C‑161/09. sz. ügy

Kakavetsos-Fragkopoulos AE Epexergasias kai Emporias Stafidas, korábban K. Fragkopoulos kai SIA OE

kontra

Nomarchiaki Aftodioikisi Korinthias

(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Áruk szabad mozgása – A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések – Korinthoszi mazsola – A termék minőségének védelmére irányuló nemzeti szabályozás – A különböző termelési területektől függő kereskedelmi korlátozások – Igazolás – Arányosság”

Az ítélet összefoglalása

1.        Áruk szabad mozgása – Kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – EK 29. cikk – Közvetlen hatály – Terjedelem

(EK 29. cikk)

2.        Áruk szabad mozgása – Kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések – Fogalom

(EK 29. cikk)

3.        Áruk szabad mozgása – Kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések

(EK 29. cikk és EK 30. cikk)

4.        Áruk szabad mozgása – Kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások – Azonos hatású intézkedések

(EK 29. cikk)

1.        Valamely, mazsola feldolgozásával és csomagolásával más tagállamok felé történő exportálás céljából foglalkozó, egy tagállam olyan meghatározott régiójában letelepedett vállalkozás, amelyben a nemzeti szabályozás tiltja, hogy mazsolaszőlőnek az ország más régióiból származó, különböző fajtáit beszállítsák feldolgozás és csomagolás céljából, aminek következtében a vállalkozás számára lehetetlen a hivatkozott régiókból származó mazsola exportja, érvényesen hivatkozhat a nemzeti bíróság előtt az EK 29. cikkre.

(vö. 23. pont)

2.        Az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja egy gazdasági szereplőnek, hogy e gazdasági szereplő letelepedése szerinti földrajzi területtől eltérő területről szerezzen be mazsolát, vitathatatlanul hatást gyakorol e gazdasági szereplő exportjának mennyiségére, tekintettel arra, hogy az érdekelt személy csak a székhelye szerinti területről származó mazsolát dolgozhat fel és csomagolhat. Ebből következik, hogy az ilyen szabályozás alkalmas arra, hogy legalábbis potenciálisan akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet, és következésképpen a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, amelyet az EK 29. cikk főszabály szerint tilt.

(vö. 28., 29. pont)

3.        Az EK 29. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a „Vostizza” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel rendelkező mazsola exportcélú bevitelének, tárolásának, feldolgozásának és csomagolásának feltétlen tilalmát írja elő valamely földrajzi A régió két alrégiója között, mivel e szabályozás nem teszi lehetővé a követett jogszerű célkitűzés koherens módon történő elérését, és túllép az e célkitűzés megvalósításához szükséges mértéken.

Mindenképpen található ugyanis az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó megoldás, mint például az olyan külön gyártósorok, vagy akár külön raktárak használatára vonatkozó előírás, amelyek mindegyikén, illetve mindegyikében csak ugyanazon földrajzi eredetű mazsola tárolható, dolgozható fel és csomagolható. Továbbá, mivel a szóban forgó nemzeti szabályozás eltérő szabályokat tartalmaz a különböző mazsolatermelő területek tekintetében, abban az értelemben, hogy valamely B régióban található, az A régióban termeltnél közismerten alacsonyabb minőségű mazsolát előállító termelők jogosultak az egész A régióból – a hivatkozott „Vostizza” változat származási helyét, az A régió első alrégióját is beleértve – származó mazsola feldolgozására, tárolására, csomagolására és exportálására, nem világos, hogy az A régió második alrégiójának termelőire miért vonatkozik jóval korlátozóbb intézkedés, mivel számukra egyszerűen tilos az A régió első alrégiójából – ahol a „Vostizza” változatot termelik – származó mazsola feldolgozása. Ebből következik, hogy a mazsolának az A régió két alrégiója közötti mozgásának feltétlen tilalma, amint azt a szóban forgó szabályozás előírja, nem minősíthető objektíven igazoltnak az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmének jogcímén az EK 30. cikk értelmében.

(vö. 40., 44–46., 49., 62. pont és a rendelkező rész)

4.        Az EK 29. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a mazsola exportcélú bevitelének, tárolásának, feldolgozásának és csomagolásának feltétlen tilalmát írja elő valamely A régió második alrégiója és valamely más, B régió között, mivel e szabályozás nem teszi lehetővé a követett jogszerű célkitűzés koherens módon történő elérését, és túllép az e célkitűzés megvalósításához szükséges mértéken.

A Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezései szellemével ugyanis ellentétes az, hogy a tagállamok a területükön átjárhatatlan belső határokat állítsanak fel egyes termékek állítólagos magasabb minőségének megőrzése érdekében, annál is inkább, mivel az uniós jog biztosítja az olyan áruk minőségének megőrzéséhez szükséges eszközöket, amelyek különös védelmet érdemlő jellemzőkkel rendelkeznek.

Ily módon, egyrészt, a szóban forgó nemzeti szabályozás nem tűnik koherensnek, mivel a B régióban lehetővé teszi a különböző mazsolafajták összekeverését, míg az egész A régióban tilos bármilyen összekeverés, ennek az oltalom alatt álló eredetmegjelölés által nem védett második alrégióját is beleértve. Ebből következik, hogy a szóban forgó szabályozás nem tiltja feltétlen módon a különböző mazsolafajták mindenfajta összekeverését, és – továbbá – nem tűnik úgy, hogy a termék minőségének szintje volt a meghatározó kritérium a nemzeti jogalkotó számára.

Másrészt, mivel léteznek az érintett tagállam területén termelt mazsolák szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedések is, mint például annak a lehetősége, hogy az érintett gazdasági szereplőket arra kötelezzék, hogy külön gyártósorokkal és/vagy külön raktárakkal rendelkezzenek, valamint hogy megfelelő címkézést alkalmazzanak a feldolgozott mazsolák földrajzi eredetétől függően, illetve annak a lehetősége, hogy a kötelezettségek tiszteletben tartását előre be nem jelentett ellenőrzésekkel és megfelelő szankciókkal biztosítsák, a mazsolának az A régió második alrégiója és a B régió közötti mozgása feltétlen tilalma, amint azt a szóban forgó szabályozás előírja, nem tekinthető igazoltnak a fogyasztók védelmének és a csalások megelőzésének jogcímén, mivel e szabályozás nem követi koherens módon e célkitűzést, és nem felel meg az arányosság elve követelményeinek.

(vö. 55., 57., 58., 60–62. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2011. március 3.(*)

„Áruk szabad mozgása – A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések – Korinthoszi mazsola – A termék minőségének védelmére irányuló nemzeti szabályozás – A különböző termelési területektől függő kereskedelmi korlátozások – Igazolás – Arányosság ”

A C‑161/09. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2009. május 8‑án érkezett, 2008. május 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Kakavetsos‑Fragkopoulos AE Epexergasias kai Emporias Stafidas, korábban K. Fragkopoulos kai SIA OE

és

a Nomarchiaki Aftodioikisi Korinthias

között,

Ypourgos Georgias,

az Enosis Agrotikon Synaiterismon Aigialeias tou Nomou Achaïas

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, J.‑J. Kasel (előadó), A. Borg Barthet, M. Ilešič és M. Berger bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. július 8‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Kakavetsos‑Fragkopoulos AE Epexergasias kai Emporias Stafidas, korábban K. Fragkopoulos kai SIA OE képviseletében I. Ktenidis dikigoros,

–        a görög kormány képviseletében E. Leftheriotou, A. Vasilopoulou és V. Kontilaimos, meghatalmazotti minőségben,

–        a holland kormány képviseletében C. Wissels és J. Langer, meghatalmazotti minőségben

–        az Európai Bizottság képviseletében M. Patakia, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. szeptember 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 29. cikk értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a K. Fragkopoulos kai SIA OE görög vállalkozás, amelynek jogutódja a Kakavetsos‑Fragkopoulos AE Epexergasias kai Emporias Stafidas (a továbbiakban: Fragkopoulos) és a Nomarchiaki Aftodioikisi Korinthias (Korinthía nomosz közigazgatása) között annak tárgyában folyó jogvitában terjesztették elő, hogy ez utóbbi megtagadta a Fragkopoulostól annak engedélyezését, hogy e vállalkozás a letelepedési helyétől eltérő régióból származó ömlesztett korinthoszi mazsolát szállítson, tároljon és dogozzon fel.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

3        A feldolgozott gyümölcs‑ és zöldségtermékek piacának közös szervezéséről szóló, 1996. október 28‑i 2201/96/EK tanácsi rendelet (HL L 297., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 20. kötet, 83. o.) 1. cikke előírja, hogy ez a rendelet többek között a szárított szőlő [mazsola] (KN‑kód 0806 20) általa létrehozott piacának közös szervezését alakítja ki.

4        A 2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96/EK rendelet mellékletének kiegészítéséről szóló, 1998. július 17‑i 1549/98/EK bizottsági rendelet (HL L 202., 25. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 23. kötet, 235. o.) többek között a „Κορινθιακή Σταφίδα Βοστίτσα” (Korinthiaki Stafida Vostitsa) elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (a továbbiakban: OEM) való nyilvántartásba vételét engedélyezte a „A szerződés II. mellékletében felsorolt, emberi fogyasztásra szánt termékek” rovatban.

 A nemzeti szabályozás

5        A korinthoszi mazsolára vonatkozó védő‑ és ennek exportját támogató intézkedésekről és egyéb kapcsolódó kérdésekről szóló 553/1977. sz. törvény (FEK A’73) 1. cikke értelmében:

„(1) Az a terület, ahol a „korinthoszi”‑nak nevezett mazsolaszőlő‑fajtát termelik, az alábbi régiókra oszlik:

a)      az A régió, amely Aigialeia körzetet és az Akhaia tartománybeli korábbi Erineo, Krathida, valamint Felloi községeket, továbbá Korinthía tartományt foglalja magában;

b)      a B régió, amely Zakinthosz és Kefalónia tartományt, Lefkada szigetét, Ilea tartományt, Akhaia tartományt (Aigialeia körzete, a korábbi Eineo, Krathida, valamint Felloi községek kivételével) és Messzínia tartományt foglalja magában.

(2)      Az A régióban tilos a B régióból származó korinthoszi mazsola behozatala, tárolása, csomagolása és külföldi exportja.

(3)      Az A régióból származó korinthoszi mazsola B régióba történő bevitele engedélyezett, továbbá a jelen törvény 2. cikkének (3) és (4) bekezdésében foglalt feltételekkel engedélyezett az A régióból származó, és a B régióban termelt mazsolához kevert mazsola exportja.

(4)      Tilos Aigialeia körzetből, és az Akhaia tartománybeli korábbi Erineo, Krathida, valamint Felloi községekből származó korinthoszi mazsola Korinthía tartományba történő behozatala és e tartományban való csomagolása, és viszont”.

6        E törvény 2. cikkének értelmében:

„(1) Az A régióból származó és e régióban csomagolt, exportra szánt korinthoszi mazsolát tartalmazó csomagolásokon minden esetben fel kell tüntetni az »A« betűt, továbbá:

a)      a »ΒΟΣΤΙΤΣΑ« (»VOSTIZZA«) megjelölést, ha az Aigialeia körzetben és az Akhaia tartománybeli korábbi Erineo, Krathida vagy Felloi községekben termelt és csomagolt, Aigio kikötőjén keresztül exportra kerülő korinthoszi mazsoláról van szó;

b)      a „»ΚΟΡΦΟΣ« (»KORFOS«, »GULF«) megjelölést, ha Korinthía tartományban termelt és csomagolt, Kiato vagy Korinthosz kikötőjén keresztül exportra kerülő korinthoszi mazsoláról van szó.

(2)      A fent említett régiókból származó korinthoszi mazsola különböző csomagolásaiban elhelyezhetőek a »Vostizza« vagy a »Gulf« megjelölések minőségére, vagy általában a jelentésére vonatkozó prospektusok vagy reklámnyomtatványok.

(3)      Az A és B régióból származó mazsolaszőlő keverékéből létrehozott, és a B régióban csomagolt korinthoszi mazsola csomagolásán minden esetben fel kell tüntetni a »PROVINCIAL« megjelölést, emellett feltüntethető a csomagolás helyének megnevezése is.

(4)      A B régióban termelt és csomagolt, exportra szánt korinthoszi mazsola csomagolásán minden esetben fel kell tüntetni a »PROVINCIAL« megjelölést, valamint az alábbi kifejezéseket, amelyeket más csomagoláson nem szabad elhelyezni:

a)      a »ZANTE« megjelölést a Zakinthoszban termelt és csomagolt, valamint általában – amint azt az ASO (autonóm mazsola szervezet) által kiállított szállítási engedélyek tanúsítják – a Zakinthosz szigetéről származó, és a B régióban csomagolt olyan korinthoszi mazsola esetén, amelyet a B régió valamely kikötőjén keresztül exportálnak;

b)      a »CEPHALLONIA« megjelölést a Kefalóniában vagy Lefkadában termelt és csomagolt, valamint általában – amint azt az ASO által kiállított szállítási engedélyek tanúsítják – a Kefalónia tartományból vagy Lefkada szigetéről származó, és a B régióban csomagolt olyan korinthoszi mazsolák esetén, amelyeket a B régió valamely kikötőjén keresztül exportálnak;

c)      az »AMALIAS« megjelölést az amaliadai térségben csomagolt, valamint általában – amint azt az ASO által kiállított szállítási engedélyek tanúsítják – az amaliadai térségből, tehát Élisi, Ilida, Pinion és Myrtoundion községekből, Ileia tartományból származó és a B régióban csomagolt olyan korinthoszi mazsolák esetén, amelyeket a B régió valamely kikötőjén keresztül exportálnak;

[…]”

7        Ugyanezen törvény 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A korinthoszi mazsola az alábbi feltételekkel vihető külföldre:

a)      a „Vostizza” megjelölésű mazsola Aigio kikötőjéből;

b)      a „Gulf” megjelölésű mazsola Korinthosz vagy Kiato kikötőjéből;

c)      a „Zante”, „Cephalonia” és „Amalis” megjelölésű mazsola a B régió exportot ellátó kikötőiből;

[…]”

8        A kérdést előterjesztő bíróság szerint az 553/1977 törvény indokolásából az következik, hogy a mazsolatermelő vidékek A és B régióra történő felosztásának oka abban a tényben rejlik, hogy az A régióban termelt mazsola magasabb minőségű, mint a B régióból származó. Az A régió maga is két alrégióra oszlik, amelyek közül az elsőben termelik a magasabb minőségű mazsolát. A mazsola A és B régió közötti szállításának feltételeit illetően e törvény indokolásából az is következik, hogy a B régióból származó mazsola minőségének javítása érdekében engedélyezett az A régióból származó mazsola ide történő behozatala, és a B régióból származó mazsolával történő összekeverése. Továbbá, a szóban forgó törvény 2. cikkében felsorolt megjelöléseket nélkülözhetetlennek minősítették az A régióból származó mazsola magasabb minősége védelmének biztosítása, a fogyasztóknak a termékek eredetéről történő tájékoztatása, a mazsolatermelő és ‑csomagoló vidékek fejlesztése, és végül – közvetetten – a mazsolatermelők munkájának elismertetése céljából.

9        1993. november 22‑i rendeletében az Ypourgos Georgias (mezőgazdasági miniszter) a „Vostizza” elnevezést nemzeti szinten a „korinthoszi fekete mazsolaszőlő” változataiból Aigialeia körzet területéről, valamint az Akhaia tartománybeli Erineo, Krathida és Fello községekből (az A régió első alrégiója) származó mazsola OEM‑jeként ismerte el. Egyébiránt 2008. óta a B régió egyik alrégióját alkotó Zakinthosz‑szigetről származó mazsola a Σταφίδα Ζακύνθου (Stafida Zakynthou) OEM‑et viseli.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

10      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből az következik, hogy a Fragkopoulos, amelynek fő tevékenységi köre a korinthoszi mazsola feldolgozása és forgalmazása, Kiato körzetben (Korinthosz) egy mazsolafeldolgozó‑ és csomagoló üzemmel rendelkezik. E körzet az A régió második alrégiójában található, ahol a mazsola „Korfos” nevű változatát termelik, amely sem nemzeti, sem közösségi szinten nem minősül OEM‑nek, amellyel az alapeljárás tényállása megvalósulásának időpontjában csak a „Vostizza” változat rendelkezett.

11      A célból, hogy az A régió más részeiből, illetve a B régióból származó mazsolát értékesítési szándékkal – a más tagállamokat is beleértve –szállíthassa, tárolhassa, feldolgozhassa és csomagolhassa, a Fragkopoulos erre irányuló engedélyt kért a Nomarchiaki Aftodioikisi Korinthias‑tól.

12      Ez utóbbi 2001. június 27‑én az 553/1977 törvény rendelkezései alapján elutasította a szóban forgó kérelmet.

13      Mivel úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó nemzeti szabályozás ellentétes az uniós joggal, a Fragkopoulos 2001. szeptember 17‑én e határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Az e bíróság előtt folyó eljárásba a megtámadott határozat érvényességének támogatása céljából beavatkozott az Ypourgos Georgias és az Enosis Agrotikon Synaiterismon Aigialeias tou Nomou Achaias (Akhaia tartomány mezőgazdasági szövetkezeteinek egyesülése).

14      Keresetének alátámasztására a Fragkopoulos arra hivatkozik, hogy az 553/1997 törvény 1. cikkében a korinthoszi mazsola A termelői régiójában letelepedett feldolgozó vállalkozások tekintetében előírt azon kötelezettség, miszerint alapanyagként kizárólag a letelepedésük szerinti A régió körzetéből származó mazsolát használhatnak fel – aminek folyományaként e vállalkozások számára tilos az A régió más körzeteiből, valamint a B régió egészéből származó mazsola behozatala – túllépi azt a mértéket, amely a minőség, valamint a „Vostizza” mazsolaváltozat jó hírneve védelme céljának eléréséhez szükséges. Következésképpen az említett kötelezettség ellentétes az uniós jog követelményeivel és különösen az áruk szabad mozgásával, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.

15      A Fragkopoulos e tekintetben többek között azt állítja, hogy gazdasági és versenyszabadságát sérti a szóban forgó görög szabályozás, amely azzal a hatással jár, hogy az A régióban letelepedett olyan feldolgozó vállalkozások, mint az övé, kihasználatlanok, mivel nem rendelkeznek elegendő alapanyaggal, míg a B régióban letelepedett vállalkozások vásárolhatnak az A és a B régióból származó mazsolát is, ily módon bőségesen áll rendelkezésükre az alapanyag, így előnyösebben és kedvezőbb árakon termelhetnek.

16      A Fragkopoulos továbbá arra hivatkozik, hogy Korinthía tartomány vidékén összesen 9000 tonna mazsolaszőlőt termelnek, amely mennyiséget öt, e tartományban letelepedett és itt üzemelő vállalkozás dolgoz fel, míg a B régióban, ahol 20 000 tonna mazsolát termelnek, négy gazdasági egység működik, ily módon a Fragkopoulos hanyatló gazdasági helyzetben van.

17      A Fragkopoulos kiemeli továbbá, hogy kérelmében nem arra kér engedélyt, hogy a korinthoszi mazsola különböző változatait keverhesse össze az üzemében, és az sem áll szándékában, hogy csökkentse a minőséget vagy visszaéljen a „Vostizza” OEM‑mel, csupán azt kéri, hogy más régiókból származó korinthoszi mazsolát is behozhasson, feldolgozhasson és exportálhasson az 553/1977. sz. törvény 2. cikkében a csomagolás vonatkozásában az egyes érintett változatoktól függően meghatározott előírások betartása mellett,.

18      A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy – először is – a Fragkopoulos hivatkozhat‑e a nemzeti bíróság előtt egy olyan rendelkezésre, mint az EK 29. cikk, amennyiben a szóban forgó korlátozások ugyanazon tagállamhoz tartozó területre vonatkoznak, és formálisan nem érintik a Közösségen belüli kereskedelmet. E tekintetben hangsúlyozza azonban, hogy az 553/1977 törvény rendelkezései azzal a hatással járnak, hogy megakadályozzák a Fragkopoulost abban, hogy nem csak a feldolgozás és a csomagolás, hanem a más tagállamokba történő export céljából is a Görög Köztársaság más területeiről származó mazsolát hozzon be arra a területre, ahol letelepedett.

19      Másodsorban, és amennyiben a Bíróság az első kérdésre igenlő választ ad, a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy még ha a szóban forgó nemzeti rendelkezések formálisan nem is tesznek különbséget a belső kereskedelem és az exportkereskedelem között, mégis azzal a hatással járnak, hogy – akár csak potenciálisan – korlátozzák a más tagállamokba irányuló exportot. A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra keresi a választ, hogy az 553/1977 törvény rendelkezései főszabály szerint ellentétesek‑e az EK 29. cikkel, és – adott esetben – azok igazolhatók‑e az EK 30. cikk alapján, továbbá nem sérül‑e az arányosság elve.

20      E körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias az eljárás felfüggesztése mellett döntött, és a következő kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

„1) Egy olyan vállalkozás, mint a felperes, amely mazsola feldolgozásával és kiszerelésével foglalkozó, az ország meghatározott, olyan régiójában letelepedett vállalkozás, amelyben a törvény tiltja, hogy a mazsolaszőlőnek az ország más régióiból származó, különböző fajtáit beszállítsák feldolgozás és csomagolás céljából, aminek következtében a vállalkozás számára lehetetlen a hivatkozott mazsolaszőlő‑fajtákból nyert mazsola exportja, hivatkozhat‑e arra a bíróság előtt, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ellentétesek az EK 29. cikkel?

2)      Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, a jelen jogvitára vonatkozó görög nemzeti rendelkezésekhez hasonló olyan rendelkezések, amelyek egyrészt tiltják az ország különböző régióiból származó mazsolaszőlő behozatalát, tárolását és feldolgozását egy olyan meghatározott régióban, ahol csak a helyben, kivitel céljából termelt mazsolaszőlő feldolgozása engedélyezett, másrészt pedig az OEM elismerésének lehetőségét kizárólag azon mazsolaszőlő tekintetében ismerik el, amelyet a származása szerinti régióban dolgoztak fel és csomagoltak, ellentétesek‑e, vagy sem, az EK 29. cikkel, amely tiltja az export mennyiségi korlátozását, és tilt minden azonos hatású intézkedést?

3)      A második kérdésre adott igenlő válasz esetén, a tagállam nemzeti törvénye által földrajzilag meghatározott olyan termék minőségének védelme, amely termék tekintetében nem került elismerésre annak lehetősége, hogy olyan különleges megkülönböztető jellel rendelkezzen, amely általánosan elismert, egy meghatározott földrajzi területről való eredetéhez kötődő kiváló minőségére és egyediségére utal, az EK 30. cikk értelmében olyan közérdeken alapuló jogszerű célkitűzésnek minősül‑e, vagy sem, amely lehetővé teszi az EK 29. cikktől való eltérést, amely cikk tiltja a szóban forgó termék exportjának minőségi korlátozását, és tilt minden azonos hatású intézkedést?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

21      Kérdéseivel – amelyeket célszerű együtt vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az EK 29. cikkel ellentétes‑e, és – adott esetben – milyen mértékben ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásban szereplő, amely egyfelől tiltja az érintett tagállam különböző vidékeiről származó mazsola exportcélú bevitelét, tárolását, feldolgozását és csomagolását e tagállam egy meghatározott területén, ahol kizárólag a helyben termelt mazsola tárolása, feldolgozása és csomagolása engedélyezett, másfelől pedig a „Vostizza” OEM‑t azon mazsolafajtákra korlátozza, amelyeket ugyanazon területen dolgoztak fel és csomagoltak, ahol ezeket megtermelték.

22      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 29. cikk értelmében a tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés. Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében e cikk közvetlen hatállyal rendelkezik, következésképpen olyan jogosultságokkal ruházza fel a magánszemélyeket, amelyeket a nemzeti bíróságoknak tiszteletben kell tartaniuk (lásd ebben az értelemben többek között a 83/73. sz. Redmond‑ügyben 1978. november 29‑én hozott ítélet [EBHT 1978., 2347. o.] 66. és 67. pontját, valamint a C‑47/90. sz., Delhaize és Le Lion‑ügyben 1992. június 9‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑3669. o.] 28. pontját).

23      Következésképpen valamely, a Fragkopoulos helyzetében lévő vállalkozás, amely mazsola feldolgozásával és kiszerelésével más tagállamok felé történő exportálás céljából foglalkozó, egy tagállam olyan meghatározott régiójában letelepedett vállalkozás, amelyben a nemzeti szabályozás tiltja, hogy mazsolaszőlőnek az ország más régióiból származó, különböző fajtáit beszállítsák feldolgozás és csomagolás céljából, aminek következtében a vállalkozás számára lehetetlen a hivatkozott régiókból származó mazsola exportja, érvényesen hivatkozhat a nemzeti bíróság előtt az EK 29. cikkre.

24      A szóban forgó cikk hatályát illetően egymást követően azt kell megvizsgálni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szereplő, korlátozza‑e az áruk szabad mozgása alapvető elvének érvényesülését, és – adott esetben – igazolható‑e objektív módon.

 Az EK 29. cikk értelmében vett korlátozás fennállásáról

25      E tekintetben először is azt kell meghatározni, hogy az olyan jellegű nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásban szereplő, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak vagy e korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül‑e az EK 29. cikk értelmében.

26      Mivel az alapügyben szereplő szabályozás nem valósít meg közvetlenül kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozást, mint ilyen, nem minősülhet az EK‑Szerződés hivatkozott cikke értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásnak.

27      Azt a kérdést illetően, hogy a szóban forgó szabályozás az ugyanezen cikk értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedés jellemzőivel rendelkezik‑e, meg kell állapítani, hogy – amint az a 2201/96 irányelv 1. cikkéből is következik – a mazsola az EK 34. cikk szerinti közös piacszervezés tárgyát alkotja. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy – amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is következik – az ilyen esetekben minden intézkedést, amely közvetlenül vagy közvetve, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja a Közösségen belüli kereskedelmet, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek kell tekinteni (lásd többek között a 94/79. sz. Vriend‑ügyben 1980. február 26‑án hozott ítélet [EBHT 1980., 327. o.] 8. pontját, valamint a C‑272/95. sz. Deutsches Milch‑Kontor ügyben 1997. április 15‑én hozott ítélet [EBHT 1997., I‑1905. o.] 24. pontját).

28      Márpedig meg kell állapítani, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amely megtiltja egy olyan gazdasági szereplő, mint a Fragkopoulos számára, hogy e gazdasági szereplő letelepedése szerinti földrajzi területtől eltérő területről – a jelen esetben az A régió első alrégiójából és a teljes B régióból – szerezzen be mazsolát, vitathatatlanul hatást gyakorol e gazdasági szereplő exportjának mennyiségére, tekintettel arra, hogy az érdekelt személy csak a székhelye szerinti területről – tehát az A régió második alrégiójából – származó mazsolát dolgozhat fel és csomagolhat (lásd szintén ebben az értelemben a C‑293/02. sz. Jersey Produce Marketing Organisation ügyben 2005. november 8‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑9543. o.] 80. pontját).

29      Ebből következik, hogy az ilyen szabályozás alkalmas arra, hogy legalábbis potenciálisan akadályozza a Közösségen belüli kereskedelmet, és következésképpen a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül, amelyet az EK 29. cikk főszabály szerint tilt. A jelen ügyben ez annál is inkább így van, mivel az 553/1977 törvény 1. cikkének (2)–(4) bekezdése kifejezetten tiltja a korinthoszi mazsola exportját, amennyiben ez nem felel meg az e törvény által a még a termelési körzetében való feldolgozása, tárolása és csomagolása tekintetében előírt feltételeknek.

30      Továbbá azon körülményt illetően, hogy a „Vostizza” OEM kizárólag a termelési régiójában feldolgozott és csomagolt mazsolára alkalmazható, elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 29. cikk értelmében vett, kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású intézkedésnek minősül az a tény is, hogy az Európai Unió szintjén bejegyzett valamely OEM használatát az előállítás régiójához kötődő feltételekhez rendelik (lásd ebben az értelemben, többek között, a C‑469/00. sz. Ravil‑ügyben 2003. május 20‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5053. o.] 88. pontját, valamint a C‑108/01. sz., Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben 2003. május 20‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑5121. o.] 59. pontját).

31      E körülményekre figyelemmel, másodsorban azt kell meghatározni, hogy az áruk szabad mozgásának e korlátozásai objektív módon igazolhatók‑e.

 A szóban forgó korlátozások esetleges igazolásairól

32      Tekintettel arra, hogy kizárólag az A régió első alrégiójában termelt mazsola, nevezetesen a „Vostizza” változat OEM, a szóban forgó nemzeti szabályozás esetleges igazolása tekintetében különbséget kell tenni egyrészt a mazsolának az A régió két alrégiója közötti mozgásának tilalma, másrészt pedig a B régióból származó mazsolának az A régió azon második alrégiójába történő bevitelének tilalma között, amelyben a Fragkopoulos székhelye található, és amelynek tekintetében az OEM nem került elismerésre.

 Az A régió két alrégiója közötti mozgás tilalmáról

33      Az előző pontban kifejtett első szempontot illetően a Bíróság elé terjesztett iratokból az következik, hogy az a kötelezettség, miszerint a „Vostizza” változatba tartozó mazsola kizárólag az A régió első alrégiójában dolgozható fel és csomagolható, valamint ezzel párhuzamosan a mazsolának az A régió két alrégiója közötti mozgásának tilalma, amelyet az 553/1977 törvény 1. cikkének (4) bekezdése ír elő, és amelynek következményeként a hivatkozott régió második alrégiójában letelepedett termelő számára teljességgel lehetetlen, hogy a „Vostizza” változatba tartozó mazsolát dolgozzon fel és csomagoljon, azon OEM védelmére irányul, amely az uniós jog értelmében erre a változatra vonatkozik.

34      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotás általános irányvonala a közös agrárpolitika keretein belül a termékek minőségének kiigazítására irányul e termékek hírnevének javítása céljából, többek között a különleges oltalomban részesülő eredetmegjelölések alkalmazásának köszönhetően, amelyek különleges oltalomban részesülnek (a C‑388/95. sz., Belgium kontra Spanyolország ügyben 2000. május 16‑án hozott ítélet [EBHT 2000., I‑3123. o.] 53. pontja). Ez a tendencia mezőgazdasági termékek tekintetében a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.) elfogadásában nyilvánult meg, amelynek célja – a preambulumbekezdéseinek fényében – többek között az, hogy teljesítse a fogyasztók elvárásait a minőségi és meghatározott földrajzi területről származó termékek tekintetében, valamint megkönnyítse, hogy a termelők a minőség javítására irányuló erőfeszítéseikért cserében egyenlő versenyfeltételek mellett magasabb jövedelemhez juthassanak (lásd a fent hivatkozott Ravil‑ügyben hozott ítélet 48. pontját és a fent hivatkozott Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben hozott ítélet 63. pontját).

35      Az alkalmazandó szabályozás védi azok jogosultjait az eredetmegjelölések olyan harmadik személyek által történő jogosulatlan használatával szemben, akik e megjelölések megszerzett hírnevét akarnák kihasználni. Az eredetmegjelölések célja annak biztosítása, hogy a velük ellátott termék valamely meghatározott földrajzi területről származik, és egyedi jellemzőkkel rendelkezik. Jelentős hírnevet élvezhetnek a fogyasztók körében, és a használatukhoz szükséges feltételeket teljesítő termelők számára lényeges eszközt jelentenek a vásárlóközönség vonzására. Az eredetmegjelölések hírneve a fogyasztókban keltett képzet révén működik. Ez a képzet alapvetően a termék egyedi jellemzőitől, illetve általánosabb értelemben a minőségétől függ (lásd a fent hivatkozott, Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 54–56. pontját). A fogyasztók felfogásában a termelők hírneve és a termék minősége közötti kapcsolat továbbá attól a meggyőződésüktől függ, hogy az eredetmegjelöléssel értékesített termékek eredetiek‑e (lásd a fent hivatkozott Ravil‑ügyben hozott ítélet 49. pontját és a Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben hozott ítélet 64. pontját).

36      Az EK 30. cikk értelmében az EK 29. cikk rendelkezései nem zárják ki a kivitelre vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket különösen az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.

37      Mivel nem kétséges, hogy az eredetmegjelölések az ipari és kereskedelmi tulajdonjogba tartoznak az EK 30. cikk értelmében, az olyan feltételt, mint az alapeljárásban szereplő, amely teljes egészében megtiltja a mazsola szállítását az A régió két alrégiója között, a kereskedelemre gyakorolt korlátozó hatásai ellenére az uniós joggal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, amennyiben a „Κορινθιακή Σταφίδα Βοστίτσα (Korinthiaki Stafida Vostitsa)” OEM hírnevének megőrzéséhez szükséges és arányos eszköznek minősül (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Belgium kontra Spanyolország ügyben hozott ítélet 58. és 59. pontját, valamint a Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyben hozott ítélet 66. pontját).

38      Márpedig, jóllehet egy ilyen jellegű intézkedés bizonyosan alkalmas a „Vostizza” változatba tartozó mazsolára vonatkozó OEM védelmére, a kérdést előterjesztő bíróság állításával szemben, azon következtetés levonásához, hogy ez az intézkedés igazolt, nem elegendő annak megállapítása, hogy semmiféle más intézkedéssel nem érhető el a hatékonyság ugyanezen foka, mint a mazsolának az A régió két alrégiója közötti mozgása feltétlen tilalmával.

39      Éppen ellenkezőleg, a szóban forgó korlátozás arányossága vizsgálatának keretében azt is ellenőrizni kell, hogy az e körülmények között alkalmazott eszközök nem lépnek‑e túl a követett jogszerű cél eléréséhez szükséges mértéken. Más szóval, azt kell értékelni, hogy nincsenek‑e olyan alternatív intézkedések, amelyek szintén alkalmasak e cél elérésére, ugyanakkor hatásuk kevésbé korlátozza a Közösségen belüli kereskedelmet.

40      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – amint arra a holland kormány is hivatkozott írásbeli észrevételeiben, és amint azt a főtanácsnok is kiemelte indítványának 77. pontjában – mindenképpen található az áruk szabad mozgását kevésbé korlátozó megoldás, mint például külön gyártósorok, vagy akár külön raktárak használatára vonatkozó előírás, amelyek mindegyikén, illetve mindegyikében csak földrajzi eredetű korinthoszi mazsola tárolható, dolgozható fel és csomagolható.

41      A Fragkopoulos egyébként rámutatott, hogy az alapeljárás alapjául szolgáló kérelme egyáltalán nem arra irányul, hogy engedélyezzék számára, hogy összekeverhesse a különböző mazsolafajtákat. Ráadásul a Fragkopoulos a tárgyaláson előadta, hogy az A régió két alrégiójában letelepedett mazsolatermelők tíznél kevesebben vannak, ily módon – amint azt a főtanácsnok is hangsúlyozta indítványának 78. pontjában – könnyűszerrel végezhetők előre be nem jelentett ellenőrzések a vonatkozó termelési helyeken. Továbbá, mivel a különböző mazsolafajták összekeverése a B régióban engedélyezett, ilyen ellenőrzésekre csak az A régióban lenne szükség.

42      E szövegösszefüggésben arra kell továbbá emlékeztetni, hogy egy korlátozó intézkedés csak akkor minősíthető összeegyeztethetőnek az uniós jog követelményeivel, ha a kitűzött célt valóban koherens és szisztematikus módon kívánja elérni.

43      Márpedig úgy tűnik, hogy az OEM‑mel rendelkező „Vostizza” mazsolaváltozatot illetően az 553/1977 törvény nem tartalmazott olyan jellegű termékleírást, mint amely a fent hivatkozott Ravil‑ és Consorzio del Prosciutto di Parma és Salumificio S. Rita ügyekben hozott ítéletek alapjául szolgáló ügyekben szerepelt. Előzetesen meghatározott objektív kritériumok hiányában – mint például a védett termék részletes leírása és fő jellemzői, az azt igazoló tényezők, hogy az érintett termék meghatározott földrajzi területről származik, e termék előállítási módjának, adott esetben a helyi előállítási módnak a meghatározása, valamint az OEM használata tekintetében tiszteletben tartandó követelmények – azonban nehéz a termék azon feltételezett kiemelkedő minőségét garantálni, amelyet az OEM védeni hivatott.

44      Meg kell továbbá állapítani, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás eltérő szabályokat tartalmaz a különböző mazsolatermelő területek tekintetében.

45      Ily módon, nem vitatott, hogy a B régióban található termelők jogosultak az egész A régióból származó mazsola feldolgozására, tárolására, csomagolására és exportálására – a „Vostizza” változat származási helyét, az A régió első alrégióját is beleértve. E tekintetben a görög szabályozás nem írja elő, hogy megfelelő módon jelölni kell ezen különböző eredetű mazsolák keverékét, a jelen esetben például olyan címkézéssel, amely feltünteti az A és B régiókból származó mazsolák keveredését. A görög jogalkotó tehát láthatóan úgy ítélte meg, hogy az azon régióban letelepedett gazdasági szereplők, ahonnan a közismerten alacsonyabb minőségű mazsola származik, jogszerűen dolgozhatják fel a valamely más földrajzi területen termelt magasabb minőségű mazsolát, az OEM‑mel rendelkezőt is beleértve, amennyiben a csalás megakadályozására alkalmas jellegű címkézési kötelezettséget tiszteletben tartják.

46      Márpedig, amint azt a főtanácsnok is hangsúlyozza indítványának 75. pontjában, nem nyilvánvaló az az ok, amiért is hasonló gyakorlat nem vezethető be az A régió két alrégiója között. Más szóval nem világos, hogy az A régió második alrégiójának termelőire miért vonatkozik jóval korlátozóbb intézkedés, mivel számukra egyszerűen tilos az A régió első alrégiójából – ahol a „Vostizza” változatot termelik – származó mazsola feldolgozása.

47      A Fragkopoulos egyébként hangsúlyozta – anélkül, hogy ennek ellentmondtak volna –, hogy kérelme egyáltalán nem az A régió első alrégiójából származó mazsolára vonatkozó OEM jogtalan kihasználása, és hajlandó a termékek olyan címkézésére, amelyekből egyértelműen kiderül az érintett mazsolafajták földrajzi eredete.

48      Ezenkívül a Görögországban jelenleg hatályos rendszer még további problémákat vet fel koherenciáját illetően, azóta hogy 2008‑tól a Zakinthosz szigetéről, tehát a B régió egyik részéből származó, vitathatatlanul alacsonyabb minőségű mazsola rendelkezik OEM‑mel, míg az A régió második alrégiójából származó – ennél jobb minőségű – mazsola a mai napig sem védett.

49      E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy a mazsolának az A régió két alrégiója közötti mozgásának feltétlen tilalma, amint azt az alapeljárásban szóban forgó szabályozás előírja, nem minősíthető objektíven igazoltnak az ipari és kereskedelmi tulajdon védelmének jogcímén az EK 30. cikk értelmében, mivel e szabályozás nem koherens módon követi e célkitűzést, és nem felel meg az arányosság elve követelményeinek.

 A B régióból származó termékeknek az A régió második alrégiójába irányuló mozgásának tilalmáról

50      A jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott második szempontot, nevezetesen a B régióból származó mazsolának az A régió második alrégiójába történő bevitelének tilalmát illetően, amint azt az 553/1977 törvény 1. cikkének (2) bekezdése előírja, arra kell emlékeztetni, hogy a „Korfos” változatba tartozó, a Fragkopoulos letelepedési helye szerinti fent hivatkozott második alrégióban termelt mazsolára nem vonatkozik az az OEM, amellyel az A régió első alrégiójából származó „Vostizza” fajtájú mazsola rendelkezik. Ebből következik, hogy a B régióból származó mazsolának az A régió második alrégiójába történő bevitelének tilalmát nem igazolja ezen OEM védelmének szükségessége.

51      Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EK 29. cikkel főszabály szerint ellentétes, a kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozással azonos hatású nemzeti intézkedés nemcsak az EK 30. cikkben szereplő indokok valamelyikével, hanem a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményeivel is igazolható, feltéve hogy az említett intézkedés arányos a követett jogszerű céllal (lásd többek között a C‑205/07. sz., Gysbrechts és Santurel Inter ügyben 2008. december 16‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑9947. o.] 45. pontját).

52      Azt kell tehát meghatározni a jelen ügyben, hogy egy olyan helyzetben, amikor az A régió második alrégiójában termelt mazsola, nevezetesen a „Korfos” változat tekintetében semmiféle OEM nem került bejegyzésre uniós szinten, lehet‑e érvényesen hivatkozni az EK 30. cikkben előírt igazolási okok egyikére, illetve a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményére.

53      A görög kormány elsősorban arra hivatkozik, hogy az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás által követett célkitűzés a különböző mazsolafajták összekeverésének megakadályozása az A régióban termelt mazsola minőségének megőrzése céljából, amely mazsola magasabb minőségűnek minősül, mint amit a B régióban termelnek.

54      Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az áruk szabad mozgását akadályozó nemzeti intézkedés nem igazolható kizárólag azzal, hogy az valamely tagállamban egy olyan termék feltételezett minőségének megőrzésére irányul, amely nem rendelkezik OEM‑mel (lásd ebben az értelemben a C‑158/04. és C‑159/04. sz., Alfa Vita Vassilopoulos és Carrefour‑Marinopoulos egyesített ügyekben 2006. szeptember 14‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑8135. o.] 23. pontját).

55      Amint ugyanis azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 66. pontjában, a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezései szellemével ellentétes az, hogy a tagállamok a területükön átjárhatatlan belső határokat állítsanak fel egyes termékek állítólagos magasabb minőségének megőrzése érdekében, annál is inkább, mivel az uniós jog biztosítja az olyan áruk minőségének megőrzéséhez szükséges eszközöket, amelyek különös védelmet érdemlő jellemzőkkel rendelkeznek (lásd ebben az értelemben a jelen ítélet 34. és azt követő pontjait is).

56      Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében előadja, hogy az A régióból származó mazsola különlegesen jó hírnévnek és megbecsülésnek örvend a görög fogyasztók körében. Ezen értékelés alapján a kérdést előterjesztő bíróság láthatólag elfogadja azt, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás létezésének oka a fogyasztók védelme, mivel e szabályozás arra irányul, hogy megakadályozzon minden, a különböző mazsolafajták összekeveréséből eredő csalást.

57      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 43. és azt követő pontjaiból is következik – az alapeljárásban szóban forgó nemzeti szabályozás nem tűnik koherensnek, mivel a B régióban lehetővé teszi a különböző mazsolafajták összekeverését – a teljes A régióból származókat is beleértve, amely egy OEM‑mel rendelkező régiót is magába foglal –, míg bármilyen összekeverés tilos az egész A régióban, ennek OEM által nem védett második alrégióját is beleértve.

58      Ebből következik, hogy a szóban forgó szabályozás nem tiltja feltétlen módon a különböző mazsolafajták mindenfajta összekeverését, és – továbbá – nem tűnik úgy, hogy a termék minőségének szintje volt a meghatározó kritérium a jogalkotó számára.

59      Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy a fogyasztók védelmére és a csalás megelőzésére irányuló jogszerű célkitűzésre érvényesen lehet hivatkozni az alapeljárásban, arra is figyelmet kell fordítani, hogy a korlátozás összeegyeztethető legyen az arányosság elvével.

60      Márpedig ugyanazon indokokból, amelyek a jelen ítélet 40. és 41. pontjában szerepelnek, és amelyek mutatis mutandis azon intézkedések arányosságának vizsgálatára is alkalmazandók, amelyek megtiltják a B régióból származó mazsolának az A régió második alrégiójába történő bevitelét, meg kell állapítani, hogy léteznek a görög területen termelt mazsolák szabad mozgását kevésbé korlátozó intézkedések is, mint például annak a lehetősége, hogy az érintett gazdasági szereplőket arra kötelezzék, hogy külön gyártósorokkal és/vagy külön raktárakkal rendelkezzenek, valamint hogy megfelelő címkézést alkalmazzanak a feldolgozott mazsolák földrajzi eredetétől függően, illetve annak a lehetősége, hogy a kötelezettségek tiszteletben tartását előre be nem jelentett ellenőrzésekkel és megfelelő szankciókkal biztosítsák.

61      E körülményekre figyelemmel a mazsolának az A régió második alrégiója és a B régió közötti mozgása feltétlen tilalma, amint azt az alapeljárásban szóban forgó szabályozás előírja, nem tekinthető igazoltnak a fogyasztók védelmének és a csalások megelőzésének jogcímén, mivel e szabályozás nem követi koherens módon e célkitűzést, és nem felel meg az arányosság elve követelményeinek.

62      A fenti megfontolásokra figyelemmel az előterjesztett kérdésekre azt a válasz kell adni, hogy az EK 29. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amely a mazsola exportcélú bevitelének, tárolásának, feldolgozásának és csomagolásának feltétlen tilalmát írja elő mind az A régió két alrégiója között, mind pedig az A régió második alrégiója és a B régió között, mivel e szabályozás nem teszi lehetővé a követett jogszerű célkitűzés koherens módon történő elérését, és túllép az e célkitűzés megvalósításához szükséges mértéken.

 A költségekről

63      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az EK 29. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szereplő, amely a mazsola exportcélú bevitelének, tárolásának, feldolgozásának és csomagolásának feltétlen tilalmát írja elő mind az A régió két alrégiója között, mind pedig az A régió második alrégiója és a B régió között, mivel e szabályozás nem teszi lehetővé a követett jogszerű célkitűzés koherens módon történő elérését, és túllép az e célkitűzés megvalósításához szükséges mértéken.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: görög.