1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel nem hozott meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a nyújtott támogatások visszatéríttetése révén lehetővé tegye a Németország által a C 38/05 (korábbi NN 52/04) számú, a Biria‑csoport javára végrehajtott állami támogatásról szóló, 2010. december 14‑i 2011/471/EU bizottsági határozat (HL 2011. L 195., 55. o.) azonnali és tényleges végrehajtását – nem teljesítette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből és az EUMSZ 288. cikkből, a tényleges érvényesülés elvéből, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 14. cikkének (3) bekezdéséből, valamint az említett határozat 1–3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2

A 659/1999 rendelet (13) preambulumbekezdése kimondja:

„mivel a közös piaccal össze nem egyeztethető jogellenes támogatás esetében helyre kell állítani a hatékony versenyt; mivel ebből a célból szükség van arra, hogy a támogatást, beleértve a kamatokat, késedelem nélkül visszatérítsék [helyesen: visszatéríttessék]; mivel indokolt, hogy a visszatérítésre [helyesen: visszatéríttetésre] a nemzeti jog eljárásai szerint kerüljön sor; mivel azoknak az eljárásoknak az alkalmazása nem akadályozhatja a hatékony verseny helyreállítását azáltal, hogy meghiúsítja a bizottsági határozat közvetlen [helyesen: azonnali] és hatékony végrehajtását; mivel ennek az eredménynek az eléréséhez a tagállamoknak meg kell hozniuk minden olyan intézkedést [helyesen: minden szükséges intézkedést], amely biztosítja a Bizottság határozatának hatékonyságát”.

3

E rendelet „A támogatás visszatérítése [helyesen: visszatéríttetése]” című 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére (a továbbiakban: »visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat«). A Bizottság nem követeli meg a támogatás visszatérítését [helyesen: visszatéríttetését], amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével.

(2)   A visszatérítési [helyesen: visszatéríttetési] határozat szerint visszatérítésre [helyesen: visszatéríttetésre] kerülő támogatás magában foglalja a Bizottság által megfelelő kamatlábbal meghatározott kamatot. A kamat attól a naptól esedékes, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, addig a napig, amíg visszafizetésre nem került.

(3)   Az [Európai Unió] Bíróságának a[z EUMSZ 278. cikk] értelmében hozott határozatának sérelme nélkül, a visszatérítést [helyesen: visszatéríttetést] késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból és a nemzeti bíróságok előtt zajló eljárás esetén – a közösségi jog sérelme nélkül – az érintett tagállamok meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket [helyesen: minden szükséges intézkedést], beleértve az átmeneti intézkedéseket is.”

4

Az említett rendelet „A határozatok és ítéletek megsértése” című 23. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Amennyiben az érintett tagállam nem tartja be a feltételt megállapító vagy elutasító határozatokat, különösen a 14. cikkben említett esetekben, a Bizottság az ügyet közvetlenül a Bíróság elé utalhatja [az EK 108. cikk] (2) bekezdésének megfelelően.”

5

Az MB System GmbH & Co KG (a továbbiakban: MB System) a Biria‑csoport tagja. Az MB System 2005 végéig kerékpárokat gyártott, amikor is megszüntette a kerékpárgyártást, és eladta az általa e célra használt tárgyi eszközöket. Azóta az MB System egyetlen tevékenységi köre az ingatlankezelés.

6

A Technologie‑Beteiligungsgesellschaft mbH (a továbbiakban: TBG) a Kreditanstalt für Wiederaufbau, a Németországi Szövetségi Köztársaság ellenőrzése alatt álló közjogi szervezet kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalat. A TBG részesedésszerzés útján kis‑ és középvállalkozásokat finanszíroz a technológiai ágazatban. Több átszervezést követően a TBG 2003‑ban megszerezte a gbb‑Beteiligungs AG valamennyi eszközét, amely utóbbi társaság az MB System jogelődjében, a Bike Systems GmbH & Co. Thüringer Zweiradwerk KG‑ben szerzett „csendes betét” formájában 2001‑ben finanszírozást nyújtott e társaságnak. Ezt a részesedésszerzést – mint állami támogatást – nem jelentették be a Bizottságnak. A felek egyetértenek abban, hogy az állami támogatásnak minősül, mivel a megállapodásban szereplő, a díjazására vonatkozó kamatláb alacsonyabb volt a piaci kamatlábnál.

7

A fent említett részesedésszerzésről magánjogi szerződést kötöttek.

8

A versenytársak által benyújtott több panaszt követően a Bizottság 2005. október 20‑án hivatalos vizsgálatot indított az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

9

A Németország által a Biria‑csoportnak nyújtott C 38/2005 (ex NN 52/2004) állami támogatásról szóló, 2007. január 24‑i 2007/492/EK határozatban (HL L 183., 27. o.) a Bizottság megállapította, hogy az említett részesedés megszerzése a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül, és kötelezte a Németországi Szövetségi Köztársaságot arra, hogy minden szükséges intézkedést tegyen meg annak visszatéríttetése érdekében (a továbbiakban: első határozat). E határozatot az Európai Unió Törvényszéke a Freistaat Sachsen kontra Bizottság ítéletben (T‑102/07 és T‑120/07, EU:T:2010:62) 2010. március 3‑án megsemmisítette.

10

A Bizottság e határozatát követően a TBG 2007. február 16‑án a piaci kamatnál alacsonyabb mértékű kamat alkalmazásából eredő előnynek megfelelő összegű állami támogatás visszafizetése iránti kérelmet intézett az MB Systemhez. Az MB System megtagadta a fizetést.

11

A vissztéríttetendő végleges összeget a felek 2007 októberében együttesen határozták meg, amely 697456 euró volt.

12

Miután az MB System egy újabb visszafizetés iránti kérelem teljesítését is megtagadta, 2008. április 10‑én a TBG keresetet terjesztett a Landgericht Mühlhausen (mühlhauseni területi bíróság) elé az említett összeg megfizetése érdekében. E kereset az első határozaton, valamint az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének és a Bürgerliches Gesetzbuch (német polgári törvénykönyv) 134. §‑ának a szóban forgó támogatás bejelentésének elmulasztása miatti megsértésén alapult.

13

A német bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint az állami támogatást létrehozó, az EUMSZ 108. cikk megsértésével kötött szerződés a polgári törvénykönyv 134. §‑a értelmében a német jogban semmis. Ezért az első határozat megsemmisítése nem tette okafogyottá a Landgericht Mühlhausen előtt folyamatban lévő eljárást.

14

A Landgericht Mühlhausen előtt 2008. november 26‑án az MB System megbízottjának távollétében tartottak tárgyalást. Ezért e bíróság előzetesen végrehajtható mulasztási ítéletet hozott (a továbbiakban: mulasztási ítélet), amelyben lehetővé tette a TBG számára, hogy követelését az MB System vagyonán behajtsa. 2008. december 19‑én az MB System kifogást nyújtott be ezen ítélettel szemben.

15

A 2009. január 9‑én hozott végzésével az említett bíróság azzal a feltétellel függesztette fel a mulasztási ítélet végrehajtását, hogy az MB System a Landgericht Mühlhausen előtti letét vagy bankgarancia formájában 840000 euró összegű biztosítékot nyújt.

16

A Törvényszék előtt eközben folyamatban lévő eljárásra tekintettel a Landgericht Mühlhausen 2009. március 17‑én elrendelte az előtte folyó eljárás felfüggesztését.

17

2009. április 7‑én a TBG fellebbezést nyújtott be e felfüggesztő határozat ellen a Thüringer Oberlandesgerichthez (türingiai tartományi legfelsőbb bíróság). E fellebbezést 2010. január 25‑én elutasították. 2010. február 25‑én a TBG felülvizsgálati eljárást („Revision”) kezdeményezett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) előtt. E bíróság 2010. szeptember 16‑i végzésében megállapította, hogy a Landgericht Mühlhausennek az eljárás felfüggesztését elrendelő 2009. március 17‑i végzése, valamint a Thüringer Oberlandesgerichtnek az ez utóbbi végzést helybenhagyó 2010. január 25‑i végzése az első határozat Törvényszék általi megsemmisítése folytán okafogyottá vált.

18

Miután a Törvényszék megsemmisítette az első határozatot, a Bizottság elfogadta a jelen eljárás tárgyát képező 2011/471 határozatot (a továbbiakban: a szóban forgó határozat), amelynek rendelkező része a következőképpen szól:

„1. cikk

A Németország által a Bike Systems GmbH & Co. Thüringer Zweiradwerk KG (jelenleg: MB Systems) […] részére nyújtott állami támogatás [(a továbbiakban: vitatott támogatás)] összeegyeztethetetlen a belső piaccal. A támogatás a következő intézkedésekre terjedt ki:

[...]

2. cikk

(1)   Németország visszafizetteti a kedvezményezettel az 1. cikkben említett támogatást.

(2)   Amennyiben a nemzeti eljárás lehetővé teszi a határozat azonnali, tényleges végrehajtását, a visszatérítés haladéktalanul [és] a nemzeti eljárás szerint történik.

[...]

3. cikk

(1)   Az 1. cikkben említett támogatást azonnal és ténylegesen vissza kell fizettetni.

(2)   Németország biztosítja, hogy ez a határozat az értesítés napjától számított négy hónapon belül végrehajtásra kerüljön.

[…]

5. cikk

E határozat címzettje a Németországi Szövetségi Köztársaság.”

19

Az MB System által a szóban forgó határozat ellen indított keresetet a Törvényszék az MB System kontra Bizottság ítéletével (T‑209/11, EU:T:2013:338) 2013. július 3‑án elutasította.

20

2011. március 21‑én a TBG az Amtsgericht Nordhausenhez (nordhauseni járási bíróság) bírósági jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmet nyújtott be a mulasztási ítélet végrehajtása érdekében. 2011. június 1‑jén a kért bírósági jelzálogjogot bejegyezték. Miután a TBG kérte az Amtsgericht Nordhausentől az MB System ingatlanainak árverés útján történő értékesítését, ez utóbbi 2011. július 21‑én azok piaci értékét megállapító szakértői jelentés elkészítését rendelte el.

21

A szóban forgó határozat végrehajtására irányuló eljárásban a Landgericht Mühlhausen a 2011. március 30‑i végzésével az MB System kérelmére ismét felfüggesztette az eljárást. 2011. április 14‑én a TBG ismét fellebbezést nyújtott be a Thüringer Oberlandesgerichthez, amely 2011. december 28‑i végzésével elutasította azt. 2012. január 26‑án a TBG felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Bundesgerichtshof előtt, amely 2012. szeptember 13‑án megsemmisítette az alsóbb fokú bíróságok határozatait. A Landgericht Mühlhausen előtt folyamatban lévő eljárás így 2013. március 27‑én folytatódott.

22

2012. július 25‑én az Amtsgericht Nordhausen a 2012. május 22‑i szakértői jelentés alapján 1893700 euró összegben állapította meg az MB System ingatlanainak piaci értékét. E vagyon árverésen való értékesítését 2013. április 10‑re tűzték ki. A Bíróságon tartott tárgyalás időpontjában, 2013. december 4‑én az árverésen való ezen értékesítés eredménytelen maradt, így a vitatott támogatást nem lehetett visszatéríttetni.

23

Tekintettel arra, hogy a szóban forgó határozatot közel két évvel az elfogadása óta még nem hajtották végre, a Bizottság megindította a jelen keresetet. A Németországi Szövetségi Köztársaság nem vitatja e határozat megalapozottságát és a vitatott támogatásnak az MB Systemtől való visszatéríttetésére irányuló kötelezettségét. A felek egyetértenek abban, hogy a Bizottság keresetlevelének benyújtása időpontjában a visszatéríttetendő teljes összeg 816630 euró volt.

24

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az alperes nem hozott meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a vitatott támogatás visszatéríttetése révén lehetővé tegye a szóban forgó határozat végrehajtását.

25

A Bizottság elsődlegesen megjegyzi, hogy a 659/1999 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének megfelelően az érintett tagállam főszabály szerint szabadon választhatja meg, hogy saját nemzeti joga alapján milyen módon biztosítja a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetésére irányuló bizottsági határozat végrehajtását, feltéve azonban, hogy tiszteletben tartja a tényleges érvényesülés elvét. Mindazonáltal a Bizottság szerint az alperes által a jelen esetben a támogatás visszatéríttetéséhez választott eszköz, nevezetesen a német polgári jogi bíróságokhoz benyújtott visszafizetés iránti kereset nem volt alkalmas arra, hogy lehetővé tegye a szóban forgó határozat azonnali és tényleges végrehajtását. A bírósági eljárások szokásos időtartama miatt ugyanis lehetetlen, hogy az alperes a szóban forgó határozatban megállapított négy hónapon belül ténylegesen visszatéríttesse a vitatott támogatást.

26

A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy – mivel a szóban forgó határozat azonnali és tényleges végrehajtása nem volt biztosított a német polgári jogi bíróságokhoz benyújtott keresetek révén – a 659/1999 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének második mondata alapján a nemzeti eljárásjognak háttérbe kell húzódnia az uniós joghoz képest, és az alperesnek közigazgatási aktus elfogadásával magának kellett volna olyan végrehajtható okiratot kiállítania, amely közvetlenül az uniós jog alapján rendeli el a vitatott támogatás visszatéríttetését. E jog ugyanis olyan jogalapot nyújt, amely feljogosítja az alperest az ilyen közigazgatási aktus elfogadására. A szóban forgó határozat e tekintetben ilyen jogalapot képez annak ellenére, hogy nem kötelezi közvetlenül az MB Systemet a vitatott támogatás visszafizetésére. Szintén ilyen jogalapot képez a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének első albekezdése.

27

A Bizottság ezzel összefüggésben általánosságban azt állítja, hogy a jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetését elrendelő határozattal kapcsolatban az érintett tagállamot eredménykötelezettség terheli, amely kötelezi őt e támogatásnak a Bizottság által meghatározott határidőn belüli tényleges visszatéríttetésére, és nem az alkalmazandó módszerek tekintetében fennálló kötelezettség terheli, amely a visszatéríttetési eljárás e határidőn belül történő megindítására korlátozódik. A jelen esetben a vitatott támogatás visszatéríttetésének a szóban forgó határozat 3. cikkében megállapított határidőn belül meg kellett volna történnie. Ennélfogva az alperest az eredmény elmaradásáért terheli felelősség, mivel e támogatásnak a megszabott határidő lejárta előtt ténylegesen ki kellett volna kerülnie a kedvezményezett vagyonából.

28

Másodlagosan a Bizottság arra hivatkozik, hogy feltételezve akár azt, hogy az előzetesen végrehajtható mulasztási ítélet alkalmas volt arra, hogy lehetővé tegye a szóban forgó határozat azonnali és tényleges végrehajtását, az alperes mindenesetre nem használta fel e jogcímet a vitatott támogatás azonnali és tényleges visszatéríttetéséhez.

29

A Bizottság megjegyzi, hogy az alperes – annak ellenére, hogy a szóban forgó határozatban a vitatott támogatás visszatéríttetésére megállapított határidő négy hónap volt – csak 2011. március 21‑én, vagyis több mint három hónappal e határozat elfogadását követően nyújtott be végrehajtási kérelmet a mulasztási ítélet alapján.

30

Válaszában a Bizottság továbbá kiemeli, hogy közel két év telt el a fent említett végrehajtási kérelem időpontja és 2013. április 10., vagyis azon időpont között, amelyre a vitatott támogatás kedvezményezettje ingatlanainak árverés útján történő értékesítését kitűzték, és ezen időszakot az alperes nyilvánvaló tétlensége jellemezte.

31

A német kormány megjegyzi, hogy az uniós jog nem ír elő kötelezettségeket a tagállamok számára az állami támogatás nyújtásának formája tekintetében. A német jog értelmében, amely lehetővé teszi állami támogatások közigazgatási aktusok, közjogi szerződések vagy magánjogi szerződések révén történő nyújtását, azon aktus formájának megválasztása, amellyel a támogatást nyújtják, meghatározza annak formáját, ahogyan e támogatás visszatéríttethető. A jelen esetben a vitatott támogatást magánjogi szerződésben nyújtotta az MB System számára a TBG, egy magánjogi befektetési társaság, amelynek a német állam a tulajdonosa. Következésképpen, mivel az MB System nem teljesítette az e támogatás visszafizetése iránti kérelmet, a hatóságok nem jogosultak maguk végrehajtani a szóban forgó határozatot, hanem az említett támogatás visszafizetése iránti jogukat a polgári jogi bíróságok előtt kell érvényesíteniük.

32

A német kormány arra hivatkozik, hogy a közhatalmi aktusok jogszerűségének, valamint a közjogi és a magánjogi aktusok közötti különbségtételnek az elve alapján a német jogból és különösen a Grundgesetz für die Bundesrepublik Deutschland (a Németországi Szövetségi Köztársaság alaptörvénye) 20. cikkének (3) bekezdéséből következik, hogy a hatóságok csak akkor jogosultak az állami támogatás visszatéríttetése céljából közigazgatási aktust hozni, ha ezt a támogatást közjogi közigazgatási aktus formájában nyújtották, és van olyan jogalap, amely feljogosítja őket ilyen aktus elfogadására. A német jog nem engedi meg, hogy a hatóság beavatkozzon, és közhatalmi aktussal szüntessen meg egy magánjogi szerződést. Olyan általános felhatalmazást sem ír elő, amely megengedi e hatóságnak, hogy szinte valamennyi területen eljárjon.

33

A német kormány hozzáfűzi, hogy mindenesetre a támogatás címzettje még a német hatóságok által elfogadott közigazgatási aktust is megtámadhatja a bíróságok előtt. Tehát késedelmek mindig lehetségesek. Ez a helyzet a hatékony bírói jogvédelem elvének egyszerű következménye. Ennélfogva nem bizonyított, hogy a közigazgatási aktus elfogadása ténylegesen lehetővé teszi a vitatott támogatásnak a polgári jogi kereset kezdeményezésénél gyorsabb visszatéríttetését.

34

A német kormány szerint az uniós jog rendelkezései nem tekinthetők úgy sem, hogy olyan jogalapokat képeznek, amelyek közigazgatási aktusok elfogadására jogosítanak fel. A szóban forgó határozatot ugyanis annak pontosítása nélkül intézték az érintett tagállamhoz, hogy az érintett támogatás visszatéríttetésére vonatkozó nemzeti eljárásnak hogyan kell lezajlania. Továbbá a 659/1999 rendelet 14. cikkének (3) bekezdése sem tartalmaz a támogatások visszatéríttetésére vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos információkat. Mind e rendelkezés, mind pedig a Bizottságnak a szóban forgó határozatokhoz hasonló határozatai beérik a Bizottság és az érintett tagállam közötti viszonyok szabályozásával, és a továbbiakban a nemzeti eljárásjogra hivatkoznak. Ezen túlmenően az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének első albekezdése nem kellően kimerítő ahhoz, hogy közvetlen hatályt váltson ki a magánszemélyek vonatkozásában, és azt írja elő, hogy a Bizottságnak kell előzetesen kötelező határozatot elfogadnia a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás visszatéríttetése céljából.

35

A német kormány azt is állítja, hogy a Bizottság által a szóban forgó határozathoz hasonló határozatban megállapított határidőt a fellépésre vonatkozó határidőként kell értelmezni, és nem végrehajtási határidőként. E határidőn belül az érintett tagállam mindössze arra köteles, hogy kezdeményezzen és megtegyen minden szükséges intézkedést a szóban forgó támogatás visszatéríttetésének lehetővé tétele és a rendes versenyfeltételek helyreállítása érdekében. Ezen értelmezés megfelel a 659/1999 rendelet 14. cikke (3) bekezdése első mondata megszövegezésének, amely a nemzeti jog szerinti eljárásra hivatkozik. A jelen esetben a TBG megtett minden szükséges intézkedést a szóban forgó határozatnak az abban megszabott határidő lejárta előtti végrehajtása érdekében.

36

Rá kell mutatni, hogy noha a felek érvelésükben a szóban forgó határozat elfogadása előtti helyzetekre és tényekre hivatkoznak, a Bizottság keresete e határozat végrehajtásának elmulasztására vonatkozik, és a Bíróság vizsgálata is erre irányul.

37

A 659/1999 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. Nem követeli meg a támogatás visszatérítését, amennyiben az ellentétes lenne az uniós jog valamelyik általános elvével.

38

A 659/1999 rendelet 14. cikke (3) bekezdésének első mondata alapján a visszatéríttetést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását. Ebből a célból az említett rendelet 14. cikke (3) bekezdésének utolsó mondata alapján az érintett tagállamok az uniós jog sérelme nélkül meghozzák a jogrendszerük szerint rendelkezésre álló szükséges intézkedéseket, beleértve az átmeneti intézkedéseket is.

39

Ugyan e cikk megfogalmazása a tényleges érvényesülés elvének követelményét tükrözi (Scott és Kimberly Clark ítélet, C‑210/09, EU:C:2010:294, 20. pont), abból az is kiderül, hogy az érintett tagállam jogának e visszatéríttetési célból történő alkalmazására a területre vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában az ez utóbbi eljárási autonómiájára vonatkozó elvnek, valamint az alapvető jogoknak – különösen a tisztességes eljáráshoz való jognak, ideértve a védelemhez való jogot is – megfelelően kell történnie. Ebből következik, hogy az uniós jog nem követeli meg, hogy a jogellenes támogatásnak az illetékes nemzeti hatóság által a kedvezményezettől való visszatéríttetésére kizárólag a Bizottság visszatéríttetési határozata alapján kerüljön sor.

40

Az érintett tagállam szabadon választhatja meg, hogy saját nemzeti joga alapján milyen módon hajtja végre a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélt támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettségét, feltéve hogy a választott intézkedések nem sértik az uniós jog alkalmazási körét és tényleges érvényesülését (Scott és Kimberly Clark ítélet, EU:C:2010:294, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Ami a tagállamok azon szabadságát illeti, hogy megválaszthatják az ilyen támogatás visszatéríttetési módját, a Bíróság rámutatott arra, hogy e szabadság korlátozott, mivel e módozatok nem vezethetnek oda, hogy gyakorlatilag lehetetlenné váljék az uniós jog által megkövetelt visszatéríttetés (lásd ebben az értelemben: Mediaset‑ítélet, C‑69/13, EU:C:2014:71, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A nemzeti eljárások alkalmazása azon feltételnek van alárendelve, hogy ezen eljárásoknak lehetővé kell tenniük a Bizottság határozatának azonnali és tényleges végrehajtását, amely feltétel megfelelően tükrözi a Bíróság ítélkezési gyakorlata által kimondott tényleges érvényesülés elvének követelményeit (Bizottság kontra Olaszország ítélet, C‑243/10, EU:C:2012:182, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A tagállamok által elfogadott intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük a versenynek az azon jogellenes támogatás nyújtása által torzított rendes feltételeinek helyreállítására, amelynek a visszatéríttetését a Bizottság határozata alapján elrendelték (Scott és Kimberly Clark ítélet, EU:C:2010:294, 22. pont,valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Következésképpen azon kérdést, hogy az érintett tagállam a módozatok megválasztása révén teljesítette‑e a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettségeit a ténylegesség követelménye szempontjából, az adott ügy konkrét körülményei alapján, esetenként kell megítélni.

44

A jelen esetben meg kell állapítani, hogy nem róható fel az alperesnek, hogy a polgári jogát választotta, és rendes bírósághoz fordult a vitatott támogatás visszatéríttetése céljából. A Bíróság rendelkezésére álló iratokban egyetlen olyan információ sem szerepel, amely eleve kizárhatná e jog és e bíróság igénybevételét, hacsak e jog alperes általi alkalmazásának konkrét körülményei és az alperesnek a vitatott támogatás tényleges visszatéríttetése terén tanúsított gondossága nem ilyenek.

45

E tekintetben meg kell jegyezni először is, hogy egy jogellenes állami támogatás visszatéríttetése érdekében kibocsátott végrehajtható okirat alaki jogszerűségének nemzeti bíróság általi felülvizsgálata és ezen okirat esetleges megsemmisítése úgy tekintendő, mint a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében általános uniós jogelvnek minősülő hatékony bírói jogvédelem elvének egyszerű kifejezése (lásd ebben az értelemben: Scott és Kimberly Clark ítélet, EU:C:2010:294, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

Azt is meg kell állapítani, hogy az alperes soha nem vitatta a vitatott támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettségét, és egyébként konkrét intézkedéseket tett e visszatéríttetés érdekében.

47

Mindazonáltal egyértelmű, hogy a vitatott támogatást még nem téríttették vissza a Bizottság keresetlevelének benyújtása időpontjában és a Bíróságon tartott tárgyalás időpontjában sem, mivel az nem került ki a kedvezményezett vállalkozás vagyonából.

48

Ezen jelentős késedelem esetleges igazolását illetően a Bíróság megállapította, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bizottság által az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján benyújtott keresettel szembeni védekezésként a tagállam egyedül a szóban forgó határozat megfelelő végrehajtásának teljes lehetetlenségére alapított jogalapra hivatkozhat (Bizottság kontra Németország ítélet, 94/87, EU:C:1989:46, 8. pont, és Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑441/06, EU:C:2007:616, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Amint a főtanácsnok indítványának 92. pontjában megjegyezte, e teljes lehetetlenség jogi jellegű is lehet, ha a nemzeti bíróságok által hozott határozatokból ered, feltéve hogy e határozatok megfelelnek az uniós jognak.

50

Ezzel kapcsolatban a következő megfontolásokat kell figyelembe venni a jelen ügyben.

51

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően, amennyiben valamely tagállam nehézségekkel szembesül a Bizottság támogatás visszatéríttetését elrendelő határozatának végrehajtása során, ez utóbbi megítélésére kell bíznia e problémákat, indokolással együtt kérve a számára megszabott határidő meghosszabbítását és e határozat megfelelő módosítását javasolva annak érdekében, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy részletes határozatot hozzon. Ebben az esetben az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése alapján a tagállamot és a Bizottságot a lojális együttműködés kölcsönös kötelezettsége terheli e nehézségek megoldása érdekében (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Németország ítélet, EU:C:1989:46, 9. pont; Bizottság kontra Olaszország ítélet, EU:C:2012:182, 41 és 42. pont, valamint Bizottság kontra Görögország ítélet, C‑263/12, EU:C:2013:673, 32. pont).

52

A jelen esetben nem vitatott, hogy az alperes nem tette meg a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlatában megjelölt értelemben azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a Bizottságot a szóban forgó határozat alkalmazása során esetlegesen felmerült nehézségek megoldása érdekében a vele való együttműködésre és a megfelelő megoldás felkutatásában való részvételre ösztönözzék. Az alperes különösen nem bízta a Bizottság megítélésére a vitatott támogatásnak a megszabott határidőben való visszatéríttetésével kapcsolatos problémákat, és azt sem kérte a Bizottságtól, hogy hosszabbítsa meg e határidőt.

53

Másodsorban annak igazolása érdekében, hogy a Bizottság keresetlevelének benyújtásáig, sőt a Bíróságon tartott tárgyalásig nem került sor a vitatott támogatás visszatéríttetésére, az alperes arra hivatkozik egyrészt, hogy a TBG feladata volt, hogy – az e támogatást nyújtó közjogi jogalanyként – megtegye az említett támogatás visszatéríttetéséhez szükséges intézkedéseket, másrészt hogy a német jogrendnek megfelelően a polgári jog szabályai alapján nyújtott támogatás csak az e jogágban előírt eljárások szerint téríttethető vissza.

54

E tekintetben ki kell emelni, hogy a vitatott támogatás visszatéríttetésére irányuló kötelezettség kötelezettje nem kizárólag a TBG volt, hanem e tagállam valamennyi hatósága, a maga hatáskörébe tartozó területen.

55

Ami a Bizottságnak a német jogrendre vonatkozó érvét illeti, meg kell jegyezni, hogy az alperes nem állította, hogy a megtett intézkedés volt az egyetlen elképzelhető intézkedés a vitatott támogatás visszatéríttetésére, és hogy nem léteztek más, a szóban forgó határozat 3. cikkének (2) bekezdésében előírt határidőn belül történő visszatéríttetést lehetővé tévő eszközök. Amennyiben bebizonyosodna, hogy a polgári jog szabályai nem teszik lehetővé a vitatott támogatás tényleges visszatéríttetésének biztosítását, a vizsgált eset körülményei alapján a nemzeti szabály alkalmazásának mellőzése (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Franciaország ítélet, C‑232/05, EU:C:2006:651, 53. pont) és más intézkedések alkalmazása lehet szükséges, az ilyen intézkedések ugyanis nem zárhatók ki a nemzeti jogrendben rejlő okok miatt.

56

Utolsósorban meg kell jegyezni, hogy a Bíróságnak az állami támogatásokra vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése a nemzeti bíróságok számára is létrehozta a Bizottsággal és az uniós bíróságokkal való lojális együttműködés kötelezettségét, amelynek keretében a nemzeti bíróságok az uniós jogból eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében kötelesek megtenni minden megfelelő általános vagy különös intézkedést, és tartózkodniuk kell attól, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek veszélyeztethetik a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását (lásd ebben az értelemben: Mediaset‑ítélet, EU:C:2014:71, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Azt is meg kell jegyezni, hogy – amint a főtanácsnok indítványa 91. pontjában arra rámutatott – a Bíróság által a Zuckerfabrik Süderdithmarschen és Zuckerfabrik Soest ítéletben (C‑143/88 és C‑92/89, EU:C:1991:65), valamint az Atlanta Fruchthandelsgesellschaft és társai (I) ítéletben (C‑465/93, EU:C:1995:369) megállapított követelmények azon támogatás visszatérítésére vonatkozó eljárás nemzeti szinten történő felfüggesztésére irányuló cselekmények esetében is irányadók, amelynek visszatéríttetését a Bizottság elrendelte.

58

A jelen esetben az ezen ítélkezési gyakorlatban megállapított követelményeket nem tartották tiszteletben, amit az tanúsít, hogy a Bundesgerichtshof 2012. szeptember 13‑án megsemmisítette a visszatéríttetési eljárást felfüggesztő, a Landgericht Mühlhausen és a Thüringer Oberlandesgericht által elfogadott utolsó határozatokat, mivel megállapította, hogy e bíróságok nem megfelelően értékelték a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kialakított szempontokat.

59

A jelen ügy körülményeire és a fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a szóban forgó határozat végrehajtását érintő késedelem nem igazolt. Az alperes nem bizonyította, hogy jogilag teljességgel lehetetlen volt számára, hogy e határozat maradéktalan érvényesítése érdekében megfelelő intézkedéseket alkalmazzon.

60

Meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 288. cikk, amelyre a Bizottság a keresetét szintén alapozza, általános jellegű rendelkezésnek minősül, míg az állami támogatásokat külön szabályozza az EUMSZ 108. cikk és az e cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet. Ennélfogva nem állapítható meg a kötelezettségszegés az EUMSZ 288. cikk tekintetében is. Ugyanezen megállapítás érvényes a tényleges érvényesülés elve tekintetében is, amely e rendelet 14. cikkében szerepel.

61

Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság – mivel a szóban forgó határozatban szereplő vitatott támogatásnak a kedvezményezettjétől való visszatéríttetése érdekében nem hozott meg minden szükséges intézkedést – nem teljesítette az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdéséből, a 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdéséből, valamint e határozat 1–3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

62

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Németországi Szövetségi Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: