1

A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20‑i 1224/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 1. o.) 102. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják az általa e rendelet végrehajtásával kapcsolatban kért lényeges információkat. Az adatok bekérésekor a Bizottság megjelöl egy ésszerű határidőt, amelyen belül az adatokat meg kell adni.

(2)   A Bizottság, amennyiben úgy véli, hogy a közös halászati politika szabályainak végrehajtása során szabálytalanságok történtek, vagy az ellenőrzéssel kapcsolatban az egyes tagállamokban meglévő rendelkezések és módszerek nem hatékonyak, tájékoztatja az érintett tagállamokat, amelyek ezt követően közigazgatási vizsgálatot folytatnak le, amelyben a Bizottság tisztviselői is részt vehetnek.

(3)   Az érintett tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a közigazgatási vizsgálat eredményéről, és a vizsgálatról készített jelentést legkésőbb a Bizottság megkeresését követő három hónapon belül eljuttatják a Bizottsághoz. Ezt a határidőt a tagállam kellően megindokolt kérésére a Bizottság egy ésszerű időpontig meghosszabbíthatja.

(4)   Ha a (2) bekezdésben említett közigazgatási vizsgálat eredményeként a szabálytalanságokat nem szüntetik meg, vagy a Bizottság a 98. és 99. cikkben említett ellenőrzések vagy önálló vizsgálatok során vagy a 100. cikkben említett átvilágítás során valamely tagállam ellenőrző rendszerében hiányosságokat állapít meg, a Bizottság az adott tagállammal együtt cselekvési tervet határoz meg. A tagállam a cselekvési terv végrehajtása érdekében minden szükséges intézkedést megtesz.”

2

2012. december 17‑én az Európai Bizottság arról tájékoztatta az Olasz Köztársaságot, hogy olyan szabálytalanságokat állapított meg, amelyek veszélyeztetik a közös halászati politika bizonyos szabályainak, többek között a Földközi‑tengeren a vándorló halállományok halászatával kapcsolatos szabályoknak a tiszteletben tartását, és emlékeztette az 1224/2009 rendelet 102. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ellenőrző rendszerével kapcsolatos közigazgatási vizsgálat lefolytatásának a kötelezettségére.

3

A közigazgatási vizsgálatot a Bizottság tisztviselőinek a közreműködésével az olasz állami szervek által kijelölt olasz ellenőrző hatóság 2013. február 13‑án folytatta le.

4

A közigazgatási vizsgálatról készített végleges jelentést 2013. április 17‑én küldték meg a Bizottságnak.

5

Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy a közigazgatási vizsgálat nem járt az általa előzőleg megállapított szabálytalanságok megszüntetésével, cselekvési tervről szóló tervezetet dolgozott ki az olasz hatóságokkal.

6

Az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdése alapján hozott 2013. december 6‑i C(2013) 8635 végleges határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság az olasz halászati ellenőrző rendszer hiányosságainak a kezelésére irányuló cselekvési tervet fogadott el. Az e tervben szereplő intézkedések közül a 13. sz. intézkedés előírja a „ferrettara” rendszerének – amely a kis szembőségű sodortatott hálók különböző hagyományos rendszereit foglalja magában – az egyéb halászfelszerelésekkel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos új technikai intézkedések elfogadását; a 15. sz. intézkedés a műholdas figyelés hiányának a kompenzálása érdekében helyettesítő intézkedések elfogadását, valamint a kardhal‑halászatra engedéllyel rendelkező bizonyos hajók tekintetében nyilatkozattételi kötelezettséget határoz meg; a 16. sz. intézkedés olyan nemzetközi rendelkezések nemzeti szintű végrehajtását írja elő, amelyek a kardhal legkisebb fogási méreteivel, valamint fenékhorogsorok technikai jellemzőivel kapcsolatosak; végül pedig a 17. sz. intézkedés a súlyos és ismétlődő szabálysértések esetében alkalmazott pénzügyi szankciók visszatartó jellegének a megerősítéséről rendelkezik.

7

A Törvényszék Hivatalához 2014. április 28‑án benyújtott keresetlevéllel a felperesek, a Federazione nazionale delle cooperative della pesca (Federcoopesca), az Associazione Lega Pesca és az Associazione generale cooperative italiane settore agro ittico alimentare (AGCI AGR IT AL) előterjesztették a jelen keresetet.

8

A Törvényszék Hivatalához 2014. július 23‑án benyújtott beadványban a Bizottság a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.

9

2014. szeptember 8‑án a felperesek előterjesztették a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeiket.

10

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (második tanács) úgy határozott, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, hogy a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogásról határozzon.

11

A feleket pervezető intézkedések útján felhívták, hogy nyilatkozzanak a tárgyaláson különböző kérdésekről, különösen arról, hogy lehetséges‑e annak a megállapítása, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatát, amely szerint bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat „az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket” – e rendelkezés céljára, valamint arra tekintettel, hogy a Szerződés alkotói a közvetlen érintettség feltétele mellé a végrehajtási intézkedések hiányával kapcsolatos további feltételt írtak elő –, az érintett személy jogi helyzetét önmagukban – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – módosító jogi aktusok vitatása esetén kellene csak alkalmazni.

12

A Törvényszék a 2014. február 6‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait, és az általa feltett kérdésekre adott válaszaikat.

13

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

14

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A tárgyaláson a felperesek pontosították, hogy a keresetlevél kizárólag a megtámadott határozathoz mellékelt cselekvési tervben szereplő 13., 15., 16. és 17. sz. intézkedés megsemmisítésére irányul, ezt a tényt felvették a tárgyalásról készült jegyzőkönyvbe.

16

A Bizottság arra hivatkozik, hogy a jelen kereset többek között azzal az indokkal elfogadhatatlan, hogy a felperesek – amelyek nem címzettjei a megtámadott határozatnak – nem bizonyították, hogy e határozattal szemben kereshetőségi joguk van. A Bizottság azt állítja, hogy a felpereseknek nincs kereshetőségi joguk az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében, amely szerint bármely természetes vagy jogi személy eljárást indíthat „az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”. E tekintetben pontosítja, hogy a megtámadott határozat végrehajtási intézkedéseket von maga után. A Bizottság a megtámadott határozat közvetlen hatásának a hiányát is megállapítja, mivel a cselekvési terv a felperesek jogi helyzetére csak a végrehajtásához szükséges nemzeti intézkedések útján gyakorolhat hatást. A Bizottság végül azt állítja, hogy a megtámadott határozat nem érinti személyükben a felpereseket.

17

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperesek olyan egyesületek, amelyek a tevékenységüket különösen a halászati ágazatban végző szakembereket tömörítik, és amelyek e szakemberek érdekeit képviselik.

18

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jogalanyok egy csoportja kollektív érdekeinek előmozdítására létrehozott társulás megsemmisítés iránti keresetének elfogadhatósága – ha saját magának nincs keresetindítási joga – attól függ, hogy a tagjai egyénileg indíthatnak‑e ilyen keresetet (lásd: 2004. december 10‑i EFfCI kontra Parlament és Tanács végzés, T‑196/03, EBHT, EU:T:2004:355, 41–43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

A jelen ügyben a felperesek anélkül hivatkoznak arra a kereshetőségi jogra, amellyel tagjaik, Olaszországban a halászati ágazat szakemberei – különösen a kardhalhalászatra az olasz hatóságok által kiadott engedéllyel rendelkező halászok – rendelkeznek, hogy az eljárás lefolytatását lehetővé tevő másik saját minőségre hivatkoznának, valamint anélkül, hogy az ilyen minőség az ügy irataiból kitűnne.

20

Következésképpen a fenti 19. pontban említett tagjaik kereshetőségi jogára tekintettel kell e felperesek kereshetőségi jogát megvizsgálni.

21

Egyébiránt nem vitatott, hogy a megtámadott határozatot az Olasz Köztársaságnak címezték, valamint hogy a felperesek annak nem címzettjei.

22

Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a felperesek megalapozottan hivatkoznak‑e az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatára, amellyel összefüggésben azt kell megvizsgálni, hogy az alkalmazható‑e, amikor a vitatott jogi aktus önmagában nem módosítja a felperes jogi helyzetét.

23

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése a következőképpen rendelkezik: „[b]ármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”.

24

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének első két fordulata megfelel annak, ami a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően az EK 230. cikk negyedik bekezdésében szerepelt. Az első fordulat lehetővé teszi a jogi aktus címzettjének a jogi aktus vitatását, a második fordulat pedig pontosítja, hogy ha a megsemmisítés iránti keresetet előterjesztő természetes vagy jogi személy nem címzettje a vitatott jogi aktusnak, a kereset elfogadhatóságának az a feltétele, hogy a megtámadott jogi aktus közvetlenül és személyében érintse e személyt (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EBHT, EU:C:2013:625, 55. és 56. pont).

25

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően, amennyiben valamely jogi aktus közvetlen hatást gyakorolt valamely természetes vagy jogi személy jogi helyzetére anélkül, hogy végrehajtási intézkedések meghozatalát írta volna elő, ez a szóban forgó személyt megfoszthatta a hatékony bírói jogvédelemtől, amennyiben e jogi aktus őt személyében nem érintette. Csak azután kérhette ugyanis e jogi aktus bírósági felülvizsgálatát, hogy megsértette az abban szereplő rendelkezéseket azért, hogy a nemzeti bíróságok előtt ellene indított eljárásban hivatkozhasson e rendelkezések jogellenességére (2013. december 19‑i Telefónica kontra Bizottság ítélet, C‑274/12 P, EBHT, EU:C:2013:852, 27. pont).

26

E kockázat orvoslása érdekében a Lisszaboni Szerződés a rendeleti jellegű jogi aktusokkal kapcsolatosan olyan harmadik fordulatot iktatott be az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésébe, amely rugalmasabbá tette a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatósági feltételeit. E fordulat ugyanis, anélkül hogy az e személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát alárendelné a személyében való érintettség feltételének, e jogorvoslatot biztosítja az olyan rendeleti jellegű jogi aktusok tekintetében, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket, és amelyek a felperest közvetlenül érintik (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, fenti 24. pont, EU:C:2013:625, 57. pont).

27

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának értelmében vett „olyan rendeleti jellegű jogi aktusok […] [amelyek bármely természetes vagy jogi személyt közvetlenül érintenek, és], amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket” fogalmát e rendelkezés céljának tükrében kell értelmezni, amely – amint az a keletkezésének körülményeiből is kitűnik – annak elkerülésére irányul, hogy a magánszemélyt – akinek a jogi helyzetét e jogi aktus egyébként közvetlenül módosítja – e jogi aktus tekintetében megfosszák a hatékony bírói jogvédelemtől (Telefónica kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2013:852, 27. és 28. pont).

28

Márpedig e célkitűzés tükrében úgy tűnik, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának az a célja, hogy csak akkor kerüljön alkalmazásra, amikor a vitatott jogi aktus önmagában – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – módosítja a felperes jogi helyzetét.

29

Amikor ugyanis valamely jogi aktus önmagában nem módosítja a felperes jogi helyzetét, utóbbi csak akkor módosul, ha e felperes tekintetében elfogadják e jogi aktus végrehajtási intézkedéseit. A felperes ekkor már vitathatja ezeket az intézkedéseket, valamint az ilyen vitatás keretében hivatkozhat azon jogi aktus jogellenességére, amelyet ezen intézkedések hajtanak végre, és emiatt a felperes nem tekinthető úgy, mint akit megfosztanak a hatékony bírói jogvédelemtől.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy akkor, amikor a szóban forgó intézkedések meghozatala a tagállamok feladata, ezen intézkedések vitatásának a lehetőségét a Szerződés rendelkezései, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlata is biztosítja. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése ugyanis előírja, hogy „[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. Hasonlóképpen a Bíróság már kimondta, hogy a nemzeti bíróságoknak, amennyire csak lehetséges, oly módon kell értelmezniük és alkalmazniuk a keresetindításra vonatkozó belső eljárási szabályaikat, ami a természetes és jogi személyek számára lehetővé teszi az általános hatályú uniós jogi aktusok velük szembeni alkalmazása során hozott bármely határozat vagy egyéb nemzeti intézkedés jogszerűségének bíróság előtti vitatását az uniós jogi aktus érvénytelenségére hivatkozva (2002. július 25‑i Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, C‑50/00 P, EBHT, EU:C:2002:462, 42. pont).

31

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának a fenti 28. pontban bemutatott, az e rendelkezés célkitűzésére alapított értelmezését megerősíti az, hogy a Szerződés alkotói az említett rendelkezéssel összefüggésben a közvetlen érintettség feltétele mellé a végrehajtási intézkedések hiányával kapcsolatos további feltételt írtak elő.

32

Az e két kumulatív feltétel együttes hatásainak a vizsgálatát megelőzően mindenekelőtt a közvetlen érintettség feltételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy nincs ok az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatában foglalt ezen feltétel és az ugyanezen rendelkezés második fordulatában lévő feltétel eltérő értelmezésére (Kokott főtanácsnok Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ügyre vonatkozó indítványa, C‑583/11 P, EBHT, EU:C:2013:21, 69. pont, valamint Telefónica kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, C‑274/12 P, EBHT, EU:C:2013:204, 59. pont). A közvetlen érintettségnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése által újonnan bevezetett fogalma semmiképpen nem értelmezhető megszorítóbb módon, mint a közvetlen érintettségnek az EK 230. cikk negyedik bekezdésében megjelenő fogalma (2011. október 25‑i Microban International és Microban (Europe) kontra Bizottság ítélet, T‑262/10, EBHT, EU:T:2011:623, 32. pont).

33

Az ítélkezési gyakorlat szerint az a feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, azt kívánja meg, hogy a vitatott jogi aktus közvetlen hatást gyakoroljon a felperes jogi helyzetére, és egyáltalán ne hagyjon mérlegelési lehetőséget a jogi aktus végrehajtásával megbízott címzettek számára (2007. március 22‑i Regione Siciliana kontra Bizottság ítélet, C‑15/06 P, EBHT, EU:C:2007:183, 31. pont).

34

E feltétel valójában két, egymástól elkülönült esetet foglal magában aszerint, hogy a vitatott jogi aktus önmagában – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – módosítja vagy sem a felperes jogi helyzetét.

35

Az első esetben a vitatott jogi aktus önmagában módosítja a felperes jogi helyzetét. Különösen ez az eset áll fenn, amikor a jogi aktus olyan nemzeti intézkedéseket helyettesít, amelyek a felperes helyzetét rendezték. E jogi aktus tehát a felperest ugyanolyan közvetlenül érinti mint e nemzeti intézkedések, és az említett jogalany tekintetében „azonnal végrehajthatónak” és „közvetlenül alkalmazandónak” tekintendő (1965. július 1‑jei Toepfer és Getreide‑Import Gesellschaft kontra Bizottság ítélet, 106/63 és 107/63, EBHT, EU:C:1965:65, 532. és 533. pont).

36

Ezen első esetbe tartozik az olyan rendelet is, amely közvetlenül, a nemzeti hatóságok beavatkozása nélkül alkalmazandó, és amely egyértelműen és jelenleg érinti a magánszemélyek jogi helyzetét, oly módon, hogy jogaikat csökkenti, vagy kötelezettségeket ró rájuk (lásd ebben az értelemben: 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet, C‑263/02 P, EBHT, EU:C:2004:210, 35. és 37. pont), vagy pedig az olyan határozat, amely mint ilyen előírja valamely összetevőanyag forgalmazásának a tilalmát (Microban International és Microban (Europe) kontra Bizottság ítélet, fenti 32. pont, EU:T:2011:623, 24., 28. és 34. pont).

37

Ezen első esetben a közvetlen érintettség feltétele teljesítettnek tekintendő anélkül, hogy szükséges lenne az elemzést e tekintetben folytatni.

38

A második esetben a vitatott jogi aktus – ahhoz, hogy a magánszemélyek jogi helyzetére hatást gyakoroljon – szükségszerűen végrehajtási intézkedések elfogadását vonja maga után. A közvetlen érintettség feltétele mindazonáltal teljesítettnek tekintendő, ha e jogi aktus végrehajtása érdekében a címzettjére kötelezettségeket ír elő, valamint ha e címzettnek automatikusan olyan intézkedéseket kell elfogadnia, amelyek módosítják a felperes jogi helyzetét (1971. május 13‑i International Fruit Company és társai kontra Bizottság ítélet, 41/70–44/70, EBHT, EU:C:1971:53, 23–28. pont; 2000. október 19‑i Olaszország és Sardegna Lines kontra Bizottság ítélet, C‑15/98 és C‑105/99, EBHT, EU:C:2000:570, 36. pont; 2000. szeptember 26‑i Starway kontra Tanács ítélet, T‑80/97, EBHT, EU:T:2000:216, 61. és 62. pont).

39

Meg kell állapítani, hogy a második esetben a közvetlen érintettség feltételének a teljesíthetőségéhez a vitatott jogi aktusnak szükségszerűen végrehajtási intézkedéseket kell maga után vonnia a felperes tekintetében.

40

Ezért az a tény, hogy a Szerződés alkotói az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatával összefüggésben a közvetlen érintettség feltétele mellé a végrehajtási intézkedések hiányával kapcsolatos további feltételt írtak elő, szükségszerűen a második esetnek e harmadik fordulat alkalmazási köréből való kizárásával jár.

41

Hozzá kell tenni, hogy annak a kérdésnek, hogy a vitatott határozat címzettje a vitatott jogi aktus végrehajtása tekintetében rendelkezik‑e mérlegelési mozgástérrel, vagy sem, nincs kihatással a végrehajtási intézkedések fennállására vonatkozó feltétel értékelésére, mivel a végrehajtási intézkedések ilyen fennállása elegendő az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának az alkalmazhatatlanná tételéhez (lásd ebben az értelemben: Telefónica kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2013:852, 35. pont; 2013. szeptember 9‑i Altadis kontra Bizottság végzés, T‑400/11, EBHT, EU:T:2013:490, 47. pont). Végezetül, ha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett végrehajtási intézkedések fogalma csak a mérlegelési jogkör gyakorlását magában foglaló végrehajtási intézkedéseket érintené, paradox módon sokkal könnyebb lenne valamely magánszemély számára, hogy az e rendelkezés által kizárólagosan érintett rendeleti jellegű jogi aktusokkal szemben terjesszen elő keresetet, mint az olyan egyedi hatályú intézkedésekkel szemben, amelyek tekintetében a személyében való érintettség feltételét fenntartották. Márpedig az ilyen értelmezés nem tűnik úgy, hogy megfelel a Szerződés alkotói szándékának.

42

A fentiekből következik, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata – e rendelkezés céljára, valamint arra tekintettel, hogy a Szerződés alkotói a közvetlen érintettség feltétele mellé a végrehajtási intézkedések hiányával kapcsolatos további feltételt írtak elő – a közvetlen érintettség feltételét magában foglaló két eset közül csak az első hatálya alá tartozó jogi aktusok vitatása tekintetében alkalmazható (lásd: fenti 34. pont), tehát a felperes helyzetét önmagukban – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – módosító jogi aktusok vitatása esetében.

43

Ennélfogva, amikor a vitatott jogi aktus önmagában nem módosítja a felperes jogi helyzetét, e megállapítás elegendő az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése harmadik fordulatának az alkalmazhatatlanságára való következtetéshez anélkül, hogy szükséges lenne ebben az esetben annak az ellenőrzése, hogy e jogi aktus von‑e maga után végrehajtási intézkedéseket a felperes tekintetében.

44

A fenti megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a jelen ügyben szóban forgó helyzetet.

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatot az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdése alapján fogadták el, amely előírja egyrészt, hogy a Bizottság az érintett állammal olyan cselekvési tervet határozhat meg, amelynek célja az ezen állam által a közös halászati politika területén felállított ellenőrző rendszerben megállapított hiányosságok orvoslása, másrészt pedig azt, hogy az érintett tagállam az őt érintő cselekvési terv végrehajtásának biztosítása érdekében minden szükséges intézkedést megtesz.

46

A Tanács e rendelkezéssel arra szorítkozott, hogy felhatalmazza a Bizottságot az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt olyan cselekvési terv kidolgozására, amely az e hatóságok által nemzeti szinten elfogadott intézkedések összességéből áll, valamint arra, hogy ezt követően velük szemben e tervet kötelezővé tegye.

47

Az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdéséből nem tehát tűnik ki, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezne a tagállami halászati ágazat szakembereire közvetlenül alkalmazandó egyoldalú jogi aktusok elfogadására.

48

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az 1224/2009 rendeletnek „Az ellenőrzési, önálló vizsgálati és átvilágítási jelentések nyomon követése” című 102. cikke az említett rendeletnek „A Bizottság értékelési és ellenőrzési tevékenysége” című X. címébe került beillesztésre.

49

Az e címben szereplő intézkedések tárgya – ahogy azt az 1224/2009 rendelet X. címének első cikke, azaz az „Általános elvek” című 96. cikke, előírja – a közös halászati politika szabályai tagállamok általi alkalmazásának ellenőrzése és értékelése.

50

Az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdése – azaz az említett rendelet X. címe utolsó cikkének utolsó bekezdése – alapján elfogadott határozat tehát a közös halászati politika szabályai tagállamok általi alkalmazásával összefüggő – az ellenőrzéssel és az értékeléssel kapcsolatos – intézkedések nyomon követésének az eredménye, és kizárólag olyan együttes intézkedésekből áll, amelyeket az érintett tagállamnak végre kell hajtania, amikor az említett szabályokat nem tartotta tiszteletben. Ahogy az az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszert létrehozó tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatáról szóló, 2008. november 14‑i bizottsági közleményből kitűnik, a cselekvési terv elfogadásának a célja az érintett tagállam számára lehetőséget hagyni arra, hogy orvosolja a megállapított hiányosságokat, valamint szüntesse meg a szabálytalanságokat.

51

Az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott határozatot ezért meg kell különböztetni azoktól az egyedi vagy általános hatályú intézkedésektől, amelyeket a Bizottság az említett rendelet „A közös halászati politika célkitűzéseinek a tagállamok általi teljesítését biztosító intézkedések” című XI. címének a rendelkezései értelmében fogadhat el. Az e címben szereplő rendelkezések alapján a Bizottság többek között ideiglenesen elrendelheti a hiányosságok által érintett halászat tilalmát (104. cikk), csökkentheti a tagállam jövőbeli kvótáit (105. cikk), csökkentheti a tagállam jövőbeli halászati erőkifejtését (106. cikk), sőt rendkívüli esetben ideiglenesen felfüggesztheti a tagállam lobogója alatt közlekedő hajók halászati tevékenységét (108. cikk).

52

A fentiekből következik, hogy az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdése értelmében elfogadott határozat önmagában – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – nem módosítja semmilyen természetes személy vagy azon tagállamtól eltérő jogi személy jogi helyzetét, amelyre vonatkozik. E határozat önmagában nem módosítja tehát többek között a halászati ágazat szakembereinek a jogi helyzetét.

53

A magánszemélyek jogi helyzete módosításának e hiányát megerősítik a jelen ügyben azok a közzétételre irányuló intézkedések, amelyeknek a megtámadott határozat a tárgyát képezte. E határozatot ugyanis nem tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában, hanem kizárólag az Olasz Köztársaságnak címezték. Továbbá e határozatot 2014. március 17‑ig „RESTREINT UE”‑ként (EU korlátozott terjesztésűként) osztályozták, ami további jelzés a magánszemélyekkel szembeni hivatkozhatóságának a hiányáról.

54

Egyébiránt a megtámadott határozathoz mellékelt cselekvési tervben szereplő minden intézkedésnek valamely intézkedés illetékes nemzeti hatóságok általi elfogadása felel meg. Különösen a 13. és a 15. intézkedést illetően miniszteri rendelet elfogadását, a 16. és 17. intézkedés tekintetében pedig a hatályban lévő nemzeti jogszabályok módosítása iránti javaslat elfogadását írták elő. Ez megerősíti azt, hogy a megtámadott határozat önmagában – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – nem módosíthatja a magánszemélyek jogi helyzetét.

55

Ennélfogva az előző – különösen a jelen ítélet 42. és 43. pontjában kifejtett – megfontolások alapján azt kell megállapítani, hogy a felperesek nem hivatkozhatnak megalapozottan az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatára ahhoz, hogy a keresetüket elfogadhatónak nyilvánítsák.

56

Anélkül is az előző megállapításra lehet jutni, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulata értelmében vett „rendeleti jellegű jogi aktus[nak]” minősül‑e. Azt sem szükséges megvizsgálni, hogy e határozat a felperesek vagy azok tagjai tekintetében végrehajtási intézkedéseket von‑e maga után, amely vizsgálat azzal járna, hogy a Törvényszék az e rendelkezés alapján a jogorvoslathoz való jogra hivatkozó személy, nem pedig az egyéb jogalanyok helyzetét veszi figyelembe (Telefónica kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2013:852, 30. pont).

57

Egyébiránt még azt feltételezve is, hogy az Olasz Köztársaság nem fogadta el a megtámadott határozathoz mellékelt cselekvési tervben előírt intézkedéseket – amit úgy tűnik, hogy a felek a tárgyaláson elismertek –, a felperesek vagy a tagjaik jogi helyzete ezért semmilyen módon nem érintett, azok tehát nem tekinthetők – a felperesek állításával ellentétben – úgy, mint akiket megfosztottak a hatékony bírói jogvédelemtől.

58

Hozzá kell tenni, hogy mivel a Bizottság kizárólag arra rendelkezik felhatalmazással az 1224/2009 rendelet 102. cikkének (4) bekezdése alapján, hogy az illetékes nemzeti hatóságokkal együtt olyan cselekvési tervet dolgozzon ki, amely az e hatóságok által nemzeti szinten elfogadott intézkedések összességéből áll, valamint hogy ezt követően velük szemben e tervet kötelezővé tegye (lásd: fenti 46. pont), a felperesek tévesen állítják azt, hogy az olasz közigazgatási szervek vagy az olasz bíróságok közvetlenül – vagy az összhangban álló értelmezés technikája útján – alkalmazhatnák a megtámadott határozatot.

59

Továbbá a megtámadott határozathoz hasonló olyan határozat, amely önmagában – tehát minden végrehajtási intézkedéstől függetlenül – nem módosítja semmilyen természetes személy vagy azon tagállamtól eltérő jogi személy jogi helyzetét, amelyre vonatkozik, nem keletkeztethet kötelezettségeket valamely magánszemély terhére, és mint ilyen nem hivatkozható tehát vele szemben (lásd analógia útján: 2014. július 7‑i Industrie Cartarie Tronchetti Ibérica kontra Bizottság végzés,T‑244/13, EU:T:2014:644, 30. és 39. pont).

60

Végül a felperesek azon érve, amely szerint az olasz bíróságok alkalmazhatnák az összhangban álló értelmezés technikáját, nem vehető figyelembe. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a nemzeti jog összhangban álló értelmezése elvének vannak bizonyos korlátai. Így az általános jogelvek korlátozzák a nemzeti bíróság azon kötelezettségét, hogy a belső jog releváns szabályainak értelmezésekor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie az irányelv tartalmát, továbbá e kötelezettség nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául (2014. január 15‑i Association de médiation sociale ítélet, C‑176/12, EBHT, EU:C:2014:2, 39. pont). Következésképpen vagy az olasz nemzeti rendelkezések már tartalmazzák a megtámadott határozat által előírt kötelezettségeket, és ebben az esetben e határozat nem módosítja a felperesek vagy tagjaik jogi helyzetét, vagy pedig a nemzeti rendelkezések nem tartalmaznak ilyen kötelezettségeket, és ebben az esetben az olasz bíróságok nem végezhetnek a nemzeti joggal összhangban álló értelmezést.

61

Emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek nem címzettjei a megtámadott határozatnak, és ahogy az megállapításra került (lásd: jelen ítélet 55. pontja), nem hivatkozhatnak megalapozottan az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének harmadik fordulatára.

62

A felperesek által az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján előterjesztett kereset csak akkor elfogadható, ha a megtámadott határozat közvetlenül és személyükben érinti őket.

63

E feltételek közül a másodikat illetően az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében azon alanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EBHT, EU:C:1963:17, 223. o.; 2011. június 9‑i Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság ítélet, C‑71/09 P, C‑73/09 P és C‑76/09 P, EBHT, EU:C:2011:368, 52. pont; Telefónica kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2013:852, 46. pont).

64

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a körülmény, hogy azon jogalanyok, akikkel szemben a hivatkozott intézkedés alkalmazandó, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben a szóban forgó intézkedés a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó (Telefónica kontra Bizottság ítélet, fenti 25. pont, EU:C:2013:852, 47. pont).

65

Meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat objektíve megállapított helyzetekre érvényes, és általánosan és absztrakt módon meghatározott személyek csoportjaival szemben vált ki joghatásokat.

66

Először is ugyanis a megtámadott határozat – különösen az ahhoz mellékelt cselekvési tervben szereplő 13., 15., 16. és 17. sz. intézkedés – a felperesek tagjait csak halászkénti – különösen a bizonyos halászati technikákat alkalmazó kardhalhalászkénti – objektív minőségük miatt érinti, ugyanolyan jogalapon, mint minden más, ténylegesen vagy potenciálisan azonos helyzetben lévő gazdasági szereplőt (lásd a megtámadott határozat által előírtakkal összehasonlítható kötelezettségeket meghatározó rendelkezéseket illetően: Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet, fenti 36. pont, EU:C:2004:210, 46. pont; 2012. február 14‑i Federcoopesca és társai kontra Bizottság végzés, T‑366/08, EU:T:2012:74, 28. pont).

67

Végezetül a tárgyaláson nem vitatták, hogy az olasz lobogó alatt közlekedő, a kardhal halászatára jogosult hajók jelenlegi listája több mint 7300 hajót foglal magában, ami további jelzés arról, hogy a megtámadott határozat nem érintheti egyedileg a felpereseket vagy a tagjaikat.

68

Másodszor nem tűnik úgy, hogy valamely uniós jogi rendelkezés a Bizottságnak a megtámadott határozat elfogadásához olyan eljárást írt volna elő, amelynek során a felperesek tagjai vagy e felperesek esetleges jogokat érvényesíthettek volna. Így az uniós jog a megtámadott határozat elfogadására tekintettel nem határozott meg különleges jogi helyzetet olyan gazdasági szereplők javára, mint a felperesek tagjai vagy a felperesek (Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet, fenti 66. pont, EU:C:2004:210, 47. pont).

69

Az előzőekből következik, hogy meghozatalának időpontjában a megtámadott határozat nem érintette olyan meghatározott személyek zárt körét, amelyek jogait a Bizottság szabályozni kívánta volna (1987. május 21‑i Union Deutsche Lebensmittelwerke és társai kontra Bizottság ítélet, 97/85, EBHT, EU:C:1987:243, 11. pont).

70

Még annak a feltételezésével is, hogy a megtámadott határozat úgy tekinthető, mint amely a felpereseket vagy a tagjaikat úgy érinti, mint az e jogi aktus elfogadásakor és e csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosított vagy azonosítható személyek csoportját – ami nem került bizonyításra –, az ügy irataiból mindenesetre nem tűnik ki, hogy a felperesek vagy tagjaik úgy tekinthetők, mint amelyek olyan szerzett joggal rendelkeznek, amelyre a megtámadott határozat kihatással lehet.

71

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha a vitatott határozat annak elfogadásakor és az e csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert a gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak. Ez különösen így van abban az esetben, ha a határozat az e személyek által az elfogadását megelőzően megszerzett jogokat módosítja (2008. március 13‑i Bizottság kontra Infront WM ítélet, C‑125/06 P, EBHT, EU:C:2008:159, 71. és 72. pont; 2014. február 27‑i Stichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑133/12 P, EBHT, EU:C:2014:105, 46. pont).

72

A jelen jogvitában meg kell állapítani, hogy a közös halászati politika célja az, hogy az élő vízi erőforrások kiaknázását a szükséges fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi feltételek mellett biztosítsa (az 1224/2009 rendelet (1) preambulumbekezése). E politika sikere a hatékony ellenőrző rendszer megvalósításán múlik (az 1224/2009 rendelet (2) preambulumbekezdése).

73

Ez az ellenőrző rendszer különösen az 1224/2009 rendeletnek „A vizekhez és az erőforrásokhoz való hozzáférés általános feltételei” című III. címe alapján előírt engedélyezési rendszeren alapul. Ezért az említett rendelet 6. cikkének értelmében uniós halászhajót az élő vízi erőforrások kereskedelmi célú kiaknázására csak akkor lehet felhasználni, ha érvényes halászati jogosítvánnyal rendelkezik. Hasonlóképpen e rendelet 7. cikkének értelmében az Unió vizein működő uniós halászhajók különleges halászati tevékenységeket csak abban az esetben folytathatnak, ha azok fel vannak tüntetve az érvényes halászati engedélyen.

74

Márpedig a halászati jogosítvány ideiglenesen felfüggeszthető, vagy véglegesen visszavonható. E tekintetben az 1224/2009 rendelet 92. cikke pontrendszert vezet be. E rendszer szerint a halászati jogosítvány jogosultja pontokat kap, ha súlyosan megsértik a közös halászati politika szabályait. Ha az így adott pontok teljes összege bizonyos küszöböt elér, a halászati jogosítványt automatikusan fel kell függeszteni vagy vissza kell vonni. A halászati engedélyt illetően az említett rendelet 7. cikkének értelmében halászati engedély nem adható ki, ha az érintett halászhajó nem rendelkezik halászati jogosítvánnyal, vagy ha halászati jogosítványát felfüggesztették vagy visszavonták, valamint a halászati jogosítvány ideiglenes felfüggesztése esetén a halászati engedély is felfüggesztésre kerül.

75

Egyébiránt az 1224/2009 rendelet 108. cikke előírja a Bizottság számára azt a lehetőséget, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén rendkívüli intézkedéseket fogadjon el, beleértve többek között a tagállam lobogója alatt közlekedő hajók halászati tevékenységének időleges felfüggesztését.

76

Ezért az uniós halászhajók az erőforrásokhoz való hozzáférést illetően olyan engedélyezési rendszer hatálya alá tartoznak, amelyet bizonyos bizonytalanság jellemez.

77

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy az, hogy valaki halászati jog és a joghatósággal rendelkező tagállam által egy adott halászati idényre kiosztott kvóta jogosultja, nem biztosítja számára a jogot, hogy ezt a kvótát minden körülmények között kimeríthesse (2014. október 14‑i Giordano kontra Bizottság ítélet, C‑611/12 P, EBHT, EU:C:2014:2282, 48. pont).

78

Meg kell tehát állapítani, hogy a halászati jogosítvány vagy a halászati engedély megadása – amelyre a felperesek hivatkoznak – nem teszi lehetővé azt, hogy ezen engedélyek jogosultját úgy lehessen tekinteni, mint aki a fenti 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett szerzett jog jogosultja.

79

Ennélfogva a felperesek tévesen állítják azt, hogy a megtámadott határozat őket vagy tagjaikat egyénítette.

80

A fentiek összességéből következik, hogy a felperesek a megtámadott határozattal szemben nem rendelkeznek kereshetőségi joggal.

81

Ennélfogva – anélkül, hogy szükséges lenne arról határozni, hogy elfogadható‑e a felpereseknek a megtámadott határozat részleges megsemmisítése iráni kérelme – azt kell megállapítani, hogy e keresetet mint elfogadhatatlant mindenképpen el kell utasítani.

82

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Bizottság kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott: