—

T. Trapkowski képviseletében C. Rebber Rechtsanwalt,

—

a holland kormány képviseletében B. Koopman és M. Bulterman, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság kormányának képviseletében V. Kaye, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Holmes barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében S. Grünheid és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 284., 1. o.) 60. cikke (1) bekezdésének második és harmadik mondatának értelmezésére irányul.

2

A jelen kérelmet a Bundesagentur für Arbeit – Familienkasse Sachsen (szövetségi munkaügyi ügynökség – szászországi gyermeknevelési támogatást folyósító pénztár, a továbbiakban: BfA) és T. Trapkowski között annak tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő, hogy az előbbi az utóbbitól megtagadta a gyermeknevelési támogatásnak az anyjával Lengyelországban élő gyermekére tekintettel történő folyósítását.

3

A 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 149., 4. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„E rendelet alkalmazásában:

[...]

4

E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Ezt a rendeletet a tagállamok állampolgáraira, egy tagállamban lakóhellyel rendelkező hontalanokra és menekültekre – akik egy vagy több tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak vagy tartoztak –, valamint ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira kell alkalmazni.”

5

Az említett rendelet 11. cikke (1), (2) és (3) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.

(2)   E cím alkalmazásában a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet. Ez nem vonatkozik a rokkantsági, öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjakra, illetve munkahelyi balesetek vagy foglalkozási megbetegedések miatt nyújtott nyugdíjakra vagy határozatlan időtartamú kezelést fedező pénzbeli betegségi ellátásokra.

(3)   A 12–16. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:

[...]”

6

Az említett rendelet 67. cikke a következőképpen szól:

„Egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. A nyugdíjas azonban a nyugdíja tekintetében illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra.”

7

Ugyanezen rendelet „Halmozódás esetén alkalmazandó elsőbbségi szabályok” című 68. cikkének (1) bekezdése rögzíti az „elsőbbségi szabályokat” arra az esetre, amikor ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat.

8

A 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése szerint:

„(1) A családi ellátások iránti kérelmet az illetékes intézményhez kell címezni. Az alaprendelet 67. és a 68. cikke alkalmazásának céljából az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozna és ott tartózkodna, különösen az ilyen ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából. Amikor az ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a másik szülő vagy szülőnek tekintett személy, vagy a gyermek, illetőleg gyermekek gyámjaként eljáró személy vagy intézmény által benyújtott, családi ellátásokra vonatkozó kérelmet figyelembe kell vennie azon tagállam illetékes intézményének, amelynek a joga alkalmazandó.”

9

A jövedelemadóról szóló törvény (Einkommensteuergesetz, a továbbiakban: EstG) 64. §‑ának (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Az adott gyermek után csak egy jogosult részesül gyermeknevelési támogatásban;

(2)   Több jogosult esetén a gyermeknevelési támogatás annak folyósítandó, aki a gyermeket saját háztartásában neveli. Amennyiben a gyermeket a szülők, valamelyik szülő és a házastársa, nevelőszülők vagy a nagyszülők közös háztartásukban nevelik, a jogosultat maguk közül választják ki. [...]”

10

T. Trapowski, aki Németországban rendelkezik lakóhellyel, elvált a házastársától, aki a 2000 áprilisában született közös fiúgyermekükkel együtt Lengyelországban él.

11

T. Trapowski 2011. január és 2012. október között egy bizonyos időn keresztül rendszeres munkanélküli ellátásban részesült. 2011 novemberétől 2012 januárjáig, valamint 2012. február 1‑jétől 22‑ig azonban Németországban munkavállalóként foglalkoztatták, azután a német szociális biztonsági jog alapján folyósítottak részére ellátást.

12

2012 augusztusában T. Trapowski a fiára tekintettel a 2011 januárjától 2012 októberéig tartó időszakra vonatkozóan gyermeknevelési támogatást igényelt a BfA‑tól. Az érintett időszak során a gyermek anyja, aki Lengyelországban kereső tevékenységet folytatott, sem a német, sem a lengyel jogszabályok alapján nem kapott és nem is kért gyermeknevelési támogatást.

13

A BfA 2012. szeptember 3‑i határozatával elutasította T. Trapowski kérelmét arra hivatkozva, hogy elsődlegesen a gyermek anyja jogosult a német jog szerinti gyermeknevelési támogatásra. Az ezen határozattal szemben benyújtott panasz szintén elutasításra került.

14

A Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság) ezzel szemben helyt adott a T. Trapowski által a BfA 2012. szeptember 3‑i határozatával és a panaszt elutasító határozattal szemben benyújtott keresetnek. E bíróság megállapította ugyanis, hogy Trapowski a német jog alapján jogosult a gyermeknevelési támogatásra, mivel a 883/2004 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése és (3) bekezdésének a) pontja értelmében e jogot kell az érintett helyzetére alkalmazni.

15

Ezenkívül – továbbra is a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság) álláspontja értelmében – a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének második mondata szerinti fikció alapján T. Trapowski családját úgy kell tekinteni, mintha Németországban rendelkezne lakóhellyel. Így az alapügyben nem állt fenn a 883/2004 rendelet 68. cikk értelmében vett jogi kollízió, mivel a gyermek anyja Lengyelországban nem volt jogosult családi ellátás igénylésére.

16

A Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság) megállapította, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése kizárólag arra irányul, hogy az egyik tagállamot valamely más tagállamba költözés céljából elhagyó személy ne veszítse el jogosultságait, nem pedig arra, hogy korlátozza vagy megszüntesse a belföldi lakóhellyel rendelkező személy jogosultságait.

17

A BfA felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi adóügyi bíróság) által hozott határozattal szemben, amely kérelemben úgy érvelt, hogy azon személyek, akikre a 883/2004 rendelet alkalmazandó, kizárólag egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak. A német jogszabályok értelmében a családi ellátások annak járnak, aki a gyermeket a háztartásában neveli.

18

A BfA álláspontja szerint a 883/2004 rendelet 67. cikke (1) bekezdésének a 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdésével való együttes olvasatából, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatából arra lehet következtetni, hogy az alapügyben a családi ellátások elsődleges jogosultja a német jogszabályok értelmében a gyermek anyja, és nem T. Trapowski.

19

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a német jog értelmében a gyermeknevelési támogatás kizárólag konkrétan meghatározható jogosult részére folyósítható. Ezen jog értelmében a támogatást azon szülő részére nyújtják, aki a gyermeket a háztartásában neveli, mivel az általános tapasztalat szerint az viseli az eltartással kapcsolatos legnagyobb terhet, aki a gyermek felügyeletét ellátja. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy vezethet‑e az uniós jog alkalmazása az alapügyben T. Trapowski gyermeknevelési támogatásra való jogosultságának megszüntetéséhez.

20

Az említett bíróság megjegyzi, hogy az, hogy az alperes volt házastársa nem jogosult lengyel családi ellátásokra, nem releváns annak eldöntése szempontjából, hogy alkalmazandó‑e az alapügyben a 883/2004 rendelet. Ezenkívül ugyanezen bíróság hangsúlyozza, hogy a német jog értelmében az a körülmény, hogy a gyermek szülei elváltak, nem fosztja meg őket attól, hogy olyan családtagnak minősüljenek, akik részére a családi ellátások folyósíthatók.

21

Tekintve, hogy alkalmazandó a 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése szerinti fikció, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy – különösen a 883/2004 rendelet 68a. cikke fényében – nem zárható ki azonnal az az értelmezés, amely szerint a gyermek anyja jogosult lehet családi ellátásokra, mivel e fikció értelmében úgy kell tekinteni, mintha Németországban rendelkezne lakóhellyel, miközben a gyermek a háztartásában él.

22

Márpedig az ilyen értelmezés elfogadása esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata megakadályozza‑e az EStG 64. §‑a (2) bekezdésének – amely szerint kizárólag a gyermeket a háztartásában nevelő szülő gyermeknevelési támogatás igénylésére jogosult – az alapügyre való alkalmazását, vagy inkább meg kell különböztetni a gyermeknevelési támogatás igényléséhez való jogot – amely T. Trapowskit megilletheti – az ilyen támogatásban való tényleges részesüléshez való jogtól, amely kizárólag az érintett volt házastársát illeti meg, mivel a gyermek vele lakik.

23

Végül, ha a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy a családi ellátásokra való jogosultság átszáll a belföldi lakóhellyel rendelkező szülőre, amennyiben az ellátások elsődleges – más tagállamban lakóhellyel rendelkező – jogosultja nem nyújtott be kérelmet, a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy milyen hosszú időszak elteltével kell úgy tekinteni, hogy ezen első jogosult nem nyújtott be kérelmet.

24

E körülmények között a Bundesfinanzhof (szövetségi adóügyi bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

25

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása érdekében előzetesen meg kell állapítani, hogy az olyan személy, mint T. Trapowski, akit időszakosan valamely tagállamban – a jelen esetben a Németországi Szövetségi Köztársaságban – foglalkoztatnak, és aki ezenfelül ezen államban rendelkezik lakóhellyel, a 883/2004 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése, valamint 11. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a rendelet hatálya alá tartozik.

26

Egyébként nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó ellátás, amelynek célja a gyermektartás terheinek könnyítése, a 883/2004 rendelet értelmében vett „családi ellátások” fogalmába tartozik (lásd: Offermanns‑ítélet, C‑85/99, EU:C:2001:166, 41. pont; Lachheb‑ítélet, C‑177/12, EU:C:2013:689, 35. pont).

27

Ezenkívül a „családtag” fogalmát illetően a 883/2004 rendelet 1. cikke (1) bekezdése i) pontja 1) i. alpontjából kitűnik, hogy az arra vonatkozik, aki „családtagként meghatározott vagy elismert személy, illetve olyan személy, akit a háztartás tagjának tekintenek azok a jogszabályok, amelyek szerint ellátást nyújtanak”.

28

Jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a német jogszabályok úgy jelölik ki a gyermeknevelési támogatásra jogosult személyeket, hogy azzal együtt nem határozzák meg kifejezetten a „családtag” fogalmát.

29

Mindazonáltal, amint a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, a gyermek után járó családi ellátásokra való jogosultság a német jog értelmében az e gyermekkel elsőfokú rokonságban álló szülőket illeti meg, függetlenül attól, hogy azok összeházasodtak‑e, vagy sem.

30

Az említett bíróság ennek alapján megállapítja, hogy az alapügyben szóban forgó gyermeket, valamint annak anyját a családi ellátásokra való jogosultság tekintetében a német jog alapján T. Trapkowski családtagjainak kell tekinteni.

31

A Bíróságnak pedig nem feladata, hogy egy ilyen, a nemzeti bíróság által értelmezett nemzeti jogon alapuló állítást vitasson (lásd ebben az értelemben: Slanina‑ítélet, C‑363/08, EU:C:2009:732, 27. pont).

32

A 883/2004 rendelet 68. cikkének (1) bekezdése szerinti elsőbbségi szabály halmozódás esetén fennálló alkalmazhatóságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében ahhoz, hogy adott esetben megállapítható legyen az ilyen halmozódás fennállása, nem elég az, hogy az ellátásokra való jogosultság fennálljon az érintett gyermek lakóhelye szerinti tagállamban, és ezzel párhuzamosan pusztán lehetőség legyen annak folyósítására egy másik tagállamban, ahol e gyermek egyik szülője dolgozik (Schwemmer‑ítélet, C‑16/09, EU:C:2010:605, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Következésképpen, mivel az alapügyben szóban forgó gyermek anyja Lengyelországban nem volt jogosult családi ellátás igénylésére, ezen elsőbbségi szabályok az alapügyben nem alkalmazhatók.

34

A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell‑e értelmezni a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének második mondatát, hogy az e rendelkezés szerinti fikció az olyan személy családi ellátásra való jogosultságának elismerését eredményezheti, aki nem az ezen ellátások folyósítása szempontjából illetékes tagállam területén rendelkezik lakóhellyel.

35

E kérdés megválaszolása során először is emlékeztetni kell arra, hogy a 883/2004 rendelet 67. cikke szerinti fikció azt eredményezi, hogy az adott személy az ellátások folyósítása szempontjából illetékes tagállamtól eltérő tagállamban lakó családtagjai után olyan módon jogosult családi ellátások igénylésére, mintha e családtagok az illetékes tagállamban rendelkeznének lakóhellyel.

36

Másodszor, a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének második mondata kimondja, hogy többek között a 883/2004 rendelet alkalmazásának céljából különösen a családi ellátások igénylésére való jogosultság szempontjából – az egész család helyzetét úgy kell figyelembe venni, mintha valamennyi érintett személy az érintett tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozna és ott tartózkodna.

37

Harmadszor, a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatából kitűnik, hogy abban az esetben, amikor a családi ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a „másik szülő” azon személyek és intézmények körébe tartozik, akik jogosultak az ilyen ellátások nyújtása iránti kérelmet benyújtani.

38

A 883/2004 rendelet 67. cikkének és a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy egyrészt az adott személy jogosult családi ellátások igénylésére olyan családtagjai után, akik az ellátás folyósítása szempontjából illetékes tagállamtól eltérő tagállamban laknak, másrészt a családi ellátások iránti kérelem benyújtásának lehetőségét nem csak a családi ellátásokat folyósítani köteles tagállamnak a területén lakóhellyel rendelkező személyek, hanem az ellátások igénylésére jogosult összes „érintett személy” részére ismerték el, amely körbe tartoznak azon gyermek szülei is, akire tekintettel az ellátásokat igényelték.

39

Következésképpen mivel azon gyermek szülei, akire tekintettel az ellátásokat igényelték, a 987/2009 rendelet 60. cikkének (1) bekezdése értelmében vett – ezen ellátások nyújtásának igénylésére jogosult – „érintett személyek” körébe tartoznak, nem kizárható, hogy az említett ellátásokban való részesülésre jogosult személy az a szülő legyen, aki az ezen ellátásokat folyósítani köteles tagállamtól eltérő tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, ha egyébként a nemzeti jog által előírt minden egyéb feltétel teljesült.

40

Márpedig az illetékes nemzeti hatóság feladata annak meghatározása, hogy a nemzeti jog értelmében melyek azok a személyek, akik családi ellátásra jogosultak.

41

A fentiekből kitűnik, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti fikció olyan személy családi ellátásra való jogosultságának elismerését eredményezheti, aki nem az ezen ellátások folyósítása szempontjából illetékes tagállam területén rendelkezik lakóhellyel, amennyiben az említett ellátások nyújtásának a nemzeti jog által előírt minden egyéb feltétele teljesül, aminek megállapítása a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

42

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében arra keres választ, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy a családi ellátás folyósítására köteles tagállamban lakóhellyel rendelkező azon szülő részére, akinek gyermeke után ezen ellátás jár, el kell ismerni az említett ellátásra való jogosultságot arra tekintettel, hogy a más tagállamban lakóhellyel rendelkező másik szülő nem nyújtott be családi ellátás iránti kérelmet.

43

E kérdés megválaszolása érdekében elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 987/2009 és a 883/2004 rendelet nem határozza meg a családi ellátásokra jogosult személyeket, még ha azok rögzítik is azon szabályokat, amelyek alapján az ezen ellátásokban való részesülésre jogosult személyek meghatározhatók.

44

Ugyanis e családi ellátásokra jogosult személyeket – amint az a 883/2004 rendelet 67. cikkéből egyértelműen kitűnik – a nemzeti jognak megfelelően kell meghatározni.

45

Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata előírja, hogy amikor a családi ellátások igénylésére jogosult személy nem él e jogával, a tagállamok illetékes intézményeinek figyelembe kell venniük az ilyen ellátások nyújtására irányuló azon kérelmeket is, amelyeket az e rendelkezés szerinti személyek vagy intézmények nyújtottak be, amelyek körébe a „másik szülő” is tartozik.

46

Először is, a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének mind a szövegéből, mind a rendszeréből kitűnik, hogy meg kell különböztetni a családi ellátások iránti kérelem benyújtását az ilyen ellátásokban való részesüléshez való jogtól.

47

Másodszor, az említett cikk szövegéből az is kitűnik, hogy az, hogy valamely, a családi ellátások igénylésére lehetségesen jogosult személy ilyen ellátás nyújtása iránti kérelmet nyújt be, elegendő ahhoz, hogy a tagállam illetékes intézményének e kérelmet figyelembe kelljen vennie.

48

Az uniós jog mindazonáltal nem akadályozza meg, hogy az ilyen intézmény a nemzeti jog alkalmazásával arra a következtetésre jusson, hogy a gyermek után járó családi ellátásokban való részesülésre jogosult személy eltér attól a személytől, aki az ezen ellátások nyújtása iránti kérelmet benyújtotta.

49

Következésképpen, ha a gyermek után járó családi ellátások összes feltétele teljesül, és ezen ellátásokat ténylegesen nyújtják, lényegtelen, hogy a nemzeti jog értelmében melyik szülő tekintendő az ilyen ellátásokban való részesülésre jogosult személynek (lásd ebben az értelemben: Hoever és Zachow ítélet, C‑245/94 és C‑312/94, EU:C:1996:379, 37. pont).

50

A fentiek összességéből következik, hogy a 987/2009 rendelet 60. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát úgy kell értelmezni, hogy az nem vonja maga után azt, hogy a családi ellátások folyósítására köteles tagállamban lakóhellyel rendelkező azon szülő részére, akinek gyermeke után ezen ellátás jár, el kell ismerni az említett ellátásra való jogosultságot arra tekintettel, hogy a más tagállamban lakóhellyel rendelkező másik szülő nem nyújtott be családi ellátás iránti kérelmet.

51

Tekintettel a második kérdésre adott válaszra, a harmadik kérdést nem szükséges megválaszolni.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: