—

az Asociación para la Calidad de los Forjados (Ascafor) és az Asociación de Importadores y Distribuidores de Acero para la Construcción (Asidac) képviseletében A. Vázquez Guillén procurador, segítője: J. M. Sala Arquer abogado,

—

a Calidad Siderúrgica SL képviseletében M. del Valle Gili Ruiz procuradora, segítője: C. L. Rubio Soler abogado,

—

az Asociación Española de Normalización y Certificación (AENOR) képviseletében L. Cazorla González-Serrano abogado,

—

az Asociación de Investigación de las Industrias de la Construcción (Aidico) Instituto Tecnológico de la Construcción képviseletében C. Tejada Marcelino procuradora, segítője: A. Albert Mora abogado,

—

az Asociación Nacional Española de Fabricantes de Hormigón Preparado (Anefhop) képviseletében C. Hidalgo Senén és E. Hidalgo Martínez procuradores,

—

az Asociación de Aceros Corrugados Reglamentarios y su Tecnología y Calidad (Acerteq) képviseletében R. Martínez Solís abogada,

—

a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta és B. Plaza Cruz, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében C. M. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében L. Banciella, G. Zavvos és A. Alcover San Pedro, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

A jelen kérelmet az egyfelől az Asociación para la Calidad de los Forjados (Ascafor) és az Asociación de Importadores y Distribuidores de Acero para la Construcción (Asidac), másfelől az Administración del Estado, a Calidad Siderúrgica SL, a Colegio de Ingenieros Técnicos Industriales, az Asociación Española de Normalización y Certificación (AENOR), a Consejo General de Colegios Oficiales de Aparejadores y Arquitectos Técnicos, az Asociación de Investigación de las Industrias de la Construcción (Aidico) Instituto Tecnológico de la Construcción, az Asociación Nacional Española de Fabricantes de Hormigón Preparado (Anefhop), a Ferrovial Agromán SA, a l’Agrupación de Fabricantes de Cemento de España (Oficemen) és az Asociación de Aceros Corrugados Reglamentarios y su Tecnología y Calidad (Acerteq) között a szerkezeti betonra vonatkozó előírások (EHE-08) jóváhagyásáról szóló, 2008. július 18-i 1247/08. királyi rendelet (BOE 2008. augusztus 22-i 203. sz., 35176. o.) megsemmisítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1993. július 22-i 93/68/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 220., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 12. kötet, 173. o.) módosított, az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelvet (HL 1989. L 40., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 9. kötet, 296. o.; a továbbiakban: 89/106 irányelv), 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az építési termékekre kell alkalmazni.

4

Ezen irányelv 6. cikkének (2) bekezdése szerint:

„A tagállamok azonban engedélyezik területükön a 4. cikk (2) bekezdésében nem szereplő termékek forgalomba hozatalát abban az esetben, ha ezek megfelelnek a Szerződéssel összhangban levő nemzeti előírásoknak, amíg a II. és III. fejezetben meghatározott európai műszaki előírások másként nem rendelkeznek […]”

5

Az említett irányelv 16. cikke így rendelkezik:

„(1)   Ha a 4. cikk (2) bekezdésének értelmében egyes termékekre nincsenek műszaki előírások, akkor a rendeltetési hely szerinti tagállam kérelemre egyedi esetekben a hatályos nemzeti előírásoknak megfelelőnek tekinti a termékeket, amennyiben ezek megfeleltek a gyártó tagállam elismert szerve által végzett vizsgálatoknak és ellenőrzéseknek, feltéve, hogy ezeket a vizsgálatokat és ellenőrzéseket a rendeltetési hely szerinti tagállamban hatályos módszerek vagy e tagállam által ezzel egyenrangúnak elismert módszerek szerint végezték.

(2)   A gyártó tagállam közli a rendeltetési hely szerinti tagállammal, amelynek rendelkezései szerint a vizsgálatokat és ellenőrzéseket végezni kell, azt az elismert szervet, amely az említett célból előreláthatóan jogosult lesz eljárni. A rendeltetési hely szerinti tagállam és a gyártó tagállam kölcsönösen megadnak egymásnak minden szükséges információt. E kölcsönös információcserét követően a gyártó tagállam jóváhagyja az így kijelölt szervet. Amennyiben egy tagállamnak fenntartásai támadnak, úgy megindokolja álláspontját és értesíti erről a Bizottságot.

(3)   A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a kijelölt szervek kölcsönösen megadjanak egymásnak minden szükséges segítséget.

(4)   Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy elismert szerv a vizsgálatokat és ellenőrzéseket nem nemzeti előírásai szerint végzi, akkor ezt közli azzal a tagállammal, amely kijelölte az illető szervet. Az utóbbi tagállam ésszerű időn belül értesíti a bejelentést tevő tagállamot a foganatosított intézkedésekről. Ha a bejelentést tevő tagállam a hozott intézkedéseket nem tartja kielégítőnek, akkor megtilthatja vagy különleges feltételekhez kötheti az érintett termék forgalomba hozatalát és felhasználását. Értesíti erről a másik tagállamot és a Bizottságot.”

6

Ugyanezen irányelv 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A rendeltetési hely szerinti tagállamok a gyártó tagállamban a 16. cikkben leírt eljárás szerint kiadott jelentéseket és megfelelőségi igazolásokat saját megfelelő nemzeti dokumentumaikkal egyenértékűnek tekintik.”

7

A 89/106 irányelvnek az „Elismert szervek” című VII. fejezete tartalmazza a 18. cikket, amelynek (2) bekezdése szerint:

„A tanúsító és ellenőrző szervek, illetve vizsgáló laboratóriumok eleget kell hogy tegyenek a IV. mellékletben szereplő kritériumoknak.”

8

A 89/106 irányelv IV. melléklete felsorolja azokat a minimális feltételeket, amelyeknek a tanúsító és ellenőrző szerveknek, illetve vizsgáló laboratóriumoknak meg kell felelniük annak érdekében, hogy ezen irányelv értelmében elismerésre kerüljenek.

9

A szerkezeti betonra vonatkozó, az 1247/08. királyi rendelettel jóváhagyott előírások (EHE-08) (a továbbiakban: a szerkezeti betonra vonatkozó előírások) meghatározzák azokat a műszaki előírásokat, amelyeknek a vasbeton termékeknek meg kell felelniük annak érdekében, hogy Spanyolországban az építési ágazatban használhatók legyenek.

10

Ezek az előírások a műszaki előírások betartása ellenőrzésének gyakorlati szabályait is meghatározzák.

11

A betonacélra vonatkozóan a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 87. cikke kétfajta lehetőséget ír elő annak igazolására, hogy a termékek megfelelnek a műszaki előírásoknak.

12

A betonacél bizonyítottan megfelel a minőségi és biztonsági követelményeknek, egyrészt, ha rendelkezik az ezen előírások 19. melléklete szerinti hivatalosan elismert minőségjelzéssel.

13

Másrészt elismert minőségjelzés hiányában az említett műszaki előírásoknak való megfelelést minden egyes betonacél szállítmány átadás-átvétele során elvégzendő vizsgálatok és tesztek alapján kell megállapítani.

14

A Spanyol Királyságtól eltérő tagállamból származó betonacéllal kapcsolatban a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 14. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A jelen előírások alkalmazási körében olyan építési termékeket lehet felhasználni, amelyeket jogszerűen állítottak elő vagy hoztak forgalomba az Európai Unió tagállamaiban […], feltéve hogy e termékek megfelelnek ezen államok szabályozásának, és így a biztonság és a rendeltetésnek megfelelő használhatóság tekintetében a jelen előírások által megkövetelttel egyenértékű színvonalat biztosítanak.

Ez az egyenértékűségi szint a 89/106 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének rendelkezései vagy adott esetben 16. cikkének rendelkezései szerint igazolható […].

[…]

A jelen előírások követelményeinek betartását megkönnyítő önkéntes minőségjelzéseket az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamának az építésügy területén hatáskörrel rendelkező hatóságai ismerhetik el, és e minőségjelzések utalhatnak a szerkezeti tervre, a termékekre, a terv megvalósításának folyamatára vagy a környezetvédelmi szempontok figyelembevételére.”

15

Ezen előírások „Biztonsági szintek és minőségjelzések” című 81. cikke szerint:

„A termékeknek és a kivitelezési eljárásoknak a jelen előírásokban meghatározott alapvető követelményeknek való megfelelősége megkívánja, hogy azok elérjék a műszaki előírások egy csoportja által előírt biztonsági szintet.

A [gyártó államok] terméke[i] és eljárás[ai] a minimálisan megköveteltnél magasabb biztonsági szintnek is megfelelhetnek, olyan rendszerek kialakításával (mint például a minőségjelzések), amelyek a megfelelő vizsgálatok, ellenőrzések és tesztek útján biztosítják, hogy [ezen államok] minőségi rendszere és gyártásellenőrző rendszere megfelel az ilyen jelzések megadásához előírt követelményeknek.

E kiegészítő és a minimálisan előírtnál magasabb biztonsági szint bármely alábbi eljárás révén igazolható:

A jelen előírások az elismerés során bizonyos különös szempontok alkalmazását írják elő azon termékek és eljárások esetében, amelyek magasabb biztonsági szintet képviselnek az előző bekezdésben említett két eljárás valamelyike révén.

Az átadás-átvétel során végzett ellenőrzés figyelembe veheti azokat a biztosítékokat, amelyek a minőségjelzés birtoklásával járnak, feltéve, hogy ez eleget tesz bizonyos feltételeknek. Így a jelen előírások mind a kivitelezési eljárások, mind a 89/106/EGK irányelv alapján EK–jellel nem rendelkező termékek esetén lehetővé teszik, hogy különleges megítélés alá essenek az elismerés során, ha önkéntes módon rendelkeznek az építés vagy közművek területén hatáskörrel rendelkező és az Európai Unió bármely tagállama vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró valamely állam közigazgatásához tartozó igazgatási szerv által hivatalosan elismert minőségjelzéssel.

Az előző bekezdésben foglaltakat alkalmazni kell az Európai Unióval vámtársulási megállapodást aláíró államban jogszerűen előállított vagy forgalomba helyezett építési termékekre is, ha ez a megállapodás az Európai Unió valamely tagállamában előállított vagy forgalomba helyezett termékekkel azonos elbánás alá esőnek ismeri el ezeket a termékeket. Ezekben az esetekben az egyenértékűség szintjét a 89/106/EGK irányelv által e célból meghatározott eljárások alkalmazásával kell megállapítani.

A jelen előírások alapvető követelményeinek való megfelelés céljából a minőségjelzéseknek, ahhoz, hogy hivatalosan elismerjék őket, meg kell felelniük a 19. mellékletben foglaltaknak.

[…]”

16

A szerkezeti betonra vonatkozó előírásoknak a „Biztonsági szintekről és a minőségjelzések hivatalos elismerésének követelményeiről” szóló 19. melléklete rendelkezéseket tartalmaz többek között a tanúsító szervek felépítéséről és működéséről, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóság velük kapcsolatos jogköreiről.

17

E melléklet 1. cikke értelmében:

„A jelen előírások lehetővé teszik, hogy a Dirección Facultativa különleges megítélés alá vonja azon termékeket és eljárásokat, amelyek önkéntes módon és a 81. cikkel összhangban a jogszabály által minimálisan előírtnál magasabb biztonsági szintet tudnak felmutatni.

Ezeket a magasabb biztonsági szinteket főszabály szerint az építésügy területén hatáskörrel rendelkező, és az Európai Unió bármely tagállamához, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodást aláíró valamely államhoz, vagy az Európai Unióval vámuniót létrehozó megállapodást aláíró államhoz tartozó hivatal által hivatalosan elismert minőségjelzés birtokában lehet igazolni, amely esetben az egyenértékűség szintjét a 89/106/EGK irányelv által e célból meghatározott eljárások alkalmazásával kell megállapítani.”

18

A szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 2. cikke szerint:

„[…] Azon termékek vagy eljárások esetén, amelyekre az EK-jel nem vonatkozik, a jogszabály által megkövetelt biztonsági szint a jelen előírásokban meghatározott biztonsági szint.

Ezen felül, önkéntes módon bármely termék gyártója, bármely eljárásért felelős személy vagy az építtető alkalmazhat olyan minőségjelzést is, amely a jelen előírásokban rögzített minimális szintnél magasabb biztonsági szintet tanúsít. Az EK-jelet viselő termékek esetén e minőségjelzéseknek olyan hozzáadott értéket kell hordozniuk, amely az EK-jelben nem foglaltatik benne.

Mivel önkéntes kezdeményezésről van szó, e minőségjelzések megszerzéséhez különféle feltételeket szabhatnak a vonatkozó különleges eljárásokban. Ez a melléklet ezért meghatározza azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik annak megkülönböztetését, hogy mikor jelentenek a minimálisan előírtnál magasabb biztonsági szintet, ennek következtében mikor lehet ezeket hivatalosan elismertetni a hatáskörrel rendelkező hatóságokkal.”

19

E melléklet 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A minőségjelzés hivatalos elismerését végző, hatáskörrel rendelkező hatóságnak ellenőriznie kell, hogy teljesülnek-e a hivatalos elismerés jelen mellékletben előírt feltételei, és biztosítania kell, hogy ezeket a későbbiekben is betartsák. E cél eléréséhez a hatóság, a szükséges bizalmasság megőrzése mellett felléphet minden olyan tevékenység esetén, amelyet a minőségjelzés elismerése szempontjából lényegesnek tart.

[...]”

20

A szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikke értelmében:

„A minőségjelzés hivatalos elismeréséhez szükséges, hogy:

Az említett rendeletnek

21

Az Ascafor tagjai olyan vállalkozások, amelyek fő tevékenysége a betonacél spanyolországi gyártása és forgalmazása. Az Asidac tagjai építőipari rendeltetésű betonacél spanyol importőrei.

22

Ezek az egyesületek úgy vélik, hogy a szerkezeti betonra vonatkozó előírások és különösen ezen előírások 19. mellékletének 81. cikke, korlátozzák lehetőségeiket a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamokból származó betonacél behozatala tekintetében.

23

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a betonacélnak meg kell felelnie bizonyos műszaki előírásoknak annak érdekében, hogy Spanyolországban az építési ágazatban használható legyen.

24

Ezért e követelmények teljesülésének bizonyítására a szerkezeti betonra vonatkozó előírások két lehetőséget írnak elő, mégpedig vagy minden egyes betonacél szállítmány átadás-átvétele során elvégzendő eseti vizsgálatokkal és tesztekkel kell bizonyítani a betonacél műszaki előírásoknak való megfelelését, vagy pedig a betonacélnak hivatalosan elismert minőségjelzéssel kell rendelkeznie annak bizonyítására, hogy a gyártó a gyártási folyamat kezdetétől alávetette magát a szerkezeti betonra vonatkozó előírásokban megállapított követelményeknek.

25

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy az első esetben a megfelelőségi vizsgálatok és ellenőrzések költségesebbek, és azokat az acél végfelhasználójának terhére, nem pedig a gyártójának a terhére kell végezni, amint az a hivatalosan elismert minőségjelzés megszerzése általi megfelelőségi eljárás keretében történik.

26

A kérdést előterjesztő bíróság arra következtet, hogy ez a tanúsítvánnyal ellátott, tehát a hivatalosan elismert minőségjelzéssel rendelkező termékek használatára kényszeríti a betonacél felhasználókat a minden egyes betonacél szállítmány átadás-átvétele során elvégzendő megfelelőségi ellenőrzéssel járó kényelmetlenség és költségek elkerülése végett, így ez a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamból származó termelőket is arra kényszeríti, hogy a spanyol piacon a spanyol hatóságok által hivatalosan elismert ilyen minőségjelzéssel hozzák forgalomba termékeiket.

27

E vonatkozásban a kérdést előterjesztő bíróság, emlékeztetve a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamból származó minőségjelzések elismerésére irányuló, a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletével összefüggésben értelmezett 81. cikkében szabályozott eljárásra, kétségeit fejezi ki a tekintetben, hogy összeegyeztethetők-e az EUMSZ 34. és EUMSZ 36. cikkel azok a feltételek, amelyeknek e tagállamok tanúsító szervei kötelesek megfelelni annak érdekében, hogy az általuk kiállított minőségtanúsítványokat hivatalosan elismerjék Spanyolországban.

28

E körülmények között a Tribunal Supremo felfügesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal végett az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Megállapítható-e, hogy a 2008. július 18-i 1247/08. királyi rendelet 81. cikkével összefüggésben értelmezett 19. mellékletében foglalt kimerítő szabályozás a minőségjelzések hivatalos elismerésének megszerzésével kapcsolatban túlzott mértékű és aránytalan az általa követett célhoz képest; megállapítható-e, hogy e szabályozás nem igazolható korlátozást eredményez, amely megnehezíti a tanúsítványok egyenértékűségének elismerését, és az [EUMSZ 34.] és [EUMSZ 36.] cikkel összeegyeztethetetlen módon akadályozza vagy korlátozza a behozott termékek forgalmazását?”

29

A Calidad Siderúrgica SL, az Aidico Instituto Tecnológico de la Construcción és az Acerteq az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatatlanságára hivatkozik.

30

Álláspontjuk szerint egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság valójában azt kéri a Bíróságtól, hogy a nemzeti jog értelmezése által érdemi döntést hozzon az ügyben. Ezért ez utóbbinak hatásköre hiányát kellene megállapítania.

31

Másrészt a kérdés megfogalmazása hipotetikus és fiktív, mivel a kérdést előterjesztő bíróság nem jelölte meg, hogy a vitatott nemzeti szabályozás által előírt követelmények közül melyek azok, amelyek aránytalanok az e szabályozás által követett célhoz képest.

32

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikkben szabályozott eljárás a nemzeti bíróságok, illetve a Bíróság feladatkörének egyértelmű különválasztásán alapul. Egyedül az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét. Következésképpen, ha az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság elvben köteles határozni (lásd a C-290/05. és C-333/05. sz., Nádasdi és Németh egyesített ügyekben 2006. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-10115. o.] 28. pontját, valamint a C-213/07. sz. Michaniki-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9999. o.] 32. pontját).

33

A Bíróság azonban az előzetes döntéshozatali eljárásban nem dönthet a nemzeti szabályozásnak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről, és nem értelmezheti a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket sem (lásd a C-151/02. sz. Jaeger-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8389. o.] 43. pontját; a C-380/05. sz., Centro Europa 7 ügyben 2008. január 31-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-349. o.] 49. pontját; a C-404/08. és C-409/08. sz., Investitionsbank Sachsen-Anhalt egyesített ügyekben 2009. szeptember 17-én hozott végzés 25. pontját, valamint a C-292/09. és C-293/09. sz., Calestani és Lunardi egyesített ügyekben 2010. január 13-án hozott végzés 15. pontját).

34

A Bíróság ugyanakkor több ízben úgy ítélte meg, hogy hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog releváns értelmezésére vonatkozó szempontról, amelyek lehetővé teszik számára ezen összeegyeztethetőség értékelését az előtte folyó eljárásban (lásd különösen a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyben 1993. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6787. o.] 8. pontját; a fent hivatkozott Centro Europa 7 ügyben hozott ítélet 50. pontját, valamint a fent hivatkozott Calestani és Lunardi egyesített ügyekben hozott végzés 16. pontját).

35

A jelen ügyben egyrészt a kérdés kifejezetten az EUMSZ 34. cikk és EUMSZ 36. cikk értelmezésére irányul, mivel a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a tekintetben, hogy a vitatott nemzeti szabályozás összeegyeztethető az Európai Unió működéséről szóló szerződés említett cikkeivel.

36

Másrészt, igaz ugyan, hogy e bíróság nem jelölte meg, hogy a vitatott nemzeti szabályozás által a tanúsító szervek vonatkozásában előírt követelmények közül melyek azok, amelyek meghaladhatják az elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket, azonban ki kell emelni, hogy az említett bíróság kétségei az előírt követelmények kimerítő felsorolására vonatkoznak, és nem egy bizonyos követelményre.

37

Pontosan e tekintetben kell tehát a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adni.

38

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 89/106 irányelv fő célja megszüntetni azokat a kereskedelmi korlátokat, amelyek akadályozzák az építési termékeknek az Unión belül történő szabad forgalomba hozatalát. E célból az irányelv felsorolja azokat az alapvető követelményeket, amelyeknek az építési termékeknek meg kell felelniük, és amelyek végrehajtása harmonizált szabványokkal, átültetett nemzeti szabványokkal, európai műszaki engedélyekkel és uniós szinten elismert nemzeti műszaki előírásokkal történik (e vonatkozásban lásd a C-227/06. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2008. március 13-án hozott ítélet 31. pontját).

39

Tény, hogy a betonacél a 89/106 irányelv értelmében vett „építési termék”, amely nem tartozik az ezen irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében szereplő harmonizált szabvány vagy európai műszaki engedély, illetve uniós szinten elismert nemzeti műszaki előírás hatálya alá.

40

Márpedig a 89/106 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatálya alá nem tartozó építési termékekkel kapcsolatban [ezen irányelv] 6. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok a területükön abban az esetben engedélyezik azok forgalomba hozatalát, ha megfelelnek a Szerződéssel összhangban levő nemzeti előírásoknak, feltéve hogy az európai műszaki előírások másként nem rendelkeznek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 33. pontját).

41

Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, a spanyol szabályozás szerint kétféleképpen lehet igazolni, hogy a betonacél megfelel a spanyol ipari biztonsági és minőségi követelményeknek, mégpedig a betonacél szállítmányoknak az építés helyszínén történő átadás-átvétele során végzett eseti vizsgálatok és tesztek alapján, vagy pedig minőségjelzés bemutatásával, amely arra utal, hogy a betonacél gyártója megfelelt a magasabb rendű műszaki előírásoknak.

42

Az alapeljárások felperesei, a kérdést előterjesztő bíróság értékelését megerősítve, hangsúlyozták, hogy az első mód az ellenőrzési költségek emelkedéséhez vezet, a spanyol kormány pedig legalábbis azt hangsúlyozza, hogy ennek keretében az ellenőrzések száma növekedett, és a velük kapcsolatos költségeket a végfelhasználók viselik.

43

Ilyen körülmények között különösen fontossá válik a betonacél megfelelősége igazolásának második módja Spanyolországban, mivel a végfelhasználók gazdasági okok miatt kénytelenek olyan betonacélt használni, amelynek esetében minőségjelzés útján történik a tanúsítás.

44

E vonatkozásban meg kell jegyezni, hogy a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 81. cikke a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamok hatóságai által kiadott, az ott gyártott betonacélra vonatkozó minőségjelzések elismerésére irányuló eljárást ír elő. E cikk többek között úgy rendelkezik, hogy a tagállamok által kiadott minőségjelzésnek, ahhoz, hogy hivatalosan elismerhető legyen, meg kell felelnie az ezen előírások 19. mellékletében előírt feltételeknek.

45

Ez a melléklet egyrészt érdemi feltételeket tartalmaz, amelyeknek a betonacélnak meg kell felelnie, másrészt eljárási és formai követelményeket, amelyek a minőségjelzés megadására vonatkoznak.

46

A szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikke előírja különösen, hogy a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban található tanúsító szerveknek mely követelményeknek kell megfelelniük annak érdekében, hogy az általuk kiadott minőségjelzések Spanyolországban hivatalos elismerést nyerjenek.

47

Ilyen körülmények között emlékeztetni kell arra, hogy a 89/106 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése, amelyet olyan építési termékekre kell alkalmazni, melyekre vonatkozóan nincsenek harmonizált műszaki előírások, úgy rendelkezik, hogy a rendeltetési hely szerinti tagállam, kérelemre, egyedi esetekben a hatályos nemzeti előírásoknak megfelelőnek tekinti a termékeket, amennyiben ezek megfeleltek a gyártó tagállam elismert szerve által végzett vizsgálatoknak és ellenőrzéseknek, feltéve hogy ezeket a vizsgálatokat és ellenőrzéseket a rendeltetési hely szerinti tagállamban hatályos módszerek vagy e tagállam által azokkal egyenrangúnak elismert módszerek szerint végezték.

48

E vonatkozásban ezen irányelv IV. melléklete sorolja fel azokat a minimális feltételeket, amelyeknek a tanúsító és ellenőrző szervek, illetve vizsgáló laboratóriumok meg kell felelniük annak érdekében, hogy elismerésre kerüljenek.

49

Le kell szögezni, a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikkében a tanúsító szervek vonatkozásában előírt követelmények ezeket a minimális feltételeket meghaladják.

50

Márpedig tény, hogy valamely tagállam a harmonizált vagy uniós szinten elismert műszaki előírások hatálya alá nem tartozó építési terméknek a területén történő forgalomba hozatalát csak a Szerződésből eredő kötelezettségekkel, különösen az áruk szabad mozgásának az EUMSZ 34. cikk és EUMSZ 36. cikkben foglalt elvével összhangban lévő nemzeti rendelkezéseknek rendelheti alá (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 34. pontját).

51

Ezért azt kell megvizsgálni, hogy, amint azt az alapeljárás felperesei állítják, az áruk szabad mozgásának akadályozását jelenti-e ezen követelményeknek kizárólag a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban található tanúsító szervekre való alkalmazása.

52

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a tagállamok minden olyan kereskedelmi szabályozását, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli kereskedelmet, az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd különösen a 8/74. sz. Dassonville-ügyben 1974. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1974., 837. o.] 5. pontját és a C-108/09. sz. Ker-Optika-ügyben 2010. december 2-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-12213. o.] 47. pontját).

53

Szintén az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 34. cikk magában foglalja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, a más tagállamban jogszerűen gyártott és forgalmazott termékek kölcsönös elismerése elvének, valamint az uniós termékek tekintetében a nemzeti piacokhoz való szabad hozzáférés biztosítása elvének a betartására vonatkozó kötelezettséget (lásd a C-110/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2009. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-519. o.] 34. pontját, valamint a fent hivatkozott Ker-Optika-ügyben hozott ítélet 48. pontját).

54

A jelen ügyben a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikke értelmében a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban található, a betonacél vonatkozásában minőségtanúsítványt kiadó szervek kötelesek az ott előírt összes feltételnek megfelelni annak érdekében, hogy az említett minőségtanúsítványokat hivatalosan elismerjék Spanyolországban.

55

Az e feltételek összességének való megfelelés megkövetelése a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban kiadott minőségtanúsítványok elismerése iránti kérelmek elutasítását eredményezheti, ha az azokat kiadó szerv e követelményeknek nem felel meg, annál inkább, mivel a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikke a 89/106 irányelv IV. mellékletében foglalt minimumnormákon – amelyeknek az ezen irányelv értelmében elismert szerveknek meg kell felelniük – túlmenő feltételeket ír elő.

56

Következésképpen a vitatott követelmények korlátozhatják a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban gyártott és tanúsítvánnyal ellátott betonacél spanyolországi piacra jutását, mivel a gyártó tagállam szervei nem feltétlenül felelnek meg azoknak.

57

Amennyiben a Spanyol Királyságban letelepedett gazdasági szereplők tartózkodnak a más tagállamban gyártott betonacél behozatalától, és ha a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikke szerinti követelmények is éppúgy alkalmazandók a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban található tanúsító szervekre, mint a spanyol tanúsító szervekre, akkor a vitatott nemzeti szabályozást a behozatalra vonatkozó, az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni.

58

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az áruk szabad mozgásának akadályozása az EUMSZ 36. cikkben felsorolt, közérdeken alapuló indokok valamelyikével, vagy feltétlenül érvényesítendő követelményekkel igazolható. A nemzeti szabályozásnak mindkét esetben alkalmasnak kell lennie az általa elérni kívánt cél megvalósítására, és e szabályozás nem haladhatja meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd a fent hivatkozott Ker-Optika-ügyben hozott ítélet 57. pontját).

59

A jelen ügyben a spanyol kormány hangsúlyozza, hogy a vitatott nemzeti szabályozást az emberek egészségének és életének védelmére irányuló célkitűzés igazolja, mivel az az utak és épületek használóinak biztonságát kívánja garantálni.

60

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint harmonizációs szabályok hiányában a tagállamokra tartozik annak a szintnek a meghatározása, amelyen az emberek egészségének és életének védelmét biztosítani kívánják, illetve annak eldöntése, hogy szükséges-e az érintett termékek ellenőrzése azok használata során (ebben az értelemben lásd a C-293/94. sz. Brandsma-ügyben 1996. június 27-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3159. o.] 11. pontját és a C-432/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2005. november 10-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-9665. o.] 44. pontját).

61

E vonatkozásban utalni kell azon eltérésekre, amelyekre a tárgyalás során fény derült, egyrészt a minőségjelzések rendszerének értelmezésével kapcsolatban, amelyet egyes érdekelt felek szóbeli észrevételeikben védelmükbe vettek, másrészt a szóban forgó nemzeti rendelkezések szövege, valamint e felek közül néhányuk által előterjesztett írásbeli észrevételek között.

62

Így a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 2. cikke akképpen rendelkezik, hogy „önkéntes módon bármely termék gyártója, bármely eljárásért felelős személy vagy az építtető alkalmazhat olyan minőségjelzést is, amely a jelen előírásokban rögzített minimális szintnél magasabb biztonsági szintet tanúsít. […] Ez a melléklet ezért meghatározza azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik annak megkülönböztetését, hogy a minőségjelzések mikor jelentenek a minimálisan előírtnál magasabb biztonsági szintet, ennek következtében mikor lehet ezeket hivatalosan elismertetni a hatáskörrel rendelkező hivatalokkal”. A spanyol kormány és az Acerteq írásbeli észrevételeikben arra hivatkoztak, hogy a hivatalosan elismert minőségjelzések annak biztosítását teszik lehetővé, hogy a tanúsítvánnyal ellátott termék a szerkezeti betonra vonatkozó előírások által általában megköveteltnél magasabb, vagy jelentősen magasabb biztonsági szintet képvisel.

63

Abból, ha a kérdést előterjesztő bíróságnak fenn kellene tartania a minőségjelzések spanyolországi rendszerének e koncepcióját, az következne, hogy a hivatalosan elismert minőségjelzések annak igazolására irányulnának, hogy a tanúsítvánnyal ellátott termék megfelel olyan követelményeknek, amelyek meghaladják a szerkezeti betonra vonatkozó előírásokban az ipari biztonság garantálása érdekében meghatározott minimumnormákat.

64

Ilyen körülmények között azok a követelmények, amelyeket a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. melléklete a minőségjelzéseket megadó szervekre, valamint e minőségjelzések hivatalos spanyolországi elismertetésére irányuló eljárásokra vonatkozóan előír, meghaladnák azt a mértéket, ami szükséges a betonacélnak az emberek életének és egészségének védelmét biztosító minimumnormáknak való megfelelése igazolására. Ezért az ilyen célkitűzés nem igazolhatja az áruk szabad mozgásának a vitatott nemzeti szabályozás által okozott akadályozását.

65

Egyes érdekelt felek azonban azt állították a tárgyaláson, hogy a minőségjelzések spanyol rendszere a tanúsítvánnyal ellátott termék javára annak vélelmezését teszi lehetővé, hogy az megfelel a szerkezeti betonra vonatkozó előírások által bevezetett minimumnormáknak.

66

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a nemzeti jog e két értelmezése közül melyik a releváns. Abban az esetben, ha amellett döntene, amelyet a felek a Bíróság előtti tárgyalás során támogattak, különbséget kellene tennie egyrészt a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamokban található, a 89/106 irányelv értelmében elismert szervek által kiadott minőségtanúsítványok között, illetve a külön szervek által kiadottak között.

67

Ennek megfelelően ez utóbbi esetben teljes mértékben jogszerű, ha a tagállamok, az emberek élete és egészsége védelmének biztosítására irányuló célkitűzésre tekintettel, meggyőződnek arról, hogy az igazolást kiadó szerv ellenőrzési tevékenységét illetően megfelel-e olyan követelményeknek, mint amilyeneket a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. melléklete meghatároz.

68

A Spanyol Királyságtól eltérő tagállamokban található, a 89/106 irányelv értelmében elismert szervek által kiadott minőségtanúsítványokat illetően a Bíróság korábban már megállapította, hogy ezen igazolások egyenértékűsége elismerésének rendszere az elismerés iránti kérelemmel megkeresett nemzeti szerv aktív közreműködését követeli meg. Ez az aktív közreműködés egyébként adott esetben az ilyen tanúsítványt kiadó szervre is vonatkozik, és az importőr tagállam nemzeti piacára való bejutáshoz szükséges eljárások megkönnyítése céljából a tagállamok feladata a hatáskörrel rendelkező elismert szervek kölcsönös együttműködésének biztosítása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 47. pontját).

69

A 89/106 irányelv 16. cikke a (2) és (3) bekezdésében egyébként kiemeli ezen együttműködés fontosságát.

70

Ilyen körülmények között megállapítandó, hogy ezen együttműködésre, valamint a jelen ítélet 53. pontjában kiemelt kölcsönös elismerés elvére tekintettel a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 19. mellékletének 4. cikkében foglalt egyes követelmények meghaladhatják a szerkezeti betonra vonatkozó előírások által meghatározott, az emberek életének és egészségének védelmét biztosító minimumnormák betartásának garantálásához szükséges mértéket, aminek vizsgálata a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

71

A feltett kérdésre ezért azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk akként értelmezendő, hogy a szerkezeti betonra vonatkozó előírások 81. cikkével összefüggésben értelmezett 19. mellékletében foglalt, a betonacél minőségi szintjét igazoló, a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban kiállított tanúsítványok hivatalos elismerésének lehetőségére vonatkozó követelmények az áruk szabad mozgásának akadályát képezik. Ilyen korlátozás az emberek egészségének és életének védelmére irányuló célkitűzéssel akkor igazolható, ha az előírt követelmények nem haladják meg a betonacél Spanyolországban történő használatára vonatkozóan előírt minimumnormákat. Ebben az esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy – amennyiben a Spanyolországban hivatalosan elismerendő minőségi tanúsítványt kiállító szervezet a 89/106 irányelv értelmében vett elismert szerv – e követelmények közül melyek haladják meg az emberek egészségének és életének védelmére irányuló célkitűzés megvalósításához szükséges mértéket.

72

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 34. cikk és az EUMSZ 36. cikk akként értelmezendő, hogy a szerkezeti betonra vonatkozó, a 2008. július 18-i 1247/08. királyi rendelettel jóváhagyott előírások (EHE-08) 81. cikkével összefüggésben értelmezett 19. mellékletében foglalt, a betonacél minőségi szintjét igazoló, a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban kiállított tanúsítványok hivatalos elismerésének lehetőségére vonatkozó követelmények az áruk szabad mozgásának akadályát képezik. Ilyen korlátozás az emberek egészségének és életének védelmére irányuló célkitűzéssel akkor igazolható, ha az előírt követelmények nem haladják meg a betonacél Spanyolországban történő használatára vonatkozóan előírt minimumnormákat. Ebben az esetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy – amennyiben a Spanyolországban hivatalosan elismerendő minőségi tanúsítványt kiállító szervezet az 1993. július 22-i 93/68/EGK tanácsi irányelvvel módosított, az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/106/EGK tanácsi irányelv értelmében vett elismert szerv – e követelmények közül melyek haladják meg az emberek egészségének és életének védelmére irányuló célkitűzés megvalósításához szükséges mértéket.