1

Fellebbezésével az IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds gGmbH (a továbbiakban: IFAW) az Európai Unió Törvényszékének a T-362/08. sz., IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ügyben 2011. január 13-án hozott ítéletének (EBHT 2011., II-11. o.; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri a Bíróságtól, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az IFAW-nak a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) alapján védett terület visszaminősítésére vonatkozó eljárás keretében a német hatóságok által a Bizottságnak megküldött dokumentumhoz való hozzáférést tőle megtagadó 2008. június 19-i bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.

2

Az EK 255. cikk (1) és (2) bekezdése ekképp rendelkezik:

„(1)   Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz hozzáférni a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően meghatározandó elvek és feltételek szerint.

(2)   Az e dokumentumokhoz való hozzáférési jog általános elveit és köz- vagy magánérdeken alapuló korlátozásait az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől számított két éven belül a Tanács határozza meg a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően.”

3

Az Amszterdami Szerződés záróokmányához csatolt, az [EK] 255. cikk (1) bekezdéséről szóló 35. sz. nyilatkozat kimondja:

„A Konferencia megállapodott abban, hogy az [EK] 255. [cikk] (1) bekezdésében említett alapelvek és feltételek lehetővé teszik, hogy egy tagállam arra kérje a Bizottságot vagy a Tanácsot, hogy az e tagállamból származó dokumentumot a tagállam előzetes hozzájárulása nélkül harmadik felekkel ne közölje.”

4

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 19. cikke második bekezdése értelmében 2001. december 3-tól kell alkalmazni.

5

Az 1049/2001 rendelet (2), (4) és (10) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[...]

6

Az 1049/2001 rendelet „Cél” című 1. cikkének a) pontja ekképp rendelkezik:

„E rendelet célja, hogy:

7

A szóban forgó rendelet 2. cikkének (1) és (3) bekezdése előírja:

„(1)   Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.

[…]

(3)   Ez a rendelet az intézmény birtokában lévő dokumentumokra vonatkozik, amely dokumentumokat az intézmény állított ki, vagy azok hozzá érkeztek, és amelyek az Európai Unió tevékenységi területeire vonatkoznak.”

8

Ugyanezen rendelet 3. cikke kimondja:

„E rendelet alkalmazásában:

9

Az 1049/2001 rendeletnek a hozzáféréshez való jog alóli kivételeket felsoroló 4. cikke előírja:

„(1)   Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] kedvezőtlenül befolyásolná [helyesen: sértené] a következők védelmét:

[…]

(3)   […]

Az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, amennyiben a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

(4)   A harmadik személyek dokumentumait illetően az intézmény köteles a harmadik személlyel egyeztetni annak megállapítása érdekében, hogy az (1) vagy a (2) bekezdésben felsorolt valamely kivétel alkalmazható-e, kivéve, ha egyértelmű, hogy a dokumentum közzétehető [helyesen: hozzáférhetővé tehető], illetve nem tehető közzé [helyesen: nem tehető hozzáférhetővé].

(5)   Bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye közzé [helyesen: ne tegye hozzáférhetővé].

(6)   Ha a kivételek bármelyike a kért dokumentumnak csak részeit érinti, a dokumentum fennmaradó részei közzétehetők [helyesen: hozzáférhetővé tehetők].

(7)   Az (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt. A kivételek maximum 30 éves időtartamra alkalmazhatók. A magánszférára vagy a kereskedelmi érdekekre vonatkozó kivételek hatálya alá eső dokumentumok és a minősített dokumentumok esetében a kivételek szükség esetén ezen időtartam elteltét követően is alkalmazhatók.”

10

Az IFAW az állat- és természetvédelem területén működő nem kormányzati szerv. Mivel kifogásolta egy ipari projektnek egy németországi védett területen történő megvalósítását (a továbbiakban: vitatott ipari projekt), hozzáférést kért az ezen ipari projekt vizsgálata keretében a Bizottságnak megküldött többféle dokumentumhoz, különösen a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes hatóságaitól származó bizonyos dokumentumokhoz.

11

A Bizottsághoz címzett 2001. december 20-i levelében az IFAW hozzáférést kért az említett ipari projekt vizsgálata keretében ezen intézményhez megküldött különböző dokumentumokhoz, nevezetesen a Németországi Szövetségi Köztársaságtól és Hamburg városától származó dokumentumokhoz, valamint a német kancellár által a Bizottság elnökéhez címzett 2000. március 15-i levélhez (a továbbiakban: a német kancellár levele).

12

Mivel úgy ítélte meg, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése az érintett tagállam előzetes beleegyezése hiányában megtiltja az azon dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek közlését kérték, a Bizottság 2002. március 26-án határozatot fogadott el, amelyben az IFAW számára megtagadta a hozzáférést a kért dokumentumokhoz.

13

A Törvényszék Hivatalához 2002. június 4-én benyújtott keresetlevelével az IFAW keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

14

A Törvényszék a T-168/02. sz., IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ügyben 2004. november 30-án hozott ítéletével (EBHT 2004., II-4135. o.) e keresetet mint megalapozatlant elutasította.

15

2005. február 10-én a Svéd Királyság, beavatkozó a fent hivatkozott ügyben, fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz a Törvényszék ezen ügyben hozott ítéletével szemben.

16

A Bíróság a C-64/05. P. sz., Svédország kontra Bizottság ügyben 2007. december 18-án hozott ítéletével (EBHT 2007., I-11389. o.) hatályon kívül helyezte a fent hivatkozott IFAW Internationaler Tierschutz-Fonds kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, valamint megsemmisítette a Bizottság 2002. március 26-án hozott határozatát.

17

A fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet követően az IFAW a Bizottsághoz intézett 2008. február 13-i levelében ismét előterjesztette az említett intézmény által a vitatott ipari projekt vizsgálata keretében kapott, a német hatóságoktól származó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.

18

2008. február 20-i levelében a Bizottság elismerte a felperes 2008. február 13-i levelének átvételét.

19

2008. március 26-án az IFAW felszólította a Bizottságot, hogy válaszoljon a 2008. február 13-i kérelmére.

20

2008. április 7-i levelében a Bizottság arról tájékoztatta az IFAW-ot, hogy a kért dokumentumok hozzáférhetővé tétele vonatkozásában konzultáció van folyamatban a német hatóságokkal.

21

2008. április 9-én az IFAW újból felszólította a Bizottságot, hogy válaszoljon a 2008. február 13-i kérelmére, mégpedig 2008. április 22. előtt.

22

Mivel a Bizottság ezen időpontig nem válaszolt, a felperes a 2008. április 29-i levelében megerősítő kérelmet nyújtott be.

23

2008. május 19-én a Bizottság az IFAW számára írásban elismerte a megerősítő kérelem átvételét, és úgy nyilatkozott, hogy az 1049/2001 rendeletben előírt határidőn belül ad számára választ.

24

2008. június 19-én a Bizottság az IFAW megerősítő kérelmére vonatkozóan határozatot fogadott el, amelyet utóbbival ugyanezen a napon közölt. A Bizottság ezzel a határozattal hozzáférhetővé tette az IFAW által kért összes dokumentumot, azaz a Hamburg városától és a Németországi Szövetségi Köztársaságtól származó nyolc dokumentumot, megtagadta azonban a német kancellár leveléhez való hozzáférésre irányuló kérelmet, mivel a német hatóságok megtiltották e dokumentum hozzáférhetővé tételét.

25

A vitatott határozat szerint egyrészt a német hatóságok kijelentették, hogy a német kancellár levelének hozzáférhetővé tétele a Németországi Szövetségi Köztársaság nemzetközi kapcsolataival, illetve gazdaságpolitikájával kapcsolatban – az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik és negyedik francia bekezdése értelmében – veszélyeztetné a közérdek védelmét és a Németországi Szövetségi Köztársaság gazdaságpolitikáját.

26

Ugyanis ez a levél egy kizárólag belső használatra készített bizalmas nyilatkozatra vonatkozik, és a Németországi Szövetségi Köztársaság és más tagállamok gazdaságpolitikáját érintő bizalmas ügyekről szól. E dokumentum hozzáférhetővé tétele nemcsak a bizalmas jelleget sérti – a Németországi Szövetségi Köztársaság, az uniós intézmények és más tagállamok közötti nemzetközi kapcsolatok rovására –, hanem a Németországi Szövetségi Köztársaság és más tagállamok gazdaságpolitikáját is veszélyezteti. Ebből következően az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik és negyedik francia bekezdése értelmében meg kell tagadni a német kancellár leveléhez való hozzáférést.

27

Másrészt a német hatóságok közölték, hogy a német kancellár levelének hozzáférhetővé tétele az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdése második albekezdésének értelmében súlyosan veszélyeztetné a Bizottság döntéshozatali eljárásának védelmét.

28

Ugyanis ez a levél a Bizottsághoz intézett bizalmas nyilatkozatot érint, amelyet kizárólag a Bizottságnak a vitatott ipari projekt vizsgálatára vonatkozó döntései keretében való bizalmas használatra állítottak ki. E dokumentum hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné a Bizottság döntéshozatali eljárását. Következésképpen a német kancellár levele esetében alkalmazni kell az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott kivételt.

29

A Bizottság a vitatott határozatban megismételte a német hatóságok által felhozott indokok lényegét. Megvizsgálta továbbá, hogy áll-e fenn a hivatkozott levél hozzáférhetővé tételét igazoló, az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti nyomós közérdek. Úgy ítélte meg az ügyben, hogy egyáltalán nem rendelkezett olyan bizonyítékkal, amely az e rendelkezés értelmében vett, a Bizottság döntéshozatali eljárása oltalmazásának követelményét meghaladó jelentőségű nyomós közérdek esetleges fennállására utalna.

30

A szóban forgó dokumentumhoz való részleges hozzáférésre vonatkozó kérdést illetően a Bizottság a vitatott határozatban közölte, hogy a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet értelmében le kellett vonnia a következtetéseket a konzultációs eljárás eredményéből, és – a német hatóságok által hivatkozott kifogások alapján és az általuk megfogalmazott indokok miatt – kénytelen volt megtagadni a német kancellár leveléhez való hozzáférést. Mivel a hatóságok tiltakoznak a német kancellár teljes levelének hozzáférhetővé tétele ellen, nem lehet engedélyezni az e dokumentum részeihez való hozzáférést az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (6) bekezdése alapján.

31

Az IFAW 2008. augusztus 28-án a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be, amelyet a megtámadott ítélet elutasított.

32

A Törvényszék a megtámadott ítélet 67–88. pontjában lényegében arra emlékeztetett, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése a tagállam előzetes beleegyezését a tagállamtól származó dokumentum hozzáférhetővé tételének szükséges feltételévé teszi.

33

Mindazonáltal a Törvényszék arra is emlékeztetett, hogy – amint azt a Bíróság is megállapította a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben – az 1049/2001 rendelet nem biztosít a tagállam számára olyan általános és feltétel nélküli vétójogot, amely lehetővé tenné, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia – egyszerűen amiatt, hogy a dokumentum ettől a tagállamtól származik. E rendelet 4. cikkének (5) bekezdése ugyanis csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e cikk (1)–(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja.

34

A Törvényszék szerint a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt a Bizottságnak meg kell tehát vizsgálnia, hogy ez a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította-e a tiltakozását, és hogy ebben a vonatkozásban megfelelően megindokolta-e az álláspontját.

35

Végül, a Törvényszék a megtámadott ítélet 84–88. pontjában megállapította, hogy mivel az ügyben egy tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférésnek az ez utóbbi által hivatkozott tiltakozási indokokon alapuló megtagadásáról volt szó, nem volt szükséges eldönteni azt a kérdést, hogy a Bizottság – annak pusztán formális vizsgálatán kívül, hogy a fennáll-e a hozzáférés tagállam általi megtagadásának indokolása, és hivatkoztak-e az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében meghatározott kivételekre – a tagállam által hivatkozott tiltakozási indokok korlátozott vizsgálatára vagy azok teljes vizsgálatára volt-e köteles.

36

A Törvényszék ugyanis úgy ítélte meg, hogy amennyiben a bizottságnak a tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférésre vonatkozó határozata megegyezik a tagállamnak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése szerinti állásfoglalásával, a felülvizsgálat kizárólag azon típusa releváns, amelyet az uniós bíróság jogosult lefolytatni a szóban forgó dokumentumhoz való hozzáférést megtagadó bizottsági határozat vonatkozásában.

37

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 101–127. pontjában a német kancellár leveléhez való hozzáférés Bizottság általi megtagadásának megalapozottságát értékelte.

38

A Törvényszék a megtámadott ítélet 103. pontjában először is arra emlékeztetett, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján a tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés Bizottság általi megtagadásának jelen esetében az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott – közérdekre vonatkozó – kivételek alkalmazása a tagállam, és nem a Bizottság tartalmi értékelésén alapult.

39

Ezt követően a megtámadott ítélet 105. és 106. pontjában az ilyen határozat jogszerűségére vonatkozóan az uniós bíróság által végzett felülvizsgálat terjedelmét illetően megállapította, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott egyik anyagi jogi kivétel alkalmazása keretében a Németországi Szövetségi Köztársaság részére széles mérlegelési mozgásteret kell elismerni annak meghatározásában, hogy az e kivételekkel érintett tárgykörökbe tartozó dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti-e a közérdeket.

40

A Törvényszék a megtámadott ítélet 107. pontjában ebből azt a következtetést vonta le, hogy az uniós bíróság felülvizsgálatának az eljárási és indokolási szabályok betartásának, a tények tárgyi pontosságának, valamint a nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia.

41

A felülvizsgálat tekintetében a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy nem nyilvánvaló hibán alapult a német hatóságok részéről az az értékelés, amely szerint a német kancellár levelének hozzáférhetővé tétele a Németországi Szövetségi Köztársaság gazdaságpolitikáját illetően sérti a közérdek védelmét. A megtámadott ítélet 138. pontjában tehát megállapította, hogy a Bizottság helyesen tagadta meg a német kancellár levelének hozzáférhetővé tételét a Németországi Szövetségi Köztársaságnak az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése szerinti tiltakozását követően az ugyanezen rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának negyedik francia bekezdésében meghatározott, a tagállam gazdaságpolitikáját érintő közérdekre vonatkozó kivétel alapján.

42

Végül, mivel az IFAW azt kérte, hogy a Törvényszék pervezető intézkedések keretében kötelezze a Bizottságot a német kancellár levelének bemutatására, a Törvényszék – úgy ítélve meg, hogy az eljárás során kifejtett kérelmek, jogalapok és érvek alapján érdemben el tudja bírálni a keresetet – megtagadta e dokumentum bemutatásának elrendelését.

43

Az IFAW azt kéri, hogy a Bíróság:

44

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

45

A megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmének alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik, amelyek a Törvényszék téves jogalkalmazásán alapulnak, először is az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdését illetően, másodsorban pedig azt illetően, hogy a Törvényszék nem végezte el a német kancellár levelének arra irányuló teljes vizsgálatát, hogy felülvizsgálja az e dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása indokainak megalapozottságát.

46

Első jogalapja keretében az IFAW lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el, hogy a Bizottság azon dokumentum tekintetében, amelyhez a hozzáférést a tagállam megtagadta, köteles kimerítően értékelni a tagállam által az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek alapján hivatkozott tiltakozási indokokat.

47

Az IFAW arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy sem szükséges, sem pedig releváns nem volt, hogy a Bizottság kimerítően értékelje az érintett tagállam által hivatkozott tiltakozási indokokat, megsértve ily módon az 1049/2001 rendeletnek a Bíróság által értelmezett 4. cikke (5) bekezdését. Ily módon, a fellebbező szerint a Bizottságnak – annak vizsgálatán túl, hogy a tagállam indokolta-e tiltakozását – egyrészt ellenőriznie kellett volna, hogy ezen indokolás az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételeken alapul-e, másrészt pedig konkrétan értékelnie kellett volna, hogy a hivatkozott kivételek és indokok alkalmazhatók-e az érintett dokumentumra.

48

Válaszbeadványában a Bizottság azt állítja, hogy megvizsgálta, hogy a kifogásokra és az indokokra prima facie jogszerűen hivatkoztak-e az ügy körülményeire figyelemmel, és mivel ez volt a helyzet, azt állítja, hogy indokolta megtagadó határozatát.

49

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az 1049/2001 rendelet (4) preambulumbekezdéséből és 1. cikkéből következően e rendelet célja, hogy a lehető legteljesebb érvényt szerezzen az intézmények birtokában lévő dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogának. E rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint ez a jog nem csupán az intézmény által kiállított, hanem az általa harmadik személyektől kapott dokumentumokra is vonatkozik, amely harmadik személyek között a tagállamok is szerepelnek, ahogyan ezt ugyanezen rendelet 3. cikkének b) pontja kifejezetten meghatározza.

50

Mindazonáltal az 1049/2001 rendelet 4. cikke előír a dokumentumhoz való hozzáféréshez való jog alóli kivételeket. Különösen e cikk (5) bekezdése mondja ki, hogy bármely tagállam kérheti az intézménytől, hogy előzetes beleegyezése nélkül az intézmény az illető tagállamtól származó dokumentumot ne tegye hozzáférhetővé.

51

A jelen esetben a Németországi Szövetségi Köztársaság gyakorolta az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése alapján rendelkezésére álló jogot, és azt kérte a Bizottságtól, hogy ne tegye hozzáférhetővé a német kancellár levelét. E tagállam a tiltakozását a nemzetközi kapcsolataival és gazdaságpolitikájával kapcsolatos közérdek védelmére alapozta, amelyet az említett rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának harmadik és negyedik francia bekezdése ír elő, valamint a Bizottság döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozó kivételre, amelyet ugyanezen rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése ír elő. Következésképpen a Bizottság a megtámadott határozatban a német kancellár leveléhez való hozzáférés megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése értelmében a német hatóságok által kinyilvánított tiltakozásra alapozta.

52

A Bíróság a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében már meghatározta a valamely tagállam által az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése értelmében kifejezett tiltakozás terjedelmét.

53

A Bíróság kiemelte, hogy ez a rendelkezés eljárási jellegű, mivel az érintett tagállam előzetes beleegyezése követelményének előírására szorítkozik – amennyiben a tagállam erre vonatkozó egyedi kérelmet nyújtott be –, és mivel egy uniós határozat elfogadására vonatkozó eljárásról szól (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 78. és 81. pontja).

54

Eltérően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (4) bekezdésétől, amely a harmadik személyek számára, a tőlük származó dokumentumok esetében csak az érintett intézménnyel való konzultáció jogát biztosítja a (4) cikk (1) és (2) bekezdésében előírt kivételek alkalmazásának tárgyában, e cikk (5) bekezdése a tagállam előzetes beleegyezését, annak kérésére, a tagállamtól származó dokumentum hozzáférhetővé tételének szükséges feltételévé teszi.

55

A Bíróság ily módon megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam élt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel, és kérte, hogy valamely tőle származó konkrét dokumentumot előzetes beleegyezése nélkül ne tegyenek hozzáférhetővé, e dokumentumnak az intézmény általi esetleges hozzáférhetővé tételéhez e tagállam beleegyezésének előzetes megszerzése szükséges (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontja).

56

Ebből a contrario az következik, hogy az intézmény, amely nem rendelkezik az érintett tagállam beleegyezésével, nem jogosult a szóban forgó dokumentum hozzáférhetővé tételére (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 44. pontja). A jelen ügyben a Bizottságnak a német kancellár leveléhez való hozzáférésre vonatkozó határozata tehát a német hatóságoknak a vitatott határozat elfogadása eljárásának keretében hozott határozatától függött.

57

Mindazonáltal, a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontja értelmében, az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése nem biztosít a tagállam számára olyan általános és feltétel nélküli vétójogot, amely lehetővé tenné, hogy valamely intézmény birtokában lévő bármely dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben pusztán diszkrecionális alapon egyszerűen amiatt tiltakozhasson – anélkül, hogy döntését meg kellene indokolnia –, hogy a dokumentum ettől a tagállamtól származik.

58

A fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 76. pontja szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének rendelkezése által az érintett tagállamra ruházott hatáskör gyakorlását korlátozzák az e cikk (1)–(3) bekezdésében felsorolt anyagi jogi kivételek, mivel e tagállam e tekintetben csupán az intézmény döntésében való részvételi jogosultsággal rendelkezik. Az érintett tagállam előzetes beleegyezése, amelyre az említett rendelet 4. cikkének (5) bekezdése utal, ennélfogva nem a diszkrecionális vétójoghoz, hanem az ugyanezen rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésére alapított kivételek hiányát illető kedvező véleményhez hasonlít. Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdésével így bevezetett döntéshozatali eljárás megköveteli tehát, hogy az intézmény és az érintett tagállam tartsa magát az említett rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt anyagi jogi kivételekhez (a fenti 14. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 83. pontja).

59

Ebből következik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (5) bekezdése csak akkor hatalmazza fel az érintett tagállamot arra, hogy a tőle származó dokumentumok hozzáférhetővé tételével szemben tiltakozzék, ha tiltakozását az e cikk (1)–(3) bekezdésében említett anyagi jogi kivételekre alapozza, és e tekintetben álláspontját megfelelően megindokolja (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja).

60

A jelen esetben az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének az eljáró intézmény vonatkozásában fennálló hatályát illetően emlékeztetni kell arra, hogy ahogyan azt a Bíróság a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 94. pontjában már megállapította, a kérelmező vonatkozásában az érintett tagállam beavatkozása nem érinti azon határozat uniós jogi aktus jellegét, amelyet később az intézmény a kérelmező által az intézmény birtokában lévő valamely dokumentumra vonatkozóan az intézményhez benyújtott hozzáférés iránti kérelemre válaszolva közöl a kérelmezővel.

61

Az eljáró intézmény mint a dokumentumokhoz való hozzáférést megtagadó határozat kibocsátója tehát felelős e határozat jogszerűségéért. Ennek megfelelően, a Bíróság már határozott arról, hogy a Bizottság nem adhat helyt a tagállam által a tőle származó dokumentum hozzáférhetővé tételével szemben kinyilvánított tiltakozásnak, ha e tiltakozás minden indokolást nélkülöz, vagy ha az előadott indokolást nem az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozva fogalmazták meg (a fenti 14. pontban hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 88. pontja).

62

Ebből következik, hogy a valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférés megtagadása előtt az érintett intézménynek meg kell vizsgálnia, hogy ez a tagállam az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében előírt anyagi jogi kivételekre alapította-e a tiltakozását, és hogy ebben a vonatkozásban megfelelően megindokolta-e az álláspontját. Következésképpen a hozzáférést megtagadó határozat elfogadására irányuló eljárásban a Bizottságnak meg kell győződnie az ilyen indokolás fennállásáról, és arra utalnia kell a végül elfogadott határozatban (a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 99. pontja).

63

Ezzel szemben, az IFAW állításával ellentétben, nem az eljáró intézmény feladata, hogy kimerítően értékelje az érintett tagállam tiltakozó határozatát, olyan vizsgálatot folytatva, amely túlmegy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételekre hivatkozó indokolás puszta meglétének ellenőrzésén.

64

Az ilyen kimerítő értékelés megkövetelése ugyanis oda vezethet, hogy miután ezen értékelést elvégezte, az eljáró intézmény, tévesen, közölheti a kérelmezővel a szóban forgó dokumentumot, azon tagállamnak a jelen ítélet 61. és 62. pontja szerint megfelelően indokolt tiltakozása ellenére, amelytől a dokumentum származik.

65

Ebből következik, hogy nem megalapozott az IFAW azon állítása, miszerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem ismerte el, hogy a Bizottság azon dokumentum tekintetében, amelyhez a hozzáférést a tagállam megtagadta, köteles kimerítően értékelni a tagállam által az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt kivételek alapján hivatkozott tiltakozási indokokat.

66

Következésképpen az IFAW által a fellebbezésének alátámasztására hivatkozott első jogalapot mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

67

Második jogalapja keretében az IFAW lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy el tudja végezni a feladatai közé tartozó felülvizsgálatot anélkül, hogy maga megismerte volna azt a dokumentumot, amelyhez a hozzáférést a Bizottság megtagadta.

68

A fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen tagadta meg a német kancellárnak a Bizottság birtokában lévő levele bemutatásának elrendelését, mivel e dokumentum bemutatása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a Törvényszék maga vizsgálhassa meg tényszerűen, hogy fennállnak-e, következésképpen alkalmazhatók-e az ezen intézmény által az e levél közlését megtagadó határozata igazolásaképpen hivatkozott kifogások, amelyekre eredetileg a Németországi Szövetségi Köztársaság hivatkozott. E tekintetben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék nem teljesíthette feladatát úgy, hogy nem látta és nem elemezte a szóban forgó dokumentumot.

69

Ezzel szemben a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék mérlegelési jogkörrel rendelkezik a pervezető intézkedések tekintetében, a dokumentumok bemutatását is beleértve.

70

IA megtámadott ítélet 87. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (5) bekezdésének alkalmazása nem akadályozza meg a Bizottság megtagadó határozatának olyan vizsgálatát, amely meghaladja a prima facie vizsgálatot, és amelyből annak anyagi jogi értékelése következik, hogy alkalmazhatók-e az adott ügyre az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében foglalt kivételek.

71

Ez az értékelés nem tartalmaz téves jogalkalmazást.

72

Amennyiben ugyanis a tagállam indokolást adva tagadja meg a kérdéses dokumentumhoz való hozzáférés engedélyezését, és következésképpen az érintett intézmény kénytelen elutasítani a hozzáférés iránti kérelmet, annak benyújtóját megilleti a bírói jogvédelem. Az uniós bíróság hatáskörébe tartozik, hogy azon érdekelt kérelmére, akivel szemben a megkeresett intézmény a hozzáférést megtagadta, felülvizsgálja, vajon a hozzáférés megtagadását érvényesen lehetett-e a hivatkozott kivételekre alapozni, éspedig függetlenül attól, hogy a hozzáférés megtagadása e kivételeknek az intézmény vagy az érintett tagállam általi mérlegeléséből ered-e (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Svédország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 90. és 94. pontját).

73

Ily módon, az ilyen bírói jogvédelem biztosítéka azon kérelmező javára, akivel szemben a megkeresett intézmény megtagadta az egy vagy több, valamely tagállamtól származó dokumentumhoz való hozzáférést e tagállam tiltakozását követően, azt vonja maga után, hogy az uniós bíróság konkrétan értékeli a hozzáférést megtagadó határozat jogszerűségét (lásd e tekintetben a C-266/05. P. sz., Sison kontra Tanács ügyben 2007. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2007., I-1233. o.] 33–39. pontját), valamennyi releváns elem fényében, amelyek között első helyen állnak azok a dokumentumok, amelyekhez a hozzáférést megtagadták. Ahhoz, hogy tiszteletben lehessen tartani a szóban forgó dokumentumhoz való hozzáférés tilalmát az érintett tagállam előzetes beleegyezésének hiányában, a Törvényszéknek zárt ülésen kell tanulmányoznia e dokumentumokat, oly módon, hogy maguk a felek ne férhessenek hozzá a szóban forgó dokumentumhoz, amint azt a Törvényszék eljárási szabályzata 67. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése előírja.

74

Márpedig, a megtámadott ítélet 152. és 153. pontjából az következik, hogy a Törvényszék nem ítélte szükségesnek, hogy elrendelje azon dokumentum, nevezetesen a német kancellár levele bemutatását, amelyhez a hozzáférést az ügyben megtagadták.

75

Ebből következik, hogy mivel maga nem tanulmányozta az említett levelet, a Törvényszék nem tudta konkrétan értékelni, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés érvényesen megtagadható volt-e az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (1)–(3) bekezdésében felsorolt kivételek alapján, és következésképpen nem tudta megvizsgálni a vitatott határozat jogszerűségét, a jelen ítélet 73. pontjában megállapított követelménnyel ellentétben.

76

A fentiekből következik, hogy a fellebbező megalapozottan állítja, hogy a Törvényszék, mivel úgy ítélte meg, hogy el tudja végezni a feladatát képező felülvizsgálatot, anélkül hogy maga megismerte volna azt a dokumentumot, amelyhez a hozzáférést a Bizottság megtagadta, tévesen alkalmazta a jogot.

77

Következésképpen a második jogalapot el kell fogadni, tehát a megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül kell helyezni.

78

A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

79

A jelen ügyben a per állása nem teszi lehetővé a döntést, ezért az ügyet vissza kell utalni a Törvényszékhez, hogy a német kancellár levelére tekintettel hozzon határozatot az IFAW által hozzá benyújtott, a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetről, a költségekről pedig jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: