1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL 1999. L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 4. szakaszának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Carlos Álvarez Santirso és a Consejería de Educación, Cultura y Deporte del Principado de Asturias (az Asztúriai Hercegség autonóm közösségének oktatási, kulturális és sport ügyekkel foglalkozó tanácsa, a továbbiakban: oktatási tanács) között ez utóbbinak az oktatói tevékenység első értékelési tervéhez való csatlakozási eljárásban az érintett felvételét megtagadó határozatának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1999/70 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv „célja a […] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek.”

4

Ezen irányelv 2. cikkének első bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek […] megfeleljenek, [és meg kell tenniük] az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. [...]”

5

A keretmegállapodás 1. szakasza értelmében a keretmegállapodás célja egyfelől az, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával javítsa a határozott ideig tartó munkaviszony minőségét, másfelől az, hogy megállapítsa az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozásához szükséges keretet.

6

A keretmegállapodás „Hatály” című 2. szakasza 1. pontjában a következőket írja elő:

„Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult gyakorlat szerint munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.”

7

A keretmegállapodás „Meghatározások” című 3. szakasza a következőképpen rendelkezik:

„[helyesen: A jelen megállapodás alkalmazásában:]

8

A keretmegállapodásnak „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” című 4. szakasza 1. pontjában a következőket írja elő:

„A foglalkoztatási feltételek [helyesen: munkafeltételek] szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalók csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon [helyesen: okokkal] igazolható.”

9

Az 1985. december 26‑i Ley del Principado de Asturias 3/1985 de Ordenación de la Función Pública de la Administración del Principado de Asturias (az Asztúriai Hercegség közigazgatásában a közszolgálat szabályozásáról szóló, az Asztúriai Hercegség 3/1985. sz. törvénye, BOE 59. szám, 1986. március 10., 9083. o.) 6. cikkében úgy határozza meg az „ideiglenes alkalmazottakat” mint a törvény alapján kinevezett azon személyeket, akik az Asztúriai Hercegség közigazgatásának személyi állományában lévő üres álláshelyeket ideiglenesen töltik be, mindaddig, amíg ezeket az álláshelyeket közszolgálati alkalmazottal be nem töltik, vagy utóbbiakat feladataik ellátásában helyettesítik szabadság vagy távollét esetén és más közigazgatási szervnél teljesítendő szolgálat esetén.

10

A 2006. május 3‑i Ley Orgánica 2/2006 de éducación (az oktatásról szóló 2/2006. sz. alkotmányos törvény, BOE 106. szám, 2006. május 4., 17158. o.) 106. cikkének megfelelően az oktatás minőségének és a tanárok munkájának javítása érdekében az oktatási igazgatási szervek terveket dolgoznak ki a tanári kar közreműködésével az oktatói tevékenység értékelésére.

11

A 2009. december 29‑i Ley del Principado de Asturias 6/2009 de Evaluación de la Función Docente y sus Incentivos (az oktatói tevékenység értékeléséről és az oktatók ösztönzéséről szóló, az Asztúriai Hercegség 6/2009. sz. törvénye, BOE 53. szám, 2010. március 2., 20432. o.) szerint az értékelési tervek az asztúriai oktatási rendszer működési és mérési paraméterének minősülnek a tanári kar által ellátott feladatok elismerésén és értékelésén keresztül. E tekintetben az értékelési tervekben figyelembe kell venni többek között olyan tényezőket, mint a hiányzás, az osztályfőnöki tevékenység, a kiegészítő tevékenységként végzett közös fejlesztési vagy kísérleti projektekben való részvétel, a maximális elhivatottság, a vezetői feladatok ellátása, vagy a tanári kar részvétele az oktatási intézmény által az általános, éves programtervben rögzített, közös célok elérésében.

12

A 6/2009. sz. törvény 2. cikke értelmében a 2/2006. sz. alkotmányos törvényben meghatározott tantestületekhez tartozó, azon közszolgálati alkalmazottak csatlakozhatnak az oktatói tevékenység értékelési terveihez, akik a közigazgatás személyi állományába tartoznak és ötéves szolgálati viszonyra hivatkozhatnak.

13

A 6/2009. sz. törvény 3. cikke úgy rendelkezik, hogy akik az értékelési tervekben előírt kritériumoknak eleget tesznek, az oktatói tevékenység elismeréseként anyagi ösztönzésben részesülnek a regionális tanács által az oktatói tevékenység értékelési terveinek jóváhagyása során meghatározott feltételek és összegek szerint.

14

Az alkalmazandó szabályozás ezért előírja anyagi ösztönzés biztosítását, amely szerint az A1 alcsoportba tartozó közszolgálati alkalmazottak havonta 206,53 eurót, az A2 alcsoportba tartozó közszolgálati alkalmazottak pedig havi 132,18 eurót kapnak.

15

C. Álvarez Santirso, akit ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatnak, 16 éve üres álláshelyektől függően az Asztúriai Hercegség autonóm közösségéhez tartozó közoktatási központokban különböző középiskolai tanári állásokat tölt be.

16

Az oktatási tanács 2015. április 6‑i, az oktatói tevékenység első értékelési tervéhez való csatlakozás iránti kérelemmel összefüggő eljárás megindításáról szóló határozatát követően C. Álvarez Santirso az előírt formában és határidőn belül kérelmet nyújtott be.

17

2015. június 5‑i határozatával az oktatási tanács jóváhagyta az oktatói tevékenység első értékelési tervéhez való csatlakozás iránti kérelemmel összefüggő eljárásban felvett személyek végleges jegyzékét. C. Álvarez Santirso kérelmét elutasították azzal az indokkal, hogy a kérelmező ideiglenes alkalmazott, és az értékelési tervhez kizárólag legalább ötéves szolgálati viszonnyal rendelkező közszolgálati alkalmazottak csatlakozhatnak.

18

C. Álvarez Santirso közigazgatási jogorvoslatot terjesztett elő e határozat ellen a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no 1 de Oviedo (oviedói 1. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) előtt, valamint a közszolgálati alkalmazottak és az ideiglenes alkalmazottak díjazása közötti olyan egyenlőtlenség fennállására hivatkozott, amely kizárólag az ez utóbbiak alkalmazásának ideiglenes jellegén alapul.

19

Az Asztúriai Hercegség képviselői előadják, hogy a szóban forgó eltérő bánásmódot olyan objektív okok igazolják, amelyek a kiválasztási eljárás sikerével bizonyított eltérő képesítéshez, képességhez és érdemekhez kapcsolódnak, mivel a közszolgálati alkalmazottaknak a magasabb díjazást igazoló szigorúbb kritériumoknak kell megfelelniük. Továbbá a közszolgálati alkalmazottak szakmai előmeneteli rendszerének megfelelő díjazásnak az ideiglenes alkalmazottak számára való biztosítása fordított hátrányos megkülönböztetést jelentene a közszolgálati alkalmazottak tekintetében, mivel a közszolgálati alkalmazottnak az érdeme szerint szerzett munkahelyén történő további foglalkoztatása értékelésének eredményétől függne.

20

A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki a szóban forgó szabályozásnak a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjával való összeegyeztethetőségét illetően, különösen a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel, amelynek értelmében valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában – objektív okokkal való bármely igazoláson kívül – nem lehet elegendő valamely eltérő bánásmód igazolására a munkafeltételeket illetően, függetlenül attól, hogy azok az illetménykiegészítés háromévenkénti juttatás formájában történő elismerésére (2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819), a magasabb fizetési fokozatba történő besorolásra (2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557) vagy a hatévente járó, továbbképzési illetménykiegészítés követelésére (2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67) vonatkoznak.

21

A jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy az érintett nemzeti szabályozás az oktatói értékelési tervek alkalmazását a közszolgálati alkalmazottak tekintetében tartja fenn, az ideiglenes alkalmazottak kizárásával, akkor is, ha az ideiglenes alkalmazottak rendelkeznek az előírt ötéves szolgálati idővel, és teljesítik a képzés, az intézmény felé való elhivatottság és az intézmény által kitűzött közös célok követése terén megkövetelt kritériumokat. Amennyiben ugyanis az értékelés tárgyát képező ezen különböző kritériumokat mind a közszolgálati alkalmazott, mind pedig az ideiglenes alkalmazott teljesítheti, e bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem állnak fenn olyan objektív tényezők, amelyek lehetővé tennék ezen értékelési terveknek kizárólag a közszolgálati alkalmazottak tekintetében való fenntartását.

22

A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a pozitív értékelés kizárólag anyagi ösztönzés biztosításával jár, tehát az egyáltalán nem függ össze az előmenetel vagy a szakmai fejlődés rendszerével.

23

Ilyen körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo no 1 de Oviedo (oviedói közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Úgy kell‑e értelmezni a [keretmegállapodás] 4. szakaszát, hogy azzal ellentétes az olyan szabályozás, mint a [6/2009. sz. törvény], amelynek 2. cikke az értékelési tervben való részvétel (és következésképpen az ehhez kötődő anyagi ösztönzők megszerzésének) feltételeként megállapítja a közszolgálati alkalmazott jogállással való rendelkezést, és ennélfogva kizárja az ideiglenes alkalmazottakat?”

24

Ezzel a kérdéssel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely az oktatói tevékenység értékelési tervében való részvételt, valamint pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzést kizárólag a határozatlan idejű munkaszerződés keretében közszolgálati alkalmazottként foglalkoztatott oktatóknak tartja fenn a határozott idejű munkaszerződés keretében ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatott oktatók kizárásával.

25

A Bíróság eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

26

A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó válasz ugyanis egyértelműen levezethető a Bíróság ítélkezési gyakorlatából (lásd különösen: 2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67; 2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646; 2013. december 12‑iCarratù‑ítélet, C‑361/12, EU:C:2013:830; 2013. március 7‑iBertazzi és társai végzés, C‑393/11, nem tették közzé, EU:C:2013:143).

27

Először is, ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást valamennyi olyan munkavállalóra alkalmazni kell, aki díjazás ellenében végez munkát az őt a munkáltatójához kötő, határozott idejű munkaviszony keretében (2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 28. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 42. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 26. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 40. pont; 2012. február 19‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 31. pont).

28

A keretmegállapodásban szereplő előírások tehát a közigazgatási szervekkel és a közszféra egyéb jogalanyaival létesített, határozott idejű munkaszerződésekre és munkaviszonyokra alkalmazandók (2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 27. pont; 2012. február 19‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 32. pont).

29

Mivel C. Álvarez Santirso határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottként az Asztúriai Hercegség autonóm közösségéhez tartozó különböző közoktatási központokban több mint 16 éven keresztül középiskolai tanári feladatokat látott el, az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás hatálya alá tartozik.

30

Továbbá, és mivel a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja kimondja, hogy a munkafeltételek szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalók csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív okokkal igazolható, meg kell határozni, hogy az oktatói tevékenység értékelési tervében való részvétel, valamint pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzés az e rendelkezés értelmében vett „munkafeltételek” fogalma alá tartozik‑e.

31

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontja értelmében a keretmegállapodás egyik célja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkaviszony minőségét. Ugyanígy a keretmegállapodás preambuluma harmadik bekezdésében kifejti, hogy a keretmegállapodás „a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a hátrányos megkülönböztetéssel szemben”. Az 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdése e tekintetben azt jelzi, hogy a keretmegállapodás célja többek között a határozott ideig tartó munkaviszony minőségének javítása olyan minimumkövetelmények előírásával, amelyek garantálni tudják a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazását (2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 47. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 29. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 34. pont).

32

A keretmegállapodás 4. szakaszának célja az említett elv határozott időre alkalmazott munkavállalókra történő alkalmazása, annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az, hogy az ilyen jellegű munkaviszonyt a munkáltató arra használja, hogy megfossza e munkavállalókat azon jogoktól, amelyeket a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók számára ismernek el (2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 37. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 48. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 30. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 35. pont).

33

A keretmegállapodás által követett célokra tekintettel annak 4. szakaszát tehát úgy kell értelmezni, hogy az az uniós szociális jog valamely elvét fejezi ki, amely nem értelmezhető megszorítóan (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 38. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 49. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 31. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 36. pont).

34

Ezért a Bíróság úgy ítélte meg, hogy annak meghatározásához, hogy valamely intézkedés a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti „munkafeltételek” körébe tartozik‑e, a döntő kritérium pontosan a munkára vonatkozó kritérium, azaz a munkavállaló és munkáltatója között fennálló munkaviszony (lásd ebben az értelemben: 2013. december 12‑iCarratù‑ítélet, C‑361/12, EU:C:2013:830, 35. pont).

35

Következésképpen a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti „munkafeltételek” fogalmába tartoznak a háromévenként járó juttatások (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 47. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 50–58. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 32–34. pont), a hatévente járó, továbbképzési juttatások (lásd ebben az értelemben: 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 38. pont), valamint a magasabb fizetési fokozatba való besorolhatóság érdekében teljesítendő szolgálati időre vonatkozó szabályok vagy az éves értékelő jelentéshez megkövetelt szolgálati idő kiszámítására vonatkozó szabályok (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

A jelen esetben, jóllehet főszabály szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata a szóban forgó intézkedések jellegének és célkitűzéseinek meghatározása, meg kell állapítani, hogy az ezen bíróság által a Bírósághoz benyújtott ügyiratokból kitűnik, hogy az értékelési tervben való részvételt, valamint pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzést egyaránt úgy kell tekinteni, hogy azok a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett „munkafeltételek”.

37

Egyrészt ugyanis az értékelési tervben való részvételi lehetőséghez előírt ötéves szolgálati időre vonatkozó feltétel teljesíti a jelen végzés 34. pontjában felidézett döntő kritériumot.

38

Másrészt úgy tűnik, hogy az értékelési terv keretében a pozitív értékelés elérése semmilyen hatással nem jár az előmenetel vagy a szakmai fejlődés rendszerére, hanem az kizárólag illetménykiegészítésként fejeződik ki. Márpedig valamely, anyagi ösztönzés formájában kifejezésre jutó díjazási tényezőt munkafeltételként ugyanolyan mértékben kell biztosítani a határozott időre alkalmazott munkavállalónak mint a határozatlan időre alkalmazott munkavállalónak.

39

A keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjának olyan értelmezése, amely kizárná a „munkafeltételek” fogalmának meghatározásából az értékelési tervben való részvétel jogát, valamint pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzést, az e rendelkezéssel követett cél figyelmen kívül hagyásával korlátozná a határozott időre alkalmazott munkavállalóknak biztosított, a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem hatályát.

40

Végül az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy ami a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti munkafeltételeket illeti, a határozott időre alkalmazott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a határozatlan időre alkalmazott, hasonló helyzetben lévő munkavállalók, hacsak az ilyen bánásmódot objektív okok nem igazolják (lásd ebben az értelemben: 2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 42. és 47. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 53. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 34. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 56., 57. és 64. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 40. pont).

41

Mivel a jelen esetben nem vitatott, hogy eltérő bánásmód áll fenn a határozatlan idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatott, közszolgálati alkalmazott és a határozott idejű munkaszerződés keretében foglalkoztatott ideiglenes alkalmazottak között, először azt kell megvizsgálni, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalóknak és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak az alapügyben szóban forgó helyzete összehasonlítható‑e.

42

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az „összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállaló” fogalma a keretmegállapodás 3. szakaszának 2. pontjában úgy került meghatározásra mint „határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit a képesítések/képességek szempontjából ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak” (2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 36. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 42. pont).

43

Annak értékeléséhez, hogy a munkavállalókat a keretmegállapodás értelmében ugyanolyan vagy hasonló munkára alkalmazzák‑e, e keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának és 4. szakasza 1. pontjának megfelelően azt kell vizsgálni, hogy bizonyos tényezők – mint például a munka jellege, a képesítési feltételek és a munkafeltételek – összessége alapján e munkavállalókat összehasonlítható helyzetben lévőknek lehet‑e tekinteni (2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 37. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 43. pont).

44

Főszabály szerint a kérdést előterjesztő bíróság, nem pedig a Bíróság feladata annak megállapítása, hogy a közszolgálati alkalmazott és az ideiglenes alkalmazottak összehasonlítható helyzetben vannak‑e (lásd analógia útján: 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 39. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 67. pont; 2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 44. pont).

45

Mindazonáltal az alapügyben nem tűnik úgy, hogy az oktatói tevékenységek olyan tanárok által történő ellátása, akiket közszolgálati alkalmazottként, illetve ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatnak, akadémiai képesítéseket vagy eltérő tapasztalatot követelne meg. Éppen ellenkezőleg, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő információkból kitűnik, hogy a tanárok e két kategóriája hasonló feladatokat lát el, és azonos kötelezettségek vonatkoznak rájuk, többek között az értékelési tervekben figyelembe vett, a képzéshez, az intézmény céljainak követéséhez, valamint az ezen intézmény tevékenységeiben való részvételhez kapcsolódó kritériumokra tekintettel.

46

Következésképpen úgy tűnik, hogy az egyetlen tényező, amely megkülönböztetheti a jelen esetben az ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatott tanár helyzetét a közszolgálati alkalmazott – aki az értékelési tervhez való csatlakozás jelöltje – helyzetétől, az a munkáltatójával fennálló munkaviszony ideiglenes jellege.

47

Ilyen esetben másodszor ellenőrizni kell, hogy áll‑e fenn a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett olyan objektív ok, amely igazolja a megállapított eltérő bánásmódot.

48

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az „objektív okoknak” a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód azon az alapon történő igazolását, hogy ezt az eltérő bánásmódot általános és absztrakt nemzeti norma, például törvény vagy kollektív szerződés írja elő (2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 57. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 54. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 40. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 72. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 47. pont).

49

A közigazgatás személyi állományával kapcsolatban a munkavégzés puszta ideiglenes jellegéhez fordulás nem minősülhet tehát a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív oknak (2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 56. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 42. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 74. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 49. pont).

50

A határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók között a munkafeltételeket illetően alkalmazott eltérő bánásmódot ugyanis nem igazolhatja az általános és absztrakt módon magára a foglalkoztatás időtartamára utaló kritérium. Az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás célkitűzéseit lényegüktől fosztaná meg annak elismerése, hogy valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában elegendő az ilyen eltérő bánásmód igazolásához. Az ilyen kritérium alkalmazása – a határozott ideig tartó munkaviszony minőségének javítása, valamint az egyenlő bánásmód előmozdítása helyett, amelyek elérésére mind az 1999/70 irányelv, mind pedig a keretmegállapodás törekszik – a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára kedvezőtlen helyzet állandósítását eredményezné (2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 57. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 43. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 50. pont).

51

Az említett fogalom ezért azt követeli meg, hogy a megállapított eltérő bánásmódot a szóban forgó munkafeltételeket jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők megléte igazolja, abban a sajátos összefüggésben, amelyben az felmerül, objektív és átlátható kritériumokon alapulva, annak megvizsgálása érdekében, hogy ezen eltérő bánásmód valós igényeknek felel‑e meg, alkalmas‑e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges‑e. Az említett tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott időre szóló szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – a valamely tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból (2007. szeptember 13‑iDel Cerro Alonso ítélet, C‑307/05, EU:C:2007:509, 53. és 58. pont; 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 55. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 41. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 73. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 48. pont).

52

A jelen esetben az Asztúriai Hercegség képviselői az ideiglenes alkalmazottak hivatalba lépését illetően kevéssé szigorú követelmények, valamint a közszolgálati alkalmazottakkal szembeni esetleges fordított hátrányos megkülönböztetés fennállására való hivatkozásra szorítkoznak.

53

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a tagállamok – arra a széles mérlegelési mozgástérre tekintettel, amellyel a saját közigazgatási rendszerük kialakítását illetően rendelkeznek – főszabály szerint az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás megsértése nélkül előírhatnak szolgálati időre vonatkozó feltételeket bizonyos állások betöltéséhez, a belső előléptetésre való pályázás lehetőségét kizárólag a közszolgálati alkalmazottakra korlátozhatják, illetve megkövetelhetik e közszolgálati alkalmazottaktól, hogy bizonyítsák, rendelkeznek a kiválasztási eljárás tárgyát képező besorolási fokozatnál eggyel alacsonyabb besorolási fokozatnak megfelelő szakmai tapasztalattal (2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 76. pont; 2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646, 57. pont; 2013. március 7‑iBertazzi és társai végzés, C‑393/11, nem tették közzé, EU:C:2013:143, 43. pont).

54

Mindazonáltal, e mérlegelési mozgástér ellenére a tagállamoknak átlátható módon kell alkalmazniuk az általuk meghatározott kritériumokat, és ezen alkalmazásnak ellenőrizhetőnek kell lennie annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalók kizárólag a szolgálati idejüket és a szakmai tapasztalatukat igazoló munkaszerződés vagy munkaviszony időtartama alapján részesüljenek kedvezőtlen bánásmódban (2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10,EU:C:2011:557, 77. pont; 2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646, 59. pont; 2013. március 7‑iBertazzi és társai végzés, C‑393/11, nem tették közzé, EU:C:2013:143, 44. pont).

55

Ha valamely kiválasztási eljárás keretében az ilyen eltérő bánásmód abból ered, hogy figyelembe kell venni az ezen eljárással betölteni kívánt állásra vonatkozó, az ideiglenes alkalmazott és a munkáltatója közötti munkaviszony határozott időtartamán kívüli objektív követelményeket, az említett eltérő bánásmód igazolható lehet a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja és/vagy 4. pontja értelmében (2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 79. pont; 2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646, 61. pont; 2013. március 7‑iBertazzi és társai végzés, C‑393/11, nem tették közzé, EU:C:2013:143, 46. pont).

56

Ezzel szemben az az általános és absztrakt feltétel, hogy az ötéves szolgálati időt kizárólag közszolgálati alkalmazottként lehet eltölteni, amely feltétel nem veszi figyelembe többek között sem a közszolgálati alkalmazott által ellátandó feladatok különös jellegét, sem azok sajátos jellemzőit, nem felel meg a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjára vonatkozó, a jelen végzés 48–51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat követelményeinek.

57

Továbbá, közszolgálati alkalmazottakkal szembeni fordított hátrányos megkülönböztetés megelőzésében álló állítólagos célkitűzést illetően meg kell jegyezni, hogy noha egy ilyen célkitűzés kétségtelenül a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja és/vagy 4. pontja szerinti „objektív okot” képezhet, az említett cél semmi esetre sem igazolhat egy olyan aránytalan nemzeti szabályozást, amilyen az alapügyben is szerepel, és amely teljes mértékben és minden körülmények között kizárja azt, hogy a határozott időre szóló munkaszerződés keretében foglalkoztatott munkavállalók által megszerzett szolgálati időt a szolgálati idejüknek, és ebből következően díjazásuk mértékének a meghatározása céljából figyelembe lehessen venni (2012. október 18‑iValenza és társai ítélet, C‑302/11–C‑305/11, EU:C:2012:646, 62. pont; 2013. március 7‑iBertazzi és társai végzés, C‑393/11, nem tették közzé, EU:C:2013:143, 47. pont).

58

Annál is inkább ez a helyzet, amikor – amint az alapeljárásban szóban forgó ügyben – a nemzeti szabályozás az oktatói tevékenység értékelési tervéhez való csatlakozást, valamint pozitív értékelés esetén az illetménykiegészítés kedvezményét kizárólag azoknak a tanároknak írja elő, akiket ötéves szolgálati idővel rendelkező közszolgálati alkalmazottként foglalkoztatnak, jóllehet az ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatott tanárok pontosan ugyanazokat a csatlakozási kritériumokat teljesítik, azonban kizárták őket az előnyök kedvezményéből.

59

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja feltétlen és kellően pontos ahhoz, hogy arra magánszemélyek valamely nemzeti bíróság előtt az állammal szemben hivatkozhassanak (lásd ebben az értelemben: 2010. december 22‑iGavieiro Gavieiro és Iglesias Torres ítélet, C‑444/09 és C‑456/09, EU:C:2010:819, 78–83. pont; 2011. március 18‑iMontoya Medina végzés, C‑273/10, nem tették közzé, EU:C:2011:167, 46. pont; 2011. szeptember 8‑iRosado Santana ítélet, C‑177/10, EU:C:2011:557, 56. pont; 2012. február 9‑iLorenzo Martínez végzés, C‑556/11, nem tették közzé, EU:C:2012:67, 53. pont).

60

Az előző megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely objektív okokkal való bármely igazoláson kívül az oktatói tevékenység értékelési tervében való részvételt, valamint pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzést kizárólag a határozatlan ideig tartó munkaviszony keretében közszolgálati alkalmazottként foglalkoztatott oktatóknak tartja fenn a határozott ideig tartó munkaviszony keretében ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatott oktatók kizárásával.

61

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely objektív okokkal való bármely igazoláson kívül az oktatói tevékenység értékelési tervében való részvételt, valamint pozitív értékelés esetén az abból következő anyagi ösztönzést kizárólag a határozatlan ideig tartó munkaviszony keretében közszolgálati alkalmazottként foglalkoztatott oktatóknak tartja fenn a határozott ideig tartó munkaviszony keretében ideiglenes alkalmazottként foglalkoztatott oktatók kizárásával.