—

a Sprengen/Pakweg Douane BV képviseletében H. de Bie, S. S. Mulder és N. van den Broek advocaten,

—

a holland kormány képviseletében M. Noort, M. Bulterman és M. Gijzen, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros, F. Wilman és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatali iránti kérelem a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának (a továbbiakban: KN) a 2006. október 17‑i 1549/2006/EK bizottsági rendeletből (HL 2006. L 301., 1. o.), a 2007. szeptember 20‑i 1214/2007/EK bizottsági rendeletből (HL 2007. L 286., 1. o.) eredő változatának, és közelebbről a 8471 és a 8521 vámtarifaszámának értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Sprengen/Pakweg Douane BV (a továbbiakban: Sprengen) és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár) között a multimédiás merevlemezt tartalmazó, számítógépről átírt multimédiás fájlok széles skálájának – így fénykép‑, zene és filmfájloknak – televízión vagy videomonitoron való közvetlen lejátszását lehetővé tévő „screenplays” elnevezésű készülékek KN‑en belüli besorolása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az Európai Unióba importált áruk vámtarifális besorolását a KN szabályozza.

4

A KN a Harmonizált Áruleíró és Kódrendszeren (a továbbiakban: HR) alapul, amelyet a később a Vámigazgatások Világszervezetévé (WCO) átalakult Vámegyüttműködési Tanács állapított meg, és amelyet az e tanács felállításáról szóló, Brüsszelben 1950. december 15‑én megkötött megállapodás hozott létre. A harmonizált áruleíró és kódrendszerről (a továbbiakban: HR) szóló, 1983. június 14‑én Brüsszelben aláírt egyezményt, annak 1986. június 24‑i módosító jegyzőkönyvével (a továbbiakban: HR‑ről szóló egyezmény) együtt, az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL 1987. L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá. A KN átveszi a HR vámtarifaszámait és hat számjegyű vámtarifaalszámait, csak a hetedik és nyolcadik számjegy képez speciális KN‑albontást.

5

A 2658/87 rendelet 12. cikke előírja, hogy az Európai Bizottság minden évben rendelettel elfogadja a KN egységes szerkezetű változatát a Közös Vámtarifa vonatkozó autonóm és szerződéses vámtételeivel együtt, amint az az Európai Unió Tanácsa vagy a Bizottság által elfogadott intézkedésekből következik. E rendeletet legkésőbb október 31‑én közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és az azt követő év január 1‑jétől alkalmazandó.

6

A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy az KN alapügy tényállására alkalmazandó változatai a 2007. és a 2008. évre vonatkozó változatok, amelyek a 1549/2006 rendeletből, illetőleg a 1214/2007 rendeletből erednek. A KN 84. és 85. árucsoport általános szabályai és vámtarifaszámai, valamint az említett árucsoportnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre irányadó megjegyzései az e rendeletekből eredő változatok közül mindegyikben azonos szöveggel rendelkeznek.

7

A KN második része foglalja magában a XVI. áruosztályt, amelynek címe „Gépek és mechanikus berendezések; villamossági cikkek; ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek, kép‑ és hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek televízióhoz; ezek alkatrészei és tartozékai”.

8

A KN XVI. áruosztály 3. és 5. megjegyzése értelmében:

[…]

9

A KN XVI. áruosztály magában foglalja a 84. árucsoportot, melynek címe „Atomreaktorok, kazánok, gépek és mechanikus berendezések; ezek alkatrészei”.

10

E csoport 5. megjegyzése értelmében:

„[…]

11

A KN 8471 vámtarifaszámnak és a KN 8471 70 50 vámtarifaalszámnak szövege a következő:

[…]

[…]

8471 70 50 – – – – – Merevlemezes meghajtók

[…]”

12

A KN XVI. áruosztály magában foglalja továbbá a 85. árucsoportot, melynek címe „Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑lejátszó, televíziós kép‑ és hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek, és ezek alkatrészei és tartozékai”.

13

A KN 8521 vámtarifaszámnak és a KN 8521 90 00 vámtarifaalszámnak szövege a következő:

[…]

8521 90 00 – Más”

14

A WCO a HR‑ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR‑bizottság által elfogadott magyarázó megjegyzéseket és áruosztályozási véleményeket, amely bizottság működését ezen egyezmény 6. cikke szabályozza. A HR‑ről szóló egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése szerint e bizottság feladata többek között az, hogy módosításokat javasoljon az említett egyezményhez, és magyarázó megjegyzéseket, áruosztályozási véleményeket és a HR értelmezésére vonatkozó más állásfoglalásokat fogalmazzon meg.

15

A HR‑ről szóló egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa‑ és statisztikai nómenklatúrái megegyeznek a HR‑rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és ‑alszáma szövegét, és a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait, valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítja az utóbbiak hatályát.

16

A HR‑nek a 8521 vámtarifasztámra vonatkozó, 2007‑ben elfogadott magyarázó megjegyzései értelmében:

„A. – FELVEVŐ ÉS ÖSSZEÉPÍTETT FELVEVŐ ÉS LEJÁTSZÓ KÉSZÜLÉK

Ezek olyan készülékek, amelyek televíziós kamerához vagy televíziós vevőkészülékhez kapcsolva a televíziós kamera vagy a televíziós vevő által fogott képnek és hangnak megfelelő elektromos impulzusokat (analóg jeleket) vagy digitális kódokká alakított analóg jeleket (vagy a kettő kombinációját) hordozóra rögzítik. A képet és a hangot általában ugyanazon a hordozón rögzítik. A rögzítés módja lehet mágneses vagy optikai, a jelhordozó pedig általában szalag vagy lemez.

E vtsz. alá tartoznak azok a készülékek is, amelyek általában mágneslemezre rögzítik a képet és hangot reprezentáló, automatikus adatfeldolgozó gépekről származó digitális kódokat (pl. digitális videó készülék).

A szalagra történő mágneses rögzítéskor a képet és a hangot külön sávra rögzítik a szalagon, míg a lemezre történő mágneses rögzítéskor a képet és a hangot spirális sávra rögzítik a lemez felületén mágneses pontok vagy mintázatok formájában.

Optikai rögzítés esetén a képet és hangot reprezentáló digitális jeleket lézer segítségével rögzítik a lemezen.

Az olyan videó készülék, amely televíziós vevőkészülék jeleit fogadja, tartalmaz tunert is, amely így képes arra, hogy televíziós adóállomás által sugárzott frekvencia tartományból kiválassza a kívánt jelet (vagy csatornát).

Visszajátszáskor a készülék a felvételt videojelekké alakítja. Ezeket a jeleket a közvetítő állomáshoz vagy a televíziós vevőkészülékhez továbbítják.

B. – LEJÁTSZÓ KÉSZÜLÉK

Ezeket a készülékeket csupán arra tervezték, hogy a televíziós vevőkészüléken közvetlenül képet és hangot reprodukáljanak. Az ezekben a készülékekben használt hordozókra előzetesen jeleket rögzítenek mechanikus, mágneses vagy optikai úton speciális felvevőkészülék segítségével. A következők példák az ilyen készülékekre:

Olyan lemezekkel működő készülékek, amelyeken a képet és a hangot különféle módszerekkel lemezre rögzítették és ezeket lézer optikai leolvasó rendszerrel, teljesítmény‑érzékelővel, nyomásérzékelővel vagy mágneses fejjel veszik le. A XVI. Áruosztályhoz tartozó Megjegyzések 3. pontja alapján e vtsz. alá tartoznak az olyan készülékek, amelyek a videó‑ és a hangfelvételek lejátszására egyaránt alkalmasak.

Olyan készülékek, amelyek dekódolják és videojellé alakítják át a fényérzékeny filmre felvett képadatokat (a hangot mágneses eljárással vették fel ugyanerre a filmre).”

17

A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) 1996. december 13‑án Szingapúrban tartott első konferenciáján elfogadott, az informatikai termékek kereskedelméről szóló miniszteri nyilatkozatból, valamint annak mellékleteiből és függelékeiből álló, az informatikai termékek kereskedelméről szóló megállapodást (a továbbiakban: ITA), valamint az annak végrehajtásáról szóló közleményt a Közösség nevében az információtechnológiai termékek vámjainak megszüntetéséről szóló, 1997. március 24‑i 97/359/EK tanácsi határozat (HL 1997. L 155., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 26. kötet, 3. o.) hagyta jóvá. Az ITA az (1) bekezdésében meghatározza, hogy a felek kereskedelmi rendszerét olyan módon kell alakítani, amely erősíti az informatikai termékek piacra jutásának lehetőségeit.

18

A 2658/87 rendelet I. mellékletének a módosításáról szóló, 2000. november 16‑i 2559/2000/EK tanácsi rendeletet (HL 2000. L 293., 1. o.) – amint annak (2) és (3) preambulumbekezdéséből kiderül – az ITA alkalmazásának céljából fogadták el.

19

Az ITA melléklete A. és B. függelékének szövege a következő:

„Attachment A, Section 1 [A. függelék, 1. rész]

[…]

[…]

[…]

Attachment B [B. függelék]

Positive list of specific products to be covered by this agreement wherever they are classified in the HS [Azon termékek pozitív listája, amelyekre a HR‑beli besorolásuk helyétől függetlenül a jelen megállapodás kiterjed.]

[…]

Proprietary format storage devices including media therefore for automatic data processing machines, with or without removable media and whether magnetic, optical or other technology, including Bernoulli Box, Syquest, or Zipdrive cartridge storage units[.] [Sajátos formátumú tárolóegység, beleértve a mágneses, optikai vagy egyéb technológián alapuló automatikus adatfeldolgozó gépeket, eltávolítható adathordozóval vagy a nélkül, beleértve a Bernoulli Box, a Syquest vagy a Zipdrive lemezes tárolóegységet.]

[…]”

20

A Sprengen 2007‑ben és 2008‑ban az Iomega International S. A. megbízásából „screenplays” elnevezésű készülékekről a saját nevében és saját javára szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru‑nyilatkozatokat tett.

21

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a screenplayek olyan készülékek, amelyek multimédiafájlok tárolását, és azok televízión vagy videomonitoron történő lejátszását teszik lehetővé.

22

E célból a screenplayek merevlemezt tartalmaznak, amelyre személyi számítógépről különböző, általánosan használt formátumú videó‑, zene vagy fényképfájlok írhatók át. A személyi számítógéppel a screenplayekbe épített firewire‑ vagy USB‑csatlakozón keresztül létesíthető kapcsolat.

23

Ezt követően ezek a készülékek a számítógépről leválaszthatók, és az említett videók, zenék vagy fényképek lejátszása céljából televízióra vagy videomonitorra csatlakoztathatók. A screenplayek hardverje és szoftverje dekódolja a merevlemezen tárolt (digitális) multimédiafájlokat, és azokat a televíziókészüléken vagy a videomonitoron megjeleníthető (analóg) Pal /NTSC jellé alakítja át.

24

A screenplayekhez mellékelt használati utasítás értelmében:

„Az Iomega Screenplay multimédia lejátszóval a számítógépén lévő kedvenc multimédiafájljait a televíziókészülékén játszhatja le. Egyszerűen másolja a filmeket, fényképeket és zeneszámokat az USB vagy FireWire csatlakozón keresztül a PC‑ről vagy Mac számítógépről a Screenplay Pro Drive‑ra. A filmeket, fényképeket és zeneszámait ezután bármely televíziókészüléken lejátszhatja”.

25

A Sprengen a screenplayeket a KN 8471 70 50 vámtarifaalszámot megjelölve „Merevlemezes meghajtóként” jelentette be, amelyre 0%‑os vámtétel vonatkozik.

26

A holland vámhatóságok a vizsgálatukat követően arra az álláspontra jutottak, hogy a screenplayeket „videolejátszó készülékként” a KN 8521 90 00 vámtarifaalszám alá kell besorolni, amelyre 13,9%‑os vámtétel vonatkozik. A vámhatóság erre tekintettel kibocsátotta a fizetési felszólításokat, és megküldte azokat a Sprengennek.

27

E fizetési felszólításokkal szemben a Sprengen panaszt nyújtott be. E panasz elutasítását követően a Sprengen a rechtbank Haarlem (haarlemi elsőfokú bíróság, Hollandia) előtt keresetet nyújtott be az említett felszólításokkal szemben, amelyet 2011. december 22‑én elutasítottak. A Sprengen ekkor az említett ítélet ellen a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság, Hollandia) előtt fellebbezést nyújtott be, amelyet a 2013. október 24‑i ítélettel úgyszintén elutasítottak azzal az indokkal, hogy a screenplayeket a KN 8521 vámtarifaszám alá kell besorolni.

28

A fellebbezés alapján hozott ítélet ellen a Sprengen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság, Hollandia) előtt. A Sprengen az utóbbi bíróság előtt előterjesztette először is, hogy a fellebbezési bíróság a KN 8521 vámtarifaszám hatályát, és különösen az e vámtarifaszám értelmében vett „videolejátszó készülék” fogalmát túl tágan értelmezte, és hogy ez az értelmezés ellentétes a HR‑rel és a KN‑nel. Másodszor, a Sprengen álláspontja szerint, még ha be is lehetne sorolni a screenplayeket a KN 8521 vámtarifaszám alá, a fellebbviteli bíróság tévesen értelmezte a KN XVI. áruosztályhoz fűzött 3. megjegyzést, amely szerint azt a gépet, amely felépítése szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére terveztek, úgy kell besorolni, mintha kizárólag abból a gépből állna, amely a fő művelet elvégzésére szolgál. Végül a Sprengen úgy érvel, hogy a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) tévesen állapította meg azt, hogy a screenplayek nem tartoznak az ITA hatálya alá, és azt hogy erre a megállapodásra a vámtarifa alkalmazását illetően eredményesen nem hivatkozhat.

29

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

A kérdéseivel, amelyeket együttesen kell megvizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a KN‑t úgy kell‑e értelmezni, hogy a KN 8471 70 50 vámtarifaalszám alá tartoznak az alapügyben szóban forgó screenplayekhez hasonló készülékek, amelyeknek egyrészt a multimédia fájlok tárolása, másrészt e fájlok televízión vagy videomonitoron való lejátszása a funkciójuk, vagy pedig úgy, hogy azok e nómenklatúra 8521 vámtarifaszáma alá tartoznak.

31

Az előterjesztett kérdések megválaszolásához egyrészt hangsúlyozni kell, hogy a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok előírják, hogy az áruk besorolását a vámtarifaszámok megnevezései és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések alapján kell meghatározni, mivel az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címeit csak jelzésértékűeknek kell tekinteni (lásd: 2014. június 12‑iLukoyl Neftohim Burgas ítélet, C‑330/13, EU:C:2014:1757, 33. pont; 2015. június 11‑iBaby Dan ítélet, C‑272/14, EU:C:2015:388, 25. pont).

32

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság biztosítása és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN‑vámtarifaszám és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni (lásd különösen: 2006. február 16‑iProxxon ítélet, C‑500/04, EU:C:2006:111, 21. pont; 2015. március 5‑iVario Tek ítélet, C‑178/14, EU:C:2015:152, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Ebben a tekintetben a KN 8471 vámtarifaszám – amelynek része a 8471 70 50 vámtarifaalszám – a KN 8521 vámtarifaszám, valamint az azokra vonatkozó magyarázó megjegyzések szövegéből az következik, hogy az érintett áru funkciója a meghatározó az érintett árunak az e vámtarifaszámok egyike alá történő besorolása szempontjából.

34

Az említett vámtarifaszámok ugyanis pontosan leírják az alájuk tartozó áruk funkcióját. Így a KN 8471 vámtarifaszám többek között az „automatikus adatfeldolgozó gép[re] és egységei[re]” vonatkozik. A KN 8521 vámtarifaszám a következőre vonatkozik: „videofelvevő vagy ‑lejátszó készülék, videotunerrel egybeépítve is”.

35

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó készülékeknek olyan funkciói vannak, amelyek önmagukban tekintve e készülékeknek a jelen ítélet 30. pontjában említett mindkét vámtarifaszám alá való besorolását lehetővé teszik. E készülékeknek közelebbről egyrészt a multimédia fájlok tárolása, másrészt e fájlok televízión vagy videomonitoron való lejátszása a funkciójuk.

36

Az említett határozatból is az tűnik ki, hogy az említett készülékeknek a videolejátszás a fő funkciójuk.

37

Márpedig először is arra kell rámutatni, hogy a KN 84. és 85. árucsoportot is magában foglaló XVI. áruosztály 3. megjegyzése meghatározza, hogy eltérő rendelkezés hiányában az összetett gépet, a két vagy több különböző gépből összeszerelt gépet, amely az összeszerelés következtében egy egészet képez, és azt a gépet, amely felépítése szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére terveztek, úgy kell besorolni, mintha kizárólag abból a gépből állna, amely a fő funkció elvégzésére szolgál.

38

Ebből következik, hogy az alapügyben szóban forgó screenplayekhez hasonló készülékeket a fő funkciójukra tekintettel főszabály szerint a KN 8521 vámtarifaszám alá kell besorolni, amely vámtarifaszám pontosan a videolejátszó készülékekre vonatkozik.

39

Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Sprengen azon érve, amely szerint ez a besorolás a HR 8521 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzésre tekintettel kizárt. Ennek keretében a Sprengen arra hivatkozik, hogy az említett megjegyzésnek megfelelően egyedül azok a készülékek tartoznak e vámtarifaszám alá, amelyeket „csupán” arra terveztek, hogy a televíziós vevőkészüléken közvetlenül képet és hangot reprodukáljanak. Márpedig a Sprengen szerint, még ha feltételezzük is, hogy az említett screenplayek rendelkeznek ilyen reprodukáló funkcióval, az semmiképpen nem „csupán” az egyedüli funkciójuk.

40

Ebben a tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a HR magyarázó megjegyzései az egyes vámtarifaszámok értelmezése során fontos eligazítást nyújtanak, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal. E megjegyzések szövegének ezért összhangban kell állnia a KN rendelkezéseivel, és nem módosíthatják azok hatályát (2015. november 26‑iDuval ítélet, C‑44/15, EU:C:2015:783, 24. pont).

41

Így az a tény, hogy a HR 8521 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzés B. része azt mondja ki, hogy az e vámtarifaszámban meghatározott készüléket „csupán” arra tervezték, hogy a televíziós vevőkészüléken közvetlenül képet és hangot reprodukáljanak, nem képezi akadályát a jelen ítélet 38. pontjában szereplő megállapításnak. A „csupán” szó használata ugyanis nem zárhat ki minden olyan készüléket, amelyeknek a videolejátszó funkción kívül más funkciója is van, hanem arra szolgál, hogy ezeket a készülékeket az e magyarázó megjegyzés A. részében foglalt „felvevő és összeépített felvevő és lejátszó készülék” elnevezésű készülékektől megkülönböztesse.

42

Másodszor, a KN 8471 70 50 vámtarifaalszámot tartalmazó 84. árucsoportjához fűzött 5. megjegyzése is ezt az értelmezést erősíti meg. Ezen árucsoport 5. megjegyzésének C. pontjában található rendelkezéseket az ugyanezen árucsoport 5. megjegyzésének D. és E. pontjának figyelembevételével kell alkalmazni. A KN 84. árucsoportra vonatkozó 5. megjegyzés E. pontja szerint „[a]zokat a gépeket, amelyek automatikus adatfeldolgozó gépet foglalnak magukba, vagy azzal összekapcsolva működnek, és egy meghatározott, az adatfeldolgozáson kívüli feladatot látnak el, a feladatukat meghatározó megfelelő vtsz. alá, vagy ennek hiányában más szóba jöhető vtsz. alá kell besorolni.”

43

Az említett 5. megjegyzés E. pontjának szövegéből az következik, hogy az abban használt „meghatározott feladat” kifejezés az adatfeldolgozáson kívüli feladatot jelent (lásd ebben az értelemben: 2008. december 11‑iKip Europe és társai ítélet, C‑362/07 és C‑363/07, EU:C:2008:710, 32. pont).

44

Ezenfelül az említett megjegyzés általános szerkezetéből és céljából következik, hogy az e megjegyzésben szereplő „a megfelelő feladatot meghatározó vtsz. alá kell besorolni” fordulatnak annak a megakadályozása a célja, hogy azokat a készülékeket, amelyek funkciója nem adatfeldolgozás, a 8471 vámtarifaszám alá sorolják önmagában amiatt, hogy automatikus adatfeldolgozó gépet foglalnak magukban, vagy azzal összekapcsolva működnek (2008. december 11‑iKip Europe és társa ítélet, C‑362/07 és C‑363/07, EU:C:2008:710, 33. pont).

45

Meg kell állapítani, amint azt a holland kormány és a Bizottság a Bíróság előtt kifejtették, hogy az alapügyben szóban forgó készülékeknek e rendelkezés értelmében egyetlen meghatározott feladatuk van, amely a televízió képernyőn kép‑ és hanglejátszásból áll. Ezt a funkciót ugyanis nem lehet KN 8471 vámtarifaszám szerinti adatfeldolgozási funkciónak tekinteni.

46

A kérdést előterjesztő bíróság állításával ellentétben annak a ténynek, hogy valamely – az alapügyben szóban forgó készülékekhez hasonló – készülék két funkciót lát el, nincs jelentősége a KN 84. árucsoporthoz fűzött 5. megjegyzés E. pontjának alkalmazhatósága szempontjából. Ez a megjegyzés szükségszerűen azt feltételezi, hogy az érintett készülék több funkció ellátására képes.

47

Következésképpen, a KN 84. árucsoporthoz fűzött 5. megjegyzés E. pontja értelmében az alapügyben szóban forgó készülékek nem tartoznak a KN 8471 vámtarifaszám, és a közelebbről e nómenklatúra 8471 70 50 vámtarifaalszáma alá.

48

Harmadszor azt kell megvizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott ITA rendelkezései megkérdőjelezik‑e a KN‑nek ezt az értelmezését. Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, még ha egy olyan megállapodás, mint az ITA rendelkezései nem is olyan jellegűek, hogy a magánszemélyek számára olyan jogokat keletkeztetnének, amelyekre azok az uniós jog értelmében a bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak, ha az érintett területen fennáll uniós szabályozás, az Unió által megkötött nemzetközi megállapodásoknak a másodlagos joggal szembeni elsőbbsége azt írja elő, hogy az utóbbi szövegét úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg összhangban legyen e megállapodásokkal (2012. november 22‑iDigitalnet és társai ítélet, C‑320/11, C‑330/11, C‑382/11 és C‑383/11, EU:C:2012:745, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

A Sprengen szerint az alapügyben szóban forgó készülékek mint „tárolóegységek” az A. függelék alá tartoznak, és ugyanakkor mint „sajátos formátumú tárolóegységek” az ITA melléklete alá is.

50

Ez az A. függelék utalást tartalmaz a HR 8471 70 vámtarifaalszámára, amely a KN 8471 70 vámtarifaszámnak felel meg. Márpedig amint az a jelen ítélet 47. pontjából kitűnik, ezeket a készülékeket nem lehet e KN vámtarifaalszám alá besorolni. Következésképpen az említett A. függeléknek az alapügy szempontjából nincs jelentősége.

51

Az ITA mellékletének B. függeléke, amely a HR‑beli besorolási helyüktől függetlenül azon termékek listáját tartalmazza, amelyekre az ITA kiterjed, utal a „sajátos formátumú tárolóegységekre”. Amint azt a Bizottság a tárgyaláson előterjesztette, annak meghatározása érdekében, hogy az alapügyben szóban forgó készülékek e fogalom alá tartoznak‑e, figyelembe kell venni azok fő funkcióit és objektív jellemzőit. Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy e készülékeknek nem az adattárolás, hanem a videolejátszás a fő funkciójuk. Ennélfogva ezek a készülékek nem tartoznak azon „sajátos formátumú tárolóegységek” közé, amelyekre a B. függelék utal.

52

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az ITA melléklete A. és B. függelékének az alapügy szempontjából nincs jelentősége.

53

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy e nómenklatúra 8521 vámtarifaszáma alá tartoznak az alapügyben szóban forgó screenplayekhez hasonló készülékek, amelyeknek egyrészt a multimédia fájlok tárolása, másrészt e fájlok televízión vagy videomonitoron való lejátszása a funkciójuk.

54

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87 tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő Kombinált Nómenklatúrának a 2006. október 17‑i 1549/2006/EK bizottsági rendeletből és a 2007. szeptember 20‑i 1214/2007/EK bizottsági rendeletből eredő változatát úgy kell értelmezni, hogy e nómenklatúra 8521 vámtarifaszáma alá tartoznak az alapügyben szóban forgó screenplayekhez hasonló készülékek, amelyeknek egyrészt a multimédia fájlok tárolása, másrészt e fájlok televízión vagy videomonitoron való lejátszása a funkciójuk.