—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Mentgen, meghatalmazotti minőségben,

—

a belga kormány képviseletében C. Pochet, L. Van den Broeck és S. Vanrie, meghatalmazotti minőségben,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és F.‑X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,

—

a magyar kormány képviseletében Fehér M., Koós G. és Bóra M., meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködés végrehajtásáról szóló, 2010. december 20‑i 1259/2010/EU tanácsi rendelet (HL 2010. L 343., 10. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Soha Sahyouni és Raja Mamisch között folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő, melynek tárgya egy házassággal kapcsolatos, harmadik államban, vallási bíróság által meghozott határozat elismerésére irányuló bírósági eljárás.

3

Az 1259/2010 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy azt „a házasság felbontására és a különválásra kell alkalmazni olyan esetekben, amelyek több állam jogához kapcsolódnak”.

4

Ugyanezen rendelet 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[...] [J]ogválasztás hiányában a házasság felbontására és a különválásra azon állam joga alkalmazandó:

5

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.) 1. cikkének (1) bekezdése értelmében azt a bíróság jellegétől függetlenül alkalmazni kell a házasság felbontására, a különválásra vagy a házasság érvénytelenítésére.

6

Az említett rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[...]

[...]”

7

Ugyanezen rendelet 21. cikkének (1) bekezdése értelmében a valamely tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül elismerik.

8

A Gesetz über das Verfahren in Familiensachen und in den Angelegenheiten der freiwilligen Gerichtsbarkeit (a családi ügyekben követendő eljárásról és a nemperes eljárásokról szóló törvény) a következőket írja elő:

„107. § A házassággal kapcsolatos külföldi határozatok elismerése

(1)   Az olyan határozatok, amelyekkel külföldön házasságot érvénytelenítenek, [...] csak akkor kerülnek elismerésre, ha a Land igazságügyi igazgatása megállapította, hogy az elismerés feltételei teljesülnek. Ha olyan állam valamely bírósága vagy hatósága határozott, amelynek a határozat időpontjában mindkét házastárs az állampolgára volt, az elismerés nem függ a Land igazságügyi igazgatásának a megállapításától.

(2)   Azon Land igazságügyi igazgatása rendelkezik illetékességgel, amelyben a házastársak közül az egyik szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. [...]

(3)   A Landok kormányai a jelen rendelkezésekben a Landok igazságügyi igazgatására ruházott hatásköröket rendelet útján az Oberlandesgericht elnökére vagy elnökeire delegálhatják. [...]

(4)   A határozathozatal kérelemre történik. A kérelmet az elismeréshez fűződő jogi érdeket valószínűsítő bármely személy előterjesztheti.

[...]

(6)   Ha a Land igazságügyi igazgatása megállapítja, hogy az elismerés feltételei teljesültek, a kérelmet elő nem terjesztő házastárs az Oberlandesgerichtnél kérheti a határozathozatalt. [...]

(7)   Azon Oberlandesgericht polgári tanácsa rendelkezik illetékességgel, amelynek kerületében a Land igazságügyi igazgatásának székhelye található. [...]

(8)   A fenti rendelkezések mutatis mutandis alkalmazandóak abban az esetben, ha annak a megállapítását kérelmezik, hogy az elismerés feltételei nem teljesültek.

[...]

109. § Az elismerés akadályai

1)   A külföldi határozat elismerése kizárt:

[...]

[...]”

9

R. Mamisch és S. Sahyouni 1999. május 27‑én házasságot kötöttek a Hornsban (Szíria) található, iszlám jog szerinti bíróság illetékességi területén. R. Mamisch a születése óta szír állampolgár. Az 1977‑es év során honosítás útján megszerezte a német állampolgárságot. Ezen időpont óta e két állampolgársággal rendelkezik. S. Sahyouni a születése óta szír állampolgár. A házasságkötését követően megszerezte a német állampolgárságot.

10

A házastársak 2003‑ig Németországban éltek, majd Hornsba költöztek. A szíriai polgárháború miatt 2011 nyarán rövid időre visszatértek Németországba, 2012 februárjától azonban felváltva Kuvaitban és Libanonban éltek. Ezen időszak alatt többször tartózkodtak Szíriában is. Jelenleg az alapügyben részt vevő mindkét fél ismét Németországban él, különböző lakóhelyeken.

11

R. Mamisch 2013. május 19‑én bejelentette, hogy fel kívánja bontani a házasságát, mivel a meghatalmazottja a latakiai (Szíria) vallási saríabíróság előtt kimondta a házasság felbontását. Ez a bíróság 2013. május 20‑án megállapította a házasság felbontását.

12

R. Mamisch 2013. október 30‑án kérelmezte a Szíriában meghozott, házasság felbontására vonatkozó határozat elismerését. Az Oberlandesgericht München (müncheni tartományi legfelsőbb bíróság) a 2013. november 5‑i határozatával helyt adott e kérelemnek, és megállapította, hogy fennállnak a házasságot felbontó ezen határozat elismerésének a jogi feltételei.

13

S. Sahyouni 2014. február 18‑án kérelmezte az említett határozat hatályon kívül helyezését, és annak megállapítását, hogy a szóban forgó, házasság felbontásáról szóló határozat elismerésének a feltételei nem teljesültek.

14

Az Oberlandesgericht München (müncheni tartományi legfelsőbb bíróság) 2014. április 8‑i határozatával elutasította S. Sahyouni kérelmét. Az említett határozat hangsúlyozta, hogy a házasság felbontásáról szóló határozat elismerésére az 1259/2010 rendelet alkalmazandó, amely a házasság nem állami felbontására is irányadó. Mivel nem került sor érvényes jogválasztásra, és a házastársaknak a házasság felbontása előtti évben nem volt közös szokásos tartózkodási helye, az alkalmazandó jogot az említett rendelet 8. cikkének c) pontjában foglalt rendelkezések alapján kell meghatározni. Ha mindkét házastárs kettős állampolgársággal rendelkezik, akkor a nemzeti jog értelmében vett szorosabb kapcsolatot tükröző állampolgárság az irányadó. Ez a házasság szóban forgó felbontásának időpontjában a szír állampolgárság volt. A határozatban az is megállapításra került, hogy az 1259/2010 rendelet 12. cikke értelmében vett közrend nem zárja ki a szóban forgó, házasság felbontásáról szóló határozat elismerését.

15

Az Oberlandesgericht München (müncheni tartományi legfelsőbb bíróság), amely az ügyben eljár, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése értelmében ha a Bíróságnak nyilvánvalóan nincs hatásköre az ügy elbírálására, vagy ha a kérelem, illetve a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.

17

A jelen esetben ez a rendelkezés alkalmazandó.

18

Először is meg kell állapítani, hogy nem házasság felbontása iránti kérelmet terjesztettek a kérdést előterjesztő bíróság elé, hanem egy házasság felbontásáról szóló, harmadik államban, vallási bíróság által meghozott határozat elismerése iránti kérelmet.

19

Azt is meg kell állapítani, hogy különösen az 1259/2010 rendelet 1. és 8. cikkéből az következik, hogy ez a rendelet, amely az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tárgyát képezi, csupán a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó kollíziós jogi szabályokat határozza meg, de nem szabályozza a házasság felbontására vonatkozóan már meghozott határozatnak a valamely tagállamban való elismerését.

20

Ugyanis a 2201/2003 rendelet az, amely meghatározza többek között a házassággal kapcsolatos határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó szabályokat. E rendelet azonban az ilyen, harmadik országban elfogadott határozatokra nem alkalmazandó.

21

Az említett rendelet hatálya ugyanis 2. cikkének 4. pontja és 21. cikkének (1) bekezdése szerint a valamely tagállam bírósága által elfogadott határozatok elismerésére korlátozódik.

22

Tekintve, hogy a 2201/2003 rendelet csupán tagállamok között alkalmazandó, a harmadik országban elfogadott, házasság felbontásáról szóló határozat elismerése nem tartozik az uniós jog hatálya alá.

23

Következésképpen sem az 1259/2010 rendeletnek a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezései, sem a 2201/2003 rendelet rendelkezései, sem más uniós jogi aktus nem alkalmazandó az alapügyre.

24

E körülmények között felmerül a kérdés, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik‑e a feltett kérdések megválaszolására annak ellenére, hogy az alapügy nem tartozik az uniós jog hatálya alá.

25

E tekintetben a Bíróság az 1990. október 18‑iDzodzi‑ítélet (C‑297/88 és C‑197/89, EU:C:1990:360) 36. és 37. pontjában megállapította, hogy az EUM‑Szerződés alkotói nem kívánták kizárni a Bíróság hatásköréből a valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra utalásokat abban a különleges esetben, ha a tagállam nemzeti joga e rendelkezés tartalmára hivatkozik az e tagállam valamely tisztán belső jellegű helyzetére vonatkozó szabályok meghatározása céljából, és hogy ellenkezőleg, az uniós jogrend szempontjából nyilvánvaló érdek fűződik ahhoz, hogy a jövőbeni értelmezésbeli eltérések elkerülése érdekében az uniós jog valamennyi rendelkezése egységesen kerüljön értelmezésre, függetlenül attól, hogy az említett rendelkezést milyen feltételek mellett kell alkalmazni.

26

A Bíróság a későbbi ítélkezési gyakorlatában megállapította a hatáskörét uniós jogi rendelkezésekre vonatkozó, előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintetében olyan helyzetekben, amelyekben az alapeljárás tárgyát képező tények nem tartoznak ilyen jogi aktus hatálya alá, de e jog rendelkezéseit a nemzeti jog a tartalmukra való hivatkozással alkalmazandóvá teszi (lásd különösen: 2012. október 18‑iNolan‑ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Abban az esetben tehát, ha valamely nemzeti szabályozás az érintett uniós jogi aktus hatálya alá nem tartozó helyzetekre adott megoldásaiban összhangban van az említett aktus által adott megoldásokkal, létezik bizonyos uniós érdek, hogy a jövőbeli eltérő értelmezések megakadályozása érdekében egységesen értelmezzék az ezen aktusból átvett rendelkezéseket (lásd: 2012. október 18‑iNolan‑ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

A Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy az, hogy a Bíróság uniós jogi rendelkezéseket értelmezzen olyan helyzetekben, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá, igazolt abban az esetben, ha e rendelkezéseket a nemzeti jog közvetlenül és feltétel nélkül alkalmazhatóvá tette az ilyen helyzetekre, az ilyen helyzetek és az uniós jog hatálya alá tartozó helyzetek azonos módon történő kezelésének biztosítása érdekében. A Bíróságnak tehát ellenőriznie kell, hogy vannak‑e olyan, kellően pontos információk, amelyek alapján megállapítható az uniós jogra való említett hivatkozás (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑iNolan‑ítélet, C‑583/10, EU:C:2012:638, 47. és 48. pont).

28

Ugyanakkor, bár a Bíróság kétségtelenül még ilyen körülmények között is elvégezheti a kért értelmezést, nem a feladata ennek indítványozása akkor, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem tűnik ki, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ténylegesen ilyen kötelezettséggel áll szemben (lásd: 2014. január 30‑iC.‑végzés, C‑122/13, EU:C:2014:59, 15. pont).

29

A Bíróság ugyanis csupán a nemzeti bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szolgáltatott közlések alapján tudja meghatározni azt, hogy hatáskörrel rendelkezik‑e az elé terjesztett kérdések megválaszolására.

30

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan elemet, amely megalapozhatná a Bíróság hatáskörét a jelen ítélet 25–27. pontjában említett ítélkezési gyakorlat alapján, mivel a nemzeti bíróság azt a feltételezést tekinti kiindulópontnak, hogy az alapügy tényállására az 1259/2010 rendelet alkalmazandó, és annak megállapítására szorítkozik, hogy „[a]z Oberlandesgericht München [müncheni tartományi legfelsőbb bíróság] elnöke megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező határozat elismerhetőségét az [1259/2010 rendelet] alapján kell vizsgálni; az a házasság úgynevezett nem állami felbontására is alkalmazandó”.

31

A kérdést előterjesztő bíróság semmilyen információt nem szolgáltat annak alátámasztása érdekében, hogy az 1259/2010 rendelet vagy az uniós jog más rendelkezései alkalmazandók az alapügyre.

32

Meg kell azonban állapítani, hogy fennmarad a kérdést előterjesztő bíróság azon lehetősége, hogy új előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, ha a Bírósággal közölni tudja az annak határozathozatalához szükséges valamennyi elemet (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑iEBS Le Relais Nord‑Pas‑de‑Calais végzés, C‑240/12, nem tették közzé, EU:C:2013:173, 22. pont; 2013. április 18‑iAdiamix‑végzés, C‑368/12, nem tették közzé, EU:C:2013:257, 35. pont; 2014. november 5‑iHunland‑Trade végzés, C‑356/14, nem tették közzé, EU:C:2014:2340, 24. pont).

33 E körülmények között az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az Oberlandesgericht München (müncheni tartományi legfelsőbb bíróság) által feltett kérdések megválaszolására.

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bírósága nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel az Oberlandesgericht München (müncheni tartományi legfelsőbb bíróság) által a 2015. június 2‑i határozattal előterjesztett kérdésekre való válaszadásra.