—

az UAB Vilniaus energija képviseletében L. Samuolis,

—

a litván kormány képviseletében D. Kriaučiūnas és V. Kazlauskaitė‑Švenčionienė, meghatalmazotti minőségben,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében G. Zavvos és J. Jokubauskaitė, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 34. cikk, valamint a mérőműszerekről szóló, 2004. március 31‑i 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 135., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 34. kötet, 149. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a „Vilniaus energija” UAB (a továbbiakban: Vilniaus energija) és a Lietuvos metrologijos inspekcijos Vilniaus apskrities skyrius (a litván mérésügyi hivatal vilniusi területi hatósága, a továbbiakban: Metrologijos inspekcija) között, az utóbbi által egy távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatott vízmérők mérési eredményeinek felhasználását illetően hozott intézkedés hatályon kívül helyezése iránt indított kereset tárgyában folyamatban lévő peres eljárásban terjesztették elő.

3

A 2004/22 irányelv (3), (4), (10) és (17) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

[...]

4

Az említett irányelv – „Alkalmazási kör” című 1. cikke értelmében – „a vízmérőkre (MI‑001) vonatkozó műszerspecifikus mellékletekben meghatározott, mérési funkcióval rendelkező eszközökre és rendszerekre” is alkalmazandó.

5

Ugyanezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A tagállamok az általuk indokoltnak ítélt esetekben a közérdekkel, a közegészségüggyel, a közbiztonsággal, a közrenddel, a környezetvédelemmel, a fogyasztóvédelemmel, az adók és vámok kivetésével, valamint a tisztességes kereskedelemmel kapcsolatos mérési feladatokra előírhatják az 1. cikkben említett mérőműszerek használatát.”

6

A 2004/22 irányelv 3. cikke első bekezdésének szövege a következő:

„Ez az irányelv azokat a követelményeket állapítja meg, amelyeknek az 1. cikkben említett eszközöknek és rendszereknek forgalomba bocsátásuk és/vagy a 2. cikk (1) bekezdésében említett feladatokhoz való üzembe helyezésük céljából meg kell felelniük.”

7

Az említett irányelv 4. cikke a), e) és f) pontja a következőket írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[...]

8

Ugyanezen irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A mérőműszernek eleget kell tennie az I. mellékletben és a vonatkozó műszerspecifikus mellékletben megállapított alapvető követelményeknek.”

9

A 2004/22 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A mérőműszernek az ezen irányelv valamennyi előírásának való megfelelőségét az EK‑jelölésnek, valamint a 17. cikkben meghatározott kiegészítő metrológiai jelölésnek a mérőműszeren való feltüntetésével kell jelezni.”

10

Ezen irányelv 8. cikkének (1)–(4) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   A tagállamok erre az irányelvre hivatkozva nem akadályozhatják olyan mérőműszerek forgalomba hozatalát és/vagy üzembe helyezését, melyeket a 7. cikkel összhangban EK‑jelöléssel és kiegészítő metrológiai jelöléssel láttak el.

(2)   A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a mérőműszereket csak abban az esetben hozhassák forgalomba és/vagy helyezhessék üzembe, amennyiben ezen irányelv követelményeinek megfelelnek.

(3)   Bármelyik tagállam megkövetelheti, hogy egy adott mérőműszer eleget tegyen az üzembe helyezésére vonatkozó olyan rendelkezéseknek, amelyeket a helyi éghajlati viszonyok indokolnak. Ebben az esetben a tagállamnak megfelelő alsó és felső hőmérsékleti határértéket kell választania az I. melléklet 1. táblázatából, továbbá meghatározhatja a páratartalomra vonatkozó feltételeket (kondenzációval vagy kondenzáció nélkül), és azt is, hogy a műszer kül‑ vagy beltéri üzemre alkalmazható‑e.

(4)   Amennyiben egy mérőműszer vonatkozásában különböző pontossági osztályokat határoznak meg:

A tulajdonos döntésétől függően az a) és a b) pontban foglalt esetekben egyaránt használható magasabb pontossági osztályba tartozó műszer.”

11

Az említett irányelv 9. cikkének első bekezdése értelmében:

„A mérőműszerre a vonatkozó alapkövetelmények szerinti megfelelőségértékelést az adott műszerre vonatkozó mellékletben felsorolt, a gyártó választása szerinti megfelelőségértékelési eljárás alkalmazásával kell végrehajtani. [...]”

12

Ugyanezen irányelv „Alapvető követelmények” című I. melléklete előírja:

„A mérőműszernek magas szintű metrológiai védelmet kell nyújtania annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél megbízhasson a mérési eredményben, és a műszert úgy kell megtervezni és legyártani, hogy a mérési technológia és a mérési adatok biztonsága tekintetében magas minőségi színvonalat képviseljen.

Az alábbiakban megállapításra kerülnek azok a követelmények, amelyeknek a mérőműszereknek meg kell felelniük, illetve adott esetben ezek a követelmények kiegészülnek az MI‑001–MI‑010 mellékletekben az egyes műszerekre vonatkozó követelményekkel, amelyek az általános követelmények bizonyos szempontjai tekintetében további részletekkel szolgálnak.

[...]

8. Beavatkozás elleni védelem

[...]

10. A mérési eredmény kijelzése

[...]

[...]”

13

A 2004/22 irányelv „Vízmérők” című MI‑001. mellékletének szövege a következő:

„A lakossági, kereskedelmi és egyszerű ipari felhasználású, tiszta hideg‑ vagy melegvíz mennyiségének mérésére szolgáló vízmérőkre az I. melléklet vonatkozó követelményeit, e melléklet speciális követelményeit és az ebben a mellékletben felsorolt megfelelőségértékelési eljárásokat kell alkalmazni.

Fogalommeghatározások

Vízmérő

Üzemi körülmények között a mérőátalakítón átfolyó víz mennyiségének mérésére, a mért érték tárolására és kijelzésére szolgáló műszer.

[...]”

14

A 2004/22 irányelvnek „A víztől eltérő folyadékok mennyiségének folyamatos és dinamikus mérésére szolgáló mérőrendszerek” című MI‑005. melléklete a „mérőrendszer” fogalmát a következőképpen határozza meg, mint „magából a mérőből, valamint a pontos méréshez szükséges, illetve a mérési műveletek megkönnyítésére szolgáló valamennyi műszerből álló rendszert”.

15

A mérésügyről szóló, 2006. június 22‑i X‑717. sz. törvény (Metrologijos įstatymas) (Žin., 2006, 77. sz., 2966. o.) 2. cikkének (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A mérőműszer az az eszköz, készülék vagy rendszer, amely arra szolgál, hogy önállóan vagy kiegészítő készülékekkel együttesen méréseket végezzen.”

16

E törvény 2. cikkének (15) bekezdése értelmében:

„Mérési rendszer mérőműszerek csoportja vagy különböző felszerelési elemek együttese különös mérések elvégzése céljából.”

17

Az állami mérésügyi szolgálat igazgatójának a távoli [telemetrikus] adattovábbítással működő mérőműszerek mérésügyi hitelesítésére vonatkozó 2010. november 15‑i V‑107. sz. rendelete (Įsakymas Dėl matavimo priemonių su nuotoliniu [telemetriniu] duomenų perdavimu metrologinio įteisinimo), 2010. november 15, (Žin., 2010, 135 2010 sz., a továbbiakban: 2010. november 15‑i rendelet) előírja:

18

A Vilniaus energija egy, Vilnius város területén fűtést és melegvíz‑szolgáltatást biztosító vállalkozás.

19

Egy 2012. február 7‑én kelt fogyasztói kérelem kivizsgálása során a Metrologijos inspekcija tisztviselői megállapították, hogy a Vilniaus energija a fogyasztó lakásában egy WFH 36 típusú, 09532667. számmal ellátott melegvízmérőt szerelt fel. A mérőre fel volt helyezve a még érvényben lévő, első hitelesítést igazoló címke, amely a Vilniaus metrologijos által elvégzett ellenőrzés tanúsítására szolgál.

20

Az említett mérő a fűtőberendezés szabályozása és adattovábbítás (távmérés) céljából egy (ún. Rubisafe) automata eszközhöz csatlakozott, amelynek révén a mérőről leolvasott adatokat távleolvasással továbbították, és a számlák kiállításához használták fel. A Bíróság rendelkezésére álló ügyiratok szerint ezeket a Rubisafe nevű eszközöket túlnyomórészt Németországban gyártották.

21

A 2010. november 15‑i rendelet 2. pontja szerint a Metrologijos inspekcija úgy ítélte meg, hogy e mérőóra mérési eredményeit nem lehet távleolvasással továbbítani, mivel a mérőrendszer egészének – nevezetesen a vízmérő és a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszköznek – a metrológiai hitelesítése nem történt meg.

22

A mérésügyi követelményeknek való megfelelés tárgyában hozott, 2012. március 22‑i, PA 954 (V 12). sz. intézkedéssel (a továbbiakban: felügyeleti intézkedés) a Metrologijos inspekcija a Vilniaus energija részére a következő két kötelezettséget írta elő:

23

A Vilniaus energija a Vilniaus apygardos administracinis teismashoz (vilniusi regionális közigazgatási bíróság) fordult, a felügyeleti intézkedés hatályon kívül helyezése iránti keresettel.

24

2012. augusztus 2‑i ítéletével a Vilniaus apygardos administracinis teismas a Vilniaus energija keresetét mint megalapozatlant elutasította.

25

A Vilniaus energija az említett ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismashoz (a litván legfelsőbb közigazgatási bíróság) előtt.

26

A kérdést előterjesztő bíróság szerint, a 2010. november 15‑i rendeletből, valamint az azt végrehajtó felügyeleti intézkedésből az következik, hogy még ha a vízmérő mint mérőeszköz meg is felel a 2004/22 irányelv valamennyi követelményének, és tartalmazza is az ezen irányelv által megkövetelt szükséges jelöléseket, általában távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatva akkor sem használható. Ugyanis, a szabályozás és a nemzeti gyakorlat szerint az ilyen mérő a minősítés szempontjából új mérőeszköznek tekintendő, vagyis olyan mérőrendszernek, amely tekintetében a nemzeti jog előírja, hogy azt mint (mérő)rendszert értékelésnek és típusjóváhagyásnak, illetve metrológiai hitelesítésnek kell alávetni.

27

E körülményekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság e szabályozásnak és e nemzeti gyakorlatnak az EUMSZ 34. cikkel és az említett irányelvvel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban tesz fel kérdést.

28

E körülmények alapján a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Az [EUMSZ] 34. cikket és/vagy a 2004/22 irányelvet úgy kell‑e értelmezni, hogy azok tiltják az olyan nemzeti szabályozást és gyakorlatot, amely szerint a 2004/22 irányelv valamennyi követelményét teljesítő és távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatott melegvízmérő mérőrendszernek minősül, és az utóbbi körülmény miatt e melegvízmérő nem használható rendeltetésszerűen addig, amíg a mérő és a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszköz által együttesen alkotott rendszer metrológiai hitelesítését el nem végezték?”

29

Elöljáróban azt kell megvizsgálni, hogy az olyan vízmérőnek, amely megfelel a 2004/22 irányelv valamennyi követelményének, valamely távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz való csatlakoztatása azzal a hatással jár‑e, hogy kivonja e mérőt az irányelv alkalmazási köre alól.

30

Az említett irányelv 1. cikke értelmében ez utóbbi a vízmérőkre vonatkozó műszerspecifikus mellékletekben, vagyis az MI‑001. mellékletben meghatározott, mérési funkcióval rendelkező eszközökre és rendszerekre is alkalmazandó.

31

A „vízmérő” fogalmát az említett melléklet úgy határozza meg, mint „[ü]zemi körülmények között a mérőátalakítón átfolyó víz mennyiségének mérésére, a mért érték tárolására és kijelzésére szolgáló műszer[t]”.

32

E tekintetben a 2004/22 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése kimondja, hogy az irányelv értelmében vett vízmérőnek eleget kell tennie az I. mellékletben és a vízmérőkre vonatkozó műszerspecifikus mellékletben, azaz az irányelv MI‑001. sz. mellékletében megállapított alapvető követelményeknek.

33

Ezen alapvető követelmények között szerepel, ezen I. melléklet 8.1. pontjában az a követelmény is, miszerint a mérőeszköz metrológiai jellemzőit nem lehet nem megengedett módon befolyásolni azzal, hogy azt valamely távoli adattovábbító funkcióval rendelkező eszközhöz csatlakoztatják. Ugyanígy, az említett I. melléklet 10.5. pontja kimondja, hogy a mérőeszköz és az ezen eszköz által mutatott eredmények közötti eltérés esetén a mérőeszköz által mutatott eredmény határozza meg a felhasználó által fizetendő díjat.

34

Az előbbiekből következik, hogy az olyan vízmérő, amely egyébként eleget tesz az irányelv valamennyi követelményének, nem zárható ki az irányelv hatálya alól azért, mert távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz van csatlakoztatva.

35

Ennélfogva az ilyen mérő ugyanezen irányelv hatálya alá tartozik.

36

Ami viszont a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközt illeti, meg kell jegyezni, hogy annak a szerepe mindössze a korábban a melegvízmérő által mért adatok távolra történő továbbítására korlátozódik. Mivel az ilyen eszköz nem minősül a 2004/22 irányelv 1. cikke értelmében vett „mérési funkcióval rendelkező eszköznek”, ezért nem tartozik az irányelv hatály alá.

37

Ezenkívül, ezen irányelv nem alkalmazandó a magából a vízmérőből és valamely távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközből álló együttesre sem. Ugyanis, az említett irányelvnek a víztől eltérő folyadékok mennyiségének folyamatos és dinamikus mérésére szolgáló mérőrendszerekre vonatkozó MI‑005. mellékletétől eltérően, amely a „mérőrendszer” fogalmát úgy határozza meg, mint „magából a mérőből, valamint a pontos méréshez szükséges, illetve a mérési műveletek megkönnyítésére szolgáló valamennyi műszerből álló rendszert”, ugyanezen irányelv MI‑001. melléklete nem tesz semmiféle utalást e fogalomra. E hiány azzal a ténnyel magyarázható, hogy a 2004/22 irányelv hatálya alá tartozó vízmérők olyan komplett mérőeszközként képzelik el, amely nem igényel további eszközöket, mint egységet, a pontos méréshez, illetve a mérési műveletek megkönnyítéséhez.

38

Ennélfogva ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, meg kell vizsgálni az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozást és gyakorlatot, elsőként a melegvízmérők szempontjából, másodszor pedig a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközök szempontjából.

39

Először is, ami a melegvízmérőket illeti, emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely területet uniós szinten kimerítő jelleggel harmonizáltan szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést a harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni (lásd a Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet C‑463/01. sz. EU:C:2004:797, 36. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Ez az eset áll fenn a 2004/22 irányelvet illetően is, amelynek a célja, amint az a (3) preambulumbekezdéséből is kiderül, valamennyi tagállamban olyan egységes teljesítménykövetelmények megállapítása, amelyeknek az irányelv 1. cikkében említett eszközöknek és rendszereknek a forgalomba hozatalukhoz, illetve az üzembe helyezésükhöz meg kell felelniük.

41

Ennek megfelelően az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok nem akadályozhatják olyan mérőműszerek forgalomba hozatalát és/vagy üzembe helyezését, melyeket az ezen irányelv valamennyi követelményének való megfelelés pozitív végeredménnyel zárult értékelését követően EK jelöléssel és kiegészítő metrológiai jelöléssel láttak el. Ha viszont egy műszer nem felel meg a 2004/22 irányelv követelményeinek, az irányelv 8. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azt nem lehet forgalomba hozni, illetve üzembe helyezni.

42

Egyébként, az éghajlati viszonyok különbségeinek és a fogyasztóvédelem nemzeti szinten alkalmazott eltérő mértékének figyelembevétele érdekében ezen irányelv 8. cikkének (3) és (4) bekezdése, annak (10) preambulumbekezdésére figyelemmel, lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az e rendelkezés által meghatározott feltételek esetén közelebbről is meghatározzák azokat a környezeti vagy pontossági osztályokat, amelyeknek a műszereknek az üzembe helyezésükhöz meg kell felelniük.

43

Ebből következik, hogy a tagállamok kizárólag az említett rendelkezésben foglalt esetekben vethetik alá további nemzeti előírásoknak az EK jelöléssel és kiegészítő metrológiai jelöléssel ellátott mérőeszközöket.

44

Márpedig az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás és gyakorlat nem e rendelkezésben foglalt esetekre vonatkozik.

45

Ebből az következik, hogy az ilyen szabályozás és gyakorlat megakadályozza a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatott, a 2004/22 irányelv valamennyi követelményének megfelelő melegvízmérők üzembe helyezését, amennyiben az ilyen mérőket metrológiai hitelesítésnek vetik alá.

46

Ebből eredően az említett irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás és gyakorlat, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi.

47

Másodszor, ami a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközöket illeti, emlékeztetni kell arra, amint az már a jelen ítélet 36. pontjában megtörtént, hogy ezen eszközök nem ugyanennek az irányelvnek a hatálya alá tartoznak. Ennélfogva, az említett nemzeti szabályozást és gyakorlatot az EUM‑Szerződésnek az áruk szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezéseire figyelemmel kell megvizsgálni.

48

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló nemzeti szabályozás és gyakorlat, amely a más tagállamokban a jogszabályoknak megfelelően gyártott távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközöket metrológiai hitelesítésnek veti alá, korlátozza az importőr tagállam piacára való bejutást, ezért azt az EUMSZ 34. cikk értelmében vett, mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: Radiosistemi‑ítélet, C‑388/00 és C‑429/00, EU:C:2002:390, 43. pont; ATRAL‑ítélet, C‑14/02, EU:C:2003:265, 62. és 63. pont, valamint Bizottság kontra Portugália ítélet, C‑432/03, EU:C:2005:669, 41. pont).

49

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, az ilyen intézkedést csak az EUMSZ 36. cikkben felsorolt közérdekű okok egyike vagy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott kényszerítő követelmény indokolhatja, feltéve különösen, hogy ez az intézkedés az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas, és nem lépi túl az ahhoz szükséges mértéket (lásd: Bizottság kontra Portugália ítélet, EU:C:2005:669, 42. pont).

50

Az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás és gyakorlat célja a fogyasztók védelme. Ebben az értelemben a Bíróság korábban már kimondta, hogy a fogyasztók védelme olyan jogszerű érdek, amely főszabály szerint alkalmas a Szerződés által garantált valamely olyan alapvető szabadság korlátozásának igazolására, mint az áruk szabad mozgása (lásd ebben az értelemben: Canal Satélite Digital ítélet, C‑390/99, EU:C:2002:34, 34. pont).

51

Mivel a metrológiai hitelesítés lehetővé teszi az adatátvitel során történő adattorzítások és ‑hamisítások kiküszöbölését, az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás és gyakorlat alkalmas a fogyasztók védelmének biztosítására.

52

Ugyanakkor az említett szabályozás és gyakorlat túllépi az e cél megvalósításához szükséges mértéket.

53

Ugyanis az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozás és gyakorlat megköveteli mind a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközökhöz csatlakoztatott melegvízmérők, mind az előbbi eszközök metrológiai hitelesítését. Márpedig meg kell jegyezni, hogy először is, a 2004/22 irányelv 9. cikke szerint a vízmérőknek az ezen irányelv vonatkozó alapvető követelményeinek való megfelelésének értékelését még azok forgalomba hozatala és üzembe helyezése előtt el kell végezni. A gyártó csak akkor helyezheti el a kiegészítő metrológiai jelölést a terméken, ha az említett értékelés kedvező eredménnyel zárult. Így tehát az olyan melegvízmérők, amelyek megfelelnek az említett irányelv valamennyi követelményének, korábban már metrológiai hitelesítés tárgyát képezték. Másodszor, amint azt a jelen ítélet 33. pontjában már hangsúlyoztuk, ugyanezen irányelv I. mellékletének 8.1. pontja kimondja, hogy a 2004/22 irányelv valamennyi követelményének eleget tevő melegvízmérő metrológiai jellemzőit nem lehet nem megengedett módon befolyásolni azzal, hogy azt valamely távoli adattovábbító funkcióval rendelkező eszközhöz csatlakoztatják. Harmadszor, az említett I. melléklet 10.5. pontja kimondja, hogy a mérőeszköz és az ezen eszköz által mutatott eredmények közötti eltérés esetén a mérőeszköz által mutatott eredmény határozza meg a felhasználó által fizetendő díjat.

54

Ebből következik, hogy az a tény, hogy az ezen irányelv valamennyi követelményének eleget tevő, távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatott melegvízmérőt újabb metrológiai hitelesítésnek vetik alá, nem szükséges a fogyasztók védelmének biztosítására irányuló cél megvalósításához. E cél az alapeljárás tárgyát képező nemzeti szabályozásból és gyakorlatból eredő intézkedéseknél kevésbé korlátozó intézkedésekkel is megvalósítható, például az utóbbi eszközre korlátozódó metrológiai hitelesítéssel.

55

Ráadásul, még ha az illetékes nemzeti hatóságok, nevezetesen az alapügyben a Metrologijos inspekcija, később úgy is döntenének, hogy a metrológiai hitelesítést a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközökre korlátozzák, emlékeztetni kell arra, hogy az említett hatóságok akkor sem követelhetnék meg szükségtelenül a műszaki vizsgálatokat olyan esetben, amikor azokat már valamely másik tagállamban elvégezték, és annak eredményei e hatóságok rendelkezésére állnak, vagy azok kérelmükre a rendelkezésükre bocsáthatók (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Portugália ítélet, EU:C:2005:669, 46. pont, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Figyelemmel az előzőekben kifejtett megfontolásokra, az előterjesztett kérdésre azt a válasz kell adni, hogy az EUMSZ 34. cikket és a 2004/22 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás és nemzeti gyakorlat, amelyek szerint az ezen irányelv valamennyi követelményének eleget tevő, távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatott melegvízmérő mérőrendszernek minősül, és emiatt nem használható rendeltetésszerűen mindaddig, amíg a mérő és a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszköz által együttesen alkotott mérőrendszer metrológiai hitelesítését el nem végzik.

57

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 34. cikket és a mérőműszerekről szóló, 2004. március 31‑i 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás és nemzeti gyakorlat, amelyek szerint az ezen irányelv valamennyi követelményének eleget tevő, távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszközhöz csatlakoztatott melegvízmérő mérőrendszernek minősül, és emiatt nem használható rendeltetésszerűen mindaddig, amíg a mérő és a távoli adattovábbító funkcióval rendelkező (telemetrikus) eszköz által együttesen alkotott mérőrendszer metrológiai hitelesítését el nem végzik.