Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62014CD0417

A Bíróság határozata (Felülvizsgálati tanács), 2014. szeptember 9.
Livio Missir Mamachi di Lusignano kontra Európai Bizottság.
Felülvizsgálat.
C-417/14. RX. sz. ügy.

Court reports – general

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2014:2219

C‑417/14 RX62014CD0417EU:C:2014:221900011133CJA BÍRÓSÁG HATÁROZATA (felülvizsgálati tanács)2014. szeptember 9.

„Felülvizsgálat”

A C‑417/14. RX. sz. ügyben,

az első főtanácsnok által az Európai Unió Bírósága alapokmányának 62. cikke alapján 2014. augusztus 9‑én előterjesztett felülvizsgálati indítvány tárgyában,

A BÍRÓSÁG (felülvizsgálati tanács),

tagjai: T. von Danwitz (előadó) tanácselnök, Juhász E., A. Rosas, D. Šváby és C. Vajda bírák,

meghozta a következő

Határozatot

1

Az első főtanácsnok felülvizsgálati indítványa az Európai Unió Törvényszékének (fellebbezési tanács) a T‑401/11. P. sz., Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére (EU:T:2014:625) vonatkozik. Ezen ítéletben a Törvényszék hatályon kívül helyezte az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) által az F‑50/09. sz., Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (EU:F:2011:55), amely elutasította Livio Missir Mamachi di Lusignanónak az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása iránti keresetét, melyben a felperes egyrészt a 2009. február 3‑i azon határozat megsemmisítését kérte, amelyben a Bizottság elutasította a fia, Alessandro, az Európai Unió tisztviselője megöléséből eredő károk megtérítése iránti kérelmét, másrészt pedig a Bizottság arra való kötelezését kérte, hogy különböző összegeket fizessen számára és a fia jogutódjai számára az ezen emberölésből eredő vagyoni és nem vagyoni károk megtérítéseként.

2

A kereset azon alapul, hogy a Bizottság megszegte a tisztviselők védelmének biztosítására vonatkozó kötelezettségét, és egyrészt magát a tisztviselőt ért nem vagyoni károk megtérítésére irányul, amelyet a felperes az elhunyt tisztviselő gyermekei mint jogutódok nevében követel, másrészt a felperest és az elhunyt tisztviselő gyermekeit mint ez utóbbi családtagjait ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányul.

3

Ami a felperest és az elhunyt tisztviselő gyermekeit ért károk megtérítése iránti kérelmet illeti, a Törvényszék megállapította, hogy a Közszolgálati Törvényszéknek meg kellett volna állapítania, hogy nincs hatásköre az Európai Unió Törvényszékének hatáskörébe tartozó e kérelem elbírálására. Következésképpen az Európai Unió Bírósága alapokmánya I. melléklete 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően át kellett volna tennie az ügyet a Törvényszékhez.

4

Ami a tisztviselőt a halála előtt ért nem vagyoni kár megtérítése iránti kérelmet illeti, az Európai Unió Törvényszéke megállapította, hogy a Közszolgálati Törvényszék hatáskörrel rendelkezett annak elbírálására, azonban tévesen utasította el mint a kérelem és a közigazgatási panasz közötti „összhang” szabálya alapján elfogadhatatlant. Az Európai Unió Törvényszéke kimondta, hogy mivel e kérelem tekintetében a per állása az érdemi döntést nem tette lehetővé, e kérdést vissza kellene utalni az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke elé. Mindazonáltal a Közszolgálati Törvényszéknek meg kellene állapítania, hogy az Európai Unió Törvényszékéhez és hozzá olyan ügyekben fordultak, amelyek tárgya azonos, így a Bíróság alapokmánya I. melléklete 8. cikke (3) bekezdése második albekezdésének megfelelően köteles lenne megállapítani hatáskörének hiányát, annak érdekében, hogy ezen ügyekben az Európai Unió Törvényszéke járhasson el.

5

Ilyen körülmények között az Európai Unió Törvényszéke saját hatáskörének fennállását állapította meg az összes kérelem elbírálása tekintetében, és úgy határozott, hogy az ügy egészét saját maga elé utalja, hogy azt elsőfokú bíróságként bírálja el.

6

Az EUMSZ 256. cikk (2) bekezdéséből következik, hogy az Európai Unió Törvényszékének az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálására vonatkozó határozatait a Bíróság alapokmányában megállapított feltételek mellett és korlátokon belül a Bíróság kivételesen felülvizsgálhatja, ha fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül.

7

Az első főtanácsnok 2014. augusztus 9‑i felülvizsgálati indítványa a Bíróság alapokmányának 62. cikkén alapul, melynek értelmében az első főtanácsnok, ha úgy ítéli meg, hogy fennáll a komoly veszélye annak, hogy az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérül, az Európai Unió Törvényszéke határozatának felülvizsgálatát indítványozhatja a Bíróságnál.

8

E tekintetben a Bíróság eljárási szabályzata 193. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy felülvizsgálati kérelem esetén a felülvizsgálati tanács dönt arról, hogy szükséges‑e az Európai Unió Törvényszéke határozatának felülvizsgálata, és amennyiben szükség van felülvizsgálatra, az Európai Unió Törvényszéke határozatának felülvizsgálatát elrendelő határozat csak a felülvizsgálat tárgyát képező kérdéseket jelöli meg.

9

A jelen esetben a felülvizsgálati tanács úgy ítéli meg, hogy felül kell vizsgálni a Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet (EU:T:2014:625).

10

Az említett felülvizsgálat tárgyát képező kérdés a jelen határozat rendelkező részének 2. pontjában szerepel.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (felülvizsgálati tanács) a következőképpen határozott:

 

1)

Felül kell vizsgálni az Európai Unió Törvényszékének (fellebbezési tanács) a T‑401/11. P. sz., Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét (EU:T:2014:625).

 

2)

A felülvizsgálatnak azon kérdésre kell irányulnia, hogy az Európai Unió Törvényszékének a T‑401/11. P. sz., Missir Mamachi di Lusignano kontra Bizottság ügyben hozott ítélete sérti‑e az uniós jog egységességét vagy koherenciáját annyiban, amennyiben az említett Törvényszék másodfokú bíróságként eljárva úgy ítélte meg, hogy hatáskörrel rendelkezik arra, hogy elsőfokú bíróságként eljárva elbírálja az Unió szerződésen kívüli felelősségét érintő keresetet,

amely valamely intézménynek a tisztviselői védelme biztosítására vonatkozó kötelezettségének megszegésén alapul,

amelyet harmadik személyek az elhunyt tisztviselői jogutódaiként, valamint az ilyen tisztviselő családtagjaiként indítottak, és amely

magát az elhunyt tisztviselőt ért nem vagyoni károk, valamint az e harmadik személyeket ért vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányul.

 

3)

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett érdekeltek és az Európai Unió Törvényszéke előtti eljárás felei a jelen határozat kézbesítésétől számított egy hónapon belül tehetik meg az említett kérdésekre vonatkozó írásbeli észrevételeiket az Európai Unió Bírósága előtt.

 

Aláírások

Top