C‑340/08. sz. ügy

M és társai kérelmére

The Queen

kontra

Her Majesty’s Treasury

(a House of Lords [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közös kül- és biztonságpolitika – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések – Pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása – 881/2002/EK rendelet – 2. cikk, (2) bekezdés – Pénzeszközöknek e rendelet I. mellékletében felsorolt személyek részére történő rendelkezésre bocsátásának tilalma – Hatály – Az említett I. mellékletben felsorolt személy házastársa részére folyósított társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátások”

Az ítélet összefoglalása

1.        Uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – 881/2002 rendelet – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések

(Az 561/2003 bizottsági rendelettel módosított 881/2002 bizottsági rendelet)

2.        Európai Unió – Közös kül- és biztonságpolitika – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott korlátozó intézkedések – 881/2002 rendelet

(Az 561/2003 bizottsági rendelettel módosított 881/2002 bizottsági rendelet, 2. cikk (2) bekezdése)

1.        Az Európai Unió valamely jogszabálya különböző nyelvi változatai közötti eltérés esetén az érintett rendelkezést azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell értelmezni, amelynek e rendelkezés részét képezi.

Az 561/2003 rendelettel módosított, az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002 rendelet értelmezése céljából figyelembe kell venni az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1390. (2002) számú határozatának szövegét és célját is, amelynek a végrehajtására a (4) preambulumbekezdése szerint e rendelet vonatkozik. Arra is emlékeztetni kell, hogy a másodlagos uniós jogba tartozó valamely jogszabály – mint amilyen ez a rendelet – szövegét, amennyire lehet, úgy kell értelmezni, hogy összhangban legyen az uniós jog általános elveivel, és különösen a jogbiztonság elvével. Márpedig ez az elv megköveteli, hogy az olyan szabályozás, amely a megjelölt személyek jogaira és szabadságaira jelentős hatást gyakorló korlátozó intézkedéseket ír elő, világos és pontos legyen annak érdekében, hogy az érintett személyek, harmadik személyeket is ideértve, egyértelműen megismerhessék az abból eredő jogaikat és kötelezettségeket, és ennek megfelelően megtehessék intézkedéseiket.

(vö. 44‑45., 64‑65. pont)

2.        Az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről szóló, az 561/2003 rendelettel módosított 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy az nem vonatkozik a valamely állam által az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa 1267. (1999) számú határozatának 6. cikke alapján létrehozott bizottság által megjelölt, és az említett módosított rendelet I. mellékletében felsorolt személy házastársa részére juttatott társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra kizárólag azon az alapon, hogy a házastárs az említett megjelölt személlyel él együtt, és ezen ellátások egy részét olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására fogja – illetve lesz lehetősége – használni, amelyeket a megjelölt személy fog felhasználni, illetve amelyekből ő is részesedni fog.

Nehezen tűnik hihetőnek ugyanis, hogy e pénzeszközök terrorista tevékenységek elősegítésére alkalmas eszközökké alakíthatók át, annál is inkább, mivel az említett juttatások mértékét úgy határozták meg, hogy azok szigorúan csak az érintett személyek létszükségleteit fedezzék.

(vö. 61., 74. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2010. április 29.(*)

„Közös kül- és biztonságpolitika – Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló személyekkel és szervezetekkel szembeni szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések – Pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása – 881/2002/EK rendelet – 2. cikk, (2) bekezdés – Pénzeszközöknek e rendelet I. mellékletében felsorolt személyek részére történő rendelkezésre bocsátásának tilalma – Hatály – Az említett I. mellékletben felsorolt személy házastársa részére folyósított társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátások”

A C‑340/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a House of Lords (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2008. július 23‑án érkezett, 2008. április 30‑i határozatával terjesztett elő az előtte

M és társai kérelmére

The Queen

és

Her Majesty’s Treasury

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, C. Toader, C. W. A. Timmermans (előadó), K. Schiemann és P. Kūris bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: M.‑A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. november 11‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        M és társai képviseletében B. Emerson QC, S. Cox barrister, H. Miller és K. Ashton solicitors,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében I. Rao, meghatalmazotti minőségben, segítője J. Swift barrister,

–        az észt kormány képviseletében L. Uibo, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Közösségek Bizottságának képviseletében S. Boelaert és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2010. január 14‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen és a továbbiakban: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló, 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a 2003. március 27‑i 561/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 82., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 91. o.) módosított 2002. május 27‑i 881/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 139., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.; a továbbiakban: 881/2002 rendelet) 2. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.

2        E kérelmet az M és társai, valamint a Her Majesty’s Treasury (államkincstár, a továbbiakban: Treasury) között azon határozatok tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyekben e hatóság úgy vélte, hogy az alapeljárások felperesei számára, akik az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa 1267. (1999) számú határozatának 6. pontja alapján létrehozott bizottság által megjelölt, a 881/2002 rendelet I. mellékletében felsorolt személyek (a továbbiakban: megjelölt személy vagy személyek, Szankcióbizottság és Biztonsági Tanács) házastársai, az e rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt korlátozó intézkedés alapján nem nyújthatók társadalombiztosítási és szociális segélyezési ellátások.

 Jogi háttér

 A Biztonsági Tanács határozatai

3        2002. január 16‑án a Biztonsági Tanács elfogadta az 1390. (2002) számú határozatot, amely meghatározza az Oszáma bin Ládennel, az al‑Kaida szervezet tagjaival és a Tálibánnal, valamint a hozzájuk kapcsolódó, az említett Tanács 1267. (1999) számú és 1333. (2000) számú határozatai alapján létrehozott listán szereplő személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szemben alkalmazandó intézkedéseket.

4        Az 1390. (2002) számú határozat 2. pontjának értelmében:

„[A Biztonsági Tanács] [ú]gyhatároz, hogy valamennyi államnak meg kell hoznia az alábbi intézkedéseket Oszáma bin Ládennel, az al‑Kaida szervezet tagjaival és a Tálibánnal, valamint a velük összeköttetésben álló, és az 1267. (1999) számú és 1333. (2000) számú határozat alapján összeállított, a [Szankcióbizottság] által időszakosan naprakésszé tett listán szereplő személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szemben:

a)      Haladéktalanul fagyasszák be e személyek, csoportok, vállalkozások és szervezetek pénzkészleteit és más pénzügyi követeléseit vagy gazdasági erőforrásait – beleértve a tulajdonukban álló, illetve az általuk vagy az ő nevükben, illetve az ő utasításukra eljáró személyek által közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött vagyontárgyakból származó pénzkészleteket, továbbá őrködjenek afelett, hogy sem állampolgáraik, sem a területükön tartózkodó bármely más személy ne bocsássa közvetlen vagy közvetett módon rendelkezésre sem e pénzeszközöket, sem más pénzeszközöket, pénzügyi követeléseket vagy gazdasági erőforrásokat az általuk követett célokra;

[…]”

5        2002. december 20‑án a Biztonsági Tanács elfogadta a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó kötelezettségek betartásának elősegítését célzó 1452. (2002) számú határozatot.

6        Az 1452. (2002) számú határozat 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A [Biztonsági Tanács] [ú]gyhatároz, hogy az […] 1390. (2002) számú határozat 2. pontjának a) alpontjában meghatározott tilalmak nem vonatkoznak olyan pénzeszközökre vagy egyéb pénzügyi vagyonra vagy gazdasági erőforrásokra, amelyek az illetékes állam(ok) meghatározása szerint:

a)      alapvető kiadások fedezésére szükségesek, beleértve az élelmiszerek, bérlet vagy jelzálog, gyógyszerek és orvosi kezelés, adók, biztosítási díjak és közműdíjak költségeit, […] feltéve hogy az illetékes állam(ok) előzetesen értesítették a [Szankcióbizottságot] a pénzeszközökhöz, vagyonhoz, illetve erőforrásokhoz való hozzáférés fentieknek megfelelő engedélyezése iránti szándékukról és a [Szankcióbizottság] az értesítésétől számított negyvennyolc órán belül nem hozott elutasító határozatot;

[…]”

 Az uniós szabályozás

7        Az 1390. (2002) számú határozat végrehajtása érdekében az Európai Unió Tanácsa 2002. május 27‑én elfogadta az Oszáma Bin Ládennel, az al‑Quaida [helyesen: al‑Kaida] szervezet tagjaival és a Tálibánnal, valamint a velük összeköttetésben álló személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedésekről, továbbá a 96/746/KKBP, 1999/727/KKBP, 2001/154/KKBP és a 2001/771/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló 2002/402/KKBP közös álláspontot (HL L 139., 4. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 292. o.).

8        Amint az különösen a (4) preambulumbekezdéséből kiderül, a 881/2002 rendeletet az említett 1390. (2002) számú határozat végrehajtása érdekében fogadták el.

9        A 881/2002 rendelet 1. cikke szerint:

„E rendelet alkalmazásában:

1)      »pénzeszközök«: a befektetett pénzügyi eszközök és a gazdasági előnyök minden fajtája […];

2)      »gazdasági erőforrás«: mindenfajta tárgyi és immateriális, ingó és ingatlan vagyon, amely nem pénzeszköz, de felhasználható pénzeszköz, áruk vagy szolgáltatások megszerzésére;

[…]”

10      A 881/2002 rendelet 2. cikke értelmében:

„(1)      A Szankcióbizottság által megjelölt és az I. mellékletben felsorolt valamennyi természetes vagy jogi személy, csoport, illetve szervezet tulajdonát képező, illetve birtokában lévő pénzeszközt és gazdasági erőforrást be kell fagyasztani.

(2)      Tilos a Szankcióbizottság által megjelölt és az I. mellékletben felsorolt bármely természetes vagy jogi személy, csoport, illetve szervezet részére vagy javára közvetlen vagy közvetett módon pénzeszközt rendelkezésre bocsátani.

(3)      Tilos a Szankcióbizottság által megjelölt és az I. mellékletben felsorolt természetes, vagy jogi személy, csoport, illetve szervezet részére vagy javára közvetlen vagy közvetett módon, pénzeszközök, áruk vagy szolgáltatások beszerzése céljából bármely gazdasági erőforrást rendelkezésre bocsátani.”

11      A Tanács, mivel úgy ítélte meg, hogy az 1452. (2002) számú határozat végrehajtásához az Európai Közösség fellépésére van szükség, 2003. február 27‑én elfogadta a 2002/402 közös álláspont által meghatározott korlátozó intézkedések alóli kivételekről szóló 2003/140/KKBP közös álláspontot (HL L 53., 62. o.; magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 2. kötet, 80. o.).

12      Az 561/2003 rendelet negyedik preambulumbekezdése rámutat, hogy az 1452 (2002) számú határozatra tekintettel a Közösség által előírt intézkedések kiigazításra szorulnak.

13      A 881/2002 rendelet 2a. cikke – amely rendelkezést az 561/2003 rendelet illesztette be a 881/2002 rendelet szövegébe – a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A 2. cikk nem alkalmazható a pénzkészletekre és egyéb pénzügyi forrásokra, amennyiben:

a)      a tagállamok – II. mellékletben felsorolt – illetékes hatóságainak bármelyike az érdekelt természetes vagy jogi személy kérésére úgy határozott, hogy ezek a pénzkészletek vagy egyéb pénzügyi források:

i.      alapvető kiadások fedezésére szükségesek, beleértve az élelmiszerek, bérlet vagy jelzálog, gyógyszerek és orvosi kezelés, adók, biztosítási díjak és közműdíjak költségeit;

[…] és

b)      erről a határozatról értesítették a Szankciós Bizottságot; és

c)      i.     az a) pont i., ii. vagy iii. alpontja alapján hozott határozat esetén a Szankciós Bizottság az értesítéstől számított 48 órán belül nem ellenezte a határozatot; vagy

[…]

(2)      Az (1) bekezdésben említett rendelkezések kedvezményében részesülni kívánó bármely személy a tagállam II. mellékletben megjelölt illetékes hatóságához intézi kérelmét.

A II. mellékletben megjelölt illetékes hatóság haladéktalanul írásban értesíti mind a kérelmezőt, mind pedig a közvetlenül érintettnek ismert egyéb személyeket, szerveket vagy testületeket arról, hogy helyt adtak‑e a kérelemnek.

Az illetékes hatóság a többi tagállamot is tájékoztatja arról, hogy az ilyen kivétel iránti kérelemnek helyt adtak‑e.

[…]”

14      A 881/2002 rendelet 10. cikke szerint:

„(1)      A tagállamok meghatározzák az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. E szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

[…]

(3)      A tagállamok kötelesek eljárást kezdeményezni a joghatósága alá tartozó vagy ott tevékenykedő bármely természetes vagy jogi személy, csoport vagy szervezet ellen abban az esetben, ha azok az e rendeletben meghatározott valamely tilalmat megszegik.”

15      A Treasuryt a 881/2002 rendelet II. melléklete a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága illetékes hatóságaként jelöli meg.

 A nemzeti szabályozás

16      Az al-Kaidáról és a Tálibánról (ENSZ-intézkedés) szóló 2002. évi rendelet (The Al-Qaida and Taliban [United Nations Measure] Order 2002, a továbbiakban: 2002. évi rendelet), annak preambuluma szerint, többek között az 1390. (2002) számú és 1452. (2002) számú biztonsági tanácsi határozatok végrehajtását szolgálta.

17      A 2002. évi rendelet „Oszáma bin Láden és a vele összeköttetésben állók rendelkezésére bocsátott pénzeszközök” címet viselő 7. cikke szerint:

„Aki a Treasury jelen cikk rendelkezése szerinti engedélye nélkül pénzeszközöket bocsát rendelkezésre a listán szereplő személy részére vagy javára, vagy olyan személy részére, aki a listán szereplő személy javára jár el, jelen rendelet alapján bűncselekményt követ el.”

18      A 2002. évi rendelet „Büntetések és eljárások” című 20. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A […] 7. cikk […] szerinti bűncselekmény elkövetője:

(a)      vádemelésen alapuló elítélést követően legfeljebb 7 évig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy pénzbüntetéssel, vagy

(b)      gyorsított eljáráson alapuló elítélést követően legfeljebb hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel és/vagy legfeljebb törvényben megállapított összegű pénzbüntetéssel büntethető.”

19      A 2002. évi rendeletet 2006. november 16‑án módosította az al‑Kaidáról és a Tálibánról (ENSZ‑intézkedés) szóló 2002. évi rendelet (Al-Qaida and Taliban [United Nations Measure] Order 2006, a továbbiakban: 2006. évi rendelet).

20      A 2006. évi rendeletnek „A megjelölt személyek pénzkészleteinek és más gazdasági erőforrásainak befagyasztása” című 7. cikke értelmében:

„(1)      A 11. cikknek megfelelően adott engedély nélkül sem a megjelölt személy, sem más személy nem kezelheti a (2) bekezdésben felsorolt személy tulajdonában vagy birtokában lévő pénzkészleteket vagy egyéb pénzügyi forrásokat.

(2)      Az (1) bekezdésben foglalt tilalom hatálya alá tartoznak:

a)      a megjelölt személyek,

b)      a megjelölt személyhez közvetlenül vagy közvetetten tartozó vagy általa közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött személyek,

c)      a megjelölt személy nevében vagy utasítására eljáró személyek.

(3)      Aki az (1) bekezdés szerinti tilalmat megszegi, bűncselekményt követ el.”

21      A 2006. évi rendelet „Pénzkészleteknek és más gazdasági erőforrásoknak a megjelölt személy rendelkezésére bocsátása” című 8. cikke szerint:

„(1)      Tilos a 11. cikk szerinti engedély nélkül közvetlen vagy közvetett módon pénzeszközöket és gazdasági erőforrásokat rendelkezésre bocsátani a 7. cikk (2) bekezdésében megjelölt személy részére vagy javára.

(2)      Aki az (1) bekezdés szerinti tilalmat megszegi, bűncselekményt követ el.

[…]”

22      A 2006. évi rendelet „Engedélyek” címet viselő 11. cikke így rendelkezik:

„(1)      A Treasury az általa meghatározott ügyletek tekintetében engedélyt adhat a 7. cikk (1) bekezdésében vagy a 8. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalmak alóli mentesítésre.

(2)      Az engedély lehet

(a)      általános, vagy meghatározott személyi körnek, illetve egy konkrét személynek kiadott;

(b)      feltételekhez kötött;

(c)      határozott vagy határozatlan időre szóló.

(3)      A Treasury bármikor módosíthatja vagy visszavonhatja az engedélyt.

[…]

(6)      Aki engedély alapján járt el, és nem tartotta be az engedély tekintetében előírt feltételeket, bűncselekményt követ el.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

23      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy az alapeljárások különböző társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra – például jövedelemkiegészítés, rokkantsági pótlék, gyermeknevelési támogatás, lakhatási támogatás, helyiadó-kedvezmény – vonatkoznak, amely ellátásokat M és társai, az alapeljárások felperesei számára nyújtották, akik a megjelölt személyek házastársai, akik e személyekkel és gyermekeikkel élnek együtt az Egyesült Királyságban.

24      2006 júliusában hozott és határozatlan időre szóló határozataiban a Treasury úgy vélte, hogy az említett kifizetések a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt tilalom hatálya alá tartoznak.

25      Mivel a kérdéses pénzösszegek a háztartás alapvető kiadásainak, így például a közös étkezésekhez szükséges élelmiszer-vásárlás költségeinek fedezésére is alkalmasak lehetnek, amely háztartásnak a megjelölt személyek is tagjai, azok a Treasury szerint az említett rendelkezés értelmében közvetetten e személyek érdekében rendelkezésre bocsátottnak tekintendők.

26      A Treasury úgy határozott, hogy ennek következtében e kifizetések csak akkor teljesíthetők, ha azokra a 881/2002 rendelet 2a. cikke szerinti kivétel vonatkozik, a 2002. évi rendelet 7. cikkének megfelelő engedély formájában.

27      A Treasury feltételekhez kötött engedélyeket adott ki különböző hatóságoknak a szociális juttatások folyósításának folytatására az alapügyben érintett összes házastárs részére.

28      M és társai vitatták e határozatokat, arra hivatkozva, hogy az említett kifizetések nem tartoznak a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt tilalom hatálya alá.

29      Miután első fokon és a fellebbviteli szakban kérelmeiket elutasították, M és társai az alapügyet a House of Lords elé vitték.

30      A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy a 2002. évi rendelet 7. cikke alapján kiadott engedély keretében az alábbi kötelezettségek kerültek megállapításra:

–        a szóban forgó juttatásokat be kell fizetni egy bankszámlára, amelyről az érintett házastárs készpénzben háztartása minden tagja számára legfeljebb 10 angol fontot vehet fel. A bankszámláról való minden egyéb kifizetést kizárólag bankkártya útján jogosult teljesíteni;

–        az érintett házastárs köteles havonta elszámolást küldeni a Treasury részére, amelyben részletezi a megelőző hónapot érintő valamennyi kiadását, mellékelve a megvásárolt árukra vonatkozó számlákat és a vonatkozó havi bankszámlakivonatok másolatát. A Treasury ellenőrizheti ezeket a számlákat annak vizsgálata érdekében, hogy a vásárlások nem haladják‑e meg az alapvető kiadásokat, és

–        az engedély figyelmezteti az érintett házastársat arra, hogy készpénz, pénzügyi vagyon vagy egyéb gazdasági erőforrások átadása a listán megjelölt házastársa részére bűncselekménynek minősül.

31      Az említett bíróság úgy véli, hogy a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése nem kívánja meg ezt a tolakodó eljárási rendet, és e tekintetben a következő érvekre hivatkozik:

–        ez az eljárási rend nem szükséges az 1390. (2002) számú határozat céljának eléréséhez, amely arra irányult, hogy megakadályozza pénzeszközök terrorista tevékenység céljára való felhasználását. Nehéz belátni, hogy a háztartási költségekre fordított olyan kiadások, mint a háztartási élelmiszer vásárlása, amelyből a megjelölt személynek természetbeni haszna származik, hogyan teremthet olyan kockázatot, miszerint az terrorista célokra költi ezeket az összegeket, egyébként is, a szóban forgó szociális juttatások összegét úgy állapították meg, hogy az ne haladja meg a kedvezményezettek megélhetéséhez szükséges mértéket;

–        a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő „javára” kifejezés tág értelmezése ellentmond az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdésével, amely csak arra az esetre tiltja meg gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátását a listán szereplő személy részére, amennyiben ez lehetőséget teremt a megjelölt személy számára „pénzeszközök, áruk vagy szolgáltatások beszerzésére”;

–        a Treasury úgy értelmezi a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében használt kifejezéseket, mintha ott a javára „fordít”, illetve a javára „költ” szavak szerepelnének. Márpedig a rendelet céljára tekintettel nagyobb a valószínűsége annak, hogy az említett rendelet kibocsátója a „rendelkezésre bocsát” fordulattal arra az esetre kívánt utalni, amikor olyan pénzkészleteket bocsátanak a listán szereplő személy rendelkezésére, amelyeket lehetősége van terrorista célokra felhasználni, és

–        a Treasury értelmezése aránytalan és visszaélésszerű eredményre vezet. Ennek alapján bárki, aki valamely megjelölt személy házastársa részére pénzt juttat például a munkáltatója, vagy a bankja, köteles lenne engedélyt kérni egyszerűen azért, mert ez a házastárs megjelölt személlyel él együtt, és a saját kiadásainak egy része a listán szereplő személy javára szolgálhat. Továbbá az engedély feltételei arra vezetnének, hogy a házastárs – akármekkora is a jövedelme – nem költhetné el saját pénzének egy részét sem anélkül, hogy elszámolna a Treasurynek kiadásai minden egyes elemével. Mindez rendkívüli beavatkozást jelentene egy olyan személy magánszférájába, aki maga nem tartozik a szóban forgó megjelölt személyek közé.

32      E körülmények között a House of Lords úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Vonatkozik‑e a […] 881/2002 […] rendelet 2. cikkének (2) bekezdése valamely állam által valamely […] megjelölt személy házastársa részére juttatott társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra, kizárólag azon az alapon, hogy a házastárs a megjelölt személlyel él együtt, és a részére juttatott pénzösszeg egy részét olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására fogja – illetve lesz lehetősége – használni, amelyeket a megjelölt személy fog felhasználni, illetve amelyekből ő is részesedni fog?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

33      Azt, hogy a szóban forgó társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásoknak a megjelölt személyek házastársai részére történő folyósítása esetén alkalmazni kell a 881/2202 rendelet 2. cikkének (2) bekezdését, a Treasury az alapeljárásokban e rendelkezés angol nyelvű változatának szövegére alapozta, amely a jelen ügyben az eljárás nyelve is.

34      Azt kell tehát vizsgálni, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolható‑e a 881/2202 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének szöveg szerinti értelmezésével, amihez szükséges e rendelkezés különböző nyelvi változatainak összehasonlítása.

35      Az említett rendelkezés angol nyelvű változata szerint „[t]ilos [valamely megjelölt személy] részére vagy javára közvetlen vagy közvetett módon pénzeszközt rendelkezésre bocsátani” („[n]o funds shall be made available, directly or indirectly, to, or for the benefit of”).

36      A Treasury, csakúgy, mint az alapügyet első fokon és fellebbviteli szakban tárgyaló bíróságok, valamint az Egyesült Királyság Kormánya, ebből azt vezeti le, hogy a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt tilalom vonatkozik a pénzeszközök valamely megjelölt személy javára való közvetett rendelkezésre bocsátására is.

37      Következésképpen álláspontjuk szerint e rendelkezést alkalmazni kell pénzeszközöknek a megjelölt személytől különböző személy részére történő rendelkezésre bocsátása esetén is, ha ez utóbbi abból közvetve részesül. Márpedig az alapügyekben ez a helyzet, mivel a szóban forgó társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátások kiszámítása és nyújtása a háztartás céljaira szolgált, ide értve a háztartásba tartozó megjelölt személyt is.

38      E tekintetben, bár a 881/2202 rendelet 2. cikke (2) bekezdése hatályának korlátozása a Treasury értelmezése szerint látszólag néhány más nyelvi változaton is alapulhat, például a magyar, holland, finn és svéd nyelvi változatokon, megállapítandó azonban, hogy e rendelkezés néhány más, például a spanyol, francia, portugál és román nyelvi változatának megfogalmazása ettől eltérő.

39      Ez utóbbi nyelvi változatok szerint ugyanis a pénzeszközök közvetlen vagy közvetett rendelkezésre bocsátásán kívül tilos a pénzeszközök megjelölt személy „javára történő felhasználása” is.

40      E nyelvi változatok szerint a megjelölt személy által valószínűsíthetően élvezett előny nem a pénzeszközök rendelkezésre bocsátásán, hanem azok felhasználásán alapul. Továbbá, az ugyanezen nyelvi változatokban szereplő „közvetlenül vagy közvetve” szavak a pénzeszközök rendelkezésére bocsátására, és nem pedig azok felhasználására vonatkoznak.

41      E nyelvi változatok elkülönített vizsgálata alapján nem állítható, hogy azáltal, hogy a szóban forgó hatóságok társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokat nyújtanak megjelölt személyek házastársainak, e pénzeszközöket megjelölt személyek „javára” „használnák fel”. Ugyanis nem az említett hatóságok, hanem a megjelölt személyek házastársai azok, akiknek a szóban forgó pénzeszközöket a rendelkezésére bocsátják, és akik aztán azokat áruk vagy szolgáltatások megvásárlására fordítják, amelyeket természetbeni segítségként nyújtanak a megjelölt személynek a háztartás alapvető kiadásainak fedezése érdekében, amelynek e személyek is tagjai.

42      Továbbá, ismét más nyelvi változatok, például a német és az olasz, a nyelvi változatok fentebb leírt csoportjainak egyikébe sem sorolhatók, hanem sajátos terminológiát használnak.

43      Így e változatok nemcsak a pénzeszközöknek a megjelölt személy részére történő közvetlen vagy közvetett rendelkezésre bocsátását tiltják meg, hanem azt is, hogy a pénzeszközök ilyen személy javára szolgálhassanak („zugute kommen”), vagy hogy azokat ilyen személy „javára bocsássák rendelkezésre” („stanziar[e] a […] vantaggio”).

44      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi jogszabály eltérő nyelvi változatait egységesen kell értelmezni; és ezért – amennyiben a változatok eltérnek egymástól – az érintett rendelkezést azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell értelmezni, amelynek e rendelkezés részét képezi (lásd többek között a C‑341/01. sz. Plato Plastik Robert Frank ügyben 2004. április 29‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑4883. o.] 64. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

45      Továbbá, a 881/2002 rendelet értelmezése céljából szintén figyelembe kell venni az 1390. (2002) számú határozat szövegét és célját, amelynek a végrehajtására a (4) preambulumbekezdése szerint e rendelet vonatkozik (lásd többek között a C‑402/05. P. és C‑415/05. P. sz., Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. szeptember 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6351. o.] 297. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

46      Az 1390. (2002) számú határozat (2) bekezdésének a) alpontja értelmében az államoknak „[őrködniük kell] afelett, hogy sem állampolgáraik, sem a területükön tartózkodó bármely más személy ne bocsássa közvetlen vagy közvetett módon rendelkezésre sem e pénzeszközöket, sem [az 1267. (1999) és 1333. (2000) számú határozat alapján összeállított listán szereplő személyek, csoportok, szervezetek tulajdonában lévő] más pénzeszközöket, pénzügyi követeléseket vagy gazdasági erőforrásokat az általuk követett célokra”.

47      Bár az említett (2) bekezdés a) alpontjának francia nyelvű változatában szereplő „általuk követett célokra” kifejezés arra látszik utalni, hogy pénzügyi követelések vagy gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátása csak akkor tilos, ha azok alkalmasak arra, hogy a megjelölt személy a terrorizmussal kapcsolatos tevékenységek céljaira használja fel őket, megállapítandó, hogy e rendelkezés más hivatalos nyelvi változatait pusztán a szövegük alapján nem lehet egyértelműen így értelmezni.

48      A spanyol nyelvű változatban ugyanis ez a kifejezés nem szerepel, ez a változat mindössze annyit tartalmaz, hogy meg kell tiltani, hogy „e személyek részére” („de esas personas”) pénzügyi vagyont bocsássanak rendelkezésre. Az angol nyelvi változat ettől is eltér, mivel úgy rendelkezik, hogy tilos „ilyen személyek javára” („for such persons’ benefit”) pénzügyi vagyont rendelkezésre bocsátani.

49      Tekintettel a 881/2202 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és az 1390. (2002) számú határozat (2) bekezdése a) alpontjának nyelvi változatai közötti, fent megállapított eltérésekre, és figyelemmel a jelen ítélet fenti 44. és 45. pontjában kifejtettekre, a 881/2202 rendelet 2. cikkének (2) bekezdését azon szabályozás általános rendszerének és céljának figyelembevételével kell értelmezni, amelynek e rendelkezés részét képezi, és ennek során figyelembe kell venni az 1390. (2002) számú határozat célját.

50      E tekintetben, az 1390. (2002) számú határozat 2. pontjának a) alpontjában előírt kötelezettségeket illetően a 2008. június 30‑i 1822. (2008) számú biztonsági tanácsi határozat 4. pontja úgy rendelkezik, hogy azokat „az al-Kaida szervezet, Oszáma bin Láden és a Tálibán, valamint a velük összeköttetésben álló személyek, csoportok, vállalkozások és szervezetek támogatására használt […] mindennemű gazdasági és pénzügyi forrás tekintetében alkalmazni kell”.

51      Továbbá, „A vagyon befagyasztásával kapcsolatos kifejezések magyarázata” című, a Szankcióbizottság internetes oldalán hozzáférhető, 2009. szeptember 11‑i tájékoztató dokumentumban e bizottság kifejti, hogy „a vagyon befagyasztásának célja a [Szankcióbizottság által készített listán] szereplő személyek, csoportok, vállalkozások és szervezetek által kifejtett terrorista tevékenységet elősegítő eszközök megvonása”.

52      A 881/2002 rendeletet illetően a Bíróság kimondta, hogy az annak megakadályozására irányul, hogy a megjelölt személyek bármilyen pénzügyi és gazdasági erőforrással rendelkezzenek, terrorista tevékenységek finanszírozásának megakadályozása végett (a C‑117/06. sz., Möllendorf és Möllendorf-Niehuus ügyben 2007. október 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑8361. o.] 63. pontja).

53      Ezenkívül a Bíróság leszögezte, hogy az említett rendelet lényegi célja és tárgya a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem, különösen a nemzetközi terrorizmushoz kapcsolódó tevékenységekben való részvétellel gyanúsított személyek vagy szervezetek pénzügyi forrásainak megszüntetése pénzkészleteiknek és gazdasági erőforrásaiknak befagyasztásával (a fent hivatkozott Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 169. pontja).

54      Ebből következik, hogy a megjelölt személyek vagyona befagyasztásának – amelynek részét képezi a 881/2202 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében felsorolt pénzeszközök rendelkezésre bocsátásának tilalma – célja annak megakadályozása, hogy ezek a személyek hozzáférjenek bármilyen jellegű olyan gazdasági vagy pénzügyi erőforrásokhoz, amelyeket terrorista tevékenységek támogatására használhatnának fel.

55      Ezt a célt tükrözi egyébként a 881/2002 rendelet 1. cikkének 2. pontjában található fogalommeghatározás, amely a „gazdasági erőforrást” „mindenfajta tárgyi és immateriális, ingó és ingatlan vagyon[nak minősíti], amely nem pénzeszköz, de felhasználható pénzeszköz, áruk vagy szolgáltatások megszerzésére”, valamint az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében előírt tilalom, mely szerint tilos a megjelölt személyek részére „pénzeszközök, áruk vagy szolgáltatások beszerzése céljából” gazdasági erőforrást rendelkezésre bocsátani.

56      Tekintettel a 881/2002 rendelet céljára, az említett minősítést úgy kell érteni, hogy a gazdasági erőforrás befagyasztására irányuló intézkedés csak arra a vagyonra alkalmazandó, amely terrorista tevékenységek elősegítésére alkalmas árukra és szolgáltatásokra váltható.

57      Tény, hogy ilyen minősítés nem található sem a pénzeszközök fogalmának a 881/2002 rendelet 1. cikkének 1. pontja szerinti meghatározásában, sem a pénzeszközök rendelkezésre bocsátásának az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében foglalt tilalmában. Ennek hiányát azonban az a tény magyarázza, hogy e rendelkezések kifejezetten olyan pénzeszközökre vonatkoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetve valamely megjelölt személy rendelkezésére bocsátva önmagukban azzal a kockázattal járnak, hogy azokat visszaélésszerűen ilyen terrorista tevékenységek elősegítésére használják fel.

58      Márpedig az alapeljárásokban a Treasury nem arra alapozta a 881/2002 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének értelmezését, hogy fennáll annak bármilyen veszélye, hogy a szóban forgó pénzeszközökkel visszaélve azokat terrorista tevékenységek elősegítésére használják fel.

59      Nem volt arra vonatkozó állítás, hogy az érintett házastársak továbbadnák e pénzeszközöket valamely megjelölt személynek, ahelyett, hogy háztartásuk alapvető kiadásaira fordítanák azokat. A pénzeszközökkel való ilyen visszaélésre egyébként kiterjed az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében előírt tilalom, és az a hatályos nemzeti jog szerint bűncselekmény.

60      Nem vitatott, hogy az alapügyekben az érintett házastársak a kérdéses pénzeszközöket ténylegesen a háztartás alapvető szükségleteinek fedezésére használták fel, amelynek a megjelölt személyek is tagjai.

61      Márpedig, amint arra a kérdést előterjesztő bíróság rámutatott, és azt a Bíróság előtt senki nem vitatta, nehezen hihetőnek tűnik, hogy e pénzeszközök terrorista tevékenységek elősegítésére alkalmas eszközökké alakíthatók át, annál is inkább, mivel az alapeljárásban szereplő juttatások mértékét úgy határozták meg, hogy azok szigorúan csak az érintett személyek létszükségleteit fedezzék.

62      Így olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben is fennállnak, az a természetbeni előny, amelyhez egy megjelölt személy közvetve juthat a házastársának fizetett szociális juttatásokból, nem alkalmas a 881/2002 rendelet céljának veszélyeztetésére, amely, amint arra a Bíróság a jelen ítélet 54. pontjában rámutatott, annak megakadályozása, hogy a megjelölt személyek hozzáférjenek bármilyen jellegű olyan gazdasági vagy pénzügyi erőforráshoz, amelyet terrorista tevékenységek elősegítésére használhatnának fel.

63      Következésképpen, figyelembe véve a 881/2202 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének különböző nyelvi változatai között megállapított eltéréseket, az említett rendelkezést, annak céljára tekintettel, úgy kell értelmezni, hogy az olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyekben is fennállnak, a társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra nem alkalmazandó.

64      Arra is emlékeztetni kell, hogy a másodlagos uniós jogba tartozó valamely jogszabály szövegét, amennyire lehet, úgy kell értelmezni, hogy összhangban legyen az uniós jog általános elveivel, és különösen a jogbiztonság elvével (lásd többek között a C‑1/02. sz. Borgmann‑ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítélet [EBHT 2004., I‑3219. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

65      Márpedig ez az elv megköveteli, hogy az olyan szabályozás, mint amilyen a 881/2002 rendelet, amely a megjelölt személyek jogaira és szabadságaira jelentős hatást gyakorló korlátozó intézkedéseket ír elő (a fent hivatkozott, Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 375. pontja), és amelyekhez, az említett rendelet 10. cikke értelmében a nemzeti jog ezen intézkedések megsértésének esetére – a jelen esetben büntetőjogi – szankciókat fűz, világos és pontos legyen annak érdekében, hogy az érintett személyek, harmadik személyeket, például az alapügyekben szóban forgó társadalombiztosítási szerveket is ide értve, egyértelműen megismerhessék az abból eredő jogaikat és kötelezettségeket, és ennek megfelelően megtehessék intézkedéseiket.

66      Ilyen körülmények között a jelen ítélet 63. pontjában kifejtettel ellentétes értelmezés jogi bizonytalanságot teremthet, többek között abból a háromoldalú helyzetből adódóan, amelyben a pénzeszközöket közvetlenül vagy közvetve, nem valamely megjelölt személy, hanem egy vele többé-kevésbé szoros kapcsolatban álló másik személy rendelkezésére bocsátják, és az előbbi közvetve bizonyos mértékben részesül ezekből a pénzeszközökből.

67      Az ilyen jogi bizonytalanságok annál is inkább megengedhetetlennek tűnnek, mivel ilyen helyzetekben mindenképpen felmerül annak kérdése, hogy a 881/2002 rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozik‑e, ha egy megjelölt személy [ilyen] sajátos módon, annak a személynek a jóvoltából részesül e pénzkészletekből, akinek azokat a rendelkezésére bocsátották.

68      Ehhez hozzátehető, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben fennállnak, az az előny, amelyhez egy megjelölt személy, természetbeni segítség formájában annak következtében hozzájut, hogy pénzeszközöket bocsátottak házastársa rendelkezésére, már nem minősíthető a 881/2002 rendelet 1. cikkének 2. pontja és 2. cikkének (3) bekezdése alkalmazásában gazdasági erőforrásnak, mivel a megjelölt személy ezt az előnyt nem használhatja e rendelkezések értelmében véve „pénzeszközök, áruk vagy szolgáltatások beszerzésére”.

69      Amint azt ugyanis a Bíróság a jelen ítélet 61. pontjában leszögezte, ésszerűen nem állítható, hogy az említett előny átalakítható olyan gazdasági vagy pénzügyi erőforrássá, amelyet a megjelölt személy terrorista tevékenységek elősegítésére tudna használni.

70      Ugyancsak nem állítható, hogy, ha a Bíróság azt az értelmezést fogadja el, mely szerint, ha az alapügyben szereplő szociális ellátások nyújtására nem terjed ki a 881/2002 rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének hatálya, az említett rendelet 2a. cikkében előírt, a jelen esetben az alapvető kiadásokra vonatkozó eltérés feleslegessé válna.

71      Amint arra a főtanácsnok indítványának 102. pontjában rámutatott, az említett eltérést minden olyan esetben engedélyezni kell, amikor a pénzeszközöket közvetlenül vagy közvetve valamely megjelölt személy rendelkezésére bocsátották, nem pedig valamely harmadik személy rendelkezésére, mivel ilyen helyzetben a megjelölt személy dönthet e pénzeszközök felhasználásáról, ami magában hordozza annak veszélyét, hogy azokkal terrorista célok érdekében visszaél.

72      Végül, nem lehet arra hivatkozni, hogy – ha a Bíróság azt az értelmezést fogadja el, mely szerint, ha a szóban forgó szociális ellátások nyújtására nem terjed ki a 881/2002 rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének hatálya – a megjelölt személy mentesül azon kötelezettség alól, hogy alapvető kiadásainak fedezéséről saját maga gondoskodjon, lehetővé téve számára ezáltal, hogy terrorista célokra használja fel azt a vagyont, amelyhez más eszközök útján jutott hozzá.

73      Amint ugyanis a főtanácsnok indítványának 105. pontjában kifejtette, bár az a körülmény, hogy egy harmadik személy átvállalja egy megjelölt személy alapvető kiadásait, nem tartozik a 881/2002 rendelet 2. cikkének hatálya alá, azonban az e rendelkezés által előírt befagyasztás, illetve tilalmak – az említett rendelet 2a. cikke szerinti esetleges eltérés sérelme nélkül – teljes mértékben alkalmazandóak maradnak az ilyen személy vonatkozásában.

74      A fentiekre tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 881/2202 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy az nem vonatkozik a valamely állam által valamely megjelölt személy házastársa részére juttatott társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra kizárólag azon az alapon, hogy a házastárs a megjelölt személlyel él együtt, és ezen ellátások egy részét olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására fogja – illetve lesz lehetősége – használni, amelyeket a megjelölt személy fog felhasználni, illetve amelyekből ő is részesedni fog.

 A költségekről

75      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az Oszáma bin Ládennel, az al-Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, a 2003. március 27‑i 561/2003/EK tanácsi rendelettel módosított 2002. május 27‑i 881/2002/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (2) bekezdése akként értelmezendő, hogy az nem vonatkozik a valamely állam által az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 1267. (1999) számú határozatának 6. pontja alapján létrehozott bizottság által megjelölt, és az említett módosított rendelet I. mellékletében felsorolt személy házastársa részére juttatott társadalombiztosítási, illetve szociális segélyezési ellátásokra kizárólag azon az alapon, hogy a házastárs az említett megjelölt személlyel él együtt, és ezen ellátások egy részét olyan áruk és szolgáltatások megvásárlására fogja – illetve lesz lehetősége – használni, amelyeket a megjelölt személy fog felhasználni, illetve amelyekből ő is részesedni fog.

Aláírások

---

* Az eljárás nyelve: angol.