1

Fellebbezésével az Isdin SA (a továbbiakban: Isdin) az Európai Unió Törvényszékének T‑366/11. sz., Bial‑Portela kontra OHIM – Isdin (ZEBEXIR) ügyben 2012. október 9‑én hozott azon ítéletének (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának a Bial‑Portela & Ca SA (a továbbiakban: Bial‑Portela) és az Isdin közötti felszólalási eljárással kapcsolatban (R 1212/2009–1. sz. ügy) 2011. április 6‑án hozott határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1–9. pontja a következőképpen foglalja össze:

3

A Törvényszék Hivatalához 2011. július 6‑án benyújtott keresetlevelével a Bial‑Portela keresetet indított egyfelől a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése, másfelől az OHIM arra való kötelezése iránt, hogy tagadja meg a szóban forgó védjegy lajstromozását.

4

Keresete alátámasztásaként a Bial‑Portela egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított jogalapot terjesztett elő.

5

A megtámadott ítéletben a Törvényszék egyfelől úgy ítélte meg, hogy a Bial‑Portela által előterjesztett kötelezés iránti kérelem elfogadhatatlan, másfelől viszont az általa előterjesztett egyetlen jogalapnak helyt adott, és hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot. E tekintetben többek között a következőket állapította meg:

6

Ami közelebbről az összetéveszthetőség átfogó értékelését illeti, a Törvényszék a megtámadott ítélet 40. pontjában a következőket állapította meg:

„Márpedig, a fellebbezési tanács állításával ellentétben, az ütköző megjelölések közepes mértékű hasonlóságot mutatnak, főként vizuális téren. Ebben az összefüggésben azt is figyelembe kell venni, hogy az ütköző védjegyekkel jelölt és a 3,. illetve nagy részben az 5. osztályba tartozó árukat (nevezetesen a bébiételeket, tapaszokat, kötszeranyagokat, fertőtlenítőszereket, kártékony állatok irtására szolgáló készítményeket, gombaölőszereket, gyomirtó szereket) általában a szupermarketekben polcrendszerben kihelyezve árusítják, és így azokat a fogyasztók a csomagolásuk szemügyre vételét követően választják ki, ami azt jelenti, hogy a megjelölések vizuális hasonlóságának különös jelentősége van. Így tehát azt kell megállapítani, hogy a bejelentett és a korábbi védjegy között fennáll az összetévesztés veszélye.”

7

Az Isdin és az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és a Bial‑Portelát kötelezze a fellebbezés költségeinek viselésére. Az Isdin ezenfelül azt kéri, hogy a Bíróság erősítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az a Bial‑Portela felszólalását teljes egészében elutasította.

8

Az Isdin a megtámadott ítélettel szemben lényegében öt jogalapra hivatkozik, amelyek a megtámadott határozat elferdítésén, a tények elferdítésén, a védelemhez való jogok megsértésén, illetve a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának kétszeres megsértésén alapulnak. A fellebbezésről való értesítésre adott válaszbeadványában az OHIM e jogalapok közül a másodikat és az ötödiket támogatja, az ötödiket a Törvényszék indokolási kötelezettségének megsértésének minősítve.

9

Elsőként az Isdin által fellebbezésének alátámasztásaként hivatkozott ötödik jogalapot kell megvizsgálni.

10

Ötödik jogalapjával az Isdin arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel a megtámadott ítélet 40. pontjában nem alkalmazta helyesen az összetéveszthetőség átfogó értékelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatot.

11

E tekintetben az Isdin kiemeli, hogy a Törvényszék azt állapította meg, hogy a megjelölések vizuális hasonlósága a bejelentett védjeggyel jelölt és a Nizzai Megállapodás 5. osztályába tartozó bizonyos áruk szempontjából fontos, azonban az a többi árut illetően nem fontos, és azt a következtetést vonta le, hogy az ezen osztályba tartozó, említett védjeggyel jelölt valamennyi áru tekintetében fennáll az e vizuális hasonlóságon alapuló összetéveszthetőség.

12

Márpedig az Isdin szerint a Törvényszék nem említette a vizuális hasonlóság fontosságát, illetve annak a bejelentett védjegy árujegyzékében szereplő, az említett 5. osztályba tartozó többi áru szempontjából vett hiányát, és így az összetéveszthetőség kapcsán levont következtetés nem tekinthető ezen árukra is kiterjedőnek. Így a Törvényszék szerinte a szóban forgó védjegyek összetéveszthetőségnek vizsgálatát úgy végezte el, hogy nem vette figyelembe az ügy valamennyi releváns tényezőjét.

13

Az OHIM osztja az Isdin érvelését. Pontosítja, hogy még ha a Törvényszék érvelése a Törvényszék által kifejezetten vizsgált áruk tekintetében helytálló és releváns is, a Nizzai Megállapodás 5. osztályába tartozó többi áru – nevezetesen a „gyógyszerészeti és állatgyógyászati készítmények, egészségügyi készítmények, diétás anyagok gyógyászati használatra, tapaszok, fogtömő anyagok és fogászati mintázóanyagok”, amelyeket nem szupermarketekben értékesítenek, hanem gyógyszertárakban, ahol a vizuális hasonlóság nem fontos – tekintetében nem helytálló, és nem is releváns.

14

Következésképpen az OHIM úgy véli, hogy az említett 5. osztályba tartozó áruk egy jelentős része tekintetében a megtámadott ítéletnek az összetéveszthetőség átfogó értékelésére vonatkozóan felhozott egyetlen indok az, hogy „az ütköző megjelölések közepes mértékű hasonlóságot mutatnak, főként vizuális téren”. Márpedig az ilyen jellegű indokolás túlságosan általános és elvont, ennélfogva nem elegendő annak magyarázatára, hogy e közepes mértékű hasonlóság miatt a fogyasztók miért eshetnének tévedésbe a szóban forgó áruk eredetét illetően. Így az OHIM azt állítja, hogy az összetéveszthetőség tekintetében a megtámadott ítélet az indokolás hiányában szenved.

15

Elöljáróban megjegyzendő, hogy ötödik jogalapjával az Isdin – amint arra az OHIM helyesen rámutatott – valójában azt kéri, hogy a Bíróság szankcionálja, hogy a Törvényszék a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja alkalmazását illetően nem adott megfelelő indokolást.

16

E rendelkezés értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint a két védjeggyel jelölt áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.

17

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében akkor áll fenn az összetévesztés veszélye, ha a vásárlóközönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól, vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak (lásd a Bíróság C-334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-4529. o.] 33. pontját, C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének 32. pontját és C-317/10. P. sz., Union Investment Privatfonds kontra UniCredito Italiano ügyben 2011. június 16-án hozott ítéletének [EBHT 2011., I-5471. o.] 53. pontját).

18

Azt, hogy a vásárlóközönség szemszögéből fennáll‑e az összetévesztés veszélye, az adott ügy minden releváns elemét figyelembe véve, átfogóan kell értékelni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-251/95. sz. SABEL-ügyben 1997. november 11-én hozott ítéletének [EBHT 1997., I-6191. o.] 22. pontját, fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítéletének 34. pontját és fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítéletének 33. pontját).

19

Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelését – a szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – az ezek által keltett összbenyomásra kell alapítani, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit. Ezen összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként annak részleteit (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott SABEL‑ügyben hozott ítélet 23. pontját, a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 35. pontját és a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 34. pontját).

20

Az érintett védjegyek közötti hasonlóságot különösen a vizuális, hangzásbeli, valamint fogalmi hasonlóságuk mértéke alapján kell megítélni, valamint – adott esetben – mérlegelni kell, hogy mekkora jelentőséget kell ezen különféle elemeknek tulajdonítani, tekintettel a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájára, valamint azok forgalmazásának körülményeire (a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-552/09. P. sz., Ferrero kontra OHIM ügyben 2011. március 24-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-2063. o.] 85. pontja).

21

Egyébként a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Törvényszéknek a Bíróság alapokmánya 36. cikkében és 53. cikke első bekezdésében előírt, az ítéletek indokolására vonatkozó kötelezettsége nem kötelezi a Törvényszéket arra, hogy olyan magyarázatot adjon, amely egyenként és kimerítően követi a felek által előadott összes érvet. Az indokolás így lehet bennefoglalt is, feltéve hogy lehetővé teszi az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a megtámadott ítélet alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét (lásd többek között a C‑320/09. P. sz., A2A kontra Bizottság ügyben 2011. december 21‑én hozott ítélet 97. pontját).

22

A jelen esetben a megtámadott ítéletből, különösen annak 40. pontjából kiderül, hogy a Törvényszék a szóban forgó védjegyek közötti hasonlóság mértékének értékelésénél figyelembe vette az 5. osztályba tartozó bébiételeket, kötszeranyagokat, fertőtlenítőszereket, valamint a kártékony állatok irtására szolgáló készítményeket, gombaölőszereket és gyomirtó szereket illetően azok forgalmazási feltételeit.

23

Ugyanakkor, még ha feltételezzük is, hogy e forgalmazási feltételek valóban jellemzők ezen árukra, amit mind az Isdin, mind az OHIM részletes módon kifejtve vitat, akkor is meg kell állapítani, hogy ezen értékelés hiányzik a szóban forgó védjegy bejelentésében foglalt, 5. osztályba tartozó többi árut illetően, amint arra az Isdin és az OHIM helyesen rámutat.

24

A megtámadott ítélet 40. pontjából ugyanis az derül ki, legalábbis annyiban, hogy ott kizárólag a „nagy részben az 5. osztályba tartozó árukra (nevezetesen a bébiételekre, tapaszokra, kötszeranyagokra, fertőtlenítőszerekre, kártékony állatok irtására szolgáló készítményekre, gombaölőszerekre, gyomirtó szerekre)” hivatkozott, hogy a Törvényszék nem terjesztette ki a felsorolt áruk tekintetében követett indokolást az említett osztályba tartozó többi árura is. Márpedig a Törvényszék a megtámadott határozatot a Nizzai Megállapodás szerinti 5. osztályba tartozó valamennyi áru vonatkozásában hatályon kívül helyezte.

25

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a lajstromozást kizáró okok vizsgálatának a védjegybejelentésben szereplő valamennyi árura vagy szolgáltatásra vonatkoznia kell (lásd ebben az értelemben a C-239/05. sz. BVBA Management, Training en Consultancy ügyben 2007. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-1455. o.] 34. pontját).

26

Természetesen a Bíróság már elismerte, hogy ha valamely áru‑ vagy szolgáltatáscsoportra ugyanaz a kizáró ok vonatkozik, elegendő valamennyi érintett árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan általános indokolást adni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott BVBA Management, Training en Consultancy ügyben hozott ítélet 37. pontját és a C‑87/11. P. sz., Fidelio kontra OHIM ügyben 2012. március 21‑én hozott végzés 43. pontját).

27

Mindenesetre, ezen lehetőség csak az egymással olyannyira közvetlen és konkrét kapcsolatot mutató árukra és szolgáltatásokra terjed ki, amelyek kellőképpen homogén áru‑ vagy szolgáltatáscsoportot alkotnak. Önmagában az a tény, hogy az érintett áruk vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás szerinti ugyanazon osztályba tartoznak, ehhez nem elegendő, mivel ezek az osztályok gyakran olyan áruk vagy szolgáltatások széles skáláját ölelik fel, amelyek nem szükségszerűen mutatnak egymással ilyen kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot (lásd ebben az értelemben a C-282/09. P. sz., CFCMCEE kontra OHIM ügyben 2010. március 18-án hozott végzés [EBHT 2010., I-2395. o.] 40. pontját).

28

A jelen ügyben a Törvényszék maga tett különbséget, forgalmazási feltételeik alapján, a Nizzai Megállapodás szerinti ugyanazon osztályba tartozó áruk között. Ennélfogva az általa az ezen osztályon belül képzett árucsoportok mindegyike vonatkozásában indokolnia kellett volna határozatát.

29

Mivel az említett 5. osztályba tartozó, a megtámadott ítélet 40. pontjában felsorolt árukon – nevezetesen a bébiételeken, tapaszokon, kötszeranyagokon, fertőtlenítőszereken, valamint a kártékony állatok irtására szolgáló készítményeken, gombaölőszereken és gyomirtó szereken – kívüli árukat illetően ez az indokolás hiányzik, az ítélet nem teszi lehetővé sem az érdekeltek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszéknek a megtámadott határozatot hatályon kívül helyező ítélete alapul, sem a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét.

30

E körülményekre tekintettel – anélkül, hogy az Isdin által fellebbezésének alátámasztásaként hivatkozott többi jogalap vizsgálata szükséges lenne – a fellebbezésnek helyt kell adni és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

31

A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdése szerint, ha a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi, és ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve visszautalhatja az ügyet a Törvényszék elé döntéshozatal végett. A jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy a per állása nem teszi lehetővé az érdemi határozathozatalt.

32

Következésképpen az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, és a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott: