A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2010. szeptember 16.(*)

„Szociálpolitika – 96/34/EK irányelv – A szülői szabadságról szóló keretmegállapodás – A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának értelmezése – A szülői szabadsághoz való jog jogosultja – Szülői szabadság ikrek születése esetén – A »születés« fogalma – A megszületett gyermekek számának figyelembevétele – Az egyenlő bánásmód elve”

A C‑149/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis (Görögország) a Bírósághoz 2010. március 29‑én érkezett, 2010. március 15‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Zoi Chatzi

és

az Ypourgos Oikonomikon

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, E. Levits, M. Ilešič, M. Safjan és M. Berger (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel a Bíróság elnökének 2010. május 12‑i végzésére, amelyben az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikke és a Bíróság eljárási szabályzata 104a. cikkének első bekezdése alapján úgy határozott, hogy az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmaz,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. július 7‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a görög kormány képviseletében M. Apessos, E.‑M. Mamouna, G. Papagianni és G. Papadaki, meghatalmazotti minőségben,

–        a cseh kormány képviseletében M. Smolek, meghatalmazotti minőségben,

–        a német kormány képviseletében C. Blaschke, meghatalmazotti minőségben,

–        az észt kormány képviseletében M. Linntam, meghatalmazotti minőségben,

–        a ciprusi kormány képviseletében D. Kallí, meghatalmazotti minőségben,

–        a lengyel kormány képviseletében M. Szpunar és J. Faldyga, meghatalmazotti minőségben,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében E. Jenkinson és R. Palmer, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében M. Patakia és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel (HL 1998. L 10., 24. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 263. o.) módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv (HL L 145., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 285. o., a továbbiakban: 96/34 irányelv) mellékletét képező, a szülői szabadságról 1995. december 14‑én kötött keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 2. szakasza 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet Z. Chatzi és munkáltatója, az Ypourgos Oikonomikon (Pénzügyminisztérium) között a thesszaloniki (Görögország) 1. számú adóhivatal igazgatójának határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely határozatban a munkáltató megtagadta Z. Chatzi számára, hogy ikergyermekei születése miatt további szülői szabadságot vegyen igénybe.

 Jogi háttér

 Az uniós szabályozás

3        A 96/34 irányelv elfogadására az Európai Unióról szóló szerződés által az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, szociálpolitikáról szóló 14. jegyzőkönyvhöz csatolt, szociálpolitikáról szóló megállapodás (a továbbiakban: a szociálpolitikáról szóló megállapodás) 4. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás szerint került sor.

4        A keretmegállapodás – amelyet a 96/34 irányelv hajt végre – preambulumának első bekezdése kimondja:

„A mellékelt keretmegállapodásban az UNICE, a CEEP és az ESZSZ kötelezettséget vállalt arra, hogy közösen meghatározzák a szülői szabadságra és a munkából vis maior miatti távolmaradásra vonatkozó minimumkövetelményeket, mely a hivatás és a családi élet összeegyeztetésének fontos eszköze, ezzel is támogatva a férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek és a velük való egyenlő bánásmódnak a biztosítását.”

5        E keretmegállapodás általános szempontjainak 4–6. és 9. pontja a következőképpen fogalmaz:

„4.      mivel a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 16. pontja az egyenlő bánásmódról olyan intézkedések kidolgozását írja elő, amelyek a férfiak és a nők számára lehetővé teszik a hivatásbeli és a családi kötelezettségeik összeegyeztetését;

5.      mivel a Tanács 1994. december 6‑i állásfoglalása elismeri, hogy az egyenlő lehetőségek hatékony politikája a munkaidő jobb megszervezését, nagyobb rugalmasságot és a foglalkoztatásba való könnyebb visszatérést elősegítő integrált átfogó stratégiát feltételez, és kiemeli a szociális partnerek fontos szerepét ezen a téren, valamint azt, hogy a férfiak és a nők egyaránt lehetőséget kapjanak a hivatásból adódó feladataik és a családi kötelezettségeik összehangolására;

6.      mivel a hivatás és a családi élet összehangolását célzó intézkedéseknek ösztönözniük kell a munkavégzés és a munkaidő olyan új, rugalmasabb szervezési módjainak bevezetését, amelyek jobban megfelelnek a társadalom változó igényeinek, és amelyek egyaránt figyelembe veszik a vállalkozások és a munkavállalók szükségleteit;

[…]

9.      mivel ez a megállapodás keretmegállapodás, amely a szülési szabadságtól eltérő szülői szabadság, illetve a vis maior következtében a munkából való távolmaradás minimumkövetelményeit és feltételeit határozza meg, és az egyes tagállamokban fennálló helyzetre tekintettel a tagállamokra, illetve a szociális partnerekre bízza az igénybevétel feltételei és alkalmazása részletes szabályainak a kidolgozását.”

6        A keretmegállapodás 1. szakasza előírja:

„1.      Ez a megállapodás a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását elősegítő minimumkövetelményeket rögzíti.

2.      Ez a megállapodás minden olyan férfi és női munkavállalóra kiterjed, akik az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek.”

7        A keretmegállapodás 2. szakaszának 1., 3. és 5. pontja a következőt állapítja meg:

„1.      Ez a megállapodás a 2. cikk 2) pontjára [helyesen: 2. szakasz 2. pontjára] figyelemmel gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén egyéni jogot biztosít a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket, annak meghatározott életkoráig, de legfeljebb a gyermek 8 éves koráig. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek határozzák meg a részletes szabályokat.

[…]

3.      A tagállamokban a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és az alkalmazás részletes szabályait jogszabályokban és/vagy kollektív szerződésben kell meghatározni az egyezmény [helyesen: a megállapodás] minimumkövetelményeinek tiszteletben tartásával. A tagállamok és/vagy a szociális partnerek különösen:

a)      meghatározhatják, hogy a szülői szabadságot a teljes munkaidő, illetve részmunkaidő figyelembevételével részletekben, illetve munkaidő‑jóváírásos rendszerben biztosítsák;

[…]

c)      a szülői szabadság igénybevételének feltételeit és részletes szabályait az örökbefogadás különleges körülményeihez igazíthatják;

[…]

5.      A szülői szabadság leteltével a munkavállalók jogosultak korábbi munkahelyükre visszatérni, vagy ha ez nem lehetséges, akkor munkaszerződésükkel vagy munkaviszonyukkal egyező, az előző munkahelyüknek megfelelő vagy ahhoz hasonló munkahelyet elfoglalni.”

8        A keretmegállapodás 4. szakaszának 6. pontja előírja:

„A nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság [helyesen: A Bizottság, a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság] hatáskörének sérelme nélkül, a Bizottság e megállapodás európai szintű értelmezésével kapcsolatos bármilyen ügyet, első fokon, az aláíró felek elé utalja, akik arról véleményt nyilvánítanak.”

9        A 96/34 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok kötelesek hatályba léptetni azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1998. június 3‑a előtt megfeleljenek.

 A nemzeti szabályozás

10      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kiderül, hogy a 96/34 irányelvet fokozatosan ültették át a görög jogrendbe.

11      A jogvita alapját képező tényállásra alkalmazandó jogszabály a polgári közigazgatás tisztviselőinek és a közjogi jogi személyek közalkalmazottainak jogállásáról szóló új kódex 53. cikke, a 3528/2007 törvényben foglalt változatában.

12      Az említett 53. cikk, amelynek címe: „Családi kötelezettségekkel rendelkező tisztviselőknek nyújtott könnyítések”, (2) bekezdésében ekként rendelkezik:

„A tisztviselő szülő munkaideje napi két órával csökken, ha gyermeke legfeljebb két éves, illetve napi egy órával csökken, ha gyermeke legalább két éves, de legfeljebb négy éves. A tisztviselő szülő gyermekgondozás céljából kilenc hónap fizetett szülői szabadságra jogosult, ha nem választotta az előző bekezdésben foglalt munkaidő‑csökkentést. […]”

13      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kiderül, hogy a görög hatóságok e rendelkezést akként értelmezik, hogy a tisztviselő szülő addig veheti igénybe a szülői szabadságot, amíg az érintett gyermek be nem tölti a negyedik életévét.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14      Az alapügy felperese, Z. Chatzi a thesszaloniki 1. számú adóhivatal tisztviselője.

15      2007. május 21‑én két ikergyermeket hozott a világra.

16      Kérelmére a thesszaloniki 1. számú adóhivatal igazgatója 2008. június 27‑i határozatában – 2007. szeptember 20‑ától kezdődően – kilenc hónap fizetett szülői szabadságot engedélyezett számára.

17      Ezt követően, 2009. január 30‑án a másik ikergyermek vonatkozásában másodízben is kérelmet nyújtott be kilenc hónap, 2009. március 1‑jétől kezdődő fizetett szülői szabadság iránt. E kérelmet a thesszaloniki 1. számú adóhivatal igazgatója 2009. május 14‑i határozatában elutasította.

18      E határozat ellen Z. Chatzi keresetet indított a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis (thesszaloniki közigazgatási fellebbviteli bíróság) előtt.

19      A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Symvoulio tis Epikrateias (Államtanács) 2008‑ban úgy határozott, hogy a tisztviselő többes terhessége alapján nem jogosult a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadságra.

20      A kérdést előterjesztő bíróságnak ugyanakkor értelmezési kétsége merült fel azzal kapcsolatban, hogy a 96/34 irányelvet az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: charta) tekintettel hogyan kell értelmezni, amely jogilag kötelező erejűvé vált a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése, 2009. december 1‑je óta.

21      E körülmények között a Dioikitiko Efeteio Thessalonikis az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      Megállapítható‑e, hogy a [keretmegállapodás] 2. szakaszának 1. pontja – összefüggésben értelmezve [a chartának] a gyermekek jogairól szóló 24. cikkével, és e jogok [charta] által megerősített védelmi szintjére figyelemmel – a gyermekek számára is jogot keletkeztet a szülői szabadságra oly módon, hogy ikrek születése esetén egyetlen szülői szabadság biztosítása [a charta] 21. cikke megsértésének minősül a születésen alapuló hátrányos megkülönböztetés és az ikergyermekek jogainak korlátozása okán, ami összeegyeztethetetlen az arányosság elvével?

2)      Az 1) kérdésre adott nemleges válasz esetén, a [keretmegállapodás] 2. szakaszának 1. pontjában szereplő »születés« kifejezést úgy kell‑e értelmezni, hogy a munkavállaló szülőknek kétszeres joga keletkezik a szülői szabadságra azon az alapon, hogy az ikerterhesség két (iker) gyermek egymást követő születésével zárul, vagy akként kell‑e értelmezni, hogy a szülői szabadság csak egy szülés után, az ennek során világra jött gyermekek számától függetlenül jár anélkül, hogy ez utóbbi esetben sérülne [a charta] 20. cikkében rögzített törvény előtti egyenlőség?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Előzetes észrevételek

 A Bíróságnak a keretmegállapodás értelmezésére vonatkozó hatásköréről

22      A német kormány hangsúlyozza, hogy a szociális partnereknek a charta 28. cikkében elismerten joguk van ahhoz, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak, és jelenleg az EUMSZ 155. cikkben előírtan joguk van ahhoz, hogy szociálpolitikai kérdésekről olyan megállapodásokat kössenek, amelyeket az Európai Unió szintjén tanácsi határozattal lehet végrehajtani, ennélfogva a szociális partnerek önállóan határozhatják meg e megállapodások terjedelmét anélkül, hogy fennállna a szóban forgó keretmegállapodás előírásain és célján való túlterjeszkedés veszélye.

23      E tekintetben le kell szögezni, hogy azt a gondolatot, hogy a szociális partnerek részt vehetnek a keretmegállapodás értelmezésében, a keretmegállapodás 4. szakaszának 6. pontja fejti ki, amely szerint a Bizottságnak bármilyen, e megállapodás európai szintű értelmezésével kapcsolatos ügyet első fokon az aláíró felek elé kell utalnia, akik arról véleményt nyilvánítanak. A Bíróság azon kérdésére, hogy a keretmegállapodást aláíró felek véleményt nyilvánítottak‑e a jelen előzetes döntéshozatali eljárásban felmerült kérdésekben, a Bizottság a tárgyaláson nemleges választ adott. Egyrészről kifejtette, hogy az ilyen konzultációt nem lehet összeegyeztetni a gyorsított eljárás határidőkorlátaival, másrészről pedig az nem lett volna sem hatékony, sem építő jellegű, mivel az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyát képező kérdéseket még nem vizsgálták európai szinten.

24      Mindenesetre – amint a keretmegállapodás 4. szakaszának 6. pontja kifejezetten ki is mondja – az aláíró felekkel az említett megállapodásról folytatott konzultáció nem sértheti a Bizottság, a nemzeti bíróságok és az Európai Bíróság hatáskörét.

25      A Bíróság a maga részéről az irányelvek értelmezésére vonatkozó hatáskörét az EUMSZ 267. cikkre alapítja. Márpedig a keretmegállapodás bizonyosan a szociális partnerek között – a szociálpolitikáról szóló megállapodás alapján – folytatott európai szintű párbeszéd alapján jött létre, de azt e szociálpolitikáról szóló megállapodás 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Tanács irányelvével hajtották végre, amelynek így szerves részét képezi (lásd ebben az értelemben a C‑537/07. sz. Gómez‑Limón Sánchez‑Camacho ügyben 2009. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑6525. o.] 34. pontját).

26      Ebből következik, hogy a Bíróságnak a keretmegállapodás értelmezésére vonatkozó hatásköre nem különbözik a Bíróság általános hatáskörétől, amely az irányelvek egyéb rendelkezéseinek értelmezésére irányul.

 A keretmegállapodás személyi hatályáról

27      Mivel Z. Chatzi tisztviselői státusszal rendelkezik, előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a 96/34 irányelv és az ahhoz csatolt keretmegállapodás vonatkozik‑e a tisztviselőkre is.

28      E tekintetben le kell szögezni, hogy e két jogi aktus rendelkezései nem tartalmaznak olyan utalást, amelyből arra lehetne következtetni, hogy hatályuk nem terjed ki a tisztviselőkre.

29      Épp ellenkezőleg, amint már a keretmegállapodás 1. szakaszának 2. pontjának szövegéből is kitűnik, a keretmegállapodás hatálya széles körű azáltal, hogy általános jelleggel írja elő, hogy „minden olyan […] munkavállalóra kiterjed, akik az egyes tagállamokban hatályos jogszabályok, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek”. Ezenkívül a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja a „munkavállalók[ról]” rendelkezik anélkül, hogy különbséget tenne a munkáltatójuk magánjogi vagy közjogi jogállása között, így valamennyi munkavállalóra kiterjed (lásd az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás tárgyában a C‑212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6057. o.] 54. és azt követő pontjait, valamint a C‑180/04. sz. Vassallo‑ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑7251. o.] 32. pontját).

30      Ráadásul ezt az értelmezést erősíti az a megfontolás is, hogy – amint a keretmegállapodás preambulumának első bekezdéséből és általános szempontjainak 4. pontjából is kitűnik – a keretmegállapodás célja többek között az, hogy elősegítse a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódot a foglalkoztatás és a munkavégzés terén. Márpedig a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve, amely a Szerződés szociális rendelkezései közé tartozik, általános hatályú, így alkalmazandó a közszolgálatban történő foglalkoztatásra (lásd ebben az értelemben a C‑1/95. sz. Gerster‑ügyben 1997. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 1997., I‑5253. o.] 18. pontját és a C‑285/98. sz. Kreil‑ügyben 2000. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑69. o.] 18. pontját).

 Az első kérdésről

31      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy lehet‑e akként értelmezni a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját, hogy az a gyermek számára egyéni jogot biztosít a szülői szabadságra, következésképpen a második szülői szabadság megtagadása ikrek születése esetén sérti az ikrek uniós jogrendből eredő jogait.

32      Amint valamennyi érdekelt fél a Bírósághoz benyújtott észrevételében is kifejtette, mind a keretmegállapodás szövege, mind célja alapján nemleges választ kell adni erre a kérdésre.

33      Ugyanis a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy egyéni jogot biztosít „férfi és a női munkavállalóknak” szülői szabadság igénybevételére. Ugyanígy a keretmegállapodás hatálya tekintetében e megállapodás 1. szakaszának 2. pontja előírja, hogy „minden olyan férfi és női munkavállalóra kiterjed, akik […] munkaszerződéssel, illetve munkaviszonnyal rendelkeznek”.

34      E megfogalmazásból világosan következik, hogy a szülői szabadsághoz való jog jogosultjai – munkavállalói minőségükben – egyedül a szülők.

35      E szó szerinti értelmezést alátámasztja a szülői szabadság célja.

36      Ugyanis e cél a keretmegállapodás 1. szakaszának 1. pontja szerint arra irányul, hogy „a dolgozó szülők szülői és munkavállalói kötelezettségeinek összehangolását [elősegítse]”, amely célt – a keretmegállapodás általános szempontjainak 4. pontjában foglaltan – az Európai Tanács 1989. december 9‑én Strasbourgban megtartott ülésén elfogadott, a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta 16. pontja rögzíti.

37      Ugyanebből a célból került a szülői szabadsághoz való jog a charta 33. cikkének (2) bekezdésébe, az alapvető szociális jogok közé, a „Szolidaritás” címet viselő IV. cím alá.

38      A charta 24. cikke, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik, nem befolyásolja az előző elemzést.

39      E cikk, amely a charta „Egyenlőség” címet viselő III. címe alatt szerepel, kimondja, hogy a gyermekeknek joguk van a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Azonban e védelemhez és gondoskodáshoz való jog nem vonja maga után szükségképpen annak elismerését, hogy e gyermekeknek egyéni joguk van ahhoz, hogy szüleik szülői szabadságot kapjanak. Elegendő, ha e jogot a szülőknek biztosítják. Ők azok ugyanis, akikre a gyermeknevelés joga, egyszersmind kötelessége hárul, és akik ezen az alapon eldönthetik, hogy a szülői szabadság igénybevételével vagy anélkül tudják‑e legjobban teljesíteni szülői kötelezettségeiket.

40      Tehát az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy egyéni jogot biztosít a gyermek számára a szülői szabadsághoz.

 A második kérdésről

41      A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy lehet‑e akként értelmezni a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját, hogy az ikrek születése jogot keletkeztet a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadságra, vagy akként kell értelmezni, hogy az ilyen szülés után – egyetlen gyermek születéséhez hasonlóan – csak egy szülői szabadság jár.

42      A következetes ítélkezési gyakorlat szerint valamely közösségi jogi rendelkezés értelmezésekor nem csupán annak szövegét kell figyelembe venni, hanem összefüggéseit, és annak a szabályozásnak a céljait is, amelynek részét képezi (lásd különösen a C‑306/05. sz. SGAE‑ügyben 2006. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑11519. o.] 34. pontját, valamint a C‑402/07. és C‑432/07. sz., Sturgeon és társai egyesített ügyekben 2009. november 19‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 41. pontját).

43      Ezenkívül az értelmezés általános elve szerint valamely közösségi jogi aktust – amennyire lehetséges – úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak érvényessége, és hogy megfeleljen az elsődleges jog egészének (lásd többek között a C‑361/06. sz., Feinchemie Schwebda és Bayer CropScience ügyben 2008. május 22‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3865. o.] 49. és 50. pontját, valamint a fent hivatkozott Sturgeon és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 47. és 48. pontját), és különösen az egyenlő bánásmód elvének.

44      Ez az ítélkezési gyakorlat alkalmazható azokra a megállapodásokra is, amelyeket – mint a keretmegállapodást is – a Tanács valamely irányelvével hajtották végre, amelynek így szerves részét képezik (lásd a jelen ítélet 25. pontját).

 A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövegéről

45      A keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontja szerint: „gyermek születése, illetve örökbefogadása esetén” egyéni joguk van „a férfi és a női munkavállalóknak szülői szabadság igénybevételére, hogy legalább három hónapon át gondozhassák gyermeküket”. Hasonlóan fogalmaz a charta 33. cikkének (2) bekezdése, miután többek között előírja, hogy „mindenkinek joga van […] szülői szabadságra, ha gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe”.

46      A ciprusi kormány és az Egyesült Királyság Kormánya arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyes szám használata („gyermek születése”, „hogy […] gondozhassák gyermeküket”) azt sugallja, hogy a munkavállaló minden egyes gyermek után külön‑külön jogosult a szülői szabadságra.

47      A ciprusi kormány szerint azt az értelmezést, amely szerint a szülői szabadsághoz való jog keletkezésének meghatározó feltétele nem a születés, hanem a gyermek, a C‑519/03. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. április 14‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑3067. o.) 47. pontja igazolja, amelyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az a fordulat, hogy a szülői szabadság a „gyermek születése […] esetén” jár, csak azt tükrözi, hogy a megszületett gyermek a szülői szabadság igénybevételének feltétele.

48      A javasolt szó szerinti értelmezés nem áll minden kétségen felül.

49      Ugyanis nem zárhatjuk ki, hogy az egyes szám használata a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontjában nem bír számértékkel, hanem általános fogalmat fejez ki, és hogy az egyes szám nem alapoz meg összefüggést a gyermekek száma és a szülői szabadság száma között, hanem a gyermekek összességét olyan személyi kategóriának tekinti, amely jogot keletkeztethet a szülői szabadságra.

50      Ami a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet hatályát illeti, ezen ítélet 47. pontjának olvasatából következik, hogy – a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját akként értelmezve, hogy a szülői szabadság megadásának nem a születés, hanem a megszületett gyermek a feltétele – a Bíróság arra kívánt rámutatni, hogy a szülői szabadsághoz való jog nem a születés időpontjához kötődik, és nem szükséges, hogy a gyermek születése a 96/34 irányelv – érintett tagállami – hatálybalépése után következzék be. Így a Bíróság a 96/34 irányelv időbeli hatályáról foglalt állást, nem pedig arról a kérdésről, hogy többes szülés esetén a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadságot kell‑e biztosítani.

51      Ezért a jelen kérdésre adandó választ illetően meg kell állapítani, hogy a keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövege nem egyértelmű, és önmagában nem teszi lehetővé a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdés megválaszolását.

52      Ezért tehát figyelembe kell venni annak a szabályozásnak a célját, amelynek e rendelkezés részét képezi.

 A 96/34 irányelv összefüggéséről és céljairól

53      A keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontjából kitűnik, hogy a szülői szabadság célja, hogy lehetővé váljon a szülők számára a gyermekük gondozása.

54      A ciprusi kormány úgy véli, hogy a szülői szabadság célja, hogy a szülő teljes körűen a gyermekének szentelhesse magát. Ikergyermekek esetében pedig az a körülmény, hogy minden egyes gyermekről gondoskodni kell, igazolja azt, hogy mindegyik gyermek után külön‑külön jár a szabadság.

55      Ezt az értékelést vitatja a görög, a cseh, a német, az észt és a lengyel kormány, mivel megítélésük szerint a szülői szabadság célját nem érinti azon gyermekek száma, amelyekről a szülőnek ez idő alatt gondoskodnia kell. Úgy vélik, hogy ikrek esetében az érintett szülőnek azonnal és egyidejűleg kell mindkét gyermek szükségleteit kielégítenie. Miután az ilyen szülő és az egy gyermekes szülő helyzete közötti különbség csak az ellátandó feladatok intenzitásában, és nem azok időtartamában rejlik, nem indokolt a szülői szabadság megkettőzése.

56      Amint a keretmegállapodás preambulumának első bekezdéséből és általános szempontjainak 5. pontjából kitűnik, e keretmegállapodás a szociális partnerek arra vonatkozó kötelezettségvállalásának minősül, hogy minimumkövetelményeken keresztül olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek a férfiak és a nők egyenlő lehetőségeinek, és a velük való egyenlő bánásmódnak a támogatására irányulnak azáltal, hogy lehetőséget nyújtanak számukra a hivatásuk és a családi életük összeegyeztetésére (a C‑116/08. sz. Meerts‑ügyben 2009. október 22‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 35. pontja).

57      Ebből a szempontból a keretmegállapodás megengedi a szülővé vált munkavállalóknak, hogy megszakítsák szakmai tevékenységüket annak érdekében, hogy családi kötelezettségeiknek szentelhessék magukat, miközben – e megállapodás 2. szakaszának 5. pontjában foglaltan – biztosítja számukra, hogy e szabadság leteltével visszatérjenek korábbi munkahelyükre. A három hónap minimális időtartamra figyelemmel az egyes tagállamok által szabadon meghatározható időszakon belül, és a nemzeti jogalkotó megítélésére bízott szabályok szerint, a szülővé vált munkavállalóknak így lehetősége nyílik arra, hogy gyermeküknek az életkorának megfelelő segítséget nyújtsák, és a szakmai életbe való visszatérésükre tekintettel felkészüljenek a családi életük megszervezésére.

58      Azon kérdést illetően, hogy e célra figyelemmel szükséges‑e az ikergyermekek szüleinek lehetőséget biztosítani a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadság igénybevételére, le kell szögezni, amint a görög, a cseh, a német, az észt és a lengyel kormány is jelezte, hogy az a többletteher, amellyel az ikrek szüleinek szembe kell néznie, mennyiségi jellegű annyiban, hogy egyidejűleg kell a két gyermek szükségleteit kielégíteni, de ez a járulékos erőfeszítés nem igényel több időt, miután az ikrek alapvetően egy időben mennek keresztül ugyanazon fejlődési szakaszon.

59      Úgy tűnik tehát, hogy a szülői szabadság időtartamának megkettőzése nem szükségképpen az egyetlen megfelelő intézkedés, amelyhez a tagállamok folyamodhatnak annak érdekében, hogy megkönnyítsék az ikrek szüleinek a hivatásuk és a családi életük összehangolását, inkább annak a rendszernek az egészét kell figyelembe venni, amelybe azok az intézkedések illeszkednek, amelyek célja, hogy választ adjanak azokra a kihívásokra, amelyekkel e szülők szembesülnek.

60      Ezt az értékelést támasztja alá az a megfontolás, hogy – tekintettel arra, hogy a keretmegállapodás előírásai esetében minimumkövetelményekről van szó, és ebből fakadóan a tagállamoknak széles mérlegelési mozgástere van a szülői szabadság bevezetésére – a nemzeti átültető intézkedések tagállamról tagállamra jelentősen változnak.

61      E feltételek között meg kell állapítani, hogy figyelemmel arra a jogszabályi összefüggésre, amelybe a keretmegállapodás illeszkedik, és tekintettel az általa követett célra, az említett megállapodás 2. szakaszának 1. pontja – ikrek születése esetén – nem követeli meg a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadsághoz való jog automatikus elismerését.

62      Ettől függetlenül azonban meg kell vizsgálni az ikergyermekek szüleinek helyzetéből fakadó következményeket az egyenlő bánásmód elve tekintetében.

 Az egyenlő bánásmód elvéről

63      Az egyenlő bánásmód elvének, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, és alapvető jellegét a charta 20. cikke szentesíti, tiszteletben tartása olyan nagy jelentőségű a szülői szabadság bevezetésében, hogy e szociális jog alapvető jellegét a charta 33. cikkének (2) bekezdése is elismeri.

64      Ez az elv megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt (lásd különösen a C‑164/07. sz. Wood‑ügyben 2008. június 5‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4143. o.] 13. pontját, valamint a fent hivatkozott Sturgeon és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 48. pontját).

65      Ebből a szempontból a Bizottság úgy érvel, hogy az ikrek szülei összehasonlítható helyzetben vannak olyan gyermekek szüleivel, akik között kicsi a korkülönbség, mivel mindannyiuknak ugyanúgy egyszerre kell felnevelni gyermekeiket. Tehát előbbieknek – az utóbbiakhoz hasonlóan – szükségképpen minden egyes gyermek után külön‑külön jár a szülői szabadság.

66      Márpedig a Bizottság által alkalmazott összehasonlítási szempont arra a nehézségre világít rá, hogy meg kell határozni azon személyek csoportját, akikkel az ikrek szülei összehasonlíthatók. Ez a szempont ugyanis egy nehezen számszerűsíthető tényezőn, a „kis korkülönbségen” alapul.

67      Másfelől noha tagadhatatlan, hogy az a feladat, amelyet az ikrek nevelése jelent, több erőfeszítéssel jár, és így nem hasonlítható össze egyetlen gyermek gondozásával, azt sem lehet tagadni, hogy az a tény, hogy az ikrek párhuzamosan növekednek és fejlődnek, szinergikus hatásokkal jár, következésképpen az ikrek nevelésének feladata szükségképpen nem hasonlítható össze azzal a nevelési feladattal, amelyet két különböző életkorú gyermek megkövetel.

68      E feltételek között meg kell állapítani, hogy az ikrek szülei sajátos helyzetben vannak, amelyet elsősorban a nemzeti jogalkotónak kell figyelembe vennie a 96/34 irányelv átültetésére vonatkozó intézkedések meghozatalakor.

69      Ebben az összefüggésben még egyszer hangsúlyozni kell, hogy – amint 1. szakaszának 1. pontja és 2. szakaszának 1. pontja is emlékeztet – a keretmegállapodás csak minimumkövetelményeket tartalmaz. A szülői szabadság időtartamán kívül, amely a három hónapos minimális küszöb figyelembevétele mellett szabadon állapítható meg, a tagállamok teljes mérlegelési jogkörben határozhatják meg e szabadság igénybevételének feltételeit és részletes szabályait. A keretmegállapodás 2. szakaszának 3. pontja e tekintetben visszautal a tagállamokban hatályos jogszabályokra és/vagy kollektív szerződésekre, amely hivatkozást – a keretmegállapodás általános szempontjainak 9. pontja szerint – az a törekvés igazol, hogy az egyes tagállamokban fennálló helyzetet kell figyelembe venni.

70      Így a tagállamok – a keretmegállapodásban a szülői szabadság időtartamára előírt három hónapos minimális küszöb figyelembevétele mellett – meghatározhatják az igénybevétel időbeli szabályait. E mérlegelési mozgástér különösen azt foglalja magában, hogy a tagállamok – ha amellett döntenek, hogy a keretmegállapodásban szereplő minimális szabadságnál hosszabb idejű szülői szabadságot határoznak meg – járulékos szabályokat írhatnak elő egymást követő gyerekszülések esetén.

71      Ebből következik, hogy a nemzeti jogalkotó széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a szülői szabadság azon rendszerének meghatározásában, amely az ikrek szüleire vonatkozik, és amely lehetővé teszi számukra, hogy olyan bánásmódban részesüljenek, amely kellőképpen figyelembe veszi sajátos igényeiket.

72      Ebből a szempontból meg kell állapítani, hogy általában a keretmegállapodásban előírt minimális időtartamnál jelentősen hosszabb időszak, valamint a szülők számára biztosított bizonyos rugalmasság a tekintetben, hogy a gyermek életkorától függően igényelhessék a szülői szabadságot, lehetővé teheti az ikrek nevelésével kapcsolatos többletteher jobb eloszlását. Hasonlóképpen az alkalmazás részletes szabályai, amelyeknél – a keretmegállapodás általános szempontjainak 6. pontja szerint – a munkavégzés rugalmasabb szervezési módjai jelentős szerepet játszanak, megkönnyíthetik a hivatás követelményeinek és az ikrek nevelésével járó sajátos nehézségeknek az összehangolását.

73      Mindazonáltal lehetőség van más intézkedések kidolgozására és meghozatalára, amelyek alkalmasak arra, hogy kielégítsék az ikrek szüleinek sajátos igényeit, úgy mint a természetbeni támogatás, például gyermekintézményi ellátáshoz való jog formájában, vagy a pénzbeli támogatás, különösen olyan sajátos ellátások formájában, amelyek lehetővé teszik a gondozás módjának szabad megválasztását.

74      Az előtte folyamatban lévő ügy tényállásának értékelésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás összessége elegendő lehetőséget nyújt‑e arra, hogy adott esetben az ikrek szüleinek a hivatásukkal és családi életükkel kapcsolatban felmerülő sajátos igényeit kielégítse.

75      A fenti megfontolások alapján a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy az ikrek születése jogot keletkeztet a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadságra. Mindazonáltal – az egyenlő bánásmód elvére figyelemmel – e szakasz arra kötelezi a nemzeti jogalkotót, hogy a szülői szabadság olyan rendszerét vezesse be, amely az érintett tagállamban fennálló helyzettől függően olyan bánásmódot biztosít az ikrek szüleinek, amely kellőképpen figyelembe veszi sajátos igényeiket. A nemzeti bíróságra hárul annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás megfelel‑e ennek a követelménynek, és az ő feladata, hogy adott esetben az említett nemzeti szabályozást – amennyire lehetséges – az uniós joggal összhangban értelmezze.

 A költségekről

76      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)      Az 1997. december 15‑i 97/75/EK tanácsi irányelvvel módosított, az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3‑i 96/34/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, a szülői szabadságról 1995. december 14‑én kötött keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy egyéni jogot biztosít a gyermek számára a szülői szabadsághoz.

2)      Az említett keretmegállapodás 2. szakaszának 1. pontját nem lehet akként értelmezni, hogy az ikrek születése jogot keletkeztet a született gyermekek számával megegyező számú szülői szabadságra. Mindazonáltal – az egyenlő bánásmód elvére figyelemmel – e szakasz arra kötelezi a nemzeti jogalkotót, hogy a szülői szabadság olyan rendszerét vezesse be, amely az érintett tagállamban fennálló helyzettől függően olyan bánásmódot biztosít az ikrek szüleinek, amely kellőképpen figyelembe veszi sajátos igényeiket. A nemzeti bíróságra hárul annak vizsgálata, hogy a nemzeti szabályozás megfelel‑e ennek a követelménynek, és az ő feladata, hogy adott esetben az említett nemzeti szabályozást – amennyire lehetséges – az uniós joggal összhangban értelmezze.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: görög.