1

2006. május 15‑én a beavatkozó fél, a Materis Paints Italia SpA (akkoriban Materis Coatings Italia SpA) európai uniós védjegybejelentést nyújtott be az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO), az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) alapján.

2

A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:

3

A védjegybejelentést eredetileg a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 2. és 19. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, amelyek ezen osztályok tekintetében az alábbi leírásnak felelnek meg:

4

Az európai uniós védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2008. július 14‑i 28/2008. számában hirdették meg.

5

A védjegybejelentés vizsgálata, és különösen a felperes, az Alpha Calcit Füllstoffgesellschaft mbH által a 207/2009 rendelet alapján benyújtott felszólalást követően a szóban forgó megjelölést 2012. február 9‑én 5074745. számon európai uniós védjegyként lajstromozták a 2. és 19. osztályba tartozó áruk vonatkozásában, amelyek ezen osztályok tekintetében a következő leírásnak felelnek meg:

6

2012. február 13‑án a felperes a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja, továbbá 8. cikkének (5) bekezdése alapján törlési kérelmet nyújtott be az 5074745. számon lajstromozott európai uniós védjeggyel szemben.

7

A törlési kérelem alapjául hivatkozott védjegy a 1234822. lajstromszámú, 2000. november 29‑én lajstromozott Calcilit korábbi európai uniós szóvédjegy volt, amely az 1. és 19. osztályba tartozó alábbi leírásnak megfelelő árukat jelölt:

8

Az EUIPO 2012. február 20‑i értesítésére válaszul a felperes 2012. március 28‑i levelében rámutatott arra, hogy törlési kérelme alátámasztására nem hivatkozott a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére.

9

A törlési kérelem a fenti 5. pontban említett valamennyi árura irányult.

10

2013. március 7‑én a törlési osztály a korábbi védjeggyel jelölt és a 19. osztályba tartozó áru vonatkozásában a 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) bekezdése alapján elutasította a törlési kérelmet. A korábbi védjeggyel jelölt és az 1. osztályba tartozó árut illetően a törlési osztály szintén elutasította a törlési kérelmet az említett árunak a lajstromoztatni kívánt védjegy árujegyzékébe tartozó árukkal való, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett azonosságának hiánya, valamint ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett hasonlóságának hiánya alapján.

11

2013. április 23‑án a felperes anélkül, hogy a későbbiekben hivatkozott volna az ütköző áruk azonosságára, a törlési osztály határozata ellen a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz.

12

2014. szeptember 4‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést.

13

A fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a Calcilit korábbi szóvédjegy tényleges használatát az 1. osztályba tartozó CCCMC vonatkozásában bizonyították, de a 19. osztályba tartozó „márvány szemcse, szem és por formájában” tekintetében nem.

14

A CCCMC és a vitatott védjeggyel jelölt áruk összehasonlítását illetően a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy ezen áruk nem hasonlók.

15

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Keresete alátámasztására a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

18

A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg azt, hogy nem állt fenn hasonlóság a CCCMC és a vitatott védjeggyel jelölt, 2. és 19. osztályba tartozó, alábbi leírásnak megfelelő áruk között: „Festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok; nyers természetes gyanta” és „Szigetelőborítások”.

19

A CCCMC‑t rendszerint kötőanyagként használták a vitatott védjeggyel jelölt áruk gyártása során, amelyek némelyike esetében a CCCMC az egyik alapvető összetevő. Gyakori, hogy egy vagy több gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozás vertikális integrációt hoz létre, és egyszerre forgalmazza valamely termék összetevőit és magát a készterméket. Ez állhat fenn a jelen esetben, és a felperes ügyfeleit, festékgyártókat és olyan vásárlókat, akik a felperestől az általuk nagyon jól ismert Calcilit korábbi védjeggyel jelölt CCCMC‑t megvásárolják, bizonyára nyugtalanítaná, ha megállapítanák egy Calcilit festékmárka megjelenését a piacon. A fellebbezési tanács azon állítása tehát, amely szerint nem állhat fenn hasonlóság a késztermékek és a félkész termékek között, nem bizonyítható.

20

A fellebbezési tanács másfelől figyelmen kívül hagyta azt, hogy összetéveszthetőség állhat fenn az ipari szereplők részéről is, akik termékeik gyártása céljából mind a CCCMC, mind a festékek és más burkolóanyagok vásárlói.

21

A felperes vitatja a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint a CCCMC alapanyag. Ez egy félkész termék, amely a különböző vevők gyártási követelményeihez illeszkedik. Emiatt a CCCMC és a vitatott védjeggyel jelölt áruk közötti kapcsolat szorosabb, mint ezen áruk és egy valódi nyersanyag – mint amilyen a márvány – közötti kapcsolat.

22

Ezenkívül nem nyert bizonyítást az, hogy a vitatott védjeggyel jelölt áruk késztermékek. Számos ipari alkalmazásban köztes termékek. Ennélfogva a fellebbezési tanács azon érve, amely szerint a vitatott védjeggyel jelölt árukat a késztermékek fogyasztói körének szánják, míg a korábbi védjeggyel jelölt áruk az ipari szakembereket célozzák meg, alaptalan. A felperes arra hivatkozik, hogy lehetnek átfedések különösen a két ütköző védjeggyel jelölt áruk vevői szintjén.

23

A CCCMC és a nyers természetes gyanta összehasonlítását illetően a felperes azt állítja, hogy az áruk hasonlók, mivel kiegészítik egymást, és ugyanazt a célt szolgálják: ragasztóanyagok gyártásához használják őket, következésképpen ugyanarra a közönségre irányulnak.

24

A CCCMC‑t és a szigetelőborításokat illetően a felperes arra hivatkozik, hogy erőteljes hasonlóság áll fenn köztük, mivel az előbbi gyakran az utóbbi alapvető összetevője, és ez annak ellenére így van, hogy az említett áruk különböző osztályokba tartoznak.

25

Végül a felperes azt állítja, hogy a Calcilit korábbi védjegy átlagos megkülönböztető képessége, az ütköző megjelölések közötti fokozott hasonlóság és az áruk közötti nyilvánvaló hasonlóság miatt az ütköző megjelölések között összetéveszthetőség áll fenn. A felperes arra hivatkozik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő alkalmazási feltételek teljesülnek, következésképpen a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

26

Az EUIPO vitatja a felperes érveit.

27

Közelebbről, először is a CCCMC és a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” közötti összehasonlítást illetően az EUIPO azt állítja, hogy jóllehet az előbbi lehet az utóbbiak összetevője, tekintettel arra, hogy az előbbi alapanyag és az utóbbiak késztermékek, a köztük lévő kapcsolat nem elég szoros ahhoz, hogy hasonlóknak lehessen minősíteni őket. Az EUIPO vitatja a felperes azon érveit, amelyek szerint egyrészt a CCCMC nem alapanyag, másrészt a vitatott védjeggyel jelölt árukat nem mindig késztermékként forgalmazzák. Az EUIPO arra hivatkozik, hogy eltérő jellegük miatt a szóban forgó áruk nem tekinthetők sem felcserélhetőknek, sem versengőknek. Hozzáteszi, hogy ezen áruk rendeltetésük alapján is eltérnek, mivel a CCCMC‑t rendszerint más termékek gyártása során használják fel, míg a vitatott védjeggyel jelölt árukat rendszerint a végső fogyasztók vásárolják meg díszítés területén történő felhasználás céljából. Az EUIPO azt állítja, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az átalakítási folyamat alá eső alapanyagok – mind jellegükben, mind céljukban és rendeltetésükben – lényegileg különböznek az olyan késztermékektől, amelyek ezen alapanyagokat tartalmazzák, vagy ezekbe vannak burkolva, és amikor valamely termékek ilyen típusú kapcsolatról tanúskodnak, azokat nem lehet kiegészítő jellegűnek tekinteni. Az EUIPO hozzáteszi, hogy a felperes nem bizonyította olyan társaságok létét, amelyek a korábbi védjeggyel jelölt áruhoz hasonló alapanyagokat gyártanak, és amelyek a vitatott védjeggyel jelölt árukhoz hasonló késztermékeket forgalmaznak. Az EUIPO vitatja a felperes azon érvét, amely szerint átfedés van a CCCMC vásárlói és a vitatott védjeggyel jelölt áruk vásárlói között, és arra hivatkozik, hogy a lehetséges ipari vásárlók mindenképpen észlelik a szóban forgó áruk közötti különbséget.

28

Ezt követően a CCCMC és a nyers természetes gyanták közötti összehasonlítást illetően az EUIPO azt állítja, hogy jóllehet mindezen termékeket használhatják köztes termékekként ragasztóanyagok gyártásához, különböző céljuk van, mivel a CCCMC kötőanyagként szolgál, a nyers természetes gyanták pedig ragasztóként. E termékek továbbá sem nem kiegészítő, sem nem versengő termékek.

29

Végül a CCCMC és a szigetelőborítások közötti összehasonlítást illetően az EUIPO azt állítja, hogy bár igaz, hogy az előbbi megjelenhet az utóbbiak összetevői között, ezen termékeknek eltérő a jellegük, a szerepük és a használati módjuk. Az EUIPO hozzáteszi, hogy a CCCMC és a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” közötti összehasonlítás kapcsán kifejtett érvei e tekintetben is irányadók.

30

Az EUIPO arra következtet, hogy a szóban forgó áruk közötti hasonlóság hiányában az összetéveszthetőség fennállásának egyik feltétele nem teljesül, következésképpen a fellebbezési tanács helyesen utasította el a fellebbezést.

31

A beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

32

A beavatkozó fél különösen arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy az ütköző védjegyekkel jelölt áruk eltérőek. A beavatkozó fél megjegyzi, hogy a felperes a közigazgatási eljárásban úgy vélte, hogy a CCCMC alapanyag. A beavatkozó fél azt állítja, hogy valóban ez a helyzet, és ebből arra következtet, hogy a CCCMC nem hasonló a vitatott védjeggyel jelölt árukhoz, mivel ez utóbbiak a végső fogyasztókra irányulnak. A beavatkozó fél az európai uniós bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint az, hogy egy terméket egy másik termék gyártásához használnak fel, nem elegendő ahhoz, hogy hasonló termékeknek lehessen őket minősíteni. A beavatkozó fél hangsúlyozza, hogy a szóban forgó áruk az érintett vásárlóközönség és a forgalmazási csatornák tekintetében különböznek. A felperes azon érvét illetően, amely a szóban forgó áruk különböző fajtáit forgalmazó vállalkozások közötti vertikális integráció lehetőségére vonatkozik, a beavatkozó fél arra hivatkozik, hogy ezen érvet nem támasztották alá. A beavatkozó fél a fellebbezési tanács által azon következtetés céljából alkalmazott érvekre utal, hogy a szóban forgó áruk nem hasonlók. A beavatkozó fél azt állítja, hogy a fellebbezési tanács helyesen zárta ki a szóban forgó áruk közötti összetéveszthetőség lehetőségét a rendeltetésük, forgalmazási csatornáik, felhasználóik és felhasználási módjuk közötti különbségek miatt.

33

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon következtetéseit, amelyek szerint a korábbi védjegy használatát a 19. osztályba tartozó „márvány szemcse, szem és por formájában” megnevezésű áru tekintetében nem bizonyították kellőképpen. A felperes nem vitatja a megtámadott határozat 31. pontjában szereplő azon megállapítást sem, amely szerint csupán azokat a 2. osztályba tartozó és a vitatott védjeggyel jelölt árukat kell összehasonlítani a korábbi védjeggyel jelölt árukkal, amelyek tekintetében lajstromozásra került sor, és nem az ezen osztályra vonatkozó betűrendes jegyzék valamennyi elemét.

34

A felperes kérelmeiben továbbá pontosítja, hogy a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését annyiban kéri, amennyiben a fellebbezési tanács ezen határozatban a korábbi védjeggyel jelölt áruk és a lajstromoztatni kívánt védjeggyel jelölt – a 2. és 19. osztályba tartozó és alábbi leírásnak megfelelő – áruk közötti különbözőségre következtetett:

35

A felperes ennélfogva nem vitatja a fellebbezési tanácsnak a vitatott védjeggyel jelölt „fémfóliák és fémporok festők, dekorátorok, nyomdászok és képzőművészek részére” tekintetében tett következtetéseit.

36

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a Törvényszékhez benyújtott kereset időpontjában még kérdéses áruk a vitatott védjegyet illetően a fenti 34. pontban említett áruk, a korábbi védjegyet illetően pedig a CCCMC.

37

A keresetlevélben a felperes arra hivatkozik, hogy Calcilit korábbi védjegye a CCCMC vásárlói – festék‑, gipsz és más szigetelőborítás‑gyártók – körében igen ismert, és ezzel összefüggésben a festékek, lakkok és szigetelőborítások terén állítólag jóhírnevet élvező Caparol védjeggyel való analógiára utal.

38

E megfontolásokat, amelyekkel a felperes vélhetően arról kívánja meggyőzni a Törvényszéket, hogy a korábbi védjegy jóhírnevet élvez, mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani a Törvényszék eljárási szabályzatának 188. cikke alapján, amelynek értelmében a felek által a Törvényszék előtti eljárás keretében benyújtott beadványok nem változtathatják meg a fellebbezési tanács előtti eljárás tárgyát.

39

A közigazgatási eljárás keretében ugyanis a felperes – miután a törlési kérelem indokolásában utalt korábbi védjegye jóhírnevére – 2012. március 28‑i levelében kifejezetten azt jelezte, hogy az említett kérelem alátámasztására nem a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésére hivatkozik.

40

A 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a korábbi védjegy jogosultjának kérelme alapján az európai uniós védjegyet törölni kell, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

41

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint fennáll az összetéveszthetőség, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésekről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd: 1998. szeptember 29‑iCanon‑ítélet, C‑39/97, EBHT, EU:C:1998:442, 16., 17. és 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. július 9‑iLaboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EU:T:2003:199, 30–33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Az összetéveszthetőség átfogó értékelése ugyanis bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (1998. szeptember 29‑iCanon‑ítélet, C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont; 2006. december 14‑iMast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és társai] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 74. pont).

43

Az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az érintett termékek átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő. Azt is számításba kell venni, hogy az átlagos fogyasztó figyelme a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájától függően változó lehet (lásd: 2007. február 13‑iMundipharma kontra OHIM – Altana Pharma [RESPICUR] ítélet, T‑256/04, EBHT, EU:T:2007:46, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

44

Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy csak a szóban forgó áruk esetében közös vásárlóközönséget kell az említett áruk összehasonlítása céljából figyelembe venni. Az ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az érintett vásárlóközönség azokból a fogyasztókból áll, akik mind a korábbi védjeggyel, mind a bejelentett védjeggyel jelölt árukat vagy szolgáltatásokat igénybe vehetik (2011. május 24‑iancotel kontra OHIM – Acotel [ancotel.] ítélet, T‑408/09, nem tették közzé, EU:T:2011:241, 38. pont; 2013. február 4‑iHartmann kontra OHIM – Protecsom [DIGNITUDE] ítélet, T‑504/11, nem tették közzé, EU:T:2013:57, 30. pont; 2013. október 2‑iCartoon Network kontra OHIM – Boomerang TV [BOOMERANG] ítélet, T‑285/12, nem tették közzé, EU:T:2013:520, 19. pont; 2014. június 26‑iBasic kontra OHIM – Repsol YPF [basic] ítélet, T‑372/11, EU:T:2014:585, 27. pont; 2015. január 22‑iNovomatic kontra OHIM – Simba Toys [AFRICAN SIMBA] ítélet, T‑172/13, nem tették közzé, EU:T:2015:40, 67. pont).

45

A jelen esetben nem vitatott, hogy a szakmai közönség, különösen az ipari ágazat szakmai közönsége az egyetlen olyan közönség, amely a korábbi védjeggyel jelölt árut – nevezetesen a CCCMC‑t – valószínűleg felhasználná. Amint az e termék nevéből és a felek érveiből kitűnik, a CCCMC olyan termék, amelyet kötőanyagként számos termék – többek között műanyag termékek, papír, burkolatok, festékek, szigetelőborítások – gyártásánál felhasználnak. Nem vitatott, és egyébként a megtámadott határozat is megállapította, hogy a CCCMC‑t nem magánszemélyeknek, és nem is ipari szakembereknek szánják.

46

Ebből az következik, hogy az összetéveszthetőség értékelése szempontjából érintett vásárlóközönség semmiképpen nem terjed túl az ipari ágazat szakmai közönségén.

47

Ezen első vizsgálat után az érintett vásárlóközönség létének jellemzése céljából ellenőrizni kell, hogy az ipari ágazat e szakmai közönsége felhasználója‑e, és ha igen, milyen mértékben, a vitatott védjeggyel jelölt áruknak.

48

Márpedig, amint azt a továbbiakban megállapítjuk, a fellebbezési tanács, amely nem bocsátkozott az érintett vásárlóközönség meghatározására vonatkozó különösebb fejtegetésekbe, e kérdést nem mérlegelte kielégítő módon az áruk összehasonlításának szakaszában, legalábbis a szóban forgó áruk egy részét illetően.

49

A kereset vizsgálatát az áruk – fellebbezési tanács által közvetlenül tárgyalt – összehasonlításával kell folytatni.

50

A megtámadott határozat 33–37. pontjában a fellebbezési tanács – miután az összehasonlított áruk jellegére és rendeltetésére vonatkozó bizonyos megállapításokat tett – lényegében azt mondta ki, hogy a CCCMC különbözik a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” áruktól, mivel a CCCMC alapanyag, míg a többi áru késztermék, illetve a CCCMC‑t ipari felhasználásra és késztermékek gyártására szánják, míg a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” árukat alapvetően a szakmabeli vagy a nagyközönséghez tartozó végső fogyasztók vásárolják meg díszítés és védelem céljára.

51

E megállapításokat illetően mindazonáltal meg kell jegyezni egyrészt azt, hogy valamely termék késztermékként való minősítése nem zárja ki az iparban – összetevőként, alapanyagként vagy egy másik termék gyártásában alkotórészként – való felhasználását. A késztermék fogalma ugyanis olyan terméket jelöl, amely kész a forgalmazásra. E fogalom alkalmazható tehát az iparban forgalmazott termékekre. Továbbá még ha e fogalmat szűkebb értelemben használjuk is a nem átalakított alapanyagból előállított termékek megkülönböztetésére, nem teszi lehetővé a fellebbezési tanács álláspontjának alátámasztását. Meg kell állapítani ugyanis, hogy valamely előállított termék lehet valamely másik előállított termék összetevője, alapanyaga vagy alkotórésze.

52

Emiatt a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” áruknak a fellebbezési tanács által késztermékekként történő minősítése semmiképpen nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy e termékek más termékek gyártásának ipari eljárásában részt vegyenek. Az, hogy festékeket, fénymázakat, lakkokat magánszemélyeknek vagy az építési ágazat festővállalkozásainak adhatnak el, nem zárja ki, hogy e megnevezéssel rendelkező termékeket ipari szereplők számára forgalmazzanak más termékek gyártása céljából.

53

Másrészt a fellebbezési tanács nem meggyőzően állította – önkényes és általános megfogalmazással – lényegében azt, hogy a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” árukat „alapvetően” nem ipari fogyasztók vásárolják meg díszítés és védelem céljára.

54

Kétségkívül köztudomású, hogy e termékek közül a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók” áruk vásárlói és felhasználói nem ipari fogyasztók, mint amilyenek az építési szakipari festővállalkozások és a barkácsoló magánszemélyek.

55

Azonban ezen – a festővállalkozásokra és a nagyközönségre vonatkozó – köztudomású tény nem kapcsolódik az ipari ágazathoz, és semmilyen információt nem nyújt azokról a termékekről, amelyeket ezen ágazat használhat. Nem teszi tehát lehetővé az arra való következtetést, hogy az ipari szereplők ne lehetnének e termékek fogyasztói is.

56

Márpedig, mivel az összetéveszthetőség értékelése szempontjából érintett vásárlóközönség semmiképpen nem terjedhetett túl az ipari ágazat szakmai közönségén (lásd a fenti 46. pontot), a fellebbezési tanács által megválaszolandó egyetlen kérdés az volt, hogy az ipari ágazat szakmai közönsége, amely vitathatatlanul a CCCMC felhasználója, használhatja‑e saját árui gyártásához a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók” árukat.

57

Ezek a megfontolások a fortiori érvényesek a „színezőanyagok” és „maróanyagok” árukat illetően, hiszen, e termékek a priori még inkább technikai jellegűek lévén, mint sok festék, kence és lakk, az sem köztudomású, hogy ezen árukat – amint azt lényegében a fellebbezési tanács megállapította – festővállalkozásoknak és a nagyközönségnek szánnák.

58

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a megtámadott határozat 34–37. pontjában a fellebbezési tanács – konkrét vizsgálat elvégzése nélkül, inkább irreleváns és kétes megbízhatóságú megállapítások alapján – lényegében arra következtetett, hogy a CCCMC ipari fogyasztói közönsége nem fogyasztója a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” áruknak.

59

A felperes tehát lényegében helyesen rója fel a fellebbezési tanácsnak azt, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a CCCMC felhasználóinak ipari szakmai közönsége késztermékei gyártása céljából festékeket vagy más burkolóanyagokat is vásárol. E kritika, amelyet a felperes úgy fogalmazott meg, hogy példaként – anélkül, hogy ezt cáfolnák – a műanyagáru‑ipar szakmai közönségére hivatkozott, a felek előadásaira tekintettel a papír‑, a festék‑ és a szigetelőborítás‑ipar szakmai közönségét illetően is érvényes.

60

Végeredményben a fellebbezési tanács a CCCMC és a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” áruk közötti összetéveszthetőség vizsgálata szempontjából érintett vásárlóközönség helyes meghatározása hiányában irreleváns és kétes megbízhatóságú megállapítások alapján ezen áruk és a CCCMC hasonlóságának hiányára következtetett.

61

E körülmények között a felperes által a vitatott védjeggyel jelölt „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” árukat illetően felhozott egyetlen jogalapnak helyt kell adni, és a megtámadott határozatot ezen áruk tekintetében hatályon kívül kell helyezni.

62

A megtámadott határozat 39. pontjában a fellebbezési tanács megállapította, hogy a nyers természetes gyantának a CCCMC‑étől eltérő jellege, célja és felhasználási módja van. A fellebbezési tanács megjegyezte, hogy e gyanták bizonyos fák által kiválasztott, gyúlékony, ragadós és tapadós, vízben nem oldódó anyagok, amelyeket lakkok és ragasztók gyártásához használnak fel. A fellebbezési tanács megállapította, hogy jóllehet a szóban forgó egyes anyagok mind a lakkok vagy ragasztók gyártásához felhasználható alapanyagok, igen eltérő céljuk van, nevezetesen vagy az, hogy ragadós vagy tapadós jelleget biztosítsanak, vagy az, hogy kötőanyagként adják hozzá termékekhez azok sűrítése, feloldása vagy ragadósságának módosítása céljából.

63

A fellebbezési tanács egyébiránt megjegyezte, hogy azok a társaságok, amelyek fákból és más növényekből természetes gyantát vonnak ki, általában különbözőek azoktól, amelyek kövekből CCCMC‑t állítanak elő. Továbbá ezen áruk nem kiegészítő jellegűek. Szerepük teljesen eltérő, és nem is versengő jellegűek. Következésképpen a fellebbezési tanács arra következtetett, hogy a CCCMC és a nyers természetes gyanta nem hasonlók (a megtámadott határozat 40. pontja).

64

A felperes arra hivatkozik, hogy a CCCMC és a nyers természetes gyanta között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy könnyedén megállapítható az ezen áruk közötti hasonlóság fennállása. E két terméket ugyanis köztes termékként használják fel a ragasztók gyártásánál. Kiegészítő jellegűek, és ugyanaz a céljuk, nevezetesen a ragasztók gyártása. Következésképpen ezen termékeknek ugyanazok a vásárlói.

65

Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanácsnak a „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” árukra vonatkozó, fent megvizsgált megállapításaitól eltérően a fellebbezési tanácsnak a CCCMC és a nyers természetes gyanta összehasonlítására vonatkozó megállapításai helyesen kizárólag az érintett vásárlóközönséggel – azaz az ipari szakmai közönséggel – kapcsolatosak. A megtámadott határozatban ugyanis csak e termékek ragasztók gyártása céljából történő felhasználásáról, tehát ipari felhasználásról van szó.

66

Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozat 33–38. pontjában megvizsgált áruk egészétől vagy egy részétől eltérően, amelyeknek a CCCMC lehetséges összetevője lehet, a CCCMC nem vesz részt a nyers természetes gyanták gyártásában, amelyek, amint azt nevük is jelzi, természetes nyersanyagok.

67

Harmadsorban komolyan nem vitatható az, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatnak a fenti 62. pontban felidézett 39. pontjában helyesen megállapított indokok miatt a nyers természetes gyanta és a CCCMC jellegükben és céljukban igen eltérő termékek. Egyáltalán nem versengőek. A felperes azon állítását illetően, amely szerint e termékek kiegészítő jellegűek, ezen állítás egyáltalán nem megalapozott.

68

Negyedsorban a felperes nem cáfolta a fellebbezési tanács azon megállapítását, amely szerint a fákból természetes gyantát kivonó társaságok általában különböznek a kövekből CCCMC‑t gyártó társaságoktól.

69

A fentieket figyelembe véve a felperes által hivatkozott azon körülmény, amely szerint ugyanazon közönség használná e termékeket ugyanazon termék – nevezetesen a ragasztók – gyártása céljából, nem alkalmas a szóban forgó áruk 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett hasonlóságára vonatkozó megállapítás igazolására. Az ipari szakmai közönségből álló érintett vásárlóközönség mindenfajta nehézség nélkül észlelni fogja, hogy ezen áruk, jóllehet részt vesznek a ragasztók gyártásával kapcsolatos ipari eljárásban, teljesen különböző termékek maradnak.

70

A fenti megfontolásokból az következik, hogy a felperes által felhozott egyetlen jogalapot el kell utasítani a vitatott védjeggyel jelölt „nyers természetes gyanta” tekintetében.

71

A megtámadott határozat 41. pontjában a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a szigetelőborítások díszítő vakolóanyagok, amelyeket épületfalakon alkalmaznak, vagy épülőfélben lévő kémények bélelésére. A fellebbezési tanács megjegyezte, hogy bár igaz az, hogy e termékek tartalmazhatnak összetevőik között CCCMC‑t, eltérő a természetük, a szerepük és a felhasználásuk. E termékeket ugyanis az építési ágazatban díszítő céllal használják, míg a CCCMC különböző késztermékekhez költségesebb kötőanyagok használatának korlátozása vagy vegyes összetételű anyagok bizonyos tulajdonságainak erősítése vagy javítása céljából hozzáadott alapanyag. Továbbá a szigetelőborításokat nem ugyanazon társaságok vonják ki vagy állítják elő, és nem is ugyanazon típusú fogyasztóknak szánják. Ennélfogva a fellebbezési tanács arra következtetett, hogy ezen áruk és a CCCMC nem hasonlók.

72

A felperes vitatja a fellebbezési tanács álláspontját, és arra hivatkozik, hogy a CCCMC és a szigetelőborítások között erőteljes hasonlóság áll fenn. Ily módon a „szigetelőborítások” megnevezés alá tartozó mész alapú szigetelőborítások kötőanyagként lényegében mészből állnak, mivel a mész a kalcium‑karbonát szinonimája. A kásás állagú gipszben található kalcium‑karbonát aránya akár 70% is lehet. A gipszhez kötőanyagként használt kalcium‑karbonát szintén a CCCMC alá tartozik.

73

Meg kell jegyezni, hogy bár a felperes – anélkül, hogy a másik fél ezt cáfolná – azt adja elő, hogy a szigetelőborítások magukban foglalnak CCCMC‑t tartalmazó termékeket is, nem vonja kétségbe a fellebbezési tanács azon állítását, amely szerint a szigetelőborításokkal és a CCCMC‑vel érintett vásárlóközönség eltérő.

74

Ily módon nem vitatott az, hogy a CCCMC kizárólag az ipari szakmai közönségnek szánt termék, amely a jelen ügyben a szigetelőborítások gyártásának körébe tartozik, míg az ezen ipar által gyártott szigetelőborításokat az építési vállalkozásoknak, és adott esetben a nagyközönségnek szánják.

75

Ilyen körülmények között, amelyek a CCCMC és a szigetelőborítások esetében közös vásárlóközönség hiányára mutatnak rá, a fellebbezési tanács helyesen következtetett arra, hogy e termékek nem tekinthetők hasonlóknak a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében.

76

Ezen értékelést nem vonja kétségbe a felperes azon érve, amely szerint a gipsz‑ és más szigetelőborítás‑gyártóknak, amelyek számára a felperes Calcilit védjegyével ellátott CCCMC‑t szállított, szükségszerűen azt kell hinniük a valamely harmadik személy által azonos névből álló védjegy alatt forgalmazott szigetelőborítások láttán, hogy egy és ugyanazon gyártó kezdett valamely vertikális gazdasági integráció keretében és ugyanazon ernyővédjegy alatt CCCMC‑t és CCCMC‑alapú szigetelőborításokat gyártani és eladni.

77

Ezen érv ugyanis azon – a fenti 44. pontban ismertetett – ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyásán alapul, amely szerint az az érintett vásárlóközönség, amelyet a szóban forgó áruk összehasonlítása szempontjából figyelembe kell venni, olyan fogyasztókból áll, akik mind a korábbi védjeggyel mind a vitatott védjeggyel jelölt árukat használhatják. Márpedig a felperes nem bizonyította, és nem is állította azt, hogy a szigetelőborítás‑gyártás ágazatának ipari szereplői – e gyártás céljából a CCCMC fogyasztói – ugyanezen gyártáshoz szigetelőborításokat is használnának.

78

A fenti megfontolásokra figyelemmel a felperes által hivatkozott, a vitatott védjeggyel jelölt „szigetelőborítások” árukra vonatkozó egyetlen jogalapot el kell utasítani.

79

A fenti megfontolások összességének figyelembevételével a keresetnek részben helyt kell adni, és a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben a fellebbezési tanács a vitatott védjeggyel jelölt „festékek, fénymázak, lakkok; rozsdagátlók és farothadásgátlók; színezőanyagok; maróanyagok” árukat illetően a CCCMC‑vel való hasonlóság hiányára következtetett. A keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

80

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

81

A jelen esetben, mivel a felek részlegesen lettek pernyertesek, kötelezni kell őket a saját költségeik viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott: