1.

Olykor az egyének sorsa áll a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos problémák vizsgálatának középpontjában. A jelen ügyben, amelynek tárgyát az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalma képezi, nem ez a helyzet. Jóllehet végső soron a jelen ügy is egy magánszemély panaszából ered; az érdeklődés középpontjában azonban a valamely népcsoport egészét érintő, és e csoport valamennyi tagjának, valamint e csoporttagok szociális környezetének stigmatizálására alkalmas intézkedések általános és kollektív jellege áll.

2.

Konkrétan arról a bulgáriai Dupnitsa városában – de nem csak ott – uralkodó gyakorlatról van szó, hogy a végső fogyasztók fogyasztásmérőit a túlnyomórészt romák lakta városrészekben körülbelül 6 méteres magasságban helyezik el, és ezáltal lehetetlenné teszik a szokásos módon történő leolvasásukat, míg ugyanezeket a fogyasztásmérőket máshol körülbelül 1,70 méteres magasságban szerelik fel, és ezáltal azok a fogyasztók által szabadon leolvashatók. E gyakorlat indokát a „romakerületekben” látszólag különösen gyakran előforduló, fogyasztásmérőkbe történő jogosulatlan beavatkozások és a jogtalan áramvételezés képezi.

3.

A Belov‑ügyre vonatkozó indítványomban ( 2 ) foglalkoztam első alkalommal behatóan e problémakörrel, és vizsgáltam meg azt az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalmának szempontjából. Ezzel kapcsolatban utaltam a romák társadalmi kirekesztésének kontextusára, valamint azokra a rendkívül kritikus szociális és gazdasági feltételekre, amelyek között e népcsoport Európában sok helyütt él.

4.

A jelen ügy lehetőséget kínál a korábbi megállapítások néhány ponton történő finomítására. Ez vonatkozik egyrészt az etnikai származáson alapuló közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés közötti elhatárolásra. Másrészt meg kell vizsgálni, hogy a nem a hátrányos helyzetbe hozott etnikai csoporthoz tartozó személyeket „járulékos hátrányos megkülönböztetés” (franciául: discrimination par association vagy discrimination par ricochet) érheti‑e az ismertetett gyakorlat útján, és ha igen, mennyiben. Kiegészítésképpen – mint már annak idején a Belov‑ügyben – a stigmatizáló jellegű kollektív intézkedések igazolásának lehetőségeiről is szó lesz.

5.

A jelen ügyben – a Belov‑ügytől eltérően ( 3 ) – már nem merülnek fel hatásköri vagy elfogadhatósági problémák, mert a kérdést előterjesztő bolgár szerv ez alkalommal teljesen vitathatatlanul az EUMSZ 267. cikk értelmében vett bíróság.

6.

Az ügy uniós jogi kereteit az Alapjogi Charta 21. cikke, valamint a 2000/43/EK irányelv ( 4 ) határozza meg. Kiegészítésképpen utalni kell még a 2006/32/EK irányelvre ( 5 ) és a 2009/72/EK irányelvre, ( 6 ) amelyek a villamos energia belső piacára és az energia‑végfelhasználás hatékonyságára vonatkozóan tartalmaznak szabályokat.

7.

1. cikke értelmében a 2000/43 irányelv célja

„a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] elleni küzdelem keretrendszerének kialakítása azzal a szándékkal, hogy az egyenlő bánásmód elve a tagállamokban megvalósuljon.”

8.

A 2000/43 irányelv 2. cikke többek között a következő fogalommeghatározásokat tartalmazza:

„(1)   Ennek az irányelvnek az alkalmazásában az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy nem állhat fenn közvetlen vagy közvetett, faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés].

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

(3)   Az (1) bekezdés értelmében a zaklatás megkülönböztetésnek [helyesen: hátrányos megkülönböztetésnek] minősül, amikor faji vagy etnikai származáshoz kapcsolódó nem kívánt magatartás történik azzal a céllal vagy hatással, hogy egy személy méltóságát megsértse, és megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezetet alakítson ki. Ebben az összefüggésben a zaklatás fogalma a tagállamok nemzeti jogszabályaival és gyakorlatával összhangban határozható meg.

[…]”

9.

A 2000/43 irányelv 3. cikke a következőképpen határozza meg az irányelv hatályát:

„(1)   A Közösségre ruházott hatáskörök keretein belül ez az irányelv vonatkozik minden személyre, mind a köz‑, mind a magánszektorban, beleértve az állami szerveket is, a következők tekintetében:

[…]

[…]”

10.

A 2000/43 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése a bizonyítási teherre vonatkozóan a következőket írja elő:

„A tagállamok nemzeti igazságszolgáltatási rendszerükkel összhangban meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az alperesnek kelljen bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód elve nem sérült, abban az esetben, ha azok a személyek, akiket saját állításuk szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem ért, a bíróság vagy más, hatáskörrel rendelkező hatóság előtt olyan tényeket bizonyítanak, amelyekből vélelmezni lehet, hogy közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] történt.”

11.

Végül utalni kell továbbá a 2000/43 irányelv (16) preambulumbekezdésére:

„Fontos megvédeni minden természetes személyt a faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetéssel [helyesen: hátrányos megkülönböztetéssel] szemben. A tagállamoknak azonban szükség esetén a nemzeti hagyományokkal és gyakorlattal összhangban védelmet kell nyújtaniuk a jogi személyeknek is, ha ezek tagjaik faji vagy etnikai származása miatt szenvednek el megkülönböztetést [helyesen: hátrányos megkülönböztetést].”

12.

A 2006/32 irányelv célja a tagállamokban történő energia‑végfelhasználás hatékonyságának javítása különböző intézkedések, többek között a végső fogyasztó számára az energiahatékonyságot javító intézkedések útján. Az irányelv (29) preambulumbekezdése többek között a következőket tartalmazta:

„Annak érdekében, hogy a végső fogyasztók az egyéni energiafogyasztásukat illetően tájékozottabban hozhassanak döntéseket, el kell látni őket az erre vonatkozó, megfelelő mennyiségű információval […]. A fogyasztókat ezenkívül aktívan kell ösztönözni arra, hogy rendszeresen ellenőrizzék a saját fogyasztásmérőjük állását.”

13.

A 2006/32 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése továbbá a következőket írta elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy a villamos energia, a földgáz, a távfűtés és/vagy -hűtés, valamint a háztartási meleg víz végső fogyasztóit a technikailag lehetséges, pénzügyileg ésszerű és a potenciális energiamegtakarításokkal arányos mértékben ellássák olyan versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a végső fogyasztó tényleges energiafogyasztását, és a tényleges felhasználási időszakról szolgáltatnak információkat.

[…]”

14.

A 2009/72 irányelv közös szabályokat állapít meg a villamos energia termelésére, átvitelére, elosztására és a villamosenergia‑ellátásra vonatkozóan, és meghatározza a villamosenergia‑ágazat szervezetével és működésével összefüggő szabályokat. Ezen irányelv 3. cikkének (7) bekezdése szerint a tagállamok „megfelelő intézkedéseket hoznak a végső fogyasztók védelmére”, amelyek legalább a háztartási fogyasztók esetében az irányelv I. mellékletében megállapított intézkedéseket foglalják magukban.

15.

A 2009/72 irányelv I. mellékletének a „Fogyasztóvédelmi intézkedések” cím alatt szereplő 1. pontja szerint „a[z irányelv] 3. cikk[é]ben említett intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók(nak):

[…]

[…]”

16.

Az Európai Unió több jogi aktusának – különösen a 2000/43 irányelvnek – a nemzeti jogba történő átültetése érdekében hozták meg Bulgáriában a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemről szóló törvényt ( 7 ) (ZZD), amelynek 4. cikke a következőket írja elő:

„(1)   „Tilos minden nem, faji származás, nemzetiség, etnikai származás, emberi génállomány, állampolgárság, származás, vallás vagy hitbeli nézetek, képzettség, meggyőződés, politikai hovatartozás, személyes vagy társadalmi helyzet, fogyatékosság, életkor, szexuális beállítottság, családi állapot, vagyoni helyzet vagy bármilyen olyan jellemző alapján való közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés, amelyet törvény vagy olyan nemzetközi szerződés határoz meg, amelynek a Bolgár Köztársaság tagja.

(2)   Közvetlen hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha valamely személy az (1) bekezdésben meghatározott tulajdonságok alapján kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, mint amelyben egy másik személy összehasonlítható és hasonló körülmények között részesül, részesült vagy részesülne.

(3)   Közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat valamely személyt az (1) bekezdésben meghatározott tulajdonságok alapján más személyekhez képest hátrányosabb helyzetbe hoz, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.”

17.

A ZZD kiegészítő rendelkezéseinek 1. §‑a értelmében ezen túlmenően:

„E törvény alkalmazásában

[…]

[…]”

18.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem emellett a ZZD és az energiagazdálkodásról szóló törvény ( 8 ) (ZE) további nemzeti rendelkezéseire is vonatkozik, amelyek ismertetésére a jelen ügyben nem kerül sor.

19.

Anelia Georgieva Nikolova a bulgáriai Dupnitsa városában dolgozik egyéni vállalkozóként. Élelmiszerüzletet működtet az említett város „Gizdova Mahala” városrészében, amelyet a CHEZ Razpredelenie Bulgaria vállalkozás ( 9 ) lát el villamos energiával.

20.

A Gizdova Mahala városrész Dupnitsa legnagyobb romakerületeként ismert. E városrész lakossága túlnyomórészt a roma etnikai csoporthoz tartozik. A. G. Nikolova esetében azonban nem ez a helyzet. ( 10 )

21.

1999‑ben és 2000‑ben az említett városrészben, valamennyi – jelenleg a CHEZ által ellátott – fogyasztó fogyasztásmérőjét a felsővezeték‑hálózat villanyoszlopain, a szokásos módon történő leolvasást lehetetlenné tévő, körülbelül 6 méteres magasságban helyezték el. ( 11 ) Nem vitatott, hogy e gyakorlatot ( 12 ) csak a túlnyomórészt romák lakta városrészekben alkalmazzák, és azt e városrészekben minden ügyfélre alkalmazzák, függetlenül attól, hogy az adott ügyfél a roma etnikai csoporthoz tartozik‑e, vagy sem. Az említett gyakorlatot a fogyasztásmérőkbe történő jogosulatlan beavatkozások nagy számával és a villamosenergia‑hálózathoz való jogosulatlan csatlakozásoknak az említett városrészekben tapasztalt gyakoriságával indokolják. Máshol ellenben a fogyasztásmérőket minden fogyasztó által – a roma etnikai csoporthoz tartozó fogyasztók által is – szabadon megközelíthető, körülbelül 1,70 méteres magasságban, legtöbbször az ügyfelek lakásába, az épületek külső falaira vagy a kerítésre szerelték fel.

22.

A CHEZ annak érdekében, hogy a fogyasztóknak a magasabban elhelyezett fogyasztásmérőket is lehetőségük legyen – legalább közvetve – vizuálisan ellenőrizni, az általános szerződési feltételeiben kötelezettséget vállalt arra, hogy a fogyasztó írásbeli megkeresésére három napon belül ingyenesen rendelkezésére bocsát egy emelőkosárral ellátott különleges járművet, amelynek segítségével a CHEZ alkalmazottja leolvashatja a fogyasztásmérőt. Ezt a lehetőséget azonban eddig még senki nem vette igénybe. A fogyasztók másik megoldásként díjfizetés ellenében kontroll‑fogyasztásmérőket szereltethetnek fel a lakásukban. Vizuális ellenőrzésre a fogyasztóknak nincs más lehetőségük ezekben a városrészekben.

23.

Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés értelmében a médiumok a távolból történő leolvasás lehetőségét kínáló, olyan új típusú fogyasztásmérőkről adnak hírt, amelyek ezen túlmenően jelzik a villamosenergia‑ipari vállalkozás felé a manipulációs kísérleteket.

24.

2008. december 5‑én A. G. Nikolova panaszt nyújtott be a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelemért felelős bolgár bizottsághoz ( 13 ) (a továbbiakban: KZD) a CHEZ vitatott gyakorlatának hátrányosan megkülönböztető jellege miatt. Panaszában a „nemzetiségén” ( 14 ) alapuló „közvetlen hátrányos megkülönböztetést” kifogásolta. Ezenkívül előadta, hogy áramszámlái tényleges fogyasztásához képest túlzottan magas összegűek, és hangot adott azon feltevésének, hogy a CHEZ túlzottan magas fogyasztási értéket vesz alapul, kompenzálandó az érintett városrészben elszenvedett egyéb veszteségeket. A. G. Nikolova végezetül rámutatott arra, hogy a fogyasztásmérőknek a szokásos módon történő leolvasás tekintetében hozzáférhetetlen helyen történő elhelyezése lehetetlenné teszi számára a fogyasztásmérő állásának leolvasását, és áramszámláinak ellenőrzését.

25.

Egy megrendelt igazságügyi műszaki szakvélemény szerint A. G. Nikolova esetében nem került sor jogosulatlan beavatkozásokra vagy jogosulatlan csatlakozásra.

26.

2010. április 6‑i határozatával a KZD megállapította, hogy a vitatott gyakorlat a „nemzetiségen” mint tulajdonságon alapuló „közvetett hátrányos megkülönböztetést” valósít meg, amely nem igazolható. E határozatot azonban a Varhoven administrativen sad ( 15 ) a CHEZ kérelmére hatályon kívül helyezte 2011. május 19‑i ítéletével, különösen azzal az indokkal, hogy nem egyértelmű, hogy A. G. Nikolovát milyen más nemzetiséggel szemben különböztették meg hátrányosan. Az ügyet ismételt eljárás lefolytatása céljából visszautalták a KZD elé.

27.

2012. május 30‑án a KZD újból határozott az ügyben, és megállapította, hogy A. G. Nikolovát „közvetlen hátrányos megkülönböztetés” érte „személyes helyzete” miatt. A KZD indokolásul kifejtette, hogy a CHEZ kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette A. G. Nikolovát vállalkozásának székhelye alapján,mint más olyan ügyfeleket, akiknek fogyasztásmérőit a leolvasást lehetővé tévő helyen helyezték el. A KZD e jogsértés abbahagyására, az A. G. Nikolovával való egyenlő bánásmód helyreállítására és az ilyen hátrányosan megkülönböztető jellegű gyakorlatoktól való jövőbeli tartózkodásra kötelezte a CHEZ‑t.

28.

A CHEZ újból jogorvoslati kérelmet terjesztett elő e határozattal szemben, amelyet jelenleg az Administrativen sad Sofia‑grad ( 16 ) – a kérdést előterjesztő bíróság – tárgyal. Az alapeljárásban a CHEZ‑t a bolgár állami energia‑ és vízszabályozási bizottság ( 17 ) (DKEVR) támogatja.

29.

A kérdést előterjesztő bíróság abból indul ki, hogy a jelen ügyet nem a „nemzetiség” vagy a „személyes helyzet”, hanem az „»etnikai származás« védett tulajdonsága” szempontjából kell vizsgálni. A kérdést előterjesztő bíróság azon álláspont felé hajlik, hogy A. G. Nikolovát etnikai alapon éri közvetlen hátrányos megkülönböztetés. A. G. Nikolova roma etnikai csoporthoz való tartozása az említett bíróság véleménye szerint abból a körülményből következik, hogy A. G. Nikolova maga is városrészének romáival „azonosítja” magát.

30.

A Bírósághoz 2014. február 17‑én érkezett, 2014. február 5‑i végzésével az Administrativen sad Sofia‑grad nem kevesebb, mint tíz, rendkívül terjedelmes kérdést terjesztett a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából, amelyek a következők:

31.

A Bíróság előtti írásbeli eljárásban a CHEZ, A. G. Nikolova, a KZD, a bolgár kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő észrevételeket. A KZD kivételével ugyanezen érintettek képviseltették magukat a 2015. január 13‑i tárgyaláson is.

32.

A nemzeti hatóságok és bíróságok a legkülönbözőbb szempontokból vizsgálták az alapügy tényállását, különös tekintettel a „nemzetiségen” és a „személyes helyzeten” alapuló – a nemzeti jogban tiltott – hátrányos megkülönböztetésre. Uniós jogi szempontból azonban kizárólag annak kérdése merül fel, hogy a 2000/43 irányelv értelmében vett etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést képez‑e az alapeljárásban vitatotthoz hasonló gyakorlat. Végső soron az Administrativen sad Sofia‑grad által a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem is kizárólag e kérdés tisztázására irányul.

33.

Célszerűnek tűnik a kérdést előterjesztő bíróság terjedelmes kérdéslistáját téma szerint csoportosítani és ehhez kapcsolódóan különbséget tenni a hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya (lásd az alábbiakban közvetlenül következő A pontot), a hátrányos megkülönböztetés fogalma (lásd ezzel kapcsolatban az alábbiakban utóbb következő B pontot), valamint a vitatott gyakorlat lehetséges igazoló okai (lásd ezzel kapcsolatban az alábbiakban legutóbb következő C pontot) között.

34.

Először azt kell megvizsgálni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés 2000/43 irányelv szerinti tilalmának hatálya alá tartozik‑e.

35.

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság elismeri, e problémakörnek nem szentelt külön kérdést, eltekintve a „roma származású bolgár állampolgárok […] kompakt csoportjá[ra]” való némileg rejtélyes utalástól az első kérdésben. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem indokolása szerint azonban a kérdést előterjesztő bíróság egyértelmű állásfoglalást vár a Bíróságtól arra vonatkozóan, hogy az alapeljárásban vitatotthoz hasonló gyakorlatra kiterjed‑e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya.

36.

Az eljárás résztvevői közül csak a CHEZ véli úgy, hogy a vitatott gyakorlat egyáltalán nem tartozik a 2000/43 irányelv tárgyi hatálya alá.

37.

Ez az érvelés, amelyre a vállalkozás korábban már egyébként a Belov‑ügyben is hivatkozott, nem helytálló.

38.

A fogyasztók számára rendelkezésre álló árukkal és szolgáltatásokkal való ellátás részeként a villamosenergia‑szolgáltatás teljesen vitathatatlanul azon területekhez tartozik, amelyeken a 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében tilos a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés.

39.

Amint azt ezen túlmenően már a Belov‑ügyben részletesen kifejtettem, ( 18 ) nem lehet szó hátrányos megkülönböztetéstől mentes villamosenergia‑szolgáltatásról, ha nem hátrányos megkülönböztetéstől mentesen vannak kialakítva azok az általános feltételek is, amelyek mellett a fogyasztókat ellátják villamos energiával. A fogyasztásmérők rendelkezésre bocsátása azon általános feltételek részét képezi, amelyek mellett a CHEZ villamos energiával látja el ügyfeleit.

40.

A villamos energia belső piacának szabályozása – beleértve a végső fogyasztók energiafogyasztásukra vonatkozó, fogyasztásmérők útján történő tájékoztatását is – továbbá azon területekhez tartozik, amelyekre kiterjed az uniós jogalkotó hatásköre. A 2000/43 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének bevezetésében szereplő azon feltétel is teljesül tehát, hogy az említett irányelv csak az Unióra ruházott hatáskörök keretein belül alkalmazandó. ( 19 )

41.

A vitatott gyakorlat következésképpen a 2000/43 irányelv tárgyi hatálya alá tartozik.

42.

A tárgyi hatálynál sokkal érdekesebb a jelen ügyben a 2000/43 irányelv személyi hatálya, amellyel a következőkben foglalkozom. E problémát a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében érinti azáltal, hogy a „roma származású bolgár állampolgárok […] kompakt csoportjá[ra]” hivatkozik, és megállapítja, hogy a romák Bulgáriában etnikai kisebbségi jogállást élveznek.

43.

Európai szempontból meg kell jegyezni, hogy a romák elismerten önálló etnikai csoportnak tekintendők, amely ezenfelül különleges védelemre szorul. Így foglalt állást nem utolsósorban az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) is. ( 20 ) Az EJEB ítélkezési gyakorlatát figyelembe kell venni a faji vagy etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés – az elsődleges jog által jelenleg az Alapjogi Charta 21. cikkében rögzített ( 21 ) – uniós jogi tilalmának értelmezése és alkalmazása során.

44.

Önmagában annak megállapításával azonban, hogy a romák esetében önálló etnikai csoportról van szó, nem válaszolható meg megfelelően a jelen ügyben a 2000/43 irányelv személyi hatályára vonatkozó kérdés. Azt is meg kell még vizsgálni, hogy az A. G. Nikolova helyzetében lévő személyek az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények között hivatkozhatnak‑e az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára, és ha igen, mennyiben.

45.

A vizsgálat során abból kell kiindulni, hogy az uniós jog erejénél fogva valamely etnikai csoport valamennyi tagja védelmet élvez az etnikai származásán alapuló bármiféle hátrányos megkülönböztetéssel szemben.

46.

Az alapeljárást panaszával megindító A. G. Nikolova esetét mindazonáltal az a sajátosság jellemzi, hogy a panaszos maga is kifejezetten úgy nyilatkozott a Bíróság előtt, hogy nem tartozik a roma etnikai csoporthoz.

47.

Még ha a kérdést előterjesztő bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik is az ügy konkrét tényállásának megítélése és a jognak – beleértve az uniós jogot is – az e tényállásra való alkalmazása, a Bíróság feladata, hogy megadjon a kérdést előterjesztő bíróság számára minden olyan hasznos iránymutatást, amely az alapjogvita eldöntését megkönnyíti. ( 22 )

48.

Ezzel összefüggésben hangsúlyozandó, hogy A. G. Nikolova alapeljárásbeli magatartásából és különösen az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés általa emelt kifogásából nem szabad elhamarkodottan arra következtetni, hogy maga is a roma etnikai csoporthoz tartozik.

49.

Lehetséges ugyan, hogy A. G. Nikolova a gizdova mahalai romákkal „azonosítja” magát, amikor – akárcsak az említett városrész összes többi lakójára – alkalmazzák rá a vitatott gyakorlatot, és annak stigmatizáló hatása alatt szenved. Ez önmagában nem szükségszerűen jelenti azonban azt, hogy A. G. Nikolova maga is a roma etnikai csoporthoz tartozik. A. G. Nikolova nem tesz mást az alapeljárásban, mint hogy ugyanazzal a gyakorlattal szemben tiltakozik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti szerveknél, mint amely a Gizdova Mahala városrészben lakó romákat is érinti. Ez önmagában nem enged A. G. Nikolova saját etnikai származására következtetni.

50.

Kétség esetén végső soron az érintett önértékelése irányadó azon kérdés megítélése szempontjából, hogy a szóban forgó etnikai csoport tagjának tekintendő‑e, vagy sem. ( 23 )

51.

A kérdést előterjesztő bíróság által teendő megállapítások sérelme nélkül ezért a következőkben – A. G. Nikolova Bíróságunk előtt tett nyilatkozata alapján – abból indulok ki, hogy A. G. Nikolova nem tartozik a roma etnikai csoporthoz.

52.

Önmagában az a körülmény, hogy a panaszos maga minden valószínűség szerint nem tartozik a roma etnikai csoporthoz, semmiképpen sem zárja ki, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára hivatkozhasson.

53.

Hangsúlyozandó ugyanis, hogy sem az Alapjogi Charta 21. cikke, sem a 2000/43 irányelv számos nyelvi változata nem korlátozza az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását olyan személyekre, akiket (saját) faji vagy etnikai származásuk miatt különböztetnek meg hátrányosan. ( 24 ) Ellenkezőleg, a vonatkozó uniós jogi rendelkezések általánosabban vannak megfogalmazva, és a faji vagy az etnikai származáson alapuló bármiféle hátrányos megkülönböztetést megtiltanak.

54.

E leheletnyi, de finom megfogalmazásbeli különbség nem véletlen. Az komoly jelentőséggel bír a hátrányos megkülönböztetés tilalmának értelmezése és alkalmazása szempontjából, amely tilalom hatályát nem lehet megszorító módon meghatározni. ( 25 ) A hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem keretrendszere kialakításának általános céljával összhangban (a 2000/43 irányelv 1. cikke) e nyílt megfogalmazás olyan személyek számára is lehetővé teszi a hátrányos megkülönböztetés tilalmára való hivatkozást, akik csak „járulékosan” részesülnek hátrányos megkülönböztetésben.

55.

A hátrányos megkülönböztetés e különleges – franciául rendkívül találóan a discrimination par association vagy discrimination par ricochet kifejezéssel illetett – formájával szembeni védelmet a Bíróság – a Coleman‑ítéletben – egyszer már elismerte a fogyatékosság tekintetében. ( 26 )

56.

A Coleman‑ítélet tanulságai a jelen ügyben is minden további nélkül felhasználhatók, még ha akkoriban nem a 2000/43 irányelv, hanem a vele rokon 2000/78 irányelv ( 27 ) képezte is az ügy tárgyát. E két testvérirányelv ugyanis tartalmi szempontból megegyezik a jelen ügyben releváns pontokban, és azok végső soron az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkében elismert és az uniós jog általános elvei közé tartozó egyenlőség elvének kifejeződései. ( 28 )

57.

„Járulékosan” részesül hátrányos megkülönböztetésben elsősorban az a személy, akit szoros személyes kapcsolat fűz az Alapjogi Charta 21. cikkében és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre vonatkozó irányelvekben említett tulajdonságok valamelyikével rendelkező személyhez. A Coleman‑ügyben például egy olyan munkavállalóról volt szó, aki fiának fogyatékossága miatt munkahelyén ellenségeskedésnek volt kitéve. ( 29 )

58.

Az ilyen személyes kötődés fennállása azonban semmiképpen sem az egyetlen elképzelhető indok ahhoz, hogy valamely személyt „járulékosan hátrányosan megkülönböztetettnek” lehessen tekinteni. A „járulékosan hátrányosan megkülönböztető” jelleg magában a szóban forgó intézkedésben is benne rejtőzhet, mégpedig konkrétan akkor, ha ezen intézkedés általános és kollektív jellege miatt alkalmas arra, hogy ne csak az Alapjogi Charta 21. cikkében és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre vonatkozó irányelvekben említett tulajdonságok valamelyikével rendelkező személyeket érintse, hanem – mintegy „járulékos kárként” – más személyeket is.

59.

Képzeljük el, hogy egy hat személyből álló társaság együtt kíván ebédelni egy étteremben, és ott e személyek egyikének bőrszíne miatt nem kap asztalt. Nyilvánvaló, hogy e rasszista eset nemcsak az egyik, elsődlegesen érintett személy hátrányos megkülönböztetésének tekintendő, hanem „járulékosan” a többi öt személyt is hátrányos megkülönböztetés éri. Az említett rasszista indíttatásból ugyanis egyiküket sem szolgálják ki az étteremben. E tekintetben nem jelent lényeges különbséget, hogy családtagokról, baráti társaságról, vagy olyan üzletemberekről van‑e szó, akik talán ezen alkalommal találkoznak először.

60.

A jelen ügyben igen hasonló a helyzet: a CHEZ vitatott gyakorlata általános és kollektív módon minden olyan személy ellen irányul, akit Gizdova Mahalában e vállalkozás lát el villamos energiával. Ha a következőkben bebizonyosodik, hogy e gyakorlat az említett városrészben élő romák hátrányos megkülönböztetésével jár, ( 30 ) akkor a gyakorlat általános és kollektív jellege miatt szükségszerűen „járulékosan” olyan személyek is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, akik maguk nem romák. Ugyanúgy kell szenvedniük ugyanis ezen általános és kollektív intézkedés stigmatizáló hatása alatt, mint a romáknak. Ebben az esetben az említett személyek is olyan hátrányos megkülönböztetéssel sújtott, megszégyenítő környezetben találják magukat, amelynek kialakulásához a vitatott gyakorlat is hozzájárul. ( 31 )

61.

A. G. Nikolova tehát az alapeljárás panaszosaként akkor is hivatkozhat az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára, ha ő maga nem tartozik a roma etnikai csoporthoz. ( 32 )

62.

Legvégül azt kell megvizsgálni, hogy kizárhatja‑e, hogy A. G. Nikolova a hátrányos megkülönböztetés tilalmára hivatkozzon, az, hogy minden valószínűség szerint nem Gizdova Mahala városrészben lakik, hanem ott csak egy élelmiszerüzletet működtet.

63.

Még ha sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem az eljárás résztvevői nem tulajdonítanak is nagyobb jelentőséget e körülménynek, meg kell jegyezni, hogy a vállalkozásoknak biztosított alapjogi védelem nem feltétlenül ugyanolyan terjedelmű, mint az, amelyet az egyének élveznek.

64.

Mindazonáltal semmiképpen sem kizárt, hogy vállalkozói minőségükben tevékenykedő személyek is hivatkozzanak az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára. Sem az Alapjogi Charta 21. cikke, sem a 2000/43 irányelv nem tartalmaz olyan szabályozást vagy akár csak arra utaló célzást, hogy a magánszemélyek csak esetleges gazdasági tevékenységükön kívül élveznek védelmet a hátrányos megkülönböztetéssel szemben.

65.

Ellenkezőleg, nyilvánvaló, hogy a gazdaságilag aktív személyek is számos módon ki vannak téve a veszélynek, hogy bizonyos személyes tulajdonságok alapján – különösen az Alapjogi Charta 21. cikkében és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre vonatkozó irányelvekben felsorolt tulajdonságok miatt – hátrányos megkülönböztetés sértettjeivé válnak. A hátrányos megkülönböztetés – 2000/43 irányelvben konkretizált – tilalma ennek megfelelően kifejezetten alkalmazandó a munkavállalás és foglalkoztatás területén is, ami nem utolsósorban a tilalom hatályának az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt meghatározásából következik. Adott esetben akár jogi személyek is védelmet élvezhetnek a hátrányos megkülönböztetéssel szemben. ( 33 )

66.

A jelen ügyben emellett hangsúlyozandó, hogy a panaszos egyéni vállalkozóként működteti Gizdova Mahala‑i élelmiszerüzletét. A kérdést előterjesztő bíróság ténymegállapításaira is figyelemmel tehát abból kell kiindulni, hogy A. G. Nikolova rendszeresen jelen van személyesen is az üzlethelyiségben, ott dolgozik, és ezért gazdaságilag aktív természetes személyként az érintett városrészben lakó és élő emberekhez hasonlóan ki van téve a vitatott gyakorlatnak, beleértve annak stigmatizáló hatását is.

67.

Minderre tekintettel az a körülmény, hogy a panaszost csak egyéni vállalkozói minőségében érinti a vitatott gyakorlat, nem alkalmas a hátrányos megkülönböztetés tilalma jelen ügyre való alkalmazásának a kizárására.

68.

Mindent egybevetve az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet tehát az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés 2000/43 irányelv szerinti uniós jogi tilalmának hatálya alá tartozik.

69.

Másodszor azt kell megvizsgálni, hogy a vitatott gyakorlat az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetést – pontosabban tulajdonképpen: eltérő bánásmódot – eredményez‑e. A kérdést előterjesztő bíróság a 2)–9) kérdésének tanúsága szerint bizonytalan abban, hogy milyen jogi követelmények támasztandók az ilyen hátrányos megkülönböztetés megállapításával szemben, és hogy adott esetben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésből kell‑e kiindulnia.

70.

Az eljárás résztvevői természetesen nem értenek egyet e kérdésekben. Míg A. G. Nikolova közvetlen hátrányos megkülönböztetés fennállását állítja, addig a bolgár kormány, akárcsak az Európai Bizottság, közvetett hátrányos megkülönböztetés feltételezése felé hajlik. A KZD csak az alapeljárásban hozott határozatára hivatkozik, míg a CHEZ, amelynek véleménye szerint a 2000/43 irányelv egyáltalán nem is alkalmazható, a hátrányos megkülönböztetés fogalmával kapcsolatos általános fejtegetésekbe bocsátkozik.

71.

A közvetlen és a közvetett hátrányos megkülönböztetés közötti elhatárolás jogi szempontból elsősorban azért bír jelentőséggel, mert az igazolás lehetősége eltérő attól függően, hogy a felmerült eltérő bánásmód közvetlenül vagy közvetve függ össze a faji vagy etnikai származással. ( 34 )

72.

A közvetett eltérő bánásmód igazolásának lehetőségeit a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja nagyon általánosan tartalmazza („törvényes cél által objektíve igazolható”), míg a közvetlen eltérő bánásmód csak „[i]gen korlátozott körülmények között” ( 35 ) igazolható, mégpedig az irányelv 4. cikke értelmében vett (a jelen ügy szempontjából nem releváns) „[v]alódi és döntő foglalkoztatási követelmények[kel]”.

73.

Ebből következik, hogy a faji vagy etnikai származáson alapuló közvetlen eltérő bánásmód igazolásaként felvethető lehetséges célkitűzések szűkebb körben érvényesülnek, mint azok, amelyek egy közvetett eltérő bánásmódot igazolhatnak, még ha az arányosság vizsgálatának szempontjai ugyanazok is.

74.

Azt, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló körülmények közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítását teszik‑e lehetővé, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie, mivel kizárólag az ő feladata a tények megállapítása és értékelése, valamint a jog konkrét ügyre történő alkalmazása. ( 36 ) A Bíróság azonban megadhat a kérdést előterjesztő bíróság számára minden olyan hasznos iránymutatást, amely az alapjogvita eldöntését megkönnyíti. ( 37 ) Tekintettel az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben e tekintetben kifejezett kétségekre, valamint a bolgár bíróságok ítélkezési gyakorlatában fennálló, ott ismertetett eltérésekre, a Bíróság nem tekinthet el az ilyen iránymutatástól.

75.

Mindenekelőtt azt kell röviden megvizsgálni, hogy az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés megállapítása a jogok vagy jogos érdekek közvetlen vagy közvetett megsértésének feltételéhez köthető‑e. E problémakört a kérdést előterjesztő bíróság az ötödik kérdése körében veti fel. Annak hátteréül az szolgál, hogy a ZZD kiegészítő rendelkezései 1. §‑ának 7. pontja értelmében „kedvezőtlen bánásmód” csak akkor áll fenn, ha „közvetlenül vagy közvetetten jogok[…] vagy jogos érdekek[…] [meg]sért[ésére]” kerül sor.

76.

Amint azt azonban már a Belov‑ügyben megállapítottam, ( 38 ) sem a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, sem a közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapításának nem feltétele a jogszabályban rögzített jogok vagy érdekek bármilyen megsértése. Kizárólag az számít, hogy kevésbé kedvező bánásmód vagy hátrányban részesítés történt, függetlenül attól, hogy milyen vonatkozásban, hogy ezáltal jogokat vagy érdekeket sértettek‑e, és ha igen, melyeket. Sőt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetésnek még az sem feltétele, hogy a hátrányos megkülönböztetés sértettje konkrétan azonosítható legyen. ( 39 )

77.

A hátrányos megkülönböztetés vélelmezéséhez ezért elegendő, ha egy személlyel vagy személyek csoportjával szemben kevésbé előnyösen járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel vagy személyek csoportjával szemben eljárnak, eljártak vagy eljárnának. A 2000/43 irányelvben nem szereplőkön túl további feltételek támasztása nem egyeztethető össze az uniós jogalkotó által elérni kívánt magasabb szintű védelemmel.

78.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre ennélfogva nemleges választ kell adni.

79.

Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a jelen ügyben teljesen nyilvánvalóan a Gizdova Mahalában letelepedett személyek villamosenergia‑szolgáltatással összefüggő jogairól, illetve jogos érdekeiről van szó. Az uniós jog alapján ugyanis biztosítani kell, hogy végső fogyasztóként rendelkezésükre álljanak a fogyasztási adataik, és megfelelő gyakorisággal tájékoztatást kell kapniuk a tényleges villamosenergia‑fogyasztásról és a költségekről ahhoz, hogy szabályozhassák saját villamosenergia‑fogyasztásukat. ( 40 ) A gizdova mahalai fogyasztók e jogilag védett érdekét sérti az alapeljárásban vitatotthoz hasonló gyakorlat.

80.

A 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében közvetlen hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai származása ( 41 ) miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának.

81.

Sem az előzetes döntésre utaló végzésből, sem a felek észrevételeiből nem derülnek ki arra utaló információk, hogy a vitatott gyakorlat alkalmazására kifejezetten Gizdova Mahala lakosainak etnikai származása miatt, vagy olyan körülményhez kapcsolódva került sor, amely elválaszthatatlan a lakosok etnikai származásától.

82.

Az etnikai származáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapításának bizonyosan nem szükségszerű feltétele, hogy a vitatott gyakorlat etnikai indíttatású legyen. Ellenkezőleg, közvetlen hátrányos megkülönböztetés feltételezhető már akkor is, ha valamely intézkedés színleg semleges, valójában azonban csak olyan személyeket érint vagy érinthet, akik egy bizonyos, az Alapjogi Charta 21. cikkében és a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre vonatkozó irányelvekben említett tulajdonsággal rendelkeznek.

83.

A Bíróságnak így a hátrányos megkülönböztetés egyéb tilalmaira tekintettel már alkalma nyílt arra, hogy a terhességre való hivatkozást közvetlen nemi megkülönböztetésnek tekintse azért, mert az csak nőket érinthet, ( 42 ) és az öregségi nyugdíj kedvezményére való jogosultsághoz kötött szabályozásokat az életkoron alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésként értékelje azért, mert e szabályozások csak bizonyos életkorú személyek előnyére vagy hátrányára fejthetik ki hatásaikat. ( 43 ) A Bíróság hasonlóképpen szexuális irányultságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetést feltételez akkor, ha valamely házastársaknak biztosított kedvezményt megtagadnak olyan azonos nemű pároktól, akik a házassághoz hasonló bejegyzett élettársi kapcsolatot létesítettek, és maguk nem köthetnek házasságot. ( 44 )

84.

A jelen ügyben azonban nem állnak fenn hasonló körülmények.

85.

Igaz, hogy a vitatott gyakorlatot de facto csak a Gizdova Mahalához hasonló, túlnyomórészt egy bizonyos etnikai csoport által lakott városrészekben alkalmazzák. Az azonban semmiképpen sem csak olyan személyeket érint, akik ezen etnikai csoporthoz – a jelen ügyben: a roma etnikai csoporthoz – tartoznak, hanem azt a villamosenergia‑ipari vállalkozás összes többi, adott városrészekben letelepedett ügyfelével – mint például A. G. Nikolovával – szemben is alkalmazzák, függetlenül ezen ügyfelek etnikai származásától. Ennek a fordítottjaként a romákat nem érinti a vitatott gyakorlat, ha más, túlnyomórészt más népcsoportok által lakott város‑ vagy országrészekben élnek.

86.

Amennyire megállapítható, a vitatott gyakorlat tehát a CHEZ által Gizdova Mahala városrészben villamos energiával ellátott fogyasztókat kizárólag ottlakói mivoltuk alapján érinti. Az nem olyan elválaszthatatlan e fogyasztók etnikai származásától, mint a terhesség valamely személy nemétől, az öregségi nyugdíj kedvezményére való jogosultság valamely személy életkorától és a bejegyzett élettársi kapcsolatban élés valamely személy szexuális irányultságától. ( 45 )

87.

Ilyen körülmények között úgy tűnik számomra, hogy a jelen ügyben nem állnak rendelkezésre közvetlen hátrányos megkülönböztetésre utaló megfelelő támpontok. ( 46 ) Önmagában az a körülmény, hogy a vitatott gyakorlatot de facto csak a túlnyomórészt romák lakta városrészekben alkalmazzák, és az ezért különösen ezen etnikai csoport tagjait érinti, véleményem szerint nem elegendő a bizonyítási teher 2000/43 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése szerinti megfordításához az etnikai származáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés feltételezésének céljával.

88.

Persze azt is meg kell vizsgálni, hogy nem éppen e körülmény teszi‑e indokolttá közvetett hátrányos megkülönböztetés feltételezését.

89.

A 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében közvetett hátrányos megkülönböztetés áll fenn, ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat bizonyos faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érinthet, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek.

90.

Hatodik, hetedik és nyolcadik kérdése alapján úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalma ezen uniós jogi meghatározásának két eleme tekintetében ütközik bizonyos értelmezési nehézségekbe, amelyek alighanem legalább részben a 2000/43 irányelv bolgár nyelvi változatának sajátosságaival függnek össze: egyrészt a „látszólag” kifejezésről, másrészt a „különösen hátrányosan érinthet” megfogalmazásról van szó.

91.

A 2000/43 irányelv azon általános céljának megfelelően, hogy a lehető legjobban biztosítsa a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelmet, és ennek során elérje a védelem lehető legmagasabb szintjét, ( 47 ) e két szövegrész egyike sem értelmezhető a hátrányos megkülönböztetés fogalmának megszorításaként.

92.

Így a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő „látszólag” kifejezés ( 48 ) csak úgy értelmezhető, hogy színleg vagy prima facie semleges rendelkezésről, feltételről vagy gyakorlatról van szó. E kifejezés ezzel szemben egyáltalán nem jelentheti azt, hogy a kérdéses rendelkezésnek, feltételnek vagy gyakorlatnak „különösen nyilvánvaló módon” semlegesnek kell lennie, amit úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság fontolóra vesz. Ez utóbbi ugyanis azzal a lehető legképtelenebb következménnyel járna, hogy nem lenne megállapítható közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor, ha a szóban forgó rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat „kevésbé semlegesnek” bizonyulna annál, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Emiatt a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni védelem esetlegesen hézagossá válna, ami semmilyen körülmények között nem lehet szándékolt.

93.

Ami a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában szereplő „különösen hátrányosan érinthet]” megfogalmazást illeti, az szintén nem értelmezhető félre úgy, hogy csak a valamely faji vagy etnikai csoport tagjait érintő különösen súlyos hátrány esetén van lehetőség közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítására. E megfogalmazás inkább azt jelenti, hogy minden esetben közvetett hátrányos megkülönböztetés feltételezhető akkor, ha a látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat bizonyos személyeket – egy bizonyos faji vagy etnikai csoport tagjait – másoknál hátrányosabban érint. ( 49 ) A közvetett hátrányos megkülönböztetés fennállása más szóval nem attól függ, hogy a bizonyos faji vagy etnikai származású személyek által elszenvedett hátrány különösen súlyos‑e. A hátrány súlya legfeljebb a szóban forgó intézkedés igazolhatóságának mérlegelése keretében játszhat szerepet: minél súlyosabb a hátrány, annál magasabbak az igazolhatósággal szemben támasztott követelmények.

94.

A kérdést előterjesztő bíróság tájékoztatása szerint a vitatott gyakorlatot kizárólag túlnyomórészt romák lakta városrészekben alkalmazzák. Ezt az eljárás résztvevői is egybehangzóan megerősítették. Nyilvánvaló tehát, hogy a vitatott gyakorlat különösen ezen etnikai csoport tagjait érinti.

95.

Az is leszögezhető, hogy az ilyen gyakorlat két szempontból is terhet ró az érintett fogyasztókra: egyrészt gyakorlatilag lehetetlenné teszi vagy legalábbis rendkívül megnehezíti e fogyasztók számára a fogyasztásmérők vizuális ellenőrzését. Ha maguk kívánnak folyamatosan tájékozódni saját villamosenergia‑fogyasztásukról, akkor nem marad más választásuk, mint hogy kontroll‑fogyasztásmérőket szereltessenek fel háztartásaikban, ami többletköltséget okoz számukra. ( 50 ) A vitatott gyakorlat másrészt alkalmas arra, hogy stigmatizáló hatást váltson ki, mivel a közvéleményben az a benyomás alakulhat ki, hogy az érintett fogyasztók manipulálták fogyasztásmérőiket, vagy jogellenesen csatlakoztak a villamosenergia‑hálózathoz.

96.

Az a körülmény, hogy túlnyomórészt romáknak kell szenvedniük a vitatott gyakorlattal együtt járó hátrányoktól, arra utal, hogy Gizdova Mahala városrész fogyasztói eltérő bánásmódban részesülnek,mint a más országrészekéi, ami közvetetten etnikai származásukkal függ össze.

97.

E közvetett eltérő bánásmód fennállásának megállapítása nem kerülhető el arra hivatkozva, hogy Gizdova Mahala városrészen belül a CHEZ minden fogyasztót egyformán kezel.

98.

A vitatott gyakorlat kétségtelenül egyformán érint az említett városrészben letelepedett minden villamosenergia‑fogyasztót, függetlenül attól, hogy a roma etnikai csoporthoz tartoznak‑e, vagy sem. A hátrányos megkülönböztetés jelen ügyben elvégzendő vizsgálata szempontjából azonban nem az azonos hátrányoktól szenvedő személyek közötti összehasonlítás, hanem a hátrányos helyzetbe hozott személyek és a hátrányos helyzetbe nem hozott személyek közötti összehasonlítás bír jelentőséggel.

99.

Éppen az említett városrészen kívüli villamosenergia‑fogyasztókkal való összevetés világít rá arra, hogy a vitatott gyakorlat miatt eltérő bánásmód alakul ki a túlnyomórészt roma származású gizdova mahalai fogyasztók hátrányára a villamosenergia‑ellátás terén. ( 51 )

100.

A CHEZ ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a Gizdova Mahala városrészen belüli és kívüli fogyasztók helyzete nem hasonlítható össze, és a vitatott gyakorlat ezért nem okozhat eltérő bánásmódot.

101.

E kifogást el kell utasítani. Lehetséges ugyan, hogy az említett városrészben a fogyasztásmérőkbe történő számos jogosulatlan beavatkozásra és számos jogtalan áramvételezésre kellett számítani más helyekhez képest. A fogyasztók ahhoz fűződő érdeke azonban, hogy leolvashassák saját fogyasztásmérőjüket, és stigmatizálás nélkül juthassanak villamos energiához, az említett városrészen belül és kívül is azonos. Legalábbis e tekintetben tehát a CHEZ által ellátott összes ügyfél összehasonlítható helyzetben van. Azt a körülményt, hogy bizonyos környékeken gyakrabban történik jogtalan beavatkozás a fogyasztásmérőkbe és a villamosenergia‑hálózatba, mint máshol, adott esetben a vitatott gyakorlat igazolása keretében kell figyelembe venni. ( 52 ) A fogyasztók helyzetének összehasonlíthatóságát viszont nem zárja ki e körülmény.

102.

Végezetül azt kell még röviden megvizsgálni, hogy kizárja‑e a jelen ügyben a közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítását, hogy A. G. Nikolova az alapeljárás panaszosaként minden valószínűség szerint nem tartozik a roma etnikai csoporthoz, hanem csak a Gizdova Mahala városrészben található élelmiszerüzlet tulajdonosaként érinti a vitatott gyakorlat. Végső soron tehát annak kérdéséről van szó, hogy a Gizdova Mahala városrészben lakó romákkal szembeni hátrányos bánásmód, ha az csak közvetett módon függ össze e romák etnikai származásával, elegendő‑e A. G. Nikolova „járulékos hátrányos megkülönböztetésének” megállapításához. Másként fogalmazva azt kell tisztázni, hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában jogilag megengedett‑e „járulékos hátrányos megkülönböztetést” feltételezni. ( 53 )

103.

A CHEZ azt állítja, hogy „járulékos hátrányos megkülönböztetés” csak közvetlen hátrányos megkülönböztetés keretében feltételezhető, közvetett hátrányos megkülönböztetés keretében azonban nem.

104.

Ezzel az állásponttal nem értek egyet. Lehetséges, hogy a Bíróságnak eddig csak a közvetlen hátrányos megkülönböztetés esete tekintetében volt alkalma vizsgálni a „járulékos hátrányos megkülönböztetés” kérdéskörét. ( 54 ) Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés esete tekintetében bármiféle módon kizárta volna „járulékos hátrányos megkülönböztetés” feltételezését.

105.

Az eljárás résztvevőinek egyike sem hivatkozott a közvetett hátrányos megkülönböztetés 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti tényállásának olyan szerkezeti sajátosságaira, amelyek az ellen szólhatnának, hogy valamely személy „járulékosan hátrányosan megkülönböztetettnek” minősüljön, és fel sem fedezhetők ilyenek.

106.

Ezenfelül indokoltnak vélem a „járulékos hátrányos megkülönböztetés” lehetőségét a közvetett hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben ugyanúgy elismerni, mint a közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel összefüggésben.

107.

Mindez megvilágítható a hátrányos megkülönböztetés alapját képező egyik hasonló ismérv példájával, amelyet az Alapjogi Charta 21. cikke szintén említ: ha valamely vállalkozásban a férfi munkavállalók gyermekei bizonyos szociális kedvezményre – például a vállalati óvoda látogatására – jogosultak, a női munkavállalók gyermekei azonban nem, akkor a munkavállaló nemén alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés áll fenn. Ha viszont a teljes munkaidőben foglalkoztatottak gyermekei jogosultak az említett kedvezményre a részmunkaidőben foglalkoztatottak gyermekeivel szemben, akkor a munkavállaló nemén alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésről van szó, amennyiben a részmunkaidőben foglalkoztatottak – mint oly gyakran – túlnyomórészt nők, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak viszont túlnyomórészt férfiak. A hátrányos helyzetbe hozott munkavállalói csoport gyermekei mindkét esetben „járulékos hátrányos megkülönböztetésben” részesülnek. Az, hogy az első esetben a munkavállalók nemén alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetésről, a második esetben pedig „csak” ugyanilyen alapon történő közvetett hátrányos megkülönböztetésről van szó, a gyermekek szempontjából nem jelenthet döntő különbséget.

108.

A bizonyos városnegyedekben általánosan magasabb biztosítási díjak igénylésének gyakorlata is az Alapjogi Charta 21. cikke értelmében vett közvetett hátrányos megkülönböztetést valósíthat meg, ha e városnegyedek lakossága túlnyomórészt bizonyos etnikai csoporthoz, bizonyos jövedelmi osztályhoz vagy bizonyos vallási közösséghez tartozik. Még ha az érintett városnegyedek néhány lakója maga nem is tartozik az adott etnikai csoporthoz, jövedelmi osztályhoz vagy vallási közösséghez, „járulékosan” ők is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek, mivel rájuk is a magasabb biztosítási díjakat alkalmazzák.

109.

A közvetett hátrányos megkülönböztetés sajátosságai – a „járulékos közvetett hátrányos megkülönböztetés” sajátosságait is beleértve – ezen és más esetekben megfelelően figyelembe vannak véve azáltal, hogy a közvetett eltérő bánásmód igazolására alkalmas lehetséges célok sokrétűbbek azoknál, amelyek alapján valamely közvetlen eltérő bánásmód igazolható. ( 55 )

110.

Mindent egybevetve az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben tehát az etnikai származáson alapuló közvetett eltérő bánásmód áll fenn. Ennélfogva első ránézésre a 2000/43 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg.

111.

Harmadszor legvégül azt kell megvizsgálni, hogy az alapeljárásban vitatotthoz hasonló gyakorlat igazolható‑e objektív módon.

112.

E problémakör vizsgálata szükségszerűen azt feltételezi, hogy a jelen ügyben – az általam fent kifejtettekkel összhangban ( 56 ) – etnikai származáson alapuló közvetett eltérő bánásmód feltételezendő. Egyébként a kérdést előterjesztő bíróság is csak erre az esetre foglalkozott e témával tizedik kérdése keretében, amint azt nem utolsósorban a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjára való hivatkozása jelzi.

113.

Ellentétben a faji vagy etnikai származáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel, amely nyilvánvaló okokból ( 57 ) főszabály szerint nem igazolható, ( 58 ) a közvetett hátrányos megkülönböztetésre vonatkozóan a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a szóban forgó rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat elfogadható, ha jogszerű céllal objektív módon igazolható, és e cél megvalósításának eszközei megfelelők és szükségesek, vagyis végeredményben arányosak. Ez a megfogalmazás megfelel a közvetett egyenlőtlen bánásmód igazolásával szemben támasztott, az uniós jogban általánosan elismert követelményeknek. ( 59 )

114.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből, valamint a Bíróság előtt tett írásbeli és szóbeli észrevételekből kiderül, hogy a vitatott gyakorlatot Gizdova Mahala városrészben – és Bulgária néhány más vidékén – a fogyasztásmérőkbe történő nagyszámú jogosulatlan beavatkozásra és számos jogtalan áramvételezésre adott válaszként kezdték el alkalmazni. A CHEZ ezzel összefüggésben az ügyfelei által fogyasztott villamos energia megfelelő megállapításának és a villamosenergia‑hálózat biztonsága biztosításának szükségességére hivatkozik. A CHEZ szerint ezenkívül a fogyasztók életének és egészségének, valamint vagyoni érdekeinek védelméről is szó van.

115.

A 2000/43 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján természetesen az alapeljárásban ilyen érdekekre hivatkozó félnek kell bizonyítania, hogy a vitatott gyakorlat ténylegesen az említett célokat követi, és nem például a Gizdova Mahala városrész többségi lakosságának etnikai származásával összefüggő indítékokon alapul. Legalábbis azon időszakok tekintetében, amelyekre a nemzeti jog szerint hagyományosan vagy akár jogszabály által előírtan meg kell őrizni az üzleti dokumentumokat, ezzel összefüggésben megkövetelhető a CHEZ‑től, hogy belső vállalati iratai útján dokumentumokkal támassza alá a vitatott gyakorlathoz vezető döntéshozatali folyamatokat. A CHEZ‑től ettől függetlenül ezenkívül az is elvárható, hogy konkrétan bizonyítsa, hogy az érintett városrészben jelenleg is fennáll a fogyasztásmérőkbe történő jelentős számú jogosulatlan beavatkozás és a jelentős számú jogtalan áramvételezés konkrét veszélye.

116.

Feltételezve, hogy helytálló a CHEZ követett célokkal kapcsolatos előadása, a vitatott gyakorlat lényegében arra szolgál, hogy a jövőben megakadályozza a csalásokat és a visszaéléseket, és valamennyi fogyasztó érdekében hozzájáruljon az anyagilag megengedhető villamosenergia‑ellátás minőségének biztosításához.

117.

A csalások és a visszaélések megakadályozása és az ezekkel szembeni küzdelem, valamint a tagállami energiaellátás biztonságának és minőségének biztosítása az uniós jog által elismert, jogszerű cél. ( 60 )

118.

Meg kell azonban azt is vizsgálni, hogy e célok megvalósításának arányos eszköze volt‑e az, hogy a fogyasztásmérőket az érintett városrészben körülbelül 6 méteres magasságban szerelték fel. Ez a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint azt feltételezi, hogy a vitatott gyakorlat a jogszerű cél megvalósításához „megfelelő és szükséges”.

119.

Még ha esetlegesen igaz is, hogy a vitatott intézkedések okai „közismertek”, ( 61 ) ez nem mentesíti egyébként a CHEZ‑t annak bizonyítása alól, hogy nem sértették meg az egyenlő bánásmód elvét (a 2000/43 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése). Az ugyanis, hogy a vállalkozás adott magatartásának indítékául szolgáló okok milyen mértékben ismertek, nem árul el semmit azok igazolásáról és azok arányosságáról sem. ( 62 )

120.

Az is elvárható a vállalkozástól, hogy a vitatott gyakorlatot rendszeres időközönként felülvizsgálja, és újból értékelje, hogy az továbbra is megfelel‑e az arányosság elve követelményeinek.

121.

A 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében egy intézkedés akkor „megfelelő”, ha alkalmas a kitűzött jogszerű cél megvalósítására, ( 63 ) ami a jelen ügyben azt jelenti, hogy az intézkedés valóban meg tudja akadályozni a csalásokat és a visszaéléseket, és hozzá tud járulni a villamosenergia‑szolgáltatás minőségének biztosításához.

122.

Kétségtelenül megnehezíti a fogyasztásmérő állásának manipulálását és a jogosulatlan áramvételezést, ha a fogyasztásmérőt és az áramelosztó szekrényt a fogyasztók számára normális körülmények között nem hozzáférhető módon, körülbelül 6 méteres magasságban szerelik fel. Ezenkívül a magánszemélyek hálózatba történő jogtalan beavatkozásának megakadályozása pozitívan szokott kihatni a villamosenergia‑fogyasztók összességére, mert ezáltal csökkenthető a balesetek kockázata, elkerülhetők az infrastruktúrában okozott károk, és elhárul annak veszélye, hogy az ilyen károkat kompenzálandó általánosan megemeljék a villamos energia árát.

123.

Csak mellékesen kell ezzel összefüggésben megjegyezni, hogy az intézkedések alkalmasságát mindig az általuk elérni kívánt célokra tekintettel kell megítélni. Amennyiben egy intézkedéssel – mint a jelen esetben – arra kívánnak reagálni, hogy egy adott területen számos esetben jogtalanul beavatkoztak a villamosenergia‑szolgáltatásba, akkor ennek az intézkedésnek az alkalmasságát nemigen lehet attól függővé tenni, hogy ezentúl egyáltalán nem történik csalás és visszaélés, és nem romlik a villamosenergia‑szolgáltatás minősége. Az ilyen intézkedést valójában már akkor is alkalmasnak kell tekinteni a jogszerű céljainak megvalósítására, ha érezhetően csökkenti a vilamosenergia‑szolgáltatásba történő jogtalan beavatkozások számát. ( 64 )

124.

A kérdést előterjesztő bíróság részletesebb megállapításaira is figyelemmel tehát úgy tűnik, hogy az alapeljárásban vitatotthoz hasonló gyakorlat főszabály szerint alkalmas az általa követett célok megvalósítására.

125.

Feltételezve, hogy a vitatott gyakorlat alkalmas eszköz a csalások és a visszaélések megakadályozására és a villamosenergia‑szolgáltatás minőségének biztosítására, az a további kérdés merül fel, hogy vajon szükséges is‑e ennek a célnak az eléréséhez.

126.

Egy intézkedés akkor szükséges, ha az általa elérni kívánt jogszerű célt nem lehetett volna enyhébb, de ugyanúgy alkalmas eszközzel elérni. Azt kell tehát megtárgyalni, hogy nem lehetett volna‑e kevésbé korlátozó eszközt alkalmazni arra, hogy az érintett városrészekben megakadályozzák a fogyasztásmérők állásának manipulálását és a jogosulatlan áramvételezést.

127.

Amint azt már a Belov‑ügyben részletesen kifejtettem, ( 65 ) önmagában a polgári és büntetőjogi intézkedések utólagos igénybevétele az esetleges fogyasztásmérő‑manipulálás vagy a villamosenergia‑hálózathoz való esetleges jogtalan csatlakozás vélelmezett elkövetőjével szemben főszabály szerint nem tekinthető egyformán alkalmas eszköznek a jelen ügyben az elérni kívánt jogszerű célok megvalósítására. Ugyanez vonatkozik arra a javaslatra, hogy csak azokat a fogyasztásmérőket helyezzék el magasabban, amelyeket ténylegesen manipuláltak.

128.

A Belov‑ügytől eltérően ( 66 ) azonban a jelen ügyben nem tűnik eleve irreálisnak, hogy a fogyasztásmérőket a szokásos magasságban helyezzék el, és különleges műszaki intézkedésekkel védjék azokat a jogtalan beavatkozásoktól. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzés értelmében ugyanis a médiumok a távolból történő leolvasás lehetőségét kínáló, olyan „új típusú fogyasztásmérőkről” adnak hírt, amelyek ezen túlmenően jelzik a villamosenergia‑ipari vállalkozás felé a manipulációs kísérleteket.

129.

Az ilyen eljárás kétségtelenül kevésbé korlátozó a Gizdova Mahalához hasonló városrészek villamosenergia‑fogyasztóival szemben. Így például ezzel a módszerrel azt is biztosítani lehetne, hogy ne kerüljön sor a helyi lakosság stigmatizálására, és valamennyi ottani fogyasztó vizuálisan továbbra is rendszeresen ellenőrizhesse a fogyasztásmérőjét, mint ahogyan ez Bulgária más részein szokás.

130.

Végső soron azonban magának a kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd képet alkotnia arról, hogy az említett „új típusú fogyasztásmérők” telepítése gazdaságilag elfogadható ráfordítással megvalósítható‑e, vagy jelentős többletköltséggel jár‑e, amelyet esetleg át kellene hárítani az összes villamosenergia‑fogyasztóra. Az említett „új típusú fogyasztásmérők” használatára csak akkor lehetne a fogyasztásmérők körülbelül 6 méteres magasságban való elhelyezése vitatott gyakorlatának kevésbé korlátozó és azonos módon alkalmas alternatívájaként hivatkozni, ha annak esetében műszaki és pénzügyi szempontból valóban reális intézkedésről ( 67 ) van szó.

131.

Amennyiben a vitatott gyakorlat alkalmasnak és szükségesnek bizonyul az elérni kívánt jogszerű célok megvalósítására, úgy végezetül azt kell még feltétlenül megvizsgálni, hogy az nem jelent‑e túlzott mértékű hátrányt a Gizdova Mahalában letelepedett személyeknek. ( 68 ) Az arányosság elvéből ugyanis az következik, hogy az uniós jog által biztosított jogot – a jelen esetben az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát – sértő intézkedésekkel okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok a kitűzött célokhoz képest. ( 69 ) Más szóval az elérni kívánt jogszerű célnak a lehető legnagyobb mértékben összhangban kell állnia az egyenlő bánásmód alapelvének követelményeivel, és meg kell találni a megfelelő egyensúlyt a különböző ütköző érdekek között. ( 70 )

132.

Először is ebben az összefüggésben azt kell megfontolni, hogy a fogyasztásmérők körülbelül 6 méteres magasságban történő elhelyezése olyan, aránylag drasztikus intézkedés‑e, amely valamennyi, Gizdova Mahalában letelepedett személyt összességében és kollektíve érint, akkor is, ha egyáltalán nem avatkozott be jogtalanul a villamosenergia‑szolgáltatásba. Ez azt a benyomást keltheti, hogy Gizdova Mahala összes vagy legalábbis számos lakosa a villamosenergia‑szolgáltatást illetően csalásokban, manipulációkban vagy egyéb szabálytalanságokban vesz részt, ami általános gyanúnak felel meg, és e városrész lakosságának stigmatizálását segíti elő. ( 71 )

133.

Az alapeljárásban vitatotthoz hasonló gyakorlat végeredményben – amint arra már utaltam – megszégyenítő környezetet teremt az érintett személyek számára, amitől túlnyomórészt egy bizonyos etnikai csoport tagjai szenvednek. ( 72 ) Ez ellentétes azokkal az alapvető értékekkel, amelyeken az Európai Unió alapul (EUSZ 2. cikk), és ellentétes a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni küzdelemre vonatkozó irányelvek irányvonalával is (lásd ezzel kapcsolatban különösen a 2000/43 irányelv 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „zaklatás” tilalmát).

134.

Az ütköző érdekek közötti egyensúly megtalálásakor a jelen ügyben szereplőhöz hasonló esetekben különös jelentőséget kell tulajdonítani e körülménynek. A kizárólag gazdasági megfontolásoknak háttérbe kell szorulniuk e mögött azzal a következménnyel, hogy a csalásokkal és a visszaélésekkel szembeni küzdelemhez, valamint az energiaellátás biztonságának és minőségének biztosításához esetleg kevésbé kedvező költségű intézkedéseket kell alkalmazni, mint a fogyasztásmérők megközelíthetetlen, körülbelül 6 méteres magasságban történő elhelyezése.

135.

Ezen túlmenően – és a helyi lakosság esetleges stigmatizálásától függetlenül – emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotó a 2006/32 és a 2009/72 irányelvben kifejezetten hangsúlyozza a villamos energiával ellátott végső fogyasztók arra vonatkozó érdekét, hogy rendszeres tájékoztatást kapjanak egyéni energiafogyasztásukról. A fogyasztókat különösen aktívan ösztönözni kell arra, hogy rendszeresen ellenőrizzék a saját fogyasztásmérőjük állását. ( 73 ) Ezzel az uniós jogi célkitűzéssel ellentétes, ha a fogyasztókat ugyan ellátják fogyasztásmérőkkel, de azokat a vizuális ellenőrzést lehetetlenné tévő körülbelül 6 méteres magasságban szerelik fel. ( 74 )

136.

Bizonyos, hogy az uniós jog nem írja elő kötelezően a tagállamoknak, hogy minden fogyasztó számára ingyenes fogyasztásmérőt kell rendelkezésre bocsátani. ( 75 ) Éppen az olyan ellátási területen fűződik azonban a fogyasztóknak különös érdekük ahhoz, hogy egyéni villamosenergia‑fogyasztásukat rendszeresen ellenőrizni és követni tudják, ahol korábban gyakran állapítottak meg csalásokat és manipulációkat a villamosenergia‑szolgáltatással összefüggésben. ( 76 )

137.

Minderre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a CHEZ arra vonatkozó ajánlata, hogy a fogyasztók kérésére díjfizetés ellenében kontroll‑fogyasztásmérőt szereljenek fel a háztartásukban, megfelelően ellentételezi‑e azt, hogy a körülbelül 6 méteres magasságban elhelyezett rendes fogyasztásmérőjükhöz nem lehet hozzáférni. Ezzel kapcsolatban különösen azt kell meggondolni, hogy sok fogyasztót visszariaszthat az említett kontroll‑fogyasztásmérő beszereltetésétől az, hogy fizetni kell érte. ( 77 )

138.

Nem vitatott, hogy a CHEZ ezenkívül az érintett területeken élő fogyasztók számára egyéni megkeresésre ingyenesen lehetővé teszi az emelőkosár segítségével történő vizuális ellenőrzést. Több mint kétségesnek tűnik azonban, hogy ezzel az aránylag költséges és körülményes eljárással eleget lehetne tenni az említett uniós jogi célnak, miszerint a fogyasztókat aktívan ösztönözni kell arra, hogy rendszeresen ellenőrizzék a saját fogyasztásmérőjük állását. ( 78 ) Az emelőkosárral ellátott különleges jármű alkalmazására, amelyet minden egyes használat előtt külön igényelni kell, reálisan évi egy vagy két alkalomnál többször aligha kerülhet sor. ( 79 )

139.

Összefoglalásképpen megállapítható, hogy az olyan gyakorlat, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a 2000/43 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján akkor igazolható, ha arra szolgál, hogy megakadályozza a csalásokat és a visszaéléseket, és valamennyi fogyasztó érdekében hozzájáruljon a villamosenergia‑ellátás minőségének biztosításához, feltéve hogy

140.

Ha a hátrányos megkülönböztetés vizsgálata az általam előzőleg vázolt eredményt hozza, nyomban az a további kérdés merül fel, hogy milyen következtetések vonhatók le az alapügyben a 2000/43 irányelv értelmében vett etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés megállapításából. E – már a Belov‑ügyben is vitatott – problémakör felvetésére esetenként a jelen ügyben is sor került, nem utolsósorban a CHEZ részéről.

141.

Ezzel kapcsolatban elegendő a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatára utalni: a nemzeti rendelkezéseket az alapeljárásban, amennyire lehetséges, az irányelvvel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. A nemzeti bíróságoknak tehát úgy kell értelmezniük a belső jogot, hogy az irányelvben kitűzött eredmény elérése érdekében a lehető legteljesebb mértékig figyelembe vegyék annak szövegét és célját. ( 80 ) Hatáskörük keretei között kötelesek mindent megtenni annak érdekében, hogy a nemzeti jog egészére tekintettel és az általuk elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó irányelv teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak. ( 81 )

142.

A Bíróság számára rendelkezésre álló információk alapján semmi nem utal arra, hogy az alapeljárásban nem lehet a bolgár jog – konkrétan a ZZD – vonatkozó rendelkezéseit a 2000/43 irányelvvel összhangban értelmezni és alkalmazni. A jelen ügyben ezért – amennyire megállapítható – nem merül fel az alapjogok horizontális közvetlen hatályának nehéz kérdése.

143.

Ettől eltekintve meg kell jegyezni, hogy valamely irányelv ugyan önmagában nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni. ( 82 )

144.

A faji és az etnikai származáson alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma azonban általános, az elsődleges jog által az Alapjogi Charta 21. cikkében rögzített uniós jogi alapelv, amely a 2000/43 irányelvben csupán konkrét alakot ölt, ( 83 ) hasonlóképpen, mint az életkoron vagy a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma a 2000/78 irányelvben, ( 84 ) és eltérően például a fizetett éves szabadsághoz való jogtól ( 85 ) vagy a munkavállalók tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogától a vállalkozásnál. ( 86 )

145.

Olyan jogviszonyokban, mint amilyenek a jelen ügy tárgyát képezik, amelyekben az egyik oldalon a fogyasztó vagy a kisvállalkozó, a másik oldalon pedig az általános érdekű szolgáltatások szolgáltatója áll egymással szemben, különös jelentősége van az egyenlő bánásmód elvének. A munkaviszonyhoz hasonlóan az ilyen jogviszonyokat ugyanis a résztvevők strukturális egyenlőtlensége jellemzi.

146.

Legalábbis az ilyen helyzetekben jogosnak tűnik magánszemélyek között is eltekinteni a hátrányos megkülönböztetés alapjogilag biztosított tilalmával ellentétes nemzeti jogi rendelkezések alkalmazásától. Ez annál is inkább érvényes akkor, ha – mint a jelen ügyben – a magánszemély az alapjognak nem közvetlen címzettje, hanem az alapjog csupán a belső jog jogszerűségének ellenőrző mércéjeként szolgál. ( 87 )

147.

A fenti megállapításokra figyelemmel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következőképpen válaszoljon az Administrativen sad Sofia‑grad által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre: