–

QB képviseletében S. Jäger Rechtsanwalt,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Aiello avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Marghelis és G. Wilms, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 190., 1. o.) 37. cikke és a 2008. július 29‑i 740/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 201., 36. o.) módosított, az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről szóló, 2007. november 29‑i 1418/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 316., 6. o.; a továbbiakban: 1418/2007 rendelet) egymással összefüggő rendelkezéseinek értelmezésére irányul.

2

A kérelmet a QB ellen amiatt indult büntetőeljárásban terjesztették elő, hogy QB használt gépjármű-katalizátorokat küldött Németországból Hollandiába, azok későbbi, Libanonba történő kivitele céljából.

3

Az 1013/2006 rendelet (1) és (42) preambulumbekezdése utal arra, hogy a rendelet célja a környezet védelmének biztosítása a hulladékok szállítása során.

4

E rendelet (26) és (28) preambulumbekezdése – az Európai Unióból harmadik országokba indított kiviteleket illetően – hangsúlyozza, hogy e védelem kiterjed többek között az „érintett országok környezetére” is. Ugyanezen rendelet (33) preambulumbekezdése e tekintetben többek között pontosítja, hogy „[az Unióból] származó, nem tiltott exportot illetően törekedni kell annak biztosítására, hogy a hulladék kezelése környezeti szempontból eredményes és hatékony módon történjen a szállítás teljes ideje alatt, ideértve a hasznosítást vagy ártalmatlanítást a célországban”.

5

Miként az az említett rendelet (3) preambulumbekezdéséből kiderül, a rendelet célja egyébként az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló, 1993. február 1‑i 259/93/EGK tanácsi rendelethez (HL L 30., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 176. o.) hasonlóan, amelynek a helyébe lépett, a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának és ártalmatlanításának ellenőrzéséről szóló, 1989. március 22‑én Bázelben aláírt – és a Közösség részéről az 1993. február 1-jei 93/98/EGK tanácsi határozattal (HL L 39., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 18. kötet, 301. o.) elfogadott – egyezményből (a továbbiakban: Bázeli Egyezmény) eredő kötelezettségek végrehajtásának biztosítása.

6

Az 1013/2006 rendelet (5) preambulumbekezdése pontosítja, hogy e rendeletnek az is célja, hogy – a hulladéklistáknak a Bázeli Egyezménnyel való harmonizálása és néhány egyéb követelmény felülvizsgálata érdekében – a hulladékok hasznosítási célú, határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló C (92) 39 végleges határozatot felülvizsgáló C (2001) 107 végleges Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanácsi határozat (a továbbiakban: OECD‑határozat) tartalmát átvegye.

7

E célból az 1013/2006 rendelet, miként az 1. cikkének (1) bekezdéséből kiderül, meghatározza a hulladékszállítással kapcsolatos eljárásokat és ellenőrzési rendszereket, a szállítás kiindulási pontjától, rendeltetési helyétől és útvonalától, a szállított hulladék típusától és a célállomáson a hulladék kezelésének típusától függően.

8

Az 1013/2006 rendeletnek „A[z Unióból] harmadik országokba történő kivitel” című IV. címe „Hasznosítási rendeltetésű hulladék kivitele” című 2. fejezetének „Az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó országokba történő kivitel” című 1. szakaszában szereplő 36. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Tilos az alábbi, hasznosításra szánt hulladékoknak a[z Unióból] az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó országokba való kivitele:

[...]

[...]”

9

A szintén az 1013/2006 rendelet említett 1. szakaszában szereplő 37. cikk (1)–(3) bekezdése a következőkről rendelkezik:

„(1)   A III. és IIIA. mellékletben felsorolt hulladék esetén, ha a kivitel nem tartozik a 36. cikkben elrendelt tilalom alá, a Bizottság e rendelet hatálybalépésétől számított 20 napon belül megküldi írásos megkeresését az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba, kérve:

(2)   E rendelet hatálybalépésének időpontja előtt a Bizottság rendeletet fogad el az (1) bekezdésre beérkezett válaszokat számításba véve [...].

Ha egy ország nem küldi meg az (1) bekezdésben említett visszaigazolást, vagy ha valamely országot bármely okból nem kerestek meg, az (1) bekezdés b) pontját kell alkalmazni.

[...]

(3)   Ha egy ország a válaszában jelzi, hogy bizonyos hulladékszállítmányok egyáltalán nem esnek ellenőrzés alá, az ilyen szállítmányokra a 18. cikk rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.”

10

Az e rendelkezés hatálya alá tartozó hulladékok szállítását az 1013/2006 rendelet 35. cikke előzetes írásbeli bejelentési eljárásnak és többek között a küldő ország és a célország illetékes hatóságaitól származó előzetes írásbeli engedélynek veti alá.

11

Ugyanezen rendelet 18. cikke az e rendelkezés hatálya alá tartozó hulladékok szállítását az információk terén bizonyos követelményeknek veti alá. E cikk előírja, többek között, hogy az említett hulladékok szállításához bizonyos iratokat kell mellékelni, illetve igazolni kell tudni, hogy a hulladékszállítást szervező személy és címzett között – a szállítás megkezdésétől kezdve – van érvényes, e hulladék hasznosítása tárgyában kötött szerződés.

12

Az 1013/2006 rendeletnek az „Azok a hulladékok, amelyek a 18. cikkben meghatározott általános információs követelmények hatálya alá tartoznak (»zöld« listás hulladékok)” című III. mellékletének I. része többek között előírja, hogy az említett rendelet V. melléklete 1. részének B. listáján szereplő, a Bázeli Egyezmény IX. mellékletében felsorolt hulladékok a rendelet 18. cikkében meghatározott általános információs követelmények hatálya alá tartoznak.

13

Az 1013/2006 rendelet V. melléklete I. részének B. listája többek között tartalmazza a következő hulladékkategóriákat:

„B1120 Az alábbi komponensek bármelyikét tartalmazó kimerült szilárd katalizátorok:

14

Az 1418/2007 rendelet (1) és (6) preambulumbekezdése kimondja:

[...]

15

Az ügyiratokból az derül ki, hogy a Libanoni Köztársaság a Bizottságnak az 1418/2007 rendelet (1) preambulumbekezdésében említett megkeresésére egy 2007. június 23‑án kelt levéllel válaszolt. E levél szövegéből többek között kiderül, hogy a hulladékok Libanonba történő szállítását a Bázeli Egyezmény és egy 1997. május 19‑i miniszteri határozat szabályozza. E levél egyébként kiemeli, hogy tekintettel arra, hogy az Európai Közösség által használt kódok eltérnek a Libanoni Köztársaság által használtaktól, ez utóbbi nem vállal semmiféle felelősséget a válaszában szereplő esetleges hibákért vagy hiányosságokért.

16

E levélhez mellékelték a Bizottság által megküldött és a libanoni hatóságok által kitöltött kérdőívet. E kérdőíven a libanoni hatóságok többek között feltüntették azt, hogy amikor az említett kérdőívben említett valamely hulladékkategóriára az 1997. május 19‑i miniszteri határozat nem alkalmazható, akkor az „NA” megjelölést tüntették fel e kategória tekintetében. E megjelölés a B1120 kód, illetve az ennek megfelelő hulladékfajták felsorolása tekintetében nem került feltüntetésre. A hulladékok említett kategóriáját illetően a hatóságok viszont a kérdőív azon 1. oszlopába tették a megjelölést, amelynek az a címe, hogy „[a]z Európai Közösségből származó e hulladék behozatala tilos”.

17

Az 1418/2007 rendelet 1. cikke így rendelkezik:

„Az [1013/2006] rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt hulladékoknak a[z OECD‑]határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kivitelére a mellékletben szereplő eljárásokat kell alkalmazni [helyesen: Az [1013/2006] rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt és az e rendelet 36. cikke értelmében kiviteli tilalom alá nem tartozó hulladékoknak a[z OECD‑]határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kivitelére a mellékletben szereplő eljárásokat kell alkalmazni]”.

18

E rendelet 1a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben egy ország a Bizottság által az [1013/2006] rendelet 37. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban küldött írásbeli megkeresésre adott válaszában úgy nyilatkozik, hogy bizonyos hulladékszállítmányokat nem fog megtiltani, és azokra nem fogja alkalmazni az említett rendelet 35. cikkében meghatározott előzetes írásos bejelentési és engedélyezési eljárást, akkor ezen szállítmányokra – értelemszerűen – a rendelet 18. cikkét kell alkalmazni.”

19

A 740/2008 rendelet melléklete többek között a következőt pontosítja:

„Megjegyzés: E rendelet 1. cikke értelmében az [1418/2007] rendelet mellékletének c) és d) oszlopaira az [1013/2006] rendelet 18. cikke vonatkozik.”

20

Az 1418/2007 rendelet melléklete kimondja:

„E melléklet oszlopainak címsorai a következőkre utalnak:

[...]”

21

Libanon tekintetében a B1120 kód az említett melléklet a) és d) oszlopában egyaránt szerepel.

22

A német büntetőtörvénykönyv (Strafgesetzbuch) 326. §‑ának (2) és (5) bekezdése ekként rendelkezik:

„(2)   [5 évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel] büntetendő, aki az (1) bekezdés szerinti hulladékot tilalom ellenére vagy a szükséges engedély nélkül az e törvény hatálya alá tartozó területre, területről vagy területen keresztül szállít.

[...]

(5)   Ha az elkövető gondatlanul jár el, a büntetés:

[...]”

23

A hulladékszállítás területén alkalmazandó bírságokról szóló rendelet (Abfallverbringungsbußgeldverordnung) 2. §‑ának (1) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy az 1418/2007 rendeletet – a rendelet mellékletének a) oszlopával összefüggésben – szándékosan vagy gondatlanul megsértve hulladékot exportáló személy a hulladékszállításról szóló törvény (Abfallverbringungsgesetz) 18. §‑a (1) bekezdése 18. pontjának a) alpontja értelmében bűncselekményt követ el.

24

QB az ALU‑KAT GmbH ügyvezetője, amelynek székhelye Bruchsalban (Németország) található, és amelynek tevékenységei közé tartozik különösen a fémhulladékok hasznosítása és ártalmatlanítása.

25

Az ügyészség azzal vádolja QB‑t, hogy 2009. május 25‑e körül az általa előzőleg harmadik személyektől – hasznosítás és ártalmatlanítás céljából – hulladékként átvett 3794 darab használt gépjármű-katalizátort Rotterdamba (Hollandia) szállíttatta, ahol azokat a holland vámhatóságok feltartóztatták. E katalizátorokat később Libanonba kellett volna exportálni. Az ügyészség szerint az érintettnek tudomása volt arról, hogy az említett katalizátorok a Bázeli Egyezmény IX. mellékletének B1120 kódszámú hulladékkategóriájába tartoztak, és e besorolás következtében legalább hallgatólagosan elfogadta azt, hogy ugyanezen katalizátorok Libanonba történő kivitele az 1013/2006 rendeletnek az 1418/2007 rendelettel összefüggésben értelmezett 37. cikkének (2) bekezdése szerint tilos volt.

26

Az Amtsgericht Bruchsal, amely előtt QB ellen a büntető törvénykönyv 326. §‑a és a hulladékszállítás terén kiszabható bírságokról szóló rendelet 2. §‑ának (1) bekezdése alapján indult eljárás, előadja, hogy az említett rendelkezésekben foglalt törvénysértések tényállási elemei nem állnak fenn, ha bebizonyosodik, hogy a B1120 kategóriába tartozó hulladékok Libanonba történő kivitele nem tilos.

27

Márpedig az említett bíróságnak kétségei merültek fel ezt illetően. Egyrészt megjegyzi, hogy az 1418/2007 rendelet mellékletében az e kategóriába tartozó hulladékok Libanon tekintetében a behozatali tilalmat jelölő a) oszlopban és az azt jelölő d) oszlopban, hogy az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján más ellenőrzési eljárásokat alkalmaznak a rendeltetési országban, egyaránt szerepelnek. Másrészt előadja, hogy e rendelet (6) preambulumbekezdése szerint, mivel egyes országok válaszukban kifejezték azon szándékukat, hogy az 1013/2006 rendelet 37. cikke (1) bekezdésétől eltérően a nemzeti jogszabályok által előírt ellenőrzési eljárásokat alkalmazzák, ezért e rendelet 37. cikke (3) bekezdésével összhangban annak 18. cikkét kell alkalmazni mutatis mutandis az említett szállítmányokra, kivéve ha a hulladék az előzetes bejelentési és engedélyezési eljárás hatálya alá is tartozik.

28

E körülményekre tekintettel az Amtsgericht Bruchsal úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdést terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [az 1013/2006] rendeletnek [az 1418/2007] rendelettel összefüggésben értelmezett 37. cikkében foglalt szabályozást, hogy tilos a […] Bázeli Egyezmény IX. mellékletének B1120 hulladékcsoportjába tartozó hulladék Libanonba történő kivitele?”

29

Bevezetésként megjegyzendő, hogy az alapeljárás tárgyát képező hulladékokra a végső rendeltetési helyükön alkalmazandó kezelés típusa nem derül ki egyértelműen az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban tett megállapításokból.

30

Ennyiben emlékeztetni kell arra, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozó ténybeli értékelések alapján azt kell megállapítani, hogy az alapeljárás tárgyát képező hulladékokat ártalmatlanítás céljából akarták Libanonba szállítani, akkor az e rendeltetési országba történő kivitelük tilos az 1013/2006 rendelet 34. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, amely bekezdések lényegében azt írják elő, hogy az ártalmatlanításra szánt hulladékok Unióból történő kivitele – kivéve a Bázeli Egyezményben szintén részes Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) országaiba történő exportot – tilos.

31

Mindenesetre a jelen ügyben az uniós jog előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben említett rendelkezései kizárólag a hasznosításra szánt hulladékok Unióból történő kivitelével kapcsolatosak.

32

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az 1013/2006 rendelet 36. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében tilos az olyan, hasznosításra szánt hulladékoknak az Unióból az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó országokba való kivitele, amelyek behozatalát a célország megtiltotta. Nem vitás, hogy a Libanoni Köztársaság azon országok csoportjába tartozik, amelyek nem tartoznak az OECD‑határozat hatálya alá.

33

Egyébként, ami az 1013/2006 rendelet III. és IIIA. mellékletében felsorolt, az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó országokban hasznosításra szánt olyan hulladékok kivitelét illeti, amelyek kivitele e rendelet 36. cikke értelmében nem tilos, a rendelet 37. cikke azt írja elő, hogy a Bizottságnak be kell szereznie az alkalmazott eljárásokra vonatkozó információkat, mielőtt elfogadja az összes beérkezett választ számításba vevő rendeletet.

34

Miként az ezen 37. cikk (1) bekezdésének i. pontjából következik, a Bizottság e tekintetben az érintett harmadik országoknak címzett megkeresése főként arra irányul, hogy beszerezze annak írásos megerősítését, hogy a hulladék kivihető az Unióból az ezen országokban történő hasznosítás céljából. Egyébként kifejezetten e célra hívja fel a figyelmet az 1418/2007 rendelet (1) preambulumbekezdése is.

35

Márpedig jelen esetben az 1418/2007 rendelet mellékletében a „B1120” kódnak a „Libanonra” vonatkozó részen belül az a) oszlopban való feltüntetése azt mutatja, hogy a libanoni hatóságok – írásban egyáltalán nem erősítve meg azt, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló hulladékok e harmadik országba exportálhatók – épp ellenkezőleg, hivatalosan azt tudatták a Bizottsággal az általa az említett 37. cikk (1) bekezdése alapján küldött megkeresésre adott válaszukban, hogy az ilyen hulladékoknak az Unióból Libanonba történő szállítása, ez utóbbi harmadik országban való hasznosítás céljából, tilos.

36

Egyébként nem vitás, hogy az említett módon való feltüntetés e tekintetben megfelelően tükrözi a libanoni hatóságok válaszának tartalmát, hiszen miként az a jelen ítélet 16. pontjában szerepel, a libanoni hatóságok 2007. június 23‑án kelt levelének mellékletéből az derül ki, hogy a B1120 kategóriába tartozó hulladékokat illetően az említett hatóságok azon 1. oszlopba tették a megjelölést, amelynek az a címe, hogy „[a]z Európai Közösségből származó e hulladék behozatala tilos”.

37

Az előbbiekből az következik, hogy a B1120 kategóriába tartozó hulladékok Libanonba történő kivitelének tilalma jelen esetben abból ered, hogy ezeknek az említett harmadik országba történő behozatalát ezen ország tiltja, olyannyira, hogy az említett exporttilalom mind az 1013/2006 rendelet 37. cikkére és e hulladékkategóriának az 1418/2007 rendelet melléklete „Libanonra” vonatkozó részének a) oszlopában való feltüntetésére tekintettel, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés kizárólag ezeket a rendelkezéseket említi, mind – miként arra a Bizottság helyesen hivatkozik – az 1013/2006 rendelet 36. cikke (1) bekezdésének f) pontjára tekintettel fennáll.

38

A kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek alapjául szolgáló azon körülményt illetően, hogy a B1120 kódszámú kategória Libanon esetében ugyanezen melléklet d) oszlopában is szerepel, a következőket kell megállapítani.

39

Egyrészt, e tekintetben nem fogadható el a Bizottság által felhozott azon magyarázat, miszerint amikor egy harmadik ország azt tünteti fel, hogy tiltja bizonyos típusú hulladékoknak a területére történő behozatalát, akkor az „1013/2006 rendelet 37. cikke (1) bekezdésében írtaktól eltérő ellenőrzési eljárások” fordulat, amelyre az 1418/2007 rendelet (6) preambulumbekezdése is utal, az említett behozatali tilalomra vonatkozik. Ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy az ezen 37. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzési eljárások, vagyis amelyekről az 1013/2006 rendelet 18. és 35. cikke rendelkezik, lényegüknél fogva kizárólag azon hulladékokra vonatkoznak, amelyek behozatala nem áll elvi tilalom alatt.

40

Másrészt, a Bizottság által felhozott másik magyarázat szerint úgy tűnik, hogy a B1120 kódszámú hulladékkategória ezen d) oszlopban való feltüntetése a libanoni hatóságok által a fent említett 2007. június 23‑i levelükben a Közösség és a Libanoni Köztársaság által elfogadott hulladékkategória-besorolások esetleges eltéréseihez adott esetben kapcsolódó következményeket illetően tett fenntartásnak a következménye.

41

Bármi is legyen a pontos oka annak, hogy a Bizottság az említett módon tüntette fel az említett megjelölést, annyi bizonyos, hogy ez semmi esetre sem kérdőjelezheti meg a jelen ítélet 36. pontjában szereplő azon következtetést, miszerint a B1120 kódszámú kategóriába tartozó hulladékok Unióból Libanonba történő kivitele az uniós jog jelenlegi állása szerint tilos, és ennélfogva ez – QB állításaival ellentétben – nem indokolhatja az 1013/2006 rendelet 18. cikkében írt eljárás alkalmazását sem.

42

Ugyanis az említett d) oszlopban szereplő, „az alkalmazandó nemzeti jogszabályok alapján más ellenőrzési eljárásokat alkalmaznak a rendeltetési országban” kifejezést az 1013/2006 rendelet fényében és annak megfelelően kell értelmezni.

43

Márpedig e rendelet 37. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság az említett rendelet hatálybalépésétől számított 20 napon belül megküldi írásos megkeresését az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba, kérve annak az írásos megerősítését, hogy a hulladék kivihető‑e az Unióból az abban az országban történő hasznosítás céljából, illetve annak jelzését, hogy milyen ellenőrzési eljárás alá tartozik a célországban, ha ilyen ellenőrzés létezik. Ezen (1) bekezdés azt is előírja, hogy az OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó országok mindegyike választhat a következő lehetőségek – nevezetesen: tilalom, vagy az 1013/2006 rendelet 35. cikkében leírt előzetes írásbeli bejelentési és engedélyezési eljárás, vagy a rendeltetési országban nincs ellenőrzés – közül. Az említett rendelet 37. cikkének (3) bekezdése pedig pontosítja, hogy amennyiben azt választják, hogy nincs ellenőrzés, akkor az érintett hulladékok szállítására a 18. cikket kell alkalmazni.

44

E rendelkezésekből az következik, hogy az esetleges ellenőrzési eljárás feltüntetésének, amely alá a célországban majd a hulladékokat alávetik, akárcsak az ezen országba történő hulladékszállításokra az egyszerű tájékoztatási eljárás esetleges alkalmazásának, amelyről az 1013/2006 rendelet 18. cikke rendelkezik, szükségképpen az az előfeltétele, hogy e hulladékok az Unióból ezen országokba hasznosítás céljából exportálhatók.

45

Az említett 18. cikket és az 1418/2007 rendelet (6) preambulumbekezdésében foglalt említett rendelkezésre való hivatkozást illetően ezenkívül hozzá kell fűzni, hogy ugyanezen rendelet 1a. cikke kifejezetten megerősíti azt, hogy csak amennyiben egy ország a Bizottság által az 1013/2006 rendelet 37. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban küldött írásbeli megkeresésre adott válaszában úgy nyilatkozik, hogy „bizonyos hulladékszállítmányokat nem fog megtiltani”, illetve azokra „nem fogja alkalmazni az említett rendelet 35. cikkében meghatározott előzetes írásos bejelentési és engedélyezési eljárást”, akkor kell ezen szállítmányokra – értelemszerűen – e rendelet 18. cikkét alkalmazni.

46

A 740/2008 rendelet mellékletében szereplő bevezető megjegyzés is, amely pontosítja, hogy e rendelet 1. cikke értelmében az 1418/2007 rendelet mellékletének c) és d) oszlopaira az 1013/2006 rendelet 18. cikke vonatkozik, ugyanígy úgy értendő, hogy az említett 18. cikkben írt eljárás csak akkor alkalmazandó, ha valamely hulladékkategóriát e két – c) vagy d) – oszlop valamelyikébe átvették, kivéve az a), illetve a b) oszlopba történő átvételeket, amelyek a behozatali tilalomra, illetve az 1013/2006 rendelet 35. cikkében írt eljárás alkalmazására vonatkoznak.

47

Végül hangsúlyozandó, hogy miként azt a főtanácsnok indítványának 65–68. pontjában megjegyezte, az 1013/2006 rendelet 36. és 37. cikke, valamint az 1418/2007 rendeletnek az előbbi rendelet említett cikkeivel összefüggő rendelkezéseinek csakis azon értelmezése áll összhangban az uniós szabályozás által jelen esetben kitűzött célokkal, miszerint a hulladékok valamely kategóriájának valamely harmadik országba történő behozatalára vonatkozó tilalom ez utóbbi rendelet mellékletében való feltüntetése elegendő annak megállapításához, hogy fennáll az e hulladékoknak az Unióból ezen harmadik országba történő kivitelére vonatkozó tilalom, és az 1013/2006 rendelet 18. cikke alkalmazásának kizárásához.

48

Azon kérdés megítélése, hogy az uniós jog rendelkezései jelen esetben kellően egyértelműek‑e ahhoz, hogy összhangban a bűncselekmények és a büntetések jogszerűségének elvével a nemzeti jogban büntetőjogi minősítés alapját képezzék, miként azt a főtanácsnok indítványának 71. pontjában hangsúlyozta, a kérdést előterjesztő bíróság feladata. E tekintetben mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az említett elv az uniós jog általános elve, amelyet többek között az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) bekezdése is megemlít. Ezen elv, amelynek tiszteletben tartására többek között a tagállamok is kötelesek, amikor az uniós jog rendelkezéseinek megsértését szankcionáló büntetést határoznak meg, azt jelenti, hogy a törvénynek világosan meg kell határoznia a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket. E feltétel csak akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét (lásd ebben az értelemben többek között az 5/88. sz. Wachauf‑ügyben 1989. július 13‑án hozott ítélet [EBHT 1989., 2609. o.] 19. pontját, a C‑303/05. sz. Advocaten voor de Wereld ügyben 2007. május 3‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑3633. o.] 49. és 50. pontját, valamint a C‑546/09. sz. Aurubis Balgaria ügyben 2011. március 31‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 41. és 42. pontját).

49

Az előbbiekben kifejtettek egészére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1013/2006 rendelet 36. cikke (1) bekezdése f) pontjának és 37. cikkének, valamint az 1418/2007 rendeletnek az előbbi rendelet említett cikkeivel összefüggő rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az 1013/2003 rendelet V. melléklete 1. részének B. listáján szereplő, B1120 kódszám alá tartozó, hasznosításra szánt hulladékoknak az Unióból Libanonba történő kivitele tilos.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. A Bíróságnál észrevételt előterjesztő olasz kormány, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14‑i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 36. cikke (1) bekezdése f) pontjának és 37. cikkének, valamint a 2008. július 29‑i 740/2008/EK bizottsági rendelettel módosított, az 1013/2006 rendelet III. vagy IIIA. mellékletében felsorolt egyes hulladékoknak a hulladékok határokat átlépő szállításának felügyeletéről szóló OECD‑határozat hatálya alá nem tartozó egyes országokba történő hasznosítási célú kiviteléről szóló, 2007. november 29‑i 1418/2007/EK bizottsági rendeletnek az előbbi rendelet említett cikkeivel összefüggő rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy az 1013/2003 rendelet V. melléklete 1. részének B. listáján szereplő, B1120 kódszám alá tartozó, hasznosításra szánt hulladékoknak az Európai Unióból Libanonba történő kivitele tilos.