1.

A jelen ügyben az Európai Bizottság az EUMSZ 258. cikk alapján keresetet indított a Bíróság előtt annak megállapítását kérve, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megsértette a pirotechnikai termékek forgalomba hozataláról szóló, 2007. május 23‑i 2007/23/EK irányelv ( 2 ) 6. cikkének (1) bekezdését.

2.

A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tárgyát képező nemzeti rendelkezés arra kötelezi a gyártókat és importőröket, hogy ahhoz, hogy azonosítószámot kaphassanak, jelentsék be a pirotechnikai termékeket a Bundesanstalt für Materialforschung und ‑prüfunghoz (anyagkutatásért és ‑tesztelésért felelős szövetségi intézet, a továbbiakban: BAM). E rendelkezés felhatalmazza továbbá a BAM‑ot, hogy az említett termékek használati utasítását ellenőrizze és szükség esetén módosítsa.

3.

A jelen ügynek több rétege van. Az inkább műszaki jellegű réteg alatt van egy másik, általánosabb, messzebbre mutató réteg: elmarasztalható‑e valamely tagállam amiatt, hogy a nemzeti végrehajtás céljára nem „értelmezte újra” valamely irányelv egyértelmű szövegét, ha ez az egyértelmű szöveg az irányelv általános célja szempontjából megkérdőjelezhetőnek tűnik?

4.

A 2007/23 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint „[e]z az irányelv meghatározza a pirotechnikai termékek belső piaci szabad mozgásához szükséges szabályokat, ugyanakkor magas szinten biztosítja az emberi egészség, a közbiztonság, valamint a fogyasztók védelmének és biztonságának védelmét, szem előtt tartva a vonatkozó környezetvédelmi szempontokat.”

5.

A 2007/23 irányelv 2. cikkének 2. pontja előírja, hogy az irányelv alkalmazásában „»forgalomba hozatal«: a termék első átengedése [helyesen: elérhetővé tétele] ellenérték fejében vagy ingyenesen, a Közösség piacán történő forgalmazása és/vagy felhasználása céljából. A gyártó által saját használatra készített tűzijátékok nem minősülnek forgalomba hozott termékeknek, amennyiben azokat egy adott tagállam a saját területén való használat céljából engedélyezte”.

6.

A 2007/23 irányelv „Szabad mozgás” címet viselő 6. cikke a következőt írja elő:

„(1)   A tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják az ezen irányelv követelményeinek megfelelő pirotechnikai termékek forgalomba hozatalát.

(2)   Ennek az irányelvnek a rendelkezései nem zárják ki azon tagállami intézkedéseket, amelyek közrendi, közbiztonsági vagy környezetvédelmi okokból indokoltan tiltják vagy korlátozzák a 2. és 3. osztályba sorolt tűzijátékok, a színházi és egyéb pirotechnikai termékek birtoklását, használatát és/vagy lakossági értékesítését.

[...]”.

7.

A 2007/23 irányelv „Piacfelügyelet” című 14. cikke a következőt írja elő:

„(1)   A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a pirotechnikai termékek csak akkor legyenek forgalomba hozhatók, ha megfelelő tárolás és rendeltetésszerű használat esetén nem veszélyeztetik a személyek egészségét és biztonságát.

(2)   A tagállamok a pirotechnikai termékeket a Közösség területére való belépésükkor, valamint a tároló és gyártó létesítményekben rendszeresen ellenőrzik.

[...]

(4)   A tagállamok megszervezik és végrehajtják a forgalomba hozott termékek megfelelő felügyeletét, figyelembe véve a CE jelöléssel ellátott termékek megfelelőségének vélelmét.

[...]

(6)   Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy valamely CE jelöléssel és EK‑megfelelőségi nyilatkozattal ellátott, rendeltetésszerűen használt pirotechnikai termék veszélyeztetheti a személyek egészségét és biztonságát, a tagállam megteszi az összes megfelelő átmeneti intézkedést e termék forgalomból történő kivonására, forgalomba hozatalának megtiltására és szabad mozgásának korlátozására. A tagállam erről tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot.

[...]”.

8.

A robbanóanyagokról szóló törvényhez ( 3 ) kapcsolódó első rendelet (Erste Verordnung Zum Sprengstoffgesetz, a továbbiakban: 1.SprengV) ( 4 ) 6. §‑a a következőt írja elő:

„(4)   A robbanóanyagokat és pirotechnikai termékeket a törvény hatálya alá tartozó területen való első használat előtt a gyártónak vagy importőrnek be kell jelentenie a [BAM]‑hoz. A bejelentésnek tartalmaznia kell:

[...]

A [BAM] a bejelentés kézhezvételének igazolására azonosítószámot ad ki. Az azonosítószámot az utasításokban fel kell tüntetni. A [BAM] a munkavállalók és harmadik személyek életét és egészségét, illetve a vagyontárgyakat fenyegető veszély megelőzésére korlátozhatja vagy kiegészítheti a gyártó által előírt használati utasításokat; később is lehetőség van a korlátozásra vagy kiegészítésre. A negyedik mondat nem alkalmazandó gépjárművekhez szánt pirotechnikai termékekre és az 1. és 2. kategóriába tartozó tűzijátékokra, amennyiben az azonosítószám a 13. § (1) bekezdésének 3. pontja szerint vezetendő listákban szerepel.”

9.

A BAM 2014. március 11‑én a pirotechnikai termékek címkézésére vonatkozó kivételes engedélyezésével ( 5 ) hivatalból általános eltérést engedélyezett a SprengV 6. §‑ának (4) bekezdésével összefüggésben a SprengV 14. §‑ának (1) bekezdése szerinti címkézési követelményekre vonatkozó rendelkezések alól. Ezen eltérés értelmében „a SprengV 6. §‑a (4) bekezdésének harmadik mondatával ellentétben a 2007/23 irányelv értelmében vett pirotechnikai termékekre vonatkozóan nem szükséges az utasításokban feltüntetni az azonosítószámot.”

10.

A 2007/23 irányelv alkalmazásának 2011‑ben történt ellenőrzése során a Bizottság észlelte, hogy Németországban létezik a bejelentési eljárás. Az EU Pilot eljárás szerinti levélváltást (3631/12/ENTR) követően a Bizottság 2013. január 25‑én felszólító levelet küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak.

11.

A felszólító levélben a Bizottság azt állította, hogy az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdése lényegében két okból nem felel meg a 2007/23 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének. Először is, az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdése kötelezi a gyártókat és importőröket, hogy ahhoz, hogy azonosítószámot kaphassanak, jelentsék be a pirotechnikai termékeket a BAM‑hoz, és ezt a számot tüntessék fel a használati utasításokban. Másodszor, az említett törvény felhatalmazta a BAM‑ot, hogy az említett termékek használati utasítását ellenőrizze és szükség esetén módosítsa. A Bizottság véleménye szerint ezek a követelmények túlmennek a 2007/23 irányelv rendelkezésein. Ezért alkalmasak arra, hogy meg nem engedett módon korlátozzák a valamely más tagállamban megfelelőségértékelésen részt vett pirotechnikai termékek szabad mozgását.

12.

2013. március 21‑i válaszlevelében a Németországi Szövetségi Köztársaság tagadta, hogy megsértette volna a 2007/23 irányelvet.

13.

2014. január 23‑án kelt levelével a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, amelyben megállapította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság a fenti okok miatt nem teljesítette a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. A Németországi Szövetségi Köztársaság 2014. március 20‑i és április 2‑i levelével válaszolt. A Németországi Szövetségi Köztársaság válaszában azt állította, hogy a BAM által 2014. március 11‑én bevezetett eltérés értelmében 2014. március 27. óta nem alkalmazandó az a követelmény, miszerint a BAM által kiadott azonosítószámot a használati utasításokban fel kell tüntetni. A Bizottság ezt a módosítást kérelmében figyelembe vette, ám úgy véli, hogy ez nem orvosolja az indokolással ellátott véleményében ismertetett, a 2007/23 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének egyéb módon történt megsértését. Ezért a Bizottság úgy vélte, hogy a 258. cikk alapján megindítja ezt az eljárást.

14.

2015. május 12‑i keresetében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

15.

Németország azt kéri, hogy a Bíróság:

16.

A Bizottság, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A 2016. április 27‑i tárgyaláson mindkét fél tett szóbeli észrevételt.

17.

A jelen ügy tárgya az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset. Ez a tény jelentős következményekkel jár magával a keresettel kapcsolatos követelményekre és az ezt követő eljárásokra. E következmények közül hármat e szakaszban bevezetésként bemutatok.

18.

Először is, az eljárási szabályzat 120. cikkének c) pontjából és a releváns ítélkezési gyakorlatból következően ( 6 ) a Bizottság által az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott kérelemnek egyértelműen és pontosan tartalmaznia kell a kereset alapjául szolgáló jogalapokat, illetve annak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. A kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell koherens és érthető módon kitűnniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy pedig ne határozzon valamely kifogás tekintetében. ( 7 )

19.

Így az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárással összefüggésben a felperes kettős terhet visel. Először is, világosan meg kell jelölnie az általa hivatkozott vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket. Másodszor, viseli a hivatkozott uniós jogi rendelkezés(ek) megsértését igazoló tények bizonyítására vonatkozó bizonyítási terhet.

20.

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság jelen kérelme csak és kizárólag a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésén alapul. A Bizottság nem hivatkozott az irányelv bármely más rendelkezésének megsértésére. Azt sem állította, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság ne teljesítette volna a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit. A következő elemzés, mivel a kereset Bizottság által megjelölt hatálya köti, a 2007/23 irányelv hivatkozott konkrét rendelkezéseinek, vagyis a 6. cikk (1) bekezdésének való megfelelés állítólagos elmulasztásának vizsgálatára szorítkozik.

21.

Másodszor, a Bizottság keresete azon az érven alapul, miszerint a szóban forgó német rendelkezést olyan pirotechnikai termékekre írták elő, amelyekre már lefolytatták a 2007/23 irányelv rendelkezései szerinti megfelelőségértékelési eljárást. A Bizottság azt állítja, hogy az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdése szerinti rendszer akadályozza azon pirotechnikai termékek szabad mozgását, amelyek már rendelkeznek a CE‑jelöléssel és ezért az ellentétes a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével. A Bizottság nem említ és nem is vet fel azon hatásokkal kapcsolatos további érveket, amelyeket a vitatott nemzeti rendelkezés azon pirotechnikai termékekre gyakorolhat, amelyekre még nem folytatták le az irányelv szerinti megfelelőségértékelési eljárást.

22.

Harmadszor, a 2007/23 irányelvet a pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról szóló, 2013. június 12‑i 2013/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2015. július 1‑jével hatályon kívül helyezte. ( 8 ) Azonban, ahogy arra a Németországi Szövetségi Köztársaság helyesen rámutatott, jelen eljárás kizárólag a 2007/23 irányelv állítólagos megsértésére vonatkozik, ezért a 2013/29 irányelv hatálya alá tartozó helyzetre nézve nem bír jelentőséggel.

23.

Ahogy az a fenti három pontból is kitűnik, és figyelembe véve azt, ahogy a Bizottság e keresetet a Bíróság elé terjesztette, sok múlik a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő „forgalomba hozatal” konkrét fogalmának értelmezésétől.

24.

A Bizottság figyelembe véve első jogalapját (az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdése szerinti bejelentési eljárás) és második jogalapját (a BAM‑nak az 1.SprengV 6. §‑a (4) bekezdésének ötödik mondatában biztosított azon hatásköre, hogy ellenőrizze, és adott esetben módosítsa és kiegészítse a használati utasítást) kérelmében fenntartja, hogy a jelen ügyben szóban forgó német rendelkezéseket olyan pirotechnikai termékekre írták elő, amelyekre már lefolytatták a 2007/23 irányelv rendelkezései szerinti megfelelőségértékelési eljárást. A Bizottság szerint ez ellentétes a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, mivel akadályozza azon pirotechnikai termékek szabad mozgását, amelyek már megfelelnek az irányelv követelményeinek.

25.

A Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja a Bizottság állításait. Fenntartja, hogy a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése csak az irányelv 2. cikkének 2. pontja szerinti értelemben vett „forgalomba hozatalra” vonatkozik, amely az EU piacán az „első elérhetővé tételre” utal. Németország szerint ez azt jelenti, hogy miután valamely pirotechnikai termék az EU piacán elérhetővé vált, a 6. cikk (1) bekezdése a továbbiakban nem alkalmazható. A szabad mozgásra vonatkozó minden további akadály kétségtelenül a Szerződésnek az áruk szabad mozgásáról szóló általános rendelkezéseinek hatálya alá tartozna. Ugyanakkor mivel a Bizottság kérelmét kizárólag a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére alapozta, az EUMSZ 34. cikk esetleges megsértésének vizsgálata nem tartozik a jelen eljárás tárgykörébe.

26.

Véleményem szerint a jelen ügy középpontjában a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti tagállami jogi kötelezettségek állnak. E rendelkezés értelmezését két módon lehet megközelíteni: a) szó szerint vagy b) teleologikusan. Mindkét megközelítést meg fogjuk vizsgálni.

27.

A 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a „tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják az ezen irányelv követelményeinek megfelelő pirotechnikai termékek forgalomba hozatalát”. ( 9 ) Az irányelv alkalmazásában a 2007/23 irányelv 2. cikkének 2. pontja világosan és kifejezetten meghatározza a „forgalomba hozatal” kifejezést. Így az irányelv megadja a „forgalomba hozatal” kifejezés jogalkotói meghatározását, miszerint „a termék első átengedése [helyesen: elérhetővé tétele] ellenérték fejében vagy ingyenesen, a Közösség piacán történő forgalmazása és/vagy felhasználása céljából.” ( 10 )

28.

Ez a fogalommeghatározás, és különösen az, hogy „első” étengedésre utal, ugyanilyen tartalmú az irányelv különböző nyelvi változataiban. ( 11 ) A szövegszerű értelmezés, az összehasonlító nyelvészeti szövegelemzéssel együtt kétséget sem hagy az említett rendelkezés hatályáról. ( 12 )

29.

Megfogalmazása ellenére több érvet is fel lehetne hozni azon vélemény alátámasztásául, hogy a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő „forgalomba hozatal” fogalmának meghatározása ellenére nemcsak az EU piacán történő „első” elérhetővé tételre kellene vonatkoznia, hanem a tagállamok piacán történő minden későbbi elérhetővé tételre, ahogy azt a Bizottság javasolja.

30.

Először is, feltételezhető, hogy a 6. cikket egy szabad mozgást biztosító rendelkezésnek szánták, ahogy az már a címéből is kiderül. Másodszor, a 2007/23 irányelv célkitűzése a pirotechnikai termékek szabad mozgásának előmozdítása, ahogy az az irányelv 1. cikkéből, valamint a (2), (13) és (19) preambulumbekezdéséből is kiderül. Harmadszor, a 2007/23 irányelv szerkezete és rendszere kétségtelenül megfelel egy harmonizációs irányelvének, követve a műszaki harmonizáció és szabványosítás új megközelítési módjáról szóló, 1985. május 7‑i tanácsi állásfoglalásban ( 13 ) meghatározott elveket, amely állásfoglalás középpontjában az áruk szabad mozgása áll.

31.

Röviden összefoglalva a jelen ügy nehézségét a következő adja: az uniós normákra vonatkozóan egy uniós jogi rendelkezés meglehetősen egyértelmű szövege kimondja, hogy X. A Bizottság a Bíróság elé áll azzal, hogy az mondja ki, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem teljesítette a Szerződés szerinti kötelezettségét, mivel nem az egyértelmű szövegével ellentétesen értelmezte a rendelkezést, hanem nyilvánvalóan az irányelv általános szellemének megfelelően, hogy az Y‑t jelentsen (vagy inkább X‑et és Y‑t, és talán még Z‑t is), és nem igazította ehhez hozzá nemzeti jogszabályait.

32.

Számos okból – amelyeket e szakasz hátralévő részében ismertetni fogok – azon a véleményen vagyok, hogy ennek kimondása legalábbis rendkívül problematikus lenne. A Bizottság keresetét el kellene utasítani. Három ok támasztja ezt alá: a jogi értelmezés korlátai; a hatalmi ágak különválasztása; valamint a jogszerűség és jogbiztonság elve.

33.

Először is, a jogszabályszerkesztéssel szemben a jogi értelmezésnek vannak határai. Egyértelmű, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi. ( 14 ) Továbbá az uniós jogi rendelkezés különböző lehetséges értelmezései közül azt kell előnyben részesíteni, amely alkalmas ezen jogi aktus hatékony érvényesülésének biztosítására. ( 15 ) Ezért valamely másodlagos jogi eszköz célkitűzései és általános összefüggései természetesen relevánsak azon fogalmak jelentésének és hatályának meghatározása szempontjából, amelyeket az uniós jog nem határoz meg. ( 16 )

34.

Ugyanakkor a Bíróság jogi értelmezésre vonatkozó megközelítéséről szóló kijelentéseit megelőzi egy minősítés: a rendelkezés szövegét különbözőképpen lehessen értelmezni, mivel a szöveg bizonyos mértékben kétértelmű vagy homályos.

35.

Természetesen az értelmezési kétértelműség nem bipoláris. Valamely rendelkezés nem vagy teljesen világos, vagy pedig teljesen homályos: van egy mozgó skála. A kétértelműségnek vannak fokozatai. Ugyanakkor pontosan e kétértelműségi skála miatt egészítik ki egymást a hagyományos értelmezési módok (szöveg, összefüggések, cél). Minél nagyobb a szövegben a kétértelműség, annál inkább kell az összefüggésekre és/vagy a célra támaszkodni. Ez fordítva is igaz: minél pontosabb és világosabb a szöveg, általában annál kevésbé van szükség az összefüggésekre és a célra.

36.

A jelen esetben a 2007/23 irányelv 2. cikkének 2. pontja pontosan és egyértelműen meghatározza a „forgalomba hozatal” jogszabályi fogalmát: „a termék első átengedése [helyesen: elérhetővé tétele] [...] a Közösség piacán”. Ahogy már említettük, ugyanez igaz az irányelv 2. cikke 2. pontjának többi nyelvi változata esetében. Ezért kevés kétség merül fel az említett rendelkezés jelentését illetően, amelyet a rendelkezés összefüggéseire és/vagy céljára hivatkozva kellene megoldani.

37.

Az említett fogalommeghatározás további elemei, amelyek a „forgalomba hozatalra” és a saját használatra előállított pirotechnikai termékekre vonatkozó kivételre utalnak, nem változtatnak azon, hogy a 2007/23 irányelv 2. cikkének 2. pontja egy olyan időpontban bekövetkező konkrét eseményre utal, amikor a terméket az EU piacán első alkalommal elérhetővé tették ( 17 ), amint azt az irányelv (8) preambulumbekezdése is megerősíti.

38.

Így a saját ítélkezési gyakorlata értelmében a Bíróság egy uniós jogi aktus világos és egyértelmű megfogalmazásának ellenére nem alkalmazhat olyan értelmezést, amely e rendelkezés helyesbítését „és az ezzel érintett tagállamok kötelezettségeinek a kiterjesztését célozza” ( 18 ). A szóban forgó rendelkezés „összefüggései alapján” történő értelmezése korlátokba ütközik, ha maga a rendelkezés szövege egyértelműen van megfogalmazva. ( 19 ) Más szavakkal, a rendelkezés világos megfogalmazása képezi az értelmezés külső korlátját, amelyet a Bíróság maga állapított meg a „contra legem” értelmezés megtiltásával. ( 20 )

39.

Ezek az értelmezési korlátok szorosan összefüggnek a fent felvázolt második elemmel, a hatalmi ágak különválasztásával (vagy európai uniós kontextusban inkább az intézményi egyensúllyal). A Bíróság kimondta, hogy „a Bíróság nem veheti át a közösségi jogalkotás feladatát, és nem értelmezhet egy rendelkezést annak egyértelmű szövegével ellentétesen”, hangsúlyozva, hogy „[a] Bizottság feladata, hogy előterjessze az ilyen irányú megfelelő jogszabályi módosításokat” ( 21 ).

40.

Harmadszor, a jogszerűség és a jogbiztonság elvét illetően az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogszabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy az érdekeltek pontosan megismerjék az őket terhelő kötelezettségek terjedelmét. ( 22 ) A jogbiztonság elve szerint az uniós jognak biztosnak, alkalmazásának pedig a jogalanyok számára kiszámíthatónak kell lennie ( 23 ), amelyhez egyebek mellett hozzátartozik, „hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és hatásukat illetően előre láthatók legyenek” ( 24 ).

41.

Én is elismerem, hogy valamely tagállam nem egy egyén, vagyis egy fizikai vagy (magán‑) jogi személy. Így tisztában vagyok vele, hogy a Bíróságnak a magánszemélyekre vonatkozó jogbiztonsággal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában megállapított feltételek nem teljesen alkalmazhatók a tagállamokkal kapcsolatos, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokra. ( 25 )

42.

Másfelől az, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások természetüknél fogva „intézményi” jogviták, amelyekben csak a Bizottság és/vagy tagállamok vesznek részt, azt jelenti‑e, hogy a jogbiztonság vagy jogszerűség elemei még „nyomokban” sem alkalmazhatók? ( 26 ) Nem kellene‑e a közhatalom gyakorlásának minden esetében általánosan alkalmazandónak lennie annak a kógens szabálynak, hogy csak valamely egyértelműen megfogalmazott jogi kötelezettség alapján lehet valakit elmarasztalni (az EUMSZ 258. cikk szerinti nyilatkozatban) és esetleg később (az EUMSZ 260. cikk alapján) szankciókat elfogadni, kiváltképp egy olyan Unióban, amely a jogállamiságon alapul? ( 27 )

43.

A jelen ügyben sok minden elhangzott a 2007/23 irányelv elfogadásának körülményeivel kapcsolatban, alapvetően annak érdekében, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének egyértelmű szövegét jogértelmezés révén felülbírálják. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük a jogi összefüggéseket és analógiát vonunk különféle más uniós jogi eszközökkel, az bizonytalanná teszi azt, ahelyett hogy értelmezési biztonságot adna a 6. cikk (1) bekezdése értelmének.

44.

Ahogy azt maga az uniós jogalkotó is elismerte, a 2007/23 irányelv megszövegezése és elfogadása idején az áruk szabad mozgásáról szóló harmonizációs jogszabályokban használt fogalmak és fogalom‑meghatározások nem voltak következetesek. Sőt, a későbbi 768/2008/EK határozatban ( 28 ) ez kifejezetten megjelenik, amikor a határozat kimondja, hogy „[k]orábban az áruk szabad áramlására vonatkozó jogszabály úgy használt egy fogalomkészletet, hogy részben nem határozta meg azokat, és ezért magyarázó és értelmező útmutatókat tett szükségessé. Ahol jogi fogalommeghatározásokat vezettek be, azok megfogalmazása és néha értelme is bizonyos mértékben eltérő, ami nehézségeket okoz értelmezésükben és helyes alkalmazásukban [...]”. ( 29 ) E helyzet orvoslása érdekében az említett határozat világos meghatározásokat vezetett be bizonyos alapvető fogalmakra, amelyeket azóta bevezettek a másodlagos jog későbbi jogi eszközeibe, ezek egyike az új 2013/29 irányelv. ( 30 )

45.

A 2013/29 irányelv új terminológiája és fogalom‑meghatározásai különösen a „forgalomba hozatal” kifejezést érintik és a „forgalmazás” új fogalmát is bevezetik. ( 31 ) A másodlagos jognak a 768/2008 határozatban meghatározott új terminológiai keretrendszerhez való hozzáigazítása érdekében bevezetett fontos terminológiai változásokra tekintettel nem fogadható el a Bizottság azon érvelése, amely szerint a 2007/23 irányelv szabad mozgásra vonatkozó rendelkezései szerinti fogalommeghatározások és kötelezettségek megfelelnek a 2013/29 szerintieknek

46.

Egy későbbi jogi eszközzel elfogadott új terminológia aligha használható egy egyértelműen más terminológiát alkalmazó korábbi eszköz értelmezéséhez. ( 32 ) Valójában meggyőző módon levonható a Bizottság által előadottal ellentétes következtetés is: az, hogy az új 2013/29 irányelv egy más, egyértelműen relevánsabb terminológiát használ, mint elődje, a 2007/23 irányelv, azt is jelezheti, hogy a jogalkotó elismerte, hogy a kettő egymástól eltér és szándékosan javította azt a későbbi jogi eszközben. Egyszerűen a következőről van szó: amennyiben a korábbi rendelkezés hatálya annyira nyilvánvaló és egyértelmű volt, miért kellett átírni?

47.

Ezenfelül a 2007/23 irányelv egyéb rendelkezései azt mutatják, hogy különbség van az EU piacán első alkalommal történő elérhetővé tételként értelmezett „forgalomba hozatal”, valamint a pirotechnikai termékek későbbi szabad mozgása között. Például a 2007/23 irányelv 14. cikke (amely a piacfelügyeletről szól) más piacfelügyeleti mechanizmust ír elő a forgalomba helyezendő és a már forgalomban lévő árucikkek számára.

48.

A terminológiai következetlenség miatt és a 2007/23 irányelv által szabályozott ágazat sajátosságait szem előtt tartva nehéz analógia útján következtetéseket levonni az ágazatok harmonizációs irányelvei és az azokat értelmező ítélkezési gyakorlat alapján.

49.

Először is, e Bíróságnak a Bizottság által a kérelme alátámasztásául hivatkozott számos ítélete érinti a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit. ( 33 ) Az ezen ügyekre vonatkozó bírósági ítélkezési gyakorlat önmagában nem alkalmazható a másodlagos jog jelen ügyben szóban forgó rendelkezéseinek értelmezésére. A Bizottság által hivatkozott további ítélkezési gyakorlat, valamint a harmonizációs irányelvek szabad mozgásról szóló rendelkezéseivel kapcsolatos egyéb ügyek vagy olyan jogi eszközökre vonatkoznak, amelyek nem határozzák meg konkrétan a „forgalomba hozatal” fogalmát, vagy pedig olyan, a szabad mozgásra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, amelyek tágabban lettek megfogalmazva, úgy, hogy kifejezetten beletartozzon a „szabad mozgás”, a tagállamok területén történő forgalomba hozatal vagy a „forgalomba hozatalt” követő fázisok – a „használatba vétel” vagy a „használat” ( 34 ).

50.

Másodszor, a 6. cikk (1) bekezdése a 2007/23 irányelv részét képezi. Az irányelv a természetüknél fogva veszélyes pirotechnikai termékekről szól. Az ebben az érzékeny ágazatban megjelenő, közrenddel, közbiztonsággal vagy környezetvédelemmel kapcsolatos különös aggályok eredményeképpen – ahogy a Bizottság elismerte – fontos hatáskörök a tagállamoknak lettek fenntartva. Ez tükröződik az említett irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő hatáskörmegosztásban, amely lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy bizonyos kategóriákba sorolt pirotechnikai termékek értékesítését, használatát vagy birtoklását megtiltsák vagy korlátozzák. ( 35 )

51.

A fent kifejtett indokok alapján azon a véleményen vagyok, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem marasztalható el amiatt, hogy olyan nemzeti szabályokat fogadott el és tartott hatályban, amelyek összhangban vannak a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével, akkor sem, ha azok nyilvánvalóan ellentétesek az irányelv általános szellemével és céljával. ( 36 )

52.

A Bizottság keresete jelen ügyben kizárólag az 1.SprengV 6. §‑a (4) bekezdésének azon pirotechnikai termékekre történő alkalmazásán alapul, amelyekre már lefolytatták a megfelelőségértékelési eljárást, és ezért már forgalomba hozták őket. Ezt figyelembe véve, és tekintettel a 2007/23 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének hatályával kapcsolatban korábban kifejtettekkel, nem hiszem, hogy helyes lenne kimondani, hogy a német bejelentési kötelezettség és a BAM‑nak a használati utasítások ellenőrzésére és módosítására vonatkozó hatásköre az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének értelmében véve megtiltja, korlátozza vagy akadályozza a pirotechnikai termékek forgalomba hozatalát.

53.

Ezért azt javasolom, hogy a Bíróság a Bizottság keresetét utasítsa el.

54.

Azonban három ponttal ki kell ezt egészíteni, némiképp tükrözve az ezen indítvány fenti V. része A.1. szakaszában szereplő bevezető megjegyzéseket. Először is, mindenképpen létezik az EUMSZ 34. cikkben előírt, az áruk szabad mozgásának korlátozására vagy akadályozására vonatkozó általános tilalom, amely cikk nemcsak a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozást és azzal azonos hatású intézkedést tilt meg, hanem a többi tagállamban jogszerűen előállított és forgalmazott termékek kölcsönös elismerését is előírja. ( 37 ) Másodszor, a 2007/23 irányelv kétségkívül tartalmaz néhány más anyagi jogi rendelkezést, amelyek a szabad mozgás védelmére irányulnak. ( 38 ) Ugyanakkor a Bizottság ebben az ügyben jogalapként kizárólag az irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére hivatkozott, és a kereseti kérelemben nem említette a 2007/23 irányelv egyéb anyagi jogi rendelkezését vagy a Szerződés rendelkezéseit. Harmadszor, a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás konkrét összefüggésében a Bíróság nem fogalmazhatja át az elé terjesztett érveket anélkül, hogy ultra petita határozzon, ( 39 ) mint ahogy egy előzetes döntéshozatal iránti kérelemben néha megteheti.

55.

A jelen indítvány előző szakaszában kifejtett indokok alapján úgy vélem, hogy ezt a keresetet el kell utasítani. Mindazonáltal, ha a Bíróság úgy döntene, hogy nem fogadja el a fenti indokolást, ebben a szakaszban felvázolok egy másodlagos megoldást, így betöltve a főtanácsnok alkotmányos szerepét és teljes mértékben segítve a Bíróságot (EUMSZ 252. cikk).

56.

Ugyanakkor már az elején hangsúlyozni kell, hogy a következők csak akkor bírnak jelentőséggel, ha a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 2. cikkének 2. pontjában világosan megfogalmazott „[első] forgalomba hozatal [az EU‑ban]” kifejezést gyakorlatilag átírnánk „szabad mozgásra”.

57.

A Bizottság azt állítja, hogy az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdésében szereplő bejelentési eljárás (amely az azonosítószámnak a használati utasításban való feltüntetési kötelezettségét megszüntető 2014. március 11‑i eltéréstől függetlenül továbbra is alkalmazandó) sérti az irányelv 6. cikkének (1) bekezdését. Erre az eljárásra azelőtt kerül sor, hogy a pirotechnikai termékek a német piacra jutnának. A Bizottság szerint ez kiegészítő pénzügyi és adminisztrációs terhet jelent, amely a de minimis szabály hiányában túlmutat a 2007/23 irányelv követelményein, így az említett irányelv követelményeit már teljesítő pirotechnikai termékek szabad mozgását gátló akadálynak minősül.

58.

Ellenkérelmében a Németországi Szövetségi Köztársaság azzal érvel, hogy a bejelentési kötelezettség nem sérti az irányelv 6. cikke (1) bekezdését, mivel azután kerül rá sor, hogy a pirotechnikai termékeket ténylegesen elérhetővé tették a német piacon. Ezért az nem minősül a szóban forgó termékek kettős megfelelőségértékelésének. Másodlagosan Németország fenntartja, hogy a bejelentési eljárás a piacfelügyelet előkészítő intézkedésének minősül, és célja a pirotechnikai termékek könnyebb nyomon követhetősége. Ezenfelül a bejelentési eljárás a felhasználók ellenőrzéséhez szükséges előkészítő intézkedésnek is tekinthető, mivel lehetővé teszi, hogy a helyes és biztonságos használat biztosítása érdekében a BAM ellenőrizni és módosítani tudja a pirotechnikai termékek használati utasításait.

59.

Véleményem szerint amennyiben a 2007/23 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében szerepelne a „szabad mozgás” és nem csak az első „forgalomba hozatal”, az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdésében szereplő bejelentési eljárás a szabad mozgás korlátozásának minősülne.

60.

Az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdésében szereplő eljárás a 2007/23 irányelvben szereplőkön felüli alaki szabályokat tartalmaz, előírva a gyártóknak és az importőröknek, hogy a német területen való első használatot megelőzően jelentsék be a pirotechnikai termékeket a BAM‑hoz. A bejelentési eljárás lefolytatásához, díj ellenében, a BAM azonosítószámot ad az importőröknek/gyártóknak. Ahogy azt a Németországi Szövetségi Köztársaság a tárgyaláson pontosította, e kötelezettség elmulasztása jogsértésnek minősül és szankciókat vonhat maga után. A Bizottság azt állítja, hogy ez az eljárás alkalmazandó azokra a termékekre is, amelyek már rendelkeznek a CE jelöléssel és más tagállamokban már forgalomban vannak.

61.

Egyetértek a Németországi Szövetségi Köztársasággal abban, hogy a bejelentési eljárás nem minősül az irányelvben előírt megfelelőségértékelés megismétlésének. Ugyanakkor nem tudom elfogadni azt az érvet, hogy a szóban forgó nemzeti rendszer nem akadályozza a német piacra jutást. Még ha a bejelentési eljárás nem minősül is a pirotechnikai termékek forgalomba hozatalához szükséges formális előfeltételnek, akadályozza a szabad mozgást. Alaki követelményeket ír elő a más tagállamokban jogszerűen előállított és forgalmazott pirotechnikai termékek importjára, így alkalmas arra, hogy akadályozza a német piacra jutást.

62.

Ezenfelül a Németországi Szövetségi Köztársaság által másodlagosan előterjesztett érv, amely szerint a bejelentési eljárás a piacfelügyelet előkészítő mechanizmusának minősül, ezért a 2007/23 irányelv 14. cikkének hatálya alá tartozik, szintén nem elfogadható.

63.

Először is, a 14. cikk (4) bekezdése a megfelelőség vélelmén alapul. Ezért a CE jelöléssel már rendelkező pirotechnikai termékekre vonatkozó piacfelügyeleti tevékenység a pirotechnikai termékek és azok dokumentációjának ellenőrzésére korlátozódik. Nem tekinthető úgy, mint ami lehetővé teszi valamely tagállam piacára belépő valamennyi pirotechnikai termék rendszeres ellenőrzését. ( 40 )

64.

Ezenfelül a tárgyaláson a Németországi Szövetségi Köztársaság pontosította, hogy a piacfelügyelet nem a BAM, hanem a német Landok és megfelelő hatóságaik hatáskörébe tartozik. Ez még inkább megerősíti, hogy nehéz a bejelentési eljárást a 2007/23 irányelv 14. cikkének hatálya alá sorolni és piacfelügyeleti mechanizmusnak minősíteni.

65.

Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság által a pirotechnikai termékek nyomonkövethetőségére irányuló célkitűzéssel kapcsolatban előterjesztett érvet illetően, igaz, hogy a 2007/23 irányelv 18. cikke (2) bekezdésének a) pontjában szereplő, „nyomonkövetési rendszer létrehozására” ( 41 ) irányuló végrehajtási intézkedéseket ténylegesen csak a 2014/58/EU irányelvvel fogadták el. ( 42 ) Ezért a Bizottság indokolással ellátott véleményében megállapított időszak végén nem voltak hatályban. Azonban függetlenül az ilyen végrehajtási intézkedések késedelmes elfogadásától, tény, hogy az irányelv előírja egy, az egész Unióra kiterjedő regisztrációs rendszer elfogadását. Az irányelv 18. cikke (2) bekezdésének a) pontja aligha tekinthető úgy, mint amely feljogosítja a tagállamokat, hogy a végrehajtási intézkedések elfogadását megelőző időszakban saját nemzeti regisztrációs rendszert hozzanak létre azokra a termékekre, amelyek megfelelőségértékelése már megtörtént.

66.

A Németországi Szövetségi Köztársaság által másodlagosan előterjesztett azon érvek sem győztek meg, amelyek szerint a bejelentési eljárás a 2007/23 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozó, a felhasználók ellenőrzését előkészítő intézkedésnek minősül.

67.

Először is, a Németországi Szövetségi Köztársaság maga is elismeri, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések nem korlátozzák és nem is tiltják a birtoklást, a használatot és/vagy az értékesítést.

68.

Másodszor, a 2007/23 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő kivétel csak bizonyos osztályokba sorolt pirotechnikai termékekre alkalmazható. Anélkül, hogy vitát nyitnék az 1. SprengV 6. §‑a (4) bekezdésének helyes nemzeti jogalapjáról, ( 43 ) elegendő annyit megjegyezni, hogy a szóban forgó nemzeti rendelkezés általánosságban van megfogalmazva, anélkül, hogy különbséget tenne a pirotechnikai termékek különböző besorolási osztályairól. ( 44 ) A 2007/23 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében szereplő világos megfogalmazást tekintve ez már önmagában is problémás.

69.

Igaz, hogy a Bíróság nemrégiben kimondta ( 45 ), hogy az a nemzeti jogszabály, amely előírja, hogy a vegyi anyagokat az illetékes nemzeti hatóságnál be kell jegyeztetni, ha az importőr a REACH‑rendelet ( 46 ) szerint már köteles ugyanazt a terméket regisztráltatni az Európai Vegyianyag‑ügynökségnél, bizonyos feltételek mellett nem ellentétes az említett rendelettel. Ugyanakkor véleményem szerint az említett ítélet alapjául szolgáló indokolás nem alkalmazható a 2007/23 irányelvvel összefüggésben. Először is, a két uniós jogi eszköz más‑más célt szolgál és eltérő szerkezettel rendelkezik. Másodszor, és ez még fontosabb, az említett ítéletben a Bíróság indokolása hatalmas jelentőséget tulajdonított a REACH rendelet 128. cikke (2) bekezdésének, amely a „forgalomba hozatal” egyes eseteit nem harmonizálja. ( 47 ) A jelenlegi összefüggések között ettől nagyon eltérően, a 6. cikk (2) bekezdése nem azon a feltételezésen alapul, hogy a 2007/23 irányelv a „forgalomba hozatal” egyes eseteit nem harmonizálja. Ehelyett a 6. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok, bizonyos okokból csak egyes osztályokba sorolt pirotechnikai termékek használatát, birtoklását vagy értékelését korlátozhatják.

70.

A Bizottság szerint az 1.SprengV 6. §‑ának (4) bekezdése alapján a BAM a rá ruházott hatáskört, amely alapján a pirotechnikai termékek használati utasításait kiegészítheti vagy módosíthatja, attól függetlenül gyakorolja, hogy e termékekre esetleg már lefolytattak megfelelőségértékelési vizsgálatot. Ez a gyakorlat ezért ellentétes a 2007/23 irányelv 6. cikke (1) bekezdésével. A Bizottság elismeri, hogy a 2007/23 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése a bizonyos osztályba sorolt pirotechnikai termékek birtoklására, használatára és/vagy értékesítésére vonatkozóan fontos hatásköröket meghagy a tagállamoknak. Azonban a használati utasítások módosítására vonatkozó hatáskör nem minősül olyan intézkedésnek, amely a pirotechnikai termékek birtoklását, használatát és/vagy értékesítését megtiltja vagy korlátozza. Ezenfelül a CE jelöléssel rendelkező pirotechnikai termékek megfelelőségének vélelme kiterjed a használati utasításukra is.

71.

A Németországi Szövetségi Köztársaság azzal érvel, hogy a 2007/23 irányelv és különösen annak I. melléklete 3. szakaszának h) pontja nem írja elő használati utasítások teljes körű értékelését. Azt állítja, hogy a 2007/23 irányelv alapján végzett megfelelőségértékelés alapján nem végezhető ellenőrzés a használati utasítások nyelvén, mivel az értékelés ezen stádiumában nem lehet előre látni, hogy ezeket a pirotechnikai termékeket melyik tagállamban fogják értékesíteni. Ezenfelül a tagállamok módosíthatják az életkorra vonatkozó korlátozásokat és a minimális biztonsági távolságokat. Ezért az irányelv szerint bejelentendő szervek nyilvánvalóan jelentős nehézségekkel szembesülnek e követelmények megfelelő ellenőrzése során. Másodlagosan a Németországi Szövetségi Köztársaság azt állítja, hogy a BAM hatásköre a piacfelügyelet vagy a felhasználók védelme érdekét szolgálja, a 2007/23 irányelv 14. cikkének és 6. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

72.

Nem győztek meg a Németországi Szövetségi Köztársaság által előterjesztett érvek.

73.

Először is, ahogy azt a Bizottság helyesen megjegyzi, a 2007/23 irányelv I. melléklete tartalmazza azokat az alapvető biztonsági követelményeket, amelyeknek a gyártónak (és adott esetben az importőrnek) meg kell felelnie. Ha egy pirotechnikai termék megfelel ezeknek a követelményeknek, a tagállamok a 6. cikk (1) bekezdése értelmében nem tilthatják meg, korlátozhatják vagy akadályozhatják annak forgalomba hozatalát (amennyiben úgy értelmezzük, hogy a rendelkezés magában foglalja a tagállamok közötti pirotechnikai termékek szabad mozgását).

74.

A 2007/23 irányelv I. melléklete 3. szakaszának h) pontjában, a bejelentett szervezet által vizsgálandó vagy ellenőrizendő információk és tulajdonságok között szerepelnek a „megfelelő utasítások, és amennyiben szükséges, jelölések a biztonságos kezelésre, tárolásra, felhasználásra (beleértve a biztonsági távolságot is) és megsemmisítésre vonatkozóan a fogadó tagállam hivatalos nyelvén vagy nyelvein.”

75.

Következésképpen a Németországi Szövetségi Köztársaság nem állíthatja, hogy a jelen ügyben szóban forgó nemzeti rendelkezés annak biztosítására irányul, hogy a használati utasítások németül helyesen legyenek megfogalmazva, és hogy a Németország által előírt konkrét biztonsági távolságok megfelelően szerepeljenek benne. A 2007/23 irányelv I. melléklete 3. szakaszának h) pontja kifejezetten az egyik alapvető biztonsági követelményként említi a megfelelő utasításokat, és amennyiben szükséges, jelöléseket a biztonságos kezelésre, tárolásra és felhasználásra, beleértve a biztonsági távolságot is a fogadó tagállam hivatalos nyelvén. Hasonlóképpen, és ellentétben azzal, amit a Németországi Szövetségi Köztársaság állít, a 2007/23 irányelv I. mellékletében szereplő alapvető biztonsági követelmények a gyújtószerkezetekre is vonatkoznak. ( 48 )

76.

Másodszor, nem vezet más következtetésre az, hogy a tagállamok a 2007/23 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése alapján felemelhetik a 7. cikk (1) bekezdésében megállapított korhatárt. Az irányelv 12. cikkének (2) bekezdése alapján a pirotechnikai termékek címkéin egyebek mellett fel kell tüntetni a 7. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt alsó korhatárokat. Ezenfelül, ahogy a Bizottság előadta, jóváhagyásra került a minimális címkézési követelményekre vonatkozó európai harmonizált szabvány. ( 49 )

77.

A Németországi Szövetségi Köztársaság által másodlagosan előterjesztett érveket illetően a bejelentési eljárással kapcsolatban fent megállapított indokok ( 50 ) teljes mértékben alkalmazandók a BAM‑nak a használati utasítások kiegészítésére és módosítására vonatkozó hatáskörére. Ez utóbbi hatáskör szétválaszthatatlanul összekapcsolódik a bejelentési eljárással, amely maga nem minősül sem az irányelv 6. cikkének (2) bekezdésének hatálya alá tartozó felhasználóvédelmi intézkedésnek, sem pedig olyan piacfelügyeleti előkészítő intézkedésnek, amely az irányelv 14. cikkének hatálya alá tartozhat.

78.

Végezetül meg kell említeni, hogy a tagállamok egyoldalúan nem fogadhatnak el korrekciós intézkedéseket az uniós jog más tagállamok általi alkalmazásának esetleges hiányosságaira reagálva. A Szerződésben előírt eljárások és jogorvoslati lehetőségek keretei között kötelesek eljárni. ( 51 )

79.

Másfelől az irányelv rendszere és a CE‑jelölést viselő termékek megfelelőségének vélelme nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy veszély esetén cselekedjenek. ( 52 ) Éppen ellenkezőleg: A 2007/23 irányelv meghatározza a pirotechnikai termékek belső piaci szabad mozgásához szükséges szabályokat, ugyanakkor magas szinten biztosítja az emberi egészség, a közbiztonság, valamint a fogyasztók védelmének és biztonságának védelmét, E célkitűzéseket szem előtt tartva a 2007/23 irányelv a 14. cikkében meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett a tagállamok piacfelügyeleti tevékenységet végezhetnek. Többek között a 14. cikk (6) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy megtegyék az összes megfelelő intézkedést a személyek egészségét és biztonságát veszélyeztető, CE jelölést viselő termékek forgalomból történő kivonására.

80.

A piacfelügyelettel összefüggésben a tagállamok felügyelhetik a pirotechnikai termékek forgalmazóira előírt kötelezettségek teljesítését. A 2007/23 irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében a forgalmazók kötelesek ellenőrizni, hogy a pirotechnikai terméken fel van‑e tüntetve az előírt megfelelőségi jelzés, és azt a szükséges dokumentumok kísérik‑e. ( 53 ) Az irányelv 20. cikke továbbá kimondja, hogy a tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megszegése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat. Végezetül, az 1025/2012/EU rendelet ( 54 ) rendelkezik egy harmonizált szabványokkal szembeni kifogásokra vonatkozó eljárásról, arra az esetre, ha a tagállamok úgy ítélik meg, hogy ezek a szabványok nem teljesen felelnek meg az irányelv célkitűzéseinek.

81.

Összefoglalva, nem vitatott, hogy a pirotechnikai termékek érzékeny területén belül a tagállamok felügyeleti és ellenőrzési jogkörrel rendelkeznek, ahogy azt maga a 2007/23 irányelv elismerte. Így tehát nem az a kérdés, hogy lehet‑e ellenőrzést végezni, hanem hogy hogyan kerüljön arra sor. Ebben az összefüggésben nem valószínű, hogy összeegyeztethető egy szabad mozgáson és közös elismerésen alapuló rendszerrel az az előzetes bejelentési eljárás, amely valamennyi termékre, még a más tagállamok hatóságai által jóváhagyott és engedélyezett termékekre is kiterjed.

82.

Azt javaslom, hogy a bíróság a keresetet utasítsa el. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján ezért a Bizottságot kell kötelezni költségek viselésére.

83.

Azt javasolom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon: