1

2003. február 18-án és 2003. március 12-én a felperes, Ursula Adamowski a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o. [helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet {HL L 78., 1. o.}]) alapján két közösségi védjegybejelentést nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2

A 2003. február 18-án bejelentett védjegy a következő ábrás megjelölés volt:

3

A 2003. március 12-én bejelentett védjegy a Fagumit szómegjelölés volt.

4

A bejelentett védjegyek árujegyzékeiben szereplő áruk a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 12. és 17. osztályba tartoztak, a következő leírással:

5

A fenti 2. és 3. pontban említett védjegyeket 2004. június 28-án lajstromozták.

6

2008. április 7-én és 2008. április 8-án a beavatkozó, a Fabryka Węży Gumowych i Tworzyw Sztucznych Fagumit sp. z o.o., két törlés iránti kérelmet terjesztett elő a vitatott védjegyekkel szemben, a következők alapján:

—

a 40/94 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének c) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontja), a beavatkozó – 1993-ban Lengyelországban bejegyzett és az üzleti életben használt – cégnevére, továbbá az ugyanezen évtől kezdődő, több tagállamba, többek között Németországba irányuló árukivitel tényére való hivatkozással.

7

A 2009. június 25-én hozott két határozatával a törlési osztály elutasította a törlés iránti kérelmeket.

8

2009. augusztus 27-én a beavatkozó, a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján, a törlési osztály határozataival szemben két fellebbezést terjesztett elő az OHIM-nál.

9

A 2010. szeptember 3-án hozott két határozattal (a továbbiakban: megtámadott határozatok) az első fellebbezési tanács helyt adott a fellebbezéseknek, hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatait, és megállapította a vitatott védjegyek oltalmának érvénytelenségét, miután úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó által hivatkozott három törlési ok megalapozott.

10

Főként a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének c) pontjára alapított indokot illetően (lásd a fenti 6. pont harmadik francia bekezdését), a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a „fagumit” szónak az üzleti életben 1997. június 1-je óta történő használata a felperes ügyvezetése alatt álló Adamex Handels- u. Transportgesellschaft mbH nevű társasággal kötött forgalmazási megállapodás értelmében, a célországokba, többek között Németországba történő kivitel miatt nemzetközi léptékűnek tekinthető. E megjelölés szerinte Németországban a Markengesetz (német védjegytörvény) 5. §-ának (2) bekezdése értelmében oltalom alatt áll. Ami a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított indokot illeti (lásd a fenti 6. pont második francia bekezdését), a fellebbezési tanács először is úgy ítélte meg, hogy a fenti 3. pontban ábrázolt vitatott védjegy domináns elemét képezte a törlési kérelem alátámasztásaként hivatkozott lengyel védjegynek, miközben a fenti 2. pontban látható vitatott védjegy lényegében ez utóbbi mása volt. Ezt követően, mivel a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében alkalmazott „képviselő vagy ügynök” kifejezések kiterjednek a képviselő, az ügynök vagy a forgalmazó ügyvezetőjére is, és mivel a 1998. április 10-én kelt dokumentum nem értelmezhető úgy, hogy az jogot adott volna a felperesnek a vitatott védjegyek lajstromozására, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy ezen indok szintén megalapozott. Ami a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontjára alapított indokot illeti, a fellebbezési tanács hangsúlyozza, hogy a fent említett forgalmazási megállapodás értelmében a felperes köteles volt a beavatkozó kereskedelmi érdekeinek védelmét szem előtt tartani, amely célkitűzést a közösségi védjegyek bejelentése veszélybe sodorta, emellett a fent említett 1998. április 10-i dokumentum nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes jóhiszeműen járt el a szóban forgó védjegybejelentések benyújtásakor. Mivel egyébként semmilyen egyéb körülmény nem utalt arra, hogy a beavatkozó a Fagumit megjelöléshez fűződő jogairól lemondott volna, vagy arra, hogy a felperes jóhiszeműen járt volna el, ezért ezt az indokot szintén megalapozottnak minősítették.

11

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

12

Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:

13

Miután erről a feleket meghallgatta, a Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 50. cikke alapján ítélethozatal céljából egyesíti a jelen ügyeket.

14

A felperes a jelen ügyek mindegyikében három jogalapra hivatkozik, amelyeket a 207/2009 rendelet – 8. cikke (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 53. cikke (1) bekezdése c) pontjának megsértésére, a 207/2009 rendelet – 8. cikke (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett – 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, és az említett rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapít.

15

Miként azt az OHIM állítja, a fellebbezési tanács által elfogadott törlési okok mindegyike önmagában is elegendő a vitatott védjegyek érvénytelenségének megállapításához. Ezzel összefüggésben elsőként a második jogalap vizsgálatára kerül sor, amely a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő törlési okra vonatkozik.

16

E jogalap keretében a felperes először is azt állítja, hogy a 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja akadályát képezi annak, hogy a beavatkozó a saját érdekében ugyanezen rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozzon.

17

Ezen érvnek nem lehet helyt adni. A 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint ugyanis a közösségi védjegyet nem lehet érvénytelennek nyilvánítani ugyanezen rendelet 53. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, ha a korábbi jogot 2004. május 1-je előtt lajstromozták, jelentették be vagy szerezték meg valamely olyan tagállamban, amely ebben az időpontban csatlakozott az Európai Unióhoz.

18

E rendelkezés célja azon lehetőség kizárása, hogy a 2004. május 1-je előtt lajstromozott vagy bejelentett közösségi védjegyeket ne lehessen megtámadni pusztán egyes államoknak az Unióhoz való csatlakozásának ténye miatt, miközben e lehetőség nem állt fenn az említett csatlakozás előtt. A szóban forgó rendelkezés tehát nem annak megakadályozására irányul, hogy valamely védjegy jogosultja 2004. május 1-je után olyan törlés iránti kérelmet nyújthasson be, amelyet már ezen időpontot megelőzően is benyújthatott volna.

19

E tekintetben a 207/2009 rendelet 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő törlési okra az e rendelet 8. cikkének (3) bekezdésében említett védjegy jogosultja akkor is hivatkozhat, ha az említett védjegy csak valamely Unión kívüli országban képezte lajstromozás tárgyát. Ugyanis a 207/2009 rendelet 8. cikkének (1), (2), (4) és (5) bekezdésével ellentétben, annak (3) bekezdése nem a valamely tagállamban lajstromozott vagy ott joghatásokkal járó védjegyekre utal. Ezenkívül, ha a 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdése alkalmazásának egyik feltétele az lenne, hogy a védjegyet valamely tagállamban lajstromozták, e rendelkezés ugyanezen cikk (1) és (5) bekezdésével feleslegesen ismétlődne. Így, miként azt az OHIM is tette, azt kell megállapítani, hogy a beavatkozó már a Lengyel Köztársaság Unióhoz való csatlakozása előtt is benyújthatta volna a fenti 6. pontban említett törlési kérelmeket, jóllehet a 207/2009 rendelet 165. cikke (4) bekezdésének b) pontja nincs kihatással sem e kérelmek megalapozottságára, sem a megtámadott határozatok jogszerűségére.

20

Jelen esetben a felperes érvelése arra összpontosul, hogy a fenti 6. pont második francia bekezdésében ábrázolt védjegy jogosultja részéről megtörtént a hozzájárulás, anélkül hogy vitatná a beavatkozó képviselői vagy ügynöki minőségét. Ebben az összefüggésben a felperes azt állítja, hogy ő az 1998. április 10-én kelt dokumentum értelmében beszerezte a beavatkozó hozzájárulását, mielőtt benyújtotta volna a fenti 1–3. pontban hivatkozott kérelmeket.

21

Az OHIM és a beavatkozó vitatja e vélekedést.

22

A 207/2009 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének alkalmazásához az szükséges, hogy a védjegybejelentő a védjegyjogosult képviselője vagy ügynöke, illetve korábban az volt, és hogy a védjegybejelentési kérelmet a jogosult engedélye nélkül a képviselő vagy az ügynök nevében nyújtották be, anélkül hogy ennek hátterében a képviselő vagy az ügynök eljárásának igazolására alkalmas, jogszerű okok álltak volna fent. E rendelkezés annak megakadályozására irányul, hogy a védjegyjogosult képviselője kisajátíthassa a védjegyet, mivel e képviselő kihasználhatja a közte és a védjegyjogosult között fennálló kereskedelmi kapcsolat során megszerzett ismereteket és tapasztalatokat, és így tisztességtelen előnyre tehet szert a védjegyjogosult által tett erőfeszítésekből és beruházásokból (a Törvényszék T-6/05. sz., DEF-TEC Defense Technology kontra OHIM - Defense Technology [FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR] ügyben 2006. szeptember 6-án hozott ítéletének [EBHT 2006., II-2671. o.] 38. pontja).

23

Ami a képviselő vagy az ügynök nevében történő védjegylajstromozáshoz való esetleges hozzájárulást illeti, annak egyértelműnek, pontosnak és feltétel nélkülinek kell lennie (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott FIRST DEFENSE AEROSOL PEPPER PROJECTOR ügyben hozott ítélet 40. pontját). Márpedig a jelen esetben hangsúlyozni kell, hogy miként azt a fellebbezési tanács is megállapította, a felperes által hivatkozott, 1998. április 10-én kelt dokumentum nem tesz eleget e feltételeknek.

24

Közelebbről megvizsgálva, az Adamex Industrie GmbH-nak címzett ezen dokumentum szövege szerint a beavatkozó képviselője ahhoz adta beleegyezését, hogy a Fagumit cég „eredeti jelképét” és „megnevezését” („Or[i]ginal-Symbol” és „Bezeichnung”) Európa-szerte használják, illetve annak használatát továbbra is fenntartsák („Benutzung” és „Vorbehalt”), továbbá pontosította, hogy szerinte e lehetőség a Fagumit GmbH Deutschland, a Fagumit SARL Frankreich és a Fagumit Schweiz társaságokra is vonatkozik.

25

Ezen összefüggésben kiemelendő, hogy a kérdéses dokumentum nem tesz említést arról a lehetőségről, hogy a felperes a fenti 2. pontban ábrázolt megjelölést közösségi védjegyként bejelentheti. E tekintetben megjegyzendő, hogy a felperest e dokumentumban nem említik, továbbá az nem utal az említett megjelölés közösségi védjegyként való bejelentésének lehetőségére sem.

26

Másodszor, miként azt a felperes a törlési osztály és a fellebbezési tanács előtt nyilatkozta, a Fagumit Deutschland, a Fagumit Frankreich és a Fagumit Schweiz nevű társaságok a kérdéses dokumentum elküldése idején még nem is léteztek, és ez utóbbi körülmény úgy is felfogható, hogy a beavatkozó nem tiltakozott az ellen, hogy a szóban forgó társaságok a Fagumit nevet viseljék, és a hozzá kapcsolódó védjegyet tevékenységük során azt kizárólagos jelleggel használják.

27

A felperes nem támaszkodhat arra a tényre, hogy a beavatkozó nem tiltakozott a jogvita tárgyát képező megjelölésnek az 1998. április 10-én kelt dokumentumban említett társaságokon kívüli, más társaságok általi használata ellen. E tekintetben, miként arra a felperes a keresetlevelek 33. pontjában rámutat, és miként az az általa az OHIM-hoz benyújtott iratokból is kiderül, a kérdéses használatra a beavatkozó által gyártott árucikkek forgalmazása keretében került sor. Márpedig az ilyen használat a beavatkozó és az ő termékeit forgalmazó személyek közötti együttműködés logikájának felel meg, anélkül hogy a beavatkozó bizonyítaná, hogy bármilyen módon lemondtak volna a fenti 6. pont második francia bekezdésében ábrázolt megjelöléshez fűződő jogokról, ami bárki számára lehetővé tette volna a megjelölésnek, illetve annak domináns elemének közösségi védjegyként történő bejelentését.

28

Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács nem vétett hibát azzal, hogy úgy ítélte meg, hogy a 1998. április 10-i dokumentum nem tekinthető úgy, mint amely bárminemű hozzájárulást adott volna a felperesnek a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a vitatott védjegyek lajstromozásához.

29

Ebben az összefüggésben a felperes által hivatkozott azon körülménynek, miszerint a beavatkozóval fennálló kapcsolata nem felelt meg az alaki előírásoknak, még ha az érintett vállalkozások felsorolása az 1998. április 10-i dokumentumban nem is tekinthető kimerítő jellegűnek, nincs jelentősége. Ugyanis, mivel a kérdéses dokumentum nem képez a 207/2009 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése értelmében vett hozzájárulást, e körülmény, még ha bizonyításra is kerül, nem teszi érvénytelenné azt a következtetést, amelyre a fellebbezési tanács jutott.

30

Ennélfogva a második jogalapot el kell vetni, és a fenti 15. pontban említett indokok miatt a kereseteket teljes egészükben el kell utasítani.

31

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, ezért az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően őt kötelezni kell az OHIM és a beavatkozó költségeinek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (második tanács)

a következőképpen határozott: