24.3.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 89/25

—

semmisítse meg az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a szteviolglikozidok tekintetében történő módosításáról szóló, 1131/2011/EU bizottsági rendeletet, amennyiben az a Stevia rebaudiana Bertoni növény leveleiből nyert szteviolglikozid felhasználását csak élelmiszer-adalékanyagként — és nem mezőgazdasági eredetű növényi élelmiszer-összetevőként vagy aromakészítményként — engedélyezi;

—

állapítsa meg, hogy az Európai Unió köteles megtéríteni azokat a károkat, amelyek a felperest amiatt érték, hogy az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. mellékletének a szteviolglikozidok tekintetében történő módosításáról szóló, 1131/2011/EU bizottsági rendelet a Stevia rebaudiana Bertoni növény leveleiből nyert szteviolglikozidok felhasználását csak élelmiszer-adalékanyagként, és nem mezőgazdasági eredetű növényi élelmiszer-összetevőként vagy aromakészítményként engedélyezi, ennélfogva más vállalkozások használhatják a szteviolglikozidokat a hagyományos tejtermékek előállításához, és ezáltal a felperest kiszorítják a piacról, míg a felperest — mint ökológiai tejgazdaságot és biotermék-gyártót — a 834/2007/EK rendelet és a 889/2008 rendelet előírásai még akkor is megakadályozzák a szteviolglikozidok élelmiszer-adalékanyagként való felhasználásában, ha azt az uniós jogban megengedett eljárással, ökológiai úton termelt Stevia-levelekből nyerik.

1.

Az első, a „non ultra vires” elv megsértésére alapított jogalap

A felperes először is arra hivatkozik, hogy a Stevia rebaudiana Bertoni növény leveleiből nyert szteviolglikozidokat a Bizottság tévesen kezelte élelmiszer-adalékanyagként, és ezáltal a ráruházott hatáskör megsértésével fogadta el az eljárás tárgyát képező rendeletet. A szteviolglikozidokat az ízük alapján történő megkülönböztetés útján választják ki. Azokat tehát nem technológiai okokból használják fel az 1333/2008/EK rendelet (2) 3. cikke (2) bekezdésének értelmében vett élelmiszer adalékanyagként, hanem — a rendelet (5) preambulumbekezdése értelmében — kizárólag a zamat és/vagy íz hozzáadása érdekében. Ennélfogva a szteviolglikozidokat növényi élelmiszer összetevőkként vagy aromakészítményekként kell besorolni. Következésképpen a Bizottság ultra vires járt el.

2.

A második, az egyenlő bánásmódhoz való jog megsértésére alapított jogalap

Másodszor a felperes arra hivatkozik, hogy megsértették az önkényes eljárás tilalma alapján fennálló egyenlő bánásmódhoz való jogát, mivel őt mint ökológiai tejgazdaságot megakadályozták abban, hogy biojoghurtot vagy bio-szteviolglikozidokat állítson elő és hozzon forgalomba, míg a hagyományos gazdálkodásból származó joghurtot kínáló versenytársai számára megengedett a szteviolglikozidok használata. A bio-szteviolglikozidok élelmiszer adalékanyagként való felhasználását megtiltja a 834/2007/EK rendelet (3) 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja, amely szerint az előállítás során kizárólag a biotermékek esetében engedélyezett élelmiszer-adalékanyagok használhatók. Erre az engedélyezésre sem a 889/2008/EK rendelet (4) 27. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, sem ezen rendelet VIII. melléklete A. részének pozitív listájára való felvétel útján nem került sor. Ennélfogva a Bizottság — azáltal, hogy a szteviolglikozidokat csak élelmiszer-adalékanyagként engedélyezte — a hagyományos termékek termelői javára jogellenesen és a versenyt korlátozó módon beavatkozott a piac működésébe.

3.

A harmadik, a tulajdon védelméhez és a gazdasági tevékenység szabadságához való jog megsértésére alapított jogalap

Harmadszor a felperes a tulajdon védelméhez és a gazdasági tevékenység szabadságához való jog megsértése hivatkozik.

4.

A negyedik, az indokolás hiányára alapított jogalap

Ezenfelül a 1131/2011 rendelet indokolása nem megfelelő, mivel a preambulumban nem fejtették ki, hogy a szteviolglikozidot — amely kizárólag az íz hozzáadására, az édesítésre és egy kesernyés ízárnyalat kölcsönzésére szolgál — miért élelmiszer-adalékanyagként sorolták be.