9.2.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 46/33

—

helyezze kívül a Törvényszék T-614/13. sz. ügyben 2014. szeptember 26-án hozott ítéletét;

—

semmisítse meg az Európai Bizottságnak az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló, 2013. szeptember 5-i 2013/448/EU határozatát (1), amennyiben e határozat 1. cikkének (1) bekezdése megtagadja a 2013-tól 2020-ig tartó harmadik kibocsátás-kereskedelmi időszakra nézve a TEHG (2) 9. § -ának (5) bekezdésében előírt, a túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó klauzula alapján kért további kibocsátási egységek felperes részére történő kiosztását;

—

másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé végleges döntéshozatalra;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek a viselésére.

1.

Első jogalap: az uniós jognak az arányosság elvének a téves alkalmazása útján történő megsértése

Először is a Törvényszék ítélete sérti az uniós jogot, mivel a Törvényszék a 2011/278/EU határozatot (3) tévesen értékelte véglegesnek, és ezenfelül e határozatot szintén tévesen tekintette arányosnak. A túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó klauzula alapján kért további kibocsátási egységek kiosztása a 2011/278/EU határozat szerint is lehetséges, mivel vis maior esete áll fenn. A Törvényszék továbbá a 2011/278/EU határozat felülvizsgálata során a jogilag védett érdekeket tévesen vetette össze, mivel a környezetvédelmet magasabb rendű érdeknek értékelte a fellebbező egzisztenciájához képest.

2.

Második jogalap: az uniós jognak a fellebbező alapjogainak a megsértése útján történő megszegése

Az ítélet téves továbbá azért, mert a Törvényszék a határozatával megsértette a fellebbezőnek az alapjogait, és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája 15. cikkének (1) bekezdését és 16. cikkét, melyek védik a foglalkozás gyakorlását és a tulajdont. A Törvényszék tévesen feltételezte, hogy ezeknek az alapjogoknak az alapvető tartalma nem sérült. Ez nem így van. A túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó klauzula alapján kért további kibocsátási egységek kiosztása nélkül ugyanis a fellebbező nem tudja végezni a lignitviasz-termelői tevékenységét, és a létesítményét nem tudja lignitviasz kivonására használni.

3.

Harmadik jogalap: az uniós jognak a szubszidiaritás elvének megsértése miatti megszegése

harmadszor a Törvényszék azért sérti az uniós jogot, mert a Törvényszék tévesen feltételezte, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem, rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó normát (a TEHG 9. § -ának (5) bekezdése) elfogadja. A Törvényszék figyelmen kívül hagyja e tekintetben azt, hogy az Európai Bizottság csak annyiban rendelkezik hatáskörre a kiosztási szabályok megállapítása vonatkozásában, amennyiben a hatáskörét ténylegesen gyakorolja is. Az olyan atipikus esetekre azonban, mint amilyen a fellebbező esete, a Bizottság szabályai nem terjednek ki. Ennyiben a tagállamok megőrzik a szabályozási hatásköröket.

4.

Negyedik jogalap: az eljárási jognak a helytelen vagy ellentmondásos indokolás miatti megsértése

A Törvényszék helytelenül érvel a túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó szabályozás következményei, a létesítményeknek a túlzott nehézségekkel jellemzett esetekre vonatkozó klauzula alapján kért további kibocsátási egységek kiosztásának eredményeképpen várható hatékonysága, valamint a fizetésképtelenségnek a fellebbező tekintetében fennálló konkrét veszélyéhez vezető ok vonatkozásában, és ezzel sérti az alapvető eljárásjogot.