a)

A tagállamok – amennyiben kötelesek e maximális mennyiségek meghatározására – kötelesek-e a viszonylagos bizonytalansággal jellemzett területen az irányelv 5. cikkében rögzített szempontokat követni, ideértve az általánosan elfogadott tudományos adatokon alapuló kockázatértékelés követelményét?

b)

Valamely tagállam megállapíthat-e maximális értéket akkor, amikor – mint a fluor esetében is – lehetetlen pontosan számszerűsíteni a más tápanyagforrásból, többek között a különböző területen elő fogyasztók egyes csoportjaira nézve a vízhálózatból származó vitamin- és ásványianyag-bevitel mértékét? Ebben az esetben megállapíthat-e zéró mértéket az igazolt veszélyre tekintettel, anélkül, hogy a 2002. június 10-i irányelv 12. cikkében előírt védelmi eljárást bevezetné?

c)

A maximális tartalom megállapításához figyelembe lehet-e venni a különböző fogyasztói csoportok változó mértékű érzékenységét, magának az irányelvnek az 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében, továbbá e tagállam kiindulhat-e abból, hogy valamely a veszélynek különösen kitett közönséget célzó intézkedés, például az alkalmazott címkézés, eltérítheti ezt a csoportot a csekély mennyiségben számára jótékony hatású tápanyag bevitelétől? A változó mértékű érzékenység figyelembe vétele odáig vezethet-e, hogy az érzékenyebb közönségre, többek között gyermekekre szabott maximális tartalmat alkalmazzák a lakosság egészére?

d)

Az egészségre való igazolt veszély hiányában milyen mértékű maximális érték határozható meg? Általános értelemben milyen mértékben és milyen feltételek között vezethet a figyelembe veendő szempontok súlyozása olyan határérték elfogadásához, amely észrevehetően alatta marad az ezen tápanyagokra nézve elfogadott biztonsági határértéknek?