—

a Sonos Europe BV képviseletében N. Ooyevaar, W. Schipper és H. Ooyevaar adviseurs, segítőik: T. Lyons QC és J. Wolfs advocaat,

—

a holland kormány képviseletében M. Gijzen és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Caeiros és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 291., 1. o.), majd ezt követően a 2009. szeptember 30‑i 948/2009/EK bizottsági rendelettel (HL L 287., 1. o.) módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.; helyesbítés: HL L 17., 2007.1.24., 24. o.) I. mellékletében található Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 8517, 8518, 8519, 8527 és 8543 vámtarifaszámainak az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Sonos Europe BV (a továbbiakban: Sonos Europe) és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár, a továbbiakban: vámhatóság) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya azon „SONOS Zone Player zps” nevű önálló készülék tarifális besorolása, melyet arra terveztek, hogy digitális audiofájlokat lehívjon, fogadjon és felerősített hang formájában „streaming” keretében lejátsszon (a továbbiakban: Zoneplayer).

3

A Vámegyüttműködési Tanácsot, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezetét (WCO), az említett tanács létrehozásáról szóló, 1950. december 15‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény létesítette. A Harmonizált Áruleíró és Kódrendszert (a továbbiakban: HR) a WCO dolgozta ki, és a harmonizált áruleíró és kódrendszerről szóló, 1983. június 14‑én Brüsszelben aláírt nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: a HR‑ről szóló egyezmény) hozta létre, amely egyezményt – annak 1986. június 24‑én kelt módosító jegyzőkönyvével együtt – az Európai Gazdasági Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozat (HL L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) hagyta jóvá.

4

A HR‑ről szóló egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése szerint minden Szerződő Fél kötelezettséget vállal arra, hogy tarifa‑ és statisztikai nómenklatúrái megegyeznek a HR‑rel, minden hozzátoldás és változtatás nélkül felhasználja annak valamennyi vámtarifaszáma és alszáma szövegét és a hozzájuk tartozó kódszámokat, és követi az említett rendszer számozási sorrendjét. Minden szerződő fél kötelezettséget vállal arra is, hogy alkalmazza a HR általános értelmezési szabályait, valamint a HR áruosztályainak, árucsoportjainak és alszámainak valamennyi megjegyzését, és nem módosítja az utóbbiak hatályát.

5

A WCO a HR‑ről szóló egyezmény 8. cikkében meghatározott feltételek szerint jóváhagyja a HR bizottsága által elfogadott magyarázó megjegyzéseket és áruosztályozási véleményeket.

6

A HR 8517 vámtarifaszámhoz kapcsolódó magyarázó megjegyzés szövege a következő:

„E vtsz. alá tartoznak azok a készülékek, amelyek vezetékes hálózaton áthaladó elektromos áram változtatása révén vagy optikai hullámmal vagy vezeték nélküli hálózaton áthaladó elektromágneses hullámokkal alkalmasak két pont között beszéd vagy más hangok, képek vagy más adatok továbbítására vagy fogadására. A jel lehet analóg vagy digitális. A hálózatok, amelyek lehetnek összekapcsoltak, magukba foglalják a telefon, távíró, rádiótelefon, rádiótávíró, helyi és a nagy kiterjedésű hálózatokat.

[...]

Ha külön mutatják be, a mikrofont és a vevőt (akár kagylóba egybeépítve is) és a hangerősítőt a 8518 vtsz. alá, a csengőt és berregőt pedig a 8531 vtsz. alá kell besorolni.

A telefonkészülékekbe beépíthetik a következőket vagy azokat a következőkkel szerelhetik fel: memória telefonszámok tárolására és előhívására; kijelző a hívott szám, a hívó fél száma, dátum és időpont, valamint a hívás időtartamának jelzésére; külön hangszóró és mikrofon a kézibeszélő nélküli beszélgetéshez; üzenetrögzítő berendezés előre felvett üzenet továbbításához, bejövő üzenetek rögzítéséhez és kívánságra történő visszajátszásához; olyan berendezés, amely fenntartja az összeköttetést, míg a beszélő másik állomással kommunikál. Az ilyen egységeket tartalmazó telefonkészülékeken lehetnek billentyűk vagy nyomógombok, amelyek ezeknek a berendezéseknek a működtetését lehetővé teszik, beleértve az olyan kapcsolót is, amelynek segítségével a telefonkészülék akkor is használható, ha a telefonkagylót nem emelik fel a villáról. Ezen készülékek többsége mikroprocesszorral vagy digitális integrált áramkörrel működik.”

7

A HR 8518 vámtarifaszámra vonatkozó magyarázó megjegyzés szerint:

„E vtsz. alá tartoznak a külön bemutatott mikrofonok, hangszórók, fejhallgatók, fülhallgatók és a hangfrekvenciás elektromos erősítők összes fajtája, függetlenül attól az egyedi céltól, hogy milyen készülékhez tervezték őket (például a távbeszélő mikrofon, fejhallgató és fülhallgatók és rádiókészülékek hangszórója).

E vtsz. alá tartoznak továbbá az elektromos hangerősítő egységek is.

[...]

(B) Hangszórók, dobozba szerelve is

A hangszórók működése a mikrofonok működésének fordítottja: hangot játszanak le úgy, hogy egy erősítőből származó elektromos változásokat vagy rezgéseket mechanikus rezgésekké alakítják, amelyeket a levegőbe bocsátanak ki.

Idetartoznak a következő típusok:

[...]

A hangszórókat gyakran illesztő‑transzformátorokkal és erősítőkkel szerelik egybe. Általában a hangszórók által fogadott elektromos bemenő jel analóg formátumú, egyes esetekben azonban a bemenő jel digitális formátumú. Az ilyen hangszórókba digitális‑analóg átalakítót és erősítőt építettek, amely a mechanikai rezgéseket a levegőbe bocsátja ki.

Hangszórókat felszerelhetnek keretekre, vázakra vagy különböző típusú dobozokba (gyakran akusztikai szempontból), vagy akár bútorokba is. Mindezek e vtsz. alá tartoznak, ha az összeszerelt egység fő funkcióját a hangszóró adja. A külön bemutatott keretek, vázak, dobozok stb. ugyancsak e vtsz. alá tartoznak, ha kétségtelenül megállapítható, hogy ezek elsősorban hangszórókhoz készültek; a 94. Árucsoportba tartozó bútorok, ha normál funkciójuk mellett felépítésük folytán hangszórók beszerelésére is alkalmasak, a 94. Árucsoportba tartoznak.

E vtsz. alá tartoznak az automatikus adatfeldolgozó gépekhez történő összekapcsolásra tervezett hangszórók, amennyiben külön mutatják be azokat.”

8

A HR 8519 vámtarifaszámhoz kapcsolódó magyarázó megjegyzés szövege a következő:

„E vtsz. alá tartozik a hangfelvevő készülék, a hanglejátszó készülék és a mind felvételre, mind lejátszásra képes készülék. A hangot általában egy belső tároló eszközre vagy adathordozóra veszik fel vagy arról játsszák le (pl. a 8523 vtsz. alá tartozó mágnesszalag, optikai, félvezető vagy más adathordozó).

A hangfelvevő készülék egy hangrögzítő anyagot módosít, úgy, hogy a hanglejátszó készülék azután az eredeti hanghullámokat játssza le (beszéd, zene stb.). Idetartozik a hanghullám vételén alapuló hangfelvétel vagy más módszerrel pl. egy Internetoldalról vagy CD lemezről automatikus adatfeldolgozó géppel letöltött adathang fájlok felvételével egy digitális audióeszköz (pl. MP3‑lejátszó) belső memóriájára (pl. flash memóriára). A digitális kódként hangot rögzítő eszközök általában nem képesek hangot lejátszani, kivéve ha magukba foglalnak egy segédeszközt a felvétel digitális kódról analóg jellé konvertálására.

[...]

(IV)– Mágneses, optikai vagy félvezető adathordozót használó más készülék

Az ebbe a csoportba tartozó készülékek lehetnek hordozhatóak. Lehetnek akusztikus szerkezettel (hangszóró/hangosbemondó, fülhallgató, fejhallgató) és egy erősítővel felszerelve is vagy azokhoz hozzáerősítettre tervezettek.

[...]

(C) Félvezető adathordozót használó készülék

Ebbe a csoportba tartoznak a félvezető (pl. szilárd, állandó [nem felejtő]) adathordozót használó készülékek. A hangot digitális kódként rögzítik a felvevő adathordozóra, amelyet változó erősségű erősített áramból (analóg jel) alakítanak át. A hangot az ilyen adathordozó beolvasásával adják vissza. A félvezető adathordozó véglegesen beszerelhető a készülékbe vagy lehet eltávolítható szilárd, állandó (nem felejtő) tároló eszköz formájában. A példák közé tartoznak a flash memória audiolejátszók (pl. egyes MP3 lejátszók), amelyek lényegében egy flash memóriát (belső vagy eltávolítható) tartalmazó burkolatból, egy mikroprocesszorból, egy audio frekvenciás erősítőt magába foglaló elektronikus rendszerből, egy LCD kijelzőből és vezérlő gombokból álló hordozható, elemmel működő készülékek. A mikroprocesszort MP3 vagy hasonló fájlformátumok használatára programozták. A készülék csatlakoztatható automatikus adatfeldolgozó géphez MP3 vagy hasonló fájlok letöltése érdekében.”

9

A HR 8543 vámtarifaszámhoz kapcsolódó magyarázó megjegyzés szövege a következő:

„Idetartozik az ezen árucsoport más vtsz.‑a alá nem osztályozható, vagy a Nómenklatúra más árucsoportjának vtsz.‑a által részletesebben meg nem határozott, vagy a XVI. Áruosztályhoz vagy ehhez az árucsoporthoz tartozó Megjegyzésekben kivételként nem említett valamennyi elektromos készülék és berendezés. A más árucsoportok által részletesebben meghatározott fő elektromos áruk a 84. Árucsoportba tartozó elektromos munkagépek és a 90. Árucsoportba tartozó bizonyos műszerek és készülékek.

Az e vtsz. alá tartozó elektromos készülékeknek és berendezéseknek önálló funkciójuknak kell lenniük. A 8479 vtsz.‑hoz tartozó magyarázatnak önálló funkcióval rendelkező gépekre és mechanikus készülékekre vonatkozó bevezető előírásait értelemszerűen az e vtsz. alá tartozó készülékekre és berendezésekre is alkalmazni kell.

Az e vtsz. alá tartozó berendezések legnagyobb része elektromos árukból vagy alkatrészekből összeállított egységéből áll (elektroncsövek, transzformátorok, kondenzátorok, tekercsek, ellenállások stb.), amelyek teljesen elektromos működésűek. Azonban ezen vtsz. alá tartoznak azok az elektromos áruk is, amelyek mechanikus jellemzőkkel rendelkeznek, feltéve, hogy ezek a jellemzők a gép vagy berendezés elektromos funkciójához képest másodlagosak.”

10

Az Európai Unióba importált áruk vámtarifális besorolását a KN szabályozza, amely a HR‑en alapul.

11

A 2000. január 31‑i 254/2000/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 9. kötet, 357. o.) módosított 2658/87 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Európai Bizottság minden évben rendelettel elfogadja a KN egységes szerkezetű változatát a vámtételekkel együtt, amint az az Európai Unió Tanácsa vagy a Bizottság által elfogadott intézkedésekből következik. Ez a rendelet az azt a következő év január 1‑jétől alkalmazandó.

12

A KN‑nek az alapügynek a 2009‑es és a 2010‑es évben végbemenő tényállására alkalmazandó változatai az 1031/2008, majd ezt követően a 948/2009 rendeletből következnek.

13

A KN első része bevezető rendelkezéseket tartalmaz. Ebben a részben az általános rendelkezéseket tartalmazó I. szakasz A. pontja, amely „A [KN] értelmezésére vonatkozó általános szabályok” címet viseli, a következőképpen rendelkezik:

„Az áruknak a [KN]‑be történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[...]

14

A KN második része, melynek címe „Vámtarifa”, magában foglalja többek között a XVI. áruosztályt, melynek 3. sz. megjegyzése a következőket írja elő:

„Eltérő rendelkezés hiányában az összetett gépet, a két vagy több különböző gépből összeszerelt gépet, amely az összeszerelés következtében egy egészet képez, és azt a gépet, amely felépítése szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére tervezett, úgy kell besorolni, mintha kizárólag abból a gépből állna, amely a fő művelet (célművelet) elvégzésére szolgál.”

15

A KN XVI. áruosztálya magában foglalja továbbá a 85. árucsoportot, melynek címe „Elektromos gépek és elektromos felszerelések és ezek alkatrészei; hangfelvevő és ‑lejátszó, televíziós kép‑ és hangfelvevő és ‑lejátszó készülékek, és ezek alkatrészei és tartozékai”. Ez az árucsoport magában foglalja a következő vámtarifaszámokat:

16

A Sonos Europe a 2009. december 7‑től 2010. január 4‑ig terjedő időszakban kilenc alkalommal tett szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru nyilatkozatot a Zoneplayer vonatkozásában.

17

Ez a berendezés egy öt – egy‑egy digitális erősítővel ellátott – hangszórót tartalmazó dobozból áll. A doboz a hangerő szabályozására alkalmas nyomógombokkal („mute” és „volume”), valamint egy fejhallgató csatlakozóval, egy audiobemenettel, két hálózati csatlakozóaljzattal és egy elektromos hálózati csatlakozóaljzattal van ellátva. A Zoneplayerbe ezen túlmenően egy alaplap is be van építve többek között egy központi processzoregységgel. Az alaplapra telepített szoftver többek között a Linux operációs rendszerből áll, amely internetkapcsolat útján az Interneten keresztül frissíthető.

18

A Zoneplayer Internethez történő csatlakoztatásához azt egy Ethernet kábellel egy kábelmodemre vagy routerre kell kötni. Ha az internetes kapcsolat létrejött, a Zoneplayerrel a felhasználó többek között „streaming” keretében sugárzott zenét hallgathat, mivel a készülék a digitális hangfájlokat az azok letöltését érintő folyamat előrehaladása szerint játssza le, így azok a készülék memóriájában nem kerülnek ebből a célból tárolásra. A Zoneplayer továbbá lehetőséget kínál az internetes rádióállomások „streaming” útján sugárzott műsorainak a hallgatására. A Zoneplayer ahhoz, hogy e „streaming” lehetséges legyen, adatcserét folytat az azon digitális audiofájlokat tároló informatikai szerverek nyers adataival, amelyek tartalmát a készülék felhasználója hallgatni kívánja.

19

A Zoneplayeren több mint 25000 rádióadó, program és podcast van előre beprogramozva, és az nem nyújt lehetőséget adatok tárolására.

20

A doboz hátoldalán található hálózati csatlakozóaljzatokra – kábellel – készülékek – például digitális videorekorder, személyi számítógép, játékkonzol vagy úgynevezett Network Attached Storage (NAS) állomás – köthetők e készülékek Internethez és/vagy a Zoneplayernek egy helyi hálózat számítógépeihez történő csatlakoztatása érdekében. Az ezen egyéb terminálokon lévő digitális audiofájlok tartalma szintén lejátszható a Zoneplayer hangszóróin keresztül. Ebben az esetben sem kerül sor e fájloknak először a Zoneplayeren történő eltárolására, hanem azok a hálózati úton csatlakoztatott készülékek közötti adatátviteli folyamat során „streaming” lejátszás tárgyát képezik.

21

Két vagy több Zoneplayer egymás között vezeték nélküli adatcserére is képes, és így együtt egy vezeték nélküli adathálózatot (a továbbiakban: Sonos hálózat) alkotnak. A Zoneplayerre telepített szoftver lehetővé teszi a Sonos hálózaton belül zeneszámoknak minden egyes csatlakoztatott Zoneplayerre történő továbbítását és „streaming” keretében történő lejátszását. A Sonos hálózat e tekintetben egy adott esetben rendelkezésre álló WiFi‑hálózattól függetlenül működik; a rendszer ugyanis maga generálja a kódolást, melyet a digitális adatoknak az egyik Zoneplayerről a másikra való továbbítása során használ.

22

A Sonos Europe a Zoneplayer‑eket a KN 8519 89 90 vámtarifaalszám alá tartozó árukként jelentette be, melyek esetében 2%‑os vámtételt kell fizetni. A vámhatóság e vámárunyilatkozatok alapján a Sonos Europe‑nak a megfizetendő vám befizetésére történő felszólításokat küldött.

23

A Sonos Europe kifogást nyújtott be az említett fizetési felszólításokkal szemben. Álláspontja szerint a Zoneplayert a KN 8517 62 00 vámtarifaalszám alá kell besorolni, mely esetében 0%‑os vámtétel fizetendő. A vámhatóság elutasította ezt a kifogást, és határozatban kifejtette, hogy a Zoneplayert elvben a KN 8519 89 19 vámtarifaalszám alá kell besorolni 4,5%‑os vámtétellel, így a vitatott fizetési felszólításokban megállapított vám nem került túlságosan magas összegben megállapításra.

24

A Sonos Europe a vámhatóság ezen határozataival szemben keresetet indított a rechtbank te Haarlem (harlemi bíróság) előtt, mely bíróság e keresetet megalapozatlannak találta. A Sonos Europe fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) előtt.

25

A fellebbviteli bíróság megállapította, hogy a Zoneplayer objektív jellemzőire és tulajdonságaira tekintettel mind a KN 8517, mind a KN 8519 vámtarifaszám alá besorolható. E megállapítás alapján e bíróság kimondta, hogy a Zoneplayer tarifális besorolását a KN XVI. áruosztályának 3. megjegyzése alapján kell meghatározni. A Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) álláspontja szerint a Zoneplayer a fogyasztó szemszögéből alapvetően hangok lejátszására szolgál, és e hanglejátszó funkció a készülék alapvető jellemzője. Ebből következően a Zoneplayer fő funkciójáról van szó, míg a hálózati funkció másodlagos. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint a Zoneplayert emiatt a KN értelmezésére vonatkozó 1. és 6. általános szabály alapján, és az említett Nómenklatúra XVI. áruosztályának 3. megjegyzését alkalmazva az említett Nómenklatúra 8519 89 19 vámtarifaalszáma alá kell besorolni.

26

A Sonos Europe a Gerechtshof Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) ezen ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a kérdést előterjesztő bíróság előtt. Ezen utóbbi bíróságban kételyek merültek fel a Zoneplayer tarifális besorolását illetően.

27

E bíróság ugyanis úgy véli, hogy a KN 8517, 8518 és 8519 vámtarifaszám és a WCO által a HR megfelelő vámtarifaszámaihoz fűzött magyarázó megjegyzések szövegére tekintettel a Zoneplayer olyan tulajdonságokkal és jellemzőkkel rendelkezik, amelyek megegyeznek az említett vámtarifaszámok alá besorolandó készülékek tulajdonságaival és jellemzőivel. A Zoneplayer azonban az említett vámtarifaszámok alá sorolandó készülékektől a technológiai fejlettségét tekintve eltér, mivel új és élenjáró technikát alkalmaz. Magát a Zoneplayer működési módját ezért a KN vámtarifaszámok egyike sem írja le.

28

E körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelső bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Úgy kell‑e értelmezni a KN 8517, 8518, 8519 és 8527 vámtarifaszámot, hogy a jelen ítélet értelmében vett termék (a Zoneplayer), amely digitális információkat vesz, és tárolás nélkül („streaming”) öt (beépített) hangszóró útján hangok formájában erősítve játssza le és/vagy a helyi hálózat más készülékeihez továbbítja azokat, besorolható az említett vámtarifaszámok közül egy vagy több alá, és amennyiben igen, melyik, illetve melyek alá? Vagy úgy kell‑e értelmezni a KN 8543 vámtarifaszámot, hogy a Zoneplayerhez hasonló készüléket egyedi feladatokat ellátó elektromos készülékként e vámtarifaszám alá kell besorolni?

29

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy ha a Bíróság elé tarifális besorolással kapcsolatban terjesztenek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a Bíróság feladata inkább az, hogy megvilágítsa a nemzeti bíróság számára azokat a szempontokat, amelyek alapján lehetővé válik az utóbbi számára, hogy a szóban forgó árukat helyesen sorolja be a KN alá, mintsem hogy a Bíróság maga végezze el ezt a besorolást, annál is inkább, mivel nem áll feltétlenül rendelkezésére az ehhez szükséges valamennyi adat. Úgy tűnik tehát, hogy a nemzeti bíróság mindenképpen kedvezőbb helyzetben van ennek elvégzéséhez (lásd: Lukoyl Neftohim Burgas ítélet, C‑330/13, EU:C:2014:1757, 27. pont)

30

A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát az alapügy tárgyát képező termékek besorolása a Bírósághoz előterjesztett kérdésekre adott válasz elemeire tekintettel.

31

Annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, először is hangsúlyozni kell, hogy egyrészt, amint az a jelen ítélet 13. pontjából kitűnik, a KN értelmezésére vonatkozó általános szabályok előírják, hogy az áruk besorolását a vámtarifaszámok megnevezései és az azokhoz kapcsolódó, az áruosztályokhoz, illetve az árucsoportokhoz tartozó megjegyzések alapján kell meghatározni, mivel az áruosztályok, árucsoportok és árualcsoportok címeit csak jelzésértékűeknek kell tekinteni.

32

Másrészt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság és az ellenőrzések elősegítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó feltételeit általában az áruk objektív jellemzői és tulajdonságai között kell keresni, amint azokat a KN vámtarifaszáma és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzései meghatározzák (Lukoyl Neftohim Burgas ítélet, C‑330/13, EU:C:2014:1757, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Ami a HR magyarázó megjegyzéseket illeti, hozzá kell tenni, hogy kötelező erejük hiányának ellenére a Közös Vámtarifa egységes alkalmazásának biztosítását szolgáló lényeges eszközöknek minősülnek, és ily módon hasznos segítséget nyújtanak annak értelmezéséhez (lásd ebben az értelemben: Kloosterboer Services ítélet, C‑173/08, EU:C:2009:382, 25. pont; Agroferm‑ítélet, C‑568/11, EU:C:2013:407, 28. pont). Ugyanez igaz a KN magyarázó megjegyzésekre is (lásd ebben az értelemben: Develop Dr. Eisbein ítélet, C‑35/93, EU:C:1994:252, 21. pont; British Sky Broadcasting Group és Pace ítélet, C‑288/09 és C‑289/09, EU:C:2011:248, 92. pont).

34

A kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a KN‑t úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló önálló készüléket, amelyet arra terveztek, hogy digitális audiofájlokat lehívjon, fogadjon és felerősített hang formájában „streaming” keretében lejátsszon, e Nómenklatúra 8517, 8518, 8519, 8527 vagy 8543 vámtarifaszáma alá kell besorolni.

35

E tekintetben magából a KN 8517, 8518, 8519, 8527 és 8543 vámtarifaszámoknak, valamint az azokhoz tartozó magyarázó megjegyzéseknek a szövegéből következik, hogy az érintett áru funkciója meghatározó az ezen utóbbinak az említett vámtarifaszámok alá való besorolása tekintetében.

36

Az említett vámtarifaszámok ugyanis konkrétan leírják azon áruk funkcióját, amelyek e vámtarifaszámok alá tartoznak. Így a KN 8517 többek között a következőkre terjed ki: „[h]ang, képek vagy más adatok továbbítására vagy vételére szolgáló más készülékek, beleértve a vezetékes vagy vezeték nélküli hálózatok”. A KN 8518 vámtarifaszám többek között a következőkre vonatkozik: „hangszóró, dobozba szerelve is”. A KN 8519 vámtarifaszám a hangfelvevő vagy hanglejátszó készülékekre vonatkozik. A KN 8527 vámtarifaszám alá a „[r]ádióműsor‑vevőkészülékek” tartoznak. A KN 8543 vámtarifaszám pedig „a [KN 85. árucsoportjában] másutt nem említett, [egyedi feladatokra szolgáló] elektromos gép[eket] és készülék[eket]” jelöli meg.

37

A jelen ügyben nem vitatott, hogy amint azt a Bizottság megállapítja, a Zoneplayer csak egyetlen funkciót tölt be.

38

A kérdést előterjesztő bíróság által megadott, és a lényegét tekintve a jelen ítélet 17–21. pontjában megismételt leírásból ugyanis az tűnik ki, hogy a Zoneplayert arra tervezték, hogy lehívja, fogadja és az öt hangszóró útján, melyekkel ellátták, hangok formájában erősítve lejátssza az Interneten elérhető digitális audiófájlokat. A Zoneplayer ezenfelül a helyi hálózathoz csatlakoztatva „streaming” keretében le tudja játszani az e hálózat részét képező készülékek memóriájában tárolt digitális audiofájlokat. Ebből következően a Zoneplayer nem maga generálja az általa lejátszott hang forrását, mivel e forrás egy olyan digitális audiofájl, amelyet az adott esettől függően egy olyan külső szerver tárol, amelyhez a Zoneplayer az internet útján csatlakozik, vagy más olyan készülék, amely ugyanazon helyi hálózat részét képezi, mint amelyhez a Zoneplayer is csatlakozik.

39

Következésképpen a Zoneplayer kizárólagos funkciója a hanglejátszás. E tekintetben a központi egység, amely lehetővé teszi a digitális hangfájlok kezelését, és a különböző csatlakozóaljzatok, melyek lehetővé teszik a helyi hálózathoz való csatlakozást, valamint az internetes csatlakozást, nem minősülnek a készülék által biztosított külön funkcióknak, hanem olyan műszaki jellemzőknek tekintendők, amelyek szükségesek annak működéséhez. A hangok hálózati kommunikáció útján történő vétele ugyanis technológiai újítás azon módszer tekintetében, amellyel valamely hangforrás adatait lehívják, átalakítják és lejátsszák.

40

E körülmények között a holland kormány érvelésével ellentétben a KN XVI. áruosztályának 3. megjegyzése, amely olyan gépekre vagy összetett gépekre vonatkozik, amelyeket felépítésük szerint két vagy több különböző, egymást felváltó vagy kiegészítő tevékenység kifejtésére terveztek, nem releváns a Zoneplayerhez hasonló áru tarifális besorolásához. A Bíróságnak a jelen ítélet 32. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az e tekintetben meghatározó kritériumot a kérdéses áru objektív jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni.

41

A jelen ügyben a Zoneplayer hanglejátszó funkciója a KN 8519 vámtarifaszám szövegének felel meg.

42

Ezenfelül a HR 8519 vámtarifaszámhoz tartozó magyarázó megjegyzések szerint a hangot „általában” egy belső tárolóeszközre vagy adathordozóra veszik fel vagy arról játsszák le, ami nem zár ki más forrásokat. Így önmagában az, hogy a hangforrás nem belső tárolóeszközről származik, nem zárja ki az említett árunak az e vámtarifaszám alá történő besorolását. Következésképpen a Zoneplayerhez hasonló készülék hanglejátszó funkciója nem vonható kétségbe amiatt, hogy az általa lejátszott hangforrás akár az internetről, akár más, az említett készülékével azonos helyi hálózathoz csatlakoztatott készülékről, akár az előbb említett készülékhez kábellel csatlakoztatott készülékről származik.

43

Ezenfelül a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az áru rendeltetése objektív kritériumot képezhet a besoroláshoz, amennyiben az szorosan az adott áru lényegéhez kapcsolódik, és e kapcsolat az áru objektív jellemzői és tulajdonságai alapján értékelendő (lásd: Krings‑ítélet, C‑130/02, EU:C:2004:122, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

A jelen ügyben a Zoneplayer rendeltetése hangoknak, konkrétabban zenének a lejátszása. A holland kormány szerint ugyanis a Sonos Europe a Zoneplayert a fogyasztók számára úgy mutatja be, hogy az vezeték nélküli rendszer, melynek rendeltetése sztereó hangoknak a „High Fidelity” (HIFI) minőségben történő lejátszása. Ebből következően a készülék hálózathoz való csatlakoztatása csupán annak lehetővé tételére szolgál, hogy a Zoneplayer betölthesse a rendeltetése szerinti funkciót. E körülmények között a Zoneplayerhez hasonló készülék rendeltetése alátámasztja a KN 8519 vámtarifaszám alá való besorolást.

45

E tényezőkből, valamint a Zoneplayernek a kérdést előterjesztő bíróság által megadott, és a lényegét tekintve a jelen ítélet 17–21. pontjában megismételt leírásból – az e bíróság rendelkezésére álló ténybeli elemek összességének az értékelésére is figyelemmel, melyet e tekintetben az említett bíróságnak kell elvégeznie – az következik, hogy e készülék az objektív jellemzőire és tulajdonságaira, valamint a rendeltetésére tekintettel a KN 8519 vámtarifaszám leírása szerinti hanglejátszás funkciójával rendelkezik.

46

Ezt a megállapítást nem vonhatja kétségbe a Sonos Europe által képviselt álláspont, amely szerint a Zoneplayert a KN 8517 vámtarifaszám alá kell sorolni.

47

A Zoneplayer funkciója ugyanis a hanglejátszás, ezért nem tartozhat a KN 8517 vámtarifaszám alá. Amint az a jelen ítélet 39. pontjából következik, a hangok hálózati kommunikáció útján történő vétele technológiai újítás, amely csupán lehetővé teszi a Zoneplayer számára a működését. Következésképpen az a körülmény, hogy a hálózati csatlakozás elengedhetetlen a zene lejátszásához, semmilyen módon nem teszi kétségessé ezen készüléknek a KN 8519 vámtarifaszám alá való besorolását.

48

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN‑t úgy kell értelmezni, hogy az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló önálló készüléket, amelyet arra terveztek, hogy digitális audiofájlokat lehívjon, fogadjon és felerősített hang formájában „streaming” keretében lejátsszon, a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére álló ténybeli elemek összességének az általa való értékelésére is figyelemmel az említett Nómenklatúra 8519 vámtarifaszáma alá kell besorolni.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendelettel, majd ezt követően a 2009. szeptember 30‑i 948/2009/EK bizottsági rendelettel módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében található Kombinált Nómenklatúrát úgy kell értelmezni, hogy az olyan, az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló önálló készüléket, amelyet arra terveztek, hogy digitális audiofájlokat lehívjon, fogadjon és felerősített hang formájában „streaming” keretében lejátsszon, a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezésére álló ténybeli elemek összességének az általa való értékelésére is figyelemmel az említett Nómenklatúra 8519 vámtarifaszáma alá kell besorolni.