Opinion of the Advocate-General

Opinion of the Advocate-General

1. A jelen fellebbezésben az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2012. szeptember 20‑i azon ítéletének(2) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék megsemmisítette a Bizottságnak a Görög Köztársaság által a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI)(3) vállalkozás részére a lignit bányászatával kapcsolatban odaítélt és fenntartott jogok tárgyában hozott határozatát.(4)

2. Az említett határozattal a Bizottság többek között megállapította, hogy e jogok odaítélése és fenntartása ellentétes az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésével (jelenleg EUMSZ 102. cikk és az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdése(5) ), mivel az villamosenergia‑termeléshez használt elsődleges fűtőanyagokhoz való hozzáférés tekintetében egyenlőtlen esélyeket teremtett a gazdasági szereplők között, és lehetővé tette a DEI számára, hogy fenntartsa vagy megerősítse erőfölényét a villamos energia görögországi nagykereskedelmi piacán, és ezzel kizárja vagy akadályozza új piaci szereplők megjelenését.

I – A jogvita előzményei

3. A DEI 1950‑ben jött létre a Görög Állam tulajdonában álló közvállalkozásként. Villamos energia előállítására, szállítására és szolgáltatására vonatkozó kizárólagos jogokkal rendelkezett Görögország területén. 1996‑ban zárt részvénytársasággá alakult át úgy, hogy továbbra is az állam mint egyetlen részvényes tulajdonában maradt.

4. 2001. január 1‑jén nyílt részvénytársasággá alakult, különösen a villamosenergia‑piac liberalizációjáról szóló, 2773/1999. sz. görög törvénnyel (FEK A’ 286) összhangban, amely többek között a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 1996. december 19‑i 96/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 1997. L 27., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 3. o.) ültette át. E törvény 43. cikkének (3) bekezdése értelmében az államnak a DEI tőkéjében való részesedése semmilyen esetben – tőkeemelést követően sem – lehet kisebb, mint a szavazati jogot biztosító részvények 51%‑a. A Görög Köztársaság jelenleg az említett vállalkozás tőkéjét alkotó részvények 51,12%‑ával rendelkezik. A DEI részvényeit 2001. december 12. óta jegyzik az Athéni Tőzsdén (Görögország) és a Londoni Tőzsdén (Egyesült Királyság).

5. A görögországi lignittüzelésű villamos erőművek mind a DEI tulajdonában állnak. A görög geológiai és bányászati kutatóintézet szerint az összes görögországi lignitlelőhelyen fellelhető ismert tartalékot 2005. január 1‑jén 4 415 millió tonnára becsülték. A Bizottság szerint 4 590 millió tonna lignittartalék található Görögországban.

6. A Görög Köztársaság lignit feltárására és kitermelésére vonatkozó jogokat biztosított a DEI részére olyan bányák tekintetében, amelyek tartalékai hozzávetőleg 2 200 millió tonnát tesznek ki; 85 millió tonna tartalék magánszemélyek tulajdonát képezi, és közel 220 millió tonna tartalék közbányákban található, amelyet magánszemély harmadik felek tárnak fel és termelnek ki, és amellyel részben a DEI villamos erőműveit látják el. Görögország semmilyen feltárási jogot nem biztosított további hozzávetőleg 2 000 millió tonna lignittartalék tekintetében.

7. A 96/92 irányelv hatálybalépését követően a villamos energia görögországi piaca megnyílt a verseny előtt. 2005 májusában jött létre a valamennyi villamosenergia‑eladó és ‑vevő részére kötelező napi piac az összekapcsolt görögországi hálózatban, amely magában foglalja Görögország szárazföldi részét és bizonyos görög szigeteket is. E piacon a villamosenergia‑termelők és ‑importőrök napi szinten betáplálják és értékesítik az általuk termelt vagy importált energiát.(6)

8. 2003‑ban a Bizottsághoz panasz érkezett egy magánszemélytől, aki személyazonossága bizalmas kezelését kérte. A panaszos szerint a Görög Állam azon döntése, hogy a DEI számára Görögország területén kizárólagos lignitfeltárási és ‑kitermelési engedélyt adott, ellentétes az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésével. A Görög Köztársaság és a Bizottság között 2003. és 2008. között lezajlott több levélváltást követően a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot.

9. E határozatban a Bizottság kifejti, hogy a Görög Köztársaság a 96/92 irányelv elfogadása óta – amelynek átültetésére legkésőbb 2001. február 19‑én kellett, hogy sor kerüljön – tudatában volt annak, hogy liberalizálnia kell a villamos energia piacát. Ezt kiegészíti azzal, hogy a Görög Köztársaság két különböző termékpiacra – a lignitértékesítés piacára és a villamos energia nagykereskedelmi piacára – vonatkozóan állami intézkedéseket fogadott el, amelyek az erőművekben folyó villamosenergia‑termelést és ‑ellátást, valamint a villamos energia csatlakozókon keresztüli importját érintik.

10. A Bizottság szerint a DEI e két piacon erőfölénnyel rendelkezik, az egyiken 97%, a másikon 85% feletti piaci részesedéssel. Ezenkívül nincs olyan új piaci szereplő megjelenésére kilátás, amely jelentősen csökkenthetné a DEI‑nek a villamos energia nagykereskedelmi piacán meglévő részesedését, mivel a teljes fogyasztás 7%‑át jelentő behozatalok nem minősülnek e piacon tényleges versenykényszernek.

11. A szóban forgó állami intézkedéseket illetően a Bizottság megállapítja, hogy a DEI az összes olyan állami lignitbánya 91%‑a tekintetében kapott kitermelési jogokat,(7) amelyek tekintetében ilyen jogokat biztosítottak. A Bizottság kifejti, hogy ezen intézkedések alkalmazásának időszakában a nemzeti jogszabályok által biztosított lehetőségek ellenére semmilyen más jogot nem ítéltek oda jelentősebb lelőhelyekre vonatkozóan. Jelzi továbbá, hogy a DEI közbeszerzési eljárás nélkül kapott feltárási jogokat olyan kitermelhető bányák tekintetében, amelyekre vonatkozóan korábban még nem ítéltek oda kitermelési jogokat. A Bizottság végül hozzáfűzi, hogy Görögországban a legkevésbé költségesnek számító lignittüzelésű erőműveket használják a leginkább, mivel azok az összekapcsolt hálózat ellátását lehetővé tevő villamos energia 60%‑át termelik meg.

12. A lignitkitermelésre vonatkozó olyan kvázi monopoljellegű jogoknak a DEI számára történő odaítélésével és fenntartásával, amelyek a DEI számára kiváltságos hozzáférést biztosítottak a Görögországban villamos energia termeléséhez használt legvonzóbb tüzelőanyaghoz, a Görög Köztársaság egyenlőtlen esélyeket teremtett a gazdasági szereplők között a villamos energia nagykereskedelmi piacán, és ily módon torzította a versenyt azzal, hogy a villamos energia nagykereskedelmi piacának liberalizációja ellenére megerősítette a DEI erőfölényét, és kizárta vagy akadályozta új piaci szereplők megjelenését a piacon.

13. A megtámadott határozatban a Bizottság ezenkívül felszólította a Görög Köztársaságot, hogy tájékoztassa a határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül a szóban forgó állami intézkedések versenyellenes hatásainak megszüntetése érdekében tervezett intézkedésekről, és jelezte, hogy ezen intézkedéseket a határozattól számított nyolc hónapon belül el kell fogadni és végre kel hajtani.

II – A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott ítélet

14. A Törvényszék Hivatalához 2008. május 13‑án benyújtott keresetlevelével a DEI keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt. Az eljárás során a Görög Köztársaság beavatkozott a DEI támogatására, míg az Elliniki Energeia kai Anaptyxi AE (HE & DSA) és az Energeiaki Thessalonikis AE, a görögországi villamosenergia‑termelés területén működő részvénytársaságok, beavatkoztak a Bizottság kereset elutasítására irányuló kérelmének támogatására.

15. Keresete alátámasztására a DEI négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása során elkövetett jogban való tévedésen és nyilvánvaló mérlegelési hibán, a második az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértésén, a harmadik egyfelől a jogbiztonság, a bizalomvédelem és a magántulajdon védelme elvének megsértésén, másfelől hatáskörrel való visszaélés fennállásán, a negyedik pedig az arányosság elvének megsértésén alapult.

16. Az első jogalap öt részre oszlott, ezek közül a második és a negyedik vitatta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint a DEI részére biztosított lignitkitermelési jogok gyakorlása azzal jár, hogy a lignit piacán fennálló erőfölényét kiterjeszti a villamos energia nagykereskedelmi piacára az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértésével. Lényegében a DEI két kifogást hozott fel a Bizottság e megállapítása ellen.

17. Második kifogásában, amelyet a Törvényszék elsőként vizsgált, a DEI azt rótta fel a Bizottságnak, hogy az nem bizonyította, hogy a DEI ténylegesen visszaélt vagy potenciálisan visszaélhetett volna az erőfölényével az érintett piacokon, pedig ennek bizonyítása az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése alkalmazásának előfeltétele.

18. A megtámadott ítélet 85. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a jelen esetben a vita főként azon kérdésre összpontosít, hogy a Bizottságnak meg kellett‑e határoznia a DEI erőfölénnyel való tényleges vagy lehetséges visszaélését, vagy elegendő volt‑e annak bizonyítása, hogy a szóban forgó állami intézkedések torzítják a versenyt azzal, hogy a gazdasági szereplők között egyenlőtlen esélyeket teremtenek a DEI javára.

19. A lignitértékesítés piacát illetően a Törvényszék az ítélete 87–89. pontjában kétségkívül megállapította, hogy a szóban forgó állami intézkedésekkel a Görög Köztársaság a DEI részére olyan bányák tekintetében biztosított lignitkitermelési jogokat, melyek tartaléka közel 2 200 millió tonna, és hogy a villamos energia piacának liberalizációját megelőzően hozott ezen állami intézkedéseket fenntartották, és azok továbbra is hatást gyakorolnak e piacra, továbbá hogy a DEI versenytársai által tanúsított érdeklődés ellenére a Görög Köztársaság egy gazdasági szereplőnek sem biztosított kitermelési jogokat más lignitlelőhelyek tekintetében, jóllehet Görögország hozzávetőleg 2 000 millió tonna még ki nem termelt lignittartalékkal rendelkezik. Ugyanakkor álláspontja szerint az a tény, hogy a többi gazdasági szereplő számára nem volt lehetséges hozzáférést szerezni a még rendelkezésre álló lignitlelőhelyekhez, nem tudható be a DEI‑nek, mivel a lignitkitermelésre vonatkozó engedélyek odaítélése kizárólag a Görög Köztársaság szándékától függ. A Törvényszék ezt kiegészítette azzal, hogy az említett piacon a DEI szerepe azon lelőhelyek feltárására korlátozódott, amelyek tekintetében jogokat kapott, és a Bizottság nem állította, hogy visszaélt erőfölényével az említett nyersanyag értékesítésének piacán.

20. A Törvényszék ezt követően ítéletének 90–93. pontjában vizsgálta a Bizottság azon megállapítását, amely szerint hatással van a villamos energia nagykereskedelmi piacára azon tény, miszerint a DEI versenytársai számára lehetetlen volt belépni a lignitértékesítés piacára. A Bizottság e tekintetben arra hivatkozott, hogy mivel a lignit a legvonzóbb tüzelőanyag Görögországban, kitermelése lehetővé teszi a villamos energia alacsony változó áron való termelését, és az így termelt villamos energiának a más tüzelőanyagokból előállított villamos energiájénál kedvezőbb haszonréssel való bevezetését a kötelező napi piacra. A Bizottság szerint a DEI ily módon fenn tudja tartani vagy meg tudja erősíteni a villamos energia nagykereskedelmi piacán fennálló erőfölényét azzal, hogy az új piaci szereplők megjelenését kizárja vagy akadályozza.

21. Azt követően, hogy a megtámadott ítélet 91. pontjában emlékeztetett arra, hogy a villamos energia nagykereskedelmi piacának liberalizációját követően kötelező napi piacot hoztak létre Görögországban, azaz olyan mechanizmust, amelynek működési szabályait a megtámadott határozat nem vitatja, és amelyeket mind a DEI‑nek, mind pedig a versenytársainak tiszteletben kell tartaniuk, valamint arra, hogy ráadásul a DEI e piacon annak liberalizációját megelőzően is jelen volt, a Törvényszék az alábbiakat állapította meg:

„(92) A Bizottság nem bizonyította, hogy a lignithez való kiváltságos hozzáférés olyan helyzetet teremthetett, amelyben a kitermelési jogainak egyszerű gyakorlásával a [DEI] visszaélhetett volna a nagykereskedelmi villamosenergia‑piacon fennálló erőfölényével, vagy amely e piacon ilyen visszaélésre indíthatta volna. Hasonlóképpen a Bizottság nem rója fel a [DEI‑nek], hogy a lignitértékesítés piacán fennálló erőfölényét objektív indok nélkül kiterjesztette a nagykereskedelmi villamosenergia‑piacra.

(93) Annak egyszerű megállapításával, hogy a [DEI], korábbi monopoljellegű vállalkozás, a lignithez való kiváltságos hozzáférés nyújtotta előnyből eredően továbbra is fenntartja a nagykereskedelmi villamosenergia‑piacon meglévő erőfölényét, és e helyzet a piacon egyenlőtlen esélyeket teremt a [DEI] és a többi vállalkozás között, a Bizottság nem határozta meg és nem is bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a szóban forgó állami intézkedés milyen, az EK 82. cikk szerinti visszaélés elkövetésére indította vagy indíthatta a [DEI‑t].”

22. A Törvényszék ezt követően ítéletének 94–103. pontjában megvizsgálta a vitatott határozatban említett állandó ítélkezési gyakorlatot, amely szerint egy tagállam megsérti az EK 86. cikk (1) bekezdésében és az EK 82. cikkben foglalt tilalmakat, ha az adott vállalkozás már a ráruházott kizárólagos vagy különleges jogok puszta gyakorlásával is elkerülhetetlenül visszaél az erőfölényével, vagy ha ezek a jogok olyan helyzetet teremthetnek, amely a vállalkozást ilyen visszaélésekre indíthatja. A Bíróság Höfner és Elser ügyben hozott ítéletének, Merci convenzionali porto di Genova ügyben hozott ítéletének, Job Centre ügyben hozott ítéletének, Raso és társai ügyben hozott ítéletének, és MOTOE‑ügyben hozott ítéletének(8) vizsgálatát követően a Törvényszék az alábbiakat állapította meg:

„(103) A fenti […] ítéletekből kitűnik, hogy a kizárólagos vagy különleges jogokkal rendelkező vállalkozás erőfölénnyel való visszaélése következhet e jog visszaélésszerű gyakorlásának lehetőségéből, vagy lehet e jog közvetlen következménye. Ugyanakkor ezen ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy azon puszta tény, hogy az érintett vállalkozás egy állami intézkedés következtében a versenytársaihoz képest előnyös helyzetben találja mag át, önmagában erőfölénnyel való visszaélést jelentene.”

23. Végül a Törvényszék az ítélete 104–118. pontjában válaszolt a Bizottság utolsó érvére, amely úgy vélte, hogy a vitatott határozat összhangban van azzal az ítélkezési gyakorlattal, amely szerint torzulásmentes versenyrendszer csak akkor garantálható, ha biztosítva van a különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség. A Bizottság e tekintetben azt állította, hogy ha a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége, és ezzel a torzult verseny állami intézkedés következménye, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti.

24. Ezen ítélet 105. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy azon ítéletekből, amelyekre a Bizottság az álláspontját alapította, azaz a Franciaország kontra Bizottság (ún. „távközlési végberendezések”) ügyben hozott ítéletből és a GB‑Inno‑BM és a Connect Austria ügyben hozott ítéletből(9) nem következik, hogy az EK 82. cikkel összefüggésben alkalmazott EK 86. cikk (1) bekezdése megsértésének megállapításához elegendő bizonyítani, hogy az állami intézkedés torzítja a versenyt azzal, hogy a gazdasági szereplők között egyenlőtlen esélyeket teremt, anélkül hogy szükséges lenne a vállalkozás erőfölénnyel való visszaélését meghatározni.

25. Az említett ítéletek elemzését követően a Törvényszék, ítéletének 113. pontjában, azt a következtetést vonta le, miszerint jóllehet igaz, hogy a Bíróság a Bizottság által hivatkozott megfogalmazásokat használta, a Bizottság nem használhatja azokat a szövegkörnyezetükből kiragadva. A 114–117. pontban a Törvényszék ezen kívül megállapította, hogy a Bizottság álláspontját a Dusseldorp és társai ügyben hozott ítélet(10) sem támasztja alá, amelyre a tárgyaláson hivatkozott.

26. A Törvényszék ebből ítéletének 118. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alapján nem tűnt úgy, hogy a Bizottságnak „nem kellett meghatároznia és bizonyítania azon erőfölénnyel való visszaélést, amelyhez a szóban forgó állami intézkedés vezette vagy vezethette a [DEI‑t].” Márpedig a Törvényszék szerint (87–93. pont) ehhez hasonló bizonyítás hiányzik a vitatott határozatból.

27. Következésképpen a 119. pontban a Törvényszék a DEI által az első jogalap második és negyedik része keretében emelt második kifogást megalapozottnak ítélte, és a megtámadott határozatot megsemmisítette „anélkül hogy szükséges lenne az előterjesztett többi kifogást, részt és jogalapot megvizsgálni”.

III – A fellebbezés

28. A Bizottság, a DEI és a Görög Köztársaság részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli szakaszában. A 2013. október 3‑án megtartott tárgyaláson valamennyi fél, valamint a Mytilinaios AE, a Protergia AE és az Alouminion AE (a Bizottság támogatására beavatkozó felek) előterjesztette észrevételeit.

29. A Bizottság fellebbezése alátámasztására két jogalapra hivatkozik.

A – Az első jogalapról

1. A felek kérelmeinek összefoglalása

30. Első jogalapjával, amely a megtámadott ítélet 94–118. pontja ellen irányul, a Bizottság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék jogi tévedést követett el az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása során annak kimondásával, hogy meg kellett volna határoznia és bizonyítania kellett volna azon visszaélést, amelynek elkövetésére az állami intézkedés indította vagy indíthatta a DEI‑t.

31. A Bizottság szerint ezen állami intézkedés már önmagában az EK 86. cikk (1) bekezdésének és az EK 82. cikknek a megsértését jelenti. Elég tehát bizonyítani, hogy az ténylegesen egyenlőtlen esélyeket teremtett azzal, hogy a (már) kiváltságos helyzetben lévő közvállalkozást előnyös helyzetbe hozta, és hogy ezzel befolyásolta a piac szerkezetét annak az utóbbi számára való lehetővé tételével, hogy fenntartsa, erősítse vagy kiterjessze erőfölényét egy másik, például szomszédos vagy downstream piacra, és ily módon megakadályozza új versenytársaknak a piacra való belépését.

32. Következésképpen a Bizottság azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen alkalmazta a Bíróság ítélkezési gyakorlatát a jelen ügy tényállására, és elferdítette a vitatott határozat jogalapját. E tekintetben rámutat, hogy a Törvényszék által állítottakkal ellentétben e határozat nem azon a megállapításon alapult, hogy önmagában erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az a kizárólagos körülmény, hogy a DEI a szóban forgó állami intézkedések folytán a versenytársaival szemben előnyös helyzetbe került. Épp ellenkezőleg, az említett határozat részletezte a jogsértést annak kifejtésével, hogy a szóban forgó állami intézkedések egyenlőtlen esélyeket teremtettek a DEI és versenytársai között, valamint hogy a DEI számára biztosított jogok puszta gyakorlásával e vállalkozás kiterjeszthette a lignit (upstream) piacán meglévő erőfölényét a villamos energia görögországi nagykereskedelmi (downstream) piacára. E downstream piacra történő kiterjesztés a verseny korlátozását eredményezte e piacon azzal, hogy még az e piac liberalizációjára vonatkozó intézkedések elfogadását követően is kizárta az új versenytársak e piacra történő belépését. Egyébiránt az ezirányú kérelmek ellenére egyik jelentős lignitlelőhely vonatkozásában sem biztosítottak semmilyen jogot a DEI versenytársai részére.

33. Mivel a vitatott határozat kifejtette, hogy egyrészről a szóban forgó állami intézkedések hatályban tartása, másrészről pedig a DEI részére biztosított kiváltságos jogok puszta gyakorlása, valamint az utóbbinak a downstream piacon kifejtett magatartása hogyan vezetett e piacon az erőfölénnyel való visszaélés veszélyéhez a versenytársak kizárásával vagy új versenytársak belépésének megakadályozásával, a Bizottság eleget tett a Bíróság ítélkezési gyakorlatában az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazásával kapcsolatban felállított valamennyi kritériumnak.

34. A DEI és a Görög Köztársaság úgy véli, hogy e jogalap megalapozatlan. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazhatósága érdekében a Bizottságnak bizonyítania kell azon visszaélésszerű magatartást, amelyre a szóban forgó állami intézkedés az érintett vállalkozást indította vagy indíthatta. Az a körülmény, hogy a szóban forgó állami intézkedés olyan helyzetet eredményez, ahol egyenlőtlenek az esélyek, kétségkívül szükséges, de nem elégséges feltétele említett cikkek alkalmazásának. A Bizottság lényegében arra tesz kísérletet, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdését önálló és elsőbbséget élvező rendelkezéssé alakítsa. A Törvényszék helyesen alkalmazta az említett ítélkezési gyakorlatot a jelen ügy tényállására.

2. Elemzés

35. Noha a Bizottság e jogalapot formailag három egymáshoz kapcsolódó részre bontja, lényegében azt állítja, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata nem írja elő az erőfölényben lévő közvállalkozás vagy kiváltságos vállalkozás által tanúsított, az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélésszerű magatartás meghatározását abban az esetben, ha valamely állami intézkedés e vállalkozás és annak versenytársai között a versenyt torzító esélyegyenlőtlenséget teremt.

36. Először is sorra veszem a megtámadott ítélet e tekintetben releváns részeit.

37. A megtámadott ítélet 86. pontjában a Törvényszék rámutat, hogy „[e]lőször is meg kell jegyezni, hogy az EK 86. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalmaknak a tagállamok a címzettjei, míg az EK 82. cikknek a vállalkozások a címzettjei, melyeknek megtiltja az erőfölénnyel való visszaélést. E két rendelkezés együttes alkalmazásának esetében az EK 86. cikk (1) bekezdésének egy tagállam általi megsértése csak akkor állapítható meg, ha az állami intézkedés ellentétes az EK 82. cikkel. Felmerül tehát a kérdés, hogy mennyiben kell az erőfölénnyel való akárcsak esetleges, az állami intézkedéssel kapcsolatban álló visszaélést azonosítani” (kiemelés tőlem).

38. Ezt követően a megtámadott ítélet 93. pontjában a Törvényszék kimondja, hogy „Bizottság nem határozta meg és nem is bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy a szóban forgó állami intézkedés milyen, az EK 82. cikk szerinti visszaélés elkövetésére indította vagy indíthatta a [DEI‑t]”.

39. Végül a megtámadott ítélet 118. pontjában a Törvényszék megállapítja, hogy a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem teszi lehetővé [az említett ítélet] 94. pont[já]ban(11) hivatkozott ítélkezési gyakorlat figyelmen kívül hagyását, és a kizárólag azon kérdésre támaszkodást, hogy a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége – és ezzel a verseny torzítása – állami intézkedés következménye‑e”.

40. Véleményem szerint a Törvényszék álláspontja, amely az EK 82. cikk értelmében vett visszaélés meghatározását és bizonyítását követeli meg (a megtámadott ítélet 118. pontjának második mondata és 105. pontjának vége) az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése alkalmazásának feltételeként, nem felel meg a Bíróság általam az alábbiakban elemzett ítélkezési gyakorlatából következő értelmezésnek.

41. Érdekes megemlíteni, hogy az EK 86. cikkel kapcsolatos ügyek száma alacsony, és azokat nagy részben előzetes döntéshozatali eljárásban kezdeményezték. Ráadásul, amennyiben nem tévedek, a Törvényszéknek első ízben kellett olyan bizottsági határozatról ítéletet hoznia, amely az EK 82. cikkel együttesen értelmezett fenti cikk alkalmazásán alapul.

42. Az úgynevezett „erőfölény kiterjesztésének elmélete” (vagy „hatáselmélet”)(12) – amelyet azért neveznek így, mert az az állami intézkedés, amely e helyzetnek az egyik piacról a másik piacra való kiterjesztését előidézi, azokhoz hasonló hatásokkal bír, mint amelyekkel az erőfölénnyel való visszaélés jár – a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a fent hivatkozott GB‑Inno‑BM ügyben hozott, 1991‑es ítéletben(13) jelent meg.

43. Az említett ügyben a Régie des télégraphes et des téléphones (RTT) azt állította, hogy „az [EK 86. cikk (1) bekezdésének] megsértése csak akkor állapítható meg, ha a tagállam elősegített egy általa ténylegesen elkövetett visszaélést, például a jóváhagyásra vonatkozó szabályok hátrányosan megkülönböztető alkalmazását”. Hangsúlyozta azonban, hogy „az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem említett tényleges visszaélést, és hog y e szabályok hátrányosan megkülönböztető alkalmazásának puszta lehetősége annak folytán, hogy az RTT‑t jelölték ki jóváhagyó hatóságként, noha a jóváhagyást kérő vállalkozások versenytársa, önmagában nem valósíthat meg az [EK 82.] cikk értelmében vett visszaélést” (kiemelés tőlem) (az említett ítélet 23. pontja).

44. A Bíróság nem fogadta el az RTT érvelését, és kimondta, hogy „ez a telefonhálózat létrehozása és működtetése monopóliumának objektív indok nélküli kiterjesztése a telefonkészülékek piacára, amit a Bíróság az [EK 82. cikkel] együttesen értelmezett [EK 86. cikk] (1) bekezdése értelmében tiltottnak tekint[…], amennyiben e kiterjesztés valamely állami intézkedés következménye ” (kiemelés tőlem) (az említett ítélet 24. pontja).

45. Ráadásul a Bíróság az említett ítélet 20. pontjában kifejti, hogy „az [EK 86. cikk (1) bekezdése] megtiltja, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedések útján a közvállalkozásokat és az olyan vállalkozásokat, amelyeknek különleges vagy kizárólagos jogokat biztosítanak, olyan helyzetbe hozzák, amelybe e vállalkozások maguk nem kerülhetnének önálló magatartásuk által az [EK 82. cikk] rendelkezéseinek megsértése nélkül”.

46. A Bíróság ugyanezen ítélet 25. pontjában azzal folytatja, hogy „a Szerződésben lefektetett torzulásmentes versenyrendszert csak akkor lehet biztosítani, ha a különböző gazdasági szereplők esélyegyenlősége biztosítva van”. Emlékeztetek rá, hogy a jelen ügyben a Bizottság éppen azt rótta fel a Görög Köztársaságnak, hogy esélyegyenlőtlenséget hozott létre a gazdasági szereplők között, tehát torzította a versenyt, és ily módon erősítette a DEI erőfölényét (lásd a jelen indítvány 12. pontját).

47. A Spanyolország és társai kontra Bizottság (úgynevezett „távközlési szolgáltatások”(14) ) ügyben a Bíróság kimondta, hogy ugyanezen következtetést kell levonni, ha a hálózat létrehozásának és üzemeltetésének monopóliuma kiterjed a távközlési szolgáltatások piacára.

48. A fent hivatkozott Raso és társai ügyben hozott ítéletben a Bíróság kimondta, hogy „az olyan jogi keretet, mint amely az [állami intézkedésből] következik, önmagában ellentétesnek kell tekinteni az [EK 82. cikkel] együttesen értelmezett [EK 86. cikk (1) bekezdésével]. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem állapította meg, hogy az átalakult korábbi kikötői társaság tényleges visszaélést követett el ”(15) (kiemelés tőlem).

49. Ahogyan a fenti ítéletből (27. pont) következik, jóllehet az a puszta körülmény, hogy kizárólagos jogoknak az EK 86. cikk (1) bekezdése értelmében vett biztosítása révén erőfölény jön létre, önmagában nem összeegyeztethetetlen az EK 82. cikkel, a tagállam megsérti az említett két rendelkezésben kimondott tilalmakat abban az esetben, ha a szóban forgó vállalkozást pusztán a neki biztosított kizárólagos jogok gyakorlása révén arra indítja, hogy éljen vissza erőfölényével, vagy ha e jogok alkalmasak olyan helyzet létrehozására, amelyben e vállalkozás ilyen visszaélést követhet el.

50. A Bíróság ezenkívül ugyanezen ítélet 28. pontjában hozzátette, hogy „meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha az 1994‑es törvénnyel létrehozott rendszer nem csupán kizárólagos jogot biztosít az átalakult korábbi kikötői társaságnak arra, hogy ideiglenes munkaerőt szolgáltasson a terminálok engedélyeseinek és a kikötő területén gazdasági tevékenység végzésére jogosult többi vállalkozásnak, hanem azt is lehetővé teszi a számára – ahogyan [az említett] ítélet 17. pontjából következik – hogy azok versenytársaként lépjen fel a kikötői szolgáltatások piacán, ezen átalakult korábbi kikötői társaság érdek‑összeütközésbe kerül velük ” (kiemelés tőlem).(16)

51. Ugyanis monopóliumának egyszerű gyakorlásával a fent hivatkozott Raso és társai ügyben hozott ítéletben szóban forgó kikötői társaság képes a saját javára torzítani a kikötői szolgáltatások piacán tevékenykedő különböző gazdasági szereplők közötti egyenlő esélyeket, és visszaélhet monopóliumával azáltal, hogy a kikötői műveletek piacán versenytársai részére túlzott árakat ír elő a munkaerő rendelkezésre bocsátása vonatkozásában, vagy oly módon, hogy az elvégzendő feladatokhoz kevésbé megfelelő munkaerőt bocsát rendelkezésükre (az említett ítélet 29. és 30. pontja). Ezen ítéletben tehát nem találni nyomát az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélés megállapítása követelményének, még ha a Bíróság meg is határozza azon valószínű visszaélésszerű következményeket, amelyek az állami intézkedésből eredhetnek (lásd a jelen indítvány 62. pontját).

52. A Bíróság a TNT Traco ügyben hozott ítéletben(17) sem állapította meg a Poste Italiane által megvalósított, kizárólag az EK 82.cikk alapján fennálló konkrét, valós vagy potenciális visszaélést.

53. Csak egyet tudok érteni Alber főtanácsnokkal, aki az említett ügyre vonatkozó indítványának 65. pontjában pontosította, hogy „[a]z [EK 82. cikk] és az [EK 86. cikk] együttes értelmezése esetén nem szükséges, hogy az [EK 82. cikkben] szereplő valamennyi ténybeli kritérium az erőfölényben lévő vállalkozás személyében összpontosuljon. Visszaélést valósít meg az állami hatóságok olyan intézkedése, és különösen olyan kizárólagos jogok biztosítása is, amely olyan helyzethez vezet, amely szerkezeténél fogva visszaélésszerű.”

54. A fent hivatkozott MOTOE‑ügyben hozott ítéletben szintén az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdése kapcsán a Bíróság a 49. és 51. pontban kimondta, hogy „a tagállam csak akkor szegi meg az e két rendelkezésben kimondott tilalmakat, ha már pusztán a szóban forgó vállalkozásnak juttatott különleges vagy kizárólagos jogok gyakorlása is e vállalkozás erőfölényének visszaélésszerű kihasználásával jár, vagy ha e jogok ilyen visszaélés elkövetésére indító helyzetet teremthetnek[(18) ]. E tekintetben nem szükséges, hogy a visszaélés ténylegesen megtörténjék.[(19) ]. Mindenesetre az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdése megsértésre került, mivel a valamely tagállamnak betudható intézkedés, különösen pedig az, amellyel az ez utóbbi rendelkezés szerinti különleges jogokat biztosít, az erőfölénnyel való visszaélés kockázatát teremti meg[(20) ]. Egy olyan torzulásmentes versenyrendszert ugyanis, mint amilyet a Szerződés[(21) ] előír, csak akkor lehet biztosítani, ha a különböző gazdasági szereplők esélyegyenlősége biztosítva van .[(22) ]. Az ELPA‑hoz[(23) ] hasonló jogi személyre – amely maga is motorkerékpár‑versenyeket szervez, és ezeket kereskedelmi tekintetben hasznosítja – bízni azt a feladatot, hogy hozzájárulást adjon az ilyen versenyek szervezésének engedélyezésére irányuló kérelmekhez, ténylegesen nem jelent mást, mint felruházni azzal a hatáskörrel, hogy kijelölheti, ki kapjon engedélyt a szóban forgó versenyek szervezésére, és megállapíthatja a versenyek szervezésének feltételeit, ami e gazdasági szereplőt versenytársaival szemben nyilvánvaló előnyhöz juttatja .[(24) ] Az ilyen jog tehát, amellyel e vállalkozás rendelkezik, alkalmas arra, hogy ennek alapján a vállalkozás megakadályozza a többi gazdasági szereplőnek a szóban forgó piacra történő belépését . A versenyfeltételek egyenlőtlenségének e helyzetét az a – tárgyaláson a Bíróság előtt is megerősített – tény is súlyosbítja, hogy amennyiben az ELPA szervez motorkerékpár‑versenyeket, illetve vesz részt ezek szervezésében, semmiféle hozzájárulást nem kell beszereznie abból a célból, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság megadja számára a kérelmezett engedélyt” (kiemelés tőlem).

55. Úgy vélem, hogy már most le lehet vonni a fentiekből azt a következtetést, hogy az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek megsértése a „tényleges visszaéléstől függetlenül” fennáll abban az esetben, ha valamely állami intézkedés megteremti a visszaélés veszélyét.

56. Végül a fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítéletben a Bíróság a 84. pontban kimondta, hogy „[h]a a gazdasági szereplők esélyeinek egyenlőtlensége, és ezzel a torzult verseny állami intézkedés következménye, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti”. Egyébiránt (87. pont) az „a nemzeti szabályozás, [mint amelyről az alapügyben is szó van,] amely lehetővé teszi a DCS 1800 szabványnak fenntartott frekvenciasávon belül további frekvenciák külön díjazás előírása nélküli biztosítását egy erőfölényben lévő közvállalkozás számára, míg a szóban forgó piacra újonnan belépő gazdasági szereplőnek díjat kellett fizetnie a DSC 1800 engedélyért, az erőfölényben lévő közvállalkozást erőfölénye kiterjesztésével vagy megerősítésével, a piac meghatározásától függően, a verseny torzítása révén az EK 82. cikk rendelkezéseinek megsértésére indíthatja . Mivel ebben az esetben a torzult verseny egy olyan helyzetet teremtő állami intézkedés következménye, melyben az érintett különböző gazdasági szereplők közötti esélyegyenlőség nincs biztosítva, ezen intézkedés az EK 82. cikkel összefüggésben értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének megsértését jelenti” (kiemelés tőlem).

57. Egyébiránt megjegyzem, hogy jóllehet a Törvényszék az ítélete 94. pontjában a Bíróság fent említett ítéletei közül többet is idéz, furcsa módon nem említi az azokban található pontosítást, amely szerint „nem szükséges, hogy a visszaélés ténylegesen megtörténjék” vagy „nincs jelentősége annak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem állapított meg tényleges visszaélést”.(25)

58. Jelentős különbség áll tehát fenn egyrészről az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélésszerű magatartás meghatározására és bizonyítására vonatkozó kötelezettség, másrészről pedig az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazása céljából olyan valós vagy potenciális versenyellenes következmény meghatározására vonatkozó kötelezettség között, amely a kiváltságos jogokat biztosító állami intézkedésből eredhet.

59. E megkülönböztetés egyébiránt megőrzi az EK 82. cikkel együttesen alkalmazott EK 86. cikk (1) bekezdésének „hatékony érvényesülését”.(26) Ugyanis ha megkövetelnénk a kizárólag az EK 82. cikk értelmében fennálló konkrét visszaélés bizonyítását az erőfölény olyan kiterjesztésének esetében, amelyet valamely állami intézkedés tett lehetővé, nem lehetne pontosan megállapítani, milyen alkalmazási köre maradhat fenn az EK 82. cikkel együttesen alkalmazott EK 86. cikk (1) bekezdésének.

60. A fentiekből véleményem szerint az következik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy egy állami intézkedés sérti az EK 82. cikknek az EK 86. cikk (1) bekezdésével együttesen értelmezett rendelkezéseit, ha azt a vállalkozást, amelynek részére az állami intézkedés különös vagy kizárólagos jogokat biztosított, már az őt megillető kiváltságos jogok puszta gyakorlása is az erőfölényével való visszaélésre indítja, vagy az elkerülhetetlen a számára.(27)

61. Másképpen fogalmazva, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint minden olyan esetben megsértik az EK 82. cikknek az EK 86. cikk (1) bekezdésével együttesen értelmezett rendelkezéseit, amikor a (valamely közvállalkozásnak vagy már különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozásnak) kiváltságos jogokat biztosító állami intézkedés esélyegyenlőtlenséget hoz létre a gazdasági szereplők között, és lehetővé teszi az erőfölényben lévő vállalkozás számára, hogy pusztán a jogai gyakorlásával torzítsa a versenyt, például erőfölényét fenntartsa vagy kiterjessze valamelyik downstream piacra, és ily módon korlátozza a potenciális versenytársak belépését, anélkül hogy szükséges lenne az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélésszerű magatartás bizonyítása.(28)

62. Ezen összefüggésben rá kell mutatni, hogy amikor bizonyos ügyekben a Bíróság megemlíti vagy határozottan azonosítja a valószínű visszaélésszerű következményeket , ezt kizárólag azon versenyellenes hatások azonosításának céljával teszi, amelyeket az állami intézkedés eredményezhet, amennyiben azt nem ítélték ellentétesnek az EK 82. cikknek az EK 86. cikk (1) bekezdésével együttesen értelmezett rendelkezéseivel.(29)

63. Ellenkező esetben, kiváltságos jogokat biztosító állami intézkedés hiányában az EK 82. cikk csak akkor alkalmazható, ha az erőfölényben lévő vállalkozás visszaélésszerű, szándékos és önálló magatartása lehetővé tette számára erőfölényének a saját piacától eltérő piacra történő kiterjesztését.(30)

64. Mivel tehát a Törvényszék jogi tévedést követett el annak a jelen ügyben történő kimondásával, hogy szükséges volt bizonyítani az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélést, és nem volt elegendő meghatározni azokat a versenyellenes hatásokat, amelyek állami intézkedésből következhetnek, annak megállapítása érdekében, hogy megsértették EK 82. cikknek az EK 86. cikk (1) bekezdésével együttesen értelmezett rendelkezéseit, a Bizottság első jogalapja számomra megalapozottnak tűnik.

65. Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet.

66. Szintén javasolom annak megállapítását, hogy e tekintetben a per állása megengedi a döntéshozatalt, mivel az elé terjesztett iratok tartalmazzák az összes olyan információt, amelyek lehetővé teszik annak megítélését, hogy a Bizottság azonosította‑e azokat a versenyellenes hatásokat, amelyek a szóban forgó állami intézkedésekből következhetnek, ami az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdése együttesen értelmezett rendelkezései megsértése megállapításának a feltétele.

67. Anélkül, hogy e ponton kijelenteném, hogy a Bizottság valóban bizonyította a DEI konkrét visszaélésszerű magatartását, úgy vélem, hogy azonosította azokat a versenyellenes hatásokat, amelyek a szóban forgó állami intézkedésből következhetnek .

68. Azokról a hatásokról van szó, amelyek a potenciális versenytársak kizárására irányulnak, és amelyeket a DEI erőfölényének a lignitértékesítés elsődleges piacáról a villamos energia görögországi nagykereskedelmi másodlagos piacára történő kiterjesztése idézett elő. E hatások korábban léteztek, és a görögországi villamosenergia‑előállítási és ‑értékesítési piac liberalizációja érdekében hozott intézkedéseket, valamint 2005 májusát,(31) a villamos energia nagykereskedelmi piaca létrehozásának időpontját követően is fennálltak.(32) Az érintett piacok valamennyi szintjén, azaz a lignitértékesítés és a villamosenergia‑termelés, valamint a villamos energia görögországi (nagykereskedelmi) piaca szintjén e hatások a piac liberalizációját követően változatlanok maradtak.

69. A DEI ugyanis továbbra is képes volt fenntartani és megerősíteni erőfölényét a szóban forgó downstream piacon, először is a lignittel kapcsolatos kiváltságos jogai puszta gyakorlásával (mind a piac liberalizációjára irányuló intékedések elfogadását megelőzően, mind azt követően), másodszor a downstream piacon tanúsított saját magatartásának hatásai folytán,(33) harmadszor pedig azzal, hogy a Görög Köztársaság megtagadta a lignit feltárására és kitermelésére irányuló új engedélyek odaítélését, jóllehet a DEI (potenciális) versenytársai kifejezték érdeklődésüket az iránt (és megpróbáltak belépni mind az upstream, mind pedig a downstream piacra),(34) és Görögország még hozzávetőleg 2000 millió tonna ki nem termelt lignittartalékkal rendelkezett.(35)

70. Ezen összefüggésben azt kívánom hozzátenni, hogy mind a Görög Köztársaság, mind a DEI elkerülhette vagy mérsékelhette volna az új gazdasági szereplők másodlagos piacra történő belépése kizárásának hatásait, ha – vagy állami intézkedés, vagy a DEI magatartása(36) folytán – energiaforrások változatos (jelentős lignitmennyiségeket tartalmazó) választékát bocsátották volna a downstream piacon újonnan megjelenő versenytársak rendelkezésére.

71. A kizárás e hatásait tovább erősítette a DEI‑nek a kötelező napi piacon alkalmazott, a villamos energia befecskendezésére és díjának megállapítására vonatkozó politikája.

72. Egyetértek a Bizottsággal abban, hogy jogi szempontból a piac szerkezetét érintő, fent említett versenyellenes hatások egyáltalán nem különböznek azoktól, amelyek a fent említett GB‑Inno‑BM, a fent említett Connect Austria ügyben, a fent említett „távközlési szolgáltatások” ügyben és a fent említett MOTOE‑ügyben előálltak.

73. A DEI ugyanis pusztán azzal, hogy a lignit upstream piacán – ahol erőfölénnyel rendelkezett – kiváltságos jogait gyakorolta, (objektív igazolás nélkül(37) ) kiterjesztette erőfölényét a villamos energia downstream nagykereskedelmi piacára, és ezzel kizárta vagy akadályozta a potenciális versenytársak e piacra történő új belépését. A DEI közvállalkozás részére biztosított kiváltságos jogok már azzal hatást gyakoroltak a piac szerkezetére, hogy esélyegyenlőtlenséget hoztak létre, és torzították a versenyt az upstream piacon, és a DEI kihasználta e helyzetet azzal, hogy a lignit upstream piacán fennálló erőfölényét mozgatóerőként („leverage”) használta ahhoz, hogy kiterjessze vagy fenntartsa helyzetét az első piachoz szorosan kapcsolódó, az értékesítési láncban vertikálisan lejjebb elhelyezkedő második piacon; a villamosenergia‑előállítás piacán, tehát kizárta az új versenytársaknak e downstream piacra történő belépését, és ily módon korlátozta a versenyt .

74. Az ügyben beavatkozóként fellépő Mytilinaios AE úgy mutatkozott be a Bíróság előtti tárgyaláson, mint amely leányvállalata, a Protergia AE révén a legnagyobb magán villamosenergia‑előállító, a legnagyobb magán földgázimportőr, valamint leányvállalata, az Alouminion AE révén a görögországi villamosenergia‑fogyasztás 6%‑át képviselő, legnagyobb alapterhelésű fogyasztó Görögországban, azaz egyidejűleg a DEI legnagyobb versenytársa és a legnagyobb ügyfele. E vállalkozások hangsúlyozták, hogy a vitatott határozat képezi a görög villamosenergia‑piac fejlődésének és normális működésének akadályát, amely piac több mint 10 évvel a liberalizációját követően a DEI ellenőrzése alatt maradt, mivel a szóban forgó időszakban, és a mai napig, a DEI részesedése a lignitkitermelés piacán 97%, a lignitalapú villamosenergia‑előállítás piacán 100%, és a villamos energia kiskereskedelmi piacán 100% volt.(38)

75. A beavatkozók szerint versenynyomás hiányában a DEI az ipari ügyfelek részére a legdrágább elektromos áramot kínálja az Unióban, és ily módon hozzájárul a görög ipar versenyképességének hiányához. Ráadásul a RAE a 2012. év során legalább 17 határozatot hozott(39) a DEI versenytársainak panaszai alapján, amelyek a beavatkozók szerint bizonyítják, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban a potenciális visszaélés tekintetében tett valamennyi megállapítás beigazolódott. Szintén a beavatkozók szerint, a DEI versenytársai csak akkor válhatnak valódi versenytársakká, ami lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy versenyképes árakat élvezzenek, ha hozzáféréssel rendelkeznek a lignittermeléshez és az elektromos energia lignitből történő előállításához.(40)

76. A Bizottság tehát véleményem szerint kellőképpen bizonyította, hogy a szóban forgó állami intézkedés torzíthatja a versenyt, mivel azzal, hogy kiváltságos jogokat biztosított a DEI számára a lignitlelőhelyek vonatkozásában, és e jogokat a görögországi villamosenergia‑piac liberalizációját követően is fenntartotta, e közvállalkozást olyan helyzetbe hozta, amelyben nem csupán ellenőrizte a lignitértékesítés piacát, hanem ezen ellenőrzést arra is felhasználhatta, hogy kizárja a villamos energia nagykereskedelmi piacán jelen lévő versenytársait a lignithez való hozzáférésből, mely utóbbi – ahogyan az ügynek a Bíróság rendelkezésére álló irataiból is kitűnik – szükséges ahhoz, hogy beléphessenek a villamos energia nagykereskedelmi piacára és ott versenyképesek lehessenek. Kiváltságos jogainak gyakorlásával és azzal a döntésével, hogy az említett jogoknak köszönhetően kitermelt lignitet a saját villamosenergia‑termelésének céljára tartotta fenn, a DEI még a villamosenergia‑piac liberalizációját követően is képes volt erőfölényének e piacon való megőrzésére.

77. Általánosabban, olyan ügyekben, mint a jelenlegi, a Bizottság az az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazása céljából nem köteles bizonyítani, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás az állami intézkedés folytán kizárólag az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélést követ el. Ezzel szemben köteles meghatározni azokat a versenyellenes hatásokat, amelyek a szóban forgó állami intézkedésből következhetnek.

78. Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy utasítsa el a DEI által a Törvényszék előtt hivatkozott első jogalap második és negyedik része keretében felhozott, az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása során elkövetett jogi tévedésre alapított második kifogást, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé a DEI által hivatkozott többi jogalap vizsgálata céljából.

B – A második jogalapról (másodlagosan)

79. E jogalapot csak arra az esetre vizsgálom, ha a Bíróság a Bizottság első jogalapjának elutasításával úgy határozna, hogy az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének alkalmazása szükségessé teszi az erőfölénnyel rendelkező vállalkozás által elkövetett, kizárólag az EK 82. cikk értelmében vett konkrét visszaélésszerű magatartás meghatározását és bizonyítását.

1. A felek érveinek összefoglalása

80. A Bizottság második jogalapjával, amely formailag szintén több, egymáshoz kapcsolódó részből áll, arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 85–93. pontja pontatlan, hiányos és elégtelen indokoláson, téves minősítésen és a bizonyítékok elferdítésén, valamint a vitatott határozat jogalapjának téves értelmezésén alapul.

81. Lényegében arra hivatkozik, hogy még ha – ellentétben azzal, amit első jogalapjában állít – az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdésének alkalmazása meg is követeli az erőfölényben lévő válllalkozás konkrét visszaélése fennállásának bizonyítását, a vitatott határozat a jelen ügyben bizonyította ilyen magatartás megvalósulását.

82. A Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 79–93. pontjában a Törvényszék értékelése helytelen indokoláson, a bizonyítékok téves értékelésén és a bizottsági határozat alapjának elferdítésén alapul, mivel a Törvényszék – az általa a 87–91. pontban e tekintetben kifejtettek ellenére – elmulasztotta megvizsgálni bizonyos tényezők alapvető jelentőségét, azaz egyrészről azt, hogy a Görög Köztársaság nem csupán elfogadta a vitatott intézkedéseket a villamos energia piacának az adott államban történő liberalizációját megelőzően, hanem azokat még e liberalizációt követően is fenntartotta, másrészről pedig azt, hogy a versenyellenes hatások még 2005 májusát követően is előálltak a villamos energia másodlagos nagykereskedelmi piacán.

83. A DEI és a Görög Köztársaság főképpen arra hivatkozik, hogy a második jogalap teljes egészében elfogadhatatlan, mivel a Bizottság csak a fellebbezés szakaszában próbálta első ízben bizonyítani a DEI visszaélésszerű magatartását. A Bizottság ezenkívül eltorzítja a Törvényszék megállapításait és a bizonyítékoknak az utóbbi általi értékelését.

84. Másodlagosan a DEI és a Görög Köztársaság azt állíja, hogy a második jogalap nélkülözi a jogi és ténybeli alapot. Különösen a DEI azon lehetősége, hogy alacsonyabb ajánlatokat nyújtson be a kötelező napi piac rendszerében a lignit alacsonyabb változó költsége miatt, nem valósít meg visszaélésszerű magatartást a villamos energia nagykereskedelmi piacán. A Bizottság elmulasztotta megemlíteni, hogy a DEI versenytársai megtérülő módon állítanak elő villamos energiát földgázerőművek révén, és hogy az említett piac a globális villamosenergia‑előállításban a lignit részesedése csökkenésének és a földgáz részesedése növekedésének irányába változik. Márpedig a DEI azon lehetősége, hogy nyereséget érjen el a lignithez való hozzáférése folytán, nem tekinthető sem visszaélésszerű magatartásnak, sem pedig a villamos energia nagykereskedelmi piacára való tényleges belépés akadályának abban az esetben, ha a versenytársai e piacon szintén nyereséget termelnek, és folyamatosan növelik részesedésüket. Ezenkívül a lignit alacsony változó költségét jelentősebb befektetési költsége kompenzálja.

2. Elemzés

a) Az elfogadhatóságról

85. A DEI és a Görög Köztársaság által állítottakkal ellentétben egyértelmű, hogy e jogalap nem utasítható el teljes egészében megalapozatlanként. Ennek oka egyszerű: a Bizottság kifogásolja a megtámadott ítélet indokolását, és azt állítja, hogy a Törvényszék a valós tényeket elferdítette és jogilag tévesen minősítette.

b) Az ügy érdeméről

86. Először is a Törvényszék által a megtámadott ítélet 91. pontjában tett megállapításokat illetően egyetértek a Bizottsággal abban, hogy azok nem veszik figyelembe, hogy nincs jelentősége annak, hogy a DEI jelen volt‑e a villamos energia előállításának és értékesítésének piacán az utóbbi liberalizálását megelőzően, és hogy köteles‑e tiszteletben tartani a kötelező napi piac működésének szabályait.

87. Egyrészről ugyanis a szóban forgó állami intézkedésekből, valamint a DEI magatartásából a liberalizációt megelőzően eredő versenyellenes hatások még 2005 májusát követően is előálltak a villamos energia másodlagos nagykereskedelmi piacán, másrészről pedig a releváns kérdés nem az, hogy a DEI betartja‑e ezeket a szabályokat, hanem hogy ezek tiszteletben tartása mellett milyen mértékben képes erőfölényét és versenyelőnyét az upstream piacon annak mozgatóerejeként felhasználni, hogy visszaélésszerű magatartást tanúsítson a downstream piacon, különösen a kötelező napi piacon adott ajánlatok útján.

88. Közelebbről a megtámadott ítélet azon a feltevésen alapul, hogy kizárólag a szóban forgó állami intézkedések járhattak valós vagy potenciális versenyellenes hatásokkal (hátrányokkal és következményekkel a versenytársak tekintetében), és hogy nem azonosították a DEI olyan visszaélésszerű magatartását, amely azokhoz hozzájárulhatott.

89. Márpedig mind a vitatott határozat, mind a megtámadott ítélet és a Bíróság előtti eljárás rávilágított a DEI olyan különböző magatartásaira, úgy az upstream, mint a downstream piacon, amelyek túlléptek az állam által a részére biztosított jogok egyszerű kihasználásán. Az a körülmény tehát, hogy a potenciális versenytársaknak a villamos energia downstream piacára történő belépését kizárták vagy akadályozták, nem kizárólag az állami intézkedés eredménye (mint a fent hivatkozott Dusseldorp és társai ügyben hozott ítéletben), hanem (legalábbis részben) a DEI magatartásából is következik.

90. Az upstream piacon tehát a DEI úgy döntött, hogy a lignitet fenntartja saját villamosenergia‑termelése számára, és ily módon meg tudta őrizni erőfölényét a villamos energia nagykereskedelmi piacán (a downstream piacon), még e piac liberalizálását követően is. A villamos energia termelésének és értékesítésének downstream piacára történő belépés ugyanis különösen attól függ, hogy jelentős mennyiségű lignit legyen hozzáférhető az upstream piacon annak érdekében, hogy az újonnan belépő egyenlő feltételek mellett válhasson a DEI versenytársává. Márpedig a potenciális versenytársak két irányban ütköztek akadályokba: egyrészről a további lignitlelőhelyek kitermelésére vonatkozó új engedélyek Görög Köztársaság általi odaítélésének megtagadása, másrészről pedig a DEI által a görög piacon elérhető lignit értékesítése felett gyakorolt ellenőrzés kapcsán. Azzal a döntéssel, hogy a lignitértékesítést a saját villamosenergia‑termelése céljára tartotta fenn ahelyett, hogy annak legalább egy részét az említett piacon értékesítette volna, a DEI ténylegesen kizárta a potenciális versenytársakat a lignithez, tehát a Görögországban legolcsóbb, a villamos energia nyereséges előállításához szükséges energiaforráshoz való hozzáférésből, és ennek következtében abból, hogy belépjenek a villamos energia előállításának és értékesítésének downstream piacára.

91. A downstream piacon, a villamos energia nagykereskedelmének kötelező napi piaca keretében a DEI az összekapcsolt rendszerbe (nagykereskedelmi vagy pool‑mechanizmus) az általa meghatározott áron a legnagyobb mennyiségű villamos energiát a legalacsonyabb árakon fecskendezte be, ami nemcsak azt tette lehetővé a számára, hogy állandó és változó költségeit fedezze, hanem azt is, hogy jelentős nyereséget érjen el,(41) és ily módon minden új versenytárs számára kizárja vagy akadályozza a szóban forgó downstream piacra történő belépést.(42)

92. Az ügynek a Bíróság elé terjesztett irataiból kitűnik, hogy a Törvényszék által ítéletének 89. pontjában állítottakkal ellentétben a DEI nem a megtámadott ítéletben bemutatott passzív résztvevő volt, mivel meghatározhatta saját magatartását mind a lignitre vonatkozó kiváltságos jogainak kihasználása, mind pedig a villamos energia napi kötelező piacon történő befecskendezése és díjának meghatározása vonatkozásában.

93. Ezenfelül, ahogyan a Bizottság jelzi, a Törvényszék teljes mértékben elmulasztotta az elválaszthatatlan kapcsolat és a „kizsákmányoló visszaélés” elkerülhetetlen „kockázatának” figyelembevételét, amelyek a szóban forgó állami intézkedésekből következnek azon egyszerű körülménynél fogva, hogy a DEI a downstream piacon gyakorolja kiváltságos jogait, noha előre láthatta a – mind az upstream, mind pedig a downstream piacon tanúsított – magatartása és az utóbbi piacon a meglévő és a potenciális versenytársaira gyakorolt elkerülhetetlenül negatív hatások közötti okozati összefüggést.

94. Azonkívül, hogy a Törvényszék nem vizsgálta a vitatott bizottsági határozatban említett valamennyi bizonyítékot, sem a felek által az előtte folyamatban lévő eljárásban előterjesztett bizonyítékokat (a Bizottság a DEI 1995 utáni magatartására vonatkozóan számos fájlt, statisztikát és jelentést nyújtott be), így többek között a kérésére előterjesztett és a megtámadott ítélet 49. és 87–91. pontjában említett konkrét bizonyítékokat, nem találok a megtámadott ítéletben olyan indokolást,(43) amely lehetővé tenné annak megállapítását, hogy a fent említett magatartások nem visszaélésszerűek, annál is inkább, mivel véleményem szerint az erőfölényben lévő vállalkozásra hárul – e helyzet okaitól függetlenül – az a különös felelősség, hogy magatartásával ne veszélyeztesse a közös piacon belüli hatékony és torzításmentes versenyt.(44)

95. Úgy vélem ugyanis, hogy még ha a különös felelősség fogalmát az EK 82. cikk alapján erőfölényben lévő vállalkozások tekintetében is dolgozták ki és alkalmazták, e fogalom az EK 82. cikk és az EK 86. cikk (1) bekezdésének együttes alkalmazása keretében is szerepet játszhat azon közvállalkozások vagy kiváltságos vállalkozások esetében, amelyek állami intézkedések alapján különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkeznek.

96. Ezen összefüggésben, és különösen a tagállamok kötelezettségét illetően, egyetértek Cruz Vilaça főtanácsnokkal(45) abban, hogy: „az [EK 86. cikk] csak azon vállalkozásokra vonatkozik, amelyeknek a magatartásáért a tagállamok különös felelősséggel tartoznak azon befolyás miatt, amelyet e magatartásra gyakorolhatnak. Alapvetően annak bizt osításáról van szó, hogy az állam (»állami hatóság« értelemben, ahogyan a Bíróság e kifejezést értelmezte) e vállalkozásoknál való beavatkozásának nem célja vagy hatása a verseny korlátozása vagy torzítása, illetve torzításoknak e vállalkozások magánvállalkozásokkal fenntartott kapcsolataiba történő bevezetése”.

97. A fenti megfontolásokból következik, hogy a megtámadott ítélet 85–93. pontjában a Törvényszék megállapításai helytelen és elégtelen indokoláson alapulnak. Mégpedig azért, mert még ha a Törvényszék az ellenkezőjét is állítja, a Bizottság valóban felrótta a DEI‑nek, és álláspontom szerint bizonyította is a vitatott határozatban, hogy a DEI objektív igazolás nélkül kiterjesztette a lignitértékesítés piacán fennálló erőfölényét a görögországi downstream nagykereskedelmi villamosenergia‑piacra.

98. Azt javasolom tehát a Bíróságnak, hogy adjon helyt a Bizottság második jogalapjának, helytelen és elégtelen indokolás miatt helyezze hatályon kívül a Törvényszék határozatát, és a többi jogalap vizsgálata céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé.

IV – Végkövetkeztetések

99. A fenti megfontolásokra tekintettel indítványozom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon:

1. Elsődlegesen:

– helyezze hatályon kívül a Törvényszék DEI kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 20‑án hozott ítéletét (T‑169/08. sz. ügy);

– utasítsa el a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) által a Törvényszék előtt az első jogalap második és negyedik része keretében felhozott, az EK 82. cikkel együttesen értelmezett EK 86. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazása során elkövetett jogi tévedésre alapított második kifogást;

– utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez;

– a költségekről jelenleg ne határozzon.

2. Másodlagosan:

– helyezze hatályon kívül a Törvényszék DEI kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 20‑án hozott ítéletét (T‑169/08. sz. ügy),

– utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez;

– a költségekről jelenleg ne határozzon.

(1) .

(2)  – A T‑169/08. sz., DEI kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) (a továbbiakban: megtámadott ítélet).

(3)  – Az állami villamosenergia‑társaságról van szó, amelynek angol neve The Public Power Corporation, esetenként PPC néven szerepel.

(4)  – A 2008. március 5‑i C(2008) 824 végleges bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat).

(5)  – A jelen indítványban a régi számozást használom, mivel a vitatott határozatot az EK‑Szerződés hatálya alatt hozták meg.

(6)  – A kötelező napi piac működésének leírásához lásd a megtámadott ítélet 12–14. pontját.

(7)  – Az 1959. november 12‑i és 13‑i, 4029/1959. sz. görög törvényerejű rendelet (FEK A’ 250) és az 1975. augusztus 23‑i és 29‑i 134/1975. sz. görög törvény (FEK A’ 180) értelmében.

(8)  – A C‑41/90. sz., Höfner és Elser ügyben 1991. április 23‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑1979. o.); a C‑179/90. sz. Merci convenzionali porto di Genova ügyben 1991. december 10‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑5889. o.); a C‑55/96. sz. Job Centre ügyben 1997. december 11‑én hozott ítélet (EBHT 1997., I‑7119. o.); a C‑163/96. sz., Raso és társai ügyben 1998. február 12‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑533. o.) és a C‑49/07. sz. MOTOE‑ügyben 2008. július 1‑jén hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4863. o.).

(9)  – Egyenként a C‑202/88. sz. ügyben 1991. március 19‑én hozott ítélet (EBHT 1991., I‑1223. o.); a C‑18/88. sz. ügyben 1991. december 13‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑5941. o.) és a C‑462/99. sz. ügyben 2003. május 22‑én hozott ítélet (EBHT 2003., I‑5197. o.).

(10)  – A C‑203/96. sz. ügyben 1998. június 25‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑4075. o.).

(11) – Azaz a fent hivatkozott Raso és társai ügyben hozott ítélet 27. pontja; a fent hivatkozott Höfner és Elser ügyben hozott ítélet 29. pontja; a fent hivatkozott Merci convenzionali porto di Genova ügyben hozott ítélet 17. pontja; a fent hivatkozott Job Centre ügyben hozott ítélet 31. pontja, és a fent hivatkozott MOTOE‑ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontja.

(12)  – Lásd a vitatott határozat 180–183. és 191–199. pontját (az említett elmélet elemzési keretével kapcsolatos érveléshez). Lásd továbbá az említett határozat 200–237. pontját (ahol a Bizottság megvizsgálta és végül elutasította a többek között a lignit versenyképességével kapcsolatos további érveket).

(13)  – Ezen elméletre a Bizottság már két, az EK 86. cikkre alapított határozatában hivatkozott a soron kívüli levélküldeményekkel kapcsolatos tevékenység spanyolországi (a nemzetközi gyorspostai szolgáltatások Spanyolországban történő nyújtásáról szóló, 1990. augusztus 1‑jei 90/456/EGK határozat, HL L 233., 19. o.) és hollandiai (a gyorspostai szolgáltatások Hollandiában történő nyújtásáról szóló, 1989. december 20‑i 90/16/EGK határozat, HL 1990. L 10., 47. o.) rendszere kapcsán.

(14)  – A C‑271/90., C‑281/90. és C‑289/90. sz. egyesített ügyekben 1992. november 17‑én hozott ítélet (EBHT 1992., I‑5833. o.) 36. pontja.

(15)  – Lásd az ítélet 31. pontját. Lásd továbbá a fent hivatkozott GB‑Inno‑BM ügyben hozott ítélet 23–25. pontját.

(16)  – Párhuzam vonható a DEI‑vel, amely a lignit kitermelésére vonatkozón a Görög Köztársaság által biztosított kvázi monopolisztikus jogainak köszönhetően képes volt arra, hogy e lignitet saját villamosenergia‑termelésére fenntartva kizárja új gazdasági szereplőknek a villamos energia nagykereskedelemi piacára történő belépését.

(17)  – A C‑340/99. sz. ügyben 2001. május 17‑én hozott ítélet (EBHT 2001., I‑4109. o.).

(18)  – Lásd ehelyütt a Bíróság által hivatkozott ítélkezési gyakorlatot: a fent hivatkozott Höfner és Elser ügyben hozott ítélet 29. pontját, a C‑260/89. sz. ERT‑ügyben 1991. június 18‑án hozott ítélet (EBHT 1991., I‑2925. o.) 37. pontját; a fent hivatkozott Merci convenzionali porto di Genova ügyben hozott ítélet 16 és 17. pontját; a C‑323/93. sz. Centre d’insémination de la Crespelle ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet (EBHT 1994., I‑5077. o.) 18. pontját; a fent hivatkozott Raso és társai ügyben hozott ítélet 27 és 28. pontját; a C‑67/96. sz. Albany‑ügyben 1999. szeptember 21‑én hozott ítélet (EBHT 1999., I‑5751. o.) 93. pontját; a C‑180/98–C‑184/98. sz., Pavlov és társai egyesített ügyekben 2000. szeptember 12‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑6451. o.) 127. pontját; a C‑475/99. sz. Ambulanz Glöckner ügyben 2001. október 25‑én hozott ítélet (EBHT 2001., Ι‑8089. o.), 39. pontját és a C‑380/05. sz. Centro Europa 7 ügyben 2008. január 31‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑349. o.) 60. pontját. Lásd még analógia útján a fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítélet 80. pontját.

(19)  – E ponton a Bíróság jelzi, hogy a fent hivatkozott Job Centre ügyben hozott ítéletének 36. pontja ugyanebbe az irányba mutat. Az utóbbi ugyanis pontosítja, hogy „nem szükséges, hogy a szóban forgó visszaélésszerű magatartás ténylegesen érintse e kereskedelmet. Elegendő annak bizonyítása, hogy e magatartás olyan jellegű, hogy ilyen hatással bírhat”.

(20)  – Lásd ebben az értelemben a Bíróság által az említett helyen hivatkozott ítélkezési gyakorlatot: a fent hivatkozott ERT‑ügyben hozott ítélet 37. pontját, a fent hivatkozott Merci convenzionali porto di Genova ügyben hozott ítélet 17. pontját és a fent hivatkozott Centro Europa 7 ügyben hozott ítélet 60. pontját.

(21) – Azon kívül, hogy a torzulásmentes verseny eszméje az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontjában kifejezetten említésre kerül, az EK 81–EK 89. cikk versenyjogi szabályainak is alapjául szolgál.

(22)  – Lásd ehelyütt a Bíróság által a fent hivatkozott MOTOE‑ügyben hozott ítélet 51. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a fent hivatkozott „távközlési végberendezések” ügyben hozott ítélet 51. pontját, a fent hivatkozott GB‑Inno‑BM ügyben hozott ítélet 25. pontját és ugyanebben az értelemben a fent hivatkozott ERT‑ügyben hozott ítélet 37. pontját, valamint a fent hivatkozott Raso és társai ügyben hozott ítélet 29–31. pontját.

(23)  – Elliniki Leschi Aftokinitou kai Perigiseon (görög automobil és turizmus klub, a továbbiakban: ELPA).

(24)  – Lásd analógia útján a Bíróság által hivatkozott „távközlési végberendezések”‑ügyben hozott ítélet 51. pontját és a GB‑Inno‑BM ügyben hozott ítélet 25. pontját.

(25)  – Lásd a fent hivatkozott Raso és társai ügyben hozott ítélet 31. pontját, a fent hivatkozott MOTOE‑ügyben hozott ítélet 49. pontját, valamint a jelen indítvány 18–20. és 22. lábjegyzetében hivatkozott ítéleteket.

(26)  – A Bíróság több ügyben kimondta, hogy jóllehet pusztán az a körülmény, hogy valamely tagállam kizárólagos jogok biztosítása révén erőfölényes helyzetet hoz létre, önmagában nem összeegyeztethetetlen az EK 86. cikkel, az EK‑Szerződés előírja a tagállamok számára, hogy ne hozzanak vagy tartsanak hatályban olyan intézkedéseket, amelyek e rendelkezés hatékony érvényesülését gátolják. Lásd például a fent hivatkozott ERT‑ügyben hozott ítélet 35. pontját, és a C‑147/97. és C‑148/97. sz. Deutsche Post ügyben 2000. február 10‑én hozott ítélet (EBHT 2000., I‑825. o.) 39. pontját. Ahogyan Cruz Vilaça főtanácsnok a 30/87. sz., Corinne Bodson ügyben 1988. május 4‑én hozott ítélet (EBHT 1988., Ι‑2497. o.) alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 65. pontjában helyesen kifejtette, az EK 86. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezés „annak elkerülésére irányul, hogy az állami hatóságok az őket bizonyos fajta vállalkozásokhoz fűző különös fölérendeltségi kapcsolatot arra használják, hogy azokat a Szerződés által tiltott magatartásokra kötelezzék, vagy a közös piaccal összeegyeztethetetlen előnyöket biztosítsanak a számukra”. Annak oka, hogy az EK 86. cikk rendelkezéseit beillesztették a Szerződésbe, éppen az a befolyás, amelyet az állami hatóságok e vállalkozások gazdasági döntéseire gyakorolni tudnak. Az EK 86. cikk ezért vonatkozik csak azokra a vállalkozásokra, amelyeknek a magatartásáért a tagállamok különleges felelősséggel tartoznak azon befolyás miatt, amelyet e magatartásra gyakorolhatnak. Alapvetően annak biztosításáról van szó, hogy az e vállalkozásokat érintő állami beavatkozásoknak ne legyen célja vagy hatása a verseny korlátozása vagy torzítása, illetve az e vállalkozások és a magánvállalkozások között fennálló kapcsolatok torzítása.

(27)  – Lásd például a fent hivatkozott MOTOE‑ügyben hozott ítélet 49–51. pontját.

(28)  – Lásd a fent hivatkozott „távközlési szolgáltatások”‑ügyben hozott ítélet 36. pontját és a fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítélet 80–84. pontját. Lásd továbbá a fent hivatkozott „távközlési terminálok”‑ügyben hozott ítélet 51. pontját; a fent hivatkozott Dusseldorp és társai ügyben hozott ítélet 61. és azt követő pontjait, valamint a fent hivatkozott GB‑Inno‑BM ügyben hozott ítélet 20 és 21. pontját. Lásd még Debegioti, S., „I paravasi ton arthron 106(1) kai 102 SynthLEE enopsei ton apofaseon tou Genikou Dikastiriou tis Enosis gia ton elliniko ligniti” (Az EUMSZ 106. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 102. cikknek a megsértése a Törvényszék görög lignittel kapcsolatos ítéletei fényében), Dikaio Epicheiriseon & Etairion (Vállalati és társasági jog), 2012, 900–914. o. E szerző szerint a megtámadott ítélet tévesen értelmezte a Bíróság ítélkezési gyakorlatát.

(29)  – A fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítéletben a Bíróság leírta a közvállalkozás vagy kiváltságos vállalkozás azon potenciális gyakorlatait, amelyek azonban nem szükségképpen jogellenesek az EK 82. cikk értelmében. Következésképpen a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 111. pontjának végén tett azon megállapítása, amely szerint „[e]kképpen a Bíróság figyelembe vette a közvállalkozás piacon tanúsított magatartását is”, jogi tévedésnek minősül, mivel a fent hivatkozott Connect Austria ügyben hozott ítéletben nem határoztak meg semmilyen konkrét magatartást.

(30)  – Lásd például a 85/76. sz. Hoffmann‑La Roche kontra Bizottság ügyben 1979. február 13‑án hozott ítélet (EBHT 1979., Ι‑461. o.) 91. pontját és a T‑51/89. sz., Tetra Pak kontra Bizottság ügyben 1990. július 10‑én hozott ítélet (EBHT 1990., II‑309. o.) 23. és 24. pontját.

(31)  – A Görög Köztársaság 2001 februárja óta köteles volt meghozni a villamos energia piacának liberalizációjára irányuló intézkedéseket, de ezt elmulasztotta megtenni (lásd a vitatott határozat 61. és 62., 85., 109., 136.3., 147., 150. és 235. pontját).

(32)  – A Törvényszék a megtámadott ítélet 87. pontjában maga is elismeri, hogy a Görög Köztársaság által hozott intézkedések, azaz a DEI részére 2001 előtt odaítélt kiváltságok 2001 után is joghatásokkal jártak.

(33)  – Lásd például a vitatott határozat 164., 182., 188. és 189., 191., 193., 195–197., 199., 214. és 215. pontját, 237. és 255. megjegyzését, és 223–225., 228. és 229., 233. és 238. pontját.

(34)  – Lásd például a vitatott határozat 185., 225. és 237. pontját.

(35)  – A Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában említi e versenyellenes hatások erősödésének ezen okát.

(36)  – A lignitet mint terméket ugyanis azt követően, hogy a kiváltságos kitermelési jogokkal rendelkező vállalkozás kitermelte, i. eladják vagy forgalomba hozzák a helyi piacon (vagy exportálják), vagy ii. e vállalkozás villamosenergia‑előállítás céljára fűtőanyagként felhasználja. A DEI a második lehetőséget választotta, és a lignitet kizárólag saját villamosenergia‑termelésének céljára használja. Lásd például a vitatott határozat 126. és 127. pontját.

(37)  – A közigazgatási eljárás és a Törvényszék előtti eljárás során a Görög Köztársaság soha nem állította, hogy a DEI erőfölényének a lignitértékesítés elsődleges piacáról a villamos energia nagykereskedelmi másodlagos (downstream) piacára történő kiterjesztése „ objektíven igazolható ”. Lásd például a vitatott határozat 240. pontját.

(38)  – Lásd a görög energiaszabályozási hatóság (RAE) 822/2012. sz. határozatát, amely hangsúlyozza, hogy „[n]em létezik megtérülő módon működő villamosenergia‑piac, mivel a DEI rendelkezik valamennyi gáz‑ és ligniterőművel, és a villamosenergia‑termelés piacának 65%‑ával, míg versenytársai újabb, földgázzal működő termelőegységeket használnak”, és ebből következően a RAE egyszerűen azt állítja, hogy nem létezhet természetesen működő piac sem a termelés, sem pedig az értékesítés szempontjából.

(39)  – Lásd különösen a RAE 2012. október 17‑i – a G. M. M.LARKO AE társaság által a DEI ellen benyújtott RAE I‑153708/22.03.202. sz. panasz folytán hozott – 822/2012. sz. határozatának 23. pontját: „nyilvánvaló, hogy nem létezik hatékonyan működő villamosenergia‑piac; ez bizonyított anélkül, hogy különös elemzésre lenne szükség, tekintettel arra, hogy a [DEI] egyedül rendelkezik az ország valamennyi lignit‑ és vízerőműjével, és továbbra is több mint 65%‑os részesedéssel rendelkezik a villamosenergia‑piacon, míg valamennyi versenytársa új, nem amortizált földgázerőműveket üzemeltet, és régebbi – azaz amortizált – lignit‑, földgáz‑ és vízerőművekkel állnak szemben. Nem létezhet tehát működőképes piac az értékesítési ágazatban, mivel e piac egészét ténylegesen és alapvetően a [DEI] ellenőrzi” (kiemelés tőlem). Lásd még példaként a RAE 831/2012. sz. határozatát, valamint a 346/2012. sz. és a 822/2012. sz. határozatát (ez utóbbiak rávilágítanak a DEI erőfölényének visszaélésszerű, különösen ipari ügyfeleinek hátrányára történő kihasználására).

(40)  – Lásd a vitatott határozat 255., 215. és 244. pontját, amelyek a villamosenergia‑értékesítés piacának működésére és a kis előállítók helyzetére hivatkoznak.

(41)  – Lásd a vitatott határozat 83–90. pontját és a megtámadott ítélet 90. pontját.

(42)  – Lásd a vitatott határozat 84–98., 199., 215. (továbbá a 237. és 255. sz. megjegyzést), 222–225., 228., 229. és 237. pontját. Lásd még a Bizottság 2011. március 7‑i írásbeli észrevételeit, amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 49. pontjában említett külön kérésére terjesztett elő. Mindez a Törvényszék kérdéseire a Görög Köztársaság által 2011. február 1‑jén adott válaszokból is kiderül.

(43)  – A fellebbezés elfogadható, ha az ítélet ellentmondásos vagy elégtelen indokolást tartalmaz. Lásd ebben az értelemben C‑185/95. P. sz., Baustahlgewebe kontra Bizottság ügyben 1998. december 17‑én hozott ítélet (EBHT 1998., I‑8417. o.) 25. pontját; a C‑403/04. P. és C‑405/04. P. sz., Sumitomo Metal Industries és Nippon Steel kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. január 25‑én hozott ítélet (EBHT 2007., I‑729. o.) 77. pontját, és a C‑120/06. P. és C‑121/06. P. sz., FIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2008., Ι‑6513. o.) 90. pontját; valamint a C‑385/07. P. sz., Der grüne Punkt – Duales System Deutschland kontra Bizottság, ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet (EBHT 2009., Ι‑6155. o.) 71. pontját. Ezenkívül a Törvényszék köteles ítéleteit oly módon indokolni, hogy az lehetővé tegye a Bíróság számára a Törvényszék előtt előadott bizonyítékok esetleges elferdítésének ellenőrzését (lásd a C‑237/98. P. sz., Dorsch Consult kontra Tanács és Bizottság ügyben 2000. június 15‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑4549. o.] 50 és 51. pontját, és a C‑198/03. P. sz., Bizottság kontra CEVA és Pfizer ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6392. o.] 50. pontját).

(44)  – Lásd különösen a fent hivatkozott 322/81. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 1983. november 9‑én hozott ítélet (EBHT 1983., 3461. o.) 57. pontját. Lásd még a fent hivatkozott C‑395/96. P. és C‑396/96. P. sz., Compagnie maritime belge Transports és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. március 16‑án hozott ítélet (EBHT 2000., I‑1365. o.) 34. pontját, és a fent hivatkozott ERT‑ügyben hozott ítélet 35. pontját).

(45)  – Lásd a fent hivatkozott Bodson‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványának 67. és 68. pontját.