—

a Stoilov i Ko EOOD képviseletében B. Aleksiev advokat,

—

a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna képviseletében N. Yotsova, D. Yordanova, Y. Yordanova, S. Dimitrova és S. Zlatkov, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann, D. Roussanov és L. Bouyon, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. szeptember 19‑i 1031/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 291., 1. o.) módosított, a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletében található, a 2009. évre vonatkozó Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) értelmezésére, és különösen a KN 5407 61 30 és 6303 92 10 vámtarifaalszámának értelmezésére, valamint a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex), a jogos bizalom elvének, a jogerőnek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. és 47. cikkének értelmezésére irányul.

2

Ezt a kérelmet a Stoilov i Ko ЕООD (a továbbiakban: Stoilov) és a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna (a fővárosi vámhivatal vezetője) közötti jogvita keretében, a Kínából származó „vászonrolók előállítására szolgáló szövet” megnevezésű áruk tarifális besorolása tárgyában terjesztették elő.

3

Vámkódex 68. cikkének értelmében a „normál eljárás” keretében az általa elfogadott vámáru‑nyilatkozatok ellenőrzéséhez a vámhatóság:

4

A Vámkódex 71. cikke a következőképpen szól:

„(1)   A vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésének eredményeit kell felhasználni azon vámeljárás rendelkezéseinek alkalmazásához, amelyre az árut bejelentették.

(2)   Ha nem kerül sor a vámáru‑nyilatkozat ellenőrzésére, az (1) bekezdésben említett rendelkezéseket a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok alapján kell alkalmazni.”

5

A Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdése értelmében „a könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal”.

6

A Vámkódex VII. címe 3. fejezetének „A vámösszeg megfizetésének határideje és módja” című 2. szakaszában található 232. cikke kimondja:

(1)   Ha a fizetendő vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül:

(2)   A vámhatóság eltekinthet a késedelmi kamat beszedésétől [...]”

7

A Vámkódex VIII. címében szereplő „Jogorvoslat” című 243. cikke a következőképpen szól:

(1)   Bármely személynek joga van jogorvoslati kérelmet benyújtani a vámhatóság által a vámjogszabályok alkalmazásával kapcsolatban hozott olyan határozatok ellen, amelyek őt közvetlenül és személyesen [helyesen: személyében] érintik.

[...]

(2)   A jogorvoslati jog:

8

A KN első része bevezető rendelkezéseket tartalmaz. E rész általános szabályokat tartalmazó I. szakaszának „A [KN] értelmezésére vonatkozó általános szabályok” elnevezésű A. címe a következőket írja elő:

„Az áruknak a [KN alá] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]”

9

A KN a Vámigazgatások Világszervezete által kidolgozott nemzetközi harmonizált áruleíró‑ és kódrendszeren alapul, így megismétli a hat számjegyű vámtarifaszámokat és vámtarifaalszámokat, és csupán hetedik és nyolcadik számjegye határozza meg a csak a KN‑ben található egyedi azonosító albontásokat. A KN „Vámtarifa” című második része áruosztályok, árucsoportok, számok és alszámok alá sorolja be az árukat.

10

A KN XI. áruosztályának címe „Textilipari alapanyagok és textiláruk”. Az ezen áruosztályhoz fűzött 7. megjegyzés így szól:

„Ennek az áruosztálynak az alkalmazásában a »készáru« kifejezés alatt az alábbiakat kell érteni:

[…]”

11

A KN XI. áruosztályának „Szintetikus vagy mesterséges végtelen szálak; szintetikus vagy mesterséges textilanyagból készült szalag és hasonlók” című 54. árucsoportjába tartozik többek között a „[s]zintetikus végtelen szálú fonalból készült szövet […]”című 5407 árucsoport. Ezen árucsoport tartalmazza többek között a legalább 85 tömegszázalék végtelen poliészter szálat tartalmazó más szövet” vámtarifaszámot, amely magában foglalja többek között a „legalább 85 tömegszázalék végtelen, terjedelmesített poliészter szálat tartalmazó más szövet” című 5407 61 vámtarifaalszámot. Ez az alszám pedig magában foglalja többek között „festett” megnevezésű 5407 61 30 vámtarifaalszámot.

12

A KN 63. árucsoportjának „Más készáru textilanyagból” című I. alcsoportja tartalmazza a „[függöny] (beleértve a drapériát is), és belső vászonroló; ágyfüggöny” című 6303 vámtarifaszámot. E szám a „kötött vagy hurkolt” és a „más” készárura bomlik. Az utóbbiba tartozik többek között a „szintetikus szálból” megnevezésű 6303 92 10 vámtarifaalszám. Ezen alszám továbbá maga is két, a „nem szőtt textíliából” című 6303 92 10 és a „más” megnevezésű 6303 92 90 alszámra bontható.

13

A közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv (Administrativnoprotsesualen kodeks) 34. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a „közigazgatási szervek biztosítják a felek részére, hogy az összegyűjtött bizonyítékokra, valamint az előadott állításokra nézve hét napot meg nem haladó határidőn belül észrevételt tehessenek. A felek kérelmeiket és kifogásaikat írásban terjeszthetik elő”.

14

E törvény 35. cikke értelmében az egyedi közigazgatási jogi aktusokat a figyelembe vett tények és körülmények tisztázását, valamint adott esetben az állampolgárok vagy érintett szervek által előadott magyarázatok és kifogások vizsgálatát követően fogadják el.

15

A polgári eljárásjogi törvénykönyv (Grazhdanski protsesualen kodeks, a továbbiakban: a GPK) 179. cikke (1) bekezdésének értelmében közokirat az olyan irat, amelyet a köztisztviselő ügykörén belül, a megszabott alakban és módon állított ki, és amely bizonyítja az előtte nyilatkozat megtételét, valamint az általa vagy jelenlétében tett cselekményt.

16

A GPK 297. cikkének értelmében a jogerőre emelkedett ítélet köti az azt hozó bíróságot, valamint az összes többi bíróságot és közigazgatási szervet.

17

A GPK 302. cikke szerint a közigazgatási bíróság által hozott jogerős határozat a közigazgatási jogi aktus érvényessége és jogszerűsége tekintetében köti a polgári ügyekben eljáró bíróságokat.

18

A vámtörvény (Zakon na mitnitsite, a továbbiakban: ZM) 211. cikkének (1) bekezdése szerint amennyiben a vámösszeget nem fizetik be meghatározott határidőn belül, a vámhatóságok az e törvény vagy minden egyéb jogszabály alapján rájuk ruházott összes lehetőséggel élhetnek az ezen összeg befizetése biztosításának érdekében, ideértve a végrehajtásra irányuló közigazgatási jogi aktusokat.

19

A ZM 211a. cikkének értelmében „[a] határidőn belül be nem fizetett vámtartozások keletkezési helye szerint illetékes vámhatóság igazgatója által hozott, az állami követelések kötelező beszedését előíró fizetési meghagyások egyedi közigazgatási jogi aktusok; ezen aktusok a vámtartozások és egyéb köztartozások végrehajthatóságát állapítják meg”.

20

A 2009. január 8‑án benyújtott vámáru‑nyilatkozatban a Stoilov a Kínából származó, „rolók előállítására szolgáló anyagokat” a KN 6303 92 10 vámtarifaalszám alatt jelentette be. A Stoilov 7598,56 bolgár leva (BGN) összegű vámot, valamint 23544,53 BGN összegű hozzáadottérték‑adót számított ki és fizetett be.

21

A vámhatóságok e vámáru‑nyilatkozat ellenőrzése érdekében 2009. január 9‑én a mintákat laboratóriumi vizsgálatnak vetették alá, amelyről jegyzőkönyv készült.

22

A vámhatósági laboratóriumi vizsgálatára figyelemmel e hatóságok úgy ítélték meg, hogy a szóban forgó nyilatkozatban szereplő áruk nem sorolhatók a KN 63. árucsoportba. A vizsgálatból kitűnik ugyanis, hogy ezen áruk a KN 54. árucsoportba, illetve pontosabban az 5407 61 30 vámtarifaalszám alá sorolandó áruk feltételeinek felelnek meg.

23

E körülmények között Nachalnik na Mitnitsa Stolichna 2009. április 27‑én közölte a Stoilovval azon határozatot (a továbbiakban: közlésről szóló határozat), amellyel a 2009. január 8‑i vámáru‑nyilatkozatban szereplő árukat az 5407 61 30 vámtarifaalszám alá sorolta be, ami egyúttal a vámtarifa 6,5%‑ról 8%‑ra való emelkedését, és a 1087/2007/EK tanácsi rendelettel (HL L 246., 1. o.) módosított, a Kínai Népköztársaságból származó egyes végtelen poliészter szálból készült szövet késztermékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2005. szeptember 12‑i 1487/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 240., 1. o.) értelmében 74,8%‑os végleges dömpingellenes vám alkalmazását eredményezte.

24

Ugyanezen határozat értelmében a Vámkódex 222. cikke alapján a Stoilov hét napot kapott az 1211,37 BGN összegű vám, a 82372,82 BGN összegű dömpingellenes vám és a 16716,84 BGN összegű hozzáadottérték‑adó önkéntes megfizetésére.

25

A Stoilov közigazgatási fellebbezést nyújtott be a hivatkozott határozattal szemben, majd keresetet terjesztett az Administrativen sad Sofia‑grad (szófiai közigazgatási bíróság) elé.

26

Ugyanakkor, mivel a Stoilov nem fizette meg az előírt határidőn belül a közlésről szóló határozatban követelt összegeket, a Nachalnik 2009. augusztus 7‑én elfogadta az állami követelés beszedését elrendelő 13. sz. határozatot (a továbbiakban: beszedést elrendelő határozat).

27

A Stoilov 2009. szeptember 11‑én közigazgatási úton megtámadta e határozatot, a megvámolt áruk besorolására vonatkozó független szakvélemény haladéktalan elkészítését kérve. Mivel az érintett közigazgatási szerv megfelelő határidőn belül nem válaszolt, 2009. október 7‑én az alapeljárás tárgyát képező ügyben közvetlen keresetet terjesztett az Administrativen sad Sofia‑grad elé.

28

2009. október 14‑én a másodfokú közigazgatási hatóság, vagyis a regionális vámhatóság igazgatója elutasította a 2009. szeptember 11‑én előterjesztett közigazgatási fellebbezést és elutasította a kérelmezett szakvélemény elkészítésének elrendelését.

29

Az Administrativen sad Sofia‑grad 2010. december 30‑i ítéletével helybenhagyta a közlésről szóló határozatot.

30

A Stoilov ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezést nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amely előtt az előzetes döntéshozatal iránti kérelem időpontjában továbbra is folyamatban van az eljárás.

31

Az Administrativen sad Sofia‑grad szerint az alapeljárás tárgyát képező ügyben a KN 54. árucsoportba vagy a 63. árucsoportba való besorolás lehetséges. A két árucsoport megkülönböztetése érdekében a „készáru” fogalma 63. árucsoporthoz fűzött 7. megjegyzésnek, valamint a KN 5407 61 30 vámtarifa‑alszám alatt található „szövet” fogalma megfelelő értelmezése szükséges.

32

Ezen túlmenően értékelni kell, hogy a Stoilov által mind a jogvita tárgyát képező nyilatkozat benyújtása előtt, mind az azután benyújtott, az alapeljárás tárgyát képező árukkal megegyező árukra vonatkozó öt másik vámáru‑nyilatkozatra nézve e társaság hivatkozhat‑e az alapeljárás tárgyát képező áruk 6303 92 10 vámtarifaszám alatti tarifális besorolása tekintetében keletkezett jogos bizalom elvére.

33

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság – miközben emlékeztet, hogy az utóbbi nyilatkozat ugyanazon ténybeli és jogi helyzetre vonatkozóan két különböző nemzeti eljárásnak is tárgya – szükségesnek tartja, hogy a Bírósághoz forduljon annak kérdésében, hogy a Vámkódex 243. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel melyik aktussal szemben lehet jogorvoslatot benyújtani.

34

Végül a kérdést előterjesztő bíróság a Charta 41. és 47. cikkének értelmezését is relevánsnak véli.

35

Ilyen körülmények között az Administrativen sad Sofia‑grad felfüggesztette az eljárását és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

36

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek keretében az előbbi az utóbbiak számára az uniós jog olyan értelmezését nyújtja, amely szükséges az előttük folyamatban lévő ügyek eldöntéséhez (lásd különösen a C-83/91. sz. Meilicke-ügyben 1992. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4871. o.] 22. pontját, valamint a C‑370/12. sz. Pringle‑ügyben 2012. november 27‑én hozott ítélet 83. pontját).

37

Ezen együttműködés keretében az ügyben eljáró nemzeti bíróság a legalkalmasabb arra, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel ítéletének meghozatala szempontjából megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét (lásd ebben az értelemben különösen a C-343/90. sz. Lourenço Dias-ügyben 1992. július 16-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-4673. o.] 15. pontját, valamint a C-152/03. sz., Ritter-Coulais ügyben 2006. február 21-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-1711. o.] 14. pontját).

38

Mindazonáltal szükség esetén a Bíróság – saját hatáskörének vizsgálatához – köteles azokat a körülményeket vizsgálni, amelyek között a nemzeti bíróság hozzá fordult, és különösképpen köteles megállapítani, hogy az uniós jog kért értelmezése kapcsolatban áll‑e az alapjogvita tényállásával vagy tárgyával, annak érdekében, hogy a Bíróság ne legyen kénytelen általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó véleményeket adni (lásd különösen ebben az értelemben a 244/80. sz. Foglia-ügyben 1981. december 16-án hozott ítélet [EBHT 1981., 3045. o.] 18. és 21. pontját, valamint a C-167/01. sz. Inspire Art ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-10155. o.] 45. pontját). Amennyiben kiderül, hogy a feltett kérdés az alapügy eldöntéséhez nyilvánvalóan nem bír jelentőséggel, a Bíróságnak meg kell állapítania a kérelem okafogyottságát (lásd különösen a fent hivatkozott Lourenço Dias‑ügyben hozott ítélet 20. pontját, és a fent hivatkozott Ritter‑Coulais‑ügyben hozott ítélet 15. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

39

Márpedig a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételekből, valamint a Bíróság által a kérdést előterjesztő bírósághoz intézett felvilágosításkérésre adott válaszból kitűnik, hogy a Varhoven administrativen sad 2012. július 5‑én hozott ítéletével hatályon kívül helyezte a jelen ítélet 29. pontjában említett ítéletet, valamint a közlésről szóló határozatot.

40

A kérdést előterjesztő bíróságnak a felvilágosításkérésre adott válaszában a közlésről szóló határozat hatályon kívül helyezésének az alapeljárásra gyakorolt hatásával kapcsolatosan nyújtott magyarázata szerint, valamint a szóban forgó ítélet válaszhoz csatolt szövegéből következően a Varhoven administrativen sad úgy ítélte meg különösen, hogy a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna által elfogadott és az Administrativen sad Sofia‑grad által megerősített tarifális besorolás az ügy iratai között szereplő bizonyítékokra és szakértői véleményekre figyelemmel téves volt. A Varhoven administrativen sad ezzel kapcsolatosan úgy ítélte meg, hogy az Administrativen sad Sofia‑grad által elfogadott elemeket nem támasztották alá sem az előterjesztett bizonyítékok, sem az igazságügyi szakértői jelentés következtetései.

41

A kérdést előterjesztő bíróság e válaszban továbbá megjegyezte, hogy az ő feladata a beszedést elrendelő határozat jogszerűségét meghatározó eljárási szabályok, így többek között a ZM 211. cikkének értelmében fennálló „be nem fizetett vámtartozásról” a közléséről szóló határozatban történő értesítésre vonatkozó szabályok betartásának biztosítása.

42

A Bíróság előtti tárgyalás során a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna elismerte, hogy azáltal, hogy Varhoven administrativen sad hatályon kívül helyezte a közlésről szóló határozatot, e jogi aktus nem létezik már a bolgár jogrendszerben.

43

Ezen túlmenően a Stoilov ugyanezen a tárgyaláson beszámolt egy, a végrehajtó hatóság által 2012. szeptember 24‑én hozott, a köztartozások behajtását megszüntető határozatról. E határozat megszüntette a beszedést elrendelő határozatnak megfelelően megindított végrehajtási eljárást. Ugyan a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna vitatta e határozat érvényességét, ám annak létezését nem tagadta.

44

E körülmények között – függetlenül attól, hogy a beszedést elrendelő határozatnak alkalmazásával megindított végrehajtási eljárás megszűnt‑e –, a fenti megfontolásokból mindenesetre az következik – amint arra a főtanácsnok indítványának 16. pontjában rámutat –, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapjogvita eldöntése érdekében már nem kell olyan határozatot hoznia, amely tekintetbe venné a Bíróságnak a feltett kérdésekre az abban az esetben adandó válaszait, amennyiben az utóbbinak válaszolnia kellene azokra.

45

Ugyanis amint azt a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által hozzá intézett felvilágosításkérésre adott válaszában megjegyezte, a Varhoven administrativen sad teljes egészében hatályon kívül helyezte a közlésről szóló határozatot, és – amint az a jelen ítélet 41. pontjában említésre került – e határozat létezése az eljárásjogi feltétele a beszedést elrendelő határozat meghozatalának.

46

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem már nem vonatkozik az uniós jog olyan értelmezésére, amelyre a kérdést előterjesztő bíróságnak objektív szüksége lenne határozata meghozatala érdekében (lásd analógia útján különösen a C-291/96. sz., Grado és Bashir ügyben 1997. október 9-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-5531. o.] 16. pontját). E kérelem ugyanis jogi tárgy hiányában nem vet fel az uniós jog értelmezésére irányuló olyan szempontokat, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság hasznosan alkalmazhatna az előtte folyamatban lévő jogvita uniós jog alapján történő megoldásához (lásd különösen ebben az értelemben a 132/81. sz. Vlaeminck-ügyben 1982. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 1982., 2953. o.] 13. pontját).

47

Igaz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság által a közlésről szóló határozat hatályon kívül helyezésének az alapeljárásra gyakorolt hatásával kapcsolatosan hozzá intézett felvilágosításkérésre adott válaszában úgy ítélte meg, hogy a vámhatóságok a közlésről szóló határozattal és a beszedést elrendelő határozattal azonos tartalmú új határozatokat hozhatnak. Mindazonáltal még ha feltételezzük is, hogy a Varhoven administrativen sad 2012. július 5‑én hozott ítéletétől függetlenül ez az lehetőség még mindig fennáll, meg kell jegyezni, hogy az ilyen körülmények között előterjesztett kérdések megválaszolása hipotetikus kérdésekre adandó tanácsadói vélemény nyújtásának minősülne, tévesen értelmezve az EUMSZ 267. cikk által létrehozott bírósági együttműködés keretében a Bíróságra bízott feladatot (lásd ebben az értelemben a 149/82. sz. Robards-ügyben 1983. február 3-án hozott ítélet [EBHT 1983., 171. o.] 19. pontját, a fent hivatkozott Meilicke‑ügyben hozott ítélet 25. pontját és a C-451/99. sz. Cura Anlagen ügyben 2002. március 21-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-3193. o.] 26. pontját).

48

A fentiek tükrében meg kell állapítani, hogy nem szükséges az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre válaszolni.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Nem szükséges az Administrativen sad Sofia‑grad (Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre válaszolni.