C‑464/09. P. sz. ügy

Holland Malt BV

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Állami támogatások – A mezőgazdasági ágazatban nyújtott támogatásokról szóló iránymutatás – 4.2.5. pont – A maláta piaca – A rendes piaci értékesítési lehetőségek hiánya – A közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás”

Az ítélet összefoglalása

1.        Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A Bizottság mérlegelési jogköre – Értékelési szempontok – A Bizottság által elfogadott iránymutatások hatása

(EK 87. cikk, (3) bekezdés)

2.        Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja szerinti eltérés hatálya alá tartozó támogatások – A mezőgazdasági ágazatban nyújtott befektetési támogatások

(EK 33. cikk, EK 36. cikk, első bekezdés és EK 87. cikk, (3) bekezdés, c) pont; 2000/C 28/02 bizottsági közlemény)

1.        A Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása közösségi összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában. A magatartási szabályok elfogadásával és közzétételével, amelyek által az intézmény kijelenti, hogy alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, a Bizottság korlátozza magát a hivatkozott mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát annak, hogy egyes esetekben az általános jogelvek – mint az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének – megsértése címén felelősségre vonható legyen. Következésképpen az állami támogatások speciális területén a Bizottság kötve van a saját maga által elfogadott keretszabályokhoz és közleményekhez, amennyiben ezek nem térnek el a Szerződés szabályaitól.

(vö. 46–47. pont)

2.        A Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tekintheti az olyan, adott régió vagy tevékenység fejlesztésére szánt támogatást, amelyet olyan ágazatban nyújtanak, mint a mezőgazdasági termékek feldolgozása, amelyben rendes értékesítési lehetőségek hiányában a termelés bármiféle növelése a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, függetlenül az érintett tevékenységnek az adott régióban gyakorolt kedvező hatásaitól.

Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját ugyanis úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a támogatást kapacitástöbblettel rendelkező piacon nyújtják, az főszabály szerint a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi feltételeket.

Azon körülmény, miszerint adott támogatásnak kedvező hatásai is vannak az érintett régió vagy gazdasági ágazat tekintetében, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy e támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni. Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjából következik, hogy amennyiben a támogatás a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi feltételeket, nem nyilvánítható a közös piaccal összeegyeztethetőnek, függetlenül az esetleges kedvező hatásaitól. Ugyanakkor a kereskedelemre gyakorolt hatás értékelésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a támogatás és az érintett piac valamennyi jellemzőjét.

Az elsődleges jog ezen értelmezése a mezőgazdasági ágazatban nyújtott támogatásokra is vonatkozik. Kitűnik az EK 36. cikk első bekezdéséből, amely elismeri az agrárpolitika elsőbbségét a Szerződés versenyjog területére vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseihez képest, hogy a Szerződés rendelkezéseinek e területén történő esetleges alkalmazásához figyelembe kell venni az EK 33. cikkben meghatározott célkitűzéseket, azaz a közös agrárpolitika célkitűzéseit. Ennélfogva az ezen ágazatban nyújtott állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie e politika követelményeit, amelyek megegyeznek a közös piac egészének követelményeivel. E követelmények között szerepel a termelés ellenőrzése.

Ebből az következik, hogy a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás 4.2.5. pontjában kimondott magatartási szabályok, miszerint a Bizottság rendes értékesítési lehetőségek hiányában a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tekinti a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával kapcsolatos befektetési támogatásokat, megfelelnek az elsődleges jog rendelkezéseinek, különösen az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának, amelyet a közös agrárpolitika célkitűzéseire tekintettel kell alkalmazni.

(vö. 48–53. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. december 2.(*)

„Fellebbezés – Állami támogatások – A mezőgazdasági ágazatban nyújtott támogatásokról szóló iránymutatás – 4.2.5. pont – A maláta piaca – A rendes piaci értékesítési lehetőségek hiánya – A közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás”

A C‑464/09. P. sz. ügyben,

a Holland Malt BV (székhelye: Lieshout [Hollandia], képviselik: O. Brouwer, A. Stoffer és P. Schepens advocaten)

fellebbezőnek,

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2009. november 25‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn és A. Stobiecka‑Kuik, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels és Y. de Vries, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, K. Schiemann, L. Bay Larsen, C. Toader (előadó) és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. szeptember 15‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Fellebbezésében a Holland Malt BV (a továbbiakban: Holland Malt) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T‑396/06. sz., Holland Malt kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 9‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel ez utóbbi elutasította a Hollandia által a Holland Malt BV‑nek nyújtott állami támogatásról szóló, 2006. szeptember 26‑i 2007/59/EK bizottsági határozat (HL 2007. L 32., 76. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése iránti kérelmét.

 Jogi háttér

2        A mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (HL 2000. C 28., 2. o., a továbbiakban: iránymutatás) „Általános elvek” című részében található 3.2. pont a következőképpen szól:

„Jóllehet a[z EK] 87., 88. és 89. cikk teljes mértékben alkalmazandó a piac közös szervezése alá vont ágazatokra, alkalmazásuk továbbra is az érintett rendeletekben foglalt rendelkezésektől függ. Más szóval a tagállamok nem hivatkozhatnak a[z EK] 87., 88. és 89. cikkre az adott ágazat piacának szervezéséről szóló rendelet rendelkezéseivel szemben. [...] Következésképpen a Bizottság semmilyen körülmények között nem engedélyezhet olyan támogatást, amely összeegyeztethetetlen a piac közös szervezésére vonatkozó rendelkezésekkel, vagy amely akadályozná a piac közös szervezésének megfelelő működését.”

3        Az iránymutatás „Beruházási támogatások” című részében található 4.2.5. pont a következőképpen szól:

„Nem nyújtható támogatás [a mezőgazdasági termékek feldolgozási ágazataihoz kapcsolódó beruházásokra], amennyiben nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az érintett termékeknek rendes értékesítési lehetőségei vannak a piacon. E bizonyítás helytállóságát megfelelő szinten kell értékelni, figyelembe véve a szóban forgó termékeket, a beruházás típusát, valamint a fennálló és várt termelési kapacitást. E célból figyelembe kell venni a közös piacszervezések alapján fennálló valamennyi termelési, illetve közösségi támogatási korlátozást. Különösen nem nyújtható támogatás a közös piacszervezések alapján fennálló bármely tilalom vagy korlátozás megszegésével [...]

[...]”

4        Végül az iránymutatás ugyanezen részében szereplő 4.2.6. pont a következőképpen szól:

„Azon beruházási támogatások esetében, amelyeknél a támogatható kiadások meghaladják a 25 millió eurót vagy a támogatás tényleges összege meghaladja a 12 millió eurót, a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében külön tájékoztatni kell a Bizottságot.”

 A jogvita előzményei és a megtámadott határozat

5        A Holland Malt a sört és alkoholmentes italokat előállító Bavaria NV sörfőzde, valamint a német és észak‑holland gabonatermelők együttműködési keretét képező Agrifirm szövetkezet között létrejött alkalmi társaság. A Holland Malt a HTST (High Temperature, Short Time) maláta termelésére és értékesítésére vonatkozó szabadalom jogosultja.

6        A Holland Királyság egy „Regionale investeringsprojecten 2000” címet viselő regionális beruházási programot fogadott el. A Bizottság 2000. augusztus 17‑i határozatával jóváhagyta e programot, és 2002. február 18‑i határozatával jóváhagyta e program módosítását is, amely kiterjesztette e program hatályát az EK‑Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek feldolgozásával és kereskedelmével foglalkozó ágazatokra.

7        A Holland Királyság e regionális beruházási program keretében 7 425 000 euró összegű beruházási támogatást nyújtott a Holland Maltnak. E támogatás az Eemshavenben (Hollandia) létesítendő malátagyár felépítését szolgálja. A támogatás kifizetését azon feltételhez kötötték, hogy a beruházást 2005. július 1‑je előtt meg kell valósítani. A támogatás tényleges folyósítását ugyanakkor felfüggesztették addig, amíg a Bizottság a támogatást jóvá nem hagyja.

8        Az EK 88. cikk (3) bekezdésében, valamint az iránymutatás 4.2.6. pontjában foglaltaknak megfelelően a Holland Királyság a 2004. március 31‑én kelt levelében bejelentette a támogatást a Bizottságnak. A Bizottság az EK 88. cikk (2) bekezdése alapján 2005. május 5‑én eljárást indított. Mivel az említett eljárás a Holland Királyság által meghatározott eredeti megvalósítási határidőnél tovább késleltette a támogatás kifizetését, a fellebbező kérte e határidő addig történő meghosszabbítását, amíg a Bizottság a támogatás tárgyában határozatot hoz.

9        A Bizottság 2006. szeptember 26‑án elfogadta a megtámadott határozatot, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy az említett intézkedés – amely a Holland Malt által előállított termékek minőségének javítását, valamint a fellebbező termelési kapacitásának növelését szolgáló beruházásra vonatkozott – az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képezett. Ezt követően megvizsgálta, hogy az mindazonáltal összeegyeztethetőnek nyilvánítható‑e a közös piaccal az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján.

10      Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy nem létezett az általános malátáétól elkülönült piac a HTST maláta vagy a prémium maláta tekintetében. Továbbá megállapította, hogy figyelembe véve a maláta világpiacán és közösségbeli piacán fennálló túlkapacitást, nem nyert bizonyítást, hogy e termék piacán rendes értékesítési lehetőségek lennének az iránymutatás 4.2.5. pontja értelmében. Ekképpen, jóllehet elismerte a megtámadott határozat indokolásának 93. pontjában a támogatás regionális fejlesztés keretében betöltött szerepének jelentőségét, a Bizottság e határozat indokolásának 94. pontjában megállapította, hogy e támogatás nem felel meg az iránymutatásban meghatározott fontos feltételek egyikének.

11      Ezen indokok alapján a Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkében megállapította, hogy a szóban forgó állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal. E határozat 2. cikke értelmében a Holland Királyság köteles visszavonni e támogatást, és ugyanezen határozat 3. cikke értelmében vissza kell téríttetnie a kedvezményezettel a jogellenesen rendelkezésére bocsátott támogatást. E határozat 4. cikkének értelmében a Holland Királyság tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében hozott intézkedésekről.

 Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

12      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. december 7‑én benyújtott keresetlevelében a Holland Malt a megtámadott határozat megsemmisítését kérte.

13      Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. április 6‑án benyújtott beadványban a Holland Királyság kérte, hogy a fellebbező támogatása végett beavatkozhasson az eljárásba. Az Elsőfokú Bíróság harmadik tanácsának elnöke 2007. június 12‑i végzésével megengedte e beavatkozást.

14      Keresetének alátámasztása érdekében a Holland Malt négy jogalapra hivatkozott, amelyek az EK 87. cikk (1) bekezdésének és (3) bekezdése c) pontjának, a gondos ügyintézés elvének, illetve az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettség megsértésén alapultak.

15      A második, az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának megsértésére vonatkozó jogalap második része a támogatás által biztosított előnyök, valamint a támogatás által a tagállamok közötti kereskedelem feltételeire gyakorolt hatások megfelelő mérlegelésének elmulasztásán alapul.

16      E második részben a Holland Malt lényegében azt kifogásolta, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban kizárólag az iránymutatás 4.2.5. pontjára támaszkodott, és nem mérlegelte egyrészt a támogatás által biztosított előnyöket, másrészt pedig a szóban forgó támogatásnak a Közösségen belüli kereskedelem feltételeire gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatását, és ezzel megsértette az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját.

17      Kifejti, hogy azon tény, miszerint az iránymutatás az EK 87. cikk (3) bekezdésén alapul, szükségszerűen azt jelenti, hogy a Bizottság nem korlátozhatja mérlegelési jogkörét csupán az iránymutatásban meghatározott feltételekre. Különösen a Szerződésben meghatározott általános feltétel fényében kell a Bizottságnak értelmeznie az iránymutatás 4.2.5. pontját, oly módon, hogy kizárólag azok a támogatások tekintendőek a közös piaccal összeegyeztethetetlennek, amelyek a közös érdekkel ellentétes mértékben, hátrányosan befolyásolják a kereskedelmi feltételeket.

18      A Holland Malt szerint a Bizottság a megtámadott határozatban nem vizsgálta, hogy a szóban forgó támogatás hatása – figyelembe véve az e támogatás által biztosított előnyöket – valóban ellentétes volt‑e a közös érdekkel az EK 87. cikk (3) bekezdése értelmében, csupán arra szorítkozott, hogy a támogatás összeegyeztethetőségét kizárja az érintett termék rendes értékesítési lehetőségeinek állítólagos hiányára támaszkodva. A Bizottságnak – épp ellenkezőleg – azt kellett volna figyelembe vennie egyfelől, hogy a szóban forgó beruházás jelentős előnyökkel járt a közös agrárpolitika célkitűzéseinek megvalósítása és különösen az említett támogatással érintett régió vidékfejlesztési politikája szempontjából, és másfelől, hogy a fellebbező e támogatás nyújtását követően határozott úgy, hogy viseli az eemshaveni üzem megnyitásának költségeit, amelyet Hollandia valamelyik más, gazdaságilag kedvezőbb régiója helyett egy gazdaságilag fejlesztésre szoruló térségben hozott létre.

19      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélettel elutasította a keresetet, és a fellebbezőt kötelezte a saját költséginek, valamint a Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére.

20      A második jogalap második részét illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 166–180. pontjában kimondta, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot az EK 87. cikk (1) és (3) bekezdésének, valamint az iránymutatásnak, különösen 4.2. szakaszának a rendelkezései alapján hozta.

21      Az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében, amennyiben a Bizottság iránymutatást fogadott el, az kötelezi őt, és az uniós bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy ezen intézmény betartotta‑e az általa elfogadott szabályokat. Megállapította, hogy a jelen esetben az iránymutatás 3.7. pontjából következik, hogy a szóban forgó támogatás bármilyen előnyös hatása csak az iránymutatásban meghatározott szempontokkal összefüggésben vizsgálható.

22      E tekintetben az Elsőfokú Bíróság úgy találta, hogy az iránymutatás 4.2.5. pontjával összhangban a Bizottságnak – miután megállapította, hogy a szóban forgó támogatás az iránymutatás hatálya alá tartozik – először is azt kellett megvizsgálnia, hogy van‑e elegendő bizonyíték arra, hogy az érintett termékeknek rendes értékesítési lehetőségei vannak a piacon. Az Elsőfokú Bíróság szerint, amennyiben ez az előfeltétel a jelen esetben nem teljesült, a Bizottság a saját iránymutatásának megsértése nélkül nem tehette meg, hogy a szóban forgó támogatást jóváhagyja, vagyis az említett támogatás célkitűzéseinek és kedvező hatásainak vizsgálata felesleges volt.

23      Az Elsőfokú Bíróság megállapította továbbá, hogy nincs alapja a fellebbező azon állításának, mely szerint az iránymutatás alkalmazásának mellőzése és az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának közvetlen alkalmazása a szóban forgó támogatás célkitűzéseinek és kedvező hatásainak figyelembevételét jelentette volna e támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása végett. E tekintetben emlékeztetett arra, hogy a 310/85. sz., Deufil kontra Bizottság ügyben 1987. február 24‑én hozott ítélet (EBHT 1987., 901. o.) 18. pontja szerint az EK 87. cikk (3) bekezdése olyan mérlegelési jogkört biztosít a Bizottság számára, amelynek gyakorlása közösségi összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában, és a Bizottság nem lépi túl a mérlegelési jogkörének korlátait, amikor úgy ítéli meg, hogy az olyan beruházás céljára nyújtott támogatás, amely egy már egyébként is jelentős többlettel rendelkező ágazat termelési kapacitását növelte, hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, és az ilyen támogatás nem alkalmas a szóban forgó térség gazdasági fejlődésének előmozdítására.

24      Az Elsőfokú Bíróság hozzáfűzte, hogy ezt a következtetést nem vonhatja kétségbe a fellebbező azon érve, mely szerint a vitatott támogatás csupán ellentételezte az azon döntéséből származó gazdasági hátrányokat, hogy egy gazdaságilag kevésbé fejlett térségben nyit üzemet.

 A felek Bíróság előtti kérelmei

25      A Holland Malt azt kéri, hogy a Bíróság:

–      helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet 168–180. pontját;

–        utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, vagy semmisítse meg a megtámadott határozatot, és

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

26      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–      utasítsa el a fellebbezést, és

–        a Holland Maltot kötelezze a költségek viselésére.

27      A Holland Királyság – a fellebbezőhöz hasonlóan – azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

 A fellebbezésről

28      Fellebbezésének alátámasztására a Holland Malt két jogalapot hoz fel, amelyek az elsőfokú kereset második jogalapja második részének az Elsőfokú Bíróság általi értékelésére vonatkoznak.

29      Az első jogalap téves jogalkalmazáson, illetve az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának és az iránymutatásnak az értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos indokolás ellentmondásosságán és elégtelenségén alapul. A második jogalap a fellebbező által felhozott érvek téves olvasatán és pontatlan bemutatásán alapuló eljárási szabálytalanságra vonatkozik.

 A téves jogalkalmazáson, illetve az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának és az iránymutatásnak az értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos indokolás ellentmondásos és elégtelen jellegén alapuló, első jogalapról

 A felek érvei

30      Első jogalapjának alátámasztására a Holland Malt három kifogásra hivatkozik, amelyek az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának téves értelmezésén és alkalmazásán, az iránymutatás téves értelmezésén és alkalmazásán, illetve az ezek értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos indokolás ellentmondásos és elégtelen jellegén alapulnak.

–       Az első jogalap első kifogásáról

31      A fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban, amikor a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottságnak figyelmen kívül kell hagynia az adott támogatás kedvező hatásait a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésekor, amennyiben e támogatás a piacon már egyébként is többlettel rendelkező ágazat termelési kapacitásának növeléséhez vezet.

32      E tekintetben kifejti, hogy a jelen ügy a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó intézkedéstől eltérő intézkedést érint. Az előbbi ügyben a nyújtott támogatás ugyanis nem közérdeken alapult, míg a megtámadott határozatban a Bizottság elismerte a Holland Malt projektjének a régió fejlődése szempontjából való jelentőségét. Ezenfelül az említett ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben az ágazat jelentős többlettel rendelkezett a piacon, a termelési kapacitások kihasználtságának foka 72% és 64% volt, míg a jelen esetbe a termelési kapacitások kihasználtságának foka meghaladja a 90%‑ot.

33      A Holland Királyság osztja a fellebbező azon nézetét, miszerint az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg, hogy a szóban forgó támogatás kedvező hatásainak figyelmen kívül hagyásával a Bizottság nem sértette meg az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját. Osztja továbbá azon kifogásokat, amelyek a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet Elsőfokú Bíróság általi értelmezésére vonatkoznak. E tagállam úgy véli, hogy az említett rendelkezés megfelelő alkalmazásának és teljes érvényesülésének biztosítása érdekében a Bizottságnak mérlegelnie kell a szóban forgó támogatás kedvező és kedvezőtlen hatásait, és nem szorítkozhat annak puszta megállapítására, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a maláta piacán rendes értékesítési lehetőségek lennének.

34      A Bizottság erre akként válaszol, hogy a támogatásokra alkalmazandó szabályok bármely elemzésének kiindulópontja az, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdése rendelkezik az EK 87. cikk (1) bekezdésében meghatározott általános tilalom szabálya alóli kivételekről, amelyeket megszorítóan kell értelmezni. Az iránymutatás csak azon abszolút minimumszabályokat rögzíti, amelyeket tiszteletben kell tartani ahhoz, hogy a mezőgazdasági ágazatban nyújtott támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy tekintettel a széles körű mérlegelési jogkörre, amellyel a támogatások értékelését illetően az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján rendelkezik, korlátozhatja e jogkört arra vonatkozó iránymutatások elfogadásával, hogy miként szándékozik e rendelkezést adott ágazatra vagy támogatástípusra alkalmazni, amennyiben ezen iránymutatások nem térnek el a Szerződés szabályaitól. Ennélfogva – a Bizottság szerint –, amennyiben ilyen iránymutatásokat fogadott el egy ágazat vagy egy támogatástípus tekintetében, azoktól nem térhet el. Ennek az az oka, hogy elfogadásukkal a Bizottság korlátozta a saját mérlegelési jogkörét, amely ennek következtében kizárólag az iránymutatásban meghatározott feltételek értékelésére korlátozódik.

35      A jelen esetben a Bizottság úgy véli, hogy az iránymutatás 4.2.5. pontját kellett alkalmaznia, mivel nem nyert kellő bizonyítást, hogy a maláta piacán rendes értékesítési lehetőségek lennének.

36      A fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet téves értelmezésére alapított érvelést illetően a Bizottság kiemeli, hogy ezen ítéletben a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét közvetlenül az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján értékelte, mivel a megtámadott határozat időpontjában a támogatás tárgyát képező termék tekintetében semmilyen más alkalmazható jogszabály nem létezett. A fellebbező által hivatkozott, az említett ítélet alapjául szolgáló ügyhöz képest fennálló ténybeli különbségeket illetően a Bizottság úgy érvel, hogy azok nem relevánsak, mivel a jelen esetben az iránymutatás nem említi, hogy bizonyítani kellene, hogy az ágazat jelentős többlettel rendelkezik, kizárólag annak bizonyítását követeli meg, hogy a piacon vannak rendes értékesítési lehetőségek.

–       Az első jogalap második kifogásáról

37      A Holland Malt szerint az iránymutatás Elsőfokú Bíróság általi értelmezése nem helyes, amennyiben a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetősége Bizottság általi vizsgálatának előzetes feltételét vezeti be. Az Elsőfokú Bíróság ugyanis úgy találta, hogy az iránymutatás hatálya alá tartozó támogatás nem hagyható jóvá a kedvezőtlen és kedvező hatásai mérlegelésének kritériuma alapján, amint az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja azt előírja, amennyiben az iránymutatás 4.2.5. pontjában meghatározott feltétel nem áll fenn. Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontja ugyanakkor nem tartalmaz olyan feltétel, amelynek értelmében a piacon rendes értékesítési lehetőségeknek kell fennállniuk ahhoz, hogy a Bizottság figyelembe vehesse a támogatás kedvező hatásait.

38      A Holland Királyság osztja a fellebbező nézetét. Úgy érvel, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság ki is mondta, hogy az iránymutatásokat nem lehet önmagában a szövegük alapján értelmezni, hanem az EK 87. cikkre és az e rendelkezéssel megvalósítani kívánt célkitűzésre tekintettel kell értelmezni, valójában kizárólag a szövege alapján elemezte az iránymutatást. Az iránymutatás Elsőfokú Bíróság általi értelmezése azzal járna, hogy az EK 87. cikkben meghatározott értékelést azon egyetlen kérdésre korlátozná, hogy fennállnak‑e rendes értékesítési lehetőségek, vagy sem. Az ilyen korlátozott értelmezés, amely pusztán az iránymutatás szó szerinti értelmezésén alapul, téves lenne, és sértené az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának megfelelő alkalmazását és teljes érvényesülését.

39      A Bizottság úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság következtetései semmiféle téves jogalkalmazást nem tartalmaznak. Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjában előírt mérlegelést ugyanis tartalmazza az iránymutatás, és így nem szükséges figyelembe venni további kritériumokat, amennyiben a szóban forgó támogatás az iránymutatásban meghatározott szabályok hatálya alá tartozik. A Bizottság nem vehetett figyelembe más célkitűzéseket, mint amelyeket az iránymutatás tartalmaz, amennyiben azok túlmutatnak azon, amit ezen intézmény az iránymutatásban meghatározott. A jelen esetben az iránymutatás 4.2.5. pontja egyértelműen kimondja, hogy nem nyújtható támogatás a mezőgazdasági termékek feldolgozásához kapcsolódó beruházásokra, amennyiben nincs elegendő bizonyíték arra, hogy az érintett termékeknek rendes értékesítési lehetőségei vannak a piacon. Ennélfogva – a Bizottság szerint –, amennyiben e feltétel nem teljesül, nem lehet mérlegelni a szóban forgó támogatás állítólagos kedvező hatásait és a kereskedelem feltételeire gyakorolt hatását.

–       Az első jogalap harmadik kifogásáról

40      A fellebbező szerint a megtámadott ítélet indokolása ellentmondásos és hiányos az iránymutatás értelmezését illetően. Az ítélet 132. és 133. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az iránymutatást nem lehet önmagában a megszövegezése alapján értelmezni, és nem lehet úgy sem értelmezni, hogy az korlátozza az EK 87. és EK 88. cikk hatályát, vagy ellenkezzen e rendelkezések célkitűzéseivel. Ugyanakkor az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 170‑172. pontjában kimondta, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie az iránymutatás 4.2.5. pontjában meghatározott kritériumokat, anélkül hogy azokat az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának fényében értelmezné, és anélkül tehát, hogy vizsgálná, hogy a szóban forgó támogatás a közös érdekkel ellentétes mértékben megváltoztatta‑e a kereskedelmi feltételeket.

41      A Holland Királyság osztja a fellebbező nézetét, és úgy érvel, hogy a megtámadott ítélet elégtelen indokolást tartalmaz az iránymutatás értelmezését és alkalmazását illetően.

42      A Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott ítélet egyáltalán nem hiányos vagy ellentmondásos. Kifejti többek között, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 132. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy az iránymutatást mindig azon célkitűzésre tekintettel kell értelmezni, hogy a közös piacon torzulásmentes verseny alakuljon ki, és egyértelműen kifejtette az ítélet 173–177. pontjában, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának közvetlen alkalmazása miért nem jelenti a fellebbező által igényelt támogatás célkitűzéseinek és kedvező hatásainak figyelembevételét. E tekintetben a megtámadott ítélet 176. pontjában megállapította, hogy az iránymutatás 4.2.5. pontjában foglalt szempont az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjából következő azon feltételt tükrözi, mely szerint a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásoló egyetlen támogatás sem lehet összeegyeztethető a közös piaccal.

 A Bíróság álláspontja

43      Az első jogalapban szereplő mindhárom kifogás az iránymutatás hatályával és értelmezésével kapcsolatos, és az elsőfokú kereset második jogalapja második kifogásának Elsőfokú Bíróság általi értékelésére vonatkozik. Ennélfogva együtt kell ezeket kezelni.

44      E tekintetben, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság az iránymutatás 4.2.5. pontjának alkalmazásával úgy találta, hogy a Holland Maltnak szánt támogatás nem egyeztethető össze a közös piaccal, amennyiben az érintett piacot a rendes értékesítési lehetőségek hiánya jellemzi. A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság kimondta egyrészt, hogy amennyiben az iránymutatás 4.2.5. pontjában meghatározott feltétel nem teljesül, a Bizottság nem hagyhatja jóvá a vitatott támogatást. Másrészt a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítéletre hivatkozva megállapította, hogy az iránymutatás alkalmazásának mellőzése és az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának közvetlen alkalmazása – a fellebbező állításaival ellentétben – a jelen esetben nem jelentette azt, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a szóban forgó támogatásnak az adott régiót érintő kedvező hatásait.

45      E két megállapítás nem valósít meg téves jogalkalmazást.

46      Amint az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a Bizottság az EK 87. cikk (3) bekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása közösségi összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában (lásd a C‑75/05. P. és C‑80/05. P. sz., Németország és társai kontra Kronofrance egyesített ügyekben 2008. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6619. o.] 59. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A magatartási szabályok elfogadásával és közzétételével, amelyek által az intézmény kijelenti, hogy alkalmazni fogja e szabályokat az általuk érintett esetekre, a Bizottság korlátozza magát a hivatkozott mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól anélkül, hogy ne tenné ki magát annak, hogy egyes esetekben az általános jogelvek – mint az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének – megsértése címén felelősségre vonható legyen (lásd a fent hivatkozott Németország és társai kontra Kronofrance egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

47      Következésképpen ezen ítélkezési gyakorlat értelmében az állami támogatások speciális területén a Bizottság kötve van a saját maga által elfogadott keretszabályokhoz és közleményekhez, amennyiben ezek nem térnek el a Szerződés szabályaitól (lásd a C‑288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑8237. o.] 62. pontját, valamint a fent hivatkozott Németország és társai kontra Kronofrance egyesített ügyekben hozott ítélet 61. pontját).

48      E tekintetben, meg kell jegyezni, hogy – amint a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítéletből is kitűnik – az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a támogatást egy kapacitástöbblettel rendelkező piacon nyújtják, az főszabály szerint a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi feltételeket.

49      Azon körülmény, miszerint adott támogatásnak kedvező hatásai is vannak az érintett régió vagy gazdasági ágazat tekintetében, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy e támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni. Az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjából következik, hogy amennyiben a támogatás a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi feltételeket, nem nyilvánítható a közös piaccal összeegyeztethetőnek, függetlenül az esetleges kedvező hatásaitól. Ugyanakkor a kereskedelemre gyakorolt hatás értékelésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a támogatás és az érintett piac valamennyi jellemzőjét (lásd a 47/69. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1970. június 25‑én hozott ítélet [EBHT 1970., 487. o.] 7–9. pontját).

50      Semmi nem enged arra következtetni, hogy az elsődleges jog ezen értelmezése ne vonatkozna a mezőgazdasági ágazatban nyújtott támogatásokra is. Kitűnik az EK 36. cikk első bekezdéséből, amely elismeri az agrárpolitika elsőbbségét a Szerződés versenyjog területére vonatkozó rendelkezéseinek célkitűzéseihez képest, hogy a Szerződés rendelkezéseinek e területén történő esetleges alkalmazásához figyelembe kell venni az EK 33. cikkben meghatározott célkitűzéseket, azaz a közös agrárpolitika célkitűzéseit (lásd a C‑311/94. sz., Ijssel‑Vliet ügyben 1996. október 15‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5023. o.] 31. pontját).

51      Ennélfogva az ezen ágazatban nyújtott állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie e politika követelményeit, amelyek megegyeznek a közös piac egészének követelményeivel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott IJssel-Vliet‑ügyben hozott ítélet 33. pontját). E követelmények között szerepel a termelés ellenőrzése. Így például a közösségi pénzügyi támogatás terén az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 1999. május 17‑i 1257/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 160., 80. o.) 6. cikke szerint „nem adható támogatás olyan beruházásra, amelynek célja a hagyományos értékesítési lehetőségekkel nem rendelkező termelés fokozása”.

52      A jelen esetben a mezőgazdasági ágazatban nyújtott állami támogatásokra vonatkozó iránymutatás 4.2.5. pontjában a Bizottság kimondta, hogy rendes értékesítési lehetőségek hiányában a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tekinti a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával kapcsolatos támogatásokat. E pontból kitűnik, hogy a Bizottság szerint az ilyen támogatás a közös érdekkel ellentétesnek minősül, figyelembe véve azon ágazat jellemzőit, ahol a hatásait kifejti. Egyébként ezen intézmény az említett 4.2.5. pontban megállapította továbbá, hogy egy ilyen támogatás vizsgálatakor figyelembe kell vennie a kínálat szintjét a szóban forgó termék piacán, valamint a közös piacszervezések alapján esetleg fennálló valamennyi termelési, illetve közösségi támogatási korlátozást. Továbbá részletesen elemeznie kell az érintett piacot.

53      Az ilyen magatartási szabályok megfelelnek az elsődleges jog rendelkezéseinek, különösen az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának, amelyet a közös agrárpolitika célkitűzéseire tekintettel kell alkalmazni. Egy kapacitástöbblettel rendelkező piacon nyújtott támogatás ténylegesen a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolja a kereskedelmi feltételeket. A Bizottság ekképpen a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tekintheti az olyan, adott régió vagy tevékenység fejlesztésére szánt támogatást, amelyet olyan ágazatban nyújtanak, mint a mezőgazdasági termékek feldolgozása, amelyben rendes értékesítési lehetőségek hiányában a termelés bármiféle növelése a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, függetlenül az érintett tevékenységnek az adott régióban gyakorolt kedvező hatásaitól.

54      Következésképpen az Elsőfokú Bíróság helyesen ítélte úgy a megtámadott határozatban, hogy a Bizottság megfelelően alkalmazta mind az iránymutatás 4.2.5. pontját, mind az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját. A Bizottságnak, miután a maláta piacának igen részletes elemzése alapján megállapította a rendes értékesítési lehetőségek hiányát, meg kellett állapítania, hogy a szóban forgó intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen.

55      Egyébként a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben szóban forgó támogatások és a jelen ügyben érintett támogatások közötti tényszerű különbségek, amelyekre a fellebbező hivatkozik, nem relevánsak a támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének feltételeire vonatkozóan az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott szabályok értelmezése szempontjából.

56      Különösen a Holland Malt által említett azon körülmény, miszerint a maláta piaca nem rendelkezik olyan jelentős többlettel, mint a Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben érintett piac, nem jelenti azt, hogy a Bizottságnak el kellett volna tekintenie az iránymutatás 4.2.5. pontjának alkalmazásától. E pontból ugyanis kitűnik, hogy a mezőgazdasági termékek feldolgozásával foglalkozó ágazatban ezen gazdasági ágazat jellemzői és az agrárpolitika követelményei értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell tekinteni az olyan támogatást, amely a termelés bármilyen csekély mértékű növelésével is jár. Következésképpen a megtámadott ítélet nem a Bíróság által a fent hivatkozott Deufil kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben nyújtott értelmezés szerint alkalmazandó szabályok téves értékelésén alapul.

57      Végül a megtámadott ítélet indokolásának a fellebbezés első jogalapjának harmadik részében hivatkozott állítólagos ellentmondásosságát illetően meg kell jegyezni, hogy – a fellebbező állításaival ellentétben – az Elsőfokú Bíróság, miután a megtámadott ítélet 170–172. pontjában kimondta a Bizottság azon kötelezettségét, miszerint tartania kell magát az iránymutatásban meghatározottakhoz, a megtámadott határozatot az elsődleges jog rendelkezéseinek fényében vizsgálta.

58      Az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy az iránymutatás 4.2.5. pontja alapján elfogadott, megtámadott határozat nem ellentétes a Szerződés releváns szabályaival. Így anélkül, hogy az indokok egymásnak ellentmondtak volna, ítélte úgy, hogy e határozat, amely összhangban van az iránymutatással, nem tér el a Szerződés szabályainak helyes alkalmazásától.

59      Lévén, hogy a megtámadott ítélet indokolása nem ellentmondásos, az első jogalap harmadik kifogása nem megalapozott.

60      A fentiekből következik, hogy a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozott első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A fellebbező által felhozott érvek téves olvasatán és pontatlan bemutatásán alapuló eljárási szabálytalanságra alapított, második jogalapról

 A felek érvei

61      A fellebbező úgy érvel, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 168. pontjában helytelenül állapította meg, hogy a beavatkozási beadványra tett észrevételeiben nem vonta kétségbe sem az iránymutatás kötelező erejét, sem pedig annak az EK‑Szerződéssel való összeegyeztethetőségét. Éppen ellenkezőleg, e beadványban azt állította, hogy az iránymutatás nem felel meg az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, ha az iránymutatást úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság nem köteles mérlegelni a támogatások hatásait. E tekintetben előadta, hogy „saját iránymutatásának merev és rugalmatlan módon történő alkalmazásával a Bizottság egyértelműen túllépett a számára az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjában a közösségi bíróságok ítélkezési gyakorlatában elfogadott értelmezés szerint biztosított mérlegelési jogkör határain”.

62      A fellebbező ebből arra a következtetésre jut, hogy az ilyen eljárási szabálytalanság sérti az érdekeit, mivel az Elsőfokú Bíróságnak meg kellett volna vizsgálnia az általa előterjesztett érveket, és arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a Bizottságnak közvetlenül az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját kellett volna alkalmaznia.

63      A Bizottság először is megjegyzi, hogy a második jogalap, még ha megalapozottnak is bizonyulna, nem befolyásolhatja az Elsőfokú Bíróság érvelésének értékelését, vagy az utóbbi által tett megállapításokat. Az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta annak kérdését, hogy az EK 87. cikk (3) bekezdése c) pontjának közvetlen alkalmazása arra kötelezte volna‑e a Bizottságot, hogy az iránymutatás 4.2.5. pontja alapján elfogadott, megtámadott határozatban szereplőtől eltérő elemzést végezzen.

64      Érdemben a Bizottság megállapítja, hogy a fellebbező kifejezetten úgy nyilatkozott – amint az a megtámadott ítéletből is kitűnik –, hogy nem vitatja, az iránymutatás elfogadásával a Bizottság korlátozta a mérlegelési jogkörét.

 A Bíróság álláspontja

65      E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a megtámadott ítélet 168. pontjában az Elsőfokú Bíróság a fellebbező a beavatkozási beadványra tett észrevételeiben nem vonta kétségbe sem az iránymutatás kötelező erejét, sem pedig annak az EK‑Szerződéssel való összeegyeztethetőségét.

66      Mindazonáltal a megtámadott ítélet 169–177. pontjában az Elsőfokú Bíróság megvizsgálta, hogy a megtámadott határozat összhangban van‑e az iránymutatással, illetve nem sérti‑e meg az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontját. Más szóval megvizsgálta, hogy ellentétes‑e az iránymutatással, illetve a Szerződés említett rendelkezésével a megtámadott határozat, amennyiben kizárólag az érintett piac jellemzői alapján zárja ki a Holland Malt számára nyújtott támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

67      A fellebbező ekképpen nem hivatkozhat érvényesen arra, hogy az Elsőfokú Bíróság nem válaszolt az érvelésére, mely szerint a Bizottság az iránymutatásra támaszkodva nem alkalmazta pontosan a Szerződés említett rendelkezését.

68      Következésképpen a második jogalap nem megalapozott, és azt el kell utasítani.

69      Az eddigiekből következik, hogy a fellebbező által a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, ebből következően pedig a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

70      A Bíróság eljárási szabályzata 69. cikkének 2. §‑a alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 118. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Holland Malt pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1)      A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)      A Bíróság a Holland Malt BV‑t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.