EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62010CJ0342
Judgment of the Court (Fourth Chamber), 8 November 2012.#European Commission v Republic of Finland.#Failure of a Member State to fulfil obligations — Free movement of capital — Article 63 TFEU — EEA Agreement — Article 40 — Taxation of dividends paid to non-resident pension funds.#Case C‑342/10.
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. november 8.
Európai Bizottság kontra Finn Köztársaság.
Tagállami kötelezettségszegés – A tőke szabad mozgása – EUMSZ 63. cikk – EGT-Megállapodás – 40. cikk – Külföldi illetőségű nyugdíjalapok részére fizetett osztalékok adóztatása.
C‑342/10. sz. ügy.
A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2012. november 8.
Európai Bizottság kontra Finn Köztársaság.
Tagállami kötelezettségszegés – A tőke szabad mozgása – EUMSZ 63. cikk – EGT-Megállapodás – 40. cikk – Külföldi illetőségű nyugdíjalapok részére fizetett osztalékok adóztatása.
C‑342/10. sz. ügy.
Court reports – general
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2012:688
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2012. november 8. ( *1 )
„Tagállami kötelezettségszegés — A tőke szabad mozgása — EUMSZ 63. cikk — EGT-Megállapodás — 40. cikk — Külföldi illetőségű nyugdíjalapok részére fizetett osztalék adóztatása”
A C-342/10. sz. ügyben,
az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2010. július 7-én
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és I. Koskinen, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Finn Köztársaság (képviseli: J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
a Dán Királyság (képviseli:C. Vang, meghatalmazotti minőségben),
a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),
a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels és M. Noort, meghatalmazotti minőségben),
a Svéd Királyság (képviselik: A. Falk és S. Johannesson, meghatalmazotti minőségben),
Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: H. Walker, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Facenna barrister)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: L. Bay Larsen, a negyedik tanács elnökeként eljárva, J.-C. Bonichot, C. Toader, A. Prechal (előadó) és E. Jarašiūnas bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. május 10-i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2012. július 19-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az Európai Bizottság keresetében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Finn Köztársaság – mivel olyan szabályozást fogadott el és tart hatályban, amely szerint a külföldi illetőségű nyugdíjalapoknak kifizetett osztalékok hátrányosan adóznak – nem teljesítette az EUMSZ 63. cikkből és az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2-i Megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; a továbbiakban: EGT-Megállapodás) 40. cikkéből eredő kötelezettségeit. |
2 |
A Bíróság elnöke 2010. november 22-i végzésével megengedte a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága számára a Finn Köztársaság kérelmeinek támogatása végett az eljárásba történő beavatkozást. |
A finn jogi háttér
3 |
Ami a belföldi illetőségű nyugdíjalapokat illeti, a gazdasági tevékenységből származó jövedelem adóztatásáról szóló 360/1968. törvénynek (laki elinkeinotulon verottamisesta [360/1968], a továbbiakban: LEV) a jövedelemadóról szóló, 1992. december 30-i 1535/1992. törvény (tuloverolaki [1535/1992]) 2. cikkével összefüggésben értelmezett 6a. cikkéből az következik, hogy a nyugdíjalapoknak fizetett osztalék 19,5%-os tényleges adókulcs alá tartozik. |
4 |
Az EVL 7. cikke a következőképpen rendelkezik: „A gazdasági tevékenységből származó jövedelem megszerzése vagy fenntartása érdekében felmerülő költségeket és veszteségeket az adózás során le lehet vonni.” |
5 |
Az EVL 8. cikkének első bekezdése értelmében: „A 7. cikk alapján elszámolható költségek különösen a következőket foglalják magukban: [...]
|
6 |
A Finnországból külföldi illetőségű nyugdíjalapoknak fizetett osztalék a korlátozott adókötelezettséggel rendelkező adóalanyok jövedelmének adózásáról szóló 627/1978 törvény (lähdeverolaki [627/1978]) szerint adózik. |
7 |
A hivatkozott törvény 3. cikke és 7. cikke első bekezdésének 3) pontja értelmében 19,5%-os forrásadót kell alkalmazni, kivéve az abból származó eltérések esetén, hogy a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelvet (HL L 225., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 147. o.) a külföldi illetőségű nyugdíjalapok által Finnországban kapott osztalékokra alkalmazzák. Kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmény alkalmazása esetén ez az adókulcs 15% és 0% között változik. A Finn Köztársaság kötött ilyen egyezményt az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség (EGT) valamennyi tagállamával, a Ciprusi Köztársaság és a Liechtensteini Hercegség kivételével. |
A pert megelőző eljárás
8 |
Mivel úgy ítélte meg, hogy a finn adózási rendszer hátrányosan megkülönböztető a külföldi illetőségű nyugdíjalapoknak fizetett osztalékok tekintetében, és emiatt ellentétes az EUMSZ 63. cikkel, valamint az EGT-Megállapodás 40. cikkével, a Bizottság 2007. július 19-én felszólító levelet küldött a Finn Köztársaságnak, amelyre ez utóbbi 2007. szeptember 19-én levében válaszolt. |
9 |
2008. szeptember 23-án a Bizottság kiegészítő felszólító levelet küldött e tagállamnak, amelyre az 2008. november 20-án levélben válaszolt. |
10 |
2009. június 26-án a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyre a Finn Köztársaság 2009. augusztus 25-én válaszolt. |
11 |
A Bizottság – mivel az e tagállam által szolgáltatott magyarázatokat nem találta kielégítőnek – úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet. |
A szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelemről
12 |
A Bíróság Hivatalához 2012. szeptember 17-én benyújtott kérelmével a Finn Köztársaság a Bíróság eljárási szabályzata 61. cikkének megfelelően a szóbeli szakasz újbóli megnyitását kérte a Bíróságtól. E tagállam szerint a főtanácsnok indítványa több téves megállapítást foglal magában a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tárgyát képező finn szabályozás tartalma tekintetében. |
13 |
A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy ez utóbbi az eljárási szabályzat 61. cikkének megfelelően hivatalból, a főtanácsnok javaslatára vagy a felek kérelmére is elrendelheti a szóbeli eljárás újbóli megnyitását, ha úgy véli, hogy a tényállás nincs kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a felek között (lásd többek között a C-210/06. sz. Cartesio-ügyben 2008. december 16-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-9641. o.] 46. pontját). |
14 |
Márpedig a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás tárgyát képező finn szabályozás tartalmát a felek kimerítően megvitatták a Bíróság előtt, mind az írásbeli eljárás keretében, mind pedig a tárgyalás során. E körülményekre figyelemmel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy rendelkezik minden ahhoz szükséges elemmel, hogy döntést hozzon a hozzá benyújtott keresetről. |
15 |
Egyébiránt a felek nem hivatkoztak arra, hogy az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amely nem került megvitatásra a Bíróság előtt. |
16 |
Következésképpen a főtanácsnok meghallgatását követően a szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelmet el kell utasítani. |
A keresetről
Az elfogadhatóságról
17 |
A Finn Köztársaság a Bíróságnak a C-195/04. sz., Bizottság kontra Finnország ügyben 2007. április 26-án hozott ítéletére (EBHT 2007., I-3351. o.) hivatkozva azt állítja, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell koherens és érthető módon következniük. A jelen ügyben azonban ez nem teljesül, mivel a keresetlevél pontos tárgya nem következtethető ki annak szövegéből. |
18 |
Mindazonáltal e tagállam arra hivatkozik válaszában: a kereset tárgya az azon tényből eredő hátrányos adójogi megkülönböztetés, hogy míg a belföldi illetőségű nyugdíjalapok levonhatják a kapott jövedelemből az EVL 7. cikkében és 8. cikke első bekezdésének 10) pontjában előírt összegeket, azaz a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségeik összegét, a más tagállamokban, illetve az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban (EFTA) részes EGT-államokban honos nyugdíjalapok számára tiltott ez a levonás a finnországi befektetéseikből származó jövedelmek tekintetében. |
19 |
Márpedig a Bizottság keresetéből, illetve beadványaiból nem következik, hogy a kereset tárgya eltérne attól, mint amelyre a Finn Köztársaság hivatkozott. |
20 |
Az igaz, hogy másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy a forrásadó keretében a külföldi illetőségű nyugdíjalapokat az általuk kapott osztalékok bruttó összege alapján adóztatják, és e nyugdíjalapok még azokat a költségeket sem vonhatják le Finnországban, amelyek vitathatatlanul a szóban forgó jövedelemhez kapcsolódnak. |
21 |
Amint azt a Finn Köztársaság állítja, anélkül hogy a Bizottság vitatná ezt az állítást, a kereset ugyanakkor kizárólag az EVL 7. cikkében és 8. cikke első bekezdésének 10) pontjában a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségekhez kapcsolódó levonásra vonatkozik. |
22 |
E körülményekre figyelemmel nem lehet helyt adni a Finn Köztársaság azon állításának, miszerint a jogvita tárgyát a Bizottság nem a kellő pontossággal határozta meg. |
23 |
Következésképpen a kereset elfogadható. |
Az ügy érdeméről
24 |
A Bizottság elismeri, hogy keresete kizárólag az Unió vagy az EFTA azon tagállamaiban honos nyugdíjalapokra vonatkozik, amelyekkel a Finn Köztársaság az információcserére vonatkozó egyezményt kötött. A Bizottság arra hivatkozik, hogy az a tény, hogy a Finn Köztársaság tulajdonképpen mentesíti az adó alól a belföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott osztalékokat, míg a külföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott azonos jellegű osztalékokat adóztatja, a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül. |
25 |
A Bizottság hangsúlyozza, hogy bár a belföldi illetőségű nyugdíjalapok az általuk kapott osztalékot illetően 19,5%-os adókulcs alá tartoznak, az EVL 7. cikkének és 8. cikke első bekezdésének 10) pontja alapján ténylegesen jogosultak a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségeik biztosítására tartalékolt összegek levonására, ami ténylegesen a szóban forgó osztalékok adó alóli mentességéhez vezet. |
26 |
Ezzel szemben a külföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott osztalékok a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően 15%-os, vagy ennél alacsonyabb adókulcs alá tartoznak, illetve a nemzeti adójogi szabályozásnak megfelelően 19,5%-os adókulcs alá, anélkül hogy e nyugdíjalapok számára a Finn Köztársaság lehetővé tenné az ugyanilyen tartalékot képező összegek adózás során való levonását, jóllehet e tagállam szabályozása ezen összegeket a szóban forgó jövedelmekhez közvetlenül kapcsolódó költségeknek tekinti. |
27 |
A Finn Köztársaság és a beavatkozó felek lényegében azon okból vitatják, hogy fennáll a külföldi illetőségű nyugdíjalapoknak az EUMSZ 63. cikk és az EGT-Megállapodás 40. cikke megsértésének minősülő hátrányos megkülönböztetése, hogy a belföldi és a külföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott osztalékok eltérő adóztatása nem objektíve összehasonlítható helyzetekre vonatkozik. |
28 |
E tekintetben emlékeztetni kell arra, amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében tiltott, a tőkemozgást korlátozó intézkedések azon intézkedéseket foglalják magukban, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetékességűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat (lásd különösen a C-436/08. és C-437/085. sz., Haribo Lakritzen Hans Riegel és Österreichische Salinen egyesített ügyekben 2011. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-305. o.] 50. pontját, valamint a C-493/09. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2011. október 6-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9247. o.] 28. pontját). |
29 |
A szóban forgó nemzeti szabályozást illetően a Bizottság azt állítja, hogy kizárólag a belföldi illetőségű nyugdíjalapok előtt nyitva álló azon lehetőségből, hogy az EVL 7. cikkének és 8. cikke első bekezdésének 10) pontja értelmében az adózás során levonhatják a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségeik biztosítására tartalékolt összegeket, az következik, hogy e társaságok tekintetében különös adóalap kerül alkalmazásra, amely kizárólag e belföldi illetőségű alapokat mentesíti ténylegesen ezen adó alól. A gyakorlatban ugyanis az e nyugdíjalapok által elért jövedelmek összessége természetesen e célra irányul. |
30 |
A Finn Köztársaság nem vitatja a Bizottság azon, egyébiránt konkrét példákkal alátámasztott megállapításait, miszerint a belföldi illetőségű nyugdíjalapok gyakorlatilag nem érnek el adóköteles jövedelmet. A Finn Köztársaság ugyanakkor kétségeket táplál afelől, hogy ez a helyzet a belföldi illetőségű nyugdíjalapok előtt nyitva álló azon lehetőség okán áll fenn, hogy az EVL 7. cikkének és 8. cikke első bekezdésének 10) pontja értelmében az adózás során levonhatják a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségeik biztosítására tartalékolt összegeket. |
31 |
Mindazonáltal a Finn Köztársaság – amikor erről kérdezték – a tárgyaláson nem volt képes bizonyítani, hogy az a helyzet, hogy a belföldi illetőségű nyugdíjalapok szinte nem rendelkeznek adóköteles jövedelemmel, másképpen is magyarázható, mint e tartalékok levonhatóságával. Különösen nem tűnik úgy, hogy kizárólag a Finn Köztársaság által különösebb pontosítás nélkül hivatkozott, a tevékenységükhöz kapcsolódó „minden egyéb más levonások” okán állhat fenn e helyzet. |
32 |
Míg a belföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott osztalékok gyakorlatilag adómentesek vagy majdnem adómentesek a szóban forgó nemzeti szabályozás rendelkezéseinek hatására, a külföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott osztalékok ugyanezen nemzeti szabályozás értelmében 19,5%-os, illetve a Finn Köztársaság által kötött, a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények értelmében 15%-os vagy annál alacsonyabb adókulcs alá tartoznak. |
33 |
Márpedig a más tagállamban illetőséggel rendelkező nyugdíjalapok részére fizetett osztalékoknak a belföldi illetőségű nyugdíjalapoknak fizetett osztalékokhoz viszonyított hátrányos kezelése alkalmas arra, hogy visszatartsa a más tagállamban illetőséggel rendelkező társaságokat attól, hogy befektetessenek a Finn Köztársaságban, és következésképpen az EUMSZ 63. cikk alapján főszabály szerint tiltott módon korlátozza a tőke szabad mozgását (lásd a C-379/05. sz. Amurta-ügyben 2007. november 8-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-9569. o.] 28. pontját). |
34 |
A Francia Köztársaság és az Egyesült Királyság állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a Finn Köztársaság által kötött, a kettős adóztatás elkerülésére irányuló egyezmények semlegesítik ezt a kedvezőtlen bánásmódot. Ennek eléréséhez ugyanis az szükséges, hogy az ilyen egyezmény alkalmazása lehetővé tegye a nemzeti szabályozásból eredő eltérő bánásmód hatásainak ellensúlyozását (a C-284/09. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2011. október 20-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9879. o.] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig, amint az a Finn Köztársaság által a tárgyaláson előadottakból következik, e tagállam csak három olyan egyezményt kötött, amely 0%-os osztalékadókulcsot ír elő, a többi egyezmény túlnyomó része 15%-os adókulcsot ír elő. |
35 |
Ahhoz, hogy az ilyen eltérő bánásmód összeegyeztethető legyen az EK-Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel, az szükséges, hogy az olyan helyzetekre vonatkozzék, amelyek objektíve nem hasonlíthatók össze, vagy azt közérdeken alapuló nyomós ok indokolja (lásd különösen a C-446/04. sz. Test Claimants in the FII Group Litigation ügyben 2006. december 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-11753. o.] 167. pontját és a C-436/06. sz. Grønfeldt-ügyben 2007. december 18-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-12357. o.] 16. pontját). |
36 |
Azon kérdést illetően, hogy a szóban forgó helyzetek objektíve összehasonlíthatók-e, arra kell emlékeztetni, hogy a határon átnyúló helyzetek belső helyzetekkel való összehasonlíthatóságának a vizsgálata során figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját (lásd a C-337/08. sz. X Holding ügyben 2010. február 25-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-1215. o.] 22. pontját és a C-18/11. sz. Philips Electronics UK ügyben 2012. szeptember 6-án hozott ítélet 17. pontját). |
37 |
Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az olyan költségek vonatkozásában, mint a valamely tagállamban adóköteles jövedelmet eredményező tevékenységgel közvetlen összefüggésben lévő működési költségek, a belföldi illetőségűek és a külföldi illetőségűek összehasonlítható helyzetben találhatók, és ezért e tagállam azon szabályozása, amely a külföldi illetőségűek esetében az adózáskor megtagadja az ilyen költségek levonását, jóllehet ezt a lehetőséget megadja a belföldi illetőségűeknek, főként a más tagállamok állampolgárai számára okozhat hátrányt, és ily módon állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetést ír elő (a C-450/09. sz. Schröder-ügyben 2011. március 31-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-2497. o.] 40. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
38 |
A beavatkozó felek által e tekintetben támogatott Finn Köztársaság azt állítja, hogy a jelen ügyben nem erről van szó, mivel az EVL 7. cikkének és 8. cikke első bekezdésének 10) pontja értelmében a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségek biztosítására tartalékolt összegek levonása nem a Finnországban adóköteles jövedelmet eredményező tevékenységgel közvetlen összefüggésben lévő költségekre vonatkozik. |
39 |
A Finn Köztársaság előadja, hogy ez a levonás a nyugdíjbiztosító intézetek tevékenységének jellegéhez kapcsolódik, amelynek keretében a bevételekhez a költségek esedékessége előtt jutnak. Az e rendelkezés által előírt technikai tartalék a létező szerződések által biztosított esemény bekövetkeztekor nyújtandó szolgáltatások tőkeértékének, valamint a már bekövetkezett események tekintetében fizetendő összegeknek, tehát a biztosítóintézetek által a jövőbeni nyugdíjak kifizetése céljából képzett tartalékoknak felel meg. E tagállam szerint a technikai tartalék a hatályos nemzeti szabályozásnak megfelelően került meghatározásra. E technikai tartaléknak a gazdasági év során bekövetkező bármely emelkedése levonható az adózás során, és e tartalék bármely csökkenése adóköteles bevételnek minősül. |
40 |
Ebből a Finn Köztársaság szerint az következik, hogy a nyugdíjcélú tartalékok emelkedése a nyugdíjalap tevékenysége egészéhez kapcsolódó költség, ily módon a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében véve nem kapcsolódik közvetlenül a nyugdíjalap által kapott osztalékhoz. |
41 |
E tekintetben elegendő annak megállapítása, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozásban, különösen az EVL 7. cikkében és 8. cikke első bekezdésének 10) pontjában a nemzeti jogalkotó a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségek biztosítása céljából tartalékolt összegeket kifejezetten a „gazdasági tevékenységből származó jövedelem megszerzése vagy fenntartása érdekében felmerülő költségeknek” tekinti. Ily módon közvetlen kapcsolatot hoz létre ezen összegek és a nyugdíjbiztosító intézetek adóköteles jövedelmet eredményező tevékenysége között, és ezeket maga teszi elválaszthatatlanná. |
42 |
Ily módon a költség és az adóköteles jövedelem közötti közvetlen kapcsolat a finn jogalkotó által egyéb más lehetséges technikák – mint például az egyszerű adómentesség – közül a célból választott, ezen összegek egyenértékűvé tételében álló technikából következik, hogy figyelembe lehessen venni a nyugdíjalapok célját, nevezetesen az elsősorban osztalék formájában jövedelmet eredményező befektetések útján, annak érdekében történő tőkefelhalmozást, hogy garantálni lehessen a biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségvállalásaik jövőbeni teljesítését. |
43 |
Mivel e sajátos cél megegyezik az ugyanezen tevékenységet folytató külföldi illetőségű nyugdíjalapokéval, ez utóbbiak a finn forrásból származó osztalékok tekintetében a belföldi illetőségűekkel objektíve összehasonlítható helyzetben vannak. |
44 |
Egyébiránt a Dán Királyság, a Holland Királyság és a Svéd Királyság állításával ellentétben nem állapítható meg, hogy a belföldi, illetve a külföldi illetőségű nyugdíjalapok kizárólag azon indokból vannak eltérő helyzetben, hogy az utóbbiaknak kifizetett osztalékok forrásadó-kötelesek. A szóban forgó nemzeti szabályozás ugyanis nem arra szorítkozik, hogy a belföldi forrásból származó osztalékok kedvezményezettjének illetősége szerint eltérő adóbeszedési módokat írjon elő, hanem valójában az említett osztalékokat kizárólag a külföldi illetőségű nyugdíjalapok esetében adóztatja (lásd analógia útján a C-338/11–C-347/11. sz., Santander Asset Management SGIIC és társai egyesített ügyekben 2012. május 10-én hozott ítélet 43. pontját). |
45 |
Azt a kérdést illetően, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozást igazolja–e közérdeken alapuló nyomós ok, a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság és a Svéd Királyság által támogatott Finn Köztársaság a territorialitás elvére hivatkozik, amely ilyen nyomós oknak minősül, és amelyből az következik, hogy a valamely tagállamban illetőséggel nem rendelkező adóalanyok adóalapja kizárólag az ezen államban végzett tevékenységeikből eredő nyereségeik és veszteségeik figyelembevételével kerül megállapításra. |
46 |
Ezen érvelés lényegét tekintve megfelel a jelen ítélet 38. pontjában szereplőnek, amely szerint a belföldi, illetve a külföldi illetőségű nyugdíjalapok nincsenek objektíve összehasonlítható helyzetben, mivel a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségekkel kapcsolatos levonás nem a külföldi illetőségű nyugdíjalap által végzett, Finnországban adóköteles jövedelmet eredményező tevékenységével közvetlen összefüggésben lévő költségekre vonatkozik. |
47 |
Márpedig a jelen ítélet 41–44. pontjában kifejtett okokból ezen érvelésnek nem lehet helyt adni. |
48 |
A Finn Köztársaság arra is hivatkozik, hogy a belföldi, illetve a külföldi illetőségű nyugdíjalapokkal szembeni eltérő bánásmódot az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége igazolja. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a részvények nem kizárólag az osztalékra jogosítanak, hanem árfolyamnyereséget is eredményezhetnek. A gyakorlatban a külföldi illetőségű nyugdíjalap Finnországban nem fizet adót a tőzsdén jegyzett finn társaságok általa birtokolt részvényeinek árfolyamnyeresége után. Logikus, hogy számára ne álljon fenn annak a lehetősége, hogy az e részvényekből származó jövedelmek egy részéből, nevezetesen az osztalékokból, le lehessen vonni a részvények egészére vonatkozó költségeket. |
49 |
Márpedig ahhoz, hogy az ilyen igazolásra alapított érvelés érvényesülhessen, közvetlen kapcsolatnak kell megállapíthatónak lennie az érintett adóelőny és az ezen előnynek valamely meghatározott adóteherrel történő kiegyenlítése között (lásd különösen a C-380/11. sz. DI. VI. Finanziaria di Diego della Valle & C. ügyben 2012. szeptember 6-án hozott ítélet 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
50 |
Mindazonáltal, amint azt a Bizottság is hangsúlyozza, anélkül hogy a Finn Köztársaság e tekintetben ellentmondana, a belföldi illetőségű nyugdíjalapok esetében az árfolyamnyereség – csakúgy, mint az osztalék – a tartalékok növelése érdekében kerül felhasználásra, és nem jövedelemadó-kötelesek, illetve csak igen korlátozott mértékben. Ilyen körülmények között a Finn Köztársaság nem bizonyította, hogy a belföldi illetőségű nyugdíjalapoknak nyújtott adóelőnyt kiegyenlítené valamely meghatározott adóteher, amely így igazolná a külföldi illetőségű nyugdíjalapok által kapott osztalékok adóztatását. |
51 |
A Holland Királyság arra hivatkozik továbbá, hogy az eltérő bánásmódot igazolja az adórendszer koherenciája biztosításának szükségessége, mivel a nyugdíjak terén vállalt kötelezettségek összege levonásának lehetősége azzal jár, hogy e tartalékok csökkentése adóköteles. |
52 |
E tekintetben ugyanakkor elegendő azt megállapítani, hogy önmagában a nyugdíjalapok által a biztosítottaknak nyújtott szolgáltatások esetleges utólagos adóztatásra való hivatkozás nem jelenti azt, hogy a jelen ítélet 49. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett közvetlen kapcsolat jogilag megkövetelt módon bizonyításra került (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 37. pontját). |
53 |
Ami az EGT-Megállapodás 40. cikkének a vitatott szabály által történő, a Bizottság által sérelmezett megsértését illeti, meg kell állapítani, hogy mivel az említett cikk kikötései ugyanolyan jogi hatállyal rendelkeznek, mint az EK 56. cikk lényegében azonos rendelkezései, a fenti megfontolások a jelen keresetben érintettekhez hasonló körülmények között értelemszerűen átültethetők az említett 40. cikkre (lásd a C-250/08. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2011. december 1-jén hozott ítélet [EBHT 2011., I-12341. o.] 83. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). |
54 |
Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Finn Köztársaság – mivel hátrányosan megkülönböztető adószabályozást fogadott el és tart hatályban a külföldi illetőségű nyugdíjalapoknak kifizetett osztalékok tekintetében – nem teljesítette az EUMSZ 63. cikkből és az EGT-Megállapodás 40. cikkéből eredő kötelezettségeit. |
A költségekről
55 |
Az eljárási szabályzat 138. cikkének 1. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Finn Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. |
56 |
Ugyanezen szabályzat 140. cikkének 1. §-a alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Dán Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Svéd Királyság, valamint az Egyesült Királyság maguk viselik saját költségeiket. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.