1

Fellebbezésével a Westermann Lernspielverlage GmbH, korábban Westermann Lernspielverlag GmbH (a továbbiakban: Westermann) az Európai Unió Törvényszéke 2015. július 15‑iWestermann Lernspielverlag kontra EUIPO – Diset (bambinoLÜK) ítéletének (T‑333/13, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:490) hatályon kívül helyezését kéri, mely ítéletben a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának a Diset SA és a Westermann közötti felszólalási eljárásra vonatkozó, 2013. április 3‑i határozata (R 1323/2012‑2. sz. ügy; a továbbiakban: vitatott határozat) hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét.

2

Az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendeletnek (HL 2009. L 78., 1. o.) a jelen ügyben alkalmazandó változata 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint:

„A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[...]

3

Ugyanezen rendelet „A Bírósághoz benyújtott keresetek” című 65. cikke az (1)–(3) bekezdésében így rendelkezik:

„(1)   A fellebbezési tanácsok fellebbezés tárgyában hozott határozatai a Bíróság előtt keresettel támadhatók meg.

(2)   A kereset hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre alapítva indítható.

(3)   A Bíróság a jogvita tárgyát képező határozatot megsemmisítheti [helyesen: hatályon kívül helyezheti] vagy megváltoztathatja.”

4

A Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikke c) és d) pontjának értelmében az eljárást fel lehet függeszteni:

„[...]

5

A Törvényszék eljárási szabályzatának „A kézbesítésre vonatkozó információk” című 77. cikke ekképpen rendelkezik:

„(1)   A keresetlevélben az eljárás céljára meg kell jelölni, hogy a felperes képviselője az 57. cikk (4) bekezdése szerinti kézbesítési módhoz vagy a faxon történő kézbesítéshez járul hozzá.

(2)   Ha a keresetlevél nem felel meg a (1) bekezdésben említett követelményeknek, a hiány pótlásáig az érintett félnek szánt valamennyi – az eljárással kapcsolatos – kézbesítést e fél képviselőjének címzett ajánlott levélként kell teljesíteni. Ebben az esetben az ajánlott levélnek a Törvényszék székhelye szerinti postahivatalnál történő feladásával a kézbesítést szabályszerűen teljesítettnek kell tekinteni.”

6

2010. május 5‑én a Westermann a 207/2009 rendelet alapján európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz.

7

A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

8

A bejelentését a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 9., 16. és 28. osztályába tartozó árukkal kapcsolatban tették a következő leírással:

9

Az európai uniós védjegybejelentést az Európai Uniós Védjegyértesítő2010. július 6‑i, 2010/122. számában hirdették meg.

10

2010. szeptember 14‑én a 207/2009 rendelet 41. cikke alapján a Diset a jelen ítélet 8. pontjában felsorolt áruk vonatkozásában felszólalást tett a védjegy lajstromozásával szemben.

11

A felszólalás különösen az alábbi, 2001. július 6‑án 3915121. számon, a Nizzai Megállapodás szerinti 16., 28. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott korábbi európai uniós ábrás védjegyen alapult:

12

A korábbi védjegyet a Nizzai Megállapodás szerinti 16., 28. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:

13

A felszólalás alátámasztásaként hivatkozott jogalap a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja volt.

14

2012. május 25‑én az EUIPO felszólalási osztálya részben helyt adott a felszólalásnak. Úgy találta, hogy az ütköző megjelölések között a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében összetéveszthetőség áll fenn, kivéve az európai uniós védjegybejelentésben foglalt, a Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó azon áruk tekintetében, amelyek az alábbi leírásnak felelnek meg: „Papíráruk és íróeszközök, különösen töltőtollak, golyóstollak, színes és grafitceruzák; irodai cikkek (bútorok kivételével), különösen bélyegzők, bélyegzőpárnák, bélyegzőfestékek, levélbontók, papírvágókések, levélkosarak, iratrendezők, írómappák, írólapok, lyukasztók, tűzőgépek, irodai és tűzőkapcsok; levonók, kaparós matricák, papír és műanyag címkék”.

15

2012. július 18‑án a Westermann a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen az EUIPO‑hoz.

16

A vitatott határozatban az EUIPO második fellebbezési tanácsa a fellebbezésnek részben helyt adott, engedélyezve a szóban forgó védjegy lajstromozását a Nizzai Megállapodás 9. osztályába tartozó „szoftverek, különösen tanítási és oktatási célra (valamennyi áru, amennyiben nem állnak kapcsolatban gépjárművekkel vagy mindenféle gépjármű alkatrésszel)”, valamint az „adatfeldolgozó készülékek, számítógépek és egyéb számítógépes hardverek, valamint alkatrészeik és tartozékaik (amennyiben a 9. osztályba tartoznak), (valamennyi áru, amennyiben nem állnak kapcsolatban gépjárművekkel vagy mindenféle gépjármű alkatrésszel)” vonatkozásában, és elutasítva a lajstromozást az e megállapodás szerinti 9., 16. és 28. osztályba tartozó egyéb áruk vonatkozásában.

17

Keresete alátámasztására a Westermann egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapuló jogalapra hivatkozott.

18

A Törvényszék e jogalapot mint megalapozatlant elutasította, és ennélfogva a Westermann által benyújtott keresetet is elutasította.

19

A Westermann azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

20

Az EUIPO azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a Westermannt kötelezze a költségek viselésére.

21

A Westermann fellebbezésének alátámasztására két jogalapra hivatkozik, melyek a meghallgatáshoz való jog és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén, illetve a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésén alapulnak.

22

Második jogalapjában, amelyet célszerű elsőként vizsgálni, a Westermann úgy érvel, hogy az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőségre vonatkozóan az EUIPO második fellebbezési tanácsa által a vitatott határozatban elvégzett értékelés megalapozottságának vizsgálatakor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és elferdítette a tényeket, amikor figyelembe vette a Westermann által bejelentett védjegy lajstromozása elleni felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegyet, jóllehet e korábbi védjegy oltalma már megszűnt, és ekképpen keresete benyújtásának időpontjában már nem fűződött hozzá semmilyen joghatás.

23

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából, és különösen az 1997. november 11‑iSABEL‑ítéletből (C‑251/95, EU:C:1997:528, 22. pont) kitűnik ugyanis, hogy az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség veszélyét az adott ügy minden releváns elemét – többek között az említett védjegyek által keltett összbenyomást – figyelembe véve, átfogóan kell értékelni.

24

A Westermann úgy véli, hogy ennélfogva a Törvényszéknek vissza kellett volna utalnia az ügyet az EUIPO második fellebbezési tanácsa elé annak érdekében, hogy az a felszólalást a Diset más, az említett korábbi védjegytől eltérő védjegyei alapján értékelje.

25

Ezenfelül a Westermann szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy találta egyfelől, hogy a „bambino” elem az ütköző védjegyek domináns eleme, és a „lük” elem pedig az összetett védjegyben elfoglalt másodlagos pozíciójából adódóan elhanyagolható, és másfelől, hogy a stilizált gyermek ábrás elem kevésbé alkalmas a megkülönböztetésre, mint a „bambino” kifejezés, és ennélfogva az összetett védjegyben elhanyagolhatónak tekinthető, valamint amikor arra a következtetésre jutott, hogy egy csekély megkülönböztető képességgel bíró elem egy összetett védjegy domináns eleme lehet, illetve a védjegy más elemeinek figyelmen kívül hagyásához, a megjelölések hasonlóságához, és így összetéveszthetőséghez vezethet.

26

Az EUIPO úgy véli, hogy a második jogalapot el kell utasítani.

27

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében, amint azt a 207/2009 rendelet 65. cikkének (2) bekezdése előírja, a Törvényszék az EUIPO fellebbezési tanácsának határozatát kizárólag „hatáskör hiányára, lényeges eljárási szabálysértésre, a Szerződés vagy e rendelet, illetve ezek alkalmazásával kapcsolatos bármely jogszabály megsértésére vagy hatáskörrel való visszaélésre” hivatkozva helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg. Következésképpen a Törvényszék a kereset tárgyát képező határozatot csakis akkor helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg, ha meghozatala pillanatában a hatályon kívül helyezés vagy megváltoztatás okainak egyikét hordozza. Ezzel szemben a Törvényszék nem helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg az említett határozatot olyan ok folytán, amely a határozat kihirdetését követően merült fel (lásd: 2006. május 11‑iSunrider kontra EUIPO ítélet C‑416/04 P, EU:C:2006:310, 54. és 55. pont; 2007. március 13‑iEUIPO kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 52. és 53. pont; 2010. június 30‑iRoyal Appliance International kontra EUIPO végzés, C‑448/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:384, 43. és 44. pont).

28

A Bíróság úgy találta továbbá, hogy a Törvényszék nem veheti figyelembe az EUIPO fellebbviteli tanácsa által hozott határozat jogszerűségének felülvizsgálatakor a nemzeti bíróságnak a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy megszűnésével kapcsolatban hozott döntését (lásd ebben az értelemben: 2006. május 11‑iSunrider kontra EUIPO ítélet C‑416/04 P, EU:C:2006:310, 55. pont; 2007. március 13‑iEUIPO kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 53. pont; 2010. június 30‑iRoyal Appliance International kontra EUIPO végzés, C‑448/09 P, nem tették közzé, EU:C:2010:384, 45. pont).

29

Emellett a Bíróság már kimondta, hogy a korábbi védjegynek a Törvényszék előtti kereset benyújtását követően bekövetkezett megszűnése nem fosztja meg sem tárgyától, sem joghatásaitól az EUIPO fellebbviteli tanácsának határozatát. Az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőséget megállapító, e határozatban szereplő értékelés joghatásai tehát a Törvényszék ítélete meghozatalának időpontjában is fennálltak (2013. május 8‑iCadila Healthcare kontra EUIPO végzés, C‑268/12 P, nem tették közzé, EU:C:2013:296, 31–34. pont).

30

E megfontolásokra tekintettel, és amennyiben a jelen esetben a Westermann által bejelentett védjegy lajstromozása elleni felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy megszűnésének időpontja, tudniillik 2013. június 13., a 2013. április 3‑i vitatott határozat meghozatalánál későbbi időpont, meg kell állapítani, hogy a Törvényszéknek a vitatott határozat jogszerűsége felülvizsgálatakor nem kellett figyelembe vennie az EUIPO e megszűnést megállapító határozatát.

31

Hozzá kell tenni, hogy a 207/2009 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének értelmében az európai uniós védjegyet úgy kell tekinteni, mintha ahhoz a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásától kezdődően nem fűződtek volna az e rendeletben meghatározott joghatások.

32

Még ha úgy is kellene tekinteni, hogy a Törvényszéknek figyelembe kell vennie az EUIPO által a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy megszűnését megállapító határozatát, még ha ez utóbbit az EUIPO fellebbviteli tanácsa által hozott, a felszólalást megalapozottnak találó határozat elfogadásának időpontját követően hozták is, ez ellentétes lenne a Bíróság állandó, s a jelen ítélet 27. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatával, mely szerint a Törvényszék nem helyezheti hatályon kívül vagy változtathatja meg az ilyen határozatot olyan ok folytán, amely a határozat kihirdetését követően merült fel.

33

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot az EUIPO második fellebbezési tanácsa által az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőségre vonatkozóan a vitatott határozatban elvégzett értékelés megalapozottságának vizsgálatakor, mivel ez utóbbi határozat meghozatalának időpontjában a Westermann által bejelentett védjegy lajstromozása elleni felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegyhez még a 207/2009 rendeletben meghatározott joghatások fűződtek.

34

Ennélfogva a Westermann által e tekintetben felhozott érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.

35

Az ezt meghaladó részt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdése és az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszéknek van hatásköre a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát – feltéve, hogy nem ezek elferdítéséről van szó – nem jogkérdés, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróságnak felül kell vizsgálnia (lásd: 2006. május 11‑iSunrider kontra EUIPO ítélet, C‑416/04 P, EU:C:2006:310, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. június 4‑iJunited Autoglas Deutschland kontra EUIPO végzés, C‑579/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:374, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Egyébiránt az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükség lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelésére (lásd ebben az értelemben: 2010. szeptember 1‑jeiCalvin Klein Trademark Trust kontra EUIPO ítélet, C‑254/09 P, EU:C:2010:488, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

E feltételek mellett meg kell jegyezni, hogy a Törvényszéknek az ütköző megjelölések, különösen a „bambino” és a „lük” elemek és a stilizált gyermek ábrás elem közötti hasonlósággal kapcsolatos értékelésére vonatkozóan a Westermann által kifejtett érvelés elfogadhatatlan, mivel ez az érvelés – téves jogalkalmazásra hivatkozva ‑ valójában magának a tényállási elemeknek a Törvényszék általi értékelését kívánja vitatni – anélkül, hogy azoknak a Törvényszék általi bármiféle elferdítésére hivatkozna –, amire nem terjed ki a Bíróság által a fellebbezési eljárás keretében gyakorolt felülvizsgálat.

38

Következésképpen a második jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

39

Első jogalapja keretében a Westermann azt kifogásolja, hogy a Törvényszék azzal az indokkal tagadta meg a 2015. június 12‑i levélnek az ügy irataihoz való csatolását – mely levélben a Westermann az EUIPO második fellebbezési tanácsa 2015. május 22‑i, a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegyet 2013. június 13‑i visszaható hatállyal megszűntnek nyilvánító határozatáról (R 2209/2014‑2. sz. ügy) tájékoztatta a Törvényszéket –, hogy e dokumentumról nem rendelkezik a Törvényszék eljárási szabályzata.

40

A Westermann szerint a Törvényszék azzal, hogy megtagadta e levél figyelembevételét és annak megemlítését a megtámadott ítéletben, hogy a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy az említett ítélet meghozatalának időpontjában már megszűnt, megakadályozta őt abban, hogy releváns bizonyítékokat szolgáltasson, és ennélfogva megsértette a meghallgatáshoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogát.

41

Válaszában a Westermann hozzáfűzi, hogy a vitatott határozat és a megtámadott ítélet megsértették a tulajdonhoz való alapvető jogát, amennyiben elutasították az európai uniós védjegy lajstromozására irányuló kérelmét.

42

Ezenfelül a Westermann úgy érvel, hogy a Törvényszék azáltal, hogy indokolás nélkül nem adott helyt az eljárás felfüggesztésére irányuló, első fokon benyújtott kérelmeinek, megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének c) és d) pontját, valamint 77. cikkét.

43

A Westermann szerint a Törvényszéknek helyt kellett volna adnia e kérelmeknek, mivel azok kellően indokoltak, és egyben szükségesek is voltak a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében, és azokat az EUIPO sem vitatta.

44

Az EUIPO úgy véli, hogy az első jogalapot el kell utasítani.

45

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 30. és 33. pontjából az következik egyfelől, hogy a vitatott határozat jogszerűsége felülvizsgálatakor a Törvényszéknek nem kellett figyelembe vennie az EUIPO‑nak a Westermann által bejelentett védjegy lajstromozása elleni felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy megszűnést megállapító határozatát, és másfelől az, hogy a vitatott határozat elfogadásának időpontjában az említett védjegyhez még a 207/2009 rendeletben meghatározott joghatások fűződtek.

46

E feltételek mellett hatástalannak kell tekinteni mind az arra alapított érvet, miszerint a Törvényszék – azzal, hogy indokolás nélkül megtagadta a 2015. június 12‑i levélnek a jelen ügy irataihoz való csatolását, mely levélben a Westermann a korábbi védjegy megszűnését megállapító EUIPO határozatról tájékoztatta, illetve azzal, hogy elmulasztotta ezt az információt a megtámadott ítéletben megemlíteni – megsértette a Westermann meghallgatáshoz, illetve tisztességes eljáráshoz való jogát, mind az arra alapított érvet, miszerint a Törvényszék tévesen és indokolás nélkül utasította el a Westermann‑nak az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmeit.

47

Meg kell ugyanis állapítani, hogy ezen érvek nem alkalmas a Törvényszék által a megtámadott ítéletben tett azon következtetés megcáfolására, mely szerint az EUIPO második fellebbezési tanácsa helyesen állapította meg az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőség fennállását.

48

Azon érvet illetően, mely szerint a vitatott határozat és a megtámadott ítélet megsértették volna a Westermann tulajdonhoz való alapvető jogát, azt el kell utasítani mint elfogadhatatlant, mivel arra a Westermann először a válasz szakaszában hivatkozott.

49

Ennélfogva az első jogalapot mint részben megalapozatlant és részben elfogadhatatlant el kell utasítani.

50

Mivel a Westermann által hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

51

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Westermannt, mivel pervesztes lett, az EUIPO kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek a viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: