This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62014CC0597
Opinion of Advocate General Szpunar delivered on 13 January 2016.
M. Szpunar főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2016. január 13.
M. Szpunar főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2016. január 13.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2016:2
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. január 13. ( 1 )
C‑597/14. P. sz. ügy
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)
kontra
Xavier Grau Ferrer
„Fellebbezés — Közösségi védjegy — Korábbi védjegy jogosultjának felszólalása — A korábbi védjegy fennállásának, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítéka — A késedelmesen előterjesztett bizonyíték fellebbezési tanács általi figyelembevétele — 207/2009/EK rendelet — 74. cikk, (2) bekezdés — 2868/95/EK rendelet — 50. szabály, (1) bekezdés, harmadik albekezdés”
I – Bevezetés
1. |
Fellebbezésében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) az Európai Unió Törvényszékének 2014. október 24‑i Grau Ferrer kontra OHIM – Rubio Ferrer (Bugui va) ( 2 ) ügyben hozott azon ítéletének hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék helyt adott az OHIM negyedik fellebbezési tanácsának a Xavier Grau Ferrer, illetve J. C. Rubio Ferrer és A. Rubio Ferrer közötti felszólalási eljárásban hozott határozat ( 3 ) hatályon kívül helyezése iránti keresetnek. |
2. |
E fellebbezés különösen az OHIM gyakorlata szempontjából lényeges eljárásjogi szempontra, nevezetesen a fellebbezési tanácsoknak a 207/2009/EK tanácsi rendelet ( 4 ) 76. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, késedelmesen előterjesztett bizonyíték elfogadása esetén fennálló hatáskörének terjedelmére vonatkozik. |
3. |
Ez a kérdéskör, amelyet a Bíróságnak korábban már volt alkalma körüljárni, ( 5 ) további joggyakorlati és szabályozási kérdéseket vet fel. |
II – Jogi háttér
A – A 207/2009/EK rendelet
4. |
A 207/2009/EK rendelet 41. cikkének a megjelölés közösségi védjegyként való lajstromozásával szembeni felszólalás előterjesztését szabályozó (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A felszólalást írásban kell benyújtani, és abban meg kell jelölni az annak alapjául szolgáló okokat. […] Az [OHIM] által megjelölt határidőn belül a felszólaló állításainak alátámasztására tényeket, bizonyítékokat és érveket terjeszthet elő.” |
5. |
E rendelet 76. cikkének (2) bekezdése szerint: „Az [OHIM] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.” |
B – A 2868/95 rendelet
6. |
A 2868/95/EK rendelet ( 6 ) 15. szabályának (2) bekezdésében a következő szerepel: „A felszólalásnak a következőket kell tartalmaznia: […]
[…]
[…]” |
7. |
E rendelet 19. szabálya szerint:
|
8. |
E rendelet 20. szabályának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ha a 19. szabály (1) bekezdésében említett határidő lejártáig a felszólaló nem bizonyítja a korábbi védjegyének vagy jogának meglétét, érvényességét és oltalmi hatályát [helyesen: fennállását, érvényességét és az oltalom terjedelmét], […] a felszólalást elutasítják mint megalapozatlant.” |
9. |
A 2868/95 rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ha a fellebbezés a felszólalási osztályok egyikének határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a rendeletben és e szabályokban megállapított vagy a felszólalási osztály által a rendelettel és e szabályokkal összhangban megadott határidőn belül benyújtott tényekre és bizonyítékokra korlátozza a fellebbezés vizsgálatát, kivéve ha a fellebbezési tanács úgy véli, hogy a [207/2009/EK] rendelet [76]. cikkének (2) bekezdése értelmében további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat kell figyelembe venni.” |
III – A jogvita előzményei
10. |
2008. október 23‑án J. C. Rubio Ferrer és A. Rubio Ferrer a „Bugui va” szóelemeket tartalmazó ábrás közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtottak be az OHIM‑hoz egyes, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 31., 35. és 39. osztályba tartozó termékek és szolgáltatások tekintetében. |
11. |
2009. augusztus 10‑én Grau Ferrer felszólalással élt e lajstromozással szemben az alábbi két, korábbi védjegyre hivatkozással, amelyek a „Bugui” szóelemet tartalmazó ábrás megjelölésből állnak:
|
12. |
2010. december 21‑én az OHIM felszólalási osztálya részben helyt adott a felszólalásnak. |
13. |
Egyrészről elutasította a spanyol védjegyre alapozott felszólalást, miután megállapította, hogy a kérelmező a megjelölt határidőn belül nem nyújtott be az e védjegy megjelölését tartalmazó, és ezáltal annak fennállását bizonyító dokumentumot. Másrészről részben helyt adott a közösségi védjegyre alapozott felszólalásnak, figyelemmel a bejelentett védjeggyel való összetévesztés veszélyére, egyes bejelentett termékek tekintetében. |
14. |
E döntés ellen két fellebbezést nyújtottak be: Grau Ferrer 2011. február 10‑én, J. C. Rubio Ferrer és A. Rubio Ferrer pedig 2011. február 14‑én. |
15. |
Az OHIM negyedik fellebbezési tanácsa a vitatott határozattal helyt adott J. C. Rubio Ferrer és A. Rubio Ferrer fellebbezésének, míg Grau Ferrer fellebbezését elutasította. |
16. |
A spanyol védjegyre alapozott felszólalást illetően a fellebbezési tanács megerősítette a felszólalási osztály határozatát, miszerint nem nyújtottak be az e védjegy fennállására vonatkozó bizonyítékot. |
17. |
A közösségi védjegyre alapozott felszólalást illetően a fellebbezési tanács – ellentétben a felszólalási osztállyal – úgy vélte, hogy a benyújtott bizonyítékok nem voltak elegendők annak bizonyítására, hogy e védjegy olyan tényleges használat tárgyát képezte, amely nem érinti annak megkülönböztető képességét. Következésképpen hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát, és a Grau Ferrer által benyújtott fellebbezést teljes egészében elutasította. |
IV – A megtámadott ítélet
18. |
A Törvényszék Hivatalához 2012. december 18‑án benyújtott keresetével Grau Ferrer a vitatott határozat hatályon kívül helyezését kérte. |
19. |
Keresetének alátámasztására az alábbi három jogalapra hivatkozott: először is a 207/2009/EK rendelet 75. és 76. cikkének, valamint a 2868/95/EK rendelet 50. szabályának megsértésére, másodszor a korábbi közösségi védjegy tényleges használatának téves értékelésére, és harmadszor az összetévesztés veszélyének téves értékelésére. |
20. |
A Törvényszék az első jogalapnak a megtámadott ítélet 17–52. pontjában helyt adott, azzal az indokkal, hogy a spanyol védjegyre alapozott felszólalást illetően a fellebbezési tanács elmulasztotta a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből, valamint a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből eredő mérlegelési jogkörének gyakorlását. |
21. |
A Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács feladata annak – megfelelő indokolás melletti – eldöntése, hogy a korábbi spanyol védjegy érvényességének bizonyítéka figyelembe vehető‑e annak ellenére, hogy ezt a bizonyítékot első alkalommal tárják elé, és amely ebből következően késedelmesen előterjesztettnek minősül. |
22. |
Ezen eljárásjogi jogsértés joghatásait illetően a Törvényszék kifejtette, hogy nem az ő feladata annak első alkalommal történő vizsgálata, hogy a korábbi védjegy érvényességére vonatkozóan késedelmesen előterjesztett bizonyíték figyelembe vehető‑e, mivel ezt az értékelést a fellebbezési tanácsnak kell elvégeznie a vitatott határozat hatályon kívül helyezését követően általa meghozott határozat keretein belül. |
23. |
Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 72–88. pontjában helyt adott a második jogalapban foglalt harmadik kifogásnak is, miután a korábbi közösségi védjegyre alapozott felszólalás tekintetében megállapította, hogy a Grau Ferrer által az OHIM‑hoz a tényleges használatra vonatkozóan benyújtott bizonyíték elegendő volt, mivel olyan megjelölésekre vonatkozott, amelyek összességükében megegyeztek e korábbi védjegy lajstromozott alakjával. |
24. |
Következésképpen a Törvényszék a harmadik jogalap vizsgálatának szükségessége nélkül hatályon kívül helyezte a vitatott határozatot. |
V – A felek kérelmei
25. |
Fellebbezésében az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és – amennyiben helyt ad a fellebbezésnek – utasítsa el a vitatott határozat ellen benyújtott keresetet, vagy ennek hiányában utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, valamint Grau Ferrert kötelezze a költségek viselésére. A Törvényszék előtti eljárás egyéb felei nem nyújtottak be kérelmet. |
VI – Elemzés
26. |
Az OHIM három fellebbezési jogalapra hivatkozik. |
27. |
Az első és a második jogalap – két különböző szempontból – a fellebbezési tanács késedelmesen előterjesztett bizonyíték elfogadására vonatkozó jogkörét megállapító rendelkezések, nevezetesen a 207/2009/EK rendelet 76. cikke (2) bekezdésének, valamint a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdésének megsértésére hivatkozik. |
28. |
Elemzésemet e két jogalapra fogom összpontosítani. A 207/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának megsértésére vonatkozó harmadik jogalapot ugyanis mint elfogadhatatlant – az alábbiakban röviden kifejtendő okok miatt –azonnal el kell utasítani. |
A – A megtámadott ítélet indokolásáról
29. |
Elsődlegesen úgy vélem, hogy a megtámadott ítéletnek az első és második jogalap által támadott 43–46. pontjában foglalt indokokra vonatkozó téves indokolás hivatalbóli megállapításának van helye. |
30. |
A Törvényszék ezekben a pontokban válaszolt az OHIM azon érvelésére, miszerint a fellebbezési tanácsnak jogában áll mérlegelési jogköre gyakorlását mellőzni, amennyiben a késedelmesen előterjesztett bizonyíték teljes mértékben új, és nem pusztán kiegészítő jellegű. |
31. |
A Törvényszék e tekintetben megállapítja, hogy a fellebbezési tanács a szóban forgó bizonyítékot elutasította „annak vizsgálata nélkül, hogy az új vagy kiegészítő bizonyítéknak minősül‑e” (a megtámadott ítélet 43. pontja), és hogy egyébiránt ez a bizonyíték nem volt „teljes mértékben új” (ezen ítélet 44. pontja). Ezután a Törvényszék megállapítja, hogy „függetlenül attól, hogy [a szóban forgó okirat] kiegészítő jellegű‑e vagy sem”, a fellebbezési tanács jogkörrel bír annak figyelembevételére (45. pont), és visszautasítja az OHIM azon érvelését, miszerint az új bizonyítékok e mérlegelési jogkörből ki lennének zárva (az említett ítélet 46. pontja). |
32. |
Álláspontom szerint ezen indokok logikai sorrendje nem következik egyértelműen a megtámadott ítéletben foglalt indokolásból. |
33. |
Egyrészről ugyanis a Törvényszék kifogásolja, hogy a fellebbezési tanács annak vizsgálata nélkül utasította el a szóban forgó bizonyítékot, hogy az „új vagy kiegészítő”‑e, és megállapítja, hogy a fenti bizonyíték nem volt „teljes mértékben új” (a megtámadott ítélet 43. és 44. pontja). Másrészről a Törvényszék rámutat, hogy „ezen felül” ennek a kérdésnek nincs jelentősége, mivel a hivatkozott rendelkezéseket az „okirat kiegészítő jellegétől függetlenül” alkalmazni kell, és az ugyanúgy vonatkozik az „új bizonyítékokra” is (az említett ítélet 45. és 46. pontja). |
34. |
Mivel a fenti két jogalap egymásnak ellentmondó, úgy kell tekinteni, hogy a kettő közül az egyik a meghatározó, a másik felesleges. |
35. |
A Törvényszék ugyanis elmulasztotta az OHIM azon érvének egyértelmű megválaszolását, miszerint a fellebbezési tanácsok nem rendelkeznek mérlegelési jogkörrel új bizonyíték előterjesztése esetén, és következésképpen elmulasztotta az általa alkalmazni kívánt eljárási szabály tartalmának megmagyarázását is. |
36. |
Mindazonáltal megjegyzem, hogy a téves indokolás nem vezet a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez, amennyiben annak rendelkező része egyéb jogi indokok alapján megalapozottnak tekinthető. ( 7 ) A jelen esetben álláspontom szerint ez a helyzet áll fenn. ( 8 ) |
B – A 207/2009/EK rendelet 76. cikke (2) bekezdésének, valamint a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdésének megsértéséről (a fellebbezés első és második jogalapja)
37. |
Első jogalapjában az OHIM azt állítja, hogy a Törvényszék téves kritériumokra támaszkodott annak megállapításakor, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyíték nem volt „teljes mértékben új” (a megtámadott ítélet 43. és 44. pontja). Második jogalapjában az OHIM kifogásolja a megtámadott ítélet azon indokolását, miszerint a fellebbezési tanács mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyítékot elfogadja‑e, függetlenül annak vizsgálatától, hogy az új‑e (az említett ítélet 45. és 46. pontja). |
38. |
Javasolom e két jogalap sorrendjének megfordítását, és mindenekelőtt annak a kérdésnek a vizsgálatát, hogy a felszólalási eljárásokban a fellebbezési tanácsok rendelkeznek‑e mérlegelési jogkörrel a teljes mértékben új bizonyítékok felhasználása tekintetében. |
1. Az ítélkezési gyakorlat áttekintése
39. |
A fellebbezés első és második jogalapján alapuló jogvita lényegében az OHIM kontra Kaul ítélet ( 9 ), valamint az abból eredő ítélkezési gyakorlat értelmezésére vonatkozik. |
40. |
Ebben az ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a 40/94/EK rendelet ( 10 ) – jelenleg a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdésében szereplő – 74. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy fő szabályként és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges a határidők lejárta után, amelyekhez a fenti rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van. ( 11 ) |
41. |
Ez a rendelkezés nem biztosíthat feltétlen jogot az eljáró fél számára, hanem kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az OHIM‑ot, amelyet annak egyrészről a bizonyíték relevanciájának, másrészről az eljárás szakaszának és az előterjesztést jellemző egyéb körülményeknek figyelembevételével kell gyakorolnia. ( 12 ) |
42. |
E mérlegelési jogkör tényleges, objektív és indokolt gyakorlásának hiánya olyan szabálytalanságnak minősül, amely a döntés hatályon kívül helyezését vonhatja maga után. ( 13 ) |
43. |
A 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdését az OHIM valamennyi fórumára alkalmazni kell. |
44. |
Ebből következik, hogy az OHIM fellebbezési tanácsai az elsőfokú eljárás során főszabály szerint nincsenek megszabott határidőkhöz kötve, és a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkörük értelmében lehetőségük van késedelmesen előterjesztett bizonyítékot elfogadni, feltéve hogy e jogkörüket ténylegesen, objektíven és indokoltan gyakorolják. |
45. |
A felszólalási eljárások tekintetében ez a megfontolás kifejezetten következik a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből, mely szerint a fellebbezési tanács a rendeletben és e szabályokban megállapított vagy a felszólalási osztály által a rendelettel és e szabályokkal összhangban megadott határidőn belül benyújtott tényekre és bizonyítékokra korlátozza a fellebbezés vizsgálatát, kivéve ha a fellebbezési tanács úgy véli, hogy a 207/2009/EK rendelet 74. cikkének (2) bekezdése értelmében „további vagy kiegészítő” ( 14 ) tényeket és bizonyítékokat kell figyelembe venni. |
46. |
Az OHIM kontra Kaul ítélet ( 15 ) nem tér ki arra a kérdésre, hogy a fellebbezési tanács a határidőn túl előterjesztett bizonyítékokat akkor is elfogadhatja‑e, ha azok első alkalommal felhozott bizonyítéknak minősülnek abban az értelemben, hogy a megszabott határidőn belül nem nyújtottak be releváns bizonyítékot. |
47. |
A Bíróság ezt a kérdést egyrészről a védjegy használatának igazolására, másrészről a védjegy fennállásának, érvényességének, és oltalma terjedelmének bizonyítására vonatkozó ügyekben vizsgálta. |
48. |
A használat igazolására vonatkozóan a Bíróság a New Yorker SHK Jeans kontra OHIM ítéletben ( 16 ) kimondta, hogy ha az érintett védjegy használatát semmilyen módon nem bizonyították az OHIM által megjelölt határidőn belül, ez utóbbi hivatalból elutasítja a felszólalást. Ezzel szemben, amennyiben a megjelölt határidőn belül egyes releváns bizonyítékokat előterjesztettek, további bizonyítékok késedelmes előterjesztése lehetséges, és az a 207/2009/EK rendelet 76. cikke (2) bekezdésében foglalt mérlegelési jogkör hatálya alá esik. |
49. |
A Centrotherm Systemtechnik kontra centrotherm Clean Soultions és Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM ítéletekben ( 17 ) a Bíróság a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének fenti értelmezését követte a védjegy használatának igazolására vonatkozóan egy megszűnés megállapítása iránti eljárás keretein belül. A Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó mérlegelési jogkör gyakorlásának feltétele, hogy olyan további bizonyítékokról legyen szó, amelyeket a megjelölt határidőn belül előterjesztett releváns bizonyítékok kiegészítéseként nyújtanak be. |
50. |
A védjegy fennállásának, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítására vonatkozóan a Bíróság a Rintisch kontra OHIM ítéletekben kimondta, hogy az OHIM fellebbezési tanácsa a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből és a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése céljából, hogy figyelembe kell‑e venni azokat a „további vagy kiegészítő” tényeket és bizonyítékokat, amelyeket határidőn belül nem terjesztettek elő. ( 18 ) |
51. |
Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság e tekintetben nem követte Sharpston főtanácsnok ezen ügyekre vonatkozó indítványát ( 19 ), amely hangsúlyozta egyrészről a használat igazolása, másrészről a védjegy fennállásának, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítása közötti különbségeket. Ez utóbbi kategória tekintetében a bizonyítási küszöböt a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya tartalmazza, amely többek között előírja a korábbi védjegy lajstromozási okiratának benyújtását. Sharpston főtanácsnok álláspontja szerint, mivel a felszólalás keretein belül egyértelműen elengedhetetlennek minősített okiratról van szó, nincs lehetőség annak megvitatására, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyíték új vagy kiegészítő jellegű‑e. A korábbi védjegy lajstromozását tanúsító okiratot a fellebbezési szakaszban semmilyen esetben nem lehet figyelembe venni. |
52. |
E megközelítés teljes elutasítása mellett ugyanakkor a Bíróság figyelembe vette a szóban forgó bizonyíték kategóriájának különös jellegét, azaz azt a tényt, hogy a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában felsorolt okiratokról volt szó. |
53. |
A Bíróság kifejtette, hogy a szóban forgó bizonyítékfajta tekintetében a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkört megszorítóan kell gyakorolni, és a bizonyítékok késedelmes előterjesztése csak akkor fogadható el, ha azt a bizonyító fél érdekkörében felmerülő körülmények igazolják. ( 20 ) E tekintetben a Bíróság eltávolodott azon megközelítéstől, miszerint a bizonyíték 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése szerinti elfogadásának nem feltétele a késedelem igazolása. ( 21 ) |
2. A fellebbezési tanácsok mérlegelési jogkörének terjedelme teljes mértékben új bizonyíték esetén
54. |
A védjegy használatának igazolására vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése nem teszi lehetővé a fellebbezési tanács számára olyan, teljes mértékben új bizonyíték figyelembevételét, amelyet késedelmesen terjesztettek elő – amennyiben a megjelölt határidőn belül semmilyen releváns bizonyítékot nem nyújtottak be. |
55. |
Úgy vélem, az OHIM által a jelen fellebbezésben kifejtettekhez hasonlóan, hogy az érintett rendelkezés ugyanezen értelmezését kell elfogadni a védjegy fennállásának, érvényességének és oltalma terjedelmének bizonyítása során is. |
56. |
Ezt a megközelítést támasztja alá mindenekelőtt a vonatkozó rendelkezések rendszere is. |
57. |
A 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése ugyanis e rendelet rendszerén belül horizontális szerepet ellátó szabályt tartalmaz, amennyiben azt az érintett eljárás jellegétől függetlenül alkalmazni kell. |
58. |
Nem látom indokát a bizonyíték jellege szerinti megkülönböztetésnek a bizonyíték alkalmazása során. |
59. |
E tekintetben álláspontom szerint nincs lényeges különbség a 2868/95/EK rendelet 22. szabálya szerinti védjegyhasználat igazolása, és a védjegy fennállásának, érvényességének és az oltalom terjedelmének ugyanezen rendelet 19. szabályának (2) bekezdésében foglalt bizonyítéka között. |
60. |
Sőt mi több, még bizonyos összehasonlítás is létezik a bizonyítékok e két kategóriája között, a közismert védjegy vagy jóhírnevű védjegy fenti rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének b) és c) pontjában foglalt bizonyítéka vonatkozásában. A védjegy jóhírnevét tanúsító bizonyítékok megegyezhetnek a védjegy használatának igazolását célzó bizonyítékokkal, ami teljes mértékben igazolja, hogy mindkét esetet azonos módon kell kezelni. |
61. |
Ezen túlmenően a 207/2009/EK rendelet 76. cikke (2) bekezdésének a bizonyíték fajtájától független, egységes értelmezését e rendelkezés célja álláspontom szerint teljes mértékben megerősíti. |
62. |
Az érintett rendelkezés ugyanis kettős célt követ. Egyrészről ösztönzi a feleket a határidők betartására, mivel a bizonyíték késedelmes előterjesztésével az elutasítás kockázatával néznek szembe. Másrészről fenntartja az OHIM jogkörét a késedelmesen előterjesztett, de releváns bizonyíték figyelembevételére a jogbiztonság és a gondos igazgatás érdekében. ( 22 ) |
63. |
A szóban forgó mérlegelési jogkör gyakorlása során az OHIM‑nak az eljárási határidők kettős szerepére is figyelemmel kell lennie, amelyek egyrészről az eljárások megfelelő lefolytatásának biztosítását szolgálják, másrészről lehetővé teszik a felek közötti eljárásokban a védelemhez való jog biztosítását. |
64. |
Álláspontom szerint valamennyi megállapítás azonos módon vonatkozik a védjegy használatának igazolására és a fennállás, érvényesség és az oltalom terjedelmének bizonyítására. |
65. |
A fellebbezési szakaszban – egy olyan helyzetben, amikor az erre eredetileg megjelölt határidőn belül releváns bizonyíték nem került előterjesztésre – pusztán a korábbi jog fennállására, érvényességére és az oltalom terjedelmére vonatkozó bizonyíték elfogadásának a lehetősége is jelentős mértékben csökkentené a fél indíttatását e határidő betartására. |
66. |
Ezenfelül a késedelmesen előterjesztett bizonyíték fenti körülmények közötti elfogadása jelentős egyenlőtlenséget eredményezne a felek között, mivel lehetővé tenné a felszólaló fél számára, hogy a korábbi jogosultságának fennállására, érvényességére és az oltalom terjedelmére vonatkozó jogvitát teljes egészében a fellebbezési szakaszba helyezze át. |
67. |
Így az eljárási határidők rendszerének megkérdőjelezése nélkül, melynek célja többek között a felek közötti egyenlőség biztosítása, egy teljes mértékben új bizonyíték álláspontom szerint a fellebbezési szakaszban nem vehető figyelembe. |
68. |
Végül meg kell vizsgálni, hogy ez a megoldás összeegyeztethető‑e a Rintisch kontra OHIM ítéleteket ( 23 ) alátámasztó alapelvekkel. |
69. |
Ezen ítéletekben a Bíróság megállapította, hogy a korábbi védjegy érvényességének bizonyítása körében a fellebbezési tanács a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése céljából, hogy figyelembe kell‑e venni azokat a „további vagy kiegészítő” tényeket és bizonyítékokat, amelyeket határidőn belül nem terjesztettek elő. ( 24 ) |
70. |
Először is megjegyzem, hogy a Rintisch kontra OHIM ítéletek ( 25 ) eljárási nyelvi, azaz angol változatai, csakúgy mint a többi nyelvi változat többsége – kivéve, ha nem tévedek, a spanyol, a francia, román és finn nyelvi változatot – nem „új vagy kiegészítő”, hanem „további vagy kiegészítő” tényekre és bizonyítékokra hivatkozik. ( 26 ) |
71. |
A Rintisch kontra OHIM ítéletek ( 27 ) érintett pontjainak egyes nyelvi változatai közötti fenti eltérés, amely a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdéseinek nyelvi változatai között fennálló ugyanilyen eltérésből ered, kételyeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezés nem teszi‑e lehetővé a fellebbezési tanácsok számára a késedelmesen előterjesztett bizonyíték elfogadását, ideértve a teljes mértékben új bizonyíték esetét is. |
72. |
Ebben az esetben azonban ez nem így van. |
73. |
Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy uniós jogi rendelkezés valamely nyelvi változatának megfogalmazása nem szolgálhat e rendelkezések értelmezésének kizárólagos alapjául. A nyelvi változatok közötti eltérés esetén a kérdéses rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell – egységesen – értelmezni, amelybe az tartozik. ( 28 ) |
74. |
A jelen esetben a 2868/95/EK rendelet felszólalási eljárásokra alkalmazandó 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése kizárólag a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdésére tesz utalást. Mivel végrehajtási rendeleti rendelkezésről van szó, a fenti 50. szabály nem tekinthető a szóban forgó mérlegelési jogkör forrásának, és az nem terjesztheti ki a fellebbezési tanácsok által a 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdése értelmében gyakorolt jogkör terjedelmét sem. |
75. |
Márpedig, amint arra korábban már rámutattam, ez utóbbi rendelkezést – annak céljára és szövegkörnyezetére tekintettel – a szóban forgó bizonyíték jellegétől függetlenül egységesen kell értelmezni. |
76. |
Ennélfogva a 2868/95/EK rendelet 50. szabálya (1) bekezdése harmadik albekezdéseinek nyelvi megfogalmazásai között fennálló eltéréseket, amelyek a Rintisch kontra OHIM ítéletek ( 29 ) kérdéses pontjait is érintik, úgy kell feloldani, hogy a fellebbezési tanácsoknak a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogköre kizárólag a kiegészítő bizonyítékok figyelembevételére vonatkozik, és nem terjed ki arra az esetre, amikor a megjelölt határidőn belül semmilyen releváns bizonyítékot nem terjesztettek elő. |
3. Ezen értelmezés alkalmazása a fellebbezés második jogalapjának elemzésére
77. |
Második jogalapjában az OHIM arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 45. és 46. pontjában azt állapította meg, hogy a fellebbezési tanács a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése értelmében az új bizonyítékok tekintetében is mérlegelési jogkörrel rendelkezik. |
78. |
A fent kifejtett észrevételeimre tekintettel az OHIM ezen álláspontja megalapozott. |
79. |
Következésképpen a megtámadott ítélet jogi hibában szenved, amennyiben a Törvényszék ezen ítélet 45. és 46. pontjában azt állapította meg, hogy a szóban forgó mérlegelési jogkör attól függetlenül gyakorolható, hogy a bizonyíték kiegészítő jellegű‑e, és az az új bizonyítékokra is kiterjed. |
80. |
Emlékeztetek ugyanakkor arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben a Törvényszék valamely ítéletének indokolása az uniós jogot sérti, de rendelkező része egyéb jogi indokok miatt megalapozottnak bizonyul, ez a jogsértés nem vonhatja maga után az ítélet hatályon kívül helyezését. ( 30 ) |
81. |
E tekintetben megjegyzem, hogy az elsőfokú kérelem első jogalapjának elfogadhatósága érdekében a Törvényszék nemcsak a szóban forgó indokot fogadta el, hanem azt a tényt is figyelembe vette, hogy a fellebbezési tanács a kérdéses bizonyítékot annak vizsgálata nélkül vetette el, hogy az „kiegészítőnek” tekinthető‑e, vagy sem (a megtámadott ítélet 43. pontja). |
82. |
Az általam kifejtett megközelítés értelmében ugyanakkor a fellebbezési tanácsnak a jelen ügyben a 207/2009/EK rendelet 76. cikke (2) bekezdésének alkalmazása körében meg kellett volna vizsgálnia, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyítékot kiegészítőnek lehet‑e tekinteni. |
83. |
A szóban forgó késedelmes bizonyíték kiegészítő jellege vizsgálatának elmulasztásával a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdését. |
84. |
Ezért a Törvényszék ennek megfelelő megállapítását e tisztán jogi indokkal meg lehet erősíteni, amely a megtámadott ítélet 43. pontjában szereplő indok helyébe léphet. |
4. Ezen értelmezés alkalmazása a fellebbezés első jogalapjának elemzésére
85. |
Az OHIM első jogalapjában arra hivatkozik, hogy a kérdéses késedelmesen előterjesztett bizonyítékot nem lehet kiegészítőnek tekinteni, és hogy a Törvényszék az ezzel ellentétes megállapítása alátámasztására téves szempontokat vett figyelembe a megtámadott ítélet 43. és 44. pontjában. |
86. |
A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy Grau Ferrer, az OHIM előtt felszólalóként eljáró fél, az erre megjelölt határidőn belül benyújtotta spanyol védjegyének lajstromozási okiratát, amely azonban hiányos volt, mert nem tartalmazta a védjegy grafikus ábrázolását, és annak színeiről csak említést tett. A szóban forgó megjelölés fekete‑fehér változatban szerepelt a felszólalási osztályhoz benyújtott felszólalási indokolásban. A megjelölést tartalmazó hiánytalan hivatalos okiratot késedelmesen, a fellebbezési tanácshoz nyújtották be. |
87. |
A megtámadott ítélet 44. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az első alkalommal a fellebbezési tanácshoz benyújtott hivatalos grafikus ábrázolás nem volt „teljes mértékben új”, mivel annak fekete‑fehér ábrázolása szerepelt a felszólalási osztály előtt fekvő iratokban, és hogy a hiányos lajstromozási okirat említést tett a színeiről. |
88. |
Az OHIM arra hivatkozik, hogy a korábbi védjegy grafikus ábrázolása releváns bizonyíték a felszólalási eljárásban, mivel csak ennek alapján lehet beazonosítani a korábbi ábrás védjegy oltalmának pontos tárgyát és terjedelmét – ilyen ábrázolás hiányában a védjegy oltalmának terjedelmét nem lehet megfelelően megállapítani. |
89. |
E tekintetben az OHIM – álláspontom szerint jogosan – megjegyzi, hogy a megjelölés azonosítását hivatalos módon, a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában kifejezetten említett okirat, a jelen esetben a lajstromozási okirat segítségével kell elvégezni. |
90. |
Ennélfogva a grafikus ábrázolásnak az OHIM‑hoz benyújtott iratok közé való egyszerű beillesztése nem tekinthető releváns bizonyítéknak, mivel az ehhez szükséges bizonyítási eszközöket a 2868/95/EK rendelet 19. szabályának (2) bekezdése kifejezetten felsorolja. |
91. |
Mindazonáltal nem győzött meg az OHIM azon álláspontja, miszerint a hiányos igazolás kiegészítése céljából késedelmesen előterjesztett hivatalos grafikus ábrázolást semmi esetre sem lehet kiegészítő bizonyítéknak tekinteni. |
92. |
Természetesen nehéz lenne különbséget tenni az eredeti és a kiegészítő bizonyíték között, ha a 2868/95/EK rendelet 19. szabályának (2) bekezdésében foglalt bizonyítékokról van szó. |
93. |
Álláspontom szerint ugyanakkor a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkör fellebbezési tanács általi alkalmazásához elegendő, hogy az érintett fél a megjelölt határidőn belül egyes, a korábbi jogosultság fennállására, érvényességére, és az oltalom terjedelmére vonatkozó bizonyítékokat terjesszen elő a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdésének megfelelően, még akkor is, ha ezek a bizonyítékok nem elégségesek valamennyi fenti tény bizonyításához. |
94. |
Ez a megközelítés összhangban áll a Bíróság által a Rintisch kontra OHIM ítéletekhez ( 31 ) vezető ügyekben követett megközelítéssel, amelyekben a felszólaló benyújtotta ugyan a korábbi védjegy lajstromozási okiratát, de az annak megújítására vonatkozó bizonyítékot csak a fellebbezési szakaszban csatolta, így a védjegy érvényességének bizonyítéka késedelmesen került előterjesztésre. |
95. |
Ez az eset magában foglalja azt a – Törvényszék ítélkezési gyakorlatában szereplő – eshetőséget is, amikor a felszólaló benyújtja a lajstromozási okiratot, de azt a megjelölt határidőben elmulasztja kiegészíteni a tulajdonátruházás bizonyítékával, és így a korábbi jog jogosultjára vonatkozó bizonyíték előterjesztése késedelmesnek minősül. ( 32 ) |
96. |
Az OHIM maga is elismeri, hogy egy hiányos bizonyítékot csak akkor lehet relevánsnak tekinteni, amennyiben az kizárólag a 2868/95/EK rendelet 19. szabálya (2) bekezdésében foglalt valamely elemre, így a védjegy érvényességére, oltalma terjedelmére, vagy a felszólaló felszólalási jogosultságára vonatkozik. Az OHIM ugyanis fellebbezésében kifejti, hogy a Rintisch kontra OHIM ítéletek ( 33 ) alapjául szolgáló tényállásban a megjelölt határidőn belül benyújtott lajstromozási okiratok relevánsak voltak, legalábbis a korábbi védjegy azonosítása és oltalma terjedelmének bizonyítása szempontjából, noha e védjegy érvényességét nem bizonyították. |
97. |
Véleményem szerint az elégtelen, jóllehet releváns bizonyítékra vonatkozó fenti elemzés arra az esetre – így a jelen esetre – is érvényes, amikor a felszólaló hiányos, a védjegy grafikus ábrázolását nem tartalmazó lajstromozási okiratot nyújtott be, így a lényeges bizonyíték a korábbi védjegy fennállására, szóelemére és jogosultjára korlátozódik, de annak tárgyát és az oltalom terjedelmét pontosan és releváns módon nem bizonyították. |
98. |
Ez az indokolás – amely felválthatja a megtámadott ítélet OHIM által kifogásolt téves indokolását – annak megállapításához vezet, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 40. pontjában helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a fellebbezési tanács nem utasíthatta volna el a szóban forgó bizonyítékot annak vizsgálata nélkül, hogy az kiegészítő jellegűnek tekinthető‑e, és adott esetben az a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában késedelmes volta ellenére is megengedhető‑e. |
5. Közbenső következtetés
99. |
A fenti megfontolások összességéből következik, hogy – noha a megtámadott ítélet 43–46. pontjában szereplő indokolás téves – a következtetést, amelyre a Törvényszék az ítélet 40. pontjában jutott, miszerint a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a 207/2009/EK rendelet 76. cikkének (2) bekezdését, helyben kell hagyni. |
100. |
Ennélfogva azt indítványozom, hogy a Bíróság a fellebbezés első és második jogalapját utasítsa el. |
C – A 207/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának megsértéséről (a fellebbezés harmadik jogalapja)
101. |
A 207/2009/EK rendelet 15. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának értelmében a közösségi védjegy használatának minősül annak olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el. |
102. |
Azzal, hogy nem írja elő, hogy szigorúan megegyezzen a kereskedelemben használt alak a védjegy lajstromozott alakjával, annak lehetővé tételét célozza, hogy a jogosult a megjelölés kereskedelmi célú hasznosítása során alkalmazhassa annak variációit, amelyek a megjelölés megkülönböztető képességének módosítása nélkül lehetővé teszik annak a változó piaci viszonyokhoz való igazodását. ( 34 ) |
103. |
E rendelkezés alkalmazásakor a Törvényszék az elsőfokú kereset második jogalapjának elemzése során, a megtámadott ítélet 82–86. pontjában megállapította, hogy a Grau Ferrer által a korábbi közösségi védjegy tényleges használatának bizonyítására felhasznált megjelölések nem érintették annak megkülönböztető képességét, mivel a szóban forgó eltérések „elhanyagolható mértékű változtatásnak” minősülnek, vagy „nagyon kis mértékben megkülönböztető jellegűek”, és a használt megjelölések „összességükben megegyeznek” a lajstromozott védjeggyel. |
104. |
Az OHIM álláspontja szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot e rendelkezésnek a megtámadott ítélet 83–85. pontjában történő alkalmazásakor, mivel az összehasonlított megjelölések egyes elemeit elhanyagolhatónak minősítette, miközben nem vizsgálta meg, hogy az egyes elemek módosítása a lajstromozott védjegy teljes megváltoztatását vonja‑e maga után, következésképpen nem folytatta le a használt megjelölések átfogó értékelését. |
105. |
Megjegyzem, hogy a megtámadott ítélet 83–85. pontjaiban szereplő azon megállapítások, amelyekben a Törvényszék az egyes használt megjelölések által keltett összbenyomást a megkülönböztető jegyekre tekintettel összehasonlította a lajstromozott védjegy által keltett összbenyomással, ténymegállapító értékelésnek minősülnek. |
106. |
Az OHIM érvelése ezért elfogadhatatlan, mivel arra irányul, hogy a Bíróság a tényállás saját maga által elvégzett értékelését a Törvényszék által elvégzett értékeléssel helyettesítse, anélkül hogy végeredményben a tények és bizonyítékok elferdítésére hivatkozna. ( 35 ) |
107. |
Más lenne a helyzet abban az esetben, ha meg lehetne állapítani, hogy a Törvényszék – noha emlékeztetett a megjelölések összbenyomáson alapuló értékelésének szükségességére – valójában nem végzett átfogó értékelést. ( 36 ) |
108. |
Ezt az eshetőséget szigorúan kell értelmezni az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikke első albekezdésének hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében, amely nem teszi lehetővé a Törvényszék szankcionálását a tények szabad mérlegelése miatt. |
109. |
Bevallom, hogy a megtámadott ítélet 66. pontjában található, az alábbiakban beszúrt megjelöléseket áttekintve kérdések merülhetnek fel a Törvényszék 86. pontban tett megállapításának pontosságát illetően, miszerint a használt megjelölések „összességükben megegyeznek” a lajstromozott védjeggyel: |
Használt megjelölések |
Lajstromozott védjegy |
|
|
110. |
Ennek ellenére az OHIM érvei álláspontom szerint nem alkalmasak annak megállapítására, hogy a megtámadott ítélet világos megfogalmazása ellenére a Törvényszék valójában nem végezte el a megjelölések összbenyomáson alapuló átfogó elemzését oly módon, hogy az téves jogalkalmazás megállapítását tenné lehetővé. |
111. |
Annak a kérdésnek a Törvényszék általi vizsgálata, hogy a lajstromozott védjegy változatai változtatnak‑e annak megkülönböztető képességén, nem tekinthető jogértelmezésnek, és ennélfogva azt a fellebbezésben nem lehet kétségbe vonni a Törvényszék ténymegállapítási hatáskörének csorbítása nélkül. |
112. |
Következésképpen azt indítványozom, hogy a Bíróság a harmadik jogalapot mint elfogadhatatlant, és ebből következően a fellebbezést teljes egészében utasítsa el. |
113. |
Mivel az OHIM valamennyi jogalapja tekintetében pervesztes lett, és a Törvényszék előtt eljáró többi fél nem terjesztett elő észrevételeket, a Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (1) bekezdése és 138. cikkének (1) bekezdése alapján javasolom, hogy a Bíróság kötelezze az OHIM‑ot saját költségei viselésére. |
VII – Végkövetkeztetések
114. |
A fenti megfontolások összességére tekintettel azt indítványozom, hogy a Bíróság a fellebbezést utasítsa el, és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) kötelezze a költségek viselésére. |
( 1 ) Eredeti nyelv: francia.
( 2 ) T‑543/12, EU:T:2014:911 (a továbbiakban: megtámadott ítélet).
( 3 ) A 2012. október 11‑i határozat (R‑274/2011‑4. és R‑520/2011‑4. sz. egyesített ügyek, a továbbiakban: vitatott határozat).
( 4 ) A közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.).
( 5 ) OHIM kontra Kaul ítélet (C‑29/05 P, EU:C:2007:162); New Yorker SHK Jeans kontra OHIM ítélet (C‑621/11 P, EU:C:2013:484); Centrotherm Systemtechnik kontra centrotherm Clean Solutions ítélet (C‑609/11 P, EU:C:2013:592); Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM ítélet (C‑610/11 P, EU:C:2013:593); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 6 ) A 2005. június 29‑i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL 2005. L 172., 4. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) (a továbbiakban: 2868/95 rendelet).
( 7 ) Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet (C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 47. pont); Biret International kontra Tanács ítélet (C‑93/02 P, EU:C:2003:517, 60. pont).
( 8 ) Lásd a jelen indítvány 99. pontját.
( 9 ) C‑29/05 P, EU:C:2007:162.
( 10 ) A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL L 11., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.).
( 11 ) OHIM kontra Kaul ítélet (C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 42. pont).
( 12 ) Uo. (43. és 44. pont).
( 13 ) Lásd különösen: Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM ítélet (C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 110. és 111. pont).
( 14 ) Ez a kifejezés a rendelet egyes nyelvi változataiban jelentős eltéréseket mutat, lásd a jelen indítvány 26. lábjegyzetét.
( 15 ) C‑29/05 P, EU:C:2007:162.
( 16 ) C‑621/11 P, EU:C:2013:484, 27–30. pont és 34. pont.
( 17 ) A 2868/95/EK rendelet 40. szabálya (5) bekezdésének második mondatában foglalt határidő tekintetében lásd: Centrotherm Systemtechnik kontra centrotherm Clean Solutions ítélet (C‑609/11 P, EU:C:2013:592); Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM ítélet (C‑610/11 P, EU:C:2013:593).
( 18 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C–122/12 P, EU:C:2013:628, 33. és 34. pont); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638, 32. és 33. pont); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639, 33. és 34. pont).
( 19 ) Sharpston főtanácsnok Rintisch kontra OHIM ügyekre vonatkozó indítványa (C‑120/12 P, EU:C:2013:311, C–121/12 P, EU:C:2013:312 és C‑122/12 P, EU:C:2013:313, 71–74. pont).
( 20 ) Lásd különösen: Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638, 40. és 41. pont).
( 21 ) Lásd különösen: Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM ítélet (C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 117. pont).
( 22 ) Lásd: OHIM kontra Kaul ítélet (C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 47. és 48. pont).
( 23 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628), Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 24 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628, 33. pont); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638, 32. pont); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639, 33. pont).
( 25 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628), Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 26 ) Így például a német („zusätzliche oder ergänzende Sachverhalte und Beweismittel”), spanyol („hechos y pruebas adicionales”), angol („additional or supplementary facts and evidence”), olasz („fatti e prove ulteriori o complementari”), litván („papildomi arba pridėtiniai faktai bei įrodymai”) vagy lengyel („dodatkowe lub uzupełniające fakty i dowody”) nyelvi változat.
( 27 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628), Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 28 ) Cricket St Thomas ítélet (C‑372/88, EU:C:1990:140, 18. és 19. pont); Brey‑ítélet (C‑140/12, EU:C:2013:565, 74. pont).
( 29 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628), Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 30 ) Lestelle kontra Bizottság ítélet (C‑30/91 P, EU:C:1992:252, 28. pont); FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 187. pont).
( 31 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 32 ) Lásd: You‑View.tv kontra OHIM ítélet – YouView TV (YouView+) (T‑480/13, EU:T:2014:591).
( 33 ) Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑122/12 P, EU:C:2013:628); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑120/12 P, EU:C:2013:638); Rintisch kontra OHIM ítélet (C‑121/12 P, EU:C:2013:639).
( 34 ) Lásd: Specsavers International Healthcare és társai ítélet (C‑252/12, EU:C:2013:497, 29. pont). Lásd analógia útján: Rintisch‑ítélet (C‑553/11, EU:C:2012:671, 21. és 22. pont).
( 35 ) Lásd különösen: Rossi kontra OHIM ítélet (C‑214/05 P, EU:C:2006:494, 26. pont); Alcon kontra OHIM ítélet (C‑412/05 P, EU:C:2007:252, 71. pont).
( 36 ) OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 37–43. pont).