JULIANE KOKOTT

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2011. március 3.(1)

C‑506/08. P. sz. ügy

Svéd Királyság,

támogatják:

a Dán Királyság,

a Holland Királyság és

a Finn Köztársaság,

kontra

Európai Bizottság,

támogatjk:

a Németországi Szövetségi Köztársaság,

a Francia Köztársaság és

Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága

„Fellebbezés – A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – Hozzáférés megtagadása – A döntéshozatali rend védelmére vonatkozó kivétel – A bírósági eljárások és jogi vélemények védelmére vonatkozó kivétel – A hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek – A Bizottság összefonódások ügyében hozott határozataira vonatkozó dokumentumok – A First Choice plc Airtours plc általi megszerzése”

I –    Bevezetés

1.        Az Európai Unióban a döntéseket az EUSZ 1. cikk második bekezdése és az EUSZ 10. cikk (3) bekezdése alapján a lehető legnyilvánosabban hozzák meg. Ezért az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése (a korábbi EK 255. cikk), az Alapjogi Charta 42. cikke és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) biztosítja a dokumentumokhoz való hozzáférést.

2.        A nyilvánosság elé kell‑e tárnia azonban a Bizottságnak az uniós bíróságok előtt az Airtours‑ügyben(3) szenvedett vereség következményeiről folytatott belső vitákat? Avagy egy efféle átláthatóság veszélyeztetné a Bizottság döntéshozatali eljárását? Ez a kérdés merül fel a T‑403/05. sz. ügyben hozott ítélet(4) ellen benyújtott jelen fellebbezésben.

3.        A Bizottság Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság támogatásával a belső tárgyalások, valamint a jogi vélemények védelmére hivatkozik az említett viták titokvédelmét igazolandó. Ezzel szemben Svédország Dániával, Hollandiával és Finnországgal együtt csak arra az esetre kíván az átláthatóság alól kivételt biztosítani, ha e védett jogtárgyak konkrét veszélyeztetése bizonyítást nyer.

II – Jogi háttér

4.        Az 1049/2001 rendelet meghatározza az Európai Unió intézményeinek dokumentumaihoz való, EK 255. cikkben előírt hozzáférési jog elveit, feltételeit és korlátait.

5.        E rendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy jogosult az intézmények dokumentumaihoz hozzáférni az e rendeletben meghatározott elvek, feltételek és korlátok szerint.”

6.        Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint:

„(2)      Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel [helyesen: hozzáférhetővé tétel] hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:

–        […],

–        bírósági eljárások és jogi tanácsadás [helyesen: jogi vélemények],

–        ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok célja,

kivéve, ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

(3)      Az intézmény által belső használatra összeállított vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.

Az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, állásfoglalásokat [helyesen: véleményeket] tartalmazó dokumentumokhoz való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, amennyiben a dokumentum közzététele [helyesen: hozzáférhetővé tétele] az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve ha a közzétételhez [helyesen: hozzáférhetővé tételhez] nyomós közérdek fűződik.”

7.        Emellett az összefonódások ellenőrzésének eljárásjogára is utalni kell. A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet 18. cikkének (3) bekezdése(5) lehetővé teszi az ügy irataiba való betekintést:

„A Bizottság határozatát kizárólag azon kifogásokra alapozza, amelyekkel kapcsolatban a felek meg tudták tenni észrevételeiket. Az eljárás során a védelemhez való jogot maradéktalanul tiszteletben kell tartani. Az ügy irataiba legalább a közvetlenül érintett feleknek betekintést kell biztosítani, a vállalkozások üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekeire is figyelemmel.”

8.        A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 7‑i 802/2004/EK bizottsági rendelet(6) 17. cikkének (3) bekezdése mindazonáltal a Bizottság belső dokumentumai tekintetében kizárja az iratbetekintés jogát.

„Az iratbetekintés joga nem terjed ki a bizalmas információkra és a Bizottságnak vagy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak belső dokumentumaira. Az iratbetekintés joga nem terjed ki továbbá a Bizottság és a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai, illetve ez utóbbiak egymás közötti levelezésére.”

9.        Az Airtours/First Choice eljárásra alkalmazandó korábbi szabályozás, a 4064/89/EGK rendeletben előírt bejelentésekről, határidőkről és meghallgatásokról szóló, 1998. március 1‑jei 447/98/EK bizottsági rendelet(7) 17. cikkének (1) bekezdése hasonló tartalommal bírt:

„Az adatokat, beleértve a dokumentumokat is, nem szabad mások tudomására hozni vagy mások számára hozzáférhetővé tenni, amennyiben azok bármely személy vagy vállalkozás üzleti titkait tartalmazzák, ideértve a bejelentő feleket, az egyéb érintett feleket, illetve a harmadik feleket is, vagy olyan más bizalmas adatot tartalmaznak, amelynek nyilvánosságra hozatalát a Bizottság az eljárás lefolytatásához nem tartja szükségesnek, vagy amennyiben a hatóságok belső dokumentumairól van szó.”

III – A tényállás

10.      Az Elsőfokú Bíróság ítélete alapján az alábbiakban ismertetett tényállás állapítható meg.

11.      Az Elsőfokú Bíróság az Airtours kontra Bizottság ügyben 2002. június 6‑án hozott ítéletével(8) megsemmisítette az összefonódásokat ellenőrző versenyhatóságként eljáró Bizottság határozatát, amellyel az az Airtours plc brit utazásszervező cégnek, jelenlegi nevén MyTravel Group plc‑nek (a továbbiakban: MyTravel) megtiltotta a versenytárs vállalkozás, a First Choice átvételét.

12.      Az Airtours‑ítéletet követően a Bizottság a Versenypolitikai Főigazgatóság és a Jogi Szolgálat tisztviselőiből álló munkacsoportot állított fel annak megvizsgálása céljából, hogy szükséges‑e fellebbezni az ítélet ellen, valamint hogy ez utóbbi milyen kihatásokkal jár az összefonódások ellenőrzésére, illetve más területekre vonatkozó eljárásokra. A munkacsoport jelentését 2002. július 25‑én, azaz a fellebbezési határidő lejárta előtt terjesztette a versenypolitikáért felelős biztos elé. Fellebbezést végül nem nyújtottak be.

13.      2003. június 18‑án a MyTravel egy végül sikertelen(9) kártérítési keresetet nyújtott be azzal az indokkal, hogy kára származott abból, ahogyan a Bizottság kezelte és értékelte az Airtours és a First Choice közötti összefonódást.

14.      2005. május 23‑i levelével a felperes még az e kereset tárgyában folyamatban lévő eljárás alatt az 1049/2001 rendelet alapján több dokumentumhoz kért hozzáférést a Bizottságtól. A hivatkozott dokumentumok a következők voltak: a munkacsoport jelentése (a továbbiakban: jelentés), a jelentéssel kapcsolatos előkészítő dokumentumok (a továbbiakban: munkaanyagok), valamint az Airtours kontra First Choice ügy iratai közül azok a dokumentumok, amelyeken a jelentés alapul, vagy amelyekre hivatkozik (a továbbiakban: egyéb belső dokumentumok).

15.      2005. szeptember 5‑i (D [2005] 8461) levelével (a továbbiakban: első határozat) a Bizottság határozott a jelentésről és a munkaanyagokról, 2005. október 12‑i (D[2005] 9763) levelével (a továbbiakban: második határozat) pedig az egyéb belső dokumentumokról.

16.      Az első határozatban a Bizottság többek között az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére hivatkozva indokolta a jelentéshez és egyes munkaanyagokhoz való teljes hozzáférés megtagadását (I.3., II. pont és „A »munkaanyagok« jegyzéke” című melléklet). Kifejtette, hogy a jelentés belső dokumentum, amely a szervezeti egységeinek az Airtours‑ítélettel szembeni fellebbezés lehetőségére és az összefonódásokra vonatkozó vizsgálati eljárások felülvizsgálatára irányuló véleményét tükrözi. A Bizottság szerint a hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné döntéshozatali rendjét, mivel az ilyen dokumentumok megalkotóinak véleménynyilvánítási szabadságát sértené, ha a dokumentum megfogalmazása közben tekintettel kellene lenniük arra, hogy álláspontjukat hozzáférhetővé tehetik a nyilvánosság számára, akár azután is, hogy az értékelésük alapján döntés született.

17.      A második határozatban a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére és 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdésére hivatkozva indokolta a következő dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását:

–        a 4064/89 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti határozatra, a kifogásközlésre és az Airtours/First Choice ügyben hozandó végső határozatra vonatkozó tervezetek (a továbbiakban: szövegtervezetek) (a második határozat II.6. pontja és a második határozat első mellékletének 6. rovatában említett dokumentumok), amennyiben olyan, előkészítő jellegű belső dokumentumokról van szó, amelyeknek a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyezteti az összefonódások ellenőrzésének döntéshozatali rendjét;

–        a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatójának a versenypolitikáért felelős biztoshoz intézett feljegyzései (a továbbiakban: a biztoshoz intézett feljegyzések) (a második határozat II.1. pontja és a második határozat első mellékletében szereplő 1.1. és 1.8. sz. dokumentum), amennyiben ezek a feljegyzések az Airtours/First Choice határozat előkészítésére irányuló, belső használatra korlátozott véleményeket tartalmaznak, és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételük akadályozza a Versenypolitikai Főigazgatóságot álláspontja kinyilvánításában, valamint a Bizottság tagjait abban, hogy megfelelően indokolt határozatot fogadjanak el. A Bizottság előadja, hogy ezt az okfejtést az sem gyengíti, hogy az Airtours‑határozat már elfogadásra került, mivel ezeknek a dokumentumoknak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele hasonló ügyek vonatkozásában még érintheti a Bizottság döntéshozatali rendjét (például az EMI/Time Warner ügyben tett kifogásközlés közlésének megtagadása lehetővé tette a Bizottság számára a küldő nyomás kizárását, amikor az ugyanarra az ágazatra vonatkozó BMG/Sony üggyel foglalkozott);

–        a Versenypolitikai Főigazgatóság által a Bizottság más szervezeti egységeihez, így a Jogi Szolgálathoz intézett feljegyzések, amelyekkel a Főigazgatóság a szövegtervezeteket véleményezi, illetve azokról véleményt kér (a továbbiakban: más szervezeti egységekhez intézett feljegyzések). A Bizottság e tekintetben különbséget tesz a Jogi Szolgálathoz intézett feljegyzések másolatai (2.1.–2.5. sz. dokumentumok) és a Bizottság más szervezeti egységeinek küldött másolatok (4.1.–4.5. sz. dokumentum) között. A Jogi Szolgálatnak megküldött másolatokat illetően a Bizottság előadja, hogy ezek a dokumentumok szorosan kapcsolódnak az ezek alapján alkotott jogi állásfoglalásokhoz, és a hozzáférhetővé tételük a jogi állásfoglalások lényeges részét fedné fel, amely súlyosan veszélyeztetné a Bizottság döntéshozatali rendjét (a második határozat II.2. pontja). A Bizottság más szervezeti egységeinek küldött másolatokkal kapcsolatban a Bizottság előadja, hogy ezeket a dokumentumokat belső egyeztetéseken szövegezték, és a döntéshozatal kollektív jellegét szemléltetik. A Bizottság kiemeli, hogy ezért minden, az ezen információk nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételéből származó veszélytől meg kell védeni a döntéshozatali rendet (a második határozat II.4. pontja);

–        a Bizottság más szervezeti egységei által a Versenypolitikai Főigazgatóság fent hivatkozott öt feljegyzésére válaszul küldött, az érintett szervezeti egységeknek a szövegtervezetekre vonatkozó álláspontját ismertető feljegyzések (a továbbiakban: a Jogi Szolgálaton kívüli más szervezeti egységek által válaszul készített feljegyzések) (5.1.–5.10. sz. dokumentum). A Bizottság előadja, hogy ezek a feljegyzések a szervezeti egységek között és azokon belül lefolytatott, a Bizottság döntéshozatali rendjébe illeszkedő egyeztetés keretében születtek. A Bizottság kiemeli, hogy az összefonódások ellenőrzésének elengedhetetlen feltétele, hogy ezek a szervezeti egységek kifejthessék álláspontjukat, és ezt sértené, ha az ilyen feljegyzések megfogalmazása közben az érintett szervezeti egységeknek tekintettel kellene lenniük arra, hogy álláspontjuk hozzáférhetővé válhat a nyilvánosság számára, akár azután is, hogy az ügy lezárult (a második határozat II.5. pontja).

18.      A második határozatban a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdésének alkalmazására is hivatkozik, a Jogi Szolgálat által a Versenypolitikai Főigazgatóság fent hivatkozott öt feljegyzésére válaszul küldött öt feljegyzéssel (a továbbiakban: a Jogi Szolgálat által válaszul készített feljegyzések) (3.1.–3.5. sz. dokumentum) kapcsolatban. A Bizottság elutasította a hozzáférést ezekhez a dokumentumokhoz, mivel azok a Jogi Szolgálat szövegtervezetekre vonatkozó elemzését tartalmazzák. A Bizottság előadja, hogy ezeknek a jogi állásfoglalásoknak a hozzáférhetővé tétele bizonytalanságot eredményezne az összefonódások ellenőrzése tárgyában hozott döntések jogszerűségét illetően, amely kedvezőtlen hatással járna a közösségi jogrend stabilitására és a Bizottság szervezeti egységeinek megfelelő működésére(10). A Bizottság kifejti, hogy a Jogi Szolgálat által válaszul készített valamennyi feljegyzés egyedi vizsgálat tárgyát képezte, és hogy az a körülmény, hogy nem volt adható részleges hozzáférés, nem jelenti azt, hogy a jogi vélemények védelmét általános kivételként alkalmazták volna.

19.      Másfelől a Bizottság a második határozatban egyes olyan belső dokumentumok sajátos helyzetére utal, amelyekkel kapcsolatban részben vagy egészben megtagadta a hozzáférést. Különösen a meghallgatási tisztviselőnek az Airtours/First Choice ügyre vonatkozó jelentéséről, a Versenypolitikai Főigazgatóság által a tanácsadó bizottságnak küldött feljegyzésről és a First Choice honlapjának megtekintéséről készült aktafeljegyzésről van szó.

20.      Végül a Bizottság megállapította, hogy a fent hivatkozott kivételeket alkalmazni kell, kivéve ha az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek fűződik. Hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben a MyTravel nem terjesztett elő olyan érvet, amellyel bizonyíthatná a nyomós közérdek fennállását. A Bizottság szerint ebben az ügyben az elsődleges érdek inkább a Bizottság döntéshozatali rendjének védelme hasonló ügyekben, valamint a jogi vélemények védelme.

21.      E határozatok ellen a MyTravel keresetet terjesztett elő. Az Elsőfokú Bíróság egy dokumentum vonatkozásában helyt adott a keresetnek a megtámadott ítéletben (a rendelkező rész 1. pontja), a keresetet azonban ezt meghaladó részében elutasította (a rendelkező rész 2. pontja). A Bizottság hivatkozhat a belső tárgyalások, valamint a jogi vélemények védelmére.

22.      A Svéd Királyság az Elsőfokú Bíróság ítélete ellen a jelen fellebbezést nyújtotta be. E tagállam azt kéri, hogy

1.      a Bíróság helyezze hatályon kívül az Elsőfokú Bíróság T‑403/05. sz. ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélete rendelkező részének 2. pontját,

2.      a Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2005. szeptember 5‑i határozatát (D[2005] 8461) a MyTravel Group plc által az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett kérelmeknek megfelelően, a Bizottság jelentéséhez és más munkadokumentumaihoz való hozzáférés megtagadását érintő részében,

3.      a Bíróság semmisítse meg a Bizottság 2005. október 12‑i határozatát (D[2005] 9763), a MyTravel Group plc által az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett kérelmeknek megfelelően, a Bizottság más belső dokumentumaihoz való hozzáférés megtagadását érintő részében,

4.      a Bíróság a Bizottságot kötelezze a Svéd Királyság Bíróság előtti eljárásban felmerült költségeinek megtérítésére.

23.      A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság

1.      utasítsa el a fellebbezést; és

2.      a fellebbezőt kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

24.      A Bíróság elnöke 2009. június 2‑i végzésével megengedte a Dán Királyság, a Holland Királyság és a Finn Köztársaság beavatkozását a svéd kérelmek támogatása végett, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.

25.      E felek írásbeli észrevételeket nyújtottak be, és Hollandia, Németország, valamint az Egyesült Királyság kivételével a 2010. október 7‑én tartott tárgyaláson szóbeli észrevételeiket is előterjesztették.

IV – Értékelés

26.      Az intézmények dokumentumaihoz való hozzáféréshez fűződő ítélkezési gyakorlat általánosságban az alábbiak szerint foglalható össze:

27.      Az 1049/2001 rendelet az (1) preambulumbekezdése szerint az EU‑Szerződés 1. cikkének második bekezdésén alapul, amely szerint az Európai Unióról szóló szerződés új szakaszt jelent az Európa népei közötti egyre szorosabb egység létrehozásának folyamatában, amelyben a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg. Amint arra e rendelet (2) preambulumbekezdése emlékeztet, az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférés joga az intézmények demokratikus jellegéhez kapcsolódik. Ezért a rendelet célja – amint azt (4) preambulumbekezdése és 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz(11). Az Alapjogi Charta 42. cikkével e jogot időközben a polgárok jogainak egyikeként ismerték el.

28.      A dokumentumokhoz való hozzáférési jogra azonban a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló korlátozások vonatkoznak. Konkrétabban és (11) preambulumbekezdésével összhangban az 1049/2001 rendelet 4. cikkében azt írja elő, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha ez utóbbi sértené az e cikkel védett valamely érdeket. Ily módon, ha valamely intézmény úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést az olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen hogyan sérthetné a 4. cikkben előírt, az intézmény által hivatkozott kivétellel védett érdeket(12).

29.      Természetesen az ilyen kivételeket – mivel eltérnek a dokumentumokhoz való lehető legszélesebb körű nyilvános hozzáférés elvétől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni. Mindazonáltal helyénvaló, hogy az érintett intézmény ezzel kapcsolatban a dokumentumok bizonyos kategóriáira alkalmazandó általános vélelmekre alapítsa az álláspontját, mivel az azonos természetű dokumentumok hozzáférhetővé tételére irányuló kérelmek esetében egymáshoz hasonló általános megfontolások alkalmazhatók(13).

30.      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben elismerte ezen elveket, és azokat a jelen ügyben egyik fél sem vonja kétségbe.

31.      Svédország fellebbezésének alátámasztására a következő négy jogalapra hivatkozik: az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot a belső tárgyalások védelmére vonatkozó kivételt (ehhez lásd az A pontot), akárcsak a jogi vélemények védelmére vonatkozó kivételt (ehhez lásd a B pontot). Annak vizsgálata is téves volt, hogy az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez nyomós érdek fűződik‑e (ehhez lásd a C pontot). Végezetül az Elsőfokú Bíróság nem megfelelően vizsgálta meg, hogy a Bizottság megfelelő hozzáférést biztosított‑e a dokumentumok egyes részeihez (ehhez lásd a D pontot). Nem kell ellenben foglalkozni a vizsgálati cselekmények védelmével, amelyre a Bizottság a határozatainak az alátámasztására szintén hivatkozott.

A –    A belső tárgyalások védelméről

32.      Az első jogalap a belső tárgyalásoknak az adott eljárás lezárultát követő védelmére vonatkozik.

33.      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének első albekezdése lehetővé teszi az olyan ügyre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását, amelyekkel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot. E rendelkezés második albekezdése ehhez kapcsolódóan úgy rendelkezik, hogy az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott véleményekhez való hozzáférést meg kell tagadni a döntés meghozatalát követően is, amennyiben a dokumentum hozzáférhetővé tétele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

34.      Nem vitatott, hogy a szóban forgó dokumentumok a Bizottságon belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott vélemények.

35.      Az Elsőfokú Bíróság a Bizottság által hivatkozott kockázatok közül lényegében kettőt ismert el olyanként, mint amely súlyosan veszélyezteti a döntéshozatali eljárásokat: az öncenzúrát és az informális tárgyalásokba menekülést. Ezzel összefüggésben részletesen:

36.      A Bizottság az első határozatban azt az álláspontot képviselte, hogy a jelentés hozzáférhetővé tétele súlyosan veszélyeztetné döntéshozatali rendjét, mivel az ilyen dokumentumok megalkotóinak „véleménynyilvánítási szabadságát” sértené, ha a dokumentum megfogalmazása közben tekintettel kellene lenniük arra, hogy álláspontjukat hozzáférhetővé tehetik a nyilvánosság számára, akár azután is, hogy az értékelésük alapján döntés született. Az e határozat által érintett egyéb dokumentumok a jelentés előkészítésére irányultak, és ezért még inkább védelmet élveznek.

37.      A Bizottság a második határozatban többek között kifejtette, hogy a dokumentumok hozzáférhetővé tétele akadályozná a Versenypolitikai Főigazgatóságot álláspontja kinyilvánításában, valamint a Bizottság tagjait abban, hogy megfelelően indokolt határozatot fogadjanak el.

38.      Az Elsőfokú Bíróság ezen álláspontot megalapozottnak tartja. A megtámadott ítélet 48. pontjában kifejti, hogy a munkacsoport az elemzéssel, visszajelzéssel és bírálattal volt megbízva. E tekintetben – miként azt az Elsőfokú Bíróság a 49. pontban kiemeli – nem jogalkotásról, hanem tisztán igazgatási jellegű feladatokról volt szó. A dokumentumok hozzáférhetővé tétele lehetővé tenné a bizottsági intézkedéseknek a munkacsoport ajánlásaival való összehasonlítását (51. pont). A Bizottságnak azonban szabadon el kell tudnia térni a szervezeti egységek ajánlásaitól (53. pont). Az efféle dokumentumok hozzáférhetővé válásának lehetősége esetén ezért az alkalmazottak a jövőben nem készítenének olyan állásfoglalást, amely veszélyt jelenthet a vélemény címzettjének döntéshozatali szabadságára (52. pont). Ugyanakkor logikusnak és valószínűnek tűnik, hogy a versenypolitikáért felelős biztost ez arra készteti, hogy ne kérjen be többé a munkatársaitól írásos, adott esetben bíráló jellegű véleményt. Ha pusztán szóban és informálisan folytatnák le a vitákat, és nem kellene az 1049/2001 rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében vett „dokumentumot” megszövegezni, úgy ez jelentősen sértené a Bizottság belső döntéshozatalának hatékonyságát. Ez főként azokra a területekre igaz, ahol összetett jogi, ténybeli és gazdasági értékelést kell végeznie, és különösen terjedelmes iratanyagot kell átvizsgálnia (54. pont).

39.      Az Elsőfokú Bíróság vázolja a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételének lehetséges következményeit, Svédország azonban ezzel szemben helyesen hivatkozik arra, hogy e feltevések túl általános jellegűek. Miként azt az Elsőfokú Bíróság újabb ítélkezési gyakorlata elismeri(14), azok ezért végső soron nem igazolják a megtámadott ítéletet és a Bizottság megtámadott határozatát. Ez kiderül akkor, ha az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének fényében megvizsgáljuk, hogy mi veszélyeztetheti egyáltalán súlyosan a döntéshozatali eljárásokat.

1.      Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdéséről

40.      Már az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének szövegéből is az következik, hogy a hozzáférési jog alól e rendelkezésben megállapított mindkét kivétel alkalmazása során különös visszafogottságot kell tanúsítani: nem elegendő, hogy a dokumentum hozzáférhetővé tétele az intézmény döntéshozatali eljárását veszélyezteti, hanem súlyos veszélyeztetésre van szükség.

41.      Az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése szerinti kivételek ily módon különböznek az első két bekezdésben foglalt kivételektől, amelyek szerint bármilyen befolyás elegendő, még ha az nem is „súlyos”. És már e kivételeket is szigorúan kell értelmezni(15). A szigorú értelmezés elve tehát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének alkalmazása során még nagyobb súllyal esik latba.

42.      Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének keletkezési története alátámasztja e megállapítást.

43.      A Bizottság azt javasolta, hogy azon belső használatra korlátozott dokumentumok, amelyek esetében munka‑ és vitaanyagokról, valamint a szervezeti egységek véleményeiről van szó, továbbá az informális feljegyzések legyenek kizárva az 1049/2001 rendelet hatálya alól(16). A Bizottság ezáltal megfelelő teret kívánt engedni az intézmények számára a megfontolásra („space to think”)(17). E javaslat elfogadása esetén a Bizottság teljesen jogszerűen tagadta volna meg a szóban forgó dokumentumokhoz való hozzáférést.

44.      Mivel azonban a jogalkotó elvetette e dokumentumoknak az 1049/2001 rendelet hatálya alóli kizárását, azokat főszabály szerint a többi dokumentumhoz hasonlóan ki kell szolgáltatni(18). Sőt: a hozzáférést nagyvonalúbban kell biztosítani, mivel a belső tárgyalások védelmére vonatkozó kivétel az egyéb kivételeknél szigorúbban van megfogalmazva. A jogalkotó ezért a „megfontolás terét” más érdekeknél kevésbé erősen kívánta védeni.

45.      A döntéshozatali eljárások védelme egyébként valószínűleg a jövőben sem fokozódik majd. Az 1049/2001 rendelet módosítására irányuló eljárásban a Bizottság csupán a 4. cikk (3) bekezdésének szerkesztési jellegű módosítására tett javaslatot(19), míg a Parlament előadója a döntéshozatali eljárások egyértelműbben nagyvonalúbb nyilvánossá tételét szorgalmazza(20).

2.      A döntéshozatali eljárások súlyos veszélyeztetéséről

46.      Mit kell azonban ennek tükrében a döntéshozatali eljárások súlyos veszélyeztetésén érteni? Elegendő‑e, ha a belső tárgyalások során nagyobb visszafogottságot tanúsítanak, vagy alkalmasint informális eljárásokat részesítenek előnyben, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem hagynak írásos nyomot?

47.      E kérdés megválaszolásának kiindulópontjaként az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdésének kell szolgálnia. Ennek értelmében az átláthatóság biztosítja többek között a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját és felelősségét a demokratikus rendszerben.

48.      Az uniós polgároknak tehát értesülniük kell arról, hogy a közigazgatás a döntéseit miként és milyen indokok alapján hozza. Az 1049/2001 rendelet egyik célja az, hogy a polgárok számára információt biztosítson az adott intézményen belül megvitatott és később elvetett álláspontokról. Ily módon véleményt alkothatnak a közigazgatás tevékenységének, különösen döntéshozatali eljárásainak minőségéről, részt vehetnek a közigazgatás tevékenységének nyilvános megvitatásában, és alkalmasint támpontot kaphatnak a demokratikus választásra vonatkozó döntésükhöz.

49.      A Bizottság és az Elsőfokú Bíróság által kifejezett aggályok az e felelősség megkerülését szolgáló lehetséges stratégiákat vázolnak. Ahelyett, hogy a polgárok számára hozzáférhetővé teszik a közigazgatás tevékenységére vonatkozó információkat, meg lehetne kísérelni ezen információk keletkezésének megakadályozását vagy legalábbis azok dokumentálásának mellőzését.

50.      Kétségtelenül fennáll annak bizonyos mértékű kockázata, hogy az intézmények vagy az egyes alkalmazottak ilyen stratégiákat vegyenek igénybe. Az uniós jog rendelkezéseinek értelmezése mindazonáltal nem alapulhat olyan aggályokon, hogy az intézmények e rendelkezéseket alkalmasint kijátsszák. Ha ezen aggályok megalapozottak lennének, akkor sokkal inkább a rendelkezések kijátszásának megakadályozására kellene intézkedéseket hozni.

51.      Az átláthatóság egyébként az öncenzúra és az informális tárgyalási formákba menekülés kockázata mellett a döntéseknek a későbbi kritikák elkerülését célzó, különösen gondos és átfogó előkészítésére is csábít.

52.      Elképzelhető ugyan, hogy a tárgyalás visszafogottabbá válik, de éppen az esetleges későbbi hozzáférhetővé tétel is különösen őszinte vagy kritikus véleményekhez vezethet. A döntéshozók számára ugyanis sokkal nehezebb a munkatársak vagy más szervezeti egységek jól megalapozott álláspontját meggyőző érvek nélkül figyelmen kívül hagyni, ha ezen álláspont a nyilvánosság számára hozzáférhetővé válik.

53.      Az informális tárgyalási formákba menekülés lehetősége sem abszolút vonzó. E tekintetben mindenekelőtt a közigazgatás tevékenységének minőségéhez fűződő érdeket kell megemlíteni, amely – miként azt az Elsőfokú Bíróság helyesen hangsúlyozza – csorbát szenvedhetne, ha a tárgyalásokat többé nem foglalnák írásba. Mindazonáltal a közigazgatás minden résztvevőjének érdekében áll a jó minőségű döntések meghozatala, mivel máskülönben még inkább kritikával kellene számolni.

54.      Azonban az egyes döntések minőségétől függetlenül is kialakulhat olyan benyomás, hogy a közigazgatásnak valami rejtegetnivalója van, vagy a döntést legalábbis nem megfelelően készítette elő, ha nem léteznek kérésre kiadható dokumentumok(21). Ha pedig csak olyan dokumentumok léteznek, amelyekből nem állapítható meg, hogy sor került volna a más álláspontokkal való ütköztetésre, akkor a tanácsadók szakértelme kérdőjeleződik meg. Az átláthatóság tehát a tárgyalások formalizálásához, dokumentálásához és ezáltal érthetőségéhez is hozzájárulhat a kritika elkerülése és a döntések igazolása végett.

55.      Ezenfelül már a bemutatott ellentétes érdekek is jól mutatják, hogy az öncenzúra és az informális tárgyalási formákba menekülés kockázata nem jelentheti a döntéshozatali eljárások ésszerűen előrelátható súlyos veszélyeztetését, hanem az elsősorban csupán hipotetikus jellegű. A pusztán feltételezésen alapuló veszélyeztetés azonban nem igazolhatja valamely kivétel alkalmazását(22).

56.      További konkrét támpontokra van tehát szükség, amelyek révén az egyes esetekben bizonyítást nyer, hogy az átláthatóság különleges, vagyis nem tipikus kockázatai állnak fenn. Az efféle kockázatok például arra alapozhatók, hogy egy ügy különösen vitás, és az adott intézmény érintett munkatársainak ezért konkrét hátrányoktól kellene tartaniuk akkor, ha véleményeik nyilvánosságra kerülnének.

57.      Ezért meg kell vizsgálni, hogy a Bizottság a jelen ügyben hivatkozott‑e megfelelő körülményekre. E tekintetben különbséget kell tenni egyrészt a kizárólag az Airtours‑ügyre vonatkozó dokumentumok, illetve dokumentumrészek (ehhez lásd a 3. pontot), másrészt pedig az Airtours‑ítéletnek az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárásokra, illetve más területekre gyakorolt hatásaira vonatkozó vélemények (ehhez lásd a 4. pontot) között.

3.      Az Airtours‑ügyhöz kapcsolódó dokumentumokról

58.      Az Airtours‑ügyhöz kapcsolódó dokumentumok esetében az Airtours/First Choice határozat előkészítő dokumentumairól, ideértve a meghallgatási tisztviselő jelentését(23) és a tanácsadó bizottságnak küldött feljegyzést(24) is, valamint az Airtours‑ítéletet követően az ezen ügyben követendő további eljárás tárgyában hozandó döntés előkészítése céljából készült dokumentumokról van szó. E dokumentumok kiadásának megtagadása képezte a két bizottsági határozat tárgyát.

59.      A döntéshozatali eljárás súlyos veszélyeztetésére vonatkozó feltevést egyrészt azzal támasztják alá, hogy az összefonódások ellenőrzése területét érintő igazgatási tevékenységekről van szó (ehhez lásd az a) pontot), másrészt pedig az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó más eljárásokra gyakorolt hatásokkal (ehhez lásd a b) pontot).

a)      Az igazgatási tevékenységek átláthatóságáról, különösen az összefonódások ellenőrzése területén

60.      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 49. pontjában rámutat arra, hogy a dokumentumok a Bizottság igazgatási tevékenységére vonatkoznak. Ezt a fellebbezési eljárásban a Bizottság és Németország is hangsúlyozza.

61.      A Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlata szerint az igazgatási tevékenység a dokumentumokhoz való hozzáférés nem ugyanazon hatókörét követeli meg, mint valamely közösségi intézmény jogalkotási tevékenysége(25). Mivel a törvények általános hatállyal bírnak, természetesen nagyobb közérdek fűződik tárgyalásukhoz, mint a közigazgatás egyedi döntéseinek előkészítéséhez. Mivel pedig a közigazgatás szabályozási mozgásterét a törvények határozzák meg és korlátozzák, a nyilvánosság részvételére és a nyilvánosság általi ellenőrzésre sem ugyanolyan mértékben van szükség.

62.      Az Elsőfokú Bíróság e tekintetben helyesen állapítja meg, hogy az ahhoz fűződő közérdek, hogy valamely dokumentum hozzáférhetővé váljon, nem ugyanolyan súllyal esik latba az összefonódások ellenőrzésére vagy általában a versenyjogra irányadó szabályok alkalmazására irányuló hatósági eljárásban létrejött dokumentumok, illetve az olyan eljárásra vonatkozó dokumentumok vonatkozásában, amelyben az intézmény jogalkotói minőségben jár el.

63.      Ez mindazonáltal nem jelenti azt, hogy az igazgatási tevékenység területén ki lenne zárva a dokumentumokhoz való hozzáférés. Az 1049/2001 rendelet ugyan a jogalkotás terén még szélesebb körű átláthatóságot hivatott biztosítani, 2. cikkének (3) bekezdése szerint azonban kifejezetten az Európai Unió valamennyi tevékenységi területére vonatkozó dokumentumok hozzáférhetővé tételét írja elő. Már az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdése is hangsúlyozza, hogy az átláthatóság biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás – tehát nem csupán a jogalkotó – nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben. Az EUMSZ 15. cikk (3) bekezdése értelmében már a Bíróságra is vonatkoznak az átláthatósági követelmények, amennyiben igazgatási feladatokat lát el(26).

64.      Konkrétan a belső tárgyalás védelmét illetően az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdése nem tesz különbséget az igazgatási tevékenység és a jogalkotás között. Az igazgatási tevékenység vonatkozásában ezért nincs helyük a döntéshozatali eljárások súlyos veszélyeztetésére vonatkozó általános feltevéseknek.

65.      Mindazonáltal el kell ismerni, hogy a folyamatban lévő hatósági eljárások fokozott védelmet érdemelnek. Amíg a döntéshozatalra nem kerül sor, fokozott a veszélye annak, hogy az adott eljárás belső dokumentumaihoz való hozzáférés káros kihatásokkal fog járni. Ezen információkat az érdekelt felek célzott befolyásolásra használhatják, ami különösen a végleges határozat minőségét veszélyeztetheti.

66.      A hatósági eljárásokra ezenfelül éppen az összefonódások ellenőrzése területén szigorú határidők vonatkoznak, amelyek betartása veszélybe kerülne, ha a Bizottságnak az eljárás alatt a belső kommunikációjára kapott reakciókkal kellene foglalkoznia.

67.      Ezért a bírósági eljárásokhoz hasonlóan a hatósági eljárások esetében is biztosítani kell, hogy azok „teljes mértékben zavartalanul folyjanak”(27). Meg kell akadályozni, hogy – még ha csak a nyilvánosság általi felfogásban is – lehetővé váljon, hogy az igazgatási tevékenységre külső nyomást gyakorolhassanak, és sértsék a tárgyalás zavartalanságát(28).

68.      Az összefonódások ellenőrzése során biztosított iratbetekintés joga a 802/2004 rendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében ezért nem terjed ki a Bizottság belső dokumentumaira(29). Közvetett módon ugyanez derült ki az Airtours/First Choice eljárásra alkalmazandó 447/98 rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből is, mivel az a hatóságok – tehát többek között a Bizottság – belső dokumentumait kizárta az iratbetekintés joga alól.

69.      Ezt a körülményt az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt kivétel értelmezésekor figyelembe kell venni. Ha ugyanis az eljárás érdekeltjei az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférhetnének a Bizottság belső dokumentumaihoz, az aláásná az eljárásjogi iratbetekintésnek az összefonódások ellenőrzése területét jellemző korlátozását(30).

70.      Ezek az igazgatási tevékenységhez és különösen az összefonódások ellenőrzésének eljárásjogához fűződő megfontolások mindazonáltal érvényüket veszíthetik, miután az adott eljárás jogerősen lezárult, vagyis ha a végleges határozat bírósági úton többé már nem támadható meg. Miként az már az 139/2004 rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből kiderül, az iratbetekintés összefonódás-ellenőrzési eljárásban fennálló joga ugyanis a védelemhez való jogból következik(31). Ha valamely határozat bírósági úton többé már nem támadható meg, akkor az e határozathoz kapcsolódó védelemhez való jog elveszíti jelentőségét.

71.      Következésképpen az iratbetekintés összefonódás‑ellenőrzési eljárásban fennálló jogára vonatkozó rendelkezésekből nem lehet arra következtetni, hogy az eljárás jogerős lezárultát követően a belső dokumentumokhoz való hozzáférés súlyosan veszélyeztetné a Bizottság döntéshozatali eljárását.

72.      Mindazonáltal a folyamatban lévő döntéshozatali eljárás – a zavartalan döntéshozatal(32) – védelméhez kapcsolódó elvi megfontolások sem érvényesek többé annak lezárultát követően. E döntéshozatali eljárás ugyanis többé nem befolyásolható belső dokumentumok felhasználásával(33). És, miként azt már kifejtettem, az öncenzúra és az informális tárgyalási formákba menekülés absztrakt kockázata az egyes esetekben fennálló fokozott kockázatra utaló különleges támpontok nélkül nem igazolja a belső dokumentumok kiadásának az eljárás lezárultát követő megtagadását(34).

73.      A jelen ügyben az Airtours/First Choice összefonódással kapcsolatos eljárás jogerősen lezárult akkor, amikor lejárt a Bizottság számára az Airtours‑ítélet elleni fellebbezés benyújtására rendelkezésre álló határidő, tehát jóval a dokumentumokhoz való hozzáférés kérelmezése előtt. A jelen ügy ennyiben különbözik a Technische Glaswerke Ilmenau ügytől, amelyben az állami támogatásra vonatkozó eljárások, amelyekre az azon ügyben szóban forgó dokumentumok vonatkoztak, csak jóval a hozzáférés iránti kérelem tárgyában hozott bizottsági határozatot követően zárultak le véglegesen(35).

74.      Az Elsőfokú Bíróság helyesen állapítja meg a megtámadott ítélet 45. pontjában, hogy a döntéshozatali eljárások védelme a szóban forgó döntés meghozatalát követően is lehetséges. Azonban – miként azt Svédország hangsúlyozza – a döntéshozatali eljárás a döntést követően egyértelműen kevésbé szorul védelemre, mint előtte.

75.      Míg ugyanis a döntéshozatali eljárások védelméhez fűződő érdek a döntést követően csökken, addig a döntéshozatali eljárásra vonatkozó információk hozzáférhetővé tételéhez fűződő érdek nő. Ha már az átláthatóság a döntéshozatali eljárás során nem biztosított, akkor a közigazgatás polgárokkal szembeni felelőssége csak úgy növelhető, ha az átláthatóságot legalább utólag helyreállítjuk. A további késedelem messzemenően kizárná a döntéshozatali eljárásért való felelősség megalapozását. Az ezért különleges igazolást igényelne.

76.      Ugyanez derül ki egyébként az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (3) bekezdéséből is. A döntés előtti helyzetre vonatkozó 4. cikk (3) bekezdésének első albekezdése ugyanis több dokumentumot fed le, mint a döntés utáni helyzetre alkalmazandó második albekezdés. A döntés előtt az intézmény által belső használatra összeállított vagy az intézmény által kapott valamennyi dokumentum le van fedve, azt követően pedig már csak az érintett intézményen belüli tárgyalások és előzetes egyeztetések részét képező, belső használatra korlátozott, véleményeket tartalmazó dokumentumok.

77.      Ezért az a körülmény, hogy az összefonódás‑ellenőrzési eljárásban alkotott belső vélemények a Bizottság igazgatási tevékenysége körébe sorolandók, az eljárás jogerős lezárultát követően nem igazolja többé kiadásuk megtagadását.

b)      Más eljárások veszélyeztetéséről

78.      Az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó lezárt eljárás védelme kapcsán a Bizottság a második határozatban mindazonáltal kifejti, hogy az információk súlyosan veszélyeztethetik a döntéshozatali eljárást hasonló összefonódás‑ellenőrzési eljárásokban. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 96. és 98–100. pontjában elfogadta ezen indokolást.

79.      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 100. pontjában többek között megállapítja, hogy okkal feltételezhető, hogy ezeket a dokumentumokat – bár ezek nem feltétlenül tükrözik a Bizottság végleges álláspontját – arra használhatják fel, hogy befolyásolják a Bizottság szervezeti egységeinek állásfoglalását, amelynek külső nyomástól mentesnek és függetlennek kell maradnia az ugyanazon tevékenységi ágazatot vagy hasonló gazdasági jelenségeket érintő, hasonló ügyek vizsgálata során.

80.      Mindazonáltal nem állapítható meg, hogy ezeket a dokumentumokat miként lehetne hasonló ügyekben jogosulatlan nyomásgyakorlásra felhasználni.

81.      Amennyiben e dokumentumok az eredeti ügyben meghozott döntést támasztják alá, úgy azok csak egy következetes döntéshozatali gyakorlat ösztönzésére használhatók. Mindazonáltal nem jutna nekik különösebb járulékos jelentőség a közzétett határozathoz képest.

82.      Ha a belső dokumentumokban foglalt érvek más irányba mutatnak, mint a közzétett határozat, úgy könnyen el lehetne utasítani őket az e határozatra és indokolására való hivatkozással.

83.      Nyomást e dokumentumok csak akkor fejthetnek ki, ha olyan érveket tartalmaznak, amelyeket a közzétett határozatban nem megfelelően cáfoltak meg. Ez mindazonáltal a korábbi határozat hiányosságát jelentené, amelyre a Bizottsággal szemben teljes joggal lehetne hivatkozni. Nem indokolt lehetővé tenni számára, hogy a későbbi hasonló döntések során továbbra is semmibe vegyen nyomós érveket.

84.      Jóllehet nem zárható ki, hogy létezhetnek olyan különleges ügyek, amelyek olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hogy az egyik ügy belső dokumentumai súlyosan veszélyeztethetik a másik ügyben hozandó döntést. A Bizottság a jelen ügyben mindazonáltal nem jelöl meg ennyire szoros kapcsolatra utaló támpontokat, és az már csak azért is valószínűtlen, mert az eredeti Airtours/First Choice határozat óta öt év telt el addig, amíg a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem tárgyában határozatot hoztak.

c)      Közbenső következtetés

85.      Az Elsőfokú Bíróság tehát tévesen alkalmazta a jogot akkor, amikor a Bizottságnak helyt adva az Airtours‑ügyhöz kapcsolódó dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását az 1049/2001 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alapján jogszerűnek ismerte el.

4.      Az Airtours‑ítéletnek az összefonódások ellenőrzését érintő következményeire vonatkozó véleményekről

86.      A Bizottság első határozata szintén érintette a jelentés azon részeit, amelyek az Airtours‑ítéletnek az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárásokra, illetve más területekre gyakorolt hatásaira vonatkozó véleményeket tartalmazták, valamint a megfelelő előkészítő dokumentumokat.

87.      Ezen információk ugyan szintén a Bizottság összefonódások ellenőrzése terén kifejtett igazgatási tevékenységét érintik, de az eddig kifejtettek még kevésbé igazolhatják a hozzáférés megtagadását, mint a magához az Airtours‑ügyhöz kapcsolódó dokumentumok esetében. Ugyanis nem egy konkrét hatósági eljárásról, hanem az Airtours‑ítélet által az összefonódások ellenőrzésére gyakorolt hatások általános jellegű elemzéséről volt szó. Következésképpen nem egy tipikus igazgatási tevékenységről, hanem inkább politika vagy stratégia kifejtéséről volt szó. Az efféle dokumentumokat az 1049/2001 rendelet 12. cikkének (3) bekezdése alapján – a jogalkotási dokumentumokhoz hasonlóan – lehetőség szerint közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni.

88.      A megtámadott ítélet ezért e dokumentumok és dokumentumrészek vonatkozásában szintén téves jogalkalmazáson alapult.

B –    A Jogi Szolgálat véleményének titkosságáról

89.      Svédország kifogásolja továbbá az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdésének alkalmazását. Ennek értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná a bírósági eljárások és jogi vélemények védelmét, kivéve ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

90.      A Bizottság e kivételt a második határozatban a Jogi Szolgálat által a Versenypolitikai Főigazgatóság öt feljegyzésére válaszul küldött öt feljegyzéssel összefüggésben alkalmazta. A Bizottság elutasította a hozzáférést ezekhez a dokumentumokhoz, mivel azok a Jogi Szolgálat döntéstervezetekre vonatkozó elemzését tartalmazzák. A Bizottság úgy vélte, hogy ezeknek a jogi állásfoglalásoknak a hozzáférhetővé tétele bizonytalanságot eredményezne az összefonódások ellenőrzése tárgyában hozott döntések jogszerűségét illetően, ami kedvezőtlen hatással járna a közösségi jogrend stabilitására és a Bizottság szervezeti egységeinek megfelelő működésére.

91.      A Bíróság ezen érveket a Turco egyesített ügyekben hozott ítéletében elutasította a jogalkotás területén kialakított jogi állásfoglalások tekintetében: épp az átláthatóság az, amely – a különböző álláspontok nyílt megvitatását lehetővé téve – hozzájárul az intézményeknek az európai polgárok vonatkozásában fennálló nagyobb legitimitásához, valamint az európai polgárok bizalmának növeléséhez. Valójában sokkal inkább az információ és a vita hiánya az, amely kételyeket ébreszthet a polgárokban, nem csupán valamely egyedi aktus jogszerűségét illetően, hanem az egész döntéshozatali eljárás jogszerűségével kapcsolatban is. Ezenkívül annak kockázata, hogy a közösségi jogalkotó által elfogadott valamely jogalkotási aktus törvényességével kapcsolatban kételyek fogalmazódhatnának meg az európai polgárok számára azon ténynél fogva, hogy a Tanács Jogi Szolgálata ezen aktusra vonatkozóan kedvezőtlen véleményt adott, a legtöbb esetben nem merülnének fel, ha az említett aktus megerősített indokolást tartalmazna, bizonyítva ezáltal azokat az okokat, amelyek miatt e kedvezőtlen véleményt nem vették figyelembe.(36).

92.      E megállapítások nem csupán a jogalkotásra, hanem főszabály szerint a közigazgatásra is érvényesek. Az igazgatási tevékenységek esetében a már ismertetett okokból szükséges lehet a folyamatban lévő eljárások védelme(37), azonban az adott eljárás jogerős lezárultát követően ezen érdekre többé már nem lehet hivatkozni.

93.      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 124–127. pontjában mindazonáltal további szempontokra hivatkozik a Bizottság határozatának védelmében. Már a Bizottság indokolásának ezen Elsőfokú Bíróság általi kibővítése is kétséges; azt a jelen ügyben mindazonáltal nem kifogásolták, és ezért a fellebbezési eljárásban további vizsgálatára nincs szükség.

94.      Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 125. pontjában kiterjeszti az öncenzúra kockázatát a Jogi Szolgálat véleményeire is. Már a döntéshozatali eljárások védelme körében kifejtettem, hogy számomra e megközelítés nem meggyőző(38). A jogi vélemények esetében az még kevésbé elfogadható, mivel a Bizottság Jogi Szolgálata független a Versenypolitikai Főigazgatóságtól. Tagjainak ezért akkor sem kellene kritikus véleményeik miatt hátrányoktól tartaniuk, ha azok a nyilvánosság számára hozzáférhetővé válnának. Ezenkívül a kritikáról való lemondás a Jogi Szolgálat véleményeit azok minden funkciójától megfosztaná. Azoknak ugyanis éppen a lehetséges problémákra és gyengeségekre kell rámutatniuk.

95.      Az informális tárgyalási formákba menekülés inkább elképzelhetőnek tűnik, minek folytán a tárgyalás például csak szóban lenne megtartható. Ezen esetre is vonatkoznak azonban a döntéshozatali eljárások védelme kapcsán tett említett megállapítások. Gyakran már csak a versenyjogi eljárások bonyolultsága okán is lehetetlen lesz a vélemények írásba foglalásáról történő teljes lemondás.

96.      Amennyiben az Elsőfokú Bíróság a 126. pontban a Jogi Szolgálat belső véleménye és az annak tagjai által az Elsőfokú Bíróság előtt alkalmasint képviselendő álláspont közötti ellentmondás veszélyére hivatkozik, úgy e veszély azt követően mindenesetre többé nem áll fenn, hogy a bíróságok jogerősen határoztak az adott jogi aktus tárgyában. Téved tehát az Elsőfokú Bíróság akkor, amikor a 127. pontban megállapítja, hogy az Airtours‑ítélet a kivételnek a jogi vélemények vonatkozásában történő alkalmazása szempontjából nem bír jelentőséggel.

97.      Az akkoriban még az Airtours/First Choice határozat által okozott károk megtérítése iránt folyamatban volt eljárás sem eredményez eltérő értékelést.

98.      Ezen eljárás tárgyát lényegében az a kérdés képezte, hogy a Bizottság a már jogellenesnek ítélt határozat meghozatalakor kellően súlyosan sértette‑e meg a kötelezettségeit ahhoz, hogy kártérítési kötelezettség legyen megállapítható(39). A Jogi Szolgálatnak egy efféle határozathoz fűződő véleményei főszabály szerint csupán azt jelzik, hogy bonyolult kérdésről volt szó, és azok így a súlyos jogsértés ellen szólnak. Az ilyen vélemények csupán akkor támaszthatják alá a súlyos jogsértést, ha a hatósági eljárás súlyos hiányosságait fedik fel. Ezen ügyben mindazonáltal nem áll fenn a Bizottság e dokumentumok visszatartásához fűződő, védelemre szoruló érdeke. Ellenkezőleg, közérdek fűződik az efféle hiányosságok feltárásához, és így az ismétlődés megakadályozásához.

99.      Tehát az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdése alkalmazásának értékelése is az Elsőfokú Bíróság téves jogalkalmazásán alapul.

C –    A hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek vizsgálatáról

100. Svédország kifogásolja továbbá az arra vonatkozó vizsgálat módját, hogy a Bizottság helyesen zárta‑e ki a szóban forgó dokumentumok hozzáférhetővé tételéhez fűződő nyomós közérdek fennállását.

101. Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése és 4. cikkének (3) bekezdése is úgy rendelkezik, hogy az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha az hátrányosan befolyásol, illetve súlyosan veszélyeztet valamely védett érdeket, kivéve ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.

102. Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 60. és azt követő pontjaiban, 118. és azt követő pontjában, valamint 129. pontjában a MyTravel érveinek vizsgálatára és elutasítására szorítkozott.

103. Svédország ezzel szemben arra hivatkozik, hogy nem a kérelmező feladata a közérdek fennállásának bizonyítása.

104. Svédország álláspontjával lényegét tekintve egyet kell érteni. A Bíróság megállapította, hogy a szóban forgó intézménynek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy nem áll‑e fenn olyan nyomós közérdek, amely mégis indokolja az érintett dokumentum közzétételét(40). Ezért legalább az adott ügy leghangsúlyosabb szempontjait hivatalból meg kell vizsgálni(41).

105. A bírósági eljárásban az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) vagy (3) bekezdésének megsértését a nyomós közérdek fennállásának vizsgálata során mindazonáltal csak akkor vizsgálják, ha azt a felperes kifogásolja. Ha e kifogás tárgya nem e vizsgálat teljes hiánya, akkor annak meg kell jelölnie azokat a szempontokat, amelyek értékelésére nem megfelelően került sor. Ezért nem jelent téves jogalkalmazást, ha az Elsőfokú Bíróság a felperes érveire koncentrál.

106. Svédországgal mindazonáltal egyet kell érteni abban, hogy a MyTravel kellő közérdek alátámasztására alkalmas szempontokat mutatott be.

107. Jóllehet a Bíróság megállapította, hogy a nyilvánosság ahhoz fűződő érdeke, hogy tájékoztatást kapjon a közösségi jog jelentős kérdéseiről, amelyek például a versenyjoghoz kapcsolódnak, valamint bizonyos politikai érdeklődésre számot tartó – a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások tárgyát képező – kérdésekről, főszabály szerint nem fontosabb, mint a folyamatban lévő bírósági eljárások védelme(42).

108. A jelen ügyben mindazonáltal lezárult hatósági eljárásokról van szó. Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítélet 38. pontjában kifejtettek szerint azonban a MyTravel mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy az Elsőfokú Bíróság által az Airtours‑ítéletben kifejtett bírálat súlyossága belső vizsgálat lefolytatására késztette a Bizottságot, amely arra irányult, hogy levonja az ítélet tanulságait, és megállapítsa a döntéshozatali gyakorlatában bevezetendő változásokat. Ebben az összefüggésben annak megértéséhez fűződik nyomós közérdek, hogy mi történt, hogyan lehetett volna ezt elkerülni, és mit tettek annak érdekében, hogy ez ne ismétlődhessék meg. Az átláthatóságnak köszönhetően a nyilvánosság ellenőrizni tudja, hogy a hatósági hiányosságok kijavítására tett intézkedések megfelelőek és alkalmasak‑e.

109. Ez az Airtours‑ítélet következményeihez kapcsolódó fokozott közérdek messze túlnő a versenyjog vagy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások kérdéseihez kapcsolódó általános érdeken. A vitatott dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem vizsgálata során annak nyilvánvalóvá kellett válnia. A Bizottság azonban arról a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó egyik határozatban sem tett említést. Ezért nem feltételezhető, hogy arra mérlegelése során figyelemmel lett volna.

110. Még kevésbé érthető, hogy az Elsőfokú Bíróság miként állapíthatta meg a megtámadott ítélet 63. pontjában azt, hogy a felperes nem fejti ki, hogy ez miért minősül nyomós közérdeknek, és a 64. és azt követő pontokban egyedül a MyTravel személyes érdekeit hangsúlyozza. Efféle magyarázatok és esetleges személyes érdekek nem bírhatnak jelentőséggel akkor, ha a Bizottság még csak meg sem kísérel foglalkozni a nyilvánvalóan fennálló rendkívüli közérdekkel.

111. Tehát a lehetséges nyomós közérdek vizsgálata is téves jogalkalmazáson alapul.

D –    A részleges hozzáférésről

112. Svédország végezetül azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem kellő pontossággal vizsgálta meg, hogy a visszatartott dokumentumok egyes részei kiadhatók lettek volna‑e. Ezen érv mindazonáltal egy olyan kérdésre vonatkozik, amely nem képezte az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás tárgyát. Mivel az eljárási szabályzat 113. cikkének 2. §‑a értelmében az Elsőfokú Bíróság előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni, e jogalap nem fogadható el(43).

E –    A fellebbezés vizsgálatának eredménye

113. A megtámadott ítélet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdése és 4. cikke (3) bekezdése alkalmazásának értékelése vonatkozásában tévesen alkalmazza a jogot. Azt tehát ebben a részében hatályon kívül kell helyezni.

F –    Az Elsőfokú Bíróság előtti keresetről

114. A Bíróság alapokmánya 61. cikke első bekezdésének második mondata értelmében az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság maga is eldöntheti érdemben az ügyet, ha a per állása megengedi. Meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben ez a helyzet.

115. A MyTravel a hozzáférés iránti kérelmét elutasító mindkét bizottsági határozat megsemmisítését kérte.

116. Jóllehet az első két jogalap vizsgálatát követően megállapítást nyert, hogy a Bizottság e határozatokban helytelenül hivatkozott a döntéshozatali eljárás és a jogi vélemények védelmére vonatkozó kivételekre(44). A határozatokat mindazonáltal emellett a bírósági eljárások védelmével(45), valamint a vizsgálatok és könyvvizsgálatok védelmével(46) is alátámasztotta.

117. Az Elsőfokú Bíróság ugyan jogerős döntést hozott az utóbbi kivétel alkalmazása tárgyában, de csupán egyetlen dokumentum tekintetében. Annak vizsgálatára azonban még nem került sor, hogy e két kivétel igazolja‑e az egyéb dokumentumokhoz való hozzáférés megtagadását. Mindazonáltal mindkét kivétel azt feltételezte volna, hogy a Bizottság figyelembe veszi az Airtours‑ítélet általa történő kezeléséhez kapcsolódó különleges közérdeket, ami nem történt meg(47). Ezért azok szintén nem támaszthatják alá a megtagadást.

118. Tehát mindkét bizottsági határozatot teljes egészében meg kell semmisíteni.

V –    A költségekről

119. Az eljárási szabályzat 122. cikkének első bekezdése kimondja, hogy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §–a alapján, amelyet e szabályzat 118. cikke értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A 69. cikk 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

120. Mivel Svédország fellebbezésének helyt kell adni, a kérelemnek megfelelően a Bizottságot kell Svédország jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére kötelezni.

121. Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia, Finnország és az Egyesült Királyság maguk viselik saját költségeiket.

122. Mivel Svédország az Elsőfokú Bíróság költségekre vonatkozó döntésének hatályon kívül helyezését nem kérte, azt nem kell megváltoztatni.

VI – Végkövetkeztetések

123. Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság mondja ki, hogy:

1.      Az Elsőfokú Bíróság T‑403/05. sz., MyTravel kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélete rendelkező részének 2. pontját hatályon kívül helyezi.

2.      A Bizottság 2005. szeptember 5‑i határozatát (D[2005] 8461) megsemmisíti.

3.      A Bizottság 2005. október 12-i határozatát (D[2005] 9763) megsemmisíti.

4.      Az Európai Bizottság maga viseli a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeit, valamint a Svéd Királyság költségeit.

5.      A Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Finn Köztársaság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága maguk viselik saját költségeiket.

---

1 – Eredeti nyelv: német.

---

2 – HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.

---

3 – Az Airtours‑ügyben a Bizottság „történelmi” vereséget szenvedett egy összefonódások ellenőrzéseire vonatkozó ügyben, lásd az Elsőfokú Bíróság T‑342/99. sz., Airtours kontra Bizottság ügyben 2002. június 6‑án hozott ítéletét (EBHT 2002., II‑2585. o.). Ezt további vereségek követték a T‑310/01. sz., illetve a T‑77/02. sz., Schneider Electric kontra Bizottság ügyekben 2002. október 22‑én hozott ítéletekben (EBHT 2002., II‑4071. o., illetve EBHT 2002., II‑4201. o.), valamint a T‑5/02. sz., illetve a T‑80/02. sz., Tetra Laval kontra Bizottság ügyekben 2002. október 25‑én hozott ítéletekben (EBHT 2002., II‑4381. o., illetve EBHT 2002., II‑4519. o.). Mindkét utóbbi döntés fellebbezés tárgyát képezte, amelyek a C‑12/03. P. sz., illetve a C‑13/03. P. sz., Bizottság kontra Tetra Laval ügyekben 2005. február 15‑én hozott ítéletekhez (EBHT 2005., I‑987. o., illetve EBHT 2005., I‑1113. o.) vezettek.

---

4 – Az Elsőfokú Bíróság MyTravel kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélete (EBHT 2008., II‑2027. o.).

---

5 – HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o. Az Airtours/First Choice eljárásra alkalmazandó, a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i 4064/89/EGK tanácsi rendelet (HL L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.) 18. cikkének (3) bekezdése azonos tartalommal bírt.

---

6 – HL L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.

---

7 – HL L 61., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 284. o.

---

8 – A T‑342/99. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2002., II‑2585. o.).

---

9 – A T‑212/03. sz., MyTravel kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélet (EBHT 2008., II‑1967. o.).

---

10 –– Az Elsőfokú Bíróság T‑84/03. sz., Turco kontra Tanács ügyben 2004. november 23‑án hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑4061. o.) 54–59. pontja.

---

11 – A C‑514/07 P., C‑528/07 P. és C‑532/07 P. sz., Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 68. és azt követő pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

---

12 – Lásd a C‑139/07. P. sz., Bizottság kontra Technische Glaswerke Ilmenau ügyben 2010. június 29‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 53. pontját és a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 70. és azt követő pontjait.

---

13 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 73. és azt követő pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

---

14 – A T‑144/05. sz., Muñiz kontra Bizottság ügyben 2008. december 18‑án hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé, összefoglaló közzétéve: EBHT 2008., II‑335*. o.) 75. pontja; a T‑121/05. sz., Borax Europe kontra Bizottság ügyben 2009. március 11‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé, összefoglaló közzétéve: EBHT 2009., II‑27*. o.) 66. és azt követő pontjai; a T‑166/05. sz., Borax Europe kontra Bizottság ügyben 2009. március 11‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban nem tették közzé, összefoglaló közzétéve: EBHT 2009., II‑28*. o.) 101. és azt követő pontjai; a T‑237/05. sz., Éditions Jacob kontra Bizottság ügyben 2010. június 9‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 141. pontja, megtámadva a C‑404/10. P. sz. fellebbezéssel (közzétéve: HL C 274., 19. o.) és a T‑111/07. sz., Agrofert Holding kontra Bizottság ügyben 2010. július 7‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 142. pontja, megtámadva a C‑477/10. P. sz. fellebbezéssel (közzétéve: HL C 328., 22. o.).

---

15 – Lásd a fenti 29. pontot.

---

16 – Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat 3. cikkének a) pontja, (COM[2000] 30).

---

17 – COM(2000) 30, 4. o.

---

18 – Lásd a 14. lábjegyzetben hivatkozott T‑121/05. sz., illetve T‑166/05. sz., Borax Europe kontra Bizottság ügyekben hozott ítéletek 66., illetve 101. pontját.

---

19 – Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat , COM(2008) 229 végleges, 15. ((17) preambulumbekezdés) és 20. o. (4. cikk (3) és (4) bekezdés).

---

20 – A 2010. május 12‑i Draft Report on the proposal for a regulation of the European Parliament and of the Council regarding public access to European Parliament, Council and Commission documents (PE439.989v01‑00), 14. ((12c) preambulumbekezdés), 17. és azt követő ((17) preambulumbekezdés), valamint 31. és azt követő oldal.

---

21 – Lásd a C‑343/09. sz. Afton Chemical ügyben 2010. május 6‑án ismertetett indítvány (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 43. és azt követő pontjaiban általam kifejtetteket. Bár a Bíróság a 2010. július 8‑án hozott ítélet 38. és azt követő pontjaiban nem tette magáévá a probléma megfelelő vizsgálatát illetően táplált kétségeimet, de ez csak azt mutatja, hogy azok ezen ügyben nem voltak elegendőek a határozat jogszerűségének megkérdőjelezéséhez.

---

22 – A C‑39/05. P. és C‑52/05. P. sz., Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben 2008. július 1‑jén hozott ítélet (EBHT 2008., I‑4723. o.) 43. pontja, lásd a 12. lábjegyzetben hivatkozott ítéleteket is.

---

23 – Lásd a megtámadott ítélet 102. és azt követő pontjait.

---

24 – Lásd a megtámadott ítélet 108. és azt követő pontjait.

---

25 – A 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 77. pontja, lásd korábbról a 12. lábjegyzetben hivatkozott Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 60. pontját is.

---

26 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontját.

---

27 – Az igazságszolgáltatási tevékenység védelme szempontjából lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 92. pontját.

---

28 – Az igazságszolgáltatási tevékenység védelme szempontjából lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 93. pontját.

---

29 – Ugyanilyen értelemben a kartelleljárásban készült belső dokumentumok tekintetében az Elsőfokú Bíróság T‑410/03. sz., Hoechst kontra Bizottság ügyben 2008. június 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., II‑881. o.) 165. pontja az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatából merített további bizonyítékokkal és a Bíróság 142/84. és 156/84. sz., British American Tobacco és Reynolds Industries kontra Bizottság egyesített ügyekben 1986. június 18‑án hozott végzésének (EBHT 1986., 1899. o.) 11. pontjára való közvetett hivatkozással. Lásd a C‑310/93. P. sz., BPB Industries és British Gypsum kontra Bizottság ügyben 1995. április 6‑án hozott ítélet (EBHT 1995., I‑865. o.) 22. pontját is.

---

30 – A 12. lábjegyzetben hivatkozott Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 58. pontja az állami támogatásra vonatkozó eljárás aktáihoz való hozzáféréssel összefüggésben és a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 100. pontja a bírósági eljárások beadványaihoz való hozzáféréssel összefüggésben.

---

31 – A kartelljoggal összefüggésben lásd a C‑238/99 P., C‑244/99 P., C‑245/99 P., C‑247/99 P., C‑250/99 P–C‑252/99 P. és C‑254/99 P. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 15‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑8375. o.) 321. pontját, a C‑204/00 P., C‑205/00 P., C‑211/00 P., C‑213/00 P., C‑217/00 P. és C‑219/00 P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítélet (EBHT 2004., I‑123. o.) 68. pontját és a C‑407/08. P. sz., Knauf Gips kontra Bizottság ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 22. pontját, valamint a fegyelmi jog területéről a C‑432/04. sz., Bizottság kontra Cresson ügyben 2006. július 11‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑6387. o.) 110. pontját.

---

32 – Lásd a fenti 65. és azt követő pontokat.

---

33 – Az igazságszolgáltatási tevékenység védelme szempontjából lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 130. és azt követő pontját.

---

34 – Lásd a fenti 46. és azt követő pontokat.

---

35 – A 12. lábjegyzetben hivatkozott Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 1., valamint 14. és azt követő pontjai.

---

36 – A 22. lábjegyzetben hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 59. és azt követő pontja.

---

37 – Lásd a fenti 65. és azt követő pontokat.

---

38 – Lásd a fenti 46. és azt követő pontokat.

---

39 – Lásd a 9. lábjegyzetben hivatkozott MyTravel kontra Bizottság ügyben hozott ítéletnek különösen a 37. és azt követő pontjait.

---

40 – A 22. lábjegyzetben hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 49. pontja.

---

41 – Lásd a 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 152. pontját és a jogalkotási eljárásban kialakított jogi állásfoglalások szempontjából a 22. lábjegyzetben hivatkozott Svédország és Turco kontra Tanács egyesített ügyekben hozott ítélet 67. pontját. E tekintetben félreérthető a 12. lábjegyzetben hivatkozott Technische Glaswerke Ilmenau ügyben hozott ítélet 62. és 70. pontja.

---

42 – A 11. lábjegyzetben hivatkozott Svédország kontra API és Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 157. és azt követő pontja.

---

43 – Lásd a C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítélet (EBHT 1994., I‑1981. o.) 59. pontját, a C‑74/00. P. és C‑75/00. P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24‑én hozott ítélet (EBHT 2002., I‑7869. o.) 177. pontját és a C‑280/08. P. sz., Deutsche Telekom kontra Bizottság ügyben 2010. október 14‑én hozott ítélet (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 34. pontját.

---

44 – Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése és (3) bekezdésének második albekezdése. Lásd ehhez a fenti A és B pontban kifejtetteket.

---

45 – Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdése.

---

46 – Az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik franciabekezdése.

---

47 – Lásd ehhez a fenti 108. és azt követő pontot.