—

a Camera di Commercio Industria, Artigianato e Agricoltura (CCIAA) di Cosenza képviseletében O. Morcavallo és F. Sciaudone avvocati,

—

a Grillo Star Srl képviseletében R. Mastroianni avvocato,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

—

a német kormány képviseletében N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében A. Aresu és M. Afonso, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelem a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 2008. február 12-i 2008/7/EK tanácsi irányelv (HL L 46., 11. o.) 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 6. cikke (1) bekezdése e) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a csődeljárás alatt álló Grillo Star Srl (a továbbiakban: Grillo Star) terhére fennálló tartozások megállapítása iránt folytatott eljárás keretében a Grillo Star által a 2009. év vonatkozásában nem megfizetett, a cégnyilvántartásba bejegyzett vagy abban feltüntetett valamennyi vállalkozást terhelő éves illeték (a továbbiakban: éves illeték) vonatkozásában a Camera di Commercio, Industria, Artigianato e Agricoltura di Cosenza (a továbbiakban: CCIAA di Cosenza) hitelezői igénybejelentésének jóváhagyására hatáskörrel rendelkező, a Tribunale di Cosenza csődejárás keretében eljáró bírósága terjesztette elő.

3

A 2008/7 irányelv „Tőkeegyesítő társaság” című 2. cikke kimondja:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában »tőkeegyesítő társaság«:

(2)   Ezen irányelv alkalmazásában tőkeegyesítő társaság minden nyereségszerzési céllal működő társaság, egyesület vagy jogi személy.”

4

Az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A tagállamok semmilyen formájú közvetett adót nem vethetnek ki a tőkeegyesítő társaságokra az alábbi ügyletek tekintetében:

[…]

[…]”

5

Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az 5. cikk ellenére a tagállamok felszámíthatják a következő illetékeket és adókat:

[…]

[…]”

6

A kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamarákra vonatkozó rendszer reformjáról szóló, 2009. július 23-i 23. sz. törvényerejű rendelet 1. cikkének (19) bekezdésében foglalt átdolgozást megelőző változatukban a 2010. március 12-én hatályba lépett, 2009. július 23-i 99. sz. törvény (decreto legislativo n. 23 – Riforma dell’ordinamento relativo alle camere di commercio, industria, artigianato e agricoltura, in attuazione dell’articolo 53 della legge 23 luglio 2009, n. 99) (a GURI 2010. február 25-i 46. száma, 1. o.), 53. cikkét alkalmazva az alapügyben alkalmazandó nemzeti rendelkezések a következők.

7

Az olasz polgári törvénykönyv (a továbbiakban polgári törvénykönyv) 2188. cikkének (1) bekezdése olyan cégnyilvántartást hozott létre, amelybe e törvénykönyv 2195. cikke értelmében valamennyi önálló vagy társult ipari, kereskedelmi és pénzügyi vállalkozást, és különösen ugyanezen törvénykönyv 2200. cikke alapján a társaságokat és a társulásokat is be kell jegyezni, akkor is, ha nem folytatnak üzleti tevékenységet.

8

A kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamarák átszervezéséről szóló, 1993. december 29-i 580. sz. törvény (legge n. 580 – Recante Riordinamento delle camere di commercio, industria, artigianato e agricoltura) (a GURI 1994. január 11–i 7. számának rendes melléklete; a továbbiakban: 580/1993. sz. törvény) 8. cikkének (1) és (2) bekezdése kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamarák vezetik a cégnyilvántartást.

9

Az 580/1993. sz. törvény 18. cikkének (3)–(5) bekezdése magállapítja az éves illeték kiszámításának módját.

10

A 2009. év vonatkozásában a vállalkozások által a kereskedelmi kamaráknak fizetendő éves illeték összegének megállapításáról szóló, 2009. április 30-i gazdaságfejlesztési miniszteri rendelet (decreto del ministro dello Sviluppo economico – Determinazione delle misure del diritto annuale dovuto per l’anno 2009, dalle imprese alle camere di commercio) (a GURI 2009. május 19-i 114. száma, 37. o.) az alapügyben szóban forgó év vonatkozásában megállapítja az éves illeték összegét. Ezen illeték a legfeljebb 100000 euró összegű éves árbevételt elérő vállalkozások esetében 200 euró átalányösszeg, és ezen árbevétel felett az illeték mértéke bizonyos összegenként az érintett vállalkozás árbevétele meghatározott százaléknak felel meg.

11

A Tribunale di Cosenza csődtanácsa 2009. április 29-i ítélete kimondta a Grillo Star csődeljárás alá vonását, valamint a csődtörvény 93. cikkének megfelelően megnyitotta a hitelezői követelések megállapítása iránt folytatott eljárást.

12

Ezen eljárás keretében a CCIAA di Cosenza 2009. június 4-én kérte a csődeljárás alatt álló Grillo Star Srl terhére a 2009. évi éves illeték címén fennálló 200 euró összegű, 113,39 euróval növelt tartozás megállapítását.

13

A Tribunale di Cosenzának a Grillo Starral szemben benyújtott e hitelezői igénybejelentés jóváhagyására hatáskörrel rendelkező, csődejárás keretében eljáró bírájának kétségei merültek fel az éves illeték megállapítására vonatkozó olasz szabályozásnak a 2008/7 irányelvvel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

14

E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, és különösen a C-71/91. és C-178/91. sz., Ponente Carni és Cispadana Costruzioni egyesített ügyekben 1993. április 20-án hozott ítéletre [EBHT 1993., I-1915. o.], a C-188/95. sz., Fantask és társai ügyben 1997. december 2-án hozott ítéletre [EBHT 1997., I-6783. o.], valamint a C-216/99. és C-222/99. sz., Prisco és CASER egyesített ügyekben 2002. szeptember 10-én hozott ítéletre [EBHT 2002., I-6761. o.] hivatkozik, amelyek meghatározzák a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 1969. július 17-i 69/335/EGK tanácsi irányelv (HL L 249., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 11. o.) 12. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt kivétel címén a tagállamok által kivethető díjjellegű illetékeket, amit lényegében átvesz a 2008/7 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontja. Márpedig az említett bíróság úgy véli, hogy az éves illeték nem ilyen jellegű, mivel annak kiszámítása nem kapcsolódik a vállalkozások számára a kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamarák által vezetett nyilvántartásba vétel fenntartásával kapcsolatban felmerült költségekhez.

15

Ezen körülmények között a Tribunale di Cosenza csődeljárás keretében eljáró bírósága felfüggesztette eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

16

A 2008/7 irányelv 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának az éves illetékre történő alkalmazhatóságát illetően a Tribunale di Cosenza csődeljárás keretében eljáró bírósága az előzetes döntéshozatalra utaló 2009. november 5-i határozatát az alábbi kérdésekkel egészítette ki:

„1)   Ellentétes-e a [a 2008/7 irányelvvel] az olyan tőkeegyesítő társaságot sújtó [éves illeték] megfizetésének kötelezettsége, amely társaság nem végez – és soha nem is végzett – semmiféle gazdasági tevékenységet, sőt »tevékenységet nem végzőnek« minősül?

2)   A cégnyilvántartásba történő bejegyzés – amely az olasz jogrendben a jogi személyiség tőkeegyesítő társaság általi megszerzéséhez elengedhetetlenül kapcsolódó tény – konstitutív jellege, és emiatt az ehhez kapcsolódó »éves illeték« megfizetése ellentétes-e a [a 2008/7 irányelvvel]?”

17

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ezen kiegészítését követően a Bíróság elnöke 2010. október 20-i végzésében az eljárás írásbeli szakaszának újbóli megnyitásáról határozott.

18

A CCIAA di Cosenza lényegében úgy érvel, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megválaszolásához, mivel a Tribunale di Cosenza csődeljárás keretében eljáró bírósága nem minősül az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróságnak”. E tekintetben állítja, hogy az e bíróság előtti eljárás nem vezet igazságszolgáltatási jellegű határozat hozatalához. Ebben az értelemben megállapítja, hogy az említett bíróság alapvetően a hitelezői tartozások megállapítása iránti eljárás szabályszerűségének felügyeletét és ellenőrzését látja el, a hitelezői kérelmek teljes mértékben vagy részben történő helybenhagyásával vagy elfogadhatatlannak nyilvánításával. Állítja továbbá, hogy az ilyen bíróság előtti eljárás a kontradiktórius eljárás elve tekintetében számos korláttal rendelkezik.

19

A Grillo Star ezzel szemben azt állítja, hogy a csődeljárás keretében eljáró bíróság által indított eljárás bírósági eljárás, mivel az olasz jogszabályok szerinti hatásköre a minden egyes hitelezői tartozás megállapítására vonatkozó indokolt határozat meghozatalára terjed ki, és e határozatok fellebbezés hiányában jogerősek, és a felekre kötelezők. Megállapítja továbbá, hogy a csődeljárás keretében eljáró bíróság tárgyalást követően hozza meg a határozatát, amelyről a feleket értesítik, és amelyen a felek részt vehetnek.

20

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint annak értékeléséhez, hogy az előzetes döntéshozatalt kezdeményező szervezet az EUMSZ 267. cikk szerinti „bíróság” jellemzőivel rendelkezik-e – ami kizárólag az uniós jog alapján eldöntendő kérdés –, a Bíróság bizonyos tényezők összességét veszi figyelembe, amelyek közé tartozik az, hogy a szervezet jogszabály alapján jött-e létre, állandó jelleggel működik-e, hatásköre kötelező jellegű-e, az eljárása kontradiktórius jellegű-e, a szervezet jogszabályokat alkalmaz-e, valamint hogy a szervezet független-e (lásd a C-196/09. sz., Miles és társai ügyben 2011. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-5105. o.] 37. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

21

Emellett a Bírósághoz kizárólag olyan nemzeti bíróság fordulhat, amely előtt eljárás van folyamatban, és amelyhez igazságszolgáltatási jellegű határozat meghozatalára irányuló eljárás keretében való határozathozatal érdekében fordultak (a C-344/09. sz. Bengtsson-ügyben 2011. március 24-én hozott végzés 18. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

Ily módon, ha a kérdést előterjesztő bíróság közigazgatási hatóságként jár el, anélkül hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében valamely jogvita eldöntése érdekében fordultak volna hozzá, nem tekinthető úgy, hogy igazságszolgáltatási feladatokat lát el (a fent hivatkozott Bengtsson-ügyben hozott végzés 19. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

A jelen esetben a CCIAA di Cosenza által nyújtott és a Grillo Star által megerősített tájékoztatásból kitűnik, hogy a csődeljárás keretében eljáró bíróság feladata a csődeljárás alá volt társaság csődgondnoka által elkészített, a fennálló tartozásokat számba vevő projekt alapján, hogy a hitelezők kérelmére megállapítsa az elfogadott hitelezői tartozásokat. A csődtörvényből kitűnik továbbá, hogy mind a csődgondnoknak, mind pedig az egyéb érdekelteknek van lehetőségük az eljáró bíróság előtt vitatni a hitelező által előterjesztett tartozás felvételét. Végül, meg kell állapítani, hogy az említett eljáró bíróságnak a tartozás felvételét elutasító határozata, ha nem terjesztenek elő ellentmondást, kötelező jogerővel bír.

24

Továbbá, amint azt a főtanácsnok az indítványa 19. pontjában megállapította, a csődgondnoknak és a hitelezőnek ugyanakkor nyilvánvalóan lehetősége van arra, hogy a csődeljárás keretében eljáró bíróság előtt mind írásbeli, mind pedig szóbeli észrevételeket tegyen.

25

Ezen megfontolások összességére tekintettel nem állítható érvényesen, hogy a Tribunale di Cosenza csődeljárás keretében eljáró bírósága az uniós jog értelmében nem hoz valamely jogvita eldöntése érdekében, kontradiktórius eljárás keretében igazságszolgáltatási jellegű határozatot.

26

E feltételek mellett a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések megválaszolásához.

27

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lányegében arra vár választ, hogy a 2008/7 irányelvet, és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 6. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olasz kereskedelmi, ipari, kézműipari és mezőgazdasági kamaráknak az utóbbiak által vezetett cégnyilvántartásba bejegyzett vagy abban feltüntetett valamennyi vállalkozás által fizetett olyan éves illeték beszedése, mint amilyen az alapügyben szerepel.

28

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságnak már volt alkalma pontosítani, hogy a 69/335 irányelv 12. cikke, amelynek szövege lényegében megegyezett a 2008/7 irányelv 6. cikkének szövegével, eltérést jelentett a 69/335 irányelv 10. cikkében megfogalmazott, a tőkeilletékkel azonos jellemzőkkel rendelkező adók kivetésének tilalma alól, amely tilalmat lényegében átvette a 2008/7 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Fantask és társai ügyben hozott ítélet 20. pontját).

29

Előzetesen meg kell tehát vizsgálni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illeték a 2008/7 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében tiltott adóztatás alá tartozik-e.

30

Az említett cikk az (1) bekezdésének c) pontjában tiltja többek között az olyan közvetett adóztatást, amelyeket a társaságra a jogi forma alapján a nyilvántartásba vétel vagy a tevékenység gyakorlásának megkezdése előtti más alaki követelmény tekintetében gyakorolnak.

31

Ezt a tilalmat az a tény indokolja, hogy habár a szóban forgó illetékek nem magát a tőke-hozzájárulást terhelik, azokat mégis a társaság jogi formájával, tehát a tőkefelhalmozáshoz alkalmazott eszközzel összefüggő alaki követelmények kapcsán szedik be, és így fenntartásuk a 2008/7 irányelv célkitűzéseinek elérését is veszélyeztetheti (lásd ebben az értelemben a C-466/03. sz. Albert Reiss Beteiligungsgesellschaft ügyben 2007. június 28-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-5357. o.] 50. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

32

A 2008/7 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját főszabály szerint tágan kell értelmezni, azaz nemcsak a tőkeegyesítő társaság tevékenysége gyakorlásának megkezdése előtti, hanem az e társaság tevékenységének gyakorlásához, illetve folytatásához szükséges alaki követelményekre is vonatkozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Albert Reiss Beteiligungsgesellschaft ügyben hozott ítélet [EBHT 2007., I-5357. o.] 51. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

33

Mindazonáltal a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e cikk nem tiltja a vállalkozás kereskedelmi és iparkamaránál történő nyilvántartásba vétele okán történő éves adóztatást, amennyiben az nem a társaság vagy valamely vállalkozás jogi személy tulajdonosának nyilvántartásba vételéhez, hanem maga a vállalkozás nyilvántartásba vételéhez kapcsolódik, hogy az ilyen adóztatás nem függ a vállalkozást tulajdonló szervezet jogi formájától, és hogy nem kötelezik a jogi forma alapján a tőkeegyesítő társaságok tekintetében előírt alaki követelmények (lásd ebben az értelemben a C-2/94. sz., Denkavit Internationaal és társai ügyben 1996. június 11-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-2827. o.] 24–26. pontját).

34

Nem vitatott, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illeték alapjául szolgáló tényállás az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerint nem a társaság vagy valamely vállalkozás jogi személy tulajdonosának nyilvántartásba vétele, hanem maga a vállalkozás nyilvántartásba vétele. Olyan illetékről van szó, amely az árbevétel alapján a nyereségszerzési céllal működő valamennyi jogalanyt sújtja.

35

Az ilyen illeték, amint azt a Grillo Star a tárgyalás során megerősítette, nem függ a vállalkozást tulajdonló szervezet jogi formájától, mivel mind a 2008/7 irányelv 2. cikke szerinti tőkeegyesítő társaságokat sújtja, mind pedig más jogi formájú társaságokat, és különösen a természetes személyek által tulajdonolt vagy egyénileg igazgatott társaságokat (lásd analógia útján a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és társai ügyben hozott ítélet 25. pontját).

36

Emellett, amint azt az olasz kormány és az Európai Bizottság jogosan megállapítja, az éves illetéknek az érintett vállalkozás árbevételével való arányossága kizárja, hogy annak megfizetése költségesebb alakiságot jelentsen a tőkeegyesítő társasági formát választó, mint az ettől eltérő jogi formát választó vállalkozások számára.

37

Kitűnik tehát, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illeték nem függ a jogi forma alapján a tőkeegyesítő társaságok tekintetében előírt alaki követelményektől.

38

A kérdést előterjesztő bíróság által megállapított azon körülmény, amely szerint a tőkeegyesítő társaságok cégnyilvántartásba való bejegyzése a tőkeegyesítő társaságok tekintetében a szóban forgó nemzeti jog szerint és a többi vállalkozástól eltérően konstitutív hatályú, nem kérdőjelezi meg az előző pontban tett megállapítást. Ugyanis bár az e nyilvántartásba való bejegyzés, és következésképpen az ahhoz kapcsolódó éves illeték megfizetése a tőkeegyesítő társaságok jogi létezésének feltétele, csak e tényező önmagában nem módosíthatja a jelen ítélet 34. pontjában meghatározott, az ezen éves illeték alapjául szolgáló tényállást, a vállalkozás jogi személy tulajdonosának nyilvántartásba vétele okán fizetendő illetékké átalakítva azt (lásd analógia útján a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és társai ügyben hozott ítélet 28. pontját). Emellett nem vitatott, hogy a tőkeegyesítő társaság által az említett illeték megfizetésének hiánya nem jár annak a cégnyilvántartásból való törlésével.

39

Nem bír jelentőséggel a CCIAA di Cosenza által hivatkozott azon tény sem, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illetéket azon időszakra is köteles megfizetni az olyan tőkeegyesítő társaság, mint amilyen a Grillo Star, amely során az ténylegesen nem folytat gazdasági tevékenységet. Ugyanis az alapügyben szereplő nemzeti jog szerint a tőkeegyesítő társaságok éves illeték megfizetésére vonatkozó ilyen kötelezettségét igazolja azon vélelem, amely szerint minden tőkeegyesítő társaság rendelkezik főszabály szerint egy vállalkozással. E tekintetben a Bíróság elismerte egyrészt, hogy a vállalkozás fogalmának meghatározása a 2008/7 irányelv hatálya alatt lévő területhez hasonló területen a nemzeti jogalkotó hatáskörébe tartozik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és társai ügyben hozott ítélet 31. pontját), másrészt pedig, hogy e vélelem nem befolyásolja azon megállapítást, amely szerint valamely illeték, mint például az éves illeték alapjául, amint arra a jelen ítélet 34. pontjában emlékeztettünk, maga a vállalkozásnak a bejegyzése szolgál, annak jogi formájától függetlenül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és társai ügyben hozott ítélet 29. pontját).

40

Továbbá a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a Grillo Starhoz hasonló társaság, amely legalább teljesítette a vendéglátói tevékenységet előkészítő ügyleteket, többek között a telkek megvásárlásával, mindenestre nem tekinthető a fent hivatkozott Denkavit Internationaal és társai ügyben hozott ítélet 29. pontja szerinti „kiürített” társaságnak, azaz eszközökkel nem rendelkező és gazdasági tevékenységet tehát nem végző társaságnak.

41

E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illeték nem minősül a 2008/7 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti tiltott adóztatásnak.

42

Ennélfogva nem kell vizsgálni, hogy az ilyen illeték az említett cikktől való, a 2008/7 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének e) pontjában előírt eltérés alá tartozik-e.

43

Következésképpen azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésekre, hogy a 2008/7 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a minden vállalkozás által a cégnyilvántartásba való bejegyzés okán fizetendő, az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illeték, még ha az ilyen nyilvántartásba vétel konstitutív hatályú is a tőkeegyesítő társaságok tekintetében, és ezen illetéket e társaságok azon időszakra is kötelesek megfizetni, amely során csak egy vállalkozás működtetését előkészítő tevékenységeket folytatnak.

44

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 2008. február 12-i 2008/7/EK tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a minden vállalkozás által a cégnyilvántartásba való bejegyzés okán fizetendő, az alapügyben szereplőhöz hasonló éves illeték, még ha az ilyen nyilvántartásba vétel konstitutív hatályú is a tőkeegyesítő társaságok tekintetében, és ezen illetéket e társaságok azon időszakra is kötelesek megfizetni, amely során csak egy vállalkozás működtetését előkészítő tevékenységeket folytatnak.