This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62011CJ0139
Judgment of the Court (Third Chamber), 22 November 2012.#Joan Cuadrench Moré v Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV.#Reference for a preliminary ruling from the Audiencia Provincial de Barcelona.#Air transport — Compensation and assistance to passengers — Denied boarding and cancellation or long delays of flights — Period allowed for commencing proceedings.#Case C‑139/11.
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2012. november 22.
Joan Cuadrench Moré kontra Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV.
Az Audiencia Provincial de Barcelona (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Légi közlekedés – Az utasoknak nyújtandó kártérítés és segítség – Visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy hosszú késése – Keresetindítási határidő.
C‑139/11. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2012. november 22.
Joan Cuadrench Moré kontra Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV.
Az Audiencia Provincial de Barcelona (Spanyolország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem.
Légi közlekedés – Az utasoknak nyújtandó kártérítés és segítség – Visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy hosszú késése – Keresetindítási határidő.
C‑139/11. sz. ügy.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2012:741
*A9* Audiencia Provincial de Barcelona, auto del 14/02/2011 (487/2009-2a)
*P1* Audiencia Provincial de Barcelona, sentencia del 22/01/2013 (4870/2009-2a ; Sentencia núm. 17/2013)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2012. november 22. ( *1 )
„Légi közlekedés — Az utasoknak nyújtandó kártérítés és segítség — Visszautasított beszállás és a légi járatok törlése vagy hosszú késése — Keresetindítási határidő”
A C-139/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Audiencia Provincial de Barcelona (Spanyolország) a Bírósághoz 2011. március 21-én érkezett, 2011. február 14-i határozatával terjesztett elő az előtte
Joan Cuadrench Moré
és
a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta a harmadik tanács elnökeként eljárva, K. Lenaerts, Juhász E., T. von Danwitz és D. Šváby (előadó) bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
J. Cuadrench Moré képviseletében J.-P. Mascaray Martí abogado, |
— |
a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV képviseletében C. de Yzaguirre y Morer Procuradora és J. M. Echegaray Fraile abogado, |
— |
a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben, |
— |
a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Bizottság képviseletében K. Simonsson, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.) értelmezésére vonatkozik. |
2 |
E kérelmet a Cuadrench Moré és a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV (a továbbiakban: KLM) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta Cuadrench Morétól a légi járat törlése miatti kártérítést. |
Jogi háttér
A nemzetközi jog
A Varsói Egyezmény
3 |
A nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló, 1929. október 12-én Varsóban aláírt, és a 1955. szeptember 28-i hágai jegyzőkönyvvel, az 1961. szeptember 18-i Guadalajarai Egyezménnyel, az 1971. március 8-i guatemalai jegyzőkönyvvel, valamint az 1975. szeptember 25-i montreali négy kiegészítő jegyzőkönyvvel módosított és kiegészített Varsói Egyezmény (a továbbiakban: Varsói Egyezmény) 17. cikke alapján „[a] fuvarozó felelős az utas halála, megsebesülése vagy bármely más testi sérülése folytán bekövetkezett kárért, ha az a baleset, amely a kárt okozta, a légi járművön vagy valamely beszállási vagy kiszállási művelet közben történt”. |
4 |
A Varsói Egyezmény 19. cikke a következőképpen rendelkezik: „A fuvarozó felelős az utasok, a poggyász vagy az áru légi fuvarozásában bekövetkező késedelemből származó kárért.” |
5 |
A Varsói Egyezmény 29. cikke megállapítja: „(1) A kártérítési keresetet jogvesztés terhével két éven belül kell megindítani a rendeltetési helyre történt megérkezéstől, vagy pedig attól a naptól számítva, amikor a légi járműnek meg kellett volna érkeznie, vagy amikor a fuvarozás megakadt. (2) A határidő számításának módját a perbíróság törvénye állapítja meg.” |
A Montreali Egyezmény
6 |
A nemzetközi légi szállítás egyes szabályainak egységesítéséről szóló, 1999. május 28-án Montrealban kötött egyezményt az Európai Közösség 1999. december 9-én írta alá, és annak nevében az a 2001. április 5-i 2001/539/EK tanácsi határozattal (HL L 194., 38. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 5. kötet, 491. o.; a továbbiakban: Montreali Egyezmény) került jóváhagyásra. Ezen Egyezmény az Európai Unió tekintetében 2004. június 28-án lépett hatályba. Ettől az időponttól kezdve és különösen a tagállamok között a Montreali Egyezmény ennek 55. cikke értelmében a Varsói Egyezmény fölött áll. |
7 |
A Montreali Egyezmény 19. cikke a következőképpen rendelkezik: „A fuvarozó viseli a felelősséget azért a kárért, amelyet az utasok, a poggyász vagy az áru légi fuvarozása során előállt késedelem okozott. […]” |
8 |
A Montreali Egyezmény „A keresetek korlátozása” című 35. cikke lényegében megegyezik a Varsói Egyezmény 29. cikkének szövegével. |
Az uniós szabályozás
A 2027/97/EK rendelet
9 |
A légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségéről szóló, 1997. október 9-i 2027/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 285., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 3. kötet, 489. o.) az uniós jogalkotó szándéka a légi balesetet szenvedett utasok védelme színvonalának javítása olyan rendelkezések elfogadásán keresztül, amelyek a tagállamok közötti légi közlekedést illetően a Varsói Egyezmény egyes rendelkezéseinek felváltására irányulnak addig is, amíg meg nem valósul ezen egyezmény teljes körű felülvizsgálata és módosítása. |
10 |
A 2027/97 rendelet 1. cikke a következőképpen rendelkezik: „E rendelet megállapítja a közösségi légifuvarozók kötelességeit az utasokat az utazás során ért kár miatti felelősség tekintetében az utasok halála, illetve az utasok által elszenvedett sérülés vagy egyéb testi sérelem esetén, amennyiben a kárt okozó baleset a repülőgép fedélzetén vagy a beszállás, illetve a kiszállás során történt. […]” |
A 261/2004 rendelet
11 |
A 261/2004 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) Egy járat törlése esetén az érintett utasoknak [...]
|
12 |
Az említett rendelet 6. cikke előírja a légifuvarozónak a légi járat késése esetén az utasok számára nyújtandó segítséggel kapcsolatban fennálló kötelezettségeit. |
13 |
Ugyanezen rendelet 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól: „E cikkre való hivatkozáskor az utasok az alábbi összegű kártérítést kapják:
[...]” |
14 |
A 261/2004 rendelet egyetlen rendelkezése sem határozza meg azt a határidőt, amely alatt az említett rendeletben biztosított jogok védelmére irányuló kereseteket meg kell indítani. |
A nemzeti szabályozás
15 |
Az alkalmazandó nemzeti szabályozás tízéves határidőt ír elő azon keresetek megindítására, amelyekre nézve egyéb határidő nincs megállapítva. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
16 |
Cuadrench Moré a KLM-nél repülőjegyet foglalt a 2005. december 20-i Sanghajból (Kína) Barcelonába (Spanyolország) induló repülőgépre. A KL 0896 számú járatot, amellyel ezen útvonalon utazott volna, törölték, ami miatt Cuadrench Moré másnap egy másik légitársasággal Münchenen keresztül volt kénytelen repülni. |
17 |
Cuadrench Moré 2009. február 27-én keresetet indított a KLM-mel szemben a Juzgado Mercantil no 7 de Barcelona (barcelonai 7. sz. kereskedelmi bíróság) előtt, amely keresettel a 261/2004 rendelet alapján a szóban forgó járat törlése miatt elszenvedett károk megtérítése címén 2990 eurót, valamint a kamatok és költségek megfizetését követelte. |
18 |
E tekintetben a KLM azzal érvelt, hogy az igény elévült, mivel lejárt a Varsói Egyezmény 29. cikkében előírt azon kétéves határidő, amely alatt a légifuvarozóval szembeni kártérítési kereseteket meg kell indítani. |
19 |
2009. május 26-án hozott ítéletében a Juzgado Mercantil no 7 de Barcelona arra kötelezte a KLM-et, hogy a 261/2004 rendelet alapján fizessen 600 eurót, valamint fizesse meg annak törvényes kamatait. E bíróság ítéletében elutasította a KLM védekezési jogalapját, megállapítva azt, hogy sem a Varsói Egyezmény 29. cikkében előírt elévülési idő, sem a Montreali Egyezmény 35. cikkében előírt elévülési idő nem alkalmazandó a jelen ügyben, mivel a 261/2004/EK rendeletről van szó. Az említett bíróság megállapította, hogy e rendeletben egy olyan kifejezett rendelkezés hiányára tekintettel, amely megállapítja azt a határidőt, amely alatt az ezzel kapcsolatos kereseteket meg kell indítani, a spanyol szabályozás alkalmazandó. |
20 |
A fellebbezésben eljáró Audiencia Provincial de Barcelona úgy véli, hogy a 261/2004 rendelet erre vonatkozó kifejezett rendelkezése hiányban a C-344/04. sz., IATA és ELFAA ügyben 2006. január 10-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-403. o.), valamint a C-301/08. sz. Bogiatzi-ügyben 2009. október 22-én hozott ítélettel (EBHT 2009., I-10185. o.) összefüggésben értelmezett, C-549/07. sz. Wallentin-Hermann-ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-11061. o.) nem teszi lehetővé az alkalmazandó keresetindítási határidő kellő bizonyossággal történő megállapítását. |
21 |
Ebben az összefüggésben az Audiencia Provincial de Barcelona úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra: „Akként kell-e értelmezni a [261/2004 rendeletet], hogy a keresetindítási határidő tekintetében a Montreali Egyezmény kétéves határidőt előíró 35. cikkét kell alkalmazni, vagy más [uniós] szabályt vagy a nemzeti jogot kell alkalmazandónak tekinteni?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 |
Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 261/2004 rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy azon határidőt, amely alatt az e rendelet 5. és 7. cikkében előírt kártérítés iránti keresetet meg kell indítani, a Montreali Egyezmény 35. cikke rögzíti, vagy azt más rendelkezéseknek megfelelően, különösen az egyes tagállamoknak az igények elévülési idejére vonatkozó szabályainak megfelelően állapítják meg. |
23 |
Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy valamely járat törlése esetén, és feltéve, hogy e törlésre nem olyan rendkívüli körülmények miatt került sor, amelyeket minden ésszerű intézkedés ellenére sem lehetett volna elkerülni, a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikke elismeri az utasoknak a távolság és az érintett járat célállomásától függően változó kártérítésre való jogát, amelyet ezen utasok szükség esetén a nemzeti bíróság előtt érvényesíthetnek. |
24 |
E tekintetben vitathatatlan, hogy a 261/2004 rendelet semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a nemzeti bíróságok előtt indított, és e rendelet 5. és 7. cikkében említett kártérítés iránti igények elévülési idejére vonatkozóan. |
25 |
Márpedig állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a vonatkozó uniós jogi rendelkezések hiányában a tagállamok feladata, hogy belső jogrendjükben szabályozzák a bíróság előtti keresetindítás eljárási szabályait, amelyek célja, hogy biztosítsák azoknak a jogoknak a védelmét, amelyeket az uniós jog a jogalanyoknak biztosít, feltéve hogy e szabályok tiszteletben tartják az egyenértékűség elvét, valamint a tényleges érvényesülés elvét (lásd ebben az értelemben a C-429/09. sz. Fuß-ügyben 2010. november 25-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-12167. o.] 72. pontját). |
26 |
Ebből következik, hogy azt a határidőt, amely alatt a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikkében említett kártérítés iránti kereseteket meg kell indítani, az egyes tagállamok nemzeti joga határozza meg, feltéve hogy e szabályok tiszteletben tartják az egyenértékűség elvét és a tényleges érvényesülés elvét. |
27 |
E megállapítást a KLM érvelésével ellentétben nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy a Varsói Egyezmény 29. cikke és a Montreali Egyezmény 35. cikke előírja, hogy az ezen Egyezmények által biztosított jogok címén a kártérítési keresetet jogvesztés terhével két éven belül kell megindítani a rendeltetési helyre történt megérkezéstől, vagy pedig attól a naptól számítva, amikor a légi járműnek meg kellett volna érkeznie, vagy amikor a fuvarozás megakadt. |
28 |
Ugyanis a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikkében említett kártérítési intézkedés a Varsói Egyezmény és a Montreali Egyezmény hatályán kívül esik (lásd ebben az értelemben a C-581/10. és C-629/10. sz., Nelson és társai egyesített ügyekben 2012. október 23-án hozott ítélet 55. pontját). |
29 |
Ezért a Varsói Egyezmény 29. cikkében és a Montreali Egyezmény 35. cikkében rögzített kétéves elévülést nem lehet úgy tekinteni, mint amely alkalmazandó a többek között a 261/2004 rendelet 5. és 7. cikke alapján indított keresetekre. |
30 |
E megállapítást nem lehet megcáfolni a fent hivatkozott Bogiatzi-ügyben hozott ítélettel sem, amelyben a Bíróság kimondta, hogy a 2027/97 rendeletet akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a Varsói Egyezmény 29. cikkének az olyan helyzetre történő alkalmazása, amelyben az utas a légifuvarozó azon kárért fennálló felelősségének megállapítását kéri, amely az utast tagállamok közötti légi utazás során érte. |
31 |
E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amint a 2027/97 rendelet 1. cikkének a fent hivatkozott Bogiatzi-ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy tényállásának az időpontjában releváns változatából kitűnik, az említett rendelet a légifuvarozók baleset esetén fennálló felelősségére vonatkozik, amint az a Varsói Egyezmény 17. cikkében is szerepel. |
32 |
A 2027/97 rendelet célja kizárólag a tagállamok közötti légifuvarozással kapcsolatban a Varsói Egyezmény rendelkezéseinek egyes olyan rendelkezésekkel történő felváltása, amelyek a légi balesetet szenvedett utasok védelmét jobban biztosítják, anélkül azonban, hogy figyelmen kívül hagyná a fennmaradó rendelkezések alkalmazását, amelyek között szerepeltek különösen az ezen Egyezmény 29. cikkében előírt kártérítési kereset eljárási szabályai (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bogiatzi-ügyben hozott ítélet 41–44. pontját). Ezzel szemben a 261/2004 rendelet egy, olyan károk egységesített és azonnali megtérítésére vonatkozó szabályozást vezet be, amelyek a járat késéséből és törléséből adódó kellemetlenségekből állnak, amely szabályozás a Montreali Egyezmény elé illeszkedik, következésképpen független az ezen Egyezményből eredő szabályozástól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Nelson és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 46., 55. és 57. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
33 |
A fenti megállapítások fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 261/2004 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azon határidőt, amely alatt az e rendelet 5. és 7. cikkében előírt kártérítés iránti keresetet meg kell indítani, az egyes tagállamoknak az igények elévülési idejére vonatkozó szabályainak megfelelően állapítják meg. |
A költségekről
34 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azon határidőt, amely alatt az e rendelet 5. és 7. cikkében előírt kártérítés iránti keresetet meg kell indítani, az egyes tagállamoknak az igények elévülési idejére vonatkozó szabályainak megfelelően állapítják meg. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: spanyol.