1

Fellebbezésében a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG) (a továbbiakban: PPG) és az SNF SAS (a továbbiakban: SNF) az Európai Unió Törvényszéke T-268/10. sz., PPG és SNF kontra ECHA ügyben 2011. szeptember 21-én hozott végzésének (EBHT 2011., II-6595. o.; a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) azon határozatának megsemmisítése iránti keresetüket, amely az akrilamidot (EC‑szám: 201‑173‑7) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 136., 3. o.; a továbbiakban: REACH‑rendelet) 57. cikkében szereplő kritériumoknak megfelelő anyagként azonosította, valamint az említett rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagoknak az e rendelet 59. cikke alapján összeállított jelöltlistáján feltüntette (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

A REACH‑rendelet 57. cikke sorolja fel azokat az anyagokat, amelyeket e rendeletnek „Az engedélyköteles anyagok jegyzéke” címet viselő XIV. mellékletében lehet feltüntetni. E rendelet 57. cikkének a) és b) pontja említi azokat az anyagokat, amelyek teljesítik a meghatározott kategóriába tartozó rákkeltő, illetve mutagén anyagként való besorolás kritériumait.

3

E rendeletnek „Az 57. cikkben említett anyagok azonosítása” címet viselő 59. cikke szerint:

„(1)   Az e cikk (2)–(10) bekezdésében meghatározott eljárást az 57. cikkben említett kritériumokat teljesítő anyagok azonosítása és a XIV. mellékletbe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájának megállapítása céljából kell alkalmazni. [(a továbbiakban: az anyagok jelöltlistája)]. [...]

[...]

(10)   Az anyag felvételéről szóló határozat meghozatalát követően az [ECHA] a weboldalán haladéktalanul közzéteszi és aktualizálja az (1) bekezdésben említett jegyzéket.”

4

A REACH‑rendelet 94. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az EUMSZ 263. cikkével összhangban az ECHA fellebbezési tanácsának határozatai, vagy a tanács előtti fellebbezési jog hiányában az ECHA határozatai ellen kereset nyújtható be a Törvényszékhez vagy a Bírósághoz.

5

E rendelet az 59. cikke alapján hozott határozatok esetében nem írja elő az említett tanács előtti fellebbezési lehetőséget.

6

A Törvényszék eljárási szabályzatának 102. cikke így rendelkezik:

„1.   § Ha intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, ezt a határidőt a 101. cikk 1. §‑ának a) pontja értelmében ennek a jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani.

2.   § Az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalányhatáridővel meghosszabbodnak.”

7

A PPG európai gazdasági érdekvédelmi egyesülés, amely a polielektrolitokat, poliakrilamidokat és/vagy akrilamidot tartalmazó más polimereket előállító és/vagy importáló társaságok érdekeit képviseli. Az SNF is tagja.

8

2009. augusztus 25‑én a Holland Királyság átadott az ECHA‑nak egy általa összeállított dokumentációt, amelyben az akrilamidot a REACH‑rendelet 57. cikkének a) és b) pontjában felsorolt kritériumoknak megfelelő anyagként azonosította.

9

A REACH‑rendelet 59. cikke szerinti eljárás alapján az ECHA a vitatott határozatban az akrilamidot e rendelet 57. cikkében szereplő kritériumoknak megfelelő anyagként azonosította, és felvette az anyagok jelöltlistájára.

10

Ezt a listát, amely az akrilamidot is tartalmazta, 2010. március 30‑án a REACH‑rendelet 59. cikkének (10) bekezdése alapján közzétették az ECHA honlapján.

11

A Törvényszék Hivatalához 2010. június 10‑én benyújtott keresetlevéllel a PPG és az SNF keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

12

2010. november 5‑én az ECHA a Törvényszékhez benyújtott külön iratban elfogadhatatlansági kifogást emelt e keresettel szemben. Három kifogásra hivatkozott, amelyeket elsődlegesen a keresetindítási határidő be nem tartására, másodlagosan pedig a felperesek közvetlen érintettségének hiányára, és arra alapított, hogy e határozat nem érintette személyükben a felpereseket, mivel nem minősült az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak.

13

A Törvényszék engedélyezte a Holland Királyság és az Európai Bizottság beavatkozását az ECHA kérelmeinek támogatása céljából. A Bizottság az ECHA azon érvelését támogatta, amely a keresetindítási határidő be nem tartásán alapult, továbbá arra is hivatkozott, hogy e kereset perfüggőség miatt elfogadhatatlan.

14

A keresetindítási határidő be nem tartását illetően az ECHA és a Bizottság lényegében arra hivatkoztak, hogy a vitatott határozatot 2010. március 30‑án tették közzé, és hogy az e határozattal szembeni kereset megindítására vonatkozó, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében foglalt határidő 2010. május 30‑ig tartott. Ez utóbbi időponttól kezdődött a távolságra tekintettel járó, a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑ában előírt tíznapos kiegészítő határidő, így a teljes keresetindítási határidő 2010. június 9‑én lejárt. Következésképpen a PPG és az SNF 2010. június 10‑én előterjesztett keresetét késedelmesen nyújtották be.

15

A fellebbezők az említett eljárási szabályzat 102. cikke 1. §‑ának alkalmazására hivatkoztak, és úgy vélték, hogy a keresetindítási határidőt a vitatott határozat kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani, így a jelen esetben betartották e határidőt.

16

A Törvényszék a megtámadott végzés 33. pontjában úgy ítélte meg, hogy ez utóbbi rendelkezés a szövege alapján kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett aktusokra alkalmazandó, miközben a REACH‑rendelet 59. cikkének (10) bekezdése értelmében az anyagok jelöltlistájának közzétételére az ECHA internetes oldalán kerül sor, és e rendelet egyéb rendelkezése sem ír elő más közzétételi módot.

17

Ennek kapcsán a Törvényszék e végzés 35. pontjában mindenekelőtt megállapította, hogy a kizárólag interneten történő közzétételre elektronikus úton kerül sor oly módon, hogy az így közzétett aktusok a nyilvánosság számára az egész Európai Unióban egy időben érhetők el. Ellenben a Törvényszék szerint, ha az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus változata az interneten is rendelkezésre áll, ennek csak a papíralapú változata hiteles.

18

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott végzés 37. pontjában úgy ítélte meg, hogy az állami támogatások területén hozott határozatok kihirdetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata nem alkalmazható a jelen ügyre. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy jóllehet ezen ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyekben az interneten elhelyezett határozatok szövegéhez harmadik személyek részére teljes hozzáférést biztosítanak, és egyúttal az Európai Unió Hivatalos Lapjában összefoglaló közleményt is közzétesznek, az eljárási szabályzata 102. cikke 1. §‑ának hatálya alá tartozik, mindazonáltal az ilyen típusú ügyekben az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetést az [EUMSZ 108.] cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 26. cikke kifejezetten előírja.

19

Végül a Törvényszék a megtámadott végzés 38. pontjában elutasította a felperesek azon érvét, amely szerint az, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑a nem alkalmazandó az uniós jog által kizárólag az interneten előírt közzétételre, velük szembeni hátrányos megkülönböztetésnek vagy önkényes bánásmódnak minősül. Megállapította, hogy valamely személy ténybeli és jogi helyzete az aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően nem hasonlítható össze azzal a helyzettel, amelybe e személy az aktusnak kizárólag az interneten történő közzétételét követően kerül. Továbbá a Törvényszék szerint az, hogy a vitatott határozatnak az ECHA honlapján való közzétételi időpontját tekintik az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése szerinti kihirdetés időpontjának, garantálja az érdekelt személyekkel szembeni egyenlő bánásmódot, így biztosítva a határozat elleni kereset benyújtására vonatkozó határidő egységes számítását valamennyiük esetében. A Törvényszék hozzátette, hogy az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetés és az interneten történő közzététel között a keresetindítási határidő számítását illető különbségeket mindenesetre az internetes közzététel jellegzetességei is igazolják.

20

A keresetindítási határidő be nem tartásán alapuló elfogadhatatlansági kifogás vizsgálata alapján a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a PPG és az SNF keresetét, anélkül hogy az ECHA és a Bizottság által hivatkozott többi elfogadhatatlansági kifogást megvizsgálta volna.

21

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, semmisítse meg a vitatott határozatot, másodlagosan pedig azt kérik, hogy a keresetük elbírálása céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, valamint hogy az ECHA‑t kötelezze az első‑ és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

22

Az ECHA, valamint a Holland Királyság és a Bizottság, amelyek az elsőfokú eljárásban az ECHA‑t támogatták, azt kérik, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a fellebbezés megalapozatlan, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

23

A fellebbezők egyetlen jogalapot hoznak fel, amely azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta az eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑át, és e tévedés azt eredményezte, hogy sérült a hatékony bírói jogvédelem elve. Előadják, hogy az e rendelkezésben említett tizennégy napos határidőt valamennyi közzétett határozatra alkalmazni kell, és nemcsak azokra, amelyeket az Európai Unió Hivatalos Lapjában hirdettek ki.

24

E tekintetben a fellebbezők előadják, hogy azok az elvek, amelyek a keresetindítási határidő számítása során indokolják azt, hogy figyelembe kell venni az említett 102. cikk 1. §‑ában előírt tizennégy napos időszakot, azaz a jogbiztonság és a jogalanyok közötti egyenlőség elvei, vonatkoznak az interneten történő közzétételekre is. A megtámadott végzés 37. pontjával kapcsolatban úgy vélekednek, hogy mind a vitatott határozat, mind pedig az állami támogatások területén hozott és a Törvényszék által hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapját képező határozatok esetében a hivatalos határozatot az interneten tették közzé. Ezért a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor különbséget tett e két tényállás között.

25

Ezenkívül szemben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 38. pontjában megállapított, valamely személy ténybeli és jogi helyzete az aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követően ugyanolyan, mint az a helyzet, amelybe e személy az aktusnak kizárólag az interneten történő közzétételét követően kerül, így az, ha ez utóbbi közzétételre nem alkalmazzák a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑át, hátrányos megkülönböztetést és önkényes bánásmódot eredményez.

26

Az ECHA a Holland Királyság támogatása mellett úgy véli, hogy az említett rendelkezést nem lehet a szövegéhez képest kiterjesztően alkalmazni. E tekintetben ez az ügynökség egyrészt arra emlékeztet, hogy az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályok szigorú alkalmazása megfelel a jogbiztonság követelményének, valamint annak, hogy az igazságszolgáltatásban el kell kerülni minden hátrányos megkülönböztetést vagy önkényes bánásmódot, másrészt pedig arra, hogy ezek a jogi helyzetek egyértelműségének és biztonságának biztosítása érdekében bevezetett határidők közrendi jellegűek, következésképpen azok felett sem a bíróság, sem a felek nem rendelkezhetnek. Szerinte a Törvényszék csak az eljárási szabályzata 102. cikke 1. §‑ának módosításával terjesztheti ki annak hatályát. Az ECHA hangsúlyozza azt is, hogy különbség van az internetes közzététel és az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetés között.

27

A Bizottság úgy véli, hogy a fellebbezők csak abban az esetben részesültek volna hátrányos megkülönböztetésben vagy önkényes bánásmódban, ha velük szemben rövidebb határidőt alkalmaztak volna, mint az ugyanilyen helyzetben lévő, azaz szintén az anyagok jelöltlistájának jogszerűségét vitató más személyekkel szemben. Márpedig, amint a Törvényszék a megtámadott végzés 38. pontjában kimondta, a valamely uniós hivatal kizárólag az interneten közzétett aktusát vitató személyek helyzete eltér azon személyek helyzetétől, akik az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett aktus megsemmisítését igyekeznek elérni. A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot a megtámadott végzés 35. és 37. pontjában.

28

Először is meg kell említeni, hogy nem vitatott, hogy a valamely anyagnak az anyagok jelöltlistájára való felvételéről szóló ECHA‑határozat az EUMSZ 263. cikk első bekezdése értelmében megtámadható aktusnak minősül. Ugyanis a REACH‑rendelet 94. cikkének (1) bekezdése az ECHA határozatával szemben az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetindítási lehetőséget ír elő kifejezetten arra az esetre, ha az ECHA fellebbezési tanácsa előtt nincs lehetőség a fellebbezésre. Az e rendelet 59. cikke alapján hozott határozatok esetében pedig nincs fellebbezési lehetőség.

29

A kihirdetett aktus vonatkozásában az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése az ezen aktus kihirdetésétől számított két hónapos keresetindítási határidőt ír elő. A Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑a úgy rendelkezik, hogy amennyiben az intézmény által hozott jogi aktus elleni eljárás kezdeményezésére nyitva álló határidő a jogi aktus kihirdetésével kezdődik, ezt a határidőt ennek a jogi aktusnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésétől számított tizennegyedik nap végétől kell számítani.

30

Szemben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 33. pontjában megállapított, ez utóbbi rendelkezés szövegéből nem következik, hogy ez csak az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett aktusokra vonatkozik.

31

Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványa 76. és 77. pontjában is említette, a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑át alkotó mondat első részének megfogalmazási módja olyan jellegű, hogy az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdéséhez hasonlóan általánosan utal az aktusok kihirdetésére. Így az Európai Unió Hivatalos Lapjának említése e mondat második részében azzal az egyszerű körülménnyel magyarázható, hogy az ottani közzététel volt az egyetlen, amely szóba jöhetett ezen eljárási szabályzat elfogadása idején.

32

Ebből következik, hogy nem kizárt, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑ában szereplő rendelkezés vonatkozik az olyan, kizárólag az interneten közzétett aktusra, mint amilyen a vitatott határozat is.

33

Ha pedig a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikke 1. §‑ának megfogalmazása esetleg kétségeket vetne fel, ellentmondó megcáfolhatatlan indokok hiányában azt az értelmezést kell előnyben részesíteni, amely nem eredményez olyan kizárást, amely a bírósági jogorvoslathoz való joguktól fosztaná meg az érintetteket (lásd ebben az értelemben a 117/78. sz., Orlandi kontra Bizottság ügyben 1979. április 5-én hozott ítélet [EBHT 1979., 1613. o.] 11. pontját).

34

Általánosabban emlékeztetni kell arra, hogy amikor nem egyértelmű valamely rendelkezés szövege, azt kell figyelembe venni, hogy e rendelkezés mely összefüggésbe illeszkedik, és milyen célokat követ (lásd ebben az értelemben a C‑149/11. sz. Leno Merken ügyben 2012. december 19‑én hozott ítélet 39. pontját).

35

Ezzel kapcsolatban úgy kell tekinteni, hogy a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 1. §‑ában előírt tizennégy napos határidő célja az, hogy az érintett személyek számára elegendő időt biztosítson ahhoz, hogy keresetet indítsanak valamely kihirdetett aktussal szemben, és így tiszteletben tartsa a hatékony bírói jogvédelemhez való jogot, amelyet immár az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke rögzít.

36

Miután pedig, amint a jelen ítélet 31. pontjában is megállapítást nyert, lehetséges a Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikke 1. §‑ának olyan értelmezése, hogy az a közzététel formájától függetlenül minden kihirdetett aktusra kiterjed, e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy el lehessen kerülni, hogy az érintett személyektől, miközben bíznak a tizennégy napos kiegészítő keresetindítási határidőben, megvonják a hatékony bírói jogvédelmet.

37

Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy határozott, hogy az említett rendelkezés csak az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett aktusokra vonatkozik, és ennélfogva kimondta, hogy a PPG és az SNF keresete elfogadhatatlan.

38

A fentiek alapján el kell fogadni a fellebbezők által felhozott egyetlen jogalapot, így a fellebbezésüket is, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzést.

39

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

40

Mivel a jelen ügyben a per állása nem engedi meg, hogy a Bíróság döntést hozzon, az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg nem szükséges határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: