AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2008. november 26.

T‑284/07. P. sz. ügy

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

kontra

Adelaida López Teruel

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Elfogadhatóság – Rokkantság – A rokkantsági bizottság összehívása iránti kérelem – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelést nem engedő hatásköre”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F‑97/06. sz., López Teruel kontra OHIM ügyben 2007. május 22‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen, annak hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a fellebbezést elutasítja. Az Elsőfokú Bíróság a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalt (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Fellebbezés – Elfogadhatóság – Az eljárás tárgyát képező jogvita alapján való értékelés – A Közszolgálati Törvényszék előtt részben vagy teljesen pervesztes fél

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 9. cikk)

2.      Fellebbezés – Jogalapok – A kereset tárgya Közszolgálati Törvényszék általi meghatározásának az Elsőfokú Bíróság általi felülvizsgálata

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

3.      Fellebbezés – Jogalapok – A tények téves értékelése – Elfogadhatatlanság – A bizonyítékok értékelésének az Elsőfokú Bíróság általi felülvizsgálata – Kizártság, kivéve az elferdítés esetét

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Rokkantság – A rokkantsági eljárás megindítása

(Személyzeti szabályzat, 78. cikk, első bekezdés; VIII. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés)

5.      Fellebbezés – Jogalapok – Először a fellebbezés keretében felhozott jogalap – Elfogadhatatlanság

(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)

6.      Tisztviselők – Rokkantság – A rokkantsági eljárás megindítása – Feltételek – Az érintett kérelmére való megindítás – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre

(Személyzeti szabályzat, 78. cikk, első bekezdés; VIII. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés)

1.      Mivel a fellebbezések elfogadhatóságának a Bíróság alapokmánya I. melléklete 9. cikkének második bekezdésében rögzített feltételeit kizárólag az eljárás tárgyának viszonyában kell értékelni, még akkor is elfogadható valamely félnek a Közszolgálati Törvényszék azon ítélete elleni fellebbezése, amely másik –  jogerőre emelkedett – ítéletben kifejtett elveken alapul, ha a fellebbezés tárgyát képező ítéletben a Közszolgálati Törvényszék hasonló jogkérdéseket vizsgált. Ugyanis az a körülmény, hogy a Közszolgálati Törvényszék jogerőre emelkedett ítéletének indokolása helyt ad valamely jogalapnak nem akadályozza meg, hogy valamely elfogadható fellebbezés előterjesztője egy másik jogvitában vitassa a Közszolgálati Törvényszéknek a jogerőre emelkedett ítéletben vizsgálthoz hasonló jogalapra vonatkozó értékelését.

Ezenkívül a Bíróság alapokmánya I. melléklete 9. cikkének második bekezdéséből kitűnik, hogy a valamely fél által az Elsőfokú Bíróság előtt benyújtott fellebbezés elfogadhatóságához elegendő, ha e fél részben vagy teljes egészében pervesztes lett.

(lásd a 23–26. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑432/98. P. és C‑433/98. P. sz., Tanács kontra Chvatal és társai egyesített ügyekben 2000. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑8535. o.) 22. és 24. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑119/05. sz., Gesner kontra OHIM ügyben 2007. január 16‑án hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé).

2.      Az Közszolgálati Törvényszék által hozott ítéletben a keresetlevél tárgyának meghatározása jogkérdés, amelyet fellebbezés keretében való értékelés céljából az Elsőfokú Bíróság elé lehet terjeszteni. Ebben a tekintetben a keresetlevél az eljárást megindító iratnak minősül, amelyben a felek kötelesek a jogvita tárgyát meghatározni.

(lásd a 33. és 34. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑242/07. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. november 8‑án hozott végzésének (EBHT 2007., I‑9757. o.) 41. pontja; a Bíróság C‑135/06. P. sz., Weißenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑12041. o.) 51–57. pontja.

3.      Kizárólag az első fokon eljáró bíróság, a jelen esetben a Közszolgálati Törvényszék, rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására, kivéve ha megállapításainak anyagi pontatlansága a hozzá benyújtott eljárási iratokból ered, másrészt a tények értékelésére. A tények értékelése tehát – amennyiben az e bíróság elé terjesztett bizonyítékokat nem ferdítették el – nem minősül jogkérdésnek, amelyet az Elsőfokú Bíróságnak mint fellebbviteli bíróságnak kellene felülvizsgálnia. Az ilyen elferdítésnek az ügy irataiból nyilvánvalóan ki kell tűnnie, anélkül hogy szükség volna a tények és a bizonyítékok újabb értékelésére.

(lásd a 46. és 47. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑4429. o.) 85. pontja; a Bíróság C‑167/04. P. sz., JCB Service kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑8935. o.) 107. és 108. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑252/06. P. sz., Beau kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 45–47. pontja.

4.      A Közszolgálati Törvényszék egyáltalán nem alkalmazza tévesen a jogot, ha a személyzeti szabályzat 78. cikkének első bekezdését és VIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdését veszi alapul annak értékelése céljából, hogy jogszerű‑e valamely tisztviselőnek a rokkantsági bizottság összehívására irányuló kérelme. E rendelkezések szövegéből ugyanis az következik, hogy az a 65 évesnél fiatalabb tisztviselő, akire vonatkozóan a rokkantsági bizottság a nyugdíjjogosultság megszerzésének ideje alatt tartós teljes rokkantságot állapít meg, amely megakadályozza az előmeneteli csoportja szerinti beosztással járó feladatok ellátásában, és akinek emiatt fel kell függesztenie a Közösségeknél fennálló szolgálati jogviszonyát, a munkaképtelenség időtartamára a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíjra jogosult. E jog biztosítása érdekében, amelynek elismerésére csak a rokkantsági eljárás végén kerülhet sor, úgy kell tekinteni, hogy az ilyen tisztviselő esetében ez a jog szükségszerűen magában foglalja az eljárás megindításának a kinevezésre jogosult hatóságtól való kérelmezésére vonatkozó jogot.

(lásd a 65–67. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 12/83. sz., Bähr kontra Bizottság ügyben 1984. május 17‑én hozott ítéletének (EBHT 1984., 2155. o.) 12. és 13. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑59/01. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2003. február 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑55. o. és II‑323. o.) 31. és 32. pontja.

5.      Mivel a fellebbezés keretében az Elsőfokú Bíróság hatásköre a Közszolgálati Törvényszék előtt megvitatott jogalapokra vonatkozó jogi megoldás értékelésére korlátozódik, a fellebbezésben előterjesztett azon érvet, amelyre a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban nem hivatkoztak, el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

(lásd a 72. és 73. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1981. o.) 59. pontja; a Bíróság C‑24/01. P. és C‑25/01. P. sz., Glencore és Compagnie Continentale kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. november 7‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑10119. o.) 62. pontja; a Bíróság C‑104/05. P. sz., El Corte Inglés kontra OHIM és Pucci ügyben 2006. szeptember 28‑án hozott végzésének (EBHT 2006., I‑96. o.) 40. pontja.

6.      Amennyiben valamely tisztviselő a rokkantsági eljárás megindítására vonatkozó kérelmet terjeszt a kinevezésre jogosult hatóság elé, ez a hatóság főszabály szerint köteles megindítani az említett eljárást a személyzeti szabályzat 78. cikkének rendelkezései alapján amely rendelkezéseket a személyzeti szabályzat részletesen kifejti a VIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdésében. Ezek a rendelkezések mérlegelést nem engedő hatáskört ruháznak az említett hatóságra abban az értelemben, hogy az köteles megindítani a rokkantsági eljárást, amennyiben megállapítja, hogy teljesültek az e rendelkezésben előírt feltételek. Ebben a tekintetben ellentétes volna az említett rendelkezésekkel annak elfogadása, hogy az adminisztrációnak pusztán lehetősége van a rokkantsági bizottsághoz való fordulásra, mivel az e bizottsághoz való fordulásra vonatkozó ilyen feltételek hatásaként nem érvényesülne a tisztviselő számára e rendelkezésekben biztosított jog. E körülmények között az említett hatóság, amelynek nincs hatásköre orvosi vélemény adására, csak abban az esetben utasíthatja el megalapozottan a rokkantsági bizottság összehívására irányuló kérelmet, ha olyan objektív és nem vitatott tények állnak a rendelkezésére, amelyek kizárttá teszik, hogy teljesüljenek az említett rendelkezések alapfeltételei.

Másrészt nem tartalmaz ellentmondást annak a megállapítása, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a rokkantsági bizottság összehívása tárgyában mérlegelést nem engedő hatáskört gyakorol, és egyidejűleg annak az elismerése, hogy e hatáskör gyakorlása során értékelési megfontolások is szerepet játszhatnak. Az említett hatóságnak ugyanis joga van felülvizsgálni, hogy teljesültek‑e a mérlegelést nem engedő hatásköre gyakorlásának feltételei, azonban nem rendelkezik mérlegelési mozgástérrel.

(lásd a 78–82. pontot)