C‑546/09. sz. ügy

Aurubis Balgaria AD

kontra

Nachalnik na Mitnitsa Stolichna, korábban Nachalnik na Mitnitsa Sofia

(a Varhoven administrativen sad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Vámkódex – Vámok – Behozatalivám‑tartozás – Késedelmi kamat – Azon időszak, amelyre késedelmi kamat számítható fel – Kiegyenlítő kamat”

Az ítélet összefoglalása

1.        Vámunió – A vámtartozás keletkezése és beszedése vámszabálysértések esetén – Késedelmi kamat felszámítása – Megengedhetőség – Szempontok

(2913/92 tanácsi rendelet, 202–205. cikk, 210., 211., 220. cikk, és 232. cikk, (1) bekezdés, b pont); 2454/93 bizottsági rendelet)

2.        Vámunió – A vámtartozás keletkezése és beszedése vámszabálysértések esetén –Kiegyenlítő kamat felszámítása – Megengedhetetlenség

(2913/92 tanácsi rendelet, 214. cikk, (3) bekezdés; 2454/93 bizottsági rendelet, 519. cikk, (1) bekezdés)

3.        Uniós jog – Általános jogelvek – A büntetések törvényességének elve – Terjedelem

1.        Az 1791/2006 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 232. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a még megfizetendő vámösszeg után csak az említett összeg megfizetésére előírt határidő lejártát követő időszakra számítható fel késedelmi kamat.

A Vámkódex 232. cikke (1) bekezdése b) pontjának nem célja, hogy a vámhatóságok pénzügyi veszteségeit megelőzze, sem az, hogy kiegyenlítse azokat az előnyöket, amelyek a gazdasági szereplők számára a vámhatóságok magatartása folytán a vámtartozásoknak a fenti kódex értelmében vett könyvelésbe vétele, valamint a vámtartozás összegének vagy adósának meghatározása során előálló késedelemből erednek.

Amennyiben ugyanis a vámtartozás a Vámkódex 202–205., 210., 211., valamint 220. cikke alapján keletkezik, amely cikkek mindegyike az uniós vámjogszabályoknak az érintett gazdasági szereplő általi megsértésével jellemezhető helyzetekre vonatkozik, sem a Vámkódex, sem a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 2454/93 rendelet nem ír elő azon vámemeléshez hasonló különös intézkedéseket, amelynek összege megegyezik azzal a késedelmi kamattal, amely a vámtartozás keletkezése és könyvelésbe vétele, vagy az eredetileg könyvelésbe vett vámtartozás esedékessé válásának időpontja és e tartozás utólagos könyvelésbe vétele közötti időszakra fizetendő.

(vö. 32–34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A 214/2007 rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93 rendelet megfelelő rendelkezései hiányában az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 214. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok e rendelkezés alapján nem vethetnek ki a vámtartozás adósára kiegyenlítő kamatot az eredeti vámáru‑nyilatkozat megtételének és annak utólagos könyvelésbe vételének az időpontja között.

A 2454/93 rendelet 519. cikkének (1) bekezdése értelmében kiegyenlítő kamat kizárólag akkor alkalmazható, amennyiben aktív feldolgozás vagy ideiglenes behozatal alá tartozó végtermékek vagy importáruk tekintetében vámtartozás merül fel.

Ezért a vámigazgatás nem hivatkozhat a Vámkódex 214. cikkének (3) bekezdésére azért, hogy más vámeljárások keretében kiegyenlítő kamatot alkalmazzon.

(vö. 37–39. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        Az uniós jog általános elveivel, nevezetesen a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvével ellentétes, hogy a nemzeti hatóságok valamely vámszabálysértésre olyan szankciót alkalmaznak, amelyet nem ír elő kifejezetten a nemzeti szabályozás.

Ezen elv ugyanis megköveteli, hogy a törvény világosan meghatározza a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét.

(vö. 42. és 43. pont, valamint a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2011. március 31.(*)

„Vámkódex – Vámok – Behozatalivám‑tartozás – Késedelmi kamat – Azon időszak, amelyre késedelmi kamat számítható fel – Kiegyenlítő kamat”

A C‑546/09. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Varhoven administrativen sad (Bulgária) a Bírósághoz 2009. december 23‑án érkezett, 2009. október 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte

az Aurubis Balgaria AD

és

a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna, korábban Nachalnik na Mitnitsa Sofia

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J.‑J. Kasel tanácselnök, M. Ilešič és E. Levits (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. január 19‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        az Aurubis Balgaria AD képviseletében L. Ruessmann ügyvéd és S. Yordanova advokat,

–        a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna, korábban Nachalnik na Mitnitsa Sofia képviseletében T. Popgeorgieva és S. Valkova advokati,

–        az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és S. Petrova, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 214. cikkével, 222. cikke (1) bekezdésének a) pontjával, valamint 232. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett 201. cikke (1) bekezdése a) pontjának és (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet az Aurubis Balgaria AD (a továbbiakban: Aurubis) és a Nachalnik na Mitnitsa Stolichna, korábban a Nachalnik na Mitnitsa Sofia (a szófiai vámhivatal vezetője, a továbbiakban: Nachalnik) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya azon kiegészítő tartozás után fizetendő kamat összege, amelynek hozzáadottérték‑adó (a továbbiakban: HÉA) címén történő megfizetésére az említett társaságot kötelezték, valamint azon időpont, amelytől e kamatok esedékesek.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A Vámkódex 201. cikke (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése előírja:

„(1)      A behozatalkor vámtartozás keletkezik:

a)      behozatalivám‑köteles áru szabad forgalomba bocsátásakor; vagy

[...]

(2)      A vámtartozás a szóban forgó vámáru‑nyilatkozat elfogadásának időpontjában keletkezik.”

4        A Vámkódex 214. cikkének (3) bekezdése ekképp rendelkezik:

„A bizottsági eljárás szerint elfogadott rendelkezésekben meghatározandó körülmények és feltételek mellett kiegyenlítő kamatot kell alkalmazni az abból eredő jogosulatlan anyagi előny megszerzésének megakadályozására, hogy a vámtartozás keletkezésének vagy nyilvántartásba vételének napját késleltetik.”

5        A Vámkódex 222. cikke (1) bekezdése a) pontjának első és második albekezdése előírja:

„A 221. cikknek megfelelően közölt vámösszeget az adós a következő határidőn belül köteles megfizetni:

a)      ha az illető nem jogosult a 224–229. cikkben megállapított fizetési könnyítések valamelyikére, a fizetést az előírt határidőn belül kell teljesíteni.

A 244. cikk második bekezdésének sérelme nélkül, ez az időtartam nem haladhatja meg a jogszabály szerint fizetendő vámösszeg adóssal való közlését követő 10 napot, és a 218. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megállapított feltételek szerinti, a könyvelésbe vétel során történő összevonás esetén azt úgy kell meghatározni, hogy az adósnak így adott fizetési határidő ne legyen hosszabb, mint abban az esetben, ha halasztott fizetést kapott volna.”

6        A Vámkódex 232. cikke kimondja:

„(1)      Ha a fizetendő vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül:

[…]

b)      a vámösszegen felül késedelmi kamatot kell felszámítani. A késedelmi kamatláb a hitelkamatlábnál magasabb lehet, de alacsonyabb nem.

(2)      A vámhatóság eltekinthet a késedelmi kamat beszedésétől:

[…]

c)      ha a vámot a fizetésre előírt határidő lejártától számított 5 napon belül megfizetik.

[…]”

7        A 2007. február 28‑i 214/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 62., 6. o.) módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: 2. fejezet, 16. kötet, 33. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 519. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Amennyiben aktív feldolgozás vagy ideiglenes behozatal alá tartozó végtermékek vagy importáruk tekintetében vámtartozás merül fel, az érintett időszakra vonatkozó behozatali vámok összegére kiegyenlítő kamat jár.”

8        A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, 2006. november 28‑i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL L 347., 1. o.; helyesbítés: HL L 335., 2007.12.20., 60. o.) 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében a termékimport a HÉA hatálya alá tartozik.

9        Az áruk behozatala után fizetendő HÉA megfizetését illetően a 2006/112 irányelv 211. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok megállapítják a termékimportra vonatkozó adófizetési feltételeket.

 A nemzeti jog

10      A hozzáadottérték‑adóról szóló, módosított (DV n° 52, 2007. június 29.) törvény (Zakon za danak varhu dobavenata stoynost, DV n° 63, 2006. augusztus 4., a továbbiakban: HÉA‑törvény) 59. cikke a (2) bekezdésében előírja:

„Ha a vámjogszabályok értelmében a vámtartozásból eredő vámra vonatkozóan kamatfizetési kötelezettség keletkezik, kamatfizetési kötelezettség keletkezik a be nem fizetett adóra vonatkozóan is.”

11      A HÉA‑törvény „A behozatalra vonatkozó adó megfizetése” című 60. cikke ekképp rendelkezik:

„(1)      A vámhatóságok által kivetett adót a vámok megfizetésére vonatkozóan előírt részletes szabályok alapján és határidőben veszik az államháztartásban könyvelésbe.

(2)      Az adóhatóságok és a vámhatóságok nem számíthatják be egyéb követelésekkel szemben a vámhatóságok által az áruk belföldre történő behozatalára kivetett adót.”

 A jogvita alapjául szolgáló tényállás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

12      Az Aurubis Macedóniából származó rézkoncentrátumot hozott be a 2007. november 6‑tól november 30‑ig tartó időszakban. Ezeket az árukat „szabad forgalomba bocsátották”.

13      A vámáru‑nyilatkozatokat egy előzetes ár alapján töltötték ki, amelyet az eladó számláján tüntettek fel, valamint ezen eladó és az Aurubis között létrejött adásvételi szerződésben kikötött ármegállapítási módszer figyelembevételével állapítottak meg.

14      Az áruk végleges árát a 2008. február 18‑i végszámlával állapították meg.

15      2008. június 20‑án az Aurubis saját kezdeményezésére és a Vámkódex 78. cikkének (1) bekezdésének megfelelően levelet küldött a vámhatóságoknak, amelyben tájékoztatta őket, hogy a szállító kiállította a behozott árukra vonatkozó végszámlát, és arra hívta fel e hatóságokat, hogy amennyiben az áru vámértékének utólagos módosítását szükségesnek tartják, járjanak el jogszabályon alapuló jogkörükben.

16      2008. július 15‑én a Nachalnik elfogadott egy határozatot, amelyben az állammal szemben 113 822,82 BGN összegben fennálló kiegészítő HÉA‑tartozást állapított meg, amely a jogszabályon alapuló kamatokkal együtt a vámtartozás keletkezésekor esedékessé vált (a továbbiakban: 2008. évi határozat). E határozatot, amely hétnapos fizetési határidőt adott az Aurubisnak, 2008. július 16‑án közölték a társasággal.

17      Az Aurubis a 2008. évi határozatban megállapított HÉA‑tartozását a 2008. július 23‑i átutalással kiegyenlítette. Ezt a tartozást 2008. július 24‑én vették könyvelésbe.

18      Az Aurubis, mivel nem értett egyet a 2008. évi határozatban előírt, késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettséggel, az Administrativen sad Sofia‑Gradhoz (Szófia város közigazgatási bírósága) fordult, amely 2009. március 19‑i ítéletével helybenhagyta a 2008. évi határozatot.

19      Az Aurubis 2009. április 3‑án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Varhoven administrativen sadhoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a fent említett ítélet jogszerűségét vitatva.

20      A Nachalnik a Vámkódex 201. és 214. cikke alapján úgy ítéli meg, hogy a vámtartozásokra és az utólagosan megfizetett HÉÁ‑ra vonatkozóan azon időponttól fizetendő késedelmi kamat, amikor az árukat „szabad forgalomba bocsátották”. Az Aurubis a maga részéről úgy véli, hogy csak egy későbbi időponttól fizetendő késedelmi kamat, nevezetesen – a vámtartozás könyvelésbe vételét és az adós erről történő értesítését követő – azon időponttól, amikor a késedelmesen könyvelésbe vett tartozás megfizetésének határideje lejár.

21      E körülmények között a Varhoven administrativen sad úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      A nemzeti bíróságoknak úgy kell‑e értelmezniük a [2913/92 rendelet] 232. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy a vámhatóságok a kiegészítő vámtartozások összegére késedelmi kamatot csupán a könyvelésbe vételt, az adós értesítését és a vámhatóság által a kiegészítő vámtartozások kiegyenlítésére a rendelet 222. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint meghatározott határidő leteltét követő időszakra vonatkozóan számíthatnak fel?

2)      A [2454/93 rendelet] megfelelő rendelkezései hiányában a nemzeti bíróságoknak úgy kell‑e értelmezniük a [2913/92 rendelet] 214. cikke (3) bekezdését, hogy a nemzeti hatóságok az eredeti vámáru‑nyilatkozat megtételének és az utólagos könyvelésbe vételnek az időpontja között nem alkalmazhatnak kiegyenlítő kamatot?

3)      Úgy kell‑e értelmezni a [2913/92 rendelet] és a [2454/93 rendelet] rendelkezéseit, hogy olyan nemzeti jogszabályok hiányában, amelyek az utólagos könyvelésbe vétel esetében kifejezetten vámemelést, vagy olyan összegű egyéb nemzeti szankciót írnak elő, amelyet késedelmi kamatként a vámtartozás létrejöttének és az utólagos könyvelésbe vételnek az időpontja közötti időszakra vonatkozóan számítottak volna fel, a közösségi jog nem teszi lehetővé, hogy a nemzeti bíróságok ilyen emelést alkalmazzanak, vagy ilyen szankciót szabjanak ki?”

 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságról

22      Miután az alapjogvita kiegészítő HÉA‑tartozásra vonatkozó késedelmi kamat követelhetőségére vonatkozik, előzetesen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát kell megvizsgálni, amely az Unió vámszabályainak értelmezésére vonatkozik.

23      Az említett szabályok ugyanis kizárólag a bolgár jog rendelkezéseinek, nevezetesen a HÉA‑törvény 59. cikke (2) bekezdésének és 60. cikke (1) bekezdésének értelmében alkalmazandók erre a jogvitára, amely rendelkezések a vámjogra hivatkoznak, előírva azt, hogy ha a vámjogszabályok értelmében a vámtartozásból eredő vámra vonatkozóan kamatfizetési kötelezettség keletkezik, kamatfizetési kötelezettség keletkezik a be nem fizetett adóra vonatkozóan is; illetve ezen adót a vámok megfizetésére alkalmazandó részletes szabályok alapján és határidőben veszik könyvelésbe.

24      E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság akkor is hatáskörrel rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolására, ha az alapeljárás tényállása kívül esik az uniós jog alkalmazási körén, amennyiben a nemzeti szabályozás az uniós jog által nem érintett valamely helyzet rendezése érdekében az uniós jogban alkalmazottnak megfelelő megoldást választ. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis nyilvánvaló uniós jogi érdek fűződik ahhoz, hogy a jövőbeli értelmezési eltérések elkerülése érdekében az uniós jog minden rendelkezését egységesen értelmezzék, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között alkalmazzák azokat (lásd ebben az értelemben a C‑130/95. sz. Giloy‑ügyben 1997. július 17‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑4291. o.] 19–28. pontját; a C‑267/99. sz. Adam‑ügyben 2001. október 11‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑7467. o.] 23–29. pontját; a C‑43/00. sz. Andersen og Jensen ügyben 2002. január 15‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑379. o.] 15–19. pontját; a C‑3/04. sz. Poseidon Chartering ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2505. o.] 14–19. pontját, valamint a C‑205/09. sz., Eredics és Sápi ügyben 2010. október 21‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 33. pontját).

25      E körülmények között az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell tekinteni.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

26      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a Vámkódex 232. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a még megfizetendő vámösszeg után csak az említett összeg megfizetésére előírt határidő lejártát követő időszakra számítható fel késedelmi kamat.

27      E tekintetben meg kell állapítani, hogy maga a Vámkódex 232. cikke (1) bekezdése b) pontjának szövege is úgy rendelkezik, hogy a vámösszegen felül késedelmi kamatot kell felszámítani, „[h]a a fizetendő vámösszeget nem fizették meg az előírt határidőn belül.”

28      A késedelmi kamat felszámítása következésképp a vámösszeg előírt határidőn belüli meg nem fizetésének van alárendelve, és nem számítható fel e kamat, ha a vámtartozás adósa a számára megállapított határidőn belül kiegyenlíti a tartozást.

29      A késedelmi kamat célja ezáltal a fizetési határidő be nem tartásából eredő következmények enyhítése, nevezetesen annak elkerülése, hogy a vámtartozás adósának ne származzon jogtalanul előnye abból, hogy az e tartozás címén fizetendő összegek az annak megfizetésére megállapított határidő lejártát követően is a rendelkezésére állnak. A Vámkódex 232. cikke (1) bekezdésének b) pontja ennek érdekében írja elő, hogy a késedelmi kamatláb nem lehet alacsonyabb a hitelkamatlábnál.

30      Ezt a nyelvtani és egyben célkutató értelmezést megerősíti a Vámkódex 232. cikke, mivel a (2) bekezdésének c) pontjában előírja, hogy a vámhatóság eltekinthet a késedelmi kamat beszedésétől, ha a vámot az annak fizetésére előírt határidő lejártától számított öt napon belül megfizetik.

31      Márpedig – mivel a vámtartozásnak a lejártától számított öt napon belüli megfizetése feljogosítja a vámhatóságokat arra, hogy eltekintsenek a késedelmi kamat felszámítástól – annak kiszámításakor a kiinduló pontnak is mindenképpen az említett lejáratnak kell lennie.

32      Ennélfogva a Vámkódex 232. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően csak a vámtartozás megfizetésére előírt határidő lejártát követő időszakra számítható fel késedelmi kamat, mivel az említett cikknek nem célja, hogy a vámhatóságok pénzügyi veszteségeit megelőzze, sem az, hogy kiegyenlítse azokat az előnyöket, amelyek a gazdasági szereplők számára a vámhatóságok magatartása folytán a vámtartozásoknak a fenti kódex értelmében vett könyvelésbe vétele, valamint a vámtartozás összegének vagy adósának meghatározása során előálló késedelemből erednek.

33      Amennyiben ugyanis a vámtartozás a Vámkódex 202–205., 210., 211., valamint 220. cikke alapján keletkezik, amely cikkek mindegyike az uniós vámjogszabályoknak az érintett gazdasági szereplő általi megsértésével jellemezhető helyzetekre vonatkozik, sem a Vámkódex, sem a végrehajtási rendelet nem ír elő azon vámemeléshez hasonló különös intézkedéseket, amelynek összege megegyezik azzal a késedelmi kamattal, amely a vámtartozás keletkezése és könyvelésbe vétele, vagy az eredetileg könyvelésbe vett vámtartozás esedékessé válásának időpontja és e tartozás utólagos könyvelésbe vétele közötti időszakra fizetendő (lásd ebben az értelemben a C‑91/02. sz. Hannl–Hofstetter‑ügyben 2003. október 16‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑12077. o.] 19. és 23. pontját).

34      A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 232. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a még megfizetendő vámösszeg után csak az említett összeg megfizetésére előírt határidő lejártát követő időszakra számítható fel késedelmi kamat.

 A második kérdésről

35      A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése lényegében arra irányul, hogy a végrehajtási rendelet megfelelő rendelkezései hiányában a Vámkódex 214. cikkének (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok e rendelkezés alapján nem vethetnek ki a vámtartozás adósára kiegyenlítő kamatot az eredeti vámáru‑nyilatkozat megtételének és annak utólagos könyvelésbe vételének az időpontja között.

36      Márpedig e tekintetben elegendő megjegyezni, hogy a Vámkódex 214. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a kiegyenlítő kamat alkalmazásának körülményeit és feltételeit „bizottsági eljárás szerint elfogadott rendelkezésekben” határozzák meg.

37      A végrehajtási rendelet 519. cikkének (1) bekezdése értelmében kiegyenlítő kamat kizárólag akkor alkalmazható, amennyiben aktív feldolgozás vagy ideiglenes behozatal alá tartozó végtermékek vagy importáruk tekintetében vámtartozás merül fel.

38      Ezért a vámigazgatás nem hivatkozhat a Vámkódex 214. cikkének (3) bekezdésére azért, hogy más vámeljárások keretében kiegyenlítő kamatot alkalmazzon.

39      Következésképp a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet megfelelő rendelkezései hiányában a Vámkódex 214. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok e rendelkezés alapján nem vethetnek ki a vámtartozás adósára kiegyenlítő kamatot az eredeti vámáru‑nyilatkozat megtételének és annak utólagos könyvelésbe vételének az időpontja között.

 A harmadik kérdésről

40      A kérdést előterjesztő bíróság e kérdése lényegében arra irányul, hogy az uniós joggal ellentétes‑e, hogy a nemzeti hatóságok valamely vámszabálysértésre olyan szankciót alkalmaznak, amelyet nem ír elő kifejezetten a nemzeti szabályozás.

41      Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a vámszabálysértések tekintetében a Bíróság szerint az e területre vonatkozó uniós jogszabályok összehangolásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. E hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával kell gyakorolniuk (lásd a C‑213/99. sz. De Andrade‑ügyben 2000. december 7‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑11083. o.] 20. pontját és a fent hivatkozott Hannl–Hofstetter‑ügyben hozott ítélet 18. pontját).

42      Márpedig ezen elvek közé tartozik a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elve (lásd a C‑303/05. sz. Advocaten voor de Wereld ügyben 2007. május 3‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑3633. o.] 46. pontját). Ezen elv megköveteli, hogy a törvény világosan meghatározza a jogsértéseket és a hozzájuk kapcsolódó büntetéseket. E feltétel akkor teljesül, ha a jogalany – a releváns rendelkezés megfogalmazásából, szükség esetén a bíróságok által nyújtott értelmezés segítségével – megtudhatja, hogy mely cselekmények és mulasztások vonják maguk után a büntetőjogi felelősségét (lásd a fent hivatkozott Advocaten voor de Wereld ügyben hozott ítélet 50. pontját és a C‑266/06. P. sz., Evonik Degussa kontra Bizottság ügyben 2008. május 22‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑81. o.] 39. pontját).

43      A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jog általános elveivel, és nevezetesen a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvével ellentétes, hogy a nemzeti hatóságok valamely vámszabálysértésre olyan szankciót alkalmaznak, amelyet nem ír elő kifejezetten a nemzeti szabályozás.

 A költségekről

44      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 232. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a még megfizetendő vámösszeg után csak az említett összeg megfizetésére előírt határidő lejártát követő időszakra számítható fel késedelmi kamat.

2)      A 2007. február 28‑i 214/2007/EK bizottsági rendelettel módosított, a 2913/92 rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet megfelelő rendelkezései hiányában az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 214. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a nemzeti hatóságok e rendelkezés alapján nem vethetnek ki a vámtartozás adósára kiegyenlítő kamatot az eredeti vámáru‑nyilatkozat megtételének és annak utólagos könyvelésbe vételének az időpontja között.

3)      Az uniós jog általános elveivel, és nevezetesen a bűncselekmények és a büntetések törvényességének elvével ellentétes, hogy a nemzeti hatóságok valamely vámszabálysértésre olyan szankciót alkalmaznak, amelyet nem ír elő kifejezetten a nemzeti szabályozás.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: bolgár.