem pedig a hatodik irányelv és a héairányelv értelmében vett „termékértékesítésnek” minősül.

74.

Ugyanis annak eldöntéséhez, hogy valamely egységet képező összetett ügyletet „termékértékesítésnek” vagy „szolgáltatásnyújtásnak” kell‑e tekinteni, meg kell határozni az ügylet meghatározó elemeit. ( 24 )

75.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a domináns elemet az átlagos fogyasztó szempontjából és egy átfogó értékelés keretében az összehasonlított szolgáltatásnyújtási elemeknek a termékértékesítési elemekhez viszonyított minőségi és nem csupán mennyiségi jelentőségére tekintettel kell meghatározni. ( 25 ) Olyan átfogó értékelésről van tehát szó, amely főszabály szerint eseti vizsgálaton alapul. ( 26 )

76.

A Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkben előírt hatáskörmegosztás keretében ugyanis nyilvánvalóan a nemzeti bíróság feladata az ilyen értékelés elvégzése.

77.

Ennek alapján úgy vélem, hogy hasznos információkat lehet leszűrni az Aktiebolaget NN ítéletből (C‑111/05, EU:C:2007:195).

78.

A nemzeti bíróság által szolgáltatott információk vizsgálatának eredményeként a Bíróság ezen ítélet 40. pontjában kimondta, hogy a hatodik irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti „termékértékesítésnek” kell tekinteni az üvegszálas kábel értékesítéséből és elhelyezéséből álló összetett ügyletet abban az esetben, ha a kábelt átruházzák a vevőre, annak költsége nyilvánvalóan az említett ügylet teljes költségének a túlnyomó részét teszi ki, és az értékesítő szolgáltatásai az említett kábel elhelyezésére korlátozódnak, anélkül hogy sor kerülne a kábel jellegének megváltoztatására vagy az ügyfél egyedi igényeihez történő igazítására.

79.

Érdemes kiemelni, hogy a Bíróság nem csupán annak ellenére fogadta el ezen összetett ügylet „termékértékesítéskénti” minősítését, hogy a kábel elhelyezése bonyolult műszaki eljárások lefolytatását és különleges berendezések használatát követeli meg, valamint szaktudást igényel, ( 27 ) hanem azon körülmény ellenére is, hogy a kábelt mint ingó dolgot a föld alatt kellett elhelyezni, aminek alapján a priori úgy lehet gondolni, hogy az ügylet inkább az „építési munkák” fogalmába tartozhatna, és így főszabály szerint a hatodik irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében vett „szolgáltatásnyújtásnak” minősül. ( 28 )

80.

A Bíróság ugyanis megállapította, hogy mivel a hatodik irányelv értelmében valamely ingó dolog felszerelése nem fosztja meg az ügyletet a „termékértékesítésként” való minősítésétől, annak a ténynek, hogy a felszerelést ezen ingó dolog föld alatt történő elhelyezése jelenti, nem lehet az a következménye, hogy az ügylet szükségszerűen a hatodik irányelv 5. cikke (5) bekezdésének értelmében vett „építési munkának”, ( 29 ) és így főszabály szerint „szolgáltatásnyújtásnak” minősüljön.

81.

Az utóbbi pontot illetően, szerintem a Bíróság érvelését támasztja alá Léger főtanácsnok által az Aktiebolaget NN ügyre vonatkozó indítványának (C‑111/05, EU:C:2006:575) 52. pontjában tett megjegyzés, mely szerint a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdése nem vette át a korábban a 67/228/EGK második tanácsi irányelv ( 30 ) 5. cikke (2) bekezdésének e) pontjában foglalt megfogalmazást, miszerint az ingó dolog ingatlanba való beépítése építési munkának tekintendő.

82.

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság szinte semmilyen információt sem adott a szóban forgó felszerelésekről, valamint ezek beszerelésének módjáról, pedig mivel napelemekről van szó, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, nagyon sokféle helyzet áll fenn típustól, mérettől és súlytól, valamint azok beszerelési módjától függően, ami lehet az épület tetőzetébe való beépítés, sínre vagy keretre való egyszerű felhelyezés („ráhelyezésnek” nevezett módszer), sőt akár a földre telepítés is. Továbbá az ezen felszerelések által termelt elektromos áram eladható a villamosenergia‑hálózat üzemeltetőjének, illetve biztosíthatja azon épület ellátását, amelyre azokat felhelyezték, vagyis azt e két célra lehet felhasználni. Ráadásul, amint arra a Bizottság is rámutatott, olyan fejlődő területről van szó, ahol a technológia gyorsan változik.

83.

A Solar Electric Martinique a Bíróság által feltett kérdésekre válaszul pontosította, hogy az alapügyben szóban forgó napelemek modellektől függően változó, 9 kg és 19 kg közötti súlyúak és kis méretűek voltak. A tetőzetre való ráhelyezéssel szerelték be azokat anélkül, hogy a tetőbe beépítették volna, így tehát a tetőzetet alkotó elemek módosítása és lebontása nélkül. Ez a beszerelési módszer nem igényel különös műszaki megoldásokat és szaktudást, és kevéssé költségesnek tűnik. Így könnyen és gyorsan el lehet helyezni, és adott esetben szét lehet szerelni a táblákat.

84.

Tekintettel azokra a körülményekre, amelyekre a Bíróság a 2007. március 29‑iAktiebolaget NN ítéletében (C‑111/05, EU:C:2007:195, 40. pont) annak megállapítása érdekében támaszkodott, hogy az üvegszálas kábel értékesítése képezte a meghatározó ügyletet, aminek az volt a következménye, hogy az ezen ügyben szóban forgó összetett ügyletet „termékértékesítésnek” kellett minősíteni, úgy tűnik, hogy a Solar Electric Martinique által hivatkozott jellemzőkből – amiket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia – ugyanezt a következtetést kellene levonni. Ugyanis úgy tűnik, hogy a napelemek ráhelyezéssel való beszerelése semmiképpen sem teszi ki az egységet képező összetett ügylet teljes költségének a túlnyomó részét, az értékesítő szolgáltatásai ezen elemek elhelyezésére korlátozódnak, anélkül hogy sor kerülne ezen elemek jellegének megváltoztatására vagy az ügyfelek egyedi igényeihez történő igazítására. Ráadásul a napelemek beszerelése a 2007. március 29‑iAktiebolaget NN ítélet (C‑111/05, EU:C:2007:195) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó üvegszálas kábel elhelyezésével szemben viszonylag könnyen és műszakilag egyszerűen megvalósíthatónak tűnik, ami számomra még inkább igazolja annak megállapítását, hogy az ezen dolgok értékesítése az egységet képező összetett ügylet meghatározó elemét képezi.

85.

Nem tűnik úgy, hogy a napkollektorok értékesítése és beszerelése tekintetében eltérő értékelésre van szükség.

86.

Amennyiben a jelen indítvány 67. pontjában felvázolt előfelvetést a kérdést előterjesztő bíróság megerősíti, és ez utóbbi azt is megállapítja, hogy a Solar Electric Martinique által megvalósított ügyletek rendelkeznek a jelen indítvány 84. pontjában leírt jellemzőkkel, úgy az egységet képező összetett ügylet egészére a termékértékesítésre vonatkozó adójogi szabályokat kell alkalmazni. Következésképpen, ezt az ügyletet a CGI 295. cikke értelmében a tengerentúli megyékre vonatkozó különös szabályok alapján mentesíteni kellene a héa alól.

87.

Hozzáteszem, hogy a francia kormány által a Bíróság előtt előadottakkal szemben számomra úgy tűnik, hogy a Solar Electric Martinique által értékesített és beszerelt felszerelésekhez hasonló felszerelésekkel termelt elektromos áram és meleg víz rendeltetése közvetlenül nem releváns az egységet képező összetett ügylet héaszempontból történő „termékértékesítéskénti” vagy „szolgáltatásnyújtáskénti” minősítése szempontjából. Ugyanis, ahogy a Bíróság előtti viták mutatták, az ilyen szempont elfogadása, különösen a napelemek tekintetében, jelentős jogbizonytalanságot eredményez mind a gazdasági szereplők, mind azok ügyfelei számára különösen akkor, ha a megtermelt elektromos áram vegyes rendeltetésű vagy e rendeltetés a szerződés fennállása alatt módosításra kerül. Véleményem szerint inkább a beszerelésnek az összehasonlított felszerelések értékesítéséhez viszonyított minőségi jelentősége lehet alkalmas a túlnyomó szerep szempontjára vonatkozó elemzésnek azon átfogó értékelés keretében való módosítására, amely az egységet képező összetett ügyletre, különösen az elsőnek a másodikhoz viszonyított költségére, ami tartalmazza az alkalmazott beszerelési módot, valamint az ügyfelek egyedi igényeihez történő igazításra terjed ki. ( 31 )

88.

E megfontolásokra figyelemmel egyértelmű, hogy nem szükséges értelmezni a hatodik irányelv 5. cikke (5) bekezdésének és a héairányelv 14. cikke (3) bekezdésének értelmében vett „építési munkák” kifejezést.

89.

E megállapítás még inkább igazolja azon elsődlegesen megfogalmazott javaslatomat, amely szerint a Conseil d’État (államtanács) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést nem kell megválaszolni.

90.

Amennyiben a Bíróság mégis azt állapítja meg, hogy a hatodik irányelv 5. cikke (5) bekezdésének és a héairányelv 14. cikke (3) bekezdésének értelmében vett „építési munkák” kifejezést értelmezni kell, véleményem szerint mindenekelőtt fontos emlékeztetni arra, hogy mivel az említett cikkek nem határozzák meg ezt a kifejezést, annak jelentését és terjedelmét azon általános összefüggések figyelembevételével, amelyekben használják azt, és a mindennapi nyelv szerinti általános jelentése szerint kell meghatározni. ( 32 )

91.

A mindennapi nyelvhasználatban e kifejezés lefedi az összes, ingatlanra vonatkozó munkát, így az építést, a bontást, az átalakítást, a felújítást vagy valamely ingatlan rehabilitációját.

92.

Azon kérdés tekintetében, hogy valamely ingó dolog ingatlanba való beszerelése beletartozik‑e az „építési munkák” fogalmába, véleményem szerint figyelembe kell venni azt, hogy a Tanács a hatodik irányelv, illetve később a héairányelv elfogadásakor sem fogadta el az Európai Bizottság 1973. június 29‑én benyújtott azon eredeti javaslatát, ( 33 ) amely szerint az ingó dolog ingatlanba való beépítése, különösen valamennyi beszerelési munka „építési munkának” tekintendő.

93.

Kétségtelen, hogy a héairányelv hatálya alatt, a 282/2011/EU végrehajtási rendeletnek ( 34 ) a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. október 7‑i 1042/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelet a 13b. cikknek ez utóbbi rendeletbe való beillesztéséről rendelkezik, amely cikk kimondja, hogy a héairányelv alkalmazásában az alábbiak tekintendők „ingatlannak”: „az épület vagy építmény szerves részét alkotó bármely olyan alkotóelem, amelyet már beépítettek, és amely nélkül az épület vagy építmény nincs befejezve, mint például az ajtók, ablakok, tetők, lépcsők és liftek”.

94.

Ugyanakkor még ha feltételezzük is, hogy e fogalommeghatározás azt jelenti, hogy a héairányelv 14. cikke (3) bekezdésének értelmében vett „építési munkák” kifejezés ezentúl magában foglalja a módosított, a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló, 2011. március 15‑i 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet ( 35 ) 13b. cikkében szereplő alkotóelem beszerelését, fontos rámutatni, hogy ez utóbbi cikk az 1042/2013 rendelet 3. cikke szerint csak 2017. január 1‑jén lépett hatályba. Ennélfogva amellett, hogy e jogi aktus a tengerentúli megyékre nem alkalmazandó, az alapeljárás tényállása idején egyébként sem lehetett azt alkalmazni.

95.

Arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárás tényállása idején semmilyen, a hatodik irányelv 5. cikkének (5) bekezdésén és a héairányelv 14. cikkének (3) bekezdésén alapuló jel sem utal arra, hogy valamely ingó dolog bármilyen beszerelése, mint például az alapügyben szóban forgó napelem vagy napkollektor ingatlanra való felszerelése építési munkának minősül.

96.

Tekintettel a jelen indítványban elsődlegesen kifejtett megfontolásokra, azt javaslom a Bíróságnak, hogy állapítsa meg hatáskörének hiányát a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására.