Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62012CC0396

Kokott főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2013. október 24.
A. M. van der Ham és A. H. van der Ham-Reijersen van Buuren kontra College van Gedeputeerde Staten van Zuid-Holland.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Raad van State - Hollandia.
Közös agrárpolitika - EMVA-ból nyújtott finanszírozás - Vidékfejlesztési támogatás - A kifizetések csökkentése vagy törlése a kölcsönös megfeleltetés szabályainak be nem tartása esetén - A »szándékos meg nem felelés« fogalma.
C-396/12. sz. ügy

Court reports – general

ECLI identifier: ECLI:EU:C:2013:698

JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2013. október 24. ( 1 )

C‑396/12. sz. ügy

A. M. van der Ham,

A. H. van der Ham‑Reijersen van Buuren

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közös agrárpolitika — 1698/2005/EK rendelet — Vidékfejlesztési támogatás — »cross‑compliance« — A kifizetések csökkentése a támogatási követelményeknek való meg nem felelés esetén — A »szándékos meg nem felelés« fogalma — Harmadik személy vétkes magatartásának betudhatósága”

I – Bevezetés

1.

Meglepő lehet, de a trágya kijuttatása a Bíróság ítélkezési gyakorlatában a mezőgazdasági környezetvédelemre vonatkozó jog egyik legfontosabb témája. ( 2 ) Ezért kézenfekvő volt, hogy az agrártámogatások folyósítását a vonatkozó rendelkezések betartásától tegyék függővé. Erre az úgynevezett „cross‑compliance‑nek” az 1782/2003/EK rendeletben ( 3 ) történő bevezetésével került sor, és azt további támogatási rendszerekre, különösen a jelen ügyben megvizsgálandó 1698/2005/EK rendelet ( 4 ) szerinti Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó támogatásokra is kiterjesztették.

2.

A jelen ügyben az a kérdés merül fel, hogy a támogatás kedvezményezettje milyen feltételek mellett felel a trágya támogatott földterületeken való kijuttatására vonatkozó rendelkezések megsértéséért. Ennek körében a holland Raad van State (államtanács) olyan kérdéseket intéz a Bírósághoz, amelyek a mezőgazdasági környezetvédelemre vonatkozó jogon messze túlmutató érdeklődésre tarthatnak számot. A szándékos magatartás feltételeiről és megállapításáról van ugyanis szó, valamint arról, hogy mások cselekedetei mennyiben tudhatók be a kedvezményezettnek, ha ő bízta meg e más személyeket a trágya kijuttatásával.

II – Jogi háttér

A – Az uniós jog

3.

Az uniós jogi hátteret az 1698/2005/EK rendelet, valamint az annak végrehajtására elfogadott 1975/2006/EK rendelet ( 5 ) és 796/2004/EK rendelet ( 6 ) határozza meg.

1. Az 1698/2005/EK rendelet

4.

Az 1698/2005/EK rendelet alapján vidékfejlesztési támogatásokat nyújtanak. Az ilyen támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek az 51. cikk értelmében bizonyos környezetvédelmi jogi követelményeket kell betartaniuk egész gazdaságuk tekintetében. Az (1) bekezdés vonatkozó változata értelmében:

„(1)   Amennyiben a 36. cikk a) pontjának i–v. alpontja és b) pontjának i., iv. és v. alpontja alapján kifizetésekben részesülő kedvezményezettek az egész gazdaság tekintetében valamely cselekedetük vagy egy közvetlenül nekik felróható mulasztás következtében nem tartják be az 1782/2003/EK rendelet 4. és 5. cikkében, valamint III. és IV. mellékletében előírt kötelező követelményeket, akkor csökkenteni vagy törölni kell annak a kifizetésnek a teljes összegét, amelyre abban a naptári évben jogosultak, amelyben a követelményeket nem tartották be.

Az első albekezdésben említett kifizetéscsökkentést vagy ‑törlést azokban az esetekben is alkalmazni kell, amikor a 36. cikk a) pontjának iv. alpontja szerinti kifizetések kedvezményezettjei […] közvetlenül nekik tulajdonítható cselekmény vagy mulasztás eredményeképpen az egész gazdaság tekintetében nem tartják be a 39. cikk (3) bekezdésében említett, trágya‑ és növényvédőszer‑használatra vonatkozó minimumkövetelményeket.”

5.

Az 1782/2003/EK rendelet 4. cikke és III. mellékletének 4. pontja értelmében az említett követelmények körébe tartozik a 91/676 irányelv. ( 7 ) Az említett irányelv értelmében a tagállamok a trágya kijuttatására vonatkozó szabályokat fogadnak el.

2. Az 1975/2006/EK rendelet

6.

Az 1975/2006 rendelet 22. cikke úgy rendelkezik, hogy a meg nem felelés bármilyen jellegű ténymegállapítását követően alkalmazandó csökkentéseket vagy kizárásokat illetően többek között a 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó. E hivatkozást a 484/2009/EK rendelet ( 8 ) 1. cikkének (10) bekezdése 2010. január 1‑jei hatállyal elhagyta.

7.

Az 1975/2006 rendelet „A csökkentések és kizárások számítása” című 23. cikkének második és harmadik albekezdése szabályozza a csökkentés számítását:

„Amennyiben a meg nem felelés a kedvezményezett gondatlanságára vezethető vissza, a csökkentést a 796/2004/EK rendelet 66. cikkében meghatározott szabályok értelmében számítják ki.

Szándékos meg nem felelés esetén a csökkentést a 796/2004/EK rendelet 67. cikke szerint számítják ki.”

3. A 796/2004/EK rendelet

8.

A 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése eredetileg a következőképpen szólt:

„Az 1782/2003/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában valamely cselekmény vagy mulasztás közvetlenül felróható annak az adott mezőgazdasági termelőnek, aki a meg nem felelést okozta, és aki a szóban forgó meg nem felelés megállapításakor az adott mezőgazdasági üzemért, területért, termelési egységért vagy állatért felelős. Amennyiben a szóban forgó mezőgazdasági üzemet, területet, termelési egységet vagy állatot a meg nem felelés felmerülése után átruházták egy mezőgazdasági termelőre, az új tulajdonos ugyanúgy felelős, amennyiben továbbra is fenntartotta a meg nem felelés állapotát, feltéve hogy ésszerűen felismerhette és megszüntethette volna azt.”

9.

A 239/2005/EK rendelet ( 9 ) 2. cikkének (3) bekezdése úgy módosította a 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdését, hogy a „selbst” („maga”) szót elhagyta annak szövegéből a különböző, de nem valamennyi nyelvi változatban.

10.

A 319/2008/EK rendelet ( 10 ) 2. cikkének (3) bekezdése 2008. április 1‑jei hatállyal elhagyta a 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdését, 3. cikke azonban a következőképpen rendelkezett:

„A 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése az e rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti elhagyásáig az 1975/2006/EK rendelet 22. cikke (1) bekezdésének alkalmazása céljából hatályos marad.”

11.

A 796/2004/EK rendelet 66. és 67. cikke azt szabályozza, hogy milyen mértékben kell csökkenteni a támogatásokat gondatlanság és szándékos meg nem felelés esetén.

B – A holland jog

12.

A 91/676 irányelv átültetése céljából elfogadott Besluit gebruik meststoffen (a trágyafelhasználásról szóló holland kormányrendelet) 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a szervestrágya alacsony kibocsátású használatának kivételével tilos a szervestrágya legelőn vagy szántóföldön történő felhasználása.

13.

A Beleidsregels normenkader randvoorwaarden Gemeenschappelijk Landbouwbeleid (a közös agrárpolitika keretébe tartozó kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek jogi kereteire vonatkozó holland iránymutatások, a továbbiakban: iránymutatások) 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a közös agrárpolitika keretében odaítélt jövedelemtámogatást a támogatás odaítéléséhez kapcsolódó kötelezettségek megsértése esetén bizonyos mértékben csökkentik.

14.

Az iránymutatások 8. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely követelmény vagy előírás szándékos megsértése esetén a csökkentés mértéke főszabály szerint 20%, minek körében az iránymutatások 8. cikkének (2) bekezdése értelmében szándékosság fennállásának megítélése során minden esetben az alábbi kritériumok alkalmazandók:

a)

az adott kölcsönös megfeleltetési kötelezettség leírása közvetlenül a meg nem felelés szándékosságára utal;

b)

az adott kölcsönös megfeleltetési kötelezettség összetettsége;

c)

hosszú távú tartós politikáról van‑e szó;

d)

aktív tevékenységről vagy tudatos mulasztásról van‑e szó;

e)

az a körülmény, hogy a mezőgazdasági termelőt korábban tájékoztatták az adott kölcsönös megfeleltetési kötelezettség teljesítésének hiányosságairól;

f)

a kölcsönös megfeleltetési kötelezettség nemteljesítésének mértéke.

15.

Az iránymutatások melléklete kölcsönös megfeleltetési kötelezettségként sorolja fel a trágya alacsony kibocsátású használatának kötelezettségét.

III – Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem

16.

A. M. van der Ham és A. H. van der Ham‑Reijersen van Buuren (a továbbiakban együtt és külön‑külön: van der Ham) egy hollandiai mezőgazdasági vállalkozás tulajdonosai, és egy természetkímélő agrárgazdálkodáshoz nyújtott támogatás kedvezményezettjei.

17.

2009. március 13‑án a van der Ham mezőgazdasági üzemében végzett ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy a trágyát nem alacsony kibocsátású módon juttatták ki. Az érintett legelőt van der Ham megbízásából egy mezőgazdasági szolgáltatást végző vállalkozó trágyázta meg. A kijuttatás konkrét körülményeiről a Bíróság nem kapott részletes tájékoztatást.

18.

E megállapítás alapján a College van Gedeputeerde Staten van Zuid‑Holland (Dél‑Holland tartomány kormánya, a továbbiakban: College) a 2010. július 29‑i határozat útján 20%‑kal csökkentette a van der Hamnak 2009‑re odaítélt támogatást a rá vonatkozó kötelezettségeknek való szándékos meg nem felelés miatt.

19.

A College rendszerint az iránymutatások 8. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kritériumok alapján ítéli meg, hogy szándékosan nem teljesítették‑e a kölcsönös megfeleltetési kötelezettséget. A trágya nem alacsony kibocsátású kijuttatásának tilalma esetében az iránymutatások 8. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett „hosszú távú tartós politikáról” van szó, amiért a tilalom megsértése miatt szándékosságból indultak ki. A trágyának a mezőgazdasági szolgáltatást végző vállalkozó általi nem alacsony kibocsátású kijuttatását van der Hamnak tudták be.

20.

2010. december 2‑i határozatával a College megalapozatlanként elutasította a van der Ham által benyújtott kifogást. A Rechtbank ’s‑Gravenhage (hágai elsőfokú bíróság) előtt indított kereset sem járt sikerrel, amivel szemben van der Ham jogorvoslati kérelmet terjesztett a Raad van State elé. Ez utóbbi előzetes döntéshozatal útján a következő kérdések megválaszolását kéri a Bíróságtól:

1.

Miként kell értelmezni a 2009. január 19‑i 74/2009/EK tanácsi rendelettel módosított, az 1698/2005/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdésében foglalt „az előírások szándékos megsértése”, valamint az 1975/2006/EK rendelet 23. cikkében és a 796/2004/EK rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében foglalt „szándékos meg nem felelés” fogalmát; akkor is fennáll‑e már e meg nem felelés, ha az iránymutatások 8. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében vett hosszú távú tartós politikát sértenek meg?

2.

Ellentétes‑e az uniós joggal, ha valamely tagállamban már akkor is azt feltételezik, hogy valamely előírást az említett rendeletek értelmében vett „szándékos” módon sértenek meg, ha az alábbi körülmények közül egy vagy több fennáll:

a)

az adott, nem teljesített kölcsönös megfeleltetési kötelezettség fogalmába beleértendő a szándékosság;

b)

az adott kölcsönös megfeleltetési kötelezettség összetett;

c)

hosszú távú tartós politikáról van szó;

d)

aktív tevékenységről vagy tudatos mulasztásról van szó;

e)

a mezőgazdasági termelőt korábban már tájékoztatták az adott kölcsönös megfeleltetési kötelezettség teljesítésének hiányosságairól;

f)

a kölcsönös megfeleltetési kötelezettség nemteljesítésének mértéke erre utal?

3.

Betudható‑e a támogatás kedvezményezettjének a „szándékos meg nem felelés”, ha megbízásából harmadik személy végzi el a munkákat?

21.

A Bíróság előtti eljárásban írásbeli észrevételeket nyújtott be az Európai Bizottság, a Holland Királyság, a Szlovén Köztársaság és az Észt Köztársaság. A 2013. szeptember 25‑én tartott tárgyaláson rajtuk kívül van der Ham tett még szóbeli észrevételeket, Észtország azonban nem.

IV – A jogkérdésről

22.

A következőkben először azt kell tisztázni, hogy a hivatkozott rendeletek mely változata releváns (ehhez lásd az A. pontot). Ezt követően a követelményeknek való szándékos meg nem felelés vizsgálati alapjainak (ehhez lásd a B. pontot) és azon körülményeknek a tárgyalására kerül sor, amelyek között a támogatás kedvezményezettje felel a megbízásából eljáró személyek által elkövetett meg nem felelésért (ehhez lásd a C. pontot).

A – A releváns jogi szabályozásról

23.

A Raad van State kérdései a 74/2009/EK rendelettel módosított 1698/2005/EK rendelet 51. cikkére, valamint a releváns változatra vonatkozó részletes tájékoztatás nélkül az 1975/2006/EK rendelet 23. cikkére és a 796/2004/EK rendelet 67. cikkére vonatkoznak.

24.

A van der Ham mezőgazdasági üzemében végzett ellenőrzésre mindazonáltal 2009. március 13‑án került sor. Az említett rendeleteket ezért a jelen ügyben az ezen időszakban hatályos változatukban kell alkalmazni és értelmezni. ( 11 )

25.

Az 1698/2005/EK rendelet 51. cikke esetében ez a 74/2009/EK rendelet általi módosítás előtti változat, mivel a jelen ügyben releváns módosításokat csak 2010. január 1‑jétől kellett alkalmazni.

26.

Az 1975/2006/EK rendelet 22. és 23. cikkét is módosították, mégpedig a 484/2009/EK rendelet ( 12 ) 1. cikkének (10) és (11) bekezdése útján, e módosításokat azonban szintén csak 2010. január 1‑jétől kellett alkalmazni. Következésképpen e tekintetben is a módosítás előtti változatot kell értelmezni.

27.

A 796/2004/EK rendeletet végezetül ugyan csak van der Ham ellenőrzését követően, 2009. május 16‑án módosította a 380/2009/EK rendelet, e módosításokat azonban a 2009. január 1‑jével kezdődő évekre vagy támogatási időszakokra vonatkozó támogatási kérelmekre kellett alkalmazni. A 796/2004/EK rendeletet ezt követően 2010. január 1‑jétől hatályon kívül helyezte az 1122/2009/EK rendelet ( 13 ) 86. cikke, azt azonban a 2010. január 1‑je előtt kezdődő gazdasági évekkel vagy támogatási időszakokkal összefüggő támogatási kérelmekre továbbra is alkalmazni kellett. A jelen ügyben tehát a 796/2004/EK rendelet 380/2009/EK rendelettel módosított változata a releváns. Ez nem vet fel a visszaható hatállyal kapcsolatos problémákat, mivel a módosítások nem érintik a jelen ügyben releváns rendelkezéseket.

B – Az első és második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

28.

Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy miként kell értelmezni az 1975/2006/EK rendelet 23. cikkében és a 796/2004/EK rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében foglalt „szándékos meg nem felelés” fogalmát, valamint hogy értelmezhető‑e úgy e fogalom, hogy akkor is fennáll már a szándékos meg nem felelés, ha a megsértett szabály esetében egy hosszú távú tartós politikáról van szó. A második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés valamivel szabadabban úgy van megfogalmazva, hogy feltételezendő‑e a szándékos meg nem felelés, ha a nemzeti iránymutatásokban meghatározott körülmények közül egy vagy több fennáll.

1. Elfogadhatóság

29.

A szlovén kormány kifejti, hogy a második előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést a már az első kérdésben említett azon kritériumra kell korlátozni, hogy sor került‑e egy hosszú távú tartós politika megsértésére. A többi pontban említett kritériumok tekintetében a kérdés tisztán hipotetikus jellegű, és nem függ közvetlenül össze az alapeljárással.

30.

Helytálló, hogy a közigazgatási hatóság határozatai kizárólag az említett kritériumon alapulnak. Nem zárható ki mindazonáltal, hogy a többi kritérium is jelentőséggel bír a jogvita eldöntése szempontjából. Ezért a második kérdés egészére is választ kell adni.

2. Értékelés

31.

Az első két kérdés megválaszolásakor ésszerűnek tűnik először a szándékosság fogalmát megvizsgálni, majd a nemzeti kritériumokkal foglalkozni.

a) A szándékosság fogalmáról

32.

Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, az 1975/2006/EK rendelet 23. cikkében és a 796/2004/EK rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében foglalt „szándékos meg nem felelés” fogalma nincs meghatározva. Mivel a rendeletek e tekintetben a nemzeti jogra sem utalnak kifejezetten, a szándékosság fogalmát uniós jogi szempontból önállóan és egységesen kell értelmezni. ( 14 )

33.

Jóllehet az ítélkezési gyakorlatban alkalmanként felmerül a szándékosság fogalma, de eddig sem a jogalkotó, sem a Bíróság nem alakított ki általános érvényű fogalommeghatározást.

34.

Ezt illusztrálja a kérdést előterjesztő bíróság által említett Afrasiabi és társai ügyben hozott ítélet ( 15 ) és az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 423/2007/EK rendelet ( 16 ) 7. cikkének abban értelmezett (3) és (4) bekezdése. Az említett rendelkezés francia változata szerint tilos a bizonyos tevékenységekben való tudatos és akaratlagos ( 17 ) részvétel, és így a Bíróság megállapította, hogy e két elem kumulatív jellegű. ( 18 ) Ezzel szemben a 423/2007/EK rendelet és az ítélet német, ( 19 ) angol ( 20 ) vagy holland ( 21 ) változata például a tudatosságot és a szándékosságot kombinálja. A szándékosság azonban már eleve magában foglalja a tudati elemet. ( 22 )

35.

Az Afrasiabi és társai ügyben hozott ítéletből mindenesetre kiderül, hogy az eljárás észrevételeket tevő résztvevői helyesen képviselik egybehangzóan azt az álláspontot, hogy a szándékosság fogalma a tudati elem kifejezett említése nélkül is mindkét elemet – mégpedig a tudati ( 23 ) és a szándékelemet is – magában foglalja. Ez egy kellőképpen közös európai meggyőződésen alapul, ( 24 ) és így az is feltételezendő, hogy ez vezérli az uniós jogalkotót is, amikor a szándékosság fogalmát használja.

36.

A tudatnak és a szándéknak a jogsértés szükséges ténybeli körülményeire kell kiterjednie. Az Afrasiabi és társai ügyben hozott ítélet e tekintetben arra enged következtetni, hogy elegendő, ha az elkövető belenyugszik a jogsértés lehetőségébe. ( 25 )

37.

Megállapítható tehát, hogy az 1975/2006/EK rendelet 23. cikke és a 796/2004/EK rendelet 67. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szándékos meg nem felelés legalább azt feltételezi, hogy az elkövető tudatában van a meg nem felelés lehetőségének, és abba belenyugszik.

b) A szándékosság megállapításának holland kritériumairól

38.

A következőkben azt kell tisztázni, hogy megengedhető‑e, hogy eltekintsenek a tudatosság és a szándékosság konkrét megállapításától, és ehelyett a szándékosságot vélelmezzék bizonyos kritériumok teljesülése esetén, például ha a meg nem felelés egy hosszú távú tartós politikát sért.

39.

A Bizottság szerint a tagállamok elfogadhatnak ilyen szabályokat, ha tiszteletben tartják a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvét. A kritériumok eszerint nem korlátozhatják rendkívüli mértékben az uniós jogi követelmények érvényesülését, és ez utóbbi nem lehet alacsonyabb szintű a tisztán nemzeti követelmények érvényesülésénél. E két elv főszabály szerint mindazonáltal csak annyiban releváns a nemzeti szabályozások szempontjából, amennyiben a tagállamok uniós jogi rendelkezések hiányában az anyagi uniós jog alkalmazásának eljárását szabályozzák. ( 26 )

40.

A bizonyításfelvétel az eljárásjog körébe sorolható; ez nem vonatkozik azonban a bizonyítékok értékelésére vonatkozó olyan szabályokra, mint a jelen ügyben szóban forgó kritériumok. E kritériumok a támogatások csökkentése egyik uniós jogban rögzített anyagi jogi feltételének megállapítására vonatkoznak. Az említett kritériumoknak ezért tiszteletben kell tartaniuk e feltétel szabályozási tartalmát. Ez azt jelenti, hogy azok nem vezethetnek a szándékosság feltételezésére, ha nem áll fenn az uniós jog értelmében vett szándékosság, és nem zárhatják ki a szándékosságot annak ellenére, hogy az uniós jogi szempontból fennáll.

41.

Korlátozhatja a követelményeknek való szándékos meg nem felelés feltételének érvényesülését, ha az említett kritériumok mindegyike megalapozza a szándékosság megdönthetetlen vélelmét, amint erre az első két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés utal. Nem zárható ki ugyanis, hogy teljesülnek a kritériumok, jóllehet a meg nem felelés nem szándékos volt.

42.

A trágya kijuttatása valószínűleg egyértelmű helyzet. E tevékenységet rendszerint szándékosan meghatározott módon végzik. Ha e területen egy hosszú távú tartós politika létezik, vélelmezhető, hogy az érintettek tisztában voltak a kijuttatás adott módja esetén megvalósuló meg nem felelés kockázatával, és annak lehetőségébe legalábbis belenyugodtak.

43.

Más jogsértések esetében azonban az elkövetési szándék a tilalom ismerete ellenére kétséges lehet. Gondoljunk csak például az élőhelyirányelv ( 27 ) 13. cikke értelmében vett szigorúan védett növényekre, amelyek az 1698/2005/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdése és III. melléklete A. pontjának 5. alpontja értelmében nem vághatók le vagy pusztíthatók el szándékosan, minek körében elegendő a károkba való belenyugvás. ( 28 ) E védelmi rendelkezéseket megsértheti például egy olyan legelő lekaszálása, amelyen egy szigorúan védett faj olyan példányai találhatók, amelyeket a gondos vizsgálat ellenére sem vettek észre. Ilyen esetben legalább annak lehetségesnek kell lennie, hogy megdöntsék a holland kritériumokat.

44.

A kritériumok tartalmára figyelemmel ezzel szemben nem aggályos, hogy – amint azt a holland kormány hangsúlyozza – a holland iránymutatások 8. cikkének (2) bekezdése annak szövege szerint csak azt kívánja meg, hogy a szándékosság vizsgálata során bizonyos kritériumokat alkalmazzanak. A megfelelő kritériumok puszta figyelembevétele ugyanis nem árthat.

45.

Az egyes kritériumokat illetően a legtöbb alkalmasnak tűnik az iránymutatásokban használt formájában a szándékosság megállapításának alátámasztására.

46.

A jelen ügyben a leglényegesebb kritériumot, amelyet a közigazgatási hatóság megjelölt a szándékosság alátámasztására, mégpedig hogy a trágya alacsony kibocsátású kijuttatására vonatkozó szabályok egy hosszú távú tartós politika részét képezik, ugyanakkor nem szabad félreérteni. Az nem enged arra következtetni, hogy az új szabályokat kétség esetén nem szándékosan sértik meg. Az agrártámogatások kedvezményezettjének sokkal inkább minden olyan szabályt ismernie kell, amelyet a támogatás folyósításakor tiszteletben kell tartani. Ha elkerüljük e hibát, akkor az említett kritérium teljesen alkalmasnak tűnik a tilalom szándékos megsértésére vonatkozó feltételezés alátámasztására. Az ugyanis lehetővé teszi annak feltételezését, hogy a támogatás kedvezményezettjének bizonyos gyakorlatok esetében tisztában kellett lennie a megfelelő követelményeknek való meg nem felelés kockázatával, és így nyilvánvaló, hogy a meg nem felelés lehetőségébe legalábbis belenyugodott.

47.

A második kérdés végezetül félreérthető a szabályozás összetettségének kritériuma tekintetében: valamely követelmény összetettsége természetesen nem enged a szándékos meg nem felelésre következtetni. Ellenkezőleg, a különösen összetett követelmények különösen könnyen félreértelmezhetők. Az összetettség kritériumát ezért valószínűleg inkább arra utaló jelként vették fel a listába, hogy nem feltételezhető szándékosság. Mindazonáltal e kritérium sem értelmezhető úgy, hogy az feltétlenül kizárja a szándékosságot.

48.

Összefoglalva leszögezhető, hogy a közös agrárpolitika keretébe tartozó kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek jogi kereteire vonatkozó holland iránymutatások 8. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kritériumok alkalmazhatók az 1782/2003/EK rendelet 4. és 5. cikke, valamint III. és IV. melléklete szerinti követelményeknek való szándékos meg nem felelés megdönthető vélelmezésére. E kritériumok értelmezése és alkalmazása azonban nem foszthatja meg lényegétől a „szándékos” meg nem felelés feltételét.

C – A harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

49.

Harmadik kérdésével a Raad van State azt szeretné megtudni, hogy betudható‑e a mezőgazdasági termelőnek a szándékos meg nem felelés, ha megbízásából harmadik személy végezte el a meg nem felelést eredményező munkákat. E tekintetben a betudás különböző rendszerei képzelhetők el. Különösen hatékony lenne a támogatás kedvezményezettjének objektív felelőssége a mezőgazdasági üzemén belüli minden meg nem felelésért vagy legalábbis a cselekvő személy által vétkesen okozott minden meg nem felelésért. Egyértelműen nagyvonalúbb lenne a kedvezményezett mezőgazdasági termelőkkel szemben a betudásnak a támogatás kedvezményezettje által elkövetett vétkes meg nem felelésekre való korlátozása. A következőkben be fogom mutatni, hogy a középutat kell választani e szélsőségek között.

1. A szövegről

50.

Az 1698/2005/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdése értelmében a kifizetések csökkentése vagy a kifizetésekből való kizárás azt feltételezi, hogy a követelményeket a kifizetésekben részesülő kedvezményezettek „valamely cselekedetük vagy egy közvetlenül nekik felróható mulasztás következtében” nem tartják be.

51.

Az 1975/2006/EK rendelet 22. cikke értelmében a meg nem felelés meghatározását követően alkalmazandó csökkentéseket vagy kizárásokat illetően többek között a 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó. E rendelkezés valamely cselekmény vagy mulasztás mezőgazdasági termelőnek való felróhatóságának feltételeként azt határozza meg, hogy ő „[okozza] a meg nem felelést”.

52.

A meg nem felelés eszerint szükséges közvetlen felróhatósága, és annak szükségessége, hogy a támogatás kedvezményezettje okozza azt, arra utal, hogy csak a kedvezményezett által elkövetett meg nem felelés indokolja a támogatások csökkentését. A 796/2004/EK rendelet 65. cikke (2) bekezdésének francia változata mindazonáltal némileg szabadabban fogalmaz, amikor elegendőnek tekinti, ha a támogatás kedvezményezettje okozza a meg nem felelést („être à l’origine”).

53.

Az uniós jogi rendelkezések eltérő nyelvi változatait egységesen kell értelmezni. Amennyiben a változatok eltérnek egymástól, a rendelkezést főszabály szerint azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell meghatározni, amelynek e rendelkezés részét képezi. ( 29 ) A nyelvi változatok tekintetében eltérő rendelkezést ezenkívül alkotójának tényleges szándéka alapján kell értelmezni. ( 30 )

2. A keletkezéstörténetről

54.

Az 1698/2005/EK rendelet 51. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételt, amely szerint a meg nem felelésnek „a kifizetésekben részesülő kedvezményezettek […] valamely cselekedet[én] vagy egy közvetlenül nekik felróható mulasztás[on]” kell alapulnia, az agrártámogatás környezetvédelmi normákhoz kötésének, az úgynevezett „cross‑compliance‑nek” a bevezetésekor fogalmazták meg az 1782/2003/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdésében.

55.

Jóllehet a jelen ügyben vizsgálandó 1698/2005/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének német és holland változata csekély mértékben eltér az 1782/2003/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megfogalmazástól, de különösen e rendelkezések angol és francia változata azt mutatja, hogy azok főszabály szerint azonos tartalommal bírnak. Ezért abból kell kiindulni, hogy a német és a holland változat eltérései csak egy kevésbé koherens fordításra vezethetők vissza, de nem irányulnak tartalmi módosításra.

56.

A Bizottság az 1782/2003 rendelet megalkotására irányuló eljárásban azt javasolta, hogy a kifizetéseket a gazdálkodási követelmények be nem tartása esetén csökkentsék vagy töröljék. ( 31 ) E javaslat még felismerhető a rendelet (2) preambulumbekezdésében, amely a közvetlen támogatás kifizetését a követelmények betartásához köti anélkül, hogy említené a közvetlen felróhatóságot. Csak a csökkentések mértékét kell arányos, objektív és a progresszivitás elvén alapuló ismérvek alapján meghatározni.

57.

A tagállamok a Tanácsban ezzel szemben nagy súlyt helyeztek a támogatás kedvezményezettjének közvetlen felelősségére. ( 32 ) Ezért abból kell kiindulni, hogy a jogalkotó a ma hatályos megfogalmazással meg kívánta akadályozni, hogy a támogatásokat a mezőgazdasági termelő személyes felelősségétől függetlenül csökkentsék.

58.

Az 1698/2005/EK rendelet (45) preambulumbekezdése e megközelítés alátámasztásaként értelmezhető. Ennek értelmében szankciórendszert kell kidolgozni arra az esetre, ha a kifizetésekben részesülő kedvezményezettek nem teljesítik gazdaságuk teljes területén az 1782/2003/EK rendeletben előírt kötelező követelményeket, figyelembe véve a követelmények be nem tartásának súlyosságát, mértékét, tartósságát és ismétlődését. Ha viszont a meg nem felelést nem a támogatás kedvezményezettje okozza, a szankció sem indokolt.

59.

Az adott mezőgazdasági termelőnek közvetlenül felróható meg nem felelés feltételét a 796/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése konkretizálta. Az eredeti német, dán, angol, olasz, holland és svéd változat a felróhatósághoz azt kívánta meg, hogy a meg nem felelést a mezőgazdasági termelő maga okozza. Ezt úgy lehetett értelmezni, hogy csak a mezőgazdasági termelő által okozott meg nem felelések teszik lehetővé a támogatások csökkentését.

60.

Később azonban elhagyták a „selbst” („maga”) szót az említett nyelvi változatokban annak egyértelművé tétele érdekében, hogy az érintett mezőgazdasági termelő akkor is felelősnek tartható, ha a szó szoros értelmében nem maga jár el. ( 33 ) Amint arra a holland kormány rámutat, a támogatás kedvezményezettjének felelőssége ezért nem korlátozódik a saját maga által okozott meg nem felelésekre.

61.

Az 1698/2005/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének és a 796/2004/EK rendelet 65. cikke (2) bekezdésének keletkezése összességében nézve azt eredményezi, hogy a meg nem felelés csak a támogatás kedvezményezettjének személyes felelőssége alapján szankcionálható, nem szükséges azonban, hogy maga okozza azt.

3. Rendszertani megfontolások

62.

Az 1698/2005/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének és a 796/2004/EK rendelet 65. cikke (2) bekezdésének rendszertani összefüggése lehetővé teszi a támogatás kedvezményezettje felelősségének további konkretizálását (ehhez lásd az a) pontot). Ezzel szemben sem a rendszer későbbi kiegészítései (ehhez lásd a b) pontot), sem az általános elvek (ehhez lásd a c) pontot), sem a visszaélés veszélye (ehhez lásd a d) pontot) nem kívánja meg a támogatás kedvezményezettje felelősségének kiszélesítését.

a) A vétkességről

63.

Az eddigi megállapítások túlnyomórészt a csökkentések olyan meg nem felelésekre való korlátozása mellett szólnak, amelyek a támogatás kedvezményezettjének felelősségi körébe tartoznak. Az e felelősség megállapítására vonatkozó pozitív kritériumok azokból a rendelkezésekből szűrhetők le, amelyek a támogatások csökkentését a szándékossághoz és a gondatlansághoz kötik.

64.

Jóllehet a két alaprendelet, az 1698/2005/EK rendelet és az 1782/2003/EK rendelet, nem tartalmaz megfelelő szabályokat, az 1975/2006/EK rendelet 23. cikke az elsőként említett rendelet 51. cikkének végrehajtásával kapcsolatban a 796/2004/EK rendelet 66. és 67. cikkére utal. E rendelkezések a csökkentések és kizárások kiszámítását szabályozzák a gondatlan, illetve a szándékos meg nem felelés esetén.

65.

Jóllehet a gondatlanság és a szándékosság így csak a szankció kiszámításával összefüggésben nyer kifejezetten említést, az összefüggés arra enged következtetni, hogy önmagában mindkét ismérv szintén a szankció feltételét képezi. A csökkentéseknek és kizárásoknak az 1698/2005/EK rendelet 51. cikke szerinti rendszere ezért a vétkesség elvén alapul. A vétkesen okozott meg nem felelésekért kell felelősséget viselni, amelyek gondatlanságon vagy szándékosságon alapulnak.

66.

E megközelítést támasztja alá a 796/2004/EK rendelet (56) és (57) preambulumbekezdése. Az elsőként említett preambulumbekezdés értelmében a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó kötelezettségek tekintetében előirányzott, a támogatás csökkentésének és a támogatás köréből való kizárásnak a rendszere (a környezetvédelmi jog területén) azzal a céllal jött létre, hogy a mezőgazdasági termelőket a kölcsönös megfeleltetés különböző területein már meglévő jogszabályok tiszteletben tartására ösztönözze. E rendszer ezért csak olyan meg nem felelések esetében alkalmazható, amelyeket a mezőgazdasági termelők befolyásolni voltak képesek. Ezek a szándékos vagy gondatlan meg nem felelések, amint azt az (57) preambulumbekezdés megerősíti.

67.

Önmagában az a körülmény, hogy más személyek végzik el a munkákat, ilyen esetben nem zárja ki a mezőgazdasági termelő személyes vétkességét. Ez különösen a megbízott kiválasztására, utasítására vagy felügyeletére (culpa in eligendo, instruendo vel custodiendo) vonatkozhat.

68.

A támogatás kedvezményezettjének ugyanis főszabály szerint biztosítania kell, hogy az, aki részére mezőgazdasági munkákat végez, rendelkezzen a szükséges képességekkel és ismeretekkel a meg nem felelések elkerülése érdekében. Nem adhat különösen olyan megbízást, amely szükségszerűen a követelményeknek való meg nem felelésre vezet, hanem úgy kell megfogalmaznia a megbízást, hogy a munkák ne okozzanak meg nem felelést. A szolgáltatót ezenkívül megfelelően felügyelnie kell, hogy szükség esetén megakadályozhassa a meg nem feleléseket.

69.

A jelen ügy tekintetében elfogadható lenne, ha a holland szervek a trágya alacsony kibocsátású kijuttatásának hosszú távú tartós politikája alapján szándékos meg nem felelést vélelmeznének. Ebben az esetben a támogatás kedvezményezettjének kellene megdöntenie e vélelmet. Ennek érdekében például bizonyíthatná, hogy egy megbízható és tapasztalt mezőgazdasági szolgáltatót bízott meg, hogy utasította a trágya alacsony kibocsátású kijuttatására, valamint hogy megfelelően felügyelte, és tájékoztatta földterületeinek különleges adottságairól. Ha a megbízónak nem sikerül összes kötelezettségének teljesítését bizonyítania, alighanem gyakran csak gondatlanság áll fenn. A nyilvánvaló meg nem felelések, például egy megbízhatatlannak tartott mezőgazdasági szolgáltató megfelelő felügyelet nélküli megbízása esetén azonban alighanem kézenfekvőbb a követelményeknek való meg nem felelésbe való belenyugvás, vagyis a szándékosság vélelmezése.

b) A betudhatóságról a földterületek átengedése esetén

70.

Az alapügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben említett Langestraat‑ügyre ( 34 ) sem alapozható a betudhatóság kiterjesztése.

71.

Az említett ügyben a Bíróság megerősítette, hogy a kölcsönös megfeleltetési szabályoknak a mezőgazdasági földterületet használó kedvezményezett vagy az azt átengedő személy által történt megsértéséért teljes egészében a támogatás iránti kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelő felel. ( 35 )

72.

E döntés azonban a 73/2009/EK rendelet ( 36 ) 23. cikke (1) bekezdésének második albekezdésén alapul. E szabályozás a jelen ügyben már csak időbeli okokból sem alkalmazható. Mindenekelőtt azonban egy másik, különleges helyzetre vonatkozik, mégpedig a földterületek átengedésére.

c) A respondeat superior elvén alapuló betudhatóság

73.

A holland kormány mindazonáltal kísérletet tesz egy szélesebb körű felelősségnek a respondeat superior elvével való megalapozására, amely szerint a munkákat harmadik személyekkel végeztető személy felelős e harmadik személyekért.

74.

Az uniós jogból számomra nem következik egy ilyen általános szabály fennállása, mint ahogy a holland kormány sem adott elő semmit annak alátámasztására.

75.

A tagállamok jogát illetően úgy tűnik, hogy a holland polgári jog ismer egy megfelelő szabályt mind a szerződési jog, mind pedig a szerződésen kívüli terület, tehát a jogellenes károkozás joga tekintetében. ( 37 )

76.

A tagállamok jogrendjeinek összehasonlítása mindazonáltal eltéréseket tár fel. Így néhány tagállam jogától a jogellenes károkozás területén alapvetően idegen a segítő személyek vétkes magatartása saját vétkességtől független betudhatóságának elve. A megbízó e tagállamokban ezért nem sajátjaként felel valamely őt segítő személy vétkes magatartásáért, hanem csak annyiban, amennyiben őt személyesen például a kiválasztással vagy a felügyelettel kapcsolatos vétkesség terheli. ( 38 )

77.

Más a helyzet a szerződési jog területén. Ha valamely személy szerződéses kötelezettségének teljesítéséhez egy harmadik személy segítségét veszi igénybe, akkor a tagállamok többsége tekintetében abból kell kiindulni, hogy jogrendjeikben olyan megoldásokra jutottak, amelyek szerint végeredményben a kötelezettnek tudható be a segítőjének a másik szerződő féllel szemben tanúsított vétkes magatartása. A kötelezett e tekintetben a javára tevékenykedő harmadik személyek vétkes magatartásáért mint sajátjáért felel. ( 39 )

78.

A teljesítési segédek felelőssége esetében tehát a szerződési jog egy általánosan elismert szabályáról van szó. A támogatás, amelyet van der Hamnak nyújtottak, ezzel szemben nem a magánautonómia elvei szerint megkötött szerződésen, hanem egy közjogi közhatalmi aktuson alapul. E jogviszony mindazonáltal annyiban hasonlít egy szerződéshez, hogy az, akárcsak egy szerződés, kölcsönös kötelezettségeket keletkeztet, amelyek esetében a támogatás folyósítása a támogatási követelmények betartásához van kötve.

79.

Valamely személy szerződéses segédeiért viselt felelősségének elve ily módon alkalmasnak tűnik analógia alkalmazására, annak értelme azonban abban áll, hogy azt, aki valamely kötelezettség teljesítéséhez segítséget vesz igénybe, és ebből akciórádiusza kiterjesztésének előnyére tesz szert, a segéd esetleges vétkes magatartásából fakadó hátrányok is terheljék. A másik félnek a kötelezett kötelezettségszegésért viselt felelőssége tekintetében történő hátrányba kerülése következésképpen elkerülhetővé válik.

80.

E megállapítás mindazonáltal alighanem mit sem változtat azon a körülményen, hogy az uniós jogalkotó a respondeat superior elvét nem vette fel az agrártámogatások „cross‑compliance‑nek” való meg nem felelés miatti csökkentésére vonatkozó szabályozásokba. Ellenkezőleg, az 1698/2005/EK rendelet 51. cikkében kifejezetten azt vette alapul, hogy a meg nem felelés közvetlenül felróható‑e a támogatás kedvezményezettjének, és e felróhatóságot a 796/2004/EK rendelet 65–67. cikkében a vétkes magatartásért való felelősség értelmében konkretizálta.

81.

Ezért összeegyeztethetetlen lenne a jogbiztonság elvével a támogatás kedvezményezettje objektív felelősségének feltételezése azon személyekért, akik megbízásából járnak el. Az említett elv megkívánja, hogy a jogszabályok világosak és egyértelműek legyenek, és hogy azok alkalmazása a jogalanyok számára kiszámítható legyen. Ez még inkább így van az érintettek számára pénzügyi következményekkel járó szabályok esetén. ( 40 )

d) A visszaélésszerű magatartás veszélyéről

82.

A vétkesség szükségességét végezetül a holland kormány azon érve sem cáfolhatja meg, hogy a mezőgazdasági termelő felelősségének megszorító értelmezése hozzájárulhat a visszaélésszerű magatartásformák előretöréséhez.

83.

A visszaélés valóban magas kockázatával lehetne számolni akkor, ha a támogatás kedvezményezettjének felelősségét a saját maga által okozott meg nem felelésekre korlátoznánk, ahogy ezt a szöveg rendkívül szűk értelmezése lehetővé teszi. Ebben az esetben ugyanis az egyszerű munkamegosztás lehetővé tenné a követelmények megkerülését.

84.

A támogatások kedvezményezettjei felelősségének a vétkes meg nem felelésekre való korlátozása azonban nem járul hozzá a visszaélések előretöréséhez. Ugyanis minden visszaéléshez szükségszerűen a támogatás kedvezményezettjének vétkessége kötődne.

4. A harmadik kérdéssel kapcsolatos következtetés

85.

Annak a mezőgazdasági termelőnek tehát, aki az 1698/2005/EK rendelet alapján támogatásban részesül, csak személyes vétkesség esetén kell betudni a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek általa munkák elvégzésével megbízott más személyek általi megsértését, amely vétkesség különösen az említett más személyek kiválasztásán, utasításán vagy felügyeletén alapulhat.

V – Végkövetkeztetések

86.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre a következő választ adja:

1.

Az 1975/2006/EK rendelet 23. cikke és a 796/2004/EK rendelet 67. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szándékos meg nem felelés legalább azt feltételezi, hogy az elkövető tudatában van a meg nem felelés lehetőségének, és abba belenyugszik.

2.

A közös agrárpolitika keretébe tartozó kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek jogi kereteire vonatkozó holland iránymutatások 8. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kritériumok alkalmazhatók az 1782/2003/EK rendelet 4. és 5. cikke, valamint III. és IV. melléklete szerinti követelményeknek való szándékos meg nem felelés megdönthető vélelmezésére. E kritériumok értelmezése és alkalmazása azonban nem foszthatja meg lényegétől a „szándékos” meg nem felelés feltételét.

3.

Annak a mezőgazdasági termelőnek, aki az 1698/2005/EK rendelet alapján támogatásban részesül, csak személyes vétkesség esetén kell betudni az 1782/2003/EK rendelet 4. és 5. cikke, valamint III. és IV. melléklete szerinti követelmények általa munkák elvégzésével megbízott más személyek általi megsértését, amely vétkesség különösen az említett más személyek kiválasztásán, utasításán vagy felügyeletén alapulhat.


( 1 ) Eredeti nyelv: német.

( 2 ) Lásd például a C-266/00. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2001. március 8-án hozott ítéletet (EBHT 2001., I-2073. o.); a C-322/00. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletet (EBHT 2003., I-11267. o.); a C-416/02. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2005. szeptember 8-án hozott ítéletet (EBHT 2005., I-7487. o.); a C-526/08. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2010. június 29-én hozott ítéletet (EBHT 2010., I-6151. o.); a C‑11/12. sz. Maatschap L. A. en D. A. B. Langestraat en P. Langestraat‑Troost ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletet, valamint a C‑113/12. sz. Brady‑ügyben 2013. október 3‑án hozott ítéletet.

( 3 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i tanácsi rendelet (HL L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 269. o.).

( 4 ) Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i tanácsi rendelet (HL L 277., 1. o.; helyesbítés: HL L 4., 2007. január 9., 10. o., HL L 206., 2012. augusztus 2., 23. o.).

( 5 ) A vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1975/2006/EK rendelet helyesbítéséről szóló, 2007. november 28‑i 1396/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 311., 3. o.) módosított, a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. december 7‑i bizottsági rendelet (HL L 368., 74. o.).

( 6 ) A 2009. május 8‑i 380/2009/EK bizottsági rendelettel (HL L 116., 9. o.) módosított, az 1782/2003/EK tanácsi rendelet és a 73/2009/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására, valamint a 479/2008/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 21‑i bizottsági rendelet (HL L 141., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 44. kötet, 243. o.).

( 7 ) A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12‑i 91/676/EGK tanácsi irányelv (HL L 375., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 68. o.).

( 8 ) A vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1975/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. június 9‑i bizottsági rendelet (HL L 145., 25. o.).

( 9 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 796/2004/EK bizottsági rendelet módosításáról és helyesbítéséről szóló, 2005. február 11‑i bizottsági rendelet (HL L 42., 3. o.).

( 10 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló 1782/2003/EK tanácsi rendeletben meghatározott egységes támogatási rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 795/2004/EK rendelet, valamint az 1782/2003/EK tanácsi rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetés, moduláció, valamint integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 796/2004/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. április 7‑i bizottsági rendelet (HL L 95., 63. o.).

( 11 ) Lásd többek között a C-243/09. sz. Fuß-ügyben 2010. október 14-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-9849. o.) 39. és 40. pontját és a C‑342/12. sz. Worten‑ügyben 2013. május 30‑án hozott ítélet 30. és 31. pontját.

( 12 ) Az 1975/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. június 9‑i 484/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 145., 25. o.).

( 13 ) A 73/2009/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1122/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 316., 65. o.).

( 14 ) Lásd többek között a 327/82. sz. Ekro-ügyben 1984. január 18-án hozott ítélet (EBHT 1984., 107. o.) 11. pontját, a C-287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-6917. o.) 43. pontját és a C-467/08. sz. Padawan-ügyben 2010. október 21-én hozott ítélet (EBHT 2010., I-10055. o.) 32. pontját.

( 15 ) A C-72/11. sz., Afrasiabi és társai ügyben 2011. december 21-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-14285. o.).

( 16 ) Az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2007. április 19‑i tanácsi rendelet (HL L 103., 1. o.).

( 17 ) „Sciemment et volontairement”.

( 18 ) A 15. lábjegyzetben hivatkozott Afrasiabi és társai ügyben hozott ítélet 64. pontja.

( 19 ) „Wissentlich und vorsätzlich”.

( 20 ) „Knowingly and intentionally”.

( 21 ) „Bewust en opzettelijk”.

( 22 ) Lásd a C-367/09. sz., SGS Belgium és társai ügyben 2010. október 28-án hozott ítélet (EBHT 2010., I-10761. o.) 57. pontját.

( 23 ) A 22. lábjegyzetben hivatkozott SGS Belgium és társai ügyben hozott ítélet.

( 24 ) Lásd ezzel kapcsolatban már Mayras főtanácsnok 26/75. sz. General Motors ügyre vonatkozó, 1975. október 29-i indítványát (EBHT 1975., 1367., 1389. o.).

( 25 ) Hivatkozás a 15. lábjegyzetben, 64. pont. Lásd a C-221/04. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben („vidra”-ügy) 2006. május 18-án hozott ítélet (EBHT 2006., I-4515. o.) 71. pontját is a szándékos magatartás tekintetében.

( 26 ) A C-430/93. és C-431/93. sz., van Schijndel és van Veen egyesített ügyekben 1995. december 14-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-4705. o.) 17. pontja; a C-212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-6057. o.) 95. pontja; a C-300/04. sz., Eman és Sevinger ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-8055. o.) 67. pontja; a C-1/06. sz. Bonn Fleisch ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet (EBHT 2007., I-5609. o.) 41. pontja, valamint a C‑608/10., C‑10/11. és C‑23/11. sz. Südzucker egyesített ügyekben 2012. július 12‑én hozott ítélet 62. pontja.

( 27 ) A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.).

( 28 ) A 25. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Spanyolország ügyben („vidra”‑ügy) hozott ítélet.

( 29 ) A 19/67. sz. van der Vecht-ügyben 1967. december 5-én hozott ítélet (EBHT 1967., 462., 473. o.); a 30/77. sz. Bouchereau-ügyben 1977. október 27-én hozott ítélet (EBHT 1977., 1999. o.) 13. és 14. pontja; a C-56/06. sz. Euro Tex ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-4859. o.) 27. pontja, valamint a C-426/05. sz. Tele2 Telecommunication ügyben 2008. február 21-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-685. o.) 25. pontja.

( 30 ) A 29/69. sz. Stauder-ügyben 1969. november 12-én hozott ítélet (EBHT 1969., 419. o.) 3. pontja; az 55/87. sz. Moksel Import und Export ügyben 1988. július 7-én hozott ítélet (EBHT 1988., 3845. o.) 49. pontja; a C-268/99. sz., Jany és társai ügyben 2001. november 20-án hozott ítélet (EBHT 2001., I-8615. o.) 47. pontja; a C-188/03. sz. Junk-ügyben 2005. január 27-én hozott ítélet (EBHT 2005., I-885. o.) 33. pontja, valamint a C-261/08. és C-348/08. sz., Zurita García és Choque Cabrera egyesített ügyekben 2009. október 22-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-10143. o.) 54. pontja.

( 31 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és az egyes növényi kultúrák termelői részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat (COM(2003) 23 végleges, 23. o.) 6. cikke.

( 32 ) Non‑paper 1 „Annexe III and Article 6”, 9971/03. ADD 1. sz., 2003. június 3‑i tanácsi dokumentum.

( 33 ) Lásd a 9. lábjegyzetben hivatkozott 239/2005/EK rendelet 2. cikkének (3) bekezdését és (18) preambulumbekezdését. A francia változat először közvetlenül a mezőgazdasági termelő által történő előidézést írt elő; a kiigazítást követően az előidézés már nem volt kötelezően „közvetlen” jellegű. A többi nyelvi változatban, mint az észt és a lengyel változatban, továbbra is megtartották azonban a „maga” szót. Ez esetben szerkesztési hibáról lehet szó.

( 34 ) Hivatkozás a 2. lábjegyzetben.

( 35 ) A 2. lábjegyzetben hivatkozott Maatschap L. A. en D. A. B. Langestraat en P. Langestraat‑Troost ügyben hozott ítélet 44. pontja.

( 36 ) A közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i tanácsi rendelet (HL L 30., 16. o.; helyesbítés: HL L 213., 2009. augusztus 18., 30. o., HL L 43., 2010. február 18., 7. o.).

( 37 ) Lásd a holland polgári törvénykönyv („Burgerlijk Wetboek”) 6:76., illetve 6:170., 6:171. és 6:172. cikkét.

( 38 ) Lásd például a német jog tekintetében a BGB 831. §‑át, az osztrák jog tekintetében az ABGB 1315. cikkét vagy a spanyol jog tekintetében a CC 1903. cikkét.

( 39 ) Lásd ezzel kapcsolatban részletesen F. Ranieri, Europäisches Obligationenrecht, 3. kiadás (2009.) 796. és azt követő oldalak. Lásd továbbá a Draft Common Frame of Reference (DCFR) III‑2:106. cikkét („Az a kötelezett, aki valamely kötelezettség teljesítésével más személyt bíz meg, maga marad felelős a teljesítésért”) és a kimutatásokat a tagállamok joga vonatkozásában a Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law – Draft Common Frame of Reference (DCFR) 762. és azt követő oldalán, elérhető a http://ec.europa.eu/justice/contract/files/european‑private‑law_en.pdf címen.

( 40 ) Lásd a C-288/07. sz., Isle of Wight Council és társai ügyben 2008. szeptember 16-án hozott ítélet (EBHT 2008., I-7203. o.) 47. pontját, a C-201/08. sz. Plantanol-ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-8343. o.) 46. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint kifejezetten az agrártámogatások tekintetében a 117/83. sz. Könecke-ügyben 1984. szeptember 25-én hozott ítélet (EBHT 1984., 3291. o.) 11. pontját, a 137/85. sz., Maizena és társai ügyben 1987. november 18-án hozott ítélet (EBHT 1987., 4587. o.) 15. pontját, valamint a C-172/89. sz., Vandermoortele kontra Bizottság ügyben 1990. december 12-én hozott ítélet (EBHT 1990., I-4677. o.) 9. pontját.

Top