1

Fellebbezéseikkel a C‑105/15. P. sz. ügyben Konstantinos Mallis és Elli Konstantinou Malli, a C‑106/15. P. sz. ügyben a Tameio Pronoias Prosopikou Trapezis Kyprou, a C‑107/15. P. sz. ügyben Petros Chatzithoma és Elenitsa Chatzithoma, a C‑108/15. P. sz. ügyben Lella Chatziioannou, valamint a C‑109/15. P. sz. ügyben Marinos Nikolaou az Európai Unió Törvényszéke 2014. október 16‑iMallis és Malli kontra Bizottság és EKB végzésének (T‑327/13, EU:T:2014:909), 2014. október 16‑iTameio Pronoias Prosopikou Trapezis Kyprou kontra Bizottság és EKB végzésének (T‑328/13, EU:T:2014:906), 2014. október 16‑iChatzithoma kontra Bizottság és EKB végzésének (T‑329/13, EU:T:2014:908), 2014. október 16‑iChatziioannou kontra Bizottság és EKB végzésének (T‑330/13, EU:T:2014:904), valamint 2014. október 16‑iNikolaou kontra Bizottság és EKB végzésének (T‑331/13, EU:T:2014:905) (a továbbiakban együttesen: megtámadott végzések) hatályon kívül helyezését kérik, amely végzésekkel a Törvényszék elutasította az eurócsoport többek között a ciprusi bankszektor átalakítására vonatkozó 2013. március 25‑i nyilatkozatának (a továbbiakban: vitatott nyilatkozat) megsemmisítése iránti benyújtott kereseteiket.

2

2012. február 2‑án a Belga Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Málta, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Finn Köztársaság Brüsszelben (Belgium) megkötötte az európai stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló szerződést (a továbbiakban: ESM‑Szerződés). Ez a Szerződés 2012. szeptember 27‑én lépett hatályba.

3

Az ESM‑Szerződés (1) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Az Európai Tanács 2010. december 17‑én megállapodott, hogy az euróövezet tagállamainak állandó stabilizációs mechanizmust kell létrehozniuk. Az európai stabilizációs mechanizmus (ESM) fogja betölteni az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az Európai Pénzügyi Stabilizációs Mechanizmus (EFSM) jelenlegi szerepét, szükség esetén pénzügyi segítséget nyújtva az euróövezet tagállamainak.” [nem hivatalos fordítás]

4

Az említett Szerződés 1. és 2. cikke, valamint 32. cikkének (2) bekezdése értelmében a Szerződő Felek, azaz azok a tagállamok, amelyek pénzneme az euró, nemzetközi pénzügyi intézményt hoznak létre maguk között, a jogi személyiséggel rendelkező ESM‑et.

5

E Szerződés 3. cikke az ESM célját a következőképpen írja le:

„Az ESM célja, hogy pénzügyi forrásokat mozgósítson és stabilitási támogatást nyújtson – a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszer alapján – a súlyos finanszírozási zavarokkal küzdő, illetve ilyen zavarok veszélyének kitett tagjai számára, amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges. E célból az ESM jogosultságot kap arra, hogy forrást gyűjtsön pénzügyi eszközök kibocsátása vagy pénzügyi és egyéb megállapodások, illetve az ESM‑tagokkal, pénzügyi intézményekkel vagy egyéb harmadik felekkel kötött megállapodások révén.” [nem hivatalos fordítás]

6

Az ESM‑Szerződés 4. cikkének (1) és (3) bekezdése, valamint (4) bekezdésének első albekezdése kimondja:

„(1)   Az ESM Kormányzótanáccsal és Igazgatótanáccsal, valamint főigazgatóval és a szükségesnek tartott személyi állománnyal rendelkezik.

[...]

(3)   A közös megegyezéssel hozott döntést a szavazásban részt vevő tagoknak egyhangúlag kell meghozniuk. A tartózkodás nem akadálya a közös megegyezéssel történő döntéshozatalnak.

(4)   Eltérve a (3) bekezdéstől, sürgős szavazási eljárásra kerül sor akkor, ha a Bizottság és az [Európai Központi Bank (EKB)] egyaránt úgy gondolja, hogy pénzügyi támogatás nyújtására vagy végrehajtására vonatkozó, a 13–18. cikkben meghatározott döntés sürgős meghozatalának elmaradása az euróövezet gazdasági és pénzügyi stabilitását veszélyeztetné. [...]” [nem hivatalos fordítás]

7

Az említett Szerződés 12. cikke meghatározza a stabilitási támogatásra vonatkozó elveket, és (1) bekezdésében az alábbiakat írja elő:

„Amennyiben az egész euróövezet és tagállamai pénzügyi stabilitásának megőrzéséhez feltétlenül szükséges, az ESM valamely ESM‑tagnak a választott pénzügyi segítségnyújtási eszköznek megfelelő szigorú feltételrendszerhez kötött stabilitási támogatást nyújthat. E feltételrendszer többek között makrogazdasági kiigazítási programból vagy az előre meghatározott támogathatósági feltételek további teljesítésére vonatkozó kötelezettségből állhat.” [nem hivatalos fordítás]

8

Az ESM valamely tagjának való stabilitási támogatás nyújtására vonatkozó eljárást az ESM‑Szerződés 13. cikke a következőképpen ismerteti:

„(1)   Az ESM valamely tagja stabilitási támogatás iránti kérelmet terjeszthet a Kormányzótanács elnöke elé. E kérelem megjelöli a célzott pénzügyi segítségnyújtási eszközt vagy eszközöket. E kérelem kézhezvételekor a Kormányzótanács elnöke felkéri az Európai Bizottságot, hogy az EKB‑val együttműködésben:

(2)   Az ESM‑tag kérelme és az (1) bekezdésben említett vizsgálat alapján a Kormányzótanács dönthet főszabály szerint az érintett ESM‑tagnak stabilitási támogatás pénzügyi segítségnyújtási eszköz formájában történő nyújtásáról.

(3)   Ha a (2) bekezdés alapján határozatot hoz, a Kormányzótanács megbízza az Európai Bizottságot, hogy – az EKB‑val együttműködésben, és amennyiben lehetséges, az IMF‑fel közösen – egyetértési megállapodásról szóló tárgyalásokat folytasson az érintett ESM‑taggal, amely megállapodás pontosan meghatározza a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételrendszert. Az egyetértési megállapodás figyelembe veszi a kezelendő hiányosságok súlyosságát és a választott pénzügyi segítségnyújtási eszközt. Ezzel párhuzamosan az ESM főigazgatója javaslatot készít a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló, a támogatás részleteit és pénzügyi feltételeit, valamint a választott eszközöket tartalmazó megállapodásra vonatkozóan, amely megállapodást a Kormányzótanács fogadja el.

Az egyetértési megállapodásnak teljes mértékben összhangban kell lennie az [EUM‑Szerződésben] szereplő, a gazdaságpolitikák összehangolására vonatkozó minden intézkedéssel, különösen az Európai Unió minden jogi aktusával, ideértve az érintett ESM‑tagnak címzett minden véleményt, figyelmeztetést, ajánlást vagy határozatot.

(4)   Az Európai Bizottság aláírja az egyetértési megállapodást az ESM nevében, amennyiben az megfelel a (3) bekezdésben megállapított feltételeknek, és azt a Kormányzótanács jóváhagyta.

(5)   Az Igazgatótanács jóváhagyja a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló megállapodást, amely tartalmazza a nyújtandó stabilitási támogatás pénzügyi részleteit, valamint adott esetben a támogatás első részlete folyósításának módozatait.

[...]

(7)   Az Európai Bizottság feladata – az EKB‑val együttműködésben és amennyiben lehetséges, az IMF‑fel közösen – a pénzügyi segítségnyújtási eszközhöz kapcsolódó feltételek betartásának biztosítása.” [nem hivatalos fordítás]

9

A vitatott nyilatkozatban az eurócsoport kifejtette, hogy megállapodásra jutott a ciprusi hatóságokkal a jövőbeli makrogazdasági kiigazítási program lényeges elemeiről, amely programot támogatja valamennyi olyan tagállam, amelynek pénzneme az euró, valamint a Bizottság, az EKB és az IMF is. Az eurócsoport továbbá üdvözölte a pénzügyi szektor átalakítására vonatkozó, az e nyilatkozat mellékletében említett terveket.

10

A 2013. március 22‑i O peri exiyiansis pistotikon kai allon idrimaton nomos (a hitelintézetek és más intézmények átszervezéséről szóló törvény [EE, I(I) melléklet, 4379. szám, 2013.3.22.] a továbbiakban: a 2013. március 22‑i törvény) 3. pontjának (1) bekezdése és 5. pontjának (1) bekezdése a Kentriki Trapeza tis Kyprout (Ciprusi Központi Bank; a továbbiakban: CKB) bízta meg – az Ypourgeio Oikonomikonnal (pénzügyminisztérium) együttesen – az említett törvényben szereplő intézmények átszervezésével. E célból a 2013. március 22‑i törvény 12. pontjának (1) bekezdése előírja, hogy a CKB rendelettel átalakíthatja a szanálási eljárás alá vont intézmény adósságait és kötelezettségeit, többek között az alaptőke, vagy az ezen intézményben fennálló jelenlegi vagy jövőbeli bármilyen hitelegyenleg csökkentése, módosítása, újraelosztása vagy megújítása, illetve az államkötvények tulajdoni részesedéssé való átalakítása révén. E pont másrészről előírja, hogy a 2013. március 22‑i törvény 2. pontjának ötödik bekezdése értelmében vett „biztosított betétek” ki vannak zárva ezen intézkedések alól. A felek nem vitatják, hogy 100000 eurót meg nem haladó bankbetétekről van szó.

11

A to peri diasosis me idia mesa tis Trapezas Kyprou Dimosias Etaireias Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 103 (a Trapeza Kyprou Dimosia Etaireia Ltd saját eszközeivel történő átszervezéséről szóló 2013. évi rendelet, 103. sz. rendeleti közigazgatási aktus [EE, III(I) melléklet, 4645. szám, 2013.3.29., 769. o.], a továbbiakban: 103. sz. rendelet) többek között a nem biztosított betétesei, részvény‑, illetve kötvénytulajdonosai költségére előírja a Trapeza Kyprou Dimosia Etaireia Ltd (a továbbiakban: Bank of Cyprus) feltőkésítését, hogy az folytathassa a banki szolgáltatások nyújtását. Így a nem biztosított betétek átalakultak a Bank of Cyprus részvényeivé (azaz minden egyes nem biztosított betét 37,5%‑a), a Bank of Cyprus által részvénnyé vagy betétté alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 22,5%‑a) és a CKB által betétekké alakítható értékpapírokká (azaz minden egyes nem biztosított betét 40%‑a). Ez a rendelet – a 10. pontja értelmében – 2013. március 29‑én 6 órakor lépett hatályba.

12

A to Peri tis Polisis Orismenon Ergasion tis Cyprus Popular Bank Public Co. Ltd Diatagma tou 2013, Kanonistiki Dioikitiki Praxi No. 104 (a Cyprus Popular Bank Public Co. Ltd [a továbbiakban: Cyprus Popular Bank] bizonyos üzletágainak értékesítéséről szóló 2013. évi rendelet, 104. sz. rendeleti közigazgatási aktus [EE, III(I) melléklet, 4645. szám, 2013.3.29., 781. o.] a továbbiakban: 104. sz. rendelet) 2. és 5. pontjának együttes rendelkezései előírják, hogy 2013. március 29‑én 6 óra 10 perckor a Cyprus Popular Bank bizonyos eszközöket és forrásokat – ideértve a 100000 eurót meg nem haladó betéteket – utal át a Bank of Cyprusnak. A 100000 eurót meghaladó betétek a felszámolásra váró Cyprus Popular Banknál maradnak.

13

2012 első hónapjaiban néhány, Cipruson letelepedett bank – köztük a Cyprus Popular Bank és a Bank of Cyprus – pénzügyi nehézségekkel szembesült. A Ciprusi Köztársaság ekkor szükségesnek ítélte feltőkésítésüket, és e tekintetben az EFSF vagy az ESM pénzügyi segítsége iránti kérelmet nyújtott be az eurócsoport elnökéhez.

14

A 2012. június 27‑i nyilatkozatban az eurócsoport rámutatott arra, hogy a kért pénzügyi segítséget vagy az EFSF vagy az ESM olyan egyetértési megállapodásban meghatározandó makrogazdasági kiigazítási program keretében fogja nyújtani, amelyre vonatkozóan a tárgyalásokat egyfelől a Bizottság az EKB‑val és az IMF‑fel közösen, másfelől a ciprusi hatóságok fogják lefolytatni.

15

A Ciprusi Köztársaság és a többi olyan tagállam, amelyek pénzneme az euró, 2013 márciusában politikai megállapodásra jutott az egyetértési megállapodás tervezetére vonatkozóan. Az eurócsoport 2013. március 16‑i nyilatkozatában üdvözölte e megállapodást, és néhány előírt kiigazítási intézkedésre, köztük a bankbetétek után fizetendő adó bevezetésére hivatkozott. Az eurócsoport rámutatott, hogy ezen összefüggésre tekintettel úgy ítéli meg, hogy Ciprus és az euróövezet pénzügyi stabilitásának biztosítására alkalmas pénzügyi segítség nyújtása főszabály szerint indokolt, és felhívta az érdekelt feleket a folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítására.

16

2013. március 18‑án a Ciprusi Köztársaság elrendelte a bankok 2013. március 19‑én és 20‑án való bezárását. Ugyanaznapi nyilatkozatában az eurócsoport elnöke kifejtette, hogy a bankbetétek után fizetendő adót – a kért pénzügyi segítségnyújtással együttesen – a ciprusi bankszektor működőképességének helyreállítására, és így Ciprus pénzügyi stabilitásának biztosítására fogják felhasználni. Mindazonáltal pontosította, hogy az eurócsoportnak az a véleménye, hogy a lakossági betéteseknek a nagy betétesektől eltérő bánásmódban kell részesülniük, és kiemelte a 100000 eurót meg nem haladó bankbetétek teljes biztosításának jelentőségét. Végül az eurócsoport elnöke a csoport nevében a megállapodásban szereplő intézkedések gyors végrehajtására ösztönözte a ciprusi hatóságokat és parlamentet.

17

A ciprusi hatóságok úgy döntöttek, hogy a betétek tömeges kivételének elkerülése céljából 2013. március 28‑ig meghosszabbítják a bankok zárvatartását.

18

2013. március 19‑én a ciprusi parlament elutasította a ciprusi kormánynak a valamennyi ciprusi bankbetét után fizetendő adó bevezetésére vonatkozó törvénytervezetét. Ez a parlament ezután elfogadta a 2013. március 22‑i törvényt.

19

2013. március 25‑én az eurócsoport megtette a vitatott nyilatkozatot. Ugyanaznap a CKB kormányzója átszervezési eljárás alá vonta a Bank of Cyprust és a Cyprus Popular Bankot. 2013. március 29‑én e célból közzétették a 103. és a 104. sz. rendeletet a 2013. március 22‑i törvény alapján. A Bizottság ekkor újabb megbeszéléseket kezdeményezett a ciprusi hatóságokkal az egyetértési megállapodás véglegesítése céljából.

20

A 2013. április 24‑i ülésén az ESM kormányzótanácsa:

21

Az egyetértési megállapodást 2013. április 26‑án írta lá a Ciprusi Köztársaság pénzügyminisztere, a CKB kormányzója és az ESM nevében a Bizottság elnökhelyettese, O. Rehn.

22

2013. május 8‑án az ESM igazgatótanácsa jóváhagyta a pénzügyi segítségnyújtási eszközről szóló megállapodást, valamint a Ciprusi Köztársaság számára nyújtandó segély első szakasza kifizetésének részletes szabályaira vonatkozó javaslatot. Ez a szakasz egy 2013. május 13‑án, illetve 2013. június 26‑án teljesített körülbelül 2 milliárd eurós, illetve 1 milliárd eurós kifizetésből állt. A segély második szakaszát 2013. szeptember 27‑én fizették ki, 1,5 milliárd euró összegben.

23

A Törvényszék Hivatalához 2013. június 4‑én érkezett keresetleveleikkel a fellebbezők öt keresetet nyújtottak be, amelyekben azt kérik, hogy a Törvényszék:

24

A Bizottság és az EKB a Törvényszék Hivatalánál 2013. október 1‑jén, illetve 9‑én nyilvántartásba vett külön beadványaiban a Törvényszék – legutóbb 2013. június 19‑én módosított – 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 114. cikke alapján elfogadhatatlansági kifogásokat terjesztett elő. Azt kérték, hogy a Törvényszék:

25

A megtámadott végzésekben a Törvényszék mint elfogadhatatlanokat teljes egészükben elutasította a kereseteket.

26

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

27

A Bizottság és az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:

28

A Bíróság elnöke 2015. augusztus 21‑i végzésével elrendelte a C‑105/15. P–C‑109/15. P. sz. ügyek egyesítését a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélet meghozatala céljából.

29

Fellebbezésük alátámasztására a fellebbezők három jogalapra hivatkoznak, amelyekkel azt próbálják igazolni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és elmulasztotta teljesíteni indokolási kötelezettségét annak megállapításakor, hogy a vitatott nyilatkozat velük szemben nem mutatta olyan jogi aktus jellemzőit, amelynek megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk alapján kérni lehet.

30

A Bizottság és az EKB a fellebbezések elfogadhatatlanságának megállapítását kéri, és hozzáfűzi, hogy a fellebbezések alátámasztására felhozott jogalapokat mindenesetre mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

31

A Bizottság és az EKB a fellebbezések azon az alapon való elfogadhatatlanságára hivatkozik, hogy a fellebbezők lényegében a Törvényszék előtt már felhozott jogalapok és érvek megismétlésére szorítkoznak, valamint hogy a Törvényszéknek a felhozott különféle bizonyítékokkal kapcsolatos ténybeli értékeléseit vitatják.

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikknek és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikke első bekezdésének megfelelően a fellebbezés kizárólag jogkérdésekre vonatkozhat, és abban csak a Törvényszék hatáskörének hiányára, a fellebbező érdekeit hátrányosan befolyásoló, a Törvényszék előtt történt eljárási szabálytalanságokra, valamint az uniós jog Törvényszék általi megsértésére lehet hivatkozni (lásd többek között: 2014. szeptember 4‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Ezenfelül az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni azon ítélet vitatott pontjait, amelynek hatályon kívül helyezését kérik, és a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd többek között: 2000. július 4‑iBergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet, C‑352/98 P, EU:C:2000:361, 34. pont; 2014. szeptember 4‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 43. pont).

34

E szabályzat 169. cikkének (2) bekezdésében többek között megkövetelik, hogy a felhozott jogalapok és jogi érvek pontosan jelöljék meg a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit.

35

Így nem tesz eleget az e rendelkezések által támasztott indokolási követelményeknek az a fellebbezés, amely pusztán megismétli, illetve szó szerint újra előadja a Törvényszék elé terjesztett jogalapokat és érveket, köztük azokat, amelyek a Törvényszék által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. Az ilyen fellebbezés valójában egyszerűen a Törvényszék részére benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányul, ami nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (lásd: 2014. szeptember 4‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Amennyiben azonban a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (lásd: 2014. szeptember 4‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑192/13 P, EU:C:2014:2156, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

A jelen ügyben a fellebbezők jogalapjaikkal a megtámadott végzések indokolásának hiányát vagy hiányosságát kívánják bizonyítani, és a Törvényszéknek a kifejezetten azon jogkérdésekre adott válaszát vonják kétségbe, amelyek valamely fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának tárgyát képezhetik.

38

Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikke (2) bekezdésének megfelelően a fellebbezések meghatározzák a megtámadott végzésekben szereplő indokolás vitatott részeit, valamint azokat a jogalapokat és jogi érveket, amelyek lehetővé teszik a Bíróság számára a jogszerűséggel kapcsolatos felülvizsgálat elvégzését.

39

Következésképpen a fellebbezések elfogadhatók.

40

Együttesen vizsgálandó három jogalapjukkal a fellebbezők azt róják fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a jogot, valamint hogy elmulasztotta teljesíteni indokolási kötelezettségét, amikor a megtámadott végzések 45. pontjában megállapította, hogy a vitatott nyilatkozatot nem lehet a Bizottságnak vagy az EKB‑nak tulajdonítani. E tekintetben azzal érvelnek, hogy a Törvényszéknek el kellett volna ismernie a Bizottságnak és az EKB‑nak az ESM‑mel kapcsolatos kérdéseket illetően fennálló döntéshozatali hatáskörét, és az eurócsoport ülésein való részvételükből azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy ezt a nyilatkozatot nekik kell tulajdonítani.

41

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott végzések 41. pontjában az eurócsoportot puszta „tárgyalási fórumnak” minősítette. A Törvényszék nem reagált a fellebbezők azon érvére, amely szerint mivel az eurócsoportra nem bízták vagy ruházták rá a Bizottság és az EKB egyik hatáskörét sem, azt a következtetést kell levonni, hogy az azt a csatornát képezi, amelyen keresztül a Bizottság és az EKB az ESM‑mel vagy a pénzügyi stabilitással kapcsolatos különös kérdésekre vonatkozó döntéseket meghozza. A fellebbezők álláspontja szerint az EKB és a Bizottság a Szerződésekben és jegyzőkönyveikben, valamint a másodlagos jogban meghatározott jogi keret tiszteletben tartásával kötelesek eljárni. Bármely hatáskör vagy jogkör e kereten kívüli gyakorlása révén hatáskörrel való visszaélés valósul meg.

42

A Törvényszék a fellebbezők azon érvére sem reagált, amely szerint a Bank of Cyprus feltőkésítése pusztán a Bizottság és az EKB által az eurócsoport nyilatkozata révén a Ciprusi Köztársaságra nézve előírt feltételek következménye volt. E körülmény figyelembevétele alapján a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a jelen ügyben a fellebbezők által elszenvedett kárt a Bizottság és az EKB aktusai és határozatai okozták. A fellebbezők emellett azt is felróják a Törvényszéknek, hogy a megtámadott végzések 61. pontjában elismerte, hogy a vitatott nyilatkozat olyan megfogalmazást tartalmaz, amely kategorikusnak tűnhet, ugyanakkor nem vonta le a következtetéseket ennek megállapításából, és azt az érvet vizsgálta, sem amely szerint egyrészről a 103. és a 104. sz. rendelet elfogadásával a CKB kormányzója „szó szerint” alkalmazta a Bizottság és az EKB által az eurócsoport révén hozott határozatokat, másrészről pedig hogy az EKB kormányzótanácsa tagjaként fennálló minősége az aktusait és/vagy mulasztásait az ezen intézménynek tulajdonítható aktusokká és/vagy mulasztásokká tehetik.

43

A fellebbezők azt is felróják a Törvényszéknek, hogy a megtámadott végzések 53. és 56. pontjában a vitatott nyilatkozatot nem minősítette megtámadható aktusnak, valamint hogy nem reagált arra az érvükre, amely szerint ez a nyilatkozat mind az ő jogaikra, mind pedig vagyonukra hatásokat gyakorol.

44

A Bizottság és az EKB vitatja e jogalapok megalapozottságát.

45

Elsősorban a megtámadott végzések indokolásának állítólagos hiányára alapított érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Unió Bírósága alapokmánya 36. cikkének és 53. cikke első bekezdésének megfelelően a Törvényszékre háruló indokolási kötelezettség nem kötelezi a Törvényszéket, hogy olyan magyarázatot adjon, amely kimerítően és egyenként követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás lehet hallgatólagos is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyekre a Törvényszék azt alapítja, a Bíróság számára pedig, hogy elegendő információkkal rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül le tudja folytatni a felülvizsgálatot (lásd többek között: 2016. március 8‑iGörögország kontra Bizottság ítélet, C‑431/14 P, EU:C:2016:145, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A jelen ügyben a Törvényszék – annak a megtámadott végzések 39. pontjában való megállapítását követően, hogy az eurócsoport az EUMSZ 137. cikkben szerepel, amely előírja, hogy az azon tagállamok miniszterei találkozóinak összetételét és szabályait, amelyek hivatalos pénzneme az euró, az EUM‑Szerződéshez csatolt, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyv állapítja meg – az említett végzések 40. pontjában emlékeztetett arra, hogy e jegyzőkönyv 1. cikke értelmében ezek a miniszterek egymás között azzal a céllal üléseznek informálisan, hogy megvitassák az általuk a közös valutával összefüggésben közösen viselt különleges feladatokkal kapcsolatos kérdéseket.

47

A megtámadott végzések 41–45. pontjában – többek között az említett jegyzőkönyv e rendelkezése alapján – a Törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy az eurócsoport azon tagállamok képviselőinek miniszteri szintű tárgyalási fóruma, amelyek pénzneme az euró, nem pedig döntéshozó szerv. Ezután megállapította, hogy még ha a Bizottságnak és az EKB‑nak az eurócsoport ülésein való részvételét elő is írja ugyanezen jegyzőkönyv 1. cikke, az eurócsoport az érintett tagállamok miniszterei informális ülésének minősül. Végezetül a Törvényszék kiemelte, hogy semmilyen tényező alapján nem tekinthető úgy, hogy az eurócsoportot a Bizottság vagy az EKB ellenőrzi, sem pedig úgy, hogy ezen intézmények megbízottjaként jár el. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a vitatott nyilatkozat nem tulajdonítható a Bizottságnak vagy az EKB‑nak.

48

Az említett végzések 47–49. pontjában az ESM‑Szerződés releváns rendelkezései tükrében a Törvényszék azt is kizárta, hogy – jóllehet a vitatott nyilatkozat az ESM‑nek, nem az eurócsoportnak tulajdonítható – a Bizottságnak vagy az EKB‑nak lehessen felróni azt azon állítólagos ellenőrzés alapján, amelyet ezek az intézmények az ESM felett gyakorolnak. Ennélfogva megállapította, hogy nem tekinthető úgy, hogy a Bizottságtól és az EKB‑tól ered e nyilatkozat elfogadása.

49

Másodsorban a Törvényszék a megtámadott végzések 51–62. pontjában megállapította, hogy mivel az eurócsoport nem döntéshozó szerv, nyilatkozata nem tekinthető olyan jogi aktusnak, amely harmadik személyekkel szembeni joghatások kiváltására irányul. Hozzáfűzte, hogy ezt az értékelést alátámasztja a vitatott nyilatkozat tartalmának e végzések 54–59. pontjában részletekbe menően lefolytatott vizsgálata, amely alapján e végzések 60. pontjában megállapította, hogy ez a nyilatkozat pusztán tájékoztató jellegű.

50

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott végzésekben szereplő, a jelen ítélet 46–49. pontjában felidézett indokolás megfelel a jelen ítélet 45. pontjában említett indokolási követelményeknek.

51

Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a megsemmisítés iránti kereset az intézmények által hozott valamennyi olyan jogi aktus vonatkozásában nyitva áll függetlenül azok jellegétől vagy formájától, amelyek olyan kötelező joghatások kiváltására irányulnak, amelyek a felperes érdekeit sérthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét (lásd többek között: 1981. november 11‑iIBM kontra Bizottság ítélet, 60/81, EU:C:1981:264, 9. pont; 2015. szeptember 9‑iLito Maieftiko Gynaikologiko kai Cheirourgiko Kentro kontra Bizottság ítélet, C‑506/13 P, EU:C:2015:562, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

A jelen ügyben a fellebbezők azon alapuló érvét illetően, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és amely érv szerint a vitatott nyilatkozat elfogadásának hátteréből és az eurócsoport működési módjából kitűnik, hogy ez a nyilatkozat a Bizottság és az EKB közös határozatának felel meg, meg kell állapítani, hogy az eurócsoport 2012. június 27‑i nyilatkozatából kitűnik, hogy a kormányzótanács – az ESM‑Szerződés 13. cikke (3) bekezdésének megfelelően – a Bizottságot és az EKB‑t bízta meg, hogy a ciprusi hatóságokkal olyan makrogazdasági kiigazítási programról tárgyaljon, amelynek egyetértési megállapodásban kell megnyilvánulnia.

53

Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogy a Bizottságnak és az EKB‑nak az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyv 1. cikkében meghatározott szerepe nem lehet tágabb az ezen intézményekre az ESM‑Szerződésben ruházottnál. Márpedig, amint arra a Törvényszék a megtámadott végzések 48. pontjában emlékeztetett, a 2012. november 27‑iPringle‑ítélet (C‑370/12, EU:C:2012:756) 161. pontjából kitűnik, hogy noha az ESM‑Szerződés – az általa meghatározott célok végrehajtásával kapcsolatos – bizonyos feladatokat a Bizottságra és az EKB‑ra bíz, egyrészt a Bizottságra és az EKB‑ra az ESM‑Szerződésben ruházott feladatok nem foglalják magukban semmiféle saját döntéshozatali jogkör gyakorlását, másrészt pedig az e két intézmény által az e Szerződés keretében végzett tevékenységek csak az ESM‑et kötelezik.

54

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ESM‑Szerződés keretében a Bizottságra bízott feladatok a stabilitási támogatás iránti kérelmek értékeléséből (13. cikk, (1) bekezdés), azok sürgősségének értékeléséből (4. cikk, (4) bekezdés), a nyújtott pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó feltételrendszert meghatározó egyetértési megállapodás tárgyalásából (13. cikk, (3) bekezdés), a pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó feltételrendszer betartásának biztosításából (13. cikk, (7) bekezdés), valamint a Kormányzótanács és az Igazgatótanács ülésein megfigyelői minőségben való részvételből (5. cikk, (3) bekezdés és 6. cikk, (2) bekezdés) állnak (2012. november 27‑iPringle‑ítélet, C‑370/12, EU:C:2012:756, 156. pont).

55

Az ESM‑Szerződés 13. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak feladata továbbá az egyetértési megállapodás ESM nevében történő aláírása, amennyiben ez a megállapodás tiszteletben tartja az e 13. cikk (3) bekezdésében szereplő feltételeket, továbbá amennyiben azt az ESM Kormányzótanácsa jóváhagyta.

56

Ami az EKB‑t illeti, az ESM‑Szerződés keretében rá bízott feladatok a stabilitási támogatás iránti kérelmek sürgősségének értékeléséből (4. cikk, (4) bekezdés), a Kormányzótanács és az Igazgatótanács ülésein megfigyelői minőségben való részvételből (5. cikk, (3) bekezdés és 6. cikk, (2) bekezdés) és – a Bizottsággal együttműködve – a stabilitási támogatás iránti kérelmek értékeléséből (13. cikk, (1) bekezdés), egyetértési megállapodás tárgyalásából (13. cikk, (3) bekezdés), valamint a pénzügyi támogatáshoz kapcsolódó feltételrendszer betartásának biztosításából (13. cikk, (7) bekezdés) állnak (2012. november 27‑iPringle‑ítélet, C‑370/12, EU:C:2012:756, 157. pont).

57

Ezen észrevételek tükrében az a körülmény, hogy a Bizottság és az EKB részt vesz az eurócsoport ülésein, nem módosítja az eurócsoport nyilatkozatainak jellegét, és nem eredményezheti annak megállapítását, hogy a vitatott nyilatkozat e két uniós intézmény döntéshozatali jogkörének megnyilvánulása lenne.

58

Egyebekben meg kell állapítani, hogy a vitatott nyilatkozat semmiféle olyan tényezőt nem tartalmaz, amely a Bizottság és az EKB arra irányuló döntését tükrözné, hogy az érintett tagállammal szemben a nyilatkozatban szereplő intézkedések végrehajtására irányuló jogi kötelezettséget kívánnak keletkeztetni.

59

Amint azt a Törvényszék lényegében a megtámadott végzések 60. pontjában megállapította, e pusztán tájékoztató jellegű nyilatkozat célja az volt, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot az eurócsoport és a ciprusi hatóságok közötti, az e nyilatkozat szerinti tárgyalások folytatására irányuló közös akaratot tükröző politikai megállapodás fennállásáról.

60

E körülmények között nem tekinthető úgy, hogy az érintett bankok átalakításához szükséges jogi keretet megteremtő, a CKB‑t pedig a 103. és a 104. sz. rendelet meghozatalához szükséges hatáskörrel felruházó 2013. március 22‑i törvénynek a Ciprusi Köztársaság általi elfogadását a Bizottságnak és az EKB‑nak a vitatott nyilatkozat formáját öltő, állítólagos közös határozata írta elő.

61

Végezetül, amennyiben a fellebbezők keresetükben az eurócsoport nyilatkozatának megsemmisítését kérték, nemcsak azt kell megállapítani, hogy az EUM‑Szerződéshez csatolt, az eurócsoportról szóló 14. jegyzőkönyv szövegében szerepel az „informális” jelző, hanem azt is, hogy az eurócsoport nem szerepel az Európai Unió Tanácsa 2009. december 1‑jei 2009/937/EU tanácsi határozatban (HL 2009. L 325., 35. o.) elfogadott eljárási szabályzatának I. mellékletében felsorolt különféle formációi között, amelyek listáját az EUSZ 16. cikk (6) bekezdése említi. Ennélfogva – amint azt a főtanácsnok indítványának 55–65. pontjában jelezte – az eurócsoport nem tekinthető sem a Tanács egyik formációjának, és nem is minősülhet az EUMSZ 263. cikk értelmében vett uniós szervnek vagy hivatalnak.

62

A fenti megfontolások összességére tekintettel a fellebbezéseket mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

63

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

64

E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

65

A fellebbezőket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság és az EKB kérelmének megfelelően kötelezni kell a fellebbezésekkel kapcsolatos költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: