1.

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet ( 2 ) – függetlenül annak 2002. március 1-jei hatálybalépésétől ( 3 ) - a 66. cikkében annak ratione temporis meghatározásával foglalkozik, hogy a rendelet hivatkozott rendelkezéseit mely eljárások, és adott esetben mely bírósági határozatok vonatkozásában kell alkalmazni –, amint a rendelet címe is jelzi – a joghatóság megállapítása, valamint a releváns határozatok elismerése és végrehajtása során.

2.

Ausztriában hozott bírósági határozat Cseh Köztársaságban történő végrehajtása iránti kérelemmel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a hivatkozott rendelkezés helyes értelmezése szerint a rendelet előírásainak alkalmazásához elegendő-e az (vagy sem), ha a határozathozatal időpontjában a rendelet kizárólag a határozatot hozó bíróság helye szerinti államban volt hatályban, függetlenül tehát a rendelet helyzetétől a végrehajtás szerinti államban.

3.

E tekintetben, amint a következőkben kifejtem, a felvetett kérdés gyakorlati szempontból – amely ugyanakkor az ügy alapvető jelentőségét adja – arról szól, hogy a hivatkozott 66. cikk rendelkezései miként alkalmazandók azon tagállamok területén, amelyek a rendelet hatálybalépését követően csatlakoztak az Unióhoz, amely kérdéssel kifejezetten nem foglalkozik az említett rendelet.

4.

A 44/2001 rendelet (5) preambulumbekezdése szerint:

„A tagállamok a Szerződés 293. cikkének negyedik franciabekezdése alapján eljárva 1968. szeptember 27–én megkötötték a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezményt, amelyet az új tagállamok csatlakozási egyezményei módosítottak (a továbbiakban: a »Brüsszeli Egyezmény«). A tagállamok és az EFTA államok 1988. szeptember 16-án megkötötték a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Luganói Egyezményt, amely az 1968-as Brüsszeli Egyezménnyel párhuzamos egyezmény. Ezen egyezmények felülvizsgálatát elvégezték, és a Tanács jóváhagyta a felülvizsgált szövegek tartalmát. Az említett felülvizsgálat során elért eredmények folyamatosságát biztosítani kell.”

5.

A rendelet (19) preambulumbekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Biztosítani kell a Brüsszeli Egyezmény és [a] […] rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek az Európai Közösségek Bírósága általi értelmezésére is, és az e rendelet hatályba lépésekor folyamatban lévő ügyekben is az 1971-es Jegyzőkönyvet kell alkalmazni.”

6.

A fenti (19) preambulumbekezdésben hivatkozott átmeneti rendelkezéseket a 44/2001 rendelet 66. cikke tartalmazza, amelynek értelmében:

7.

A 44/2001 rendelet 76. cikke kimondja, hogy „ez a rendelet 2002. március 1-jén lép hatályba”.

8.

A Zákon č. 97/1963 Sb. o mezinárodním právu soukromém a procesním (a nemzetközi magánjogról és annak eljárási szabályairól szóló 97/1963. sz. törvény, a továbbiakban: ZMPS) 37. cikkének (1) bekezdése szerint „a cseh bíróságok a vagyonjogi jogvitákban akkor rendelkeznek joghatósággal, ha joghatóságuk a cseh jogszabályok értelmében fennáll”.

9.

A ZMPS 63. cikke kimondja, hogy „valamely külföldi állam igazságszolgáltatási szervei által az 1. cikkben felsorolt ügyekben hozott határozatok […] a Cseh Köztársaság területén annyiban hatályosak, amennyiben azok a hatáskörrel rendelkező külföldi hatóságok által tanúsított jogi kötőerővel bírnak, és amennyiben azokat a csehszlovák hatóságok elismerték”.

10.

Ugyanezen törvény 64. cikke értelmében „a külföldi határozat nem ismerhető el, illetve nem hajtható végre, ha:

[…]

11.

2003. április 15-én hozott ítéletével a Landesgericht für Zivilrechtssachen Graz (polgári ügyekben eljáró grazi regionális bíróság; Ausztria) a SEWAR spol. s r. o. társaságot bizonyos összegek Wolf Naturprodukte GmbH részére történő megfizetésére kötelezte.

12.

2007. május 21-én a Wolf Naturprodukte GmbH kérelmet terjesztett elő az Okresní soud v Znojmě (znojmói kerületi bíróság, Cseh Köztársaság) előtt, amelyben a hivatkozott, osztrák bíróság által hozott ítéletnek a Cseh Köztársaság területén történő végrehajthatóvá nyilvánítását, és a végrehajtás adós vagyontárgyaira történő elrendelését kérte. Kérelme indokolásában a Wolf Naturprodukte GmbH a 44/2001 rendelet rendelkezéseire hivatkozott.

13.

Az Okresní soud v Znojmě 2007. október 25-i határozatával elutasította a felperes kérelmét, mivel álláspontja szerint a 44/2001 rendelet 66. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglaltak a jelen ügyben ratione temporis nem alkalmazhatók. A ZMPS alapján az Okresní soud arra a következtetésre jutott, hogy az osztrák ítélet nem felel meg a Cseh Köztársaság területén történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges feltételeknek. Egyrészt mulasztási ítéletről volt szó, és az eljárás adataiból arra lehetett következtetni, hogy a kötelezett felet megfosztották az osztrák bíróság előtti eljárásban történő megfelelő részvétel lehetőségétől (a keresetlevelet 2003. április 15-én kézbesítették az adósnak, és ugyanezen a napon született a jogerős határozat). Másrészt nem teljesül a viszonosság fennállásának követelménye a határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában a Cseh Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között.

14.

A Wolf Naturprodukte GmbH a határozat ellen fellebbezést nyújtott be. 2008. június 30-i határozatával a Krajský soud v Brně (brnói regionális bíróság) elutasította a fellebbezést, és helybenhagyta az első fokon hozott határozatot.

15.

A végrehajtást kérő fél felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Nejvyšší soud České republiky (a Cseh Köztársaság legfelsőbb bírósága) előtt, azt állítva, hogy a 44/2001 rendelet 66. cikkét akként kell értelmezni, hogy annak alkalmazása szempontjából a releváns időpont a rendelet általános hatálybalépésének napja, nem pedig az a nap, amelyen az az adott tagállamban hatályba lépett.

16.

Tekintettel arra, hogy a hivatkozott 66. cikk megfogalmazása nem teszi lehetővé a 44/2001 rendelet időbeli hatályának egyértelmű megállapítását, a Nejvyšší soud az eljárás felfüggesztéséről, és előzetes döntéshozatali eljárás keretében az alábbi kérdés Bíróság elé terjesztéséről határozott:

„Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 66. cikkének (2) bekezdését, hogy e rendelet akkor alkalmazható, ha a határozathozatal időpontjában a rendelet mind a határozatot hozó bíróság helye szerinti államban, mind abban az államban hatályban volt, amelyben a fél az említett határozat elismerését és végrehajtását kérelmezi?”

17.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bíróság Hivatalában 2010. november 2-án vették nyilvántartásba.

18.

A Cseh Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Bizottság írásbeli észrevételeket terjesztett elő.

19.

A kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott, az előzőekben ismertetett kérdés álláspontom szerint előzetesen bizonyos pontosításokra szorul.

20.

Először, fontos kiemelni, hogy függetlenül attól, amit a kérdés valójában előrevet, különösen a 66. cikk (2) bekezdésével, pontosabban azon „területi” vetülettel kapcsolatban, amelyet a rendelet ezen átmeneti rendelkezésének „hatálybalépés” kifejezése magában hordoz, kétségtelen, amint látni fogjuk, hogy e „hatálybalépésnek” nem lehet eltérő hatálya a rendelkezés két bekezdésében. Következésképpen álláspontom szerint a kérdést a 66. cikk egészére kell vetíteni anélkül, hogy a bekezdései között bármely különbséget tennék.

21.

Másodszor, alapvető jelentőségű megérteni e rendelkezés értelmét és felépítését, végeredményben „szerkezetét” a 44/2001 rendeleten belül.

22.

A 66. cikk – lévén átmeneti rendelkezés – kizárólag a jogbiztonság célját hivatott megvalósítani. Figyelembe véve ezen kívül a rendelet tényleges tárgyát (a joghatóság, a bírósági határozatok elismerése és végrehajtása), rendkívül fontos azon konkrét eljárások és bírósági határozatok ratione temporis meghatározása, amelyekre a rendelkezéseit alkalmazni kell.

23.

E célból az uniós jogalkotó az említett rendelkezés (1) bekezdésében szabályt, a (2) bekezdésben pedig kivételt állapít meg. A szabály, egyszerűen fogalmazva, a rendelet rendelkezéseinek alkalmazását írja elő a hatálybalépését követően indított eljárások vonatkozásában. Ez azt jelenti, és ez fontos, hogy ebben az esetben a rendeletet az eljárás minden szakaszában, úgy a joghatóság, mint a vonatkozó határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében alkalmazni kell.

24.

A későbbiekben kifejtendő megfontolásaim sérelme nélkül, a kivétel a rendelet rendelkezéseinek alkalmazása az annak hatálybalépésekor már megindult, azonban még le nem zárult eljárások esetében van, vagyis – és ez a rendelkezésből kifejezetten kitűnik – azon eljárások vonatkozásában, amelyekben bírósági határozatot az említett hatálybalépést követően hoznak Ezekben az esetekben a 44/2001 rendelet kizárólag e határozatok elismerése és végrehajtása vonatkozásában alkalmazandó, logikus módon azon rendelkezések megkérdőjelezése nélkül, amelyek annak idején a határozathozatalt megalapozó bírósági joghatóságot meghatározták. E kivétel számos esetre vonatkozik, ahogy az a fent idézett 66. cikk (2) bekezdésének szövegéből kitűnik. Ezek részletezésének szükségessége nélkül, és függetlenül a későbbiekben tett pontosítástól, egyértelmű, hogy mint szabály alóli kivételeket, ezeket az eseteket szűken kell értelmezni, anélkül – és ezt már most előre kell bocsátani –, hogy végső soron kiterjesztő értelmezéseknek adnánk teret, amint azt Németország képviselője javasolta.

25.

A fentiek ismeretében tehát a „hatálybalépés” jelentése kapcsán „területi” szempontból a 44/2001 rendelet hatálybalépésének időpontjában a legkisebb kétség sem merül fel: a rendelet, mint az uniós jog bármely aktusa, kifejezett eltérő rendelkezés hiányában az Unió területén lép hatályba anélkül, hogy szükséges lenne ehhez bármit hozzátenni. Ugyanakkor az Unióhoz a későbbiekben csatlakozott államok területén a rendelet csak az említett csatlakozás időpontjában lép hatályba. ( 4 )

26.

Ez azt jelenti, hogy 44/2001 rendelet hatálybalépésének időpontjában, 2002-ben, a legcsekélyebb értelemben sem volt kérdéses, hogy elegendő-e, ha a rendelet csak abban az államban lépett hatályba, amelyikben a határozat született. Azért, mert a tagállamok a rendelkezés szempontjából azonos helyzetben vannak. ( 5 )

27.

E tekintetben ki kell emelni, hogy megítélésem szerint mindenfajta érvelés, amely a hivatkozott 66. cikk, valamint a Brüsszeli és Luganói Egyezmény korábbi vonatkozó rendelkezései közötti ellentétből kíván következtetéseket levonni, erősen megkérdőjelezhető ( 6 ).

28.

Tehát az a kérdés, hogy az Unió két évvel későbbi, első bővítése következtében előállt jogi helyzetben a 66. cikkben hivatkozott „hatálybalépés” vonatkozásában lehetséges-e megkülönböztetést alkalmazni az Unió egyes tagállamai (és így az Unió egyes állampolgárai) között, nagyrészt és gyakorlati szempontból ahhoz a kérdéshez vezet, hogy ki lehet-e zárni az új tagállamokat (és az érintett állampolgárokat) valamely átmeneti rendelkezés, a 66. cikk alkalmazásából, amely a jogbiztonsághoz, és ezáltal a jogállamisághoz közvetlenül kapcsolódó célokat kíván megvalósítani.

29.

Mindenekelőtt, a leírt feltevés olyan eljárást feltételezne, amelyet az átmeneti rendelkezés „statikus” értelmezésének lehetne minősíteni, és amely kizárólag azon államoknak (és az érintett állampolgároknak) kedvezne, amelyek a rendelet hatálybalépésekor már az Unióhoz tartoztak. Ez azonban problémákat vet fel.

30.

Azon feltevés elfogadása – amint a jelen ügyben történik –, mely szerint az új tagállamoknak nem csak azokat a határozatokat kell végrehajtaniuk, amelyeket az Unióhoz való csatlakozásukat megelőzően indult eljárásokban hoztak, amelyet a 66. cikk (1) bekezdése kizár, hanem azokat is, amelyeket a rendelet hatálybalépése előtt hoztak, amelyet a (2) bekezdésben foglalt kivétel szintén kizár, e tagállamok (és az Unió érintett állampolgárai) kizárását jelenti az átmeneti rendelkezés lényegéből.

31.

Ily módon, és az alábbiakban kifejtendő okok miatt, álláspontom szerint a jogbiztonság és a jogorvoslathoz való jog elve (az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke), amelyek a 66. cikket ihlették, összességében kizárják a kérdést előterjesztő bíróság által kérdés formájában megfogalmazott feltevést, vagyis, hogy amennyiben a határozathozatal időpontjában a rendelet a határozathozatal helye szerinti államban hatályban volt, ez elegendő ahhoz, hogy a határozatot végre kelljen hajtani valamely olyan tagállamban, amelyben a rendelet nem volt hatályban sem az eljárás megindításának, sem a határozat meghozatalának időpontjában ( 7 ).

32.

A rendelet 66. cikke átmeneti rendelkezés, amelynek szerepe e rendelet természeténél fogva és a tartalma alapján nem szűnhet meg az Egyezményről a rendeletre történő, úgymond átmenet során, 2002-ben, ahogy az a rendelkezés „statikus” („pillanatképszerű”) értelmezéséből következhetne. Éppen ellenkezőleg, a szabályozott terület jellegzetességei miatt olyan átmeneti rendelkezésről van szó, amely működőképesnek bizonyul minden alkalommal, amikor új tagállamok csatlakoznak, ugyanúgy, mint azon tagállamok (és állampolgárok) esetében, amelyek 2002-ben már az Unióhoz tartoztak. Az előzőekben próbáltam kifejteni, hogy álláspontom szerint a jelen ügyben kérdésként megfogalmazott feltevés a 44/2001 rendelet 66. cikkében foglalt rendelkezések „feloldásával” egyenértékű azon államok (és állampolgáraik) vonatkozásában, amelyek a rendelet hatálybalépését követően csatlakoztak az Unióhoz. Ebben az értelemben az átmeneti rendelkezés „dinamikus” értelmezésének szükségességéről beszélhetünk.

33.

A 44/2001 rendelet rendszertani és teleologikus értelmezése – másként nem is lehetne – ugyanezt a megközelítést támasztja alá. A 44/2001 rendelet, amelyet a belső piac megfelelő működéséhez szükséges eszköznek tekintenek, az ítéletek tagállamok közötti elismerésének és végrehajtásának megkönnyítését és egyszerűbbé tételét célozza; a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott „határozatok szabad mozgása” ( 8 ) céljának elérését pedig az segítené elő, ha – amint a német kormány javasolja – lehetővé válna azon ítéletek elismerése, amelyeket akkor hoztak, amikor a rendelet a származási tagállamban hatályban volt, azonban a későbbiekben érintett államban még nem. Álláspontom szerint azonban ez a megoldás nem lehetséges, mivel a szabad mozgás fenti céljának megvalósítása nem veszélyeztetheti a felperes és az alperes érdekeinek egyensúlyát az eljárás során.

34.

Amint kezdettől hangsúlyoztam, a 44/2001 rendelet két nagy anyagi jogi részből áll, amelyek ugyanakkor egységet alkotnak: egyrészt a polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló joghatóság Unión belüli „megosztására” vonatkozó rendelkezések, másrészt a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezések. Az anyagi jogi rendelkezések két csoportja között szoros összefüggés áll fenn: a rendelet figyelmes olvasása során nyilvánvalóvá válik, hogy a közösségi jogalkotó szándéka nem arra irányult, hogy az egyiket a másik nélkül alkalmazzák, mivel egységnek tekintette azokat.

35.

A 66. cikk (1) bekezdése a fentiek egyértelmű kifejeződése. Az eljárás megindításának időpontját a rendelet alkalmazhatóságának megállapítása szempontjából általános referencia-időpontként meghatározva a 66. cikk (1) bekezdése biztosítja, hogy a végrehajtandó határozatot a rendelet joghatóságra vonatkozó szabályainak megfelelően fogadták el.

36.

A 66. cikk (2) bekezdése bizonyos fokig szintén ezt az elgondolást támasztja alá. Bár, amint jeleztem, a (2) bekezdés alaki értelemben kivételt jelent az (1) bekezdésben megfogalmazott általános szabály alól, bizonyos, hogy anyagi jogi értelemben, és ebből a szempontból kivételes jellege jelentős mértékben csökkent. Továbbá az említett (2) bekezdés a rendelet elismerésről és végrehajtásról szóló rendelkezései alkalmazásának lehetőségét szabályozza abban az esetben, amikor az eljárás megindítására a rendelet hatálybalépését megelőzően, az ítélet meghozatalára pedig azt követően került sor, bizonyos olyan feltételek fennállása esetén, amelyek főszabály szerint visszavezethetnek ahhoz a tényhez, hogy azon tagállam bíróságainak joghatóságát, ahol a határozatot hozták, éppen a rendelet, illetve ugyanilyen, vagy hasonló tartalmú, mindkét tagállamot kötelező nemzetközi egyezmény rendelkezései alapján állapították meg.

37.

A 44/2001 rendelet e két alapvető tárgya (joghatóság és elismerés) közötti kapcsolat annak szükségességéből ered, hogy a bírósági határozatok szabad mozgása a felek érdekeinek egyensúlyát biztosító rendszeren belül valósuljon meg. A túlzott leegyszerűsítés veszélye nélkül kijelenthető, hogy a rendelet joghatóságra vonatkozó rendelkezéseinek célja alapvetően az alperes érdekeinek védelme (aki csak kivételes esetben perelhető a lakóhelye szerintitől eltérő államban), míg a bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó rendelkezések különösen a felperest védik (aki egy másik tagállamban az ítélet gyors, biztonságos és hatékony végrehajtást valósíthatja meg) ( 9 ).

38.

A Bíróság kifejezetten hivatkozott e két rész között fennálló szoros kapcsolatra az 2006. február 7-i 1/03. sz. véleményben ( 10 ), amelynek 163. pontja kimondja, hogy „a rendelet 33. cikkének (1) bekezdésében előírt egyszerűsített elismerési és végrehajtási rendszert – miszerint az egyik tagállamban hozott határozatot a többi tagállamban külön eljárás nélkül el kell ismerni, és amely főszabály szerint ugyanezen rendelet 35. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával azt eredményezi, hogy a származási tagállam bíróságának joghatósága nem vizsgálható felül – a tagállamok közötti kölcsönös bizalom, különösen a megkeresett állam bíróságának a származási állam bírósága iránti bizalma indokolja, figyelemmel különösen a rendelet II. fejezetében előírt közvetlen joghatósági szabályokra”.

39.

A jelen ügy körülményei azt mutatják, hogy azon értelmezés, amely szerint a rendelet abban az esetben alkalmazandó, amikor az eljárást a rendelet hatálybalépését követően indították meg a származási tagállamban, azonban még mielőtt hatályba lépett volna abban az államban, ahol később az ügyben hozott ítélet végrehajtását kérik, szakadást eredményezhet a rendelet két tárgya közötti kapcsolatban, következésképpen a felperes és az alperes fél érdekei közötti egyensúly felbomlását okozhatja, amely eredményt megítélésem szerint az uniós jogalkotó igyekezett elkerülni.

40.

Előrebocsátom, hogy a szóban forgó eljárás nem tartozik a 66. cikk (2) bekezdésében szabályozott egyik esetkörbe sem. Egyrészt a Cseh Köztársaság sem a Brüsszeli Egyezményben, sem a Luganói Egyezményben, sem egyéb olyan egyezményben nem volt részes fél, amely összekötné Ausztriával e tekintetben; másrészt az osztrák bíróság joghatóságának megállapítása érdekében alkalmazott szabályok nem pusztán a rendelet „II. fejezet[ének] […] szabály[ai]” voltak, amint azt a 66. cikk (2) bekezdésének b) pontja előírja. Továbbá nem a II. fejezetben (pontosabban a 2–7. szakaszban) közvetlenül és anyagi jogilag irányadó rendelkezéseket alkalmazták, hanem a 4. cikk által hivatkozott nemzeti szabályokat, amelyek alkalmazására abban az esetben kerül sor, ha az alperes nem valamely tagállamban lakik. Ez azt feltételezi, hogy – amint kifejtettem – az alperes nem támaszkodhatott a rendelet által előírt védelmi mechanizmusokra (például a megfelelő időben történő értesítés kötelezettségére).

41.

Fentiek alapján és felidézve az érvelésünket, a fent megjelölt megoldás alapvető problémája, hogy az olyan államban honos alperes, amely nem volt az Unió tagja az eljárás megindításának időpontjában, a rendelet alkalmazása szempontjából úgy tekintendő, mintha egy harmadik államban rendelkezne lakóhellyel. Ez azt jelenti, hogy bár a rendeletet kell alkalmazni, az alperesi vállalkozás eljárásjogi szempontból gyengébb jogi helyzetben volt, mintha egy tagállamban lett volna honos.

42.

Egyrészt, az osztrák bíróság joghatóságának megállapítása nem a 44/2001 rendelet 3. cikke ( 11 ) alapján történt, és arra nem az említett rendeletben közvetlenül és anyagi jogi szempontból előírt joghatósági rendelkezésekkel összhangban került sor, amelyek értelmében az általános szabály az alperes lakóhelye szerinti bíróság ( 12 ). Mivel abban az időpontban az alperes nem valamely tagállamban rendelkezett székhellyel, a bíróság joghatóságának megállapítására – a rendelet 4. cikkével ( 13 ) összhangban – azon tagállam jogszabályainak alkalmazásával került sor, ahol a keresetet benyújtották (a joghatóságról szóló osztrák törvények).

43.

Másrészt ugyancsak nem lennének alkalmazhatók a védelemhez való bizonyos jogok, amelyekre az alperes hivatkozhatott volna, ha olyan államban rendelkezik székhellyel, amely ebben az időpontban már csatlakozott az Európai Unióhoz. Ez a helyzet azokkal a jogokkal, amelyeket a 44/2001 rendelet 26. cikke szabályoz, amelynek értelmében „amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező alperes ellen másik tagállam bíróságán indítanak peres eljárást, és az alperes a bíróság előtt nem jelenik meg, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha e rendelet rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik” [(1) bekezdés]; az említett bíróság továbbá „mindaddig felfüggeszti az eljárást, amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy az alperes a védelméről történő gondoskodáshoz megfelelő időben kézhez vehette az eljárást megindító iratot vagy azzal egyenértékű iratot, illetve valamennyi szükséges intézkedést megtették ennek érdekében” [(2) bekezdés].

44.

A jelen ügyben éppen az a probléma, hogy az alperes vállalkozás vélelmezhetően nem vehetett részt az eljárásban az eljárás megindításáról szóló, megfelelő időben történő értesítés elmaradása miatt ( 14 ). Ilyen körülmények között nem lenne logikus, ha a 44/2001 rendelet alkalmazásával az ítélet elismerését lehetne kérni, mivel ez felborítaná a felek érdekei közötti egyensúlyt, és a rendelet két alapvető tárgya közötti összefüggést.

45.

A fentiek mind azt erősítik meg, rendszertani és az elérni kívánt célt vizsgáló szempontból is, hogy a rendelet egyetlen helyes értelmezése, amely összhangban áll a jogbiztonsággal és az eljárás garanciáival, az, amely a 44/2001 rendelet 66. cikkének két bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés teljesen elvi jellegének dinamikus kiterjesztését javasolja minden olyan tagállam területére is, amelyek a hivatkozott rendelet hatálybalépését követően csatlakoztak az Unióhoz.

46.

Az általam javasolt megközelítés szükségszerű és azonnali következményekkel jár a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésre adandó válasz tartalmára nézve. A 44/2001 rendelet a Cseh Köztársaságban csak a 66. cikkben és két bekezdésében meghatározott feltételek fennállása esetén alkalmazandó, pontosabban mondva, ugyanazon elv szerint, amelyet a rendelkezés már hatálybalépésének időpontjában is tartalmazott. Ez annak kijelentéséhez vezet, hogy valamely ítélet 44/2001 rendelet szerinti végrehajtására irányuló kérelem esetén ahhoz, hogy a rendeletre eredményesen lehessen hivatkozni, szükséges, hogy a rendelet hatályban legyen a határozatot hozó bíróság helye szerinti tagállamban és a végrehajtás szerinti tagállamban is.

47.

Következésképpen azt javaslom a Bíróságnak, hogy a következő választ adja a Nejvyšší soud České republiky (Cseh Köztársaság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre:

„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 66. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a rendelet alkalmazhatóságához szükséges, hogy a rendelet az eljárás megindításának időpontjában, vagy ennek hiányában – feltéve, ha a hivatkozott cikk (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnek – abban az időpontban, amikor a bírósági határozatot meghozzák, hatályban legyen a határozatot hozó bíróság helye szerinti államban, és abban az államban is, amelyben valamelyik fél az említett határozat elismerését vagy végrehajtását kéri.”