2008. április 16-én benyújtott kereset – Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-160/08. sz. ügy)

(2008/C 209/27)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: M. Kellerbauer és D. Kukovec meghatalmazottak)

Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság előadja, hogy számos panasz hívta fel a figyelmét a Németországi Szövetségi Köztársaságban az állami mentőszolgálatot érintő szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésének gyakorlatára. Ezek a panaszok azt kifogásolják, hogy e területen a szerződésekre általában nem tesznek közzé ajánlati felhívást, és odaítélésükre nem átlátható módon kerül sor. A Bizottság álláspontja szerint a mentési szolgáltatásokra vonatkozó, a területi önkormányzatok által európai szinten közzétett ajánlati felhívások csekély száma (13 hirdetmény hat év alatt, amelyeket a több, mint 400 német járásból, illetve járási jogú városból mindössze 11-ben írtak ki) jelzi azt a Németországban elterjedt gyakorlatot, amely alapján az ilyen mentési szolgáltatásokra vonatkozó szerződéseket nem az európai közbeszerzési irányelvek és a közösségi jogi alapelvek alapján ítélik oda. Ezenfelül ezeknek a szerződéseknek az odaítélése a megfelelő átláthatóságot és a hátrányos megkülönböztetés kizárását biztosító intézkedések nélkül történik.

A Németországi Szövetségi Köztársaság, mivel a szerződések odaítélésére ilyen gyakorlatot folytat, nem teljesíti a 92/50/EGK és 2004/18/EGK irányelvekből eredő kötelezettségeit, valamint nem felel meg az EK-Szerződés 43. és 49. cikkében megállapított, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó elveknek, különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, amelyet az említett elvek magukban foglalnak.

A területi önkormányzatok, amelyek a mentőszolgálat ellátását biztosítják, a 92/50/EGK irányelv 1. cikkének b) pontja, illetve a 2004/18/EK irányelv 1. cikkének (9) bekezdése értelmében ajánlatkérőknek minősülnek. Ezenfelül kétségtelen, hogy az állami mentőszolgálatot érintően odaítélt szerződések visszterhes szerződések, amelyek az említett irányelvek hatálya alá tartoznak, és amelyek az irányelvek alkalmazhatóságára vonatkozó küszöbértéket jelentős mértékben meghaladják. Mindezen körülményekből az következik, hogy a kérdéses szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket az irányelvekben meghatározott eljárás keretében, és az egyenlő bánásmódra, valamint a hátrányos megkülönböztetés hiányára vonatkozó általános rendelkezéseiknek a betartása mellett kellett volna odaítélni.

Mivel a jelen esetben egyértelműen határon átnyúló érdekeket érintő szerződésekről van szó, az átláthatóság biztosítása nélkül lebonyolított odaítélési eljárások a 92/50/EGK és a 2004/18/EK irányelveken alapuló kötelezettségeken kívül a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, az EK-Szerződésben előírt alapelveket is sértik.

A mentési szolgáltatások, amint a közlekedési szolgáltatások és az állami mentőszolgálat keretében nyújtott orvosi szolgáltatások, nem tartoznak az EK-Szerződés 55. cikkével összefüggésben értelmezett 45. cikkében foglalt, kivételt előíró rendelkezés hatálya alá, amelynek értelmében a valamely tagállamban a közhatalom gyakorlásához tartósan vagy időlegesen kapcsolódó tevékenységekre nem alkalmazhatók az EK-Szerződés a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó fejezetének rendelkezései az adott tagállam vonatkozásában. Az EK-Szerződés kivételt előíró 45. cikke, amely az alapvető szabadságok alóli kivételként megszorítóan értelmezendő, szigorúan azokra a tevékenységekre korlátozódik, amelyek önmagukban véve is a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek minősülnek. Arra a kérdésre, fennáll-e a közhatalom gyakorlása, nem a kérdéses tevékenység közjogi jellegére való hivatkozással kell választ adni, hanem az a meghatározó, hogy van-e a lehetőség az állampolgárokkal szemben közhatalmi jogosítványok és kényszer alkalmazására vonatkozó jogkörök gyakorlására.

A Bizottságnak meggyőződése, hogy a mentőszolgálatot érintő szerződés-odaítélési gyakorlatot külföldi szolgáltatók részvétele mellett is lehetne úgy alakítani, hogy minden régióban biztosított legyen az egész országra kiterjedő, gyors és magas színvonalú mentőszolgálat.

(1)  HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.

(2)  HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.