1

A borkősavat a borok és egyéb italok gyártása során élelmiszeripari adalékanyagként, valamint a gipsz és egyéb termékek előállítása során a folyamatok lassítása céljából használják. Az Európai Unióban, valamint Argentínában az L+ borkősavat a bortermelésnek a borseprőnek nevezett melléktermékéből készítik, amelyet kalcium‑tartaráttá, majd borkősavvá alakítanak. A Kínai Népköztársaságban az L+ borkősavat és a DL borkősavat benzolból állítják elő, amelyet maleinsav‑anhidriddé, majd maleinsavvá, és végül borkősavvá alakítanak. A kémiai szintézis útján előállított borkősav azonos fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik, és azt ugyanazokra az alapvető felhasználási célokra szánják, mint a bortermelés melléktermékeiből előállított borkősavat. A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a felek megerősítették, hogy a DL borkősav kizárólag Kínában kerül előállításra.

2

Az Európai Bizottsághoz 2004. szeptember 24‑én a borkősav ágazatában megvalósított dömpingre vonatkozó panasszal fordultak, melyet több európai gyártó terjesztett elő, többek között a Comercial Química Sarasa, SL, a Distillerie Mazzari SpA, és az Industria Chimica Valenzana SpA.

3

A Bizottság 2004. október 30‑án az Európai Unió Hivatalos Lapjában értesítést tett közzé a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes eljárás kezdeményezéséről (HL 2004. C 267., 4. o.).

4

A Bizottság 2005. július 27‑én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 1259/2005/EK rendeletet (HL 2005. L 200., 73. o.).

5

Az Európai Unió Tanácsa 2006. január 23‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 130/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 23., 1. o.).

6

Az egyes dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítésnek (HL 2010. C 211., 11. o.) a 2010. augusztus 4‑i közzétételét követően a Bizottsághoz 2010. október 27‑én kérelem érkezett ezen intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata iránt, melyet a Caviro Distillerie Srl, a Comercial Química Sarasa, a Distillerie Bonollo SpA, a Distillerie Mazzari és az Industria Chimica Valenzana nyújtott be.

7

A Bizottság 2011. január 26‑án az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítés HL 2010. L 7., 22. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 11. cikkének (2) bekezdése alapján az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának és felülvizsgálatának megindításáról szóló értesítést (HL 2011. C 24., 14. o.).

8

A fenti 6. pontban említett öt vállalkozás 2011. június 9‑én az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján részleges időközi felülvizsgálatot kérelmezett két exportáló gyártó tekintetében, melyek közül az egyik a felperes, a Changmao Biochemical Engineering Co. Ltd. volt.

9

A Bizottság 2011. július 29‑én az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján közzétette a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindításáról szóló értesítést (HL 2011. C 223., 16. o.).

10

A Bizottság 2011. augusztus 1‑jén megküldte a felperesnek a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása (market economy treatment, a továbbiakban: MET) iránti kérelemre vonatkozó kérdőívet és formanyomtatványt. A felperes a kérelmét a Bizottságnak 2011. augusztus 26‑án küldte meg, a megfelelő módon kitöltött kérdőívet pedig 2011. szeptember 1‑jén.

11

A Bizottság 2011. október 3‑án információkérést intézett a felpereshez. Konkrétan azt kérte, hogy nyújtson be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a nyersanyagainak az árai tükrözik a piaci értékeket, tekintve, hogy a szóban forgó nyersanyag forrása az kőolaj, tehát a világpiacokon forgalmazott termék.

12

A felperes 2011. október 17‑én válaszolt a Bizottság kérésére, és közölte, hogy az általa felhasznált benzol kokszból származik, és nem kőolajból, valamint benyújtott egy olyan diagramot, amely a kokszból származó benzol beszerzésére vonatkozó árakat mutatta, és egy olyan diagramot, amely a kokszból származó benzolnak a Kínai Népköztársaság északi részén alkalmazott árait tüntette fel. Hozzáfűzte, hogy a benzol vételárai a kínai piaci értékeket tükrözik.

13

A Bizottság 2011. november 14‑én és 15‑én ellenőrző látogatást tett a felperes helyiségeiben.

14

2012. február 1‑jén a Bizottság megküldte a felperesnek a MET iránti kérelméhez kapcsolódó értesítést, tájékoztatva a felperest e kérelem elutasításáról, valamint az ezt megalapozó alapvető tényekről és megfontolásokról. Az értesítés konkrétan említette, hogy a felperes álláspontja szerint az általa használt benzolt kokszból, és nem kőolajból állítják elő. Ezenfelül az értesítés megállapította, hogy a benzol képviseli a nyersanyagok költségének legnagyobb részét, e költségek pedig a borkősav‑előállítás költségeinek mintegy felét teszik ki. Következésképpen az értesítés szerint a benzol árának mindenfajta torzulása jelentős hatást gyakorol a borkősavnak a Kínai Népköztársaságban való gyártásához kapcsolódó költségekre. Végezetül az értesítés megállapította, hogy a benzol ára a Kínai Népköztársaságban 19–51%‑kal alacsonyabb, mint Európában vagy az Egyesült Államokban.

15

A felperes 2012. február 13‑án megküldte a Bizottságnak a fenti 14. pontban említett értesítésre vonatkozó észrevételeit, és többek között azt állította, hogy a benzol exportjára vonatkozó 40%‑os vám helyébe 0%‑os ideiglenes vám lépett. Ezenfelül a felperes kitartott azon álláspontja mellett, hogy az általa felhasznált benzolt kokszból állítják elő, és ezért a benzol árainak a Bizottság általi összehasonlítása helytelen, mivel a benzolt Európában és az Egyesült Államokban kőolajból gyártják.

16

A Bizottság 2012. április 11‑én megküldte a felperesnek a végső tájékoztató dokumentumot, amely magában foglalta azokat az alapvető tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján azt tervezte, hogy az alaprendelet 20. cikke alapján a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések módosítását javasolja, valamint magában foglalt egy olyan dokumentumot, amely részleteket tartalmazott a felperes dömpingkülönbözetének a számítására vonatkozóan. A tájékoztató dokumentum konkrétan megállapította, hogy a benzol exportjára vonatkozó 40%‑os vám helyébe 0%‑os ideiglenes vám lépett. Arra a következtetésre jutott azonban, hogy a felperes nem tudta megmagyarázni a benzolnak a kínai piacon alkalmazott alacsony árát. E tekintetben a végső tájékoztató dokumentum megállapította, hogy a benzol ára tekintetében 19%‑tól 51%‑ig terjedő különbség áll fenn a Kínai Népköztársaság és a piacgazdasággal rendelkező egyéb országok között, és a benzol exportja vonatkozásában a hozzáadottérték‑adó (héa) 17%‑os visszatérítésére nem kerül sor.

17

A Tanács 2012. április 16‑án elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó borkősav behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló 349/2012/EU végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 110., 3. o.).

18

A felperes 2012. április 25‑én megküldte a Bizottságnak a végső tájékoztató dokumentumra vonatkozó észrevételeit, és különösen azt kérte, hogy a Bizottság szolgáltasson kiegészítő információkat a rendes érték képzéséhez használt módszert illetően. Ezenfelül a felperes ugyanezen a napon az alaprendelet 8. cikke szerint árra vonatkozó kötelezettségvállalást érintő javaslatot küldött, amely a dömping kiküszöbölését célozta.

19

A felperest és egy másik exportáló gyártót érintő részleges időközi felülvizsgálati eljárás nyomán a Tanács 2012. június 26‑án elfogadta a 349/2012 végrehajtási rendelet módosításáról szóló 626/2012/EU tanácsi végrehajtási rendeletet (HL 2012. L 182., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott rendelet).

20

A megtámadott rendelet lényegében megtagadta a MET‑et a felperestől, és a rendes értéknek az analóg ország együttműködő gyártója által közölt információk alapján való képzését követően a felperes által gyártott termékekre vonatkozó dömpingellenes vámot 10,1%‑ról 13,1%‑ra emeli. Ezenfelül a megtámadott rendelet elutasítja a felperes által kínált, árra vonatkozó kötelezettségvállalást.

21

A Törvényszék Hivatalához 2012. október 5‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.

22

A Törvényszék Hivatalához 2013. január 4‑én és 31‑én benyújtott beadványokban egyrészt a Caviro Distillerie, a Comercial Química Sarasa, a Distillerie Bonollo, a Distillerie Mazzari és az Industria Chimica Valenzana (a továbbiakban: beavatkozó társaságok), és másrészt a Bizottság kérelmezte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson a jelen eljárásba.

23

Az első tanács elnöke a 2013. március 12‑i végzésben megengedte a Bizottság beavatkozását, és közölte, hogy mivel a beavatkozási kérelmét a Törvényszék 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 116. cikkének 6. §‑ában meghatározott határidő lejártát követően nyújtotta be, az eljárás szóbeli szakasza keretében a számára megküldött tárgyalásra készített jelentés alapján észrevételeket tehet.

24

Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

25

A Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke 2015. május 18‑i végzésével megengedte a beavatkozást a Bizottság számára.

26

A beavatkozó társaságok 2015. augusztus 4‑én benyújtották beavatkozási beadványukat. A felek az e beadványra vonatkozó észrevételeiket a kitűzött határidőn belül benyújtották.

27

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

28

A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

A beavatkozó társaságok azt kérik, hogy a Törvényszék:

30

A felperes a keresetének alátámasztása érdekében öt jogalapra hivatkozik, melyek közül az elsőt az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának a megsértésére, a másodikat az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének a megsértésére, a harmadikat az indokolási kötelezettség megsértésére, a negyediket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második bekezdésének a megsértésére, az ötödiket pedig az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének, valamint a védelemhez való jognak a megsértésére alapítja.

31

A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet sérti az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első francia bekezdését, mivel azt állapítja meg, hogy a piacgazdasági feltételek az esetében nem érvényesülnek. A felperes állítása szerint kellő bizonyítékokat nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a kereskedelmi döntéseit a kínálatot és a keresletet tükröző piaci jelek alapján hozta meg, jelentős állami beavatkozás nélkül, és a főbb ráfordítások költségei alapvetően a piaci értékeket tükrözik. Konkrétan bizonyította azt, hogy a nyersanyag vásárlására vonatkozó döntéseit az államnak a mennyiségekre vagy az árra vonatkozó legcsekélyebb beavatkozása nélkül hozta meg. Hozzáfűzi, hogy a megtámadott rendelet szerint megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második francia bekezdésében előírt feltételeknek.

32

A megtámadott rendelet (18) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Tanács a megtagadást arra alapította, hogy bizonyos nyersanyagok – többek között a benzol és a maleinsav‑anhidrid – ára torzított.

33

Először is a felperes közli, hogy nem vásárolja a maleinsav‑anhidridet, hanem azt maga állítja elő a kokszból készült benzolból. Következésképpen az ezen nyersanyag ára tekintetében megállapított torzulás irreleváns.

34

A benzol ára tekintetében a felperes megállapítja, hogy a Tanács a következtetését három érvre alapította, nevezetesen a 19%‑tól 51%‑ig terjedő különbségre, amelyet nem magyarázott meg, és amely a kínai piac árai, és a piacgazdasággal rendelkező egyéb országokban alkalmazott árak között áll fenn, valamint a benzol exportjára vonatkozó 40%‑os vámra, és a benzol exportja esetében a 17%‑os héa‑visszatérítés hiányára.

35

Először is a felperes azzal érvel, hogy a Tanács figyelmen kívül hagyta, hogy az árak tekintetében fennálló, 19%‑tól 51%‑ig terjedő különbségnek az az oka, hogy a benzolnak a kokszból Kínában való előállítása során használt nyersanyag, a kőszén ára alacsonyabb, mint a kőolajé, amelyet Európában és az Egyesült Államokban használnak nyersanyagként, amint arra a közigazgatási eljárás során rámutatott. A megtámadott rendelet tévesen azt feltételezte, hogy a benzolnak a felperes által vásárolt alapanyaga a kőolaj, amint az többek között a Bizottság 2011. október 3‑i információkéréséből kitűnik.

36

Ezenfelül a felperes a válaszban azzal érvel, hogy a Tanács azon érve, amely szerint az arbitrázsnak ki kellett volna küszöbölnie az árkülönbségeket, először az ellenkérelemben jelent meg, és az nem szerepel sem a megtámadott rendeletben, sem a vizsgálat dokumentumaiban.

37

Másodszor a felperes megjegyzi, hogy a megtámadott rendelet tévesen közli, hogy a benzol importjára 40%‑os vám vonatkozik, mivel e vám az exportot érinti. Mindenesetre a felperes bizonyította, hogy az állítólagos exportvám a felülvizsgálat időszaka során nem volt hatályban, mivel egyidejűleg 0%‑os ideiglenes vám állt fenn, amint azt a megtámadott rendelet maga is elismerte.

38

Harmadszor a felperes arra hivatkozik, hogy a benzol exportja esetében a 17%‑os héa‑visszatérítés hiánya nem minősül az alaprendelet értelmében vett jelentős állami beavatkozásnak. Az ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet azt követeli meg, hogy az állami beavatkozás jelentős, tényleges és közvetlen legyen. Ez tehát lehetővé tesz bizonyos szintű állami beavatkozást. A felperes hozzáfűzi, hogy e feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek, mivel továbbra is szabadon vásárolhat importált benzolt különböző szállítóktól, állami beavatkozástól mentesen letárgyalt árakon. Mindenesetre az, hogy a benzol exportjára nem vonatkozik héa‑visszatérítés, igazolhatja a rendes érték kiigazítását, amint arra az első vizsgálat során és más dömpingellenes eljárások keretében sor került, ahelyett, hogy az a MET megtagadásához vezetne.

39

A felperes a válaszban rámutat arra, hogy a MET iránti kérelemre vonatkozó 2012. február 1‑jei értesítésben a Bizottság közölte, hogy a szóban forgó kritériumnak nem felel meg, mivel „jelentős állami beavatkozás” áll fenn a benzol piacán. A Bizottság és a Tanács (a továbbiakban együttesen: intézmények) az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első francia bekezdésének első tagmondatában megállapított kritériumot vette alapul, és nem az említett rendelkezés második tagmondatában foglalt kritériumot. Következésképpen a Tanács által az e kérdéssel kapcsolatban hivatkozott ítélkezési gyakorlat irreleváns.

40

A Bizottság vitatja a felperes érveit.

41

Először is hangsúlyozni kell, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a piacgazdasággal nem rendelkező országokból származó behozatal esetében – az ugyanezen cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltaktól eltérően – a rendes értéket főszabály szerint egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani. Az említett rendelkezés célja ezért annak elkerülése, hogy olyan árakat és költségeket vegyenek figyelembe, amelyek a piacgazdasággal nem rendelkező országokban használatosak, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők (2012. július 19‑iTanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítélet, C‑337/09 P, EU:C:2012:471, 66. pont).

42

Mindazonáltal az említett cikk (7) bekezdésének b) pontja értelmében a a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) tagsággal rendelkező, piacgazdasággal nem rendelkező országokból – többek között a Kínai Népköztársaságból – származó behozatallal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének megfelelően határozzák meg, amennyiben a vizsgálat alá eső egy vagy több gyártó megfelelően indokolt kérelme alapján, valamint az ugyanezen (7) bekezdés c) pontjában előírt kritériumoknak és eljárásoknak megfelelően megállapításra kerül, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek e gyártó vagy gyártók számára az érintett hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében.

43

Ezenfelül a valamely termék rendes értékének megállapítására vonatkozó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában előírt módszer kivételt jelent az említett rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában e célból előírt speciális módszer alól, mivel ez utóbbit főszabály szerint a piacgazdasággal nem rendelkező országokból származó behozatal esetében kell alkalmazni. A következetes ítélkezési gyakorlat értelmében az általános szabálytól való minden eltérést és az az alóli minden kivételt szigorúan kell értelmezni (2004. október 28‑iShanghai Teraoka Electronic kontra Tanács ítélet, T‑35/01, EU:T:2004:317, 50. pont; 2012. október 10‑iShanghai Biaowu High‑Tensile Fastener és Shanghai Prime Machinery kontra Tanács ítélet, T‑170/09, nem tették közzé, EU:T:2012:531, 76. pont).

44

Ugyanezen cikk (7) bekezdésének c) pontja értelmében az e szabályok alkalmazásában részesülni kívánó valamennyi gyártónak az ezen utóbbi rendelkezésben említett bizonyítékokból elegendőt kell benyújtania annak bizonyítása céljából, hogy piacgazdasági feltételek alapján működik.

45

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a MET‑et kérelmező gyártó‑exportőrre hárul a bizonyítási teher (2009. március 18‑iShanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 83. pont). A Tanácsnak és a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy az érintett exportáló gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek‑e annak igazolására, hogy az említett 2. cikk (7) bekezdésének c) pontja által előírt kritériumok teljesülnek a MET‑nek az ezen gyártó tekintetében való elismeréséhez.

46

Meg kell jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatának ezért az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott adatok tényszerű pontosságának, ezen adatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 63. pont; 2014. szeptember 11‑iGem‑Year Industrial és Jinn‑Well Auto‑Parts (Zhejiang) kontra Tanács ítélet, C‑602/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2203, 48. pont).

47

Nem vitatott, hogy a jelen ügyben a MET kedvezményét a felperessel szemben kizárólag azon indok alapján tagadták meg, hogy nem bizonyította, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első francia bekezdésében előírt kritériumnak, mivel a többi kritériummal kapcsolatban már megállapították, hogy azok teljesülnek.

48

Az említett 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első francia bekezdése értelmében a gyártónak elegendő bizonyítékot kell benyújtania arra nézve, hogy a vállalkozás döntéseit az árak, a költségek és a ráfordítások tekintetében, beleértve például a nyersanyagokat, a technológia és a munkaerő költségeit, a teljesítményt, az értékesítéseket és a beruházásokat, a keresletet és a kínálatot tükröző piaci jelzések alapján hozzák meg, e tekintetben jelentős állami beavatkozás nélkül, továbbá a főbb ráfordítások költségei alapvetően a piaci értékeket tükrözik.

49

E rendelkezés tehát egyrészt kettős feltételt állapít meg a gyártó bizonyos kereskedelmi döntéseire vonatkozóan, másrészt pedig feltételt határoz meg a főbb ráfordítások költségei tekintetében (2012. július 19‑iTanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítélet, C‑337/09 P, EU:C:2012:471, 73. pont). Az első feltétel célja annak vizsgálata, hogy az érintett exportáló gyártók releváns döntései a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozásra jellemző, tisztán üzleti megfontolásokon alapulnak‑e, vagy azokat más, az állam által irányított gazdaságra jellemző megfontolások torzítják (2009. június 17‑iZhejiang Xinan Chemical Industrial Group kontra Tanács ítélet, T‑498/04, EU:T:2009:205, 88. pont). Az arra vonatkozó feltételt érintően, hogy a főbb ráfordítások költségeinek a piaci értékeket kell tükrözniük, az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy azt oly módon kell értelmezni, mint amely olyan piacra utal, amelyen az árak meghatározását nem torzították állami beavatkozások (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑iGem‑Year Industrial és Jinn‑Well Auto‑Parts (Zhejiang) kontra Tanács ítélet, C‑602/12 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2203, 52. pont; 2012. október 10‑iShanghai Biaowu High‑Tensile Fastener és Shanghai Prime Machinery kontra Tanács ítélet, T‑170/09, nem tették közzé, EU:T:2012:531, 74. és 77. pont; 2012. október 10‑iGem‑Year és Jinn‑Well Auto‑Parts (Zhejiang) kontra Tanács ítélet, T‑172/09, nem tették közzé, EU:T:2012:532, 119. és 120. pont).

50

A jelen ügyben, amint azt a felperes állítja anélkül, hogy a Tanács azt vitatná, a maleinsav‑anhidrid árára vonatkozó megállapítás kizárólag az időközi felülvizsgálati eljárás által érintett másik exportáló gyártóra vonatkozik, a felperesre nem. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a MET‑nek a felperes részére történő megadásának a megtagadása nem ezen a megfontoláson alapult.

51

A megtámadott rendelet (18) preambulumbekezdéséből következik, hogy a MET‑et a felperessel szemben olyan bizonyítékok alapján tagadták meg, amelyek arra utaltak, hogy az alapvető nyersanyag, azaz a benzol ára torzított. E tekintetben először is a megtámadott rendelet megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság belső piacán alkalmazott, egy együttműködő gyártó vételi árai alapján megállapított áraknak, és más piacgazdasági berendezkedésű országok árainak az összehasonlítása a vizsgálati időszak során 19%‑tól 51%‑ig terjedő árkülönbséget mutatott. Másodszor a megtámadott rendelet megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság a benzolra 40%‑os importvámot vet ki, de ez valójában nem volt hatályban a felülvizsgálati eljárás vizsgálati időszaka során. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy az importvámra való hivatkozás, amint azt a felek elismerik, elírás, amely először a közigazgatási dosszié irataiban jelent meg, pontosabban a végső tájékoztató dokumentumban, és azt a felperes megismétli az ezen dokumentumra vonatkozó 2012. április 25‑i észrevételeiben. Harmadszor a megtámadott rendelet megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság nem téríti vissza az exportált benzolra beszedett 17%‑os héát.

52

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amint azt maga is hangsúlyozza a megtámadott rendeletben, a Tanács a megtagadást az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első francia bekezdésében előírt, a főbb ráfordítások költségeire vonatkozóan előírt feltételre alapítja, és nem a vállalkozások döntéseire vonatkozó, az említett rendelkezés első tagmondatában előírt feltételre. Ez e megtámadott rendeletnek a kontextusában való olvasatából következik, tekintettel a MET megtagadása céljából hivatkozott körülmények jellegére, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első francia bekezdésének a szerkezetére, valamint a közigazgatási dossziét alkotó dokumentumok összességére. Még ha a MET iránti kérelemre vonatkozó értesítés jelentős állami beavatkozásra hivatkozik is, hozzáfűzi, hogy a benzol árai nem tükrözik alapvetően a piaci értékeket. Ezenfelül a Bizottság végső tájékoztató dokumentuma megállapította a nyersanyagok és különösen a benzol ára torzulásának a fennállását.

53

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet nem arra a következtetésre jutott, hogy az állam az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első francia bekezdése értelmében jelentős módon beavatkozott a felperesnek a ráfordításokat érintő döntéseibe, hanem arra, hogy a felperes főbb ráfordításainak a költségei nem tükrözik alapvetően a piaci értékeket, mivel azokat az említett cikk második tagmondata értelmében torzították.

54

Következésképpen a felperes érveit, valamint az ezen érvek alátámasztása érdekében hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, melyek annak a bizonyítását célozzák, hogy a felperesnek a nyersanyag vásárlására vonatkozó kereskedelmi döntéseit jelentős, tényleges és közvetlen állami beavatkozás nélkül hozták meg, hatástalanként el kell utasítani.

55

Ami a megtámadott rendelet (18) preambulumbekezdésében a ráfordítások költségére vonatkozó, azaz a ténylegesen alkalmazott feltétel értékelése keretében megállapított információkat illeti, meg kell állapítani, hogy igazolás hiányában az alapvető nyersanyag, azaz a benzol árának a 19%‑tól 51%‑ig terjedő különbsége jelentős valószínűsítő körülményt képezhet arra vonatkozóan, hogy e feltétel nem teljesül.

56

A felperes ezt az árkülönbséget azzal magyarázza, hogy a kokszból előállított benzol olcsóbb, mint a kőolajból előállított benzol. Hozzáfűzi, hogy a megtámadott rendelet egyszerűen figyelmen kívül hagyta ezt az igazolást.

57

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a MET iránti kérelemre vonatkozó, 2012. február 1‑jei értesítés kifejezetten közli, hogy az intézmények tudomásul vették ezt az érvet. Ebben a kontextusban a megtámadott rendelet (20) preambulumbekezdése kifejti, hogy a felperes nem tudta megmagyarázni, hogy a Kínai Népköztársaság piacán a benzolnak miért alacsony az ára a piacgazdasággal rendelkező más országok piacán alkalmazott árhoz képest. E kontextusban a megtámadott rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az arra a megállapításra jut, hogy a felperes által előterjesztett ténybeli információ nem elég a szóban forgó árkülönbség megmagyarázásához.

58

Ezenfelül a Tanács a beavatkozó társaságok támogatása mellett a jelen eljárás keretében hozzáfűzte, hogy a benzol homogén alapú termék, a kőolajból és a kokszból előállított benzol minősége között nincs olyan eltérés, amely igazolná az árkülönbséget, és a torzítástól mentes piacon az arbitrázsnak ahhoz kellett volna vezetnie, hogy a Kínai Népköztársaságban, valamint az egyéb, piacgazdasággal rendelkező országokban alkalmazott árak kiegyenlítődnek. A felperes állításaival ellentétben nincsen ok az árra vonatkozó, arbitrázst érintő érv késedelmesség miatti elutasítására, mivel az hallgatólagosan szerepelt a megtámadott rendeletben szereplő indokolásban, mely a világ különböző régióiban fennálló, a felperes által nem igazolt árkülönbség meglétén alapult.

59

Emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 44. és 45. pontban megállapításra került, a bizonyítási teher a MET‑ben részesülni kívánó exportáló gyártóra hárul. Következésképpen a felperesnek kellett meggyőzően bizonyítania, hogy a kőolajból, valamint a kokszból származó benzol olyan eltérő jellemzőkkel és tulajdonságokkal rendelkezik, amely igazolja ezt az árkülönbséget, vagy hogy fennállnak más olyan indokok, amelyek az ezen régiók közötti árkülönbségeket igazolják. Márpedig meg kell állapítani, hogy a felperes csupán azon nyersanyagok eltérésére hivatkozott, amelyeket a benzol gyártásához használnak, egy olyan alaptermék gyártásához, melynek jellemzői nem térnek el a gyártáshoz felhasznált nyersanyag szerint, és nem nyújtotta be az annak bizonyításához szükséges igazolásokat és bizonyítékokat, hogy részesülhet a MET‑ben.

60

Következésképpen a felperes által előterjesztett, a benzolnak a megtámadott rendeletben megállapított árkülönbségére vonatkozó érveket el kell utasítani.

61

Másodszor az exportvámokat érintően elegendő megállapítani azt, hogy a megtámadott rendelet szerint a 40%‑os vám ideiglenesen felfüggesztésre került. Következésképpen, függetlenül attól a kérdéstől, hogy az ideiglenesen felfüggesztett vám létezése, amint azt a beavatkozó társaságok állítják, olyan tényező‑e, amely önmagában visszatartó hatású az export vonatkozásában, rá kell mutatni arra, hogy a megtámadott rendelet nem ezen a tényezőn alapul, éppen a vám felfüggesztése miatt.

62

Harmadszor a megtámadott rendelet jogosan állapíthatta meg, hogy a benzolexport tekintetében a 17%‑os héa‑visszatérítés hiánya olyan tényező, amely hozzájárulhat a benzol árának a Kínai Népköztársaságban való torzításához. Egyértelmű ugyanis, hogy ezen állami beavatkozás azzal a következménnyel jár, hogy a benzolnak a Kínai Népköztársaságból való exportálása kevéssé vonzóvá válik, és így ez hozzájárul a benzol vételárának a kínai piacon való mesterséges csökkentéséhez.

63

Ezenfelül a fenti 52–54. pontban kifejtett indokok miatt a felperesnek a jelentős, tényleges és közvetlen állami beavatkozás állítólagos megkövetelésére vonatkozó érveit hatástalanság miatt el kell utasítani. A felperes állításával ellentétben továbbá meg kell állapítani, hogy az exportra vonatkozó 17%‑os héa‑visszatérítés hiánya nem tekinthető a benzol Kínai Népköztársaságbeli vételárába való nem jelentős állami beavatkozásnak.

64

A fentiekre tekintettel az első jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

65

A felperes a második jogalapja keretében arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet sérti az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését, mivel a körülmények egyrészről a MET megadásához vezető első vizsgálat, és másrészről az e jogállás megtagadásához vezető időközi felülvizsgálat között nem változtak jelentős mértékben és tartósan.

66

A felperes a megtámadott rendelet (34) preambulumbekezdésére hivatkozva azzal érvel, hogy a benzol árának a torzítására alapított érv téves, mivel a Tanács tévesen figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes által vásárolt benzol kokszból készült, és nem kőolajból. Megállapítja továbbá, hogy mindenesetre a benzol exportjára vonatkozó 40%‑os vámnak 2007 és 2011 között – tehát a felülvizsgálati eljárás időszakában is – 0%‑os vám lépett.

67

A Tanács a beavatkozó társaságok támogatása mellett vitatja a felperes érveit.

68

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében indokolt esetben az intézkedések további fenntartásának szükségessége felülvizsgálható a Bizottság kezdeményezésére, egy tagállam kérésére vagy, ha a végleges intézkedés megállapítása óta egy észszerű – legalább egyévnyi – idő eltelt, bármely exportőr, importőr vagy az uniós termelők olyan kérésére, amely egy ilyen időközi felülvizsgálat megalapozottságára vonatkozóan elegendő bizonyítékot tartalmaz.

69

Időközi felülvizsgálatot kell indítani, ha a kérelem elegendő bizonyítékot tartalmaz arra nézve, hogy a dömping megakadályozásához már nincs szükség az intézkedés további fenntartására, és/vagy arra nézve, hogy az intézkedés megszüntetése vagy módosítása esetén a károkozás folytatódása vagy megismétlődése valószínűtlen lenne, vagy hogy a meglévő intézkedés nem vagy már nem elegendő a kárt okozó dömping ellensúlyozására.

70

Az időközi felülvizsgálatok során a Bizottság mérlegelheti, többek között, hogy a dömpinggel és a kárral kapcsolatos körülmények jelentősen megváltoztak‑e, illetve hogy a meglévő intézkedések elérik‑e a kívánt hatást az alaprendelet 3. cikke alapján korábban megállapított kár elhárítását illetően. Ebből a szempontból a végső határozat meghozatalakor az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyítékot figyelembe kell venni.

71

A jelen ügyben a megtámadott rendelet C. pontjának 7. pontja, mely a dömpingre vonatkozik, „A megváltozott körülmények tartós jellege” címet viseli. Pontosabban a megtámadott rendelet (34) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a MET megtagadását indokló okok miatt tekinthető úgy, hogy e felülvizsgálat következtetései hosszú távon érvényesek. Hozzáfűzi, hogy bizonyítékok azt mutatják, hogy a benzol árának torzulása a Kínai Népköztársaságban a felülvizsgálati időszak előtt is fennállt, és nincs arra utaló bizonyíték, hogy ezen állam kormánya megszüntette vagy meg fogja szüntetni ezeket a torzulásokat.

72

Először is meg kell állapítani, hogy úgy tűnik, hogy a felperes azt állítja, hogy az első jogalap keretében hivatkozott jogi hibák következményként az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének a sérelméhez vezetnek, amennyiben a körülmények nem változtak jelentősen és tartósan, mivel a MET‑ben részesülnie kellett volna. Ezen értelmezés szerint a második jogalap kimenetele azonos kell hogy legyen az első jogalap kimenetével.

73

Ugyanakkor a második jogalap felvet egy ettől eltérő kérdést is, nevezetesen azt, hogy az időközi felülvizsgálat keretében az intézményeknek meg kell‑e állapítaniuk a ténybeli körülmények objektív változását, vagy végezhetnek‑e a korábbi körülményeken alapuló eltérő értékelést a felek által előterjesztett új érvek és bizonyítékok alapján.

74

Azon körülmény ellenére, hogy a megtámadott rendelet C. pontja 7. pontjának a címe a körülmények változására hivatkozik, e rendelet (34) preambulumbekezdésének az olvasatából, valamint a Tanácsnak a jelen eljárásban előterjesztett írásbeli beadványaiból az következik, hogy lényegében az intézmények értékelése az, ami változott, és nem azok az objektív körülmények, amelyeken ez az értékelés alapult. Az említett preambulumbekezdés ugyanis elismeri, hogy a benzol árának a torzulása a felülvizsgálati eljárást megelőzően is létezett. Ezenfelül a megtámadott rendeletben semmi nem utal arra, hogy a benzol exportja vonatkozásában a héa‑visszatérítés az első vizsgálat időszakát követően került eltörlésre. Mi több, a benzol 40%‑os exportvámjának az e tekintetben fennálló relevanciájától függetlenül, melyet a Tanács vitat, a felperes megállapítja, hogy ezt a vámot 2007 óta felfüggesztették, és ez nem vitatott.

75

Következésképpen úgy tűnik, hogy a Tanács megváltoztatta az értékelését úgy, hogy az annak alapjául szolgáló körülmények nem változtak meg szükségszerűen. A megtámadott rendelet megállapítja, hogy a benzol ártorzulására vonatkozó körülmények tartósak, ami igazolja a hatályos intézkedések módosítását. A Törvényszéknek el kell döntenie, hogy erre tekintettel a megtámadott rendelet megsértette‑e az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdését.

76

Ezen értékeléshez meg kell jegyezni, hogy az alaprendeletnek és az előtte elfogadott hasonló tárgyú rendeleteknek a rendelkezései jelentősen módosultak többek között a felülvizsgálati eljárás vonatkozásában. Például az Európai Gazdasági Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt vagy szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló, 1979. december 20‑i 3017/79/EGK tanácsi rendelet (HL 1979. L 339., 1. o.) 14. cikkének (1) bekezdése szerint a dömpingellenes vámot kivető rendeletek „szükség esetén felülvizsgálat tárgyát képezik [nem hivatalos fordítás]”. E rendelkezés (3) bekezdése értelmében ha a felülvizsgálat megköveteli, az intézkedéseket módosítják, hatályon kívül helyezik vagy megsemmisítik. Ugyanakkor az említett rendelkezés nem pontosítja, hogy ilyen módosítás milyen körülmények között megkövetelt.

77

Később az Európai Gazdasági Közösség területéhez tartozó országokból származó dömpingelt vagy szubvencionált behozatallal szembeni védelemről szóló, 1984. július 23‑i 2176/84/EGK tanácsi rendelet (HL 1984. L 201., 1. o.) 14. cikkének (1) bekezdése azt írta elő, hogy felülvizsgálatra kerül sor a tagállam kérésére, vagy a Bizottság kezdeményezésére. Felülvizsgálatra kerül sor azonban az érintett fél kérésére is, ha „benyújtja a körülmények megváltozására vonatkozó azon bizonyítékokat, amelyek elégségesek a felülvizsgálat szükségességének igazolásához.” E cikk (3) bekezdése mindenfajta pontosítás nélkül annak közlésére szorítkozott, hogy az intézkedéseket módosítják, ha ezt a felülvizsgálat megköveteli.

78

A 2176/84 rendelet 14. cikkének alkalmazása vonatkozásában az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárás alkalmazandó az adatok változása esetén (lásd ebben az értelemben: 1987. február 24‑iContinentale Produkten Gesellschaft Erhardt‑Renken kontra Bizottság ítélet, 312/84, EU:C:1987:94, 11. pont), vagy a körülmények megváltozása esetén, ha a felülvizsgálatra az érdekelt fél kérésére kerül sor (1990. július 11‑iSermes ítélet, C‑323/88, EU:C:1990:299, 16. és 17. pont). Ugyanezen rendelkezés alapján megállapításra került, hogy a felülvizsgálati eljárás csak a körülmények megváltozása alapján igazolható, ha a felülvizsgálatra az érdekelt fél kérésére kerül sor (1993. április 1‑jei Findling Wälzlager ítélet, C‑136/91, EU:C:1993:133, 15. pont), amint az a szóban forgó rendelkezés szövegéből kitűnik.

79

Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) 11. cikkének (3) bekezdése bevezette azt a rendelkezést, amelynek szövege azonos az alaprendelet jelenlegi 11. cikkének (3) bekezdésével.

80

A fenti 78. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra hivatkozással került megállapításra – még ha a szóban forgó ügy a 384/96 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozott is, amelynek a szövege eltér a 2176/84 rendelet 14. cikkének a szövegétől – az, hogy a felülvizsgálati eljárás célja a kivetett vámoknak az alapjukként szolgáló tényezők változásához való hozzáigazítása, és ezért az e tényezők változását feltételezi (2000. június 29‑iMedici Grimm kontra Tanács ítélet, T‑7/99, EU:T:2000:175, 82. pont). Ezt a szóban forgó ügy ténybeli hátterének a sajátosságai magyarázzák. Ebben az ügyben ugyanis a dömpingellenes vámot bevezető első rendeletet csupán hat héttel követően a Bizottság értesítést tett közzé, amelyben felhívta az exportáló gyártókat arra, hogy terjesszék elő azokat a tényezőket, amelyek kivételesen igazolják az időközi felülvizsgálati eljárás idő előtti megindítását. Ezt követően olyan kérdőíveket küldött, amelyek ugyanarra az időszakra vonatkoztak, mint az első vizsgálat. E körülmények között a Törvényszék azt kívánta megállapítani, hogy bekövetkezett‑e a körülményekben olyan változás, amely indokolhatja az intézmények általi felülvizsgálatot, és arra a következtetésre jutott, hogy ezen eljárás célja kizárólag annak a lehetővé tétele volt, hogy azok a vállalkozások, amelyek az első eljárásban nem vettek részt, egyedi bánásmódban részesüljenek (2000. június 29‑iMedici Grimm kontra Tanács ítélet, T‑7/99, EU:T:2000:175, 83. pont). Következésképpen a jelen ügyben nem a hatályos intézkedések felülvizsgálatára, hanem az első eljárás újbóli megindítására került sor (2000. június 29‑iMedici Grimm kontra Tanács ítélet, T‑7/99, EU:T:2000:175, 85. pont).

81

Meg kell állapítani, hogy a 384/96 rendelet 11. cikkének (3) bekezdésére és az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésére vonatkozó későbbi ítélkezési gyakorlat arra vonatkozott, hogy fennáll‑e a körülmények jelentős változása, hozzátéve, hogy az ilyen változásnak tartósnak kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2009. november 17‑iMTZ Polyfilms kontra Tanács ítélet, T‑143/06, EU:T:2009:441, 41. pont; 2010. december 17‑iEWRIA és társai kontra Bizottság ítélet, T‑369/08, EU:T:2010:549, 81. és 94. pont; 2015. április 28‑iCHEMK és KF kontra Tanács ítélet, T‑169/12, EU:T:2015:231, 48. pont, fellebbezés nyomán helybenhagyta a 2016. június 9‑iCHEMK és KF kontra Tanács végzés, C‑345/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:433, 29–32. pont).

82

Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat szerint a felülvizsgálati eljárás keretében az intézményeknek nemcsak a vizsgált helyzet alakulásának a visszamenőleges vizsgálatát kell elvégezniük az első végleges intézkedés bevezetésétől kezdődően annak az értékeléséhez, hogy szükséges‑e ezen intézkedés fenntartása vagy módosítása a kárt okozó dömping ellensúlyozásához, hanem a helyzet jövőbeli alakulását is elemezniük kell a felülvizsgálati intézkedés elfogadásától kezdődően, az említett intézkedés eltörlése vagy módosítása valószínűsíthető hatásának az értékelése céljából (2014. szeptember 18‑iValimar ítélet, C‑374/12, EU:C:2014:2231, 55. pont; 2016. június 9‑iCHEMK és KF kontra Tanács végzés, C‑345/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:433, 31. pont).

83

A fentiekre tekintettel az intézmények a felülvizsgálat keretében általuk elvégzendő visszamenőleges és jövőre irányuló elemzés keretében megváltoztathatják a körülményekre vonatkozó értékelésüket. Különösen meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerint az intézmények „többek között” nemcsak azt mérlegelhetik, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak‑e, hanem azt is, hogy a meglévő intézkedések elérték‑e a kívánt hatást, és elhárították‑e a korábban megállapított kárt. Ebből következően az említett rendelkezés kifejezetten elismeri, hogy az intézmények juthatnak arra a következtetésre, hogy az eredetileg elfogadott intézkedések nem bizonyultak elegendőnek a kár alapját képező dömping ellensúlyozásához, ellentétben azzal, amit kezdetben feltételeztek, és ezért ezen intézkedéseket módosítani kell. Ezenfelül a „többek között” kifejezés arra utal, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése nem ad kimerítő felsorolást azon kérdésekre vonatkozóan, amelyek az időközi felülvizsgálat keretében vizsgálhatók a körülmények jelentős változásán és a kívánt hatásnak az intézkedések általi elérésén túlmenően. Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése továbbá hozzáfűzi, hogy „[e]bből a szempontból a végső határozat meghozatalakor az összes tárgyhoz tartozó és megfelelően dokumentált bizonyítékot figyelembe kell venni.” Következésképpen az intézmények minden később szolgáltatott bizonyítékot figyelembe vehetnek, még akkor is, ha azok olyan objektív körülményekre vonatkoznak, amelyek nem változtak az első vizsgálat óta.

84

Nem lenne ugyanis logikus, ha az intézmények kötelesek lennének arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontját az időszaki felülvizsgálat keretében szolgáltatott bizonyítékok alapján tévesnek bizonyuló módon alkalmazzák önmagában amiatt, hogy az első vizsgálat során ilyen alkalmazásra került sor. Ez a következtetés még inkább logikátlan lenne azt figyelembe véve, hogy az alaprendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján kizárólag az időszaki felülvizsgálat teszi lehetővé az intézkedések módosítását, míg a lejáró intézkedések felülvizsgálata kizárólag azok hatályon kívül helyezéséhez vagy fenntartásához vezethet.

85

A jelen ügyben a megtámadott rendeletben elvégzett értékelés tartós, és nem átmeneti ténybeli körülményeken alapult, többek között a benzol árának a torzulásán és a benzol exportjára vonatkozó 17%‑os héa‑visszatérítés hiányán. Amint azt a Tanács jogosan állítja, jogszerűen juthatott arra az álláspontra, hogy a benzol árának a Kínai Népköztársaságban fennálló torzulása tartós, mivel semmi nem utalt arra, hogy azt megszüntetnék. Ezenfelül el kell utasítani a felperes arra vonatkozó érvét, hogy a benzol előállításához a Kínai Népköztársaságban más nyersanyagokat használnak, nevezetesen a kokszot, és nem a kőolajat, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a kőolajból származó benzol és a kokszból származó benzol olyan eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek igazolják ezt az árkülönbséget, amint az a fenti 58. és 59. pontban is megállapításra került. Ami a benzol exportjára vonatkozó 40%‑os vámot illeti, elegendő megállapítani, hogy a megtámadott rendelet annak a megjegyzésére szorítkozik, hogy annak helyébe a szóban forgó időszakban 0%‑os vám lépett. A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet nem ellentétes az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével.

86

Következésképpen a második jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

87

A felperes a harmadik jogalapja keretében azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet sérti az indokolási kötelezettséget, amely az EUMSZ 296. cikkből, valamint az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdéséből, 11. cikkének (3) bekezdéséből, 14. cikkének (2) bekezdéséből és 18. cikkének (4) bekezdéséből következik. Lényegében arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet a felperes bizonyos érveit nem vette figyelembe, vagy legalábbis nem közölte azok elutasításának az indokait.

88

A Tanács a beavatkozó társaságok támogatása mellett vitatja a felperes érveit.

89

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolásnak a kérdéses aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény megfontolásainak, oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedést alátámasztó körülményeket, illetve hogy a közösségi bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolási kötelezettséget az adott esetben fennálló körülmények alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege és a címzettek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nemcsak szövegére, hanem kontextusára, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni (lásd: 2003. szeptember 30‑iEurocoton és társai kontra Tanács ítélet, C‑76/01 P, EU:C:2003:511, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

Ezenfelül megállapításra került, hogy a Tanács a végleges dömpingellenes vámot kivető rendeletben nem köteles konkrétan megindokolni a közigazgatási eljárás során a felek által előterjesztett különböző érvek figyelmen kívül hagyását. Elég, ha e rendelet világos igazolást tartalmaz az adott ügyben az azon kérdés elemzése tekintetében releváns főbb tényezőket illetően, hogy a főbb ráfordítások költségei alapvetően tükrözték‑e a piaci értékeket, mivel ez az igazolás megvilágíthatja azokat az indokokat, amelyek miatt a Tanács elutasította az e vonatkozásban a felek által a közigazgatási eljárás során előterjesztett releváns érveket (lásd ebben az értelemben: 1999. december 15‑iPetrotub és Republica kontra Tanács ítélet, T‑33/98 és T‑34/98, EU:T:1999:330, 151. pont).

91

Ugyanakkor az aktus indokolásának az aktus szövegtestében kell szerepelnie, és az – rendkívüli körülményektől eltekintve – nem származhat később, olyan időpontban megadott írásbeli vagy szóbeli magyarázatokból, amelyben az aktust már uniós bíróság előtt keresettel megtámadták (2015. május 20‑iYuanping Changyuan Chemicals kontra Tanács ítélet, T‑310/12, nem tették közzé, EU:T:2015:295, 174. pont).

92

A jelen ügyben a megtámadott rendelet (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a felperes MET iránti kérelmét azért utasították el, mert a benzol eladási árai torzítottak voltak, és nem tükrözték alapvetően a piaci értékeket. Ezen értékelés keretében a megtámadott rendelet, amint az a fenti 51. pontból következik, három tényezőt állapított meg, nevezetesen a benzol árának jelentős különbségét a Kínai Népköztársaságban, valamint a piacgazdasággal rendelkező egyéb országokban, a benzolra vonatkozó exportvám meglétét, még ha azt fel is függesztették, valamint a benzol exportja tekintetében a héa‑visszatérítés hiányát. A megtámadott rendelet (20) preambulumbekezdése hozzáfűzi, hogy még ha a felperes vitatta is a Bizottság megállapításait, nem tudta megmagyarázni a benzolnak a Kínai Népköztársaságban alkalmazott alacsony árát.

93

Mindebből következően a megtámadott rendelet tiszteletben tartja az indokolási kötelezettségnek a fenti 89–91. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat keretében értelmezett követelményeit. A megtámadott rendelet ugyanis ismerteti azokat az alapvető megfontolásokat, amelyek a megállapításait megalapozták, még ha az nem is tartalmaz konkrét indokolást a felperes által a közigazgatási eljárás során előterjesztett valamennyi érvre vonatkozóan, többek között a fent említett három tényező vonatkozásában.

94

Először is a megtámadott rendeletben a Tanács megállapította, hogy a felperes nem magyarázta meg érvényes módon a benzolnak a Kínai Népköztársaságban, valamint a piacgazdasággal rendelkező egyéb országokban – többek között Európában és az Egyesült Államokban – alkalmazott ára közötti különbséget, azon előterjesztett magyarázat ellenére, amely szerint a benzolt kokszból, és nem kőolajból állítják elő.

95

A megtámadott rendelet kontextusára és szerkezetére tekintettel ez azt jelenti, hogy e rendelet szerint a felperes nem bizonyította, hogy a kőolajból és a kokszból előállított benzol nem hasonló termékek, vagy hogy fennállnak más olyan indokok, amelyek megmagyarázzák e két terméknek a Kínai Népköztársaságban, valamint a piacgazdasággal rendelkező egyéb országokban alkalmazott eltérő árát. Következésképpen, amint azt a Tanács jogosan állítja, az árra vonatkozó, arbitrázst érintő kifogás beleérthető a megtámadott rendelet indokolásába.

96

Másodszor a megtámadott rendelet csupán megállapítja a benzol exportjára vonatkozó vámot, amelyet a felülvizsgálati eljárás vizsgálati időszaka alatt felfüggesztettek, de ebből nem von le konkrét következtetéseket. Így a megtámadott rendelet nem kifogásolható az indokolás hiánya vagy az ezzel kapcsolatos állítólagos ellentmondás miatt.

97

Harmadszor a felperes azon érve tekintetében, amely szerint a benzol exportja tekintetében a héa‑visszatérítés hiánya nem minősül jelentős állami beavatkozásnak, meg kell állapítani, hogy az hatástalan, amint az a fenti 52–54. és 63. pontból következik, így a Tanáccsal szemben nem kifogásolható, hogy a megtámadott rendeletben nem fejtette ki az elutasításának az indokait.

98

Mindebből következik, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított kifogást el kell utasítani. A megtámadott rendelet által nyújtott indokolás ugyanis lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy teljeskörűen értékelje annak megalapozottságát, amint az az első jogalap elemzéséből következik.

99

Mivel a harmadik jogalap keretében a felperes az alaprendelet 6. cikke (7) bekezdésének, 11. cikke (3) bekezdésének, 14. cikke (2) bekezdésének, valamint 18. cikke (4) bekezdésének a megsértésére is hivatkozik, anélkül azonban, hogy kellőképpen világos és pontos érveléssel támasztaná alá ezt az állítást, annak elfogadhatóságát meg kell vizsgálni az eljárási szabályzat 76. cikkének az ítélkezési gyakorlat által értelmezett d) pontja alapján (2009. január 28‑iCentro Studi Manieri kontra Tanács ítélet, T‑125/06, EU:T:2009:19, 71. pont).

100

Mindenesetre ha e kifogásokat elfogadhatónak kellene tekinteni, az alaprendelet 6. cikke (7) bekezdésének állítólagos megsértése tekintetében meg kell állapítani, hogy e rendelkezés arra kötelezi az intézményeket, hogy vegyék figyelembe a felpereshez hasonló exportáló gyártók észrevételeit abban az esetben, ha azok kellőképpen alátámasztottak. E rendelkezés azonban nem követeli meg, hogy az intézmények arra a következtetésre jussanak, hogy az észrevételek megalapozottak. A jelen ügyben a megtámadott rendelet a (20) preambulumbekezdésében számba veszi, hogy a felperes vitatta a Bizottság megállapításait. Ezenfelül különösen a MET iránti kérelemhez kapcsolódó értesítésből az következik, hogy a Bizottság konkrétan figyelembe vette a felperes arra vonatkozó érvét, hogy az általa felhasznált benzolt kokszból, és nem kőolajból állítják elő. Ennek ellenére a megtámadott rendelet arra a következtetésre jut, hogy a felperes nem tudta megmagyarázni a benzolnak a Kínai Népköztársaság piacán alkalmazott alacsony árát. Az alaprendelet 6. cikke (7) bekezdésének megsértésére alapított kifogást tehát el kell utasítani.

101

Ugyanez igaz az alaprendelet 11. cikke (3) bekezdésének az állítólagos megsértésére. Amennyiben a felperes kifogása úgy értelmezhető, mint amely azon alapul, hogy a megtámadott rendelet az időközi felülvizsgálat keretében nem vett figyelembe valamennyi releváns és kellőképpen dokumentált bizonyítékot, e kifogás elutasításához elegendő analógia útján a fenti 100. pontban kifejtett megfontolásokra hivatkozni. Valamennyi releváns bizonyíték figyelembevétele ugyanis nem jelenti szükségszerűen, hogy a valamely fél által benyújtott bizonyítékok alapján megfogalmazott állításoknak helyt kell adni.

102

Ami az alaprendelet 14. cikke (2) bekezdésének az állítólagos megsértését illeti, elegendő megállapítani azt, hogy a megtámadott rendelet a dömping meghatározása tekintetében tartalmazza a tények és az alapvető megfontolások szintézisét, különösen a (15)–(35) preambulumbekezdésében. Következésképpen e kifogást el kell utasítani.

103

Végezetül az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének az állítólagos megsértését illetően emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott rendelet (20) preambulumbekezdése, valamint a MET iránti kérelemre vonatkozó értesítés és a végső tájékoztató dokumentum szerint a felperes által előterjesztett bizonyítékok és érvek elutasításának az volt az indoka, hogy azok ellenére ezen utóbbi nem tudta megmagyarázni a benzolnak a Kínai Népköztársaság piacán alkalmazott alacsony árát. Következésképpen az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított kifogást szintén el kell utasítani.

104

A fentiekre tekintettel tehát a harmadik jogalapot megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

105

A negyedik jogalap keretében a felperes az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja második albekezdésének a megsértésére hivatkozik. Azt állítja, hogy bár azt a kérdést, hogy megfelel‑e azoknak a kritériumoknak, amelyek alapján a MET‑ben részesülhet, a vizsgálat megindításától számított három hónapon belül kell elbírálni, a jelen ügyben ez a határidő hat hónap volt.

106

Arra hivatkozik, hogy ha az e kérdésre adott válasz a három hónapos határidőn belül születik meg, a megtámadott rendelet és a dömpingellenes vámok eltérőek lehettek volna. E tekintetben megállapítja, hogy a Bizottság a MET megtagadására vonatkozó határozatát a három hónapos határidő lejártát követő helyszíni ellenőrzések során szerzett információkra alapította, különösen a benzol vételára tekintetében. Következésképpen úgy véli, hogy ha a határozatot az előírt határidőn belül fogadták volna el, az eredmény az lett volna, hogy megadják neki a MET‑et, hiszen az intézmények ezen időpontban nem rendelkeztek információkkal a benzol vételárát érintően, amely alapvetően megalapozta az említett jogállásnak a felperessel szembeni megtagadását.

107

Ezenfelül megállapítja, hogy a benzol exportjára vonatkozó állítólagos vámnak és a héa‑visszatérítés hiányának a kérdése a három hónapos határidő lejártát követően merült fel, amint az az igazgatási dossziéból kitűnik.

108

A válaszban a felperes azzal érvel, hogy ha a dömpingkülönbözetet az általa szolgáltatott információk alapján számítják ki, az jelentős mértékben alacsonyabb lett volna, mint a megtámadott rendeletben megállapított különbözet.

109

Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat szerint a három hónapos határidő annak biztosítását célozza, hogy azt a kérdést, hogy az exportáló gyártó megfelel‑e a MET‑ben való részesülést lehetővé tévő szükséges kritériumoknak, ne annak a dömpingkülönbözet számítására gyakorolt hatása alapján bírálják el, amit a jelen ügyben nem tartottak tiszteletben.

110

A Tanács a beavatkozó társaságok támogatása mellett vitatja a felperes érveit.

111

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második albekezdése a jelen ügy tényállásának időpontjában hatályos változatában azt írta elő, hogy azt a kérdést, hogy a gyártó megfelel‑e az említett rendelkezés első bekezdésében említett kritériumoknak, a vizsgálat megkezdésétől számított három hónapon belül kell elbírálni, miután külön konzultációkat folytattak a tanácsadó bizottsággal, és miután az Unió érintett gazdasági ágazata számára lehetőséget biztosítottak az észrevételek megtételéhez. Az elfogadott megoldás az egész vizsgálat folyamán hatályban marad.

112

A Bizottság 2011. július 29‑én az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján értesítést tett közzé a részleges időközi felülvizsgálati eljárás megindításáról. Következésképpen a három hónapos határidő 2011. október 29‑én járt le. Márpedig a Bizottság a felperesnek a MET iránti kérelemre vonatkozó értesítését 2012. február 1‑jén küldte meg.

113

Először is meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második albekezdése a három hónapos határidőnek a Bizottság általi túllépésére vonatkozó következményekre nézve semmiféle útmutatást nem tartalmaz. Az ítélkezési gyakorlat szerint e határidőnek a Bizottság általi túllépése nem minden esetben vonja maga után automatikusan az ezt követően elfogadott rendelet megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 2009. március 18‑iShanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 115. és 116. pont; 2012. október 10‑iNingbo Yonghong Fasteners kontra Tanács ítélet, T‑150/09, nem tették közzé, EU:T:2012:529, 53. pont).

114

Ezenfelül mivel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontja kivételt ír elő a rendes érték meghatározásának az ugyanezen cikk (7) bekezdésének a) pontjában foglalt módja alól, e kivételt szigorúan kell értelmezni. E kivétel tehát az ezt előíró rendelkezés hiányában nem alkalmazható automatikusan a három hónapos határidőnek a Bizottság általi túllépése esetén (2009. március 18‑iShanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 121. pont).

115

Az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az olyan szabálytalanság, mint a három hónapos határidő túllépése, csak abban az esetben befolyásolja a megtámadott rendelet jogszerűségét, ha a felperes bizonyítja, hogy ha azt a határidőn belül fogalmazzák meg, a MET iránti kérelemre való válasz más lehetett volna, kedvezőbb az említett fél érdekei szempontjából (2011. október 25‑iTransnational Company Kazchrome és ENRC Marketing kontra Tanács ítélet, T‑192/08, EU:T:2011:619, 303. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2009. március 18‑iShanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 138. pont; 2012. szeptember 18‑iSince Hardware (Guangzhou) kontra Tanács ítélet, T‑156/11, EU:T:2012:431, 160. pont).

116

A jelen ügyben a felperes azt állítja, hogy ha a határozatot az előírt határidőn belül fogadták volna el, az kedvező lett volna, mivel az intézmények ezen időpontban nem rendelkeztek a benzol vételárára vonatkozó információkkal, amelyek meghatározóak voltak abban, hogy a MET‑et megtagadták vele szemben. Ennek az érvelésnek nem lehet helyt adni.

117

Először is emlékeztetni kell arra, hogy amint az a fenti 45. pontban megállapításra került, a felperesre hárul a bizonyítási teher azt érintően, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt feltételeknek.

118

Másodszor meg kell állapítani, hogy a részleges időközi felülvizsgálati eljárás megindításáról szóló értesítés szerint az ezen kérelmet benyújtó társaságok olyan bizonyítékokat nyújtottak be, amelyek első látásra arra utalnak, hogy e felperes hasznot húzott bizonyos olyan állami intézkedésekből, amelyek miatt módosul termelésük tényleges költségalapja. Az intézmények részéről tehát bizonyos kételyek álltak fenn azt illetően, hogy a felperes továbbra is részesülhet a MET‑ben, tekintettel többek között arra az állításra, amely szerint torzított áron vásárolt benzolt.

119

Harmadszor a felperes ennek ellenére a MET iránti kérelmében nem szolgáltatott adatokat a benzol általa való megvásárlását érintő árakra vonatkozóan. Következésképpen a Bizottság a 2011. október 3‑i információkérésében kifejezetten felhívta a felperest arra, hogy szolgáltasson bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a benzolt olyan áron vásárolta, amely a piaci értékeket tükrözi. A felperes e felhívásra válaszul 2011. október 17‑én, tehát a három hónapos határidő lejártát megelőzően kifejtette, hogy az általa felhasznált benzolt kokszból állítják elő, nem pedig kőolajból, és diagram formájában adatokat szolgáltatott a vételárára vonatkozóan. A Bizottság ellenőrizte ezeket az adatokat a 2011. november 14‑i és 15‑i, tehát a szóban forgó határidő lejártát követő ellenőrző látogatás során.

120

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a három hónapos határidő lejártakor a felperes nem szolgáltatott kellő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy konkrétan megfelel az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontja első francia bekezdésének második tagmondatában foglalt feltételnek. Valójában ebben az időpontban az intézmények komoly valószínűsítő körülményekkel rendelkeztek azt illetően, hogy a felperes nem felel meg e feltételnek.

121

A felperes egyetlen érve sem alkalmas arra, hogy ezt a következtetést kétségbe vonja.

122

Először is a benzol exportjára vonatkozó állítólagos vámot és az exportra vonatkozó héa‑visszatérítés hiányát érintő megfontolások arra a kérdésre is vonatkoznak, hogy a felperes benzolára alapvetően tükrözte‑e a piaci értékeket, amit a három hónapos határidő lejártát megelőzően kétségbe vontak.

123

Másodszor, amint azt a Tanács jogosan állapítja meg, a dömpingkülönbözetnek a felperes által a válaszban benyújtott számításai csupán saját maga által végzett számítások. Ez nem bizonyítja, hogy ha a MET‑et az előírt határidőn belül fogadták volna el, akkor a Tanácsnak el kellett volna fogadnia e számításokat, vagy akár hasonló számításokat kellett volna végeznie. Ezenfelül úgy tűnik, hogy e számítások azon az előfeltevésen alapulnak, hogy a felperesnek részesülnie kellett volna a MET‑ben, hiszen úgy tűnik, hogy e számítások összehasonlítják a belső kínai piacon alkalmazott árat, valamint az exportárat. Márpedig a fentiekre tekintettel ez az előfeltevés téves.

124

Harmadszor, ellentétben azzal, amit a felperes vélni látszik, az általa hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján nem vonható le az a következtetés, hogy a megtámadott rendeletet meg kell semmisíteni amiatt, hogy abban az időpontban, amikor a MET‑re vonatkozó határozatot a három hónapos határidő lejártát követően elfogadták, a Bizottság minden olyan információval rendelkezett, amely a dömpingkülönbözetnek a MET megadása esetén való kiszámításához szükséges (2006. november 14‑iNanjing Metalink kontra Tanács ítélet, T‑138/02, EU:T:2006:343, 44. pont; 2009. március 18‑iShanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 127. pont; 2012. október 10‑iShanghai Biaowu High‑Tensile Fastener és Shanghai Prime Machinery kontra Tanács ítélet, T‑170/09, nem tették közzé, EU:T:2012:531, 50. pont).

125

Ez az ítélkezési gyakorlat valójában azt állapítja meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának utolsó mondatával ellentétes az, hogy az intézmények, miután elfogadtak egy MET‑re vonatkozó határozatot, a későbbiekben megváltoztassák ezen első határozatot az általa a dömpingkülönbözet számítására gyakorolt hatás miatt. Az intézmények azonban megváltoztathatják ezen első határozatot abban az esetben, ha új tényezőket terjesztenek elő, vagy bizonyos esetekben akár új tényezők hiányában is, a jogszerűség és a megfelelő ügyintézés elve alapján (lásd ebben az értelemben: 2009. március 18‑iShanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EU:T:2009:72, 127. pont; 2011. november 8‑iZhejiang Harmonic Hardware Products kontra Tanács ítélet, T‑274/07, nem tették közzé, EU:T:2011:639, 37‑39. pont). Mindenesetre a jelen ügyben elegendő megállapítani azt, hogy az intézmények nem változtatták meg a MET‑re vonatkozó határozatot, mivel az említett jogállást a részleges időközi felülvizsgálat során soha nem adták meg.

126

A fentiekre tekintettel a negyedik jogalapot megalapozottság miatt el kell utasítani.

127

Az ötödik jogalapja keretében a felperes az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének és a védelemhez való jognak a megsértésére hivatkozik.

128

Konkrétan azzal érvel, hogy a 2012. április 11‑i végső tájékoztató dokumentumban a Bizottság közölte, hogy a rendes értéket az analóg ország, nevezetesen Argentína együttműködő gyártója által rendelkezésre bocsátott információk alapján állapították meg. Még ha e gyártó forgalmazta is a szóban forgó terméket a belső piacán, tekintettel azokra a különbségekre, amelyek az Argentínában, valamint a Kínai Népköztársaságban alkalmazott gyártási módszerek között fennállnak, az a döntés született, hogy a rendes értéket képzik ahelyett, hogy a belső piacon alkalmazott eladási árakat használnák fel. Következésképpen az argentin gyártó által előállított L+ borkősav rendes értékét az Argentínában felmerülő termelési költségek alapján képezték, figyelembe véve a termelési módszerek különbségeit. Mivel az argentin gyártó nem állított elő DL borkősavat, e termék rendes értékét a két terméktípus közötti árkülönbség alapján számították ki. A tájékoztató dokumentum közölte, hogy a bizalmassághoz kapcsolódó indokok miatt nem adható részletesebb információ a rendes értékre vonatkozóan, mivel egyetlen argentin gyártó működött együtt az eljárás során teljes mértékben.

129

A felperes hozzáfűzi, hogy a végső tájékoztató dokumentumra vonatkozó 2012. április 25‑i észrevételeiben rámutatott, hogy a Bizottság jelentős információkat nem bocsátott a rendelkezésére a DL borkősav rendes értékének a kiszámítására vonatkozó módszerrel – többek között az L+ borkősav és a DL borkősav árának a forrásával, valamint az árak összehasonlítását érintő tényezőkkel – kapcsolatban.

130

A felperes azzal érvel, hogy a DL borkősav rendes értéke képzésére vonatkozó kérelmének a megtámadott rendelet (38) preambulumbekezdésében amiatt való elutasítása, hogy ilyen információk rendelkezésre bocsátása nem lehetséges a szóban forgó argentin gyártó termelésére vonatkozó módszerek és költségek hozzáférhetővé tétele nélkül, a védelemhez való jognak és az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének a megsértését képezi.

131

E tekintetben a felperes közli, hogy mivel az analóg ország gyártója nem gyártott DL borkősavat, úgy tűnik, hogy a DL borkősav rendes értékének a számítása céljából az intézmények először összehasonlították az L+ borkősav és a DL borkősav bizonyos árait, és másodszor e különbözetet alkalmazták az analóg országban az L+ borkősavra vonatkozóan számított rendes értékre. Márpedig a felperes nem ismertethette az álláspontját az L+ borkősav és a DL borkősav árai között a megtámadott rendeletben elvégzett összehasonlítás helyességét érintően. Ezenfelül a felperes álláspontja szerint a DL borkősavra vonatkozó adatok nem minősülhetnek az analóg ország gyártója bizalmas adatainak, hiszen e gyártó nem gyártott ilyen terméket. Mindenesetre lehetséges lett volna a bizalmas információk közlése összefoglalás formájában, vagy a pontos összegek helyett nagyságrendek jelzésével.

132

A Tanács azt válaszolja, hogy ez az állítás homályos és megalapozatlan. A Tanács közölte a módszert, és elmagyarázta, mely tényezők kerültek kiigazításra. A megtámadott rendelet konkrétan közölte, hogy az intézmények az analóg ország gyártójának az L+ borkősav gyártásához kapcsolódó költségeit használták fel, a nyersanyag Argentínában felmerülő költségeit a benzol átlagos piaci árával helyettesítették, és kiigazították az eladási árat, az igazgatási költségeket, valamint az analóg ország gyártójának egyéb általános költségeit. A megtámadott rendelet a rendes érték képzéséhez a DL borkősav tekintetében figyelembe vette az L+ borkősav és a DL borkősav árainak a különbségét. A Tanács azzal érvel, hogy nem bocsáthatta rendelkezésre az L+ borkősav rendes értékének a kiszámításához felhasznált adatokat az analóg ország gyártóját érintő bizalmas kereskedelmi információk hozzáférhetővé tétele nélkül.

133

A viszonválaszban a Tanács hozzáfűzi, hogy nyilvánvaló, hogy az intézmények a Kínai Népköztársaság exportárait vették alapul az L+ borkősav és a DL borkősav árai különbségének a kiszámításához.

134

A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre válaszolva a Tanács és a Bizottság közölte, hogy az L+ borkősav és a DL borkősav árai különbségének a kiszámításához a felperesnek, valamint az egyéb együttműködő kínai exportáló gyártóknak az árait vették alapul. Tekintettel arra, hogy a felperes árai képezték az említett különbözet kiszámításához alapul vett egyik összetevőt, ha az intézmények ezen adatokat rendelkezésre bocsátották volna, a felperes kikövetkeztethette volna a versenytársa árait, melyek érzékeny kereskedelmi információknak minősülnek.

135

A beavatkozó társaságok úgy vélik, hogy az intézmények jogosan tagadhatták meg a versenytárs gyártási költségeire vonatkozó érzékeny kereskedelmi információk közlését.

136

A felperes a beavatkozási beadványra tett észrevételeiben közli, hogy nem kérelmezett az analóg ország gyártójára vonatkozó információkat.

137

Az ötödik jogalapja keretében a felperes a védelemhez való jognak és az alaprendelet 20. cikke (2) bekezdésének a megsértésére hivatkozik amiatt, hogy az intézmények jelentős információkat nem bocsátottak a rendelkezésére a DL borkősav rendes értékének a kiszámítására vonatkozó módszert érintően, különösen az L+ borkősav és a DL borkősav árának a forrása, valamint az árak összehasonlítását érintő egyéb tényezők vonatkozásában.

138

Az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerint a felek végső tájékoztatást kérhetnek azon lényeges tényekkel és szempontokkal kapcsolatban, amelyeken a végleges intézkedések bevezetésére vagy a vizsgálat, illetve az eljárás intézkedések alkalmazása nélküli megszüntetésére irányuló javaslatok alapulnak.

139

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az uniós jog alapvető elvei közé tartozik a védelemhez való jog tiszteletben tartása minden olyan eljárásban, amely valamely személlyel szemben indult, és e személyre nézve kedvezőtlen intézkedéshez vezethet, és ezt a jogot még az eljárásra vonatkozó szabályozás hiányában is biztosítani kell (lásd: 2009. október 1‑jei Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ítélet, C‑141/08 P, EU:C:2009:598, 83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezen elv alapvető jelentőséggel bír a dömpingellenes eljárásokban (lásd: 2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 77. pont, valamint azt ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140

Ezen elv szerint az érintett vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hasznos módon kifejtsék a hivatkozott tények és körülmények helytállóságával és relevanciájával kapcsolatos, valamint a Bizottság által a dömpingmagatartás fennállására és az abból eredő kárra vonatkozóan tett állításnak az alátámasztására felhasznált bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontjukat (2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 76. pont).

141

Ezenfelül az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós intézményeknek a tájékoztatási kötelezettségük teljesítése során az elvárt gondossággal kell eljárniuk, arra törekedve, hogy – amennyiben az üzleti titkok védelme továbbra is biztosított marad – az érintett vállalkozásoknak az érdekeik védelme szempontjából hasznos információkat nyújtsanak, valamint e közlés megfelelő módját – akár hivatalból – kiválasztva (lásd ebben az értelemben: 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 30. pont; 1991. június 27‑iAl‑Jubail Fertilizer kontra Tanács ítélet, C‑49/88, EU:C:1991:276, 17. pont; 2000. október 3‑iIndustrie des poudres sphériques kontra Tanács ítélet, C‑458/98 P, EU:C:2000:531, 99. pont).

142

Az uniós intézményeket a dömping elleni küzdelem területén terhelő tájékoztatási kötelezettséget össze kell egyeztetni a bizalmas információk tiszteletben tartásának a kötelezettségével (lásd ebben az értelemben: 1997. szeptember 25‑iShanghai Bicycle kontra Tanács ítélet, T‑170/94, EU:T:1997:134, 121. pont; 1997. december 18‑iAjinomoto és NutraSweet kontra Tanács ítélet, T‑159/94 és T‑160/94,EU:T:1997:209, 83. pont). Ugyanakkor a bizalmas információk tiszteletben tartásának a kötelezettsége nem foszthatja meg a védelemhez való jogot az alapvető tartalmától (lásd ebben az értelemben: 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 29. pont).

143

Az ítélkezési gyakorlatból az is következik, hogy az uniós intézmények által rendelkezésre bocsátott információk elégséges jellegét a kért információk konkrét jellegének szintje alapján kell értékelni (1997. december 18‑iAjinomoto és NutraSweet kontra Tanács ítélet, T‑159/94 és T‑160/94, EU:T:1997:209, 93. pont).

144

Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy az intézmények határozata eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel a védelemhez való jogot ily módon konkrétan érintő eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét (2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NRTP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 78. és 79. pont).

145

Ezzel szemben a felperesnek konkrétan alá kell támasztania, hogy az ilyen szabálytalanság hiányában mennyiben tudta volna jobban biztosítani a védelmét, és nem hivatkozhat kizárólag arra, hogy nem tudtak észrevételeket tenni hipotetikus helyzetekre vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2016. június 9‑iGrowth Energy és Renewable Fuels Association kontra Tanács ítélet, T‑276/13, EU:T:2016:340, 264. pont).

146

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a végső tájékoztató dokumentum szerint, mivel az argentin gyártó nem állított elő DL borkősavat, a rendes értéket a két terméktípus közötti árkülönbség felhasználásával számították ki. A felperes a végső tájékoztató dokumentumra tett észrevételeiben információkat kért konkrétan a DL borkősav rendes értékének a kiszámítására vonatkozó módszert érintően, különösen az L+ borkősav és a DL borkősav árának a forrása, valamint az árak összehasonlítását érintő tényezők vonatkozásában. E kérelem ellenére a megtámadott rendelet a végső tájékoztató dokumentumhoz hasonlóan a (29) preambulumbekezdésében közli, hogy mivel az argentin gyártó nem állított elő DL borkősavat, e termék rendes értékét a két terméktípus közötti árkülönbség alapján számították ki. Ezenfelül a megtámadott rendelet (38) preambulumbekezdése szerint a felperes által kért későbbi pontosításokat megtagadták, mivel ilyen információk nem bocsáthatók rendelkezésre az argentin gyártó gyártási módszerének és költségeinek a hozzáférhetővé tétele nélkül.

147

A válasz 61. pontjából az következik, hogy a felperes megértette, hogy a DL borkősav rendes értékének a számítása céljából az intézmények először összehasonlították az L+ borkősav és a DL borkősav bizonyos árait, és másodszor e különbözetet alkalmazták az analóg országban az L+ borkősavra vonatkozóan számított rendes értékre.

148

Ugyanakkor az intézmények nem közölték a felperessel az L+ borkősav és a DL borkősav azon árainak a forrását, amelyeket a DL borkősav rendes értékének a kiszámításához felhasznált árkülönbség kiszámításához alapul vettek. A Tanács csupán a viszonválasz szakaszában közölte, hogy az intézmények a Kínai Népköztársaság exportárait vették alapul az L+ borkősav és a DL borkősav árai különbségének a kiszámításához. Az intézmények a Törvényszék kérdéseire válaszul először a tárgyaláson említették, hogy az összehasonlításhoz felhasznált árak magától a felperestől, valamint a Kínai Népköztársaság másik érintett exportáló gyártójától származnak, azaz a vizsgálat során kizárólag együttműködő két érintett exportáló gyártótól. Meg kell állapítani, hogy ezen információkat a közigazgatási eljárás keretében nem bocsátották időben a felperes rendelkezésére.

149

Ezenfelül az intézmények soha nem közölték a felperessel az L+ borkősav és a DL borkősav árai közötti különbözetet.

150

A felek között nem vitatott, hogy a DL borkősavat kizárólag a Kínai Népköztársaságban állítják elő. Márpedig ellentétben azzal, amit a Tanács a viszonválaszában állított, a végső tájékoztató dokumentumból vagy a megtámadott rendeletből nem vonható le szükségszerűen az a következtetés, hogy az L+ borkősav és a DL borkősav árai közötti különbözet kiszámításához felhasznált árak ezen országban letelepedett gyártóktól származnak. Elvben semmi nem akadályozza azt, hogy a Bizottság e különbözetet a Kínai Népköztársaságban gyártott DL borkősav és a világban máshol gyártott L+ borkősav árai alapján számítsa ki.

151

A viszonválasz 28. pontjából az következik, hogy a Tanács által adott azon magyarázat, amely szerint nem bocsáthatta a felperes rendelkezésére az argentin gyártó bizalmas információit, az L+ borkősav rendes értékének a képzésére vonatkozott, és nem a DL borkősav és az L+ borkősav árainak az összehasonlítására.

152

Az intézmények a tárgyalás során azt állították, hogy az L+ borkősav és a DL borkősav árai közötti különbözetet érintő információk közlésének a megtagadása azon alapult, hogy ezen információk alapján a felperes megismerhette volna a versenytársa, azaz a másik exportáló gyártó árait, amelyek érzékeny kereskedelmi információknak minősülnek.

153

Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következően valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni, így a Törvényszék nem helyettesítheti be a vizsgálati eljárás során hivatkozott indokokat olyan más indokokkal, amelyeket először előtte hoztak fel (lásd ebben az értelemben: 2016. június 30‑iJinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 150. pont). Következésképpen a szóban forgó információk hozzáférhetővé tételének a megtagadása nem igazolható az eljárásnak a Törvényszék előtti szóbeli szakasza során hivatkozott indokkal, azaz a felperes versenytársa kereskedelmi érdekeinek a védelmével, amint arra a felperes a tárgyaláson jogosan hivatkozott.

154

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet nem hivatkozik semmilyen érvényes igazolásra annak megalapozása érdekében, hogy megtagadta a DL borkősav és az L+ borkősav árai közötti különbözetre vonatkozó információk közlését.

155

Meg kell állapítani, hogy az L+ borkősav és a DL borkősav árai közötti különbözet a DL borkősav rendes értéke kiszámításának egyik alapvető eleme, míg a másik az L+ borkősavnak az argentin gyártó által rendelkezésre bocsátott információk alapján képzett értéke. A felperes arra hivatkozik, hogy ha az árkülönbözetre vonatkozó információkat a rendelkezésére bocsátották volna, azokat összehasonlíthatta volna a saját adataival annak biztosítása érdekében, hogy az árkülönbözet legalább koherens ezen adatokhoz viszonyítva, ami lehetővé tette volna a számára, hogy kizárja jelentős hibák fennállását.

156

E tekintetben hasznos emlékeztetni arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság által végzett részletes számításoknak és az e számításokhoz felhasznált adatoknak az ismerete általánosságban lehetővé teszi az érdekelt felek számára, hogy a védelmük érdekében hasznosabb észrevételeket tegyenek. Ebben az esetben ugyanis pontosan ellenőrizni tudják azt, hogy a Bizottság hogyan használta fel ezeket az adatokat, és azokat összehasonlíthatják a saját számításaikkal, ami lehetővé teheti a számukra a Bizottság által esetlegesen vétett azon hibák azonosítását, amelyek egyébként nem észlelhetők. Ezenfelül az intézmények gyakorlata azt mutatja, hogy maguk is úgy vélik, hogy az, ha az érdekelt felek a dömpingkülönbözetük meghatározását érintő részletes számításokkal rendelkeznek, lehetővé teszi a számukra a védelemhez való jogaik hasznos gyakorlását (2016. június 30‑iJinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 208. pont).

157

Ezenfelül a fenti 144. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a felperes nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy az intézmények határozata eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel a védelemhez való jogot ily módon konkrétan érintő eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét.

158

A jelen ügyben teljesülnek ezek a követelmények, mivel az intézmények érvényes igazolásnak a kellő időben való közlése nélkül megtagadták a DL borkősav és az L+ borkősav árai közötti különbözetre vonatkozó információk közlését. Nem vitatott, hogy e különbözet alapvető jelentőségű volt a DL borkősav rendes értékének a kiszámítása tekintetében. Ezenfelül a felperes arra hivatkozik, hogy ezen információknak a rendelkezésére bocsátása lehetővé tette volna a számára többek között azt, hogy kizárja nyilvánvaló hibák fennállását. Következésképpen a felperes ezen eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét.

159

Végezetül a dömpingellenes vizsgálati eljárás keretében az intézményeket nem terhelheti az adott ügy sajátos körülményeinek a mérlegelése nélküli, abszolút kötelezettség az üzleti titkot felfedő információk hozzáférhetővé tételének a megtagadására vonatkozóan (lásd ebben az értelemben: 2016. június 30‑iJinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 165. és 199. pont). A Törvényszék tehát nem döntheti el előre, hogy az intézmények milyen eredményre jutnának az árkülönbözetre vonatkozó információk iránti kérelem felülvizsgálata keretében azon indokok alapján, amelyeket jogszerűen figyelembe vehetnének.

160

Következésképpen az alaprendelet 20. cikkének (2) bekezdése és a védelemhez való jog alapján az intézményeknek főszabály szerint hozzáférhetővé kellett volna tenniük a felperes számára a DL borkősav és az L+ borkősav árai közötti különbözetre vonatkozó, kérelmezett információkat, mivel nem azonosítottak időben olyan indokot, amely alapján jogszerűen megalapozható e megtagadás.

161

A fentiekben kifejtettekre tekintettel az ötödik jogalapnak helyt kell adni.

162

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint kivételesen, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.

163

Mivel a kereset csupán részleges pernyertességet eredményezett, az ügy körülményeinek méltányos mérlegelése alapján úgy kell határozni, hogy a felperes a saját költségeinek a felét viseli. A Tanács viseli saját költségeit, valamint a felperes részéről felmerült költségek felét.

164

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a jogvitába beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Bizottság maga viseli saját költségeit.

165

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében a Törvényszék elrendelheti, hogy az említett cikk (1) és a (2) bekezdésében nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. A jelen jogvita körülményei között úgy kell határozni, hogy a beavatkozó társaságok maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott: