1

Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2015. szeptember 24‑iTV2/Danmark kontra Bizottság ítéletének (T‑674/11, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:684) részleges hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék egyrészt megsemmisítette a Dánia által a TV2/Danmark javára végrehajtott intézkedésekről (C 2/03) szóló, 2011. április 20‑i 2011/839/EU bizottsági határozatot (HL 2011. L 340., 1. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, másrészt pedig ezt meghaladó részében elutasította a TV2/Danmark A/S e határozat részleges megsemmisítése iránti keresetét.

2

A TV2/Danmark egy 1986‑ban alapított dán műsorszolgáltató társaság. E társaság, amelyet eredetileg önálló állami vállalat jogi formájában hoztak létre, 2003. január 1‑jén kezdődő hatállyal számviteli és adózási szempontból részvénytársasággá alakult. A TV2/Danmark az első helyen lévő Danmarks Radio után a második legnagyobb állami televízióállomás Dániában.

3

A TV2/Danmark feladata országos és regionális televízió‑műsorok gyártása és szórása. A műsorszórás többek között rádióberendezések, műhold vagy kábel segítségével történhet. A TV2/Danmark közszolgáltatási kötelezettségeit a kulturális miniszter állapítja meg.

4

A közszolgálati műsorszolgáltatókon kívül az egész dán televíziós piacon kereskedelmi műsorszolgáltatók is jelen vannak. Egyrészt különösen a Viasat Broadcasting UK Ltd társaságról (a továbbiakban: Viasat), másrészt pedig az SBS TV A/S és az SBS Danish Television Ltd társaságokból álló csoportról (a továbbiakban: SBS) van szó.

5

A TV2/Dankmarkot kamattal terhelt állami kölcsön révén hozták létre, és tevékenységét a Danmarks Radio tevékenységéhez hasonlóan a valamennyi dán tévénéző által fizetett előfizetési díjakból származó bevételből finanszírozták. A jogalkotó azonban úgy határozott, hogy a Danmarks Radiótól eltérően a TV2/Danmarknak lehetősége lesz arra is, hogy többek között a reklámtevékenységből származó bevételből is részesüljön.

6

Az SBS Broadcasting SA/Tv Danmark által 2000. április 5‑én benyújtott panaszt követően a Bizottság a Dánia által a TV2/Danmark javára hozott intézkedésekről szóló, 2004. május 19‑i 2006/217/EK határozatában (HL 2006. L 85., 1. o.; helyesbítés: HL 2006. L 368., 112. o.; a továbbiakban: „TV2 I” határozat) megvizsgálta a TV2/Danmark finanszírozási rendszerét. E határozat az 1995‑től 2002‑ig tartó időszakot fedte le, és a következő intézkedésekre vonatkozott: az előfizetési díjakból származó források, a TV2/Danmark finanszírozásával megbízott alapok átutalásai (TV2 Alap és Radiofonden), ad hoc nyújtott összegek, a társasági adó alóli mentesség, a TV2/Danmarknak a létesítésekor nyújtott kölcsönök utáni kamatfizetés alóli mentessége és a tőkeösszeg törlesztése alóli mentessége, a működtetési kölcsönök állami garanciája, valamint a TV2/Danmark által az országos sugárzási frekvencia használatáért való díjfizetés kedvező feltételei (a továbbiakban együtt: érintett intézkedések). Végül a Bizottság vizsgálata a helyi hálózati frekvenciákon keresztül történő sugárzáshoz a TV2/Danmarknak nyújtott engedélyre, valamint arra a kötelezettségre is vonatkozott, hogy minden településiantenna‑tulajdonos köteles a berendezésén keresztül a TV2 közszolgálati műsorait sugározni.

7

A Bizottság az érintett intézkedések vizsgálatát követően megállapította, hogy ezen intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, mivel a TV2/Danmark finanszírozási rendszere, amely e vállalkozás közszolgáltatás‑nyújtásának költségét volt hivatott ellentételezni, nem teljesíti a Bíróság által a 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415) felállított négy feltétel (a továbbiakban: Altmark‑feltételek) közül a másodikat és a negyediket.

8

A Bizottság ezenkívül úgy határozott, hogy az említett támogatások, amelyeket a Dán Királyság a TV2/Danmarknak 1995 és 2002 között nyújtott, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetők a belső piaccal, azon 628,2 millió dán korona (DKK) (körülbelül 85 millió euró) összeg kivételével, amelyet a Bizottság „túlkompenzációnak” minősített. Így a Bizottság elrendelte, hogy a Dán Királyság téríttesse vissza a TV2/Danmarkkal ezen összeget kamataival együtt.

9

A „TV2 I” határozat négy megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezte, amelyet egyrészt a TV2/Danmark (T‑309/04. sz. ügy) és a Dán Királyság (T‑317/04. sz. ügy), másrészt pedig a TV2/Danmark versenytársai, a Viasat (T‑329/04. sz. ügy) és az SBS (T‑336/04. sz. ügy) nyújtottak be.

10

A 2008. október 22‑iTV2/Danmark és társai kontra Bizottság ítéletben (T‑309/04, T‑317/04, T‑329/04 és T‑336/04, EU:T:2008:457) a Törvényszék megsemmisítette az említett határozatot. Ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a TV2/Danmarkra bízott közszolgáltatási feladat megfelel a műsorszolgáltatásra irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalommeghatározásának. A Törvényszék mindazonáltal több, a „TV2 I” határozatot érintő jogellenesség fennállását is megállapította.

11

Így először is azt a kérdést megvizsgálva, hogy a „TV2 I” határozatban említett intézkedések állami forrásokkal jártak‑e, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság az állami forrásoknak minősítés során az 1995–1996‑os évek reklámbevételeinek de facto figyelembevételét illetően nem indokolta meg az értékelését. Másodszor a Törvényszék megállapította, hogy azon kérdés Bizottság általi vizsgálata, hogy a második és a negyedik Altmark‑feltétel teljesül‑e, nem alapul azon konkrét jogi és gazdasági feltételek megbízható elemzésén, amelyekre tekintettel a TV2/Danmarknak járó előfizetési díjak összegét meghatározták. Következésképpen a „TV2 I” határozatot e kérdésben az indokolási kötelezettség megsértése jellemezte. Harmadszor a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére tekintettel való értékelésére vonatkozó következtetéseit – különösen a túlkompenzáció fennállására vonatkozó következtetést – is az indokolási kötelezettség megsértése jellemzi. A Törvényszék szerint az indokolási kötelezettség e megsértését az okozta, hogy hiányzik a TV2/Danmarknak a vizsgált időszakban járó előfizetési díjak összege meghatározásának alapjául szolgáló konkrét jogi és gazdasági feltételek megbízható vizsgálata.

12

A „TV2 I” határozat megsemmisítését követően a Bizottság újból megvizsgálta az érintett intézkedéseket. Ennek alkalmával konzultált a Dán Királysággal és a TV2/Danmarkkal, és egyébiránt harmadik felektől is észrevételeket kapott.

13

E vizsgálat végén a Bizottság meghozta a vitatott határozatot.

14

E határozat a TV2/Danmarkkal kapcsolatban 1995 és 2002 között hozott intézkedésekre vonatkozik. A vizsgálat során azonban a Bizottság figyelembe vette a „TV2 I” határozatot követően 2004‑ben hozott újratőkésítési intézkedéseket is.

15

A vitatott határozatban a Bizottság fenntartotta arra vonatkozó álláspontját, hogy az érintett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősülnek. Először is megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei állami forrásoknak minősülnek, és ezt követően a szelektív előny fennállását megvizsgálva megállapította, hogy az érintett intézkedések nem teljesítik a második és a negyedik Altmark‑feltételt. Ellenben, míg a „TV2 I” határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a 628,2 millió DKK‑t (hozzávetőleg 85 millió euró) kitevő összeg az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésével összeegyeztethetetlen túlkompenzációnak minősül, a vitatott határozatban a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen összeg a TV2/Danmark megfelelő sajáttőke‑tartaléka. E határozat rendelkező részében a Bizottság a következőket állapította meg:

„1. cikk

A Dánia által a TV2/Danmark javára 1995–2002 között előfizetési díjak és az e határozatban megállapított egyéb intézkedések formájában végrehajtott intézkedések az [EUMSZ] 106. [cikk] (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőek a belső piaccal”.

16

A Törvényszék Hivatalához 2011. december 30‑án benyújtott keresetlevelével a TV2/Danmark a vitatott határozat részleges megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

17

A TV2/Danmark elsődlegesen azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az érintett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

18

Másodlagosan a TV2/Danmark azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy:

19

A megtámadott ítéletben a Törvényszék a vitatott határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, a keresetet pedig ezt meghaladó részében elutasította.

20

A Bíróság Hivatalához 2016. február 12‑én benyújtott beadványában az EFTA Felügyeleti Hatóság az Európai Unió Bírósága alapokmánya 40. cikkének harmadik bekezdése alapján kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen ügybe. 2016. március 11‑i határozatában a Bíróság elnöke helyt adott e kérelemnek.

21

Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

22

A TV2/Danmark azt kéri, hogy a Bíróság:

23

Az EFTA Felügyeleti Hatóság azt kéri, hogy a Bíróság:

24

A Viasat azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Dán Királyság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.

26

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság egyetlen jogalapra hivatkozik, amellyel lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék, mivel megállapította, hogy a Bizottság az 1995–1996‑os évek reklámbevételeit, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2 Reklame A/S‑től a TV2/Danmarknak utaltak át, tévesen minősítette „állami támogatásnak”, tévesen értelmezte az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrás” fogalmát.

27

E tekintetben a Bizottság előadja, hogy mivel a TV2 Reklame olyan állami vállalat volt, amelynek egyetlen részvényese a dán állam volt, e társaság teljes mértékben az utóbbi ellenőrzése és rendelkezése alatt állt, ily módon úgy kellett volna tekinteni, hogy az említett társaság forrásai e rendelkezés értelmében állami forrásnak minősülnek.

28

Különösen a Bizottság azzal érvel, hogy e minősítés során az érintett források eredete nem releváns, és e források eredetileg magánjellege nem foszthatja meg azokat államiforrás‑jellegüktől.

29

Márpedig a Törvényszék, amikor a megtámadott ítélet 208., 211. és 212. pontjában kimondta, hogy a harmadik személyektől – mint amilyenek az állami vállalatok is – származó források csak akkor tekinthetők állami forrásnak, ha tulajdonosaik azokat vagy önként az állam rendelkezésére bocsátották, vagy pedig azokról a tulajdonosaik lemondtak, és azokat az állam kezeli, tévesen alkalmazta a jogot.

30

A Bizottság szerint felesleges továbbá annak vizsgálata is, hogy az állam az érintett források felett ellenőrzést gyakorol‑e, mivel az állam által egy állami vállalat felett gyakorolt irányítás azzal jár, hogy az állam ellenőrzést gyakorol annak forrásai felett is.

31

Így a Bizottság azon az állásponton van, hogy a megtámadott ítélet 212., 214. és 215. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor túlzottan megszorítóan értelmezte az „ellenőrzés” fogalmát, amikor azt a kérdést értékelte, hogy a dán állam ellenőrzést gyakorolt‑e a TV2 Reklame által a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmark részére átutalt források felett.

32

Ebben az összefüggésben a Bizottság azzal érvel, hogy a döntő tényező nem az, hogy a dán hatóságok, a jelen esetben a kulturális miniszter, ténylegesen rendelkeztek‑e ezen forrásokkal, és döntöttek‑e azok felhasználásáról, hanem az a tény, hogy lehetőségük volt erre. Így az a körülmény, hogy az 1995‑ös és az 1996‑os év vonatkozásában a kulturális miniszter úgy határozott, hogy a TV2 Reklame összes nyereségét a TV2 Alapnak utalják át, nem releváns azon kérdést illetően, hogy az említett források az állam ellenőrzése alatt álltak‑e, mivel az államnak lehetősége volt arra, hogy úgy döntsön, hogy nem utalják át, hanem más célra használják majd fel azokat.

33

Egyébiránt a Bizottság szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 209. és 213. pontjában tévesen értelmezte a 2001. március 13‑iPreussenElektra ítéletet (C‑379/98, EU:C:2001:160), és helytelenül vont párhuzamot ezen ítélet és a jelen ügy között.

34

Az EFTA Felügyeleti Hatóság és a Viasat a Bizottsághoz hasonlóan úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az érintett reklámbevételek nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrásnak”, következésképpen e rendelkezés értelmében vett állami támogatásnak sem.

35

A TV2/Danmark és a Dán Királyság vitatja a Bizottság érvelését.

36

Különösen azzal érvelnek, hogy a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak 1995‑ben és 1996‑ban átutalt reklámbevételek felett a dán állam által gyakorolt ellenőrzés elméleti jellegű volt, mivel az e bevételekkel való rendelkezés lehetősége azon feltételtől függött, hogy a TV2/Danmark finanszírozási szükségleteit elégítik ki először, és hogy gyakorlatilag az említett bevételek összességét átutalták a TV2/Danmarknak.

37

A TV2/Danmark és a Dán Királyság szerint a Bizottság érvelése a dán jog téves értelmezésén alapul.

38

Egyébiránt a TV2/Danmark és a Dán Királyság úgy véli, hogy a Törvényszék egyáltalán nem alkalmazta tévesen a jogot akkor, amikor a jelen ügyben szóban forgó körülmények és a 2001. március 13‑iPreussenElektra ítélet (C‑379/98, EU:C:2001:160) alapjául szolgáló helyzet között párhuzamot vont.

39

Végül a Dán Királyság álláspontja szerint a Törvényszék által egyrészt a TV2 Reklame által a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmark részére átutalt reklámbevételek, másrészt pedig a TV2 Alap által a TV2/Danmark részére átutalt, audiovizuális díjakból származó források között tett megkülönböztetést indokolja az a tény, hogy az előbbiek magánhirdetők által a TV2 Reklame számára teljesített fizetésekből származnak, míg az utóbbiak az állam által annak érdekében beszedett adóból származó bevételek, hogy biztosítsa a dán közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozását.

40

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „támogatásnak” minősítéshez az e rendelkezésben előírt valamennyi feltétel teljesülése szükséges (lásd: 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Az említett rendelkezés négy feltételt ír elő. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor szükséges, hogy e beavatkozás alkalmas legyen arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezettjét előnyben kell részesítenie. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (lásd: 2003. július 24‑iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C‑280/00, EU:C:2003:415, 75. pont; 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 64. pont; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 15. pont).

42

A jelen ügyben e feltételek közül csak az első vitatott.

43

Ezen feltételt illetően, miszerint az előnyt közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell nyújtani, emlékeztetni kell arra, hogy az olyan intézkedések is az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „támogatás” fogalmába tartozhatnak, amelyek nem járnak együtt állami források átruházásával (lásd különösen: 2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 36. pont; 2013. május 30‑iDoux Élevage és Coopérative agricole UKL‑ARREE ítélet, C‑677/11, EU:C:2013:348, 34. pont; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 19. pont).

44

Így az e rendelkezés értelmében vett, „állami forrásból” történő beavatkozás fogalmának az a célja, hogy az a közvetlenül az állam által nyújtott előnyökön kívül magában foglalja az állam által a támogatás kezelésére kijelölt vagy létrehozott köz‑ vagy magánszervezet közvetítésével nyújtott előnyöket is (lásd: 2001. március 13‑iPreussenElektra ítélet, C‑379/98, EU:C:2001:160, 58. pont; 2013. május 30‑iDoux Élevage és Coopérative agricole UKL‑ARREE ítélet, C‑677/11, EU:C:2013:348, 26. pont; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 20. pont).

45

Az uniós jog ugyanis nem engedheti meg, hogy pusztán az, hogy olyan önálló intézményeket hoznak létre, amelyeket a támogatások szétosztásával bíznak meg, lehetővé tegye az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülését (lásd: 2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 23. pont).

46

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak vállalkozások támogatására, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állam vagyonába tartoznak‑e, vagy sem. Következésképpen, még ha a szóban forgó intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek is állandó jelleggel az államkincstár birtokában, azon tény, hogy folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő ahhoz, hogy azok „állami forrásoknak” minősüljenek (lásd: 2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 37. pont; 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 70. pont;2013. május 30‑iDoux Élevage és Coopérative agricole UKL‑ARREE ítélet, C‑677/11, EU:C:2013:348, 35. pont; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 21. pont).

47

Ebből következik, hogy mivel az állami vállalatok forrásai az állam ellenőrzése alá esnek, tehát az állam rendelkezésére állnak, e források az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami források” fogalmába tartoznak. Az államnak ugyanis az ilyen vállalkozások feletti meghatározó befolyásának gyakorlása révén teljes mértékben módjában áll, hogy meghatározza e vállalkozások forrásai felhasználásának irányát annak érdekében, hogy adott esetben más vállalkozásoknak nyújtott sajátos előnyöket finanszírozzon (lásd ebben az értelemben: 2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 38. pont).

48

Annak a körülménynek, hogy az érintett forrásokat a hatóságtól elkülönülő jogalanyok kezelik, vagy hogy azok magáneredetűek, e tekintetben nincs jelentősége (lásd ebben az értelemben: 1974. július 2‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 35. pont; 2003. május 8‑iOlaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság ítélet, C‑328/99 és C‑399/00, EU:C:2003:252, 33. pont).

49

Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 176. pontjában rámutatott, 1995‑ben és 1996‑ban a TV2/Danmark reklámidőit nem maga a TV2/Danmark értékesítette, hanem egy harmadik társaság, a TV2 Reklame, és az ezen értékesítésből származó bevételeket a TV2 Alap közvetítésével átutalták a TV2/Danmarknak.

50

E tekintetben nem vitatott, hogy a TV2/Danmarkhoz hasonlóan a TV2 Reklame és a TV2 Alap is a dán állam tulajdonában lévő állami vállalat volt, és hogy megbízták őket azzal, hogy utalják át a TV2/Danmarknak az említett reklámidők értékesítéséből származó bevételeket.

51

Így az e bevételek által megtett teljes utat egészen a bevételek TV2/Danmarknak való átutalásáig a dán jogszabályok szabályozták, amelyek értelmében az állam által konkrétan megbízott állami vállalatok feladata volt az említett bevételek kezelése.

52

A szóban forgó bevételek ennélfogva állami ellenőrzés alá tartoztak, és az állam rendelkezésére álltak, amely utóbbi dönthetett a felhasználásukról.

53

Ennélfogva a Bíróságnak a jelen ítélet 43–48. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatának megfelelően a szóban forgó bevételek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami forrásoknak” minősülnek.

54

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 220. pontjában kimondta, hogy az 1995–1996‑os évek bevételei, amelyek a TV2/Danmark reklámidőinek a TV2 Reklame általi értékesítéséből származtak, és amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, nem minősülnek állami forrásoknak, és hogy következésképpen a Bizottság tévesen minősítette azokat „állami támogatásnak”.

55

Amint a jelen ítélet 48. pontja már felidézte, a megtámadott ítélet 211. pontjában foglaltakkal ellentétben azon ténynek, hogy a hirdetőktől származó e bevételek magáneredetűek voltak, e tekintetben nincs jelentősége, és nem releváns azon kérdést illetőn, hogy azok a dán hatóságok ellenőrzése alatt álltak‑e.

56

Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 208. és 212. pontjában tévesen állapította meg, hogy az állami vállalatok által kezelt források, amennyiben harmadik személyektől származnak, csak akkor minősülhetnek állami forrásoknak, ha azokat tulajdonosaik önként bocsátották az állam rendelkezésére, vagy azokról tulajdonosaik lemondtak, és az állam vállalta azok kezelését.

57

A Törvényszék állításával ellentétben ugyanis e megfontolásnak semmilyen alapja nincs a Bíróság ítélkezési gyakorlatában.

58

Ugyanez vonatkozik a megtámadott ítélet 214., 215. és 217. pontjában foglalt megfontolásokra is, amelyek szerint e bevételeknek csak azon része minősülhet állami forrásnak, amelyet kulturális miniszteri határozattal nem utaltak át a TV2/Danmarknak, és hogy nem vezethet más értékeléshez az sem, hogy semmilyen kötelezettség nem állt fenn arra vonatkozóan, hogy a TV2 Alap az említett bevételeket minden évben utalja át a TV2/Danmarknak.

59

Amint ugyanis a jelen ítélet 49–52. pontjában megállapításra került, a szóban forgó állami bevételek feletti állami ellenőrzés fennállása abból ered, hogy azokat a dán állam tulajdonában lévő állami vállalatok kezelték. Egyébiránt pedig nem vitatott, hogy a dán jogszabályok értelmében a kulturális miniszternek lehetősége volt arra, hogy úgy döntsön, hogy e bevételeket nem utalják át a TV2 Alapnak, hanem más célra használják majd fel azokat.

60

Végül a jelen ügyben szóban forgó helyzet nem hasonlítható össze a 2001. március 13‑iPreussenElektra ítélet (C‑379/98, EU:C:2001:160) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettel, amely ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a villamosenergia‑szolgáltató magánvállalkozásokat sújtó kötelezettség, miszerint megszabott minimáláron át kell venniük a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, nem jár együtt állami forrásoknak az ilyen típusú villamos energiát termelő vállalkozásokra történő közvetlen vagy közvetett átruházásával (lásd: 2001. március 13‑iPreussenElektra ítélet, C‑379/98, EU:C:2001:160, 59. pont; 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 74. pont; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 34. pont).

61

Ez utóbbi ügy ugyanis olyan magánvállalkozásokra vonatkozott, amelyeket a szóban forgó tagállam nem hatalmazott fel arra, hogy állami forrásokat kezeljenek, hanem saját pénzügyi forrásaikból történő vásárlás kötelezettsége terhelte azokat (lásd: 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 74. pont; 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 35. pont; 2014. október 22‑iElcogás végzés, C‑275/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2314, 32. pont).

62

Egyébiránt az említett ügyben szóban forgó összegeket nem lehetett állami forrásoknak tekinteni, mivel soha nem voltak állami ellenőrzés alatt (lásd: 2013. december 19‑iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 36. pont; 2014. október 22‑iElcogás végzés, C‑275/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2314, 32. pont).

63

Márpedig, amint már kiemelésre került, a jelen ügy olyan állami vállalatokra vonatkozik, azaz a TV2 Reklaméra és a TV2 Alapra, amelyeket a dán állam hozott létre, ezen állam tulajdonában állnak, és amelyeket ez utóbbi felhatalmazott arra, hogy kezeljék egy másik állami vállalat, azaz a TV2/Danmark reklámidőinek értékesítéséből származó bevételeket, ily módon e bevételek a dán állam ellenőrzése alatt voltak, és ezen állam rendelkezésére álltak.

64

Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 213. pontjában kimondta, hogy a jelen ügyben szóban forgó helyzet hasonlít a 2001. március 13‑iPreussenElektra ítélet (C‑379/98, EU:C:2001:160) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzethez.

65

E körülmények között helyt kell adni a Bizottság által fellebbezésének alátámasztására felhozott egyetlen jogalapnak, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben az megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995–1996‑os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek.

66

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

67

A jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a TV2/Danmark által benyújtott, a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetről érdemi döntést kell hozni.

68

E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a jelen ítélet 43–64. pontjában kifejtett okokból a TV2/Danmark által másodlagosan előterjesztett harmadik kereseti kérelmének alátámasztására felhozott negyedik jogalapot el kell utasítani.

69

Ennélfogva a TV2/Danmark keresetét el kell utasítani.

70

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

71

E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint, amely az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

72

A TV2/Danmarkot, mivel az általa felhozott jogalapok tekintetében pervesztes lett, a Bizottság és a Viasat kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság és a Viasat részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a jelen fellebbezési eljárásban felmerült összes költség viselésére.

73

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

74

A Dán Királyság, amely az elsőfokú eljárásban beavatkozó félként vett részt, maga viseli saját költségeit.

75

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (2) bekezdése szerint, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, az EFTA Felügyeleti Hatóság, ha beavatkozik az eljárásba, maga viseli saját költségeit.

76

Következésképpen az EFTA Felügyeleti Hatóság mint a jelen fellebbezési eljárásba beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: