—

a Football Dataco Ltd Scottish Premier League Ltd, Scottish Football League és PA Sport UK Ltd képviseletében J. Mellor és L. Lane barristerek, S. Levine és R. Hoy solicitorok megbízásából,

—

a Sportradar GmbH és Sportradar AG képviseletében H. Carr QC, P. Brownlow solicitor megbízásából,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Verbeke advocaat,

—

a spanyol kormány képviseletében N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, A. Barros és A. Silva Coelho, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 77., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 459. o., a továbbiakban: irányelv) 7. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Football Dataco Ltd, Scottish Premier League Ltd, Scottish Football League és a PA Sport UK Ltd (a továbbiakban, együtt: Football Dataco és társai) és a Sportradar GmbH, továbbá a Sportradar AG (a továbbiakban, együtt: Sportradar) közötti, többek között abban a tárgyban folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, hogy az utóbbiak állítólag megsértették a folyamatban lévő labdarúgó-bajnoksági mérkőzésekre vonatkozó adatbázison (Football Live) fennálló sui generis jogot, amely jognak állításuk szerint a Football Dataco és társai a jogosultjai.

3

A 96/9 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában »adatbázis« az önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek elemeihez elektronikus eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.”

4

Az említett irányelv „Sui generis jog” című III. fejezetének a védelem tárgyáról szóló 7. cikke szerint:

„(1)   Azon adatbázisok előállítói számára, amelyek tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása minőségileg vagy mennyiségileg jelentős ráfordítással járt, a tagállamok biztosítják a jogot arra, hogy az adatbázis egész tartalmának vagy minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részének kimásolását és/vagy újrahasznosítását megakadályozzák.

(2)   E fejezet alkalmazásában:

[…]

(5)   Az adatbázis tartalmának jelentéktelen része ismételten és rendszeresen nem másolható ki, és/vagy nem hasznosítható újra, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az adatbázis előállítójának jogos érdekeit.”

5

A 96/9 irányelvet az Egyesült Királyságban a szerzői jogról és az adatbázisokra vonatkozó jogról szóló 1997. évi rendelet (Copyright and Rights in Database Regulations 1997) ültette át, amely módosította a szerzői jogról, a formatervezési mintákról és a szabadalmakról szóló 1988. évi törvényt (Copyright Designs and Patents Act 1988). Az említett rendelet alapügy szempontjából releváns rendelkezésinek szövege megegyezik ezen irányelv releváns rendelkezéseinek szövegével.

6

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.) 5. cikkének 3. pontja szerint valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető „a jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”.

7

A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.) (HL L 199., 40. o.) 8. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„(1)   A szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyra annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyre az oltalmat igényelték.

(2)   Az egységes közösségi oltalommal védett szellemi tulajdonjog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszony esetén az alkalmazandó jog az irányadó közösségi jogi eszköz által nem szabályozott valamennyi kérdésben a jogsértés elkövetésének helye szerinti ország joga.”

8

A Football Dataco és társai felelősek az angol, illetve a skót labdarúgó-bajnokságok szervezéséért. A Football Dataco Ltd feladata az ezen bajnokságokkal kapcsolatos adatok létrehozása, illetve az adatok és a szerzői jogok hasznosítása. A Football Dataco és társai állításuk szerint az Egyesült Királyság joga alapján a „Football Live” elnevezésű adatbázison fennálló sui generis jog jogosultjai.

9

A Football Live a folyamatban lévő labdarúgó-mérkőzések adatainak gyűjteménye (a mérkőzések állása, a góllövők, a sárga és piros lapok időpontja és az azokat kapó játékosok, továbbá a mérkőzés során történt esetleges büntetőrúgások és cserék). Az adatokat főleg korábbi hivatásos futballjátékosok gyűjtik össze, akiket a Football Dataco és társai szabadúszóként foglalkoztatnak, és akik e célból eljárnak a mérkőzésekre. Ez utóbbiak úgy érvelnek, hogy ezen adatok megszerzése és/vagy ellenőrzése jelentős ráfordítást igényel, és ezenkívül ezen adatbázis létrehozása igen nagy elkötelezettséget tesz szükségessé a szakértelem, a munka, ítélőképesség és/vagy szellemi teljesítmény szempontjából.

10

A Sportradar GmbH nevű német társaság az interneten élőben közvetíti többek között az angol labdarúgó szövetség eredményeit és az e szövetségre vonatkozó egyéb statisztikákat. E szolgáltatásnak „Sport Live Data” az elnevezése. A társaság weboldalának neve: betradar.com. Azon sportfogadási társaságok, amelyek a Sportradar GmbH ügyfelei, a svájci Sportradar AG holdingtársasággal kötnek szerződést, amely a Sportradar GmbH anyavállalata. Ezen ügyfelek között van a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának joga szerint alapított bet365 nevű társaság és a gibraltári székhelyű Stan James nevű társaság, amelyek az említett tagállam piacán nyújtanak fogadási szolgáltatásokat. Mindkét társaság weboldalán található egy, a betradar.com oldalra mutató link. Amikor az internetfelhasználó a „Live Score” linkre kattint, a kért adatok, az esettől függően a „bet365” vagy a „Stan James” felirat alatt jelennek meg. A kérdést előterjesztő bíróság ebből arra következtet, hogy az egyesült királysági közönség a Sportradar számára nyilvánvalóan fontos célközönségnek minősül.

11

2010. április 23-án a Football Dataco és társai keresetet indítottak a Sportradar ellen a High Court of Justice (England and Wales) Chancery Division (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium) előtt többek között a sui generis jogaiknak az e társaság általi megsértéséből eredő károk megtérítése iránt. 2010. július 9-én a Sportradar vitatta, hogy ez a bíróság hatáskörrel rendelkezne a jogvita eldöntésére.

12

2010. július 14-én a Sportradar GmbH keresetet indított a Football Dataco és társai ellen a Landgericht Gera (Németország) (gerai területi bíróság) előtt annak nemleges megállapítása iránt, hogy a tevékenysége egyetlen olyan szellemi tulajdonjogot sem sért, amelynek a Football Dataco és társai a jogosultja.

13

A 2010. november 17-i ítéletében a High Court of Justice megállapította, hogy hatáskörrel rendelkezik a Football Dataco és társai által előterjesztett kereseti kérelem elbírálására, amennyiben az a Sportradar és az Egyesült Királyságban a weboldalát használó ügyfelei közös (egyetemleges) felelősségének megállapítására irányul, amiatt hogy az utóbbiak a kimásolással és/vagy újrahasznosítással sértik a Football Dataco és társai sui generis jogát. Ez a bíróság azonban azt állapította meg, hogy nincs hatásköre a Football Dataco és társai kereseti kérelmének elbírálására, amennyiben az egy ilyen jogsértés miatt a Sportradar elsődleges felelősségének megállapítására irányul.

14

Ezen ítélet ellen mind a Football Dataco és társai, mind a Sportradar fellebbezéssel éltek a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales], polgári tanács) előtt.

15

A Football Dataco és társai azt állítják, hogy a Sportradar az adatait a Football Live-ról szerzi be és másolja a szerverére, majd az így kimásolt adatokat továbbítja az Egyesült Királyság Live Score-ra kattintó közönségének. A Football Dataco és társai szerint ezen adatok esetében a „közvetítés” vagy a „közlés” elmélete alapján meg kell állapítani, hogy az alapügybeli cselekmények nemcsak abban a tagállamban következnek be, amelyből az adatokat a Sportradar elküldte, hanem abban a tagállamban is, amelyben ezen adatküldések címzettjei találhatók, azaz a jelen esetben az Egyesült Királyságban.

16

A Sportradar úgy érvel, hogy a betradar.com weboldalon szereplő adatokat automatikusan hozzák létre. Ezt azzal egészíti ki, hogy a „kibocsátási” elméletnek megfelelően a közvetítés csak az adatok származási helyén valósul meg, ezért a számára felrótt cselekmények nem tartoznak az Egyesült Királyság bíróságainak hatáskörébe.

17

Ebben az összefüggésben a Court of Appeal (England & Wales) (Civil Division) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Ha az egyik fél a 96/9/EK irányelv […] szerint sui generis jog alapján oltalmazott adatbázisból adatokat tölt fel a saját, az A tagállamban található szerverére, és egy a B tagállamban letelepedett felhasználó kéréseinek eleget téve a szerver elküldi az említett adatokat a felhasználó gépére, hogy az adatokat e gép memóriája eltárolja, és azok annak képernyőjén megjelenjenek:

18

Az a) pontbeli kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 96/9 irányelv 7. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy ha valamely személy az A tagállamban található webszerver segítségével – az ugyanezen irányelv szerinti sui generis jog oltalma alatt álló adatbázisból – az e személy által előzetesen feltöltött adatokat valamely B tagállamban letelepedett személy kérésére elküldi az utóbbi számítógépére az e számítógép memóriájában való tárolás és az annak képernyőjén való megjelenítés céljából, ez az adatküldő személy részéről az említett adatok „kimásolásának” vagy „újrahasznosításnak” minősül-e. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság a b) pontbeli kérdésével arra vár választ, hogy úgy kell-e tekintetni, hogy ez a cselekmény az A tagállamban vagy a B tagállamban valósul-e meg, vagy mind az A, mind a B tagállamban megvalósul.

19

A kérdést előterjesztő bíróság számos előfeltevésre alapozza a kérdését, amelyek pontossága e bíróság kizárólagos mérlegelése alá tartozik, nevezetesen:

20

Az említett kérdés a) pontját illetően a Bíróság már döntött arról, hogy tekintettel a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének b) pontjában az „újrahasznosítás” fogalmának meghatározására használt kifejezésekre, valamint az uniós jogalkotó által bevezetett sui generis jog céljára, ezt a fogalmat a 7. cikk általános összefüggésében tágan kell értelmezni, mint amely ezen, sui generis jog által oltalmazott adatbázis előállítója által nem engedélyezett minden olyan cselekményre vonatkozik, amely ezen adatbázis teljes tartalmának vagy valamely részének a nyilvánosság számára történő közvetítését jelenti (lásd a C-203/02. sz., The British Horseracing Board és társai ügyben 2004. november 9-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10415. o.] 45., 46., 51. és 67. pontját). Az alkalmazott eljárás jellegének és formájának ebben a tekintetben nincs jelentősége.

21

Az említett fogalom alá tartozik az a cselekmény, amely az alapügybeli cselekményekhez hasonlóan abból áll, hogy valamely személy a webszervere segítségével egy másik személy kérésére az utóbbi személy számítógépére küldi a sui generis jog oltalma alatt álló adatbázis tartalmából korábban kimásolt adatokat. Az ilyen adatküldéssel ugyanis ezeket adatokat a közönség valamely tagjának rendelkezésére bocsátják.

22

Az a körülmény, hogy az alapügybeli adatküldéseket megelőzik a fogadási szolgáltató társaságok cselekményei, amelyek szerződés alapján engedéllyel rendelkeznek a Sportradar webszerveréhez való hozzáférésre, és amelyek a tevékenységük keretében ezt a szervert a saját ügyfeleik számára hozzáférhetővé teszik, nem cáfolhatja, hogy jogi szempontból a 96/9 irányelv 7. cikke értelmében vett újrahasznosításnak minősül az a cselekmény, amellyel a Sportradar az említett szerverről az oltalom alatt álló adatbázisból származó adatokat az ügyfelek számítógépére küldi.

23

A b) pontbeli kérdéssel kapcsolatban az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben kétségbe vonta, hogy az alapügyre vonatkozó eljárás ezen szakaszában célravezető volna annak megválaszolása.

24

Ebben a tekintetben tény, ahogyan azt a Bizottság állítja, hogy az alapügybeli cselekményeknek a 96/9 irányelv értelmében vett „újrahasznosítás” fogalmához való kapcsolódása független attól, hogy azok az Európai Unióban hol következnek be, hangsúlyozni kell azonban először is, hogy ezen irányelvnek nem az a célja, hogy az említett Unió szintjén egységes jogi szabályozás alá tartozó sui generis oltalmat vezessen be.

25

A 96/9 irányelv célja az adatbázisok jogi védelme terén a nemzeti jogszabályok közelítésével az azok között fennálló azon eltérések megszüntetése, amelyek torzítják a belső piac működését, az Európai Unión belül az áruk és a szolgáltatások szabad mozgását, valamint az információs piac fejlődését (lásd a C-604/10. sz. Football Dataco és társai ügyben 2012. március 1-jén hozott ítélet 48. pontját).

26

Az említett irányelv ebből a célból valamennyi tagállam számára azt írja elő, hogy a nemzeti jogukban vezessék be az adatbázisok oltalmára vonatkozó sui generis jogot.

27

Ebben az összefüggésben a tagállami jogszabály szerinti sui generis jog által nyújtott oltalom főszabály szerint e tagállam területére korlátozódik, annak kedvezményezettje erre az oltalomra csak azokkal a nem engedélyezett újrahasznosításokkal szemben hivatkozhat, amelyek ezen a területen történtek (lásd analógia útján a C-523/10. sz. Wintersteiger-ügyben 2012. március 19-én hozott ítélet 25. pontját).

28

Amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróságnak az alapügyben értékelnie kell a Football Dataco és társai azon kifogásainak megalapozottságát, amelyet a Football Live adatbázisán fennálló, őket – állításuk szerint – az Egyesült Királyság joga alapján megillető sui generis jog megsértésére alapítottak. Az ilyen értékelés tehát magában foglalja annak ismeretét, hogy az alapügybeli adatküldések – mint az Egyesült Királyságban megvalósult cselekmények – az e tagállam joga szerinti sui generis jog oltalmának területi hatálya alá tartoznak-e.

29

Másodszor a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja – azokban az ügyekben, amelyek az alapügyhöz hasonlóan jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménynek minősülnek – különleges hatáskört vezet be azon „hely[…] bírósága [vonatkozásában] [...], ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet”.

30

Ebből következik, hogy az alapügyben előforduló azon adatküldések helyének meghatározására vonatkozó kérdés, amely adatküldésekről a Football Dataco és társai azt állítják, hogy kárt okoztak a Football Live adatbázis létrehozására szánt jelentős ráfordításaikban, befolyásolhatja a kérdést előterjesztő bíróság hatáskörének kérdését különösen azon kereseti kérelem esetében, amely az e bíróság előtt folyamatban lévő ügyben a Sportradar elsődleges felelősségének megállapítására irányul.

31

Harmadszor, a 864/2007 rendelet 8. cikkéből kitűnik, hogy a szellemi tulajdonjog – így a 96/9 irányelvvel bevezetett sui generis jog – megsértése esetén, amely jognak e cikk (2) bekezdése értelmében nincs „egységes közösségi” jellege (lásd a jelen ítélet 24–26. pontját) az ilyen jog megsértéséből eredő, szerződésen kívüli kötelmi viszonyra az említett 8. cikk (1) bekezdése szerint „annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyre az oltalmat igényelték”.

32

Ez a kollíziós szabály megerősíti az annak megismeréséhez fűződő érdeket, hogy függetlenül attól, hogy az alapügybeli adatküldések helyeként esetleg azt a tagállamot határozzák meg, ahol az adatküldő webszervere található, az adatküldések az Egyesült Királyságban valósultak meg, azaz abban a tagállamban, amelyben Football Dataco és társai a Football Live adatbázis sui generis jog általi oltalmát ténylegesen igénylik.

33

Ebben a tekintetben a 96/9 irányelv 7. cikkének értelmében vett „újrahasznosítás” helye meghatározásának, e fogalom definíciójához hasonlóan az uniós jog önálló szempontjainak kell megfelelnie (lásd analógia útján a C-5/11. sz. Donner-ügyben 2012. június 21-én hozott ítélet 25. pontját).

34

Abban az esetben, ha az alapügyhöz hasonlóan egy internetes oldal szerverének segítségével megvalósított újrahasznosításról van szó, rá kell mutatni – ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 58. és 59. pontjában megtette –, hogy az újrahasznosításra az egymást követő műveletek sora jellemző, amelyek legalábbis az érintett adatoknak – a közönség általi megtekintésük érdekében – az említett oldalra történő feltöltésétől ezen adatoknak a közönség érdeklődő tagjai számára való közvetítéséig terjedhetnek, amely műveletek különböző tagállamok területén is megvalósulhatnak (lásd analógia útján a fent hivatkozott Donner-ügyben hozott ítélet 26. pontját).

35

Mindazonáltal azt is figyelembe kell venni, hogy a nyilvánosságra hozatalnak ez a módja alapvetően különbözik a közvetítés hagyományos módjaitól abban, hogy az internetes oldalon lévő tartalom mindenütt jelen van, amelyet a világon bárhol, bármennyi internetfelhasználó megtekinthet, függetlenül attól, hogy az oldal üzemeltetőjének arra irányult-e a szándéka, hogy az oldalt a letelepedési helye szerinti tagállamon kívül – és számára ellenőrizhetetlenül – is megtekintsék (lásd ebben az értelemben a C-585/08. és C-144/09. sz., Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben 2010. december 7-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-12527. o.] 68. pontját, valamint a C-509/09. sz. és C-161/10. sz., eDate Advertising és Martinez egyesített ügyekben 2011. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10269. o.] 45. pontját).

36

Következésképpen az érintett adatokat tartalmazó internetes oldalnak egy adott nemzeti területen való egyszerű hozzáférhetősége nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy ezen oldal üzemeltetője a sui generis jogi oltalom tárgyában ezen a területen alkalmazandó nemzeti jog hatálya alá tartozó újrahasznosítást végez (lásd analógia útján a fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet 69. pontját, valamint a C-324/09. sz., L’Oréal és társai ügyben 2011. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6011. o.] 64. pontját).

37

Ha ugyanis önmagában ebből a hozzáférhetőségből következtetni lehetne az újrahasznosítás fennállására, akkor olyan oldalakra és adatokra, amelyek annak ellenére, hogy azokat nyilvánvalóan az érintett tagállam területén kívül található személyeknek szánták, technikailag mégis elérhetőek az utóbbi tagállam területén, jogellenesen az e tagállamban hatályos megfelelő jogszabályokat kellene alkalmazni (lásd analógia útján a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 64. pontját).

38

Ennélfogva az alapügyben az a tény, hogy az Egyesült Királyságban letelepedett internetfelhasználó kérelmére a Sportradar webszerverén található adatokat a tárolás és a képernyőn történő megjelenítés technikai céljai érdekében ezen internetfelhasználó számítógépére küldik, önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Sportradar által ez alkalommal végzett újrahasznosítás e tagállam területén történik

39

Az újrahasznosítás helyének azon tagállam területén történő meghatározása, amelybe az érintett adatokat elküldték, attól függ, hogy vannak-e olyan jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ezzel a cselekménnyel az újrahasznosítónak az volt a szándéka, hogy az utóbbi tagállam területén található személyeket célozza meg (lásd analógia útján a fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet 75., 76., 80. és 92. pontját, a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 65. pontját, valamint a fent hivatkozott Donner-ügyben hozott ítélet 27–29. pontját).

40

Az alapügyben ilyen jelnek minősülhet az a körülmény, hogy a Sprotradar szerverén lévő adatok között találhatók az angol labdarúgó-bajnokság mérkőzéseire vonatkozó adatok, ami azt bizonyíthatja, hogy az alapügybeli adatküldések a Sportradar azon szándékából erednek, hogy felkeltse az Egyesült Királyság közönségének érdeklődését.

41

Az a tény, hogy a Sportradar – az említett közönségnek szánt fogadási szolgáltatásokat kínáló társaságok számára – szerződésben engedélyezte a szerveréhez való hozzáférés jogát, úgyszintén minősülhet arra utaló jelnek, hogy ezt a közönséget szándékozta megcélozni, amennyiben a Sportradar tudott, vagy tudnia kellett a szolgáltatások e sajátos rendeltetéséről, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia (lásd analógia útján a fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet 89. pontját, valamint a fent hivatkozott Donner-ügyben hozott ítélet 27. és 28. pontját). Ebben a tekintetben jelentősége lehet annak az esetleges körülménynek, hogy a Sportradar által a hozzáférési jog engedélyezése ellenében meghatározott díj figyelembe veszi-e azon tevékenység jelentőségét, amelyet az említett társaságok az Egyesült Királyság piacán folytatnak, és azt, hogy ezt követően az e tagállamban letelepedett internetfelhasználók részéről feltehetően mekkora lesz a betradar.com nevű weboldalának látogatottsága.

42

Végül az a körülmény, hogy a Sportradar által feltöltött adatokhoz az egyesült királysági internetfelhasználók, akik e társaságok ügyfelei, a saját nyelvükön férnek hozzá – amely eltér az azon tagállamokban szokásosan használt nyelvektől, amelyekben ez a társaság a tevékenységét folytatja – adott esetben megerősítheti az azt alátámasztó jeleket, hogy különösen az Egyesült Királyság közönségét célzó lépésről van szó (lásd analógia útján a fent hivatkozott Pammer és Hotel Alpenhof egyesített ügyekben hozott ítélet 84. pontját, valamint a Donner-ügyben hozott ítélet 29. pontját).

43

Ilyen jelek esetén a kérdést előterjesztő bíróság megalapozottan állapíthatja meg, hogy az alapügybelihez hasonló újrafelhasználás azon tagállam területén történik, amelyben az a felhasználó letelepedett, akinek a számítógépére az érintett adatokat – a kérésére – tárolás és a képernyőn való megjelenítés céljából elküldték (B tagállam).

44

Nem lehet elfogadni a Sportradar azon álláspontját, amely szerint a 96/9 irányelv 7. cikkének értelmében vett „újrahasznosítás” helyének minden körülmények között kizárólag azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben az a webszerver található, amelyről az érintett adatokat elküldték.

45

Ugyanis eltekintve attól a ténytől, amint azt a Football Dataco és társai hangsúlyozták, hogy az ilyen szerver pontos helye olykor nehezen határozható meg (lásd a fent hivatkozott Wintersteiger-ügyben hozott ítélet 36. pontját) ez az álláspont azt jelentené, hogy az a piaci szereplő, aki az adott tagállam joga szerint sui generis jog oltalma alatt álló adatbázis előállítójának hozzájárulása nélkül, e tagállam közönségét megcélozva, ezen adatbázis tartalmára vonatkozóan online újrahasznosítást végez, mentesülhetne ezen nemzeti jog alkalmazása alól pusztán azzal az indokkal, hogy a szervere e tagállam területén kívül helyezkedik el. Az ilyen helyzet befolyásolhatná az érintett nemzeti jog szerinti oltalom hatékony érvényesülését, amely az adatbázisra az említett jog alapján vonatkozik (lásd analógia útján a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 62. pontját).

46

Egyébiránt – amint arra a Football Dataco és társai is hivatkoztak – az adatbázisok sui generis joggal való oltalmára vonatkozó, a 96/9 irányelvvel elérni kívánt cél megvalósítását általánosságban veszélyeztetné, ha az Unió területének egészén vagy annak egy részén található közönségnek szánt újrahasznosítás mindössze amiatt esne ki ezen irányelv, és az azt átültető tagállami jogszabályok hatálya alól, hogy az ezen újrahasznosítást végző személy által üzemeltetett internetes oldal szervere valamely harmadik államban található (lásd analógia útján a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 63. pontját).

47

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 96/9 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha valamely személy az A tagállamban található webszerver segítségével – az ugyanezen irányelv szerinti sui generis jog oltalma alatt álló adatbázisból – az e személy által előzetesen feltöltött adatokat valamely B tagállamban letelepedett személy kérésére elküldi az utóbbi számítógépére az e számítógép memóriájában való tárolás és az annak képernyőjén való megjelenítés céljából, ez a cselekmény az adatküldő személy részéről az említett adatok „újrahasznosításnak” minősül. Meg kell állapítani, hogy ez az újrahasznosítás a B tagállamban valósul meg, amennyiben vannak olyan jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ezzel a cselekménnyel az újrahasznosítónak az volt a szándéka, hogy az utóbbi tagállam területén található személyeket célozza meg, aminek mérlegelése a nemzeti bíróság feladata.

48

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy ha valamely személy az A tagállamban található webszerver segítségével – az ugyanezen irányelv szerinti sui generis jog oltalma alatt álló adatbázisból – az e személy által előzetesen feltöltött adatokat valamely B tagállamban letelepedett személy kérésére elküldi az utóbbi számítógépére az e számítógép memóriájában való tárolás és az annak képernyőjén való megjelenítés céljából, ez az adatküldő személy részéről az említett adatok „újrahasznosításnak” minősül. Meg kell állapítani, hogy ez az újrahasznosítás a B tagállamban valósul meg, amennyiben vannak olyan jelek, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ezzel a cselekménnyel az újrahasznosítónak az volt a szándéka, hogy az utóbbi tagállam területén található személyeket célozza meg, aminek mérlegelése a nemzeti bíróság feladata.