1

2002. december 9-én a felperes, a Lancôme parfums et beauté & Cie SNC a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegybejelentést tett a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2

A lajstromoztatni kívánt védjegy a COLOR EDITION szómegjelölés volt.

3

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „Kozmetikai és sminktermékek”.

4

A bejelentett védjegyet 2004. február 11-én lajstromozták, és a Közösségi Védjegyértesítő2004. április 19-i számában hirdették meg.

5

2004. május 12-én a Norton Rose Vieregge ügyvédi iroda a COLOR EDITION szóvédjegy törlése iránti kérelmet nyújtott be a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján.

6

2005. december 21-én a törlési osztály elutasította a COLOR EDITION szóvédjegy törlése iránti kérelmet.

7

2006. február 9-én a CMS Hasche Sigle ügyvédi iroda, mint a Norton Rose Vieregge jogutódja, a 40/94 rendelet 57–62. cikke alapján fellebbezést nyújtott be a törlési osztály határozata ellen.

8

2007. február 26-i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa a fellebbezésnek helyt adott.

9

A megtámadott határozat az alábbi indokoláson nyugszik. A fellebbezési tanács mindenekelőtt megjegyezte, hogy a CMS Hasche Sigle által a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján benyújtott kereset elfogadható, mivel a kereshetőségi jog és az eljáráshoz fűződő érdek közötti, a felperes által hivatkozott különbségtétel a 40/94 rendeletben egyáltalában nem jelenik meg, és a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja olyan közérdekű cél elérésére irányul, amely indokolja, hogy az e cikk alapján benyújtott törlési kérelmeket az eljárni jogosult személyek minél szélesebb köre benyújthassa. Ezt követően a fellebbezési tanács negállapította, hogy a COLOR EDITION szóvédjegy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében leíró jellegű, mivel egyrészt a „color” és „edition” szavak összetétele olyan üzenetet fejez ki, amelyet az érintett vásárlóközönség azonnal és közvetlenül úgy értelmez, mint amely különféle árnyalatú és színű kozmetikai és sminktermékek skálájára utal, másrészt pedig e kifejezéseket a versenytársak is használhatják áruik bizonyos tulajdonságainak leírására, ennélfogva tehát továbbra is közkincs részét kell képezniük. Végezetül a fellebbezési tanács megerősítette, hogy a szóban forgó szóvédjegy leíró jellegű, továbbá a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja alapján nem alkalmas a megkülönböztetésre.

10

A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

11

Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

12

Keresete alátámasztásául a felperes három jogalapot hoz fel, melyek a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontjának, 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből erednek.

13

Az első jogalap keretén belül a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács azzal, hogy elfogadhatónak nyilvánította a CMS Hasche Sigle által benyújtott törlési kérelmet, noha ez utóbbi nem bizonyította az eljáráshoz fűződő érdekét, megsértette a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontját.

14

E kijelentése alátámasztásául a felperes elsőként arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács nem állíthatta, hogy az eljáráshoz fűződő érdek fogalma hallgatólagosan benne foglaltatik a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontjában. A felperes véleménye szerint ez az álláspont sérti azt az általános jogelvet, amelynek értelmében az eljáráshoz fűződő érdeket minden kereset esetén bizonyítani kell.

15

Az eljáráshoz fűződő érdek valamennyi keresetre vonatkozó követelménye először is a 40/94 rendelet eljárási rendelkezéseiből következik. Különösen – a felperes álláspontja szerint – mivel a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegezéséből nem egyértelmű az eljáráshoz fűződő érdek követelménye, a fellebbezési tanácsnak a 40/94 rendelet 79. cikkének alkalmazásában a tagállamokban alkalmazott általános jogelvekre kellett volna hivatkoznia. Márpedig keresetet kivétel nélkül minden tagállamban csak az indíthat, akinek jogos érdeke áll fenn valamely kérelem kedvező elbírálása vagy elutasítása tekintetében. Másodsorban az eljáráshoz fűződő érdek valamennyi keresetre vonatkozó követelménye az EK-Szerződésből, különösen az EK 230. cikkből, az EK 232. cikkből és az EK 236. cikkből, valamint a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik.

16

Másodsorban a felperes azt állítja, hogy az OHIM nem vélhette úgy, hogy a felperes által az eljáráshoz fűződő érdek igazolása céljából hivatkozott közösségi ítélkezési gyakorlat nem a védjegyek területére, sokkal inkább más területekre, például a mezőgazdaságra, a vámjogra és a közszolgálatra vonatkozik. Ugyanis az Elsőfokú Bíróság a T-129/00. sz., Procter & Gamble kontra OHIM (Négyzetes hasáb alakú tabletta bevésett mintával) ügyben 2001. szeptember 19-én hozott ítéletében (EBHT 2001., II-2793. o., 12. pont) a közösségi bíróság kimondta a 40/94 rendelet 63. cikke alapján benyújtott kereset tekintetében az eljáráshoz fűződő érdek szükségességét. Márpedig ez a cikk pontosan a fellebbezési osztály határozatai elleni kereset közösségi bíróságok előtt történő benyújtásának lehetőségéről rendelkezik.

17

Ezen túl a felperes felhívja arra a figyelmet, hogy a megsemmisítés iránti keresetekre vonatkozó közösségi ítélkezési gyakorlat az OHIM tekintetében is alkalmazandó, és ez utóbbinak be kell tartania a 40/94 rendelet 63. cikke alapján benyújtott keresetek tekintetében az eljáráshoz fűződő érdek követelményének elveit. E tekintetben különleges jogos érdek formájában maga az OHIM is megköveteli, hogy a törlést kérelmező a törlés alátámasztásául szolgáló okokat megjelölő nyilatkozat keretén belül tüntesse fel az eljáráshoz fűződő érdeket (az OHIM törlési osztályának az AROMATONIC védjegyre vonatkozó 2001. május 3-i határozata).

18

Harmadsorban a felperes előadja, hogy az eljáráshoz fűződő érdek fennállása feltételezi, hogy a megtámadott aktus a törlés kérelmezőjét közvetlenül, egyénileg és személyében érinti.

19

Az OHIM e jogalap elutasítását kéri.

20

Az első jogalap keretén belül az Elsőfokú Bíróság feladata annak meghatározása, hogy a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontja a törlési kérelem elfogadhatóságát az eljáráshoz fűződő érdek bizonyításához köti-e. E vonatkozásban meg kell vizsgálni a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének szövegét, rendszerét, valamint rendeltetését.

21

Mindenekelőtt a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegezéséből következik, hogy különösen a szóban forgó védjegy 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontja értelmében vett leíró jellege alapján, vagy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontja értelmében vett megkülönböztető képességének hiánya alapján a védjegy törlésére irányuló kérelmet nyújthat be az OHIM-hoz „bármely természetes vagy jogi személy, vagy a gyártókat, előállítókat, szolgáltatást nyújtókat, forgalmazókat vagy fogyasztókat képviselő bármely csoport vagy szervezet, amely a reá irányadó jogszabályi rendelkezések szerint saját nevében perelhet és perelhető”. A 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontja tehát egyáltalában nem hivatkozik az eljáráshoz fűződő érdekre.

22

Továbbá a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének rendszeréből következik, hogy az eljáráshoz fűződő érdek nem követelmény egy, a jelen ügyhöz hasonló törlési kérelem keretén belül. Ez a cikk ugyanis eltérő módon kezeli a feltétlen törlési ok alapján és a viszonylagos törlési ok alapján benyújtott törlési kérelmet.

23

Így a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja, amely többek között a feltétlen törlési ok alapján benyújtott törlési kérelmekre vonatkozik, nem tesz említést, amint az a fenti 21. pontban megállapítást nyert, arról, hogy a törlést kérelmezőnek bizonyítania kellene az eljáráshoz fűződő érdekét. Legfeljebb azt írja elő, hogy a törlési kérelmet olyan természetes vagy jogi személy, illetve csoport nyújtsa be, amely perelhet és perelhető.

24

Ezzel szemben a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, amely a viszonylagos törlési ok alapján benyújtott törlési kérelmekre vonatkozik, akként rendelkezik, hogy ilyen kérelmet kizárólag a korábbi védjegyek vagy jogok jogosultja, valamint a védjegy használatára a védjegyjogosult által feljogosított személy, illetve a korábbi jogok gyakorlására jogosult személy nyújthat be. Más szóval csak az olyan személyek nyújthatnak be a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdése b) és c) pontja által érintett törlési kérelmet, akiknek fennáll az eljáráshoz fűződő érdekük.

25

A 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének rendszeréből az következik tehát, hogy a jogalkotó lehetővé kívánta tenni minden olyan természetes és jogi személy vagy csoport számára, amely perelhet és perelhető, hogy feltétlen törlési ok alapján törlési kérelmet nyújthasson be, míg a viszonylagos kizáró okon alapuló törlési kérelmek esetében kifejezetten korlátozta a törlést kérelmezők körét.

26

Ezt az elemzést erősíti végezetül az érintett rendelkezések teleologikus értelmezése. Ugyanis ellentétben a viszonylagos kizáró okokkal, amelyek csak bizonyos korábbi jogok jogosultjainak magánérdekeit védik, a rendelet 7. cikke (1) bekezdésében felsorsolt feltétlen kizáró okok különféle közérdekeken alapulnak (ebben az értelemben lásd a Bíróság C-329/02. P. sz., SAT.1 kontra OHIM ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítéletének [EBHT 2004., I-8317. o.] 25. pontját). Márpedig ezen közérdekek minél kiterjedtebb védelme céljából a lajstromozást kizáró feltétlen okokra történő hivatkozás jogát az eljárni jogosult személyek lehető legszélesebb köre számára biztosítani kell. A 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja ezért a törlés kérelmezője számára mindössze annyit ír elő, hogy jogi személy legyen, vagy perelhető legyen és perelhessen, ugyanakkor nem írja elő számára az eljáráshoz fűződő érdekének bizonyítását.

27

Ezt az elemzést nem kérdőjelezik meg a felperes által előterjesztett érvek. Egyrészt azon érvvel kapcsolatban, miszerint az eljáráshoz fűződő érdek követelménye a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontjából és 79. cikkéből következik, emlékeztetni kell arra, hogy ezen utóbbi rendelkezés nem ír elő mást, mint hogy ha e rendelet vagy a végrehajtási rendelet nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, az OHIM a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe. Márpedig meg kell állapítani, hogy a 40/94 rendelet 51. cikkével érintett feltétlen törlési ok alapján benyújtott törlési kérelem tekintetében az alkalmazandó eljárási rendelkezés a 40/94 rendelet 79. cikkének értelmében a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja. Mivel ez az eljárási rendelkezés nem tartalmaz semmiféle kétértelműséget, jelen esetben a 40/94 rendelet 79. cikke nem alkalmazandó.

28

Ráadásul még ha feltételezzük is, hogy e cikk jelen esetre alkalmazandó, meg kell állapítani, hogy a felperes egyáltalában nem bizonyította, hogy – amint állítja – a kereset indítására kivétel nélkül minden tagállamban azoknak van lehetősége, akiknek jogos érdeke áll fenn valamely kérelem kedvező elbírálása vagy elutasítása tekintetében. A felperes ugyanis írásbeli beadványaiban mindössze a francia jogra, azon belül is a francia védjegyjogra hivatkozott.

29

Ennélfogva a felperesnek a 40/94 rendelet 79. cikkére vonatkozó érvét el kell utasítani.

30

Másrészt a felperes további érveivel kapcsolatban, melyek szerint jelen ügyben lényegében az EK 230. cikkre, az EK 232. cikkre, az EK 236. cikkre vonatkozó ítélkezési gyakorlat, beleértve a felperes részéről megkövetelt közvetlen és egyéni érdekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot, jelen ügyben alkalmazandó, meg kell állapítani, amint azt az OHIM is teszi, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem bír relevanciával sem közvetlenül, sem analógia útján.

31

Először is az EK 230. cikk, az EK 232. cikk és az EK 236. cikk a jelen ügyben nem alkalmazhatók. Ugyanis az EK 230. cikk és EK 232. cikk az e rendelkezésekben kimerítő jelleggel felsorolt intézmények jogi aktusai vagy mulasztásai ellen benyújtott megsemmisítés iránti és intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetekre vonatkozik, amely intézmények között az OHIM nem nyer említést, míg az EK 236. cikk tárgyát a közszolgálattal kapcsolatos vitás ügyek képezik.

32

Továbbá az EK 230. cikk, az EK 232. cikk és az EK 236. cikk által érintett keresetek bírósági keresetek, míg a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt törlési kérelmet az OHIM előtt, igazgatási eljárás keretében kell benyújtani. E tekintetben a Négyzetes hasáb alakú tabletta bevésett mintával ügyben hozott ítélet 12. pontjára történő, fenti 16. pontban foglalt hivatkozás nem bír relevanciával, mivel ez az ítélet a 40/94 rendelet 63. cikkének értelmében az OHIM fellebbezési tanácsainak határozatával szemben a közösségi bíróság előtt benyújtott bírósági keresetekre vonatkozik.

33

Végezetül az OHIM törlési osztályának 2001. május 3-i, az AROMATONIC védjegyre vonatkozó határozatára történő hivatkozással kapcsolatban meg kell állapítani, hogy az OHIM eljáró fórumai által valamely közösségi védjegy törlése tárgyában hozott határozatok a 40/94 rendelet értelmében nem mérlegelési jogkörben, hanem kötött hatáskörben hozott határozatok. Következésképpen a fellebbezési tanács határozatainak jogszerűségét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett 40/94 rendelet alapján kell értékelni, nem pedig az OHIM korábbi határozathozatali gyakorlata szerint (analógia útján lásd az Elsőfokú Bíróság T-106/00. sz., Streamserve kontra OHIM [STREAMSERVE] ügyben 2002. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-723. o.] 66. pontját).

34

Továbbá a fent hivatkozott határozatból nem lehet arra következtetni, hogy az EK 230. cikk, az EK 232. cikk és az EK 236. cikk alapján benyújtott keresetek elfogadhatóságára vonatkozó ítélkezési gyakorlat alkalmazandó az OHIM előtt a 40/94 rendelet 55. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében benyújtott törlési kérelmek elfogadhatósága tekintetében. E határozatban ugyanis, amint arra az OHIM írásbeli beadványaiban rámutatott, a törlési osztálynak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a törlési kérelem tárgytalanná válik-e annak következtében, hogy azt a védjegyet, amellyel szemben e kérelem irányult, visszavonták. E határozat tehát nem értelmezhető akként, hogy elismeri az eljáráshoz fűződő érdek követelményét a törlési kérelem benyújtása tekintetében.

35

A fentiek fényében, valamint tekintve, hogy nem vitatott, hogy a CMS Hasche Sigle jogi személynek tekinthető, meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen nyilvánította elfogadhatónak a CMS Hasche Sigle által benyújtott törlési kérelmet.

36

Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

37

A második jogalap keretén belül a felperes először is úgy véli, hogy a fellebbezési tanács nem vette tekintetbe a sugalmazó vagy felidéző védjegyek, amelyek számára oltalom biztosítható, és a leíró védjegy közötti különbséget. A „color” és „edition” szavak összetétele nem közvetít olyan üzenetet, amelyet az érintett vásárlóközönség azonnal és közvetlenül megérthet, vagyis nem leíró jellegű. A COLOR EDITION védjegy kizárólag közvetett módon utal az érintett áruk egyes tulajdonságaira.

38

Másodsorban a felperes megállapítja, hogy az érintett áruk jellemzőinek, tulajdonságainak és természetének a „color” és „edition” szavakból történő levezetése szellemi erőfeszítést igényel. Márpedig az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy valamely védjegyet egyszerűen sugalmazó védjegynek, nem pedig leíró védjegynek kell tekinteni, ha az érintett vásárlóközönség részéről szellemi erőfeszítést követel a sugalmazó vagy érzelmi üzenet ésszerű információvá történő alakítása. Jelen ügyben, amint azt a törlési osztály 2005. december 21-i határozatában megállapította, a „color” és „edition”szavakhoz kötődő képzettársítás nem banális és nem is nyilvánvaló, mivel nem egyértelmű, hogy az árukat színes csomagolásban kínálják fel értékesítésre, vagy festéket tartalmaznak, esetleg színezésre szolgálnak.

39

Az OHIM e jogalap elutasítását kéri.

40

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha „kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak”.

41

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt jelek és adatok azok, amelyek az érintett fogyasztói kör szempontjából az általános használatban közvetlenül vagy lényeges jellemzőjére utalással leírják azt az árut vagy szolgáltatást, amelynek tekintetében a lajstromozást kérték (lásd az Elsőfokú Bíróság T-316/03. sz., Münchener Rückversicherungs-Gesellschaft kontra OHIM [MunichFinancialServices] ügyben 2005. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1951. o.] 26. pontját; a T-19/04. sz., Metso Paper Automation kontra OHIM [PAPERLAB] ügyben 2005. június 22-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-2383. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; valamint a T-207/06. sz., Europig kontra OHIM [EUROPIG] ügyben 2007. június 14-én hozott ítélet [EBHT 2007., II-1961. o.] 26. pontját).

42

Ebből következően ahhoz, hogy valamely megjelölés az e rendelkezésben foglalt tilalom alá essen, az szükséges, hogy kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutasson a szóban forgó árukkal és szolgáltatásokkal oly módon, hogy az érintett közönség azonnal, bármiféle további gondolkodás nélkül észlelje a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások, vagy azok jellemzői valamelyikének leírását (lásd a fenti 41. pontban hivatkozott PAPERLAB-ügyben hozott ítélet 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fenti 41. pontban hivatkozott EUROPIG-ügyben hozott ítélet 27. pontját).

43

Ezen túlmenően az olyan elemekből alkotott védjegy, amelyek mindegyike leíró jellegű a védjegybejelentéssel érintett áruk vagy szolgáltatások tekintetében, önmagában is leírja ezeknek az áruknak vagy szolgáltatásoknak a jellemzőit a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében, hacsak nincs érzékelhető eltérés a bejelentett védjegy és az azt alkotó elemek egyszerű összessége között. Ez azt feltételezi, hogy mivel az összetétel szokatlan jellegű a nevezett áruk és szolgáltatások vonatkozásában, a bejelentett védjegy által keltett benyomás elegendően távol esik attól, amit az alkotóelemek egyszerű egybeírása kelt (lásd a fenti 41. pontban hivatkozott PAPERLAB-ügyben hozott ítélet 27. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

44

Arra szintén emlékeztetni kell, hogy valamely megjelölés leíró jellegét egyrészről az érintett vásárlóközönség által a megjelölésnek tulajdonított értelem szempontjából, másrészről az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában lehet csak megítélni (lásd a fenti 41. pontban hivatkozott MunichFinancialServices-ügyben hozott ítélet 26. pontját, és a fenti 41. pontban hivatkozott EUROPIG-ügyben hozott ítélet 30. pontját).

45

Jelen ügyben az érintett áruk kozmetikai és sminktermékek, amelyeket bármely fogyasztó megvásárolhat. Az érintett vásárlóközönséget tehát a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztók alkotják (a Bíróság C-299/99. sz. Philips-ügyben 2002. június 18-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-5475. o.] 59. és 63. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-281/02. sz., Norma Lebensmittelfilialbetrieb kontra OHIM [Mehr für Ihr Geld] ügyben 2004. június 30-án hozott ítéletének [EBHT 2004., II-1915. o.] 27. pontja). Mivel a lajstromozott szóvédjegy két angol szóból áll, az érintett vásárlóközönség elsősorban az angol nyelvű, illetve ha nem angol nyelvű, akkor megfelelő angolnyelv-tudással rendelkező vásárlóközönség (ebben az értelemben lásd az Elsőfokú Bíróság T-320/03. sz., Citicorp kontra OHIM [LIVE RICHLY] ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-3411. o.] 76. pontját).

46

Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy a COLOR EDITION megjelölés e vásárlóközönség szemszögéből nézve kellően közvetlen és konkrét kapcsolatot mutat-e a védjegybejelentéssel érintett árukkal.

47

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az angol „color” szó színt vagy árnyalatot jelent, és gyakorta használják a kozmetikai ágazatban az áruk rendeltetésének vagy jellemzőinek megjelölésére. Az „edition” szó nem kizárólag az irodalom vagy a sajtó világára utal, hanem, amint azt a fellebbezési tanács megállapította, valamely termék egy vagy több változatából vagy formájából álló termékskálát is jelent. A „color” szóhoz hasonlóan e kifejezés ugyancsak használatos a kozmetika területén.

48

Meg kell állapítani tehát, hogy a COLOR EDITION megjelölést kizárólag olyan jelzések alkotják, amelyek a szóban forgó áruk egyes jellemzőinek megjelölésére szolgálhatnak. Amint azt a fellebbezési tanács megállapította, e megjelölés olyan üzenetet fejez ki, amelyet az érintett vásárlóközönség azonnal és közvetlenül értelmez, mégpedig különféle árnyalatú és színű kozmetikai és sminktermékek skálájaként.

49

Meg kell állapítani továbbá, hogy a „color” és az „edition” szavak társítása az angol nyelv szótani szabályainak fényében nem szokatlan, hanem gyakori szószerkezetnek tekinthető. A bejelentett védjegy tehát az érintett vásárlóközönség körében nem kelt olyan benyomást, amely elegendően távol esik a szóelemek egyszerű egybeírása által keltett benyomástól, és amely alkalmas lenne azok értelmének vagy tartalmának megváltoztatására. Ennélfogva a fellebbezési tanács nyomán meg kell állapítani, hogy ezen üzenet megértése semmiféle szellemi erőfeszítést nem igényel, és e szavak egyszerű összetétele nem változtat a megjelölés egyes elemeinek leíró jellegén.

50

Következésképpen a COLOR EDITION szóvédjegy összességében kellően közvetlen és konkrét kapcsolatban áll az általa érintett árukkal. A fellebbezési tanács tehát helyesen állapította meg, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontjának értelmében leíró jellegűnek tekinthető. A második jogalapot mint megalapozatlant tehát el kell utasítani.

51

Miként az a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdéséből következik, ahhoz, hogy a megjelölés ne legyen közösségi védjegyként lajstromozható, már az is elegendő, ha a felsorolt feltétlen kizáró okoknak akár az egyike fennáll (a Bíróság C-104/00. P. sz., DKV kontra OHIM ügyben 2002. szeptember 19-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-7561. o.] 29. pontja; a fenti 41. pontban hivatkozott EUROPIG-ügyben hozott ítélet 45. pontja), a felperes által hivatkozott, a rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértéséből eredő harmadik jogalap vizsgálatára nincs szükség.

52

Ennélfogva a kereset egészét el kell utasítani.

53

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, őt az OHIM kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott: