—

E. Petru képviseletében R. Giura ügyvéd,

—

a Casa Județeană de Asigurări de Sănătate Sibiu és a Casa Națională de Asigurări de Sănătate képviseletében F. Cioloboc, C. Fechete és L. Bogdan, meghatalmazotti minőségben,

—

a román kormány képviseletében R.‑I. Hațieganu, A.‑L. Crişan és R. H. Radu, meghatalmazotti minőségben,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében J. Beeko, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Gray barrister,

—

az Európai Bizottság képviseletében C. Gheorghiu és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, valamint a 2008. június 17‑i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi, rendelettel (HL L 177., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 22. cikke (2) bekezdése második albekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az E. Petru és a Casa Județeană de Asigurări de Sănătate Sibiu (nagyszebeni megyei egészségbiztosítási pénztár), valamint a Casa Națională de Asigurări de Sănătate (nemzeti egészségbiztosítási pénztár) között azon Németországban nyújtott kórházi ellátások tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, amelyek költségeinek E. Petru kártérítés formájában történő megtérítését kéri.

3

Az 1408/71 rendelet „Tartózkodás az illetékes állam területén kívül –Visszatérés vagy a lakóhely áthelyezése egy másik tagállam területére a betegség vagy anyaság időtartama alatt – Más tagállamba való utazás szükségessége megfelelő ellátás igénybevétele céljából” című 22. cikke kimondja:

„(1)   Az a munkavállaló vagy önálló vállalkozó, aki az ellátásra való jogosultság tekintetében kielégíti az illetékes állam jogszabályaiban előírt feltételeket, szükség esetén [helyesen: adott esetben] a 18. cikk rendelkezéseinek figyelembevételével, és:

[...]

(2)   [...]

Az (1) bekezdés c) pontjában előírt engedély megadását nem lehet megtagadni, ha az adott ellátás szerepel annak a tagállamnak a jogszabályaiban meghatározott ellátások között, amely tagállam területén az érintett személy lakóhellyel rendelkezett [helyesen: rendelkezik], és ha [az érintett] nem részesülhet ilyen ellátásban az adott ellátásban való részesüléshez általában szükséges időn belül a lakóhely szerinti tagállamban, jelenlegi egészségi állapotának és a betegség valószínű lefolyásának figyelembevételével.

(3)   Az (1)[…] és (2) bekezdést hasonlóan kell alkalmazni a munkavállaló vagy önálló vállalkozó családtagjaira is.

[...]”.

4

Az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72 tanácsi rendelet (HL L 74., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 83. o.) 2. cikkének (1) bekezdése alapján az 1408/71 rendelet 80. cikkében említett, a migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság elfogadta az utóbbi rendelet 22. cikke (1) bekezdése c) pontja i. alpontjának alkalmazásához szükséges formanyomtatványt, azaz az E 112‑es formanyomtatványt.

5

Az egészségügyi ágazat megújításáról szóló 95/2006. sz. törvény (Legea nr. 95/2006 privind reforma în domeniul sănătății, Monitorul Oficial al României I. részének 2006. április 28‑i 372. száma) 208. cikkének (3) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az egészségbiztosítás kötelező és egységes rendszer keretében működik, amelynek (2) bekezdés szerinti célkitűzései az alábbi elvek alapján valósulnak meg:

6

Az egészségbiztosítási pénztár elnöke által 2008. augusztus 26‑án elfogadott, az 1408/71 rendelet és az 574/72 rendelet alkalmazásával kiadott nyomtatványoknak a román egészségbiztosítási rendszerben történő felhasználása feltételeinek jóváhagyásáról szóló – az 575/2009 rendelettel (a Monitorul Oficial al României I. részének 2009. május 12‑i 312. száma, helyesbítette: a Monitorul Oficial al României I. részének 2009. július 3‑i 461. száma) módosított – 592/2008. sz. rendelet (Ordinul președintelui Casei Naționale de Asigurări de Sănătate nr. 592/2008; a Monitorul Oficial al României I. részének 2008. szeptember 11‑i 648. száma) melléklete 40. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Az E 112 jelű nyomtatvány az illetékes intézmény által egy másik tagállamba valamely orvosi ellátás igénybevétele céljából történő utazásra feljogosított munkavállalók, önálló vállalkozók és családtagjaik részére szolgál”.

7

E rendelet 40. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„Az E112 jelű nyomtatványnak az (1) bekezdés b) pontjában szereplő esetben történő megadását az illetékes intézmény nem tagadhatja meg, ha az adott ellátás szerepel annak a tagállamnak a jogszabályaiban meghatározott ellátások között, amely tagállam területén az érintett személy lakóhellyel rendelkezik, és ha az érintett nem részesülhet ilyen ellátásban az adott ellátásban való részesüléshez általában szükséges időn belül a lakóhely szerinti tagállamban, jelenlegi egészségi állapotának és a betegség valószínű lefolyásának figyelembevételével”.

8

A Románia által elfogadott, egészségügyi tárgyú rendelkezéseket magában foglaló nemzetközi aktusok alapján nyújtott orvosi ellátások költségeinek megtérítésére és visszafizetésére vonatkozó eljárások jóváhagyásáról szóló, 2009. július 17‑i 729/2009 rendelet (Ordinul nr. 729/2009 al Casei Naționale a Asigurărilor de Sănătate pentru aprobarea Normelor metodologice privind rambursarea şi recuperarea cheltuielilor reprezentând asistența medicală acordată în baza documentelor internaționale cu prevederi în domeniul sănătății la care România este parte; a Monitorul Oficial al României I. részének 2009. augusztus 5‑i 545. száma) melléklete 8. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Abban az esetben, ha a román egészségbiztosítási rendszer alapján biztosított személy az Európai Unió másik tagállamába utazik orvosi ellátás igénybevétele céljából anélkül, hogy azon egészségbiztosítási pénztár, amelynél biztosított, azt előzetesen engedélyezte volna, a biztosított köteles a nyújtott orvosi ellátások költségeinek viselésére”.

9

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy E. Petru több éve súlyos érrendszeri betegségben szenved. 2007 folyamán miokardiális infarktust kapott, amelynek következtében sebészeti beavatkozáson esett át. Mivel 2009 folyamán az egészségi állapota tovább romlott, a temesvári (Románia) Institutul de Boli Cardiovascularéban (szív‑ és érrendszeri betegségeket kezelő intézet) részesült kórházi ellátásban. Az ott elvégezett vizsgálatok alapján döntés született arról, hogy nyitott szívműtétet kell rajta végrehajtani a szívbillentyű kicserélése és két stent beültetése érdekében.

10

Mivel E. Petru úgy vélte, hogy e kórházi létesítmény tárgyi feltételei nem kielégítőek ahhoz, hogy ott ilyen sebészeti beavatkozásnak vesse alá magát, úgy döntött, hogy egy németországi klinikához fordul, ahol elvégezték az említett beavatkozást. Ennek a költsége a műtétet követő kórházi tartózkodással együtt összesen 17714,70 euró összeget tett ki.

11

Németországba való utazását megelőzően E. Petru azzal a kérelemmel fordult a Casa Județeană de Asigurări de Sănătate Sibiuhoz, hogy az E112 formanyomtatvány alapján fizesse ki részére a beavatkozás költségeit. 2009. március 2‑án nyilvántartásba vett kérelmét elutasították arra hivatkozással, hogy a kezelőorvos szakvéleményéből nem következik, hogy az alapellátások közé tartozó kért egészségügyi ellátást egészségügyi állapotára és betegségének lefolyására figyelemmel ésszerű időn belül Romániában nem kaphatja meg.

12

2011. november 2‑án E. Petru polgári jogi keresetet terjesztett elő a Casa Judeţeană de Asigurări de Sănătate Sibiu és a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate arra való kötelezése érdekében, hogy kártértítés címén fizessék meg részére a 17714,70 euró román lejben kifejezett ellenértékét. E keresete alátámasztására arra hivatkozik, hogy az Institutul de Boli Cardiovasculare de Timișoarában folyó kórházi kezelés körülményei messze nem kielégítőek, mivel hiányoznak az elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök, és nem áll rendelkezésre elegendő kórházi ágy, továbbá arra, hogy a tervezett beavatkozás összetett jellegére és a kórház fent említett kedvezőtlen körülményeire figyelemmel döntött úgy, hogy elhagyja ezen intézményt, és egy németországi klinikához fordul.

13

Azt követően, hogy az elsőfokú bíróság 2012. október 5‑i ítéletével elutasította a keresetét, E. Petru fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Tribunalul Sibiuhoz (nagyszebeni elsőfokú bíróság).

14

E fellebezés alátámasztására E. Petru a 95/2006. sz. törvény 208. cikkének (3) bekezdésére az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjára és (2) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára hivatkozott.

15

Az alapeljárás alperesei e fellebbezés elutasítását kérték arra hivatkozással, hogy E. Petru nem teljesítette az E112 formanyomtatvány kiadásához szükséges feltételeket, mivel nem bizonyította annak lehetetlenségét, hogy a szóban forgó szükséges egészségügyi ellátást ésszerű időn belül Romániában igénybe veheti. Az alperesek az 1408/71 és az 574/72 rendelet, a 95/2006 törvény és az 575/2009 rendelettel módosított 592/2008 rendelet rendelkezéseire, valamint a 729/2009 rendelet 8. cikkére hivatkoznak.

16

A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy az alapeljárás feleinek álláspontja eltér az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti és uniós rendelkezések értelmezése vonatkozásában, és hogy az említett jogvita megoldása az 1408/71/EGK rendelet 22. cikkének értelmezésétől függ.

17

E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„[A]z 1408/71/EGK rendelet 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében foglalt rendelkezések értelmében az egészségügyi ellátás biztosított általi igénybevételének a lakóhelye szerinti tagállamban fennálló lehetetlenségét kiterjesztően vagy ésszerű módon kell értelmezni, azaz az olyan helyzet, ahol a sebészeti beavatkozást ugyan technikai szempontból megfelelő és ésszerű időn belül végre lehet hajtani a lakóhely szerinti tagállamban, mivel rendelkezésre állnak az ugyanolyan szakmai ismerettel bíró szükséges szakorvosok, de elsődleges fontosságú gyógyszerek és egyéb orvosi eszközök hiányoznak, olyan helyzetnek felel‑e meg, amelyben az említett cikk értelmében nem kerülhet sor a szükséges egészségügyi ellátások igénybevételére?”

18

A román kormány, miközben emlékeztet arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata előzetes döntéshozatal iránti kérelmében azon ténybeli keret meghatározása, amelybe az általa a Bíróság elé terjesztett kérdések illeszkednek, megjegyzi, hogy a jelen esetben a kérdést előterjesztő bíróság nem úgy mutatta be az alapeljárás tényállását, ahogyan azt az elé terjesztett bizonyítékok alátámasztják, hanem csupán megismételte a felek állításait. Márpedig a Casa Judeţeană de Asigurări de Sănătate Sibiu és a Casa Naţională de Asigurări de Sănătate szerint az E. Petru által az elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök hiányával kapcsolatban állított – az előterjesztett kérdést alátámasztó – tényeket e bizonyítékok cáfolják, és ezért e kérdés nem hasznos az említett jogvita megoldása szempontjából.

19

A román kormány ezenkívül rámutat, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki annak indokait, hogy miért véli úgy, hogy kérdésére adott válasz szükséges az alapügy megoldásához.

20

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az utóbbiak által eldöntendő jogviták megoldásához szükséges támpontokat nyújt az uniós jog értelmezése terén (Geistbeck‑ítélet, C‑509/10, EU:C:2012:416, 47. pont; Impacto Azul ítélet, C‑186/12, EU:C:2013:412, 26. pont).

21

Ezen együttműködés keretében egyedül az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét (lásd különösen: Bosman‑ítélet, C‑415/93, EU:C:1995:463, 59. pont; Confederación Española de Empresarios de Estaciones de Servicio ítélet, C‑217/05, EU:C:2006:784, 16. pont).

22

Annak lehetővé tétele érdekében hogy a Bíróság az uniós jognak a nemzeti bíróság részére hasznos értelmezését nyújtsa, a Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke úgy rendelkezik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek tartalmaznia kell különösen az alapeljárás tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetését, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetését, továbbá azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

23

Tekintettel arra, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések relevanciáját vélelmezni kell, a Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd különösen: Cipolla és társai ítélet, C‑94/04 és C‑202/04, EU:C:2006:758, 25. pont; Chartered Institute of Patent Attorneys ítélet, C‑307/10, EU:C:2012:361, 32. pont).

24

Ilyen esetről a jelen ügyben nincs szó.

25

Egyrészről ugyanis az alapeljárás tényállását illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozat „A keresetlevél” cím alatt tartalmazza E. Petru állításainak előadását és „A tényállás” cím alatt a jelen ítélet 9–11. pontjában összefoglalt ténybeli elemeket. Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság e határozatban nem szól a felek által ezen állítások alátámasztása vagy cáfolata érdekében előterjesztett bizonyítékokról, és ennek következtében az eljárás e szakaszában nem állapítja meg az elsődleges fontosságú gyógyszereknek és orvosi eszközöknek – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapjául szolgáló – hiányát, a fenti módon legalább előadja azon ténybeli adatokat, amelyeken e kérdés alapul.

26

Másrészről azon okokat illetően, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel az 1408/71 rendelet 22. cikke (2) bekezdése második albekezdésének értelmezésére vonatkozóan, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy mivel az alapeljárás feleinek álláspontja eltért e rendelkezés értelmezése vonatkozásában, az említett bíróságban kérdés merült fel azzal kapcsolatban, hogy e rendelkezés akkor is alkalmazandó‑e, ha a szóban forgó ellátások nyújtásának a lakóhely szerinti tagállamban fennálló lehetetlensége elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök hiányából ered, és hogy véleménye szerint az alapügy megoldása a fenti kérdésre adott választól függ.

27

A kért értelmezésre tehát nem igaz, hogy az nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, és a probléma sem hipotetikus jellegű, hanem az alapeljárás felei által megvitatott tényekkel kapcsolatos, amelynek meghatározása a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ezenkívül a Bíróság rendelkezésére állnak azok az elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésre hasznos választ adhasson.

28

Ebből következik, hogy az utóbbi elfogadható.

29

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ adni, hogy az 1408/71 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja értelmében megkövetelt engedély nem tagadható meg, ha elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök hiánya miatt a szóban forgó kórházi ellátás nem nyújtható megfelelő időn belül a biztosított lakóhelye szerinti tagállamban.

30

Emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdése két feltételt határoz meg, amelyek fennállása esetén az illetékes intézmény köteles kiállítani az ugyanezen cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja alapján kért előzetes engedélyt. Az első feltétel teljesüléséhez az szükséges, hogy az adott ellátás szerepeljen annak a tagállamnak a jogszabályaiban meghatározott ellátások között, amely tagállam területén a biztosított lakóhellyel rendelkezik. A második feltétel megköveteli, hogy azt az ellátást, amelyet e biztosított nem abban a tagállamban kíván igénybe venni, mint amelynek területén lakóhellyel rendelkezik, aktuális egészségi állapotának és a betegség valószínű lefolyásának figyelembevételével, ne tudják számára az adott ellátáshoz a lakóhely szerinti tagállamban általában szükséges időn belül biztosítani (lásd ebben az értelemben: 2010. október 5‑i Elchinov‑ítélet, C‑173/09, EU:C:2010:581, 53. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

E második feltételt illetően, amelyre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés vonatkozik, a Bíróság korábban már kimondta, hogy a kért engedély nem tagadható meg, ha azonos vagy ugyanolyan hatékonyságú kezelés az érintett lakóhelye szerinti tagállamban nem vehető igénybe a megfelelő időn belül (lásd ebben az értelemben: Inizan‑ítélet, C‑56/01, EU:C:2003:578, 45. és 60. pont; Watts‑ítélet, C‑372/04, EU:C:2006:325, 61. pont; Elchinov‑ítélet, EU:C:2010:581, 65. pont).

32

A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy annak értékeléséhez, hogy a betegre nézve ugyanolyan hatékonyságú ellátást megfelelő időben igénybe lehet‑e venni a lakóhely szerinti tagállamban, az illetékes intézmény köteles az egyes konkrét esetekre jellemző valamennyi körülményt figyelembe venni, így nemcsak a betegnek az engedély iránti kérelem benyújtásakor meglévő egészségi állapotát és adott esetben a beteg fájdalmainak intenzitását vagy a beteg fogyatékosságának jellegét – amely miatt például egyáltalán nem vagy csak különlegesen nehezen tudja gyakorolni szakmai tevékenységét –, hanem a beteg kórelőzményét is (Inizan‑ítélet EU:C:2003:578, 46. pont; Watts‑ítélet, EU:C:2006:325, 62. pont; Elchinov‑ítélet, EU:C:2010:581, 66. pont).

33

Az illetékes intézmény által figyelembe veendő ezen körülmények között szerepelhet valamely konkrét esetben az elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök olyan hiánya, amelyet az alapügyben állítanak. Ahogyan ugyanis a főtanácsnok az indítványának 25. pontjában rámutatott, az 1408/71 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdése nem tesz különbséget azon különböző okok szerint, amelyek miatt egy meghatározott orvosi ellátást nem lehet a megfelelő időben nyújtani. Márpedig a gyógyszerek és orvosi eszközök ilyen hiánya, éppúgy, ahogyan a különleges felszerelések és a szakértelem hiánya egyértelműen lehetetlenné teheti az azonos vagy ugyanolyan hatékonyságú ellátás megfelelő időben való igénybevételét a lakóhely szerinti tagállamban.

34

Mindazonáltal ahogyan a román kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság állította, a jelen ítélet 31. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy e lehetetlenséget egyrészről a lakóhely szerinti tagállamban a szóban forgó ellátás nyújtására alkalmas valamennyi létesítményre tekintettel, másrészről pedig azon időszakot figyelembe véve kell értékelni, amelynek során ezen ellátás megfelelő időn belül igénybe vehető.

35

Az alapüggyel kapcsolatban a román kormány megjegyzi, hogy E. Petru jogosult volt arra, hogy olyan más egészségügyi intézményhez forduljon Romániában, amely rendelkezik a nála szükségesség vált beavatkozás elvégzéséhez szükséges felszereléssel. Arra is rámutat, éppúgy, ahogyan az alapeljárás alperesei, hogy a kezelőorvos szakvéleménye tartalmazta, hogy e beavatkozást három hónapon belül kell elvégezni. Következésképpen, amennyiben az E. Petru által az elsődleges fontosságú gyógyszereknek és orvosi eszközöknek az Institutul de Boli Cardiovasculare de Timișoarában fennálló hiánya tekintetében állított tények bizonyítást nyernek, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy e beavatkozás egy másik romániai kórházban e határidőn belül elvégezhető lett volna‑e.

36

A fenti megállapításokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1408/71 rendelet 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja értelmében megkövetelt engedély nem tagadható meg, ha elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök hiánya miatt a szóban forgó kórházi ellátás nem nyújtható megfelelő időn belül a biztosított lakóhelye szerinti tagállamban. E lehetetlenséget egyrészről a lakóhely szerinti tagállamban a szóban forgó ellátás nyújtására alkalmas valamennyi kórházi létesítményre tekintettel, másrészről pedig azon időszakot figyelembe véve kell értékelni, amelynek során ezen ellátás megfelelő időn belül igénybe vehető.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett, valamint a 2008. június 17‑i 592/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 22. cikke (2) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ugyanezen cikk (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja értelmében megkövetelt engedély nem tagadható meg, ha elsődleges fontosságú gyógyszerek és orvosi eszközök hiánya miatt a szóban forgó kórházi ellátás nem nyújtható megfelelő időn belül a biztosított lakóhelye szerinti tagállamban. E lehetetlenséget egyrészről a lakóhely szerinti tagállamban a szóban forgó ellátás nyújtására alkalmas valamennyi kórházi létesítményre tekintettel, másrészről pedig azon időszakot figyelembe véve kell értékelni, amelynek során ezen ellátás megfelelő időn belül igénybe vehető.