EUR-Lex Access to European Union law
This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62007CJ0569
Judgment of the Court (Second Chamber) of 1 October 2009.#HSBC Holdings plc and Vidacos Nominees Ltd v The Commissioners of Her Majesty's Revenue & Customs.#Reference for a preliminary ruling: Special Commissioners of Income Tax, London - United Kingdom.#Indirect taxation - Raising of capital - Levying of a duty of 1.5% on the transfer or issue of shares into a clearance service.#Case C-569/07.
A Bíróság (második tanács) 2009. október 1-i ítélete.
HSBC Holdings plc és Vidacos Nominees Ltd kontra The Commissioners of Her Majesty's Revenue & Customs.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Special Commissioners of Income Tax, London - Egyesült Királyság.
Közvetett adók - Tőkefelhalmozás - 1,5%-os illeték kivetése az elszámolóház (clearance service) keretében történő részvényátruházásra vagy kibocsátásra.
C-569/07. sz. ügy.
A Bíróság (második tanács) 2009. október 1-i ítélete.
HSBC Holdings plc és Vidacos Nominees Ltd kontra The Commissioners of Her Majesty's Revenue & Customs.
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Special Commissioners of Income Tax, London - Egyesült Királyság.
Közvetett adók - Tőkefelhalmozás - 1,5%-os illeték kivetése az elszámolóház (clearance service) keretében történő részvényátruházásra vagy kibocsátásra.
C-569/07. sz. ügy.
Határozatok Tára 2009 I-09047
ECLI identifier: ECLI:EU:C:2009:594
*A9* Special Commissioner, London, judgment of 19/12/2007
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2009. október 1-je ( *1 )
„Közvetett adók — Tőkefelhalmozás — 1,5%-os illeték kivetése az elszámolóház (clearance service) keretében történő részvényátruházásra vagy kibocsátásra”
A C-569/07. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Special Commissioners of Income Tax, London (Egyesült Királyság) a Bírósághoz 2007. december 24-én érkezett, határozatával terjesztett elő az előtte
a HSBC Holdings plc,
a Vidacos Nominees Ltd
és
a The Commissioners of Her Majesty’s Revenue & Customs
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, K. Schiemann, J. Makarczyk (előadó) és L. Bay Larsen bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: K. Sztranc-Sławiczek tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 15-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
— |
a HSBC Holdings plc képviseletében R. Norton solicitor, valamint I. Glick QC és D. Jowell barrister, |
— |
az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében M. Hall, I. Rao és R. Thomas, meghatalmazotti minőségben, |
— |
az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Lyal és M. Afonso, meghatalmazotti minőségben, |
a főtanácsnok indítványának a 2009. március 18-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1985 június 10-i 85/303/EGK tanácsi irányelvvel (HL L 156., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet 1. kötet 122. o.) módosított, a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 69/335/EGK tanácsi irányelv (HL L 249., 25. o; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet 1. kötet 11. o.; a továbbiakban: irányelv) 10. és 11. cikkének értelmezésére, az EK 43. cikk, az EK 49. cikk vagy az EK 56. cikk, vagy a közösségi jogi bármely egyéb rendelkezésének értelmezésére vonatkozik. |
2 |
A kérdést a HSBC Holdings plc (a továbbiakban HSBC), a Vidacos Nominees Ltd és a Commissioners of Her Majesty’s Revenue & Customs (brit adóhatóságok) között egy „stamp duty reserve tax” [bélyegilletéktartalék-adó] (a továbbiakban: SDRT) elnevezésű adónak az 1986. évi költségvetési törvény (Finance Act 1986, a továbbiakban: „FA 1986”) 96. cikke értelmében történt kivetése tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő. |
Jogi háttér
A közösségi jog
3 |
Az irányelv első és hatodik preambulumbekezdése értelmében: „mivel a Szerződés célja egy olyan gazdasági unió létrehozása, amely jellemzői hasonlóak egy hazai piacéhoz, és mivel e cél elérésének egyik lényeges feltétele a tőke szabad mozgásának előmozdítása; […] mivel a hazai piac jellegzetességeivel rendelkező közös piac fogalmában benne van, hogy a közös piac területén a társaságok tőkéjének növekedését csak egyszer lehet adóval megterhelni, és ezen adó mértékének az egyes tagállamokban egyenlőnek kell lennie, hogy ne gátolja a tőke szabad mozgását” |
4 |
Az irányelv 4. cikke felsorolja azokat az ügyleteket, amelyek a tőkeilleték alá tartozhatnak, a felsorolásban szerepel többek között a tőketársaság alapítása és a tőketársaság jegyzett tőkéjének emelése bármilyen jellegű vagyoni hozzájárulással. |
5 |
Az irányelv 10. cikke megtiltja a tőkeilletéktől eltérő, bármely más adó kivetését az annak 4. cikkében említett ügyletek tekintetében. |
6 |
Az irányelv 11. cikke értelmében: „A tagállamok semmilyen adót nem vetnek ki, amely [helyesen: A tagállamok semmilyen formában nem vetnek ki adót a(z)]
|
7 |
Ugyanezen irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok által a 10. és a 11. cikk rendelkezéseitől eltérve kivethetők „illetékek értékpapírok átruházására, átalánydíjas formában vagy másként”; [helyesen: az értékpapírok átruházását terhelő, átalányösszegben vagy más módon meghatározott adók;] |
8 |
Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen államok minden olyan ügyletet mentesíthetnek a tőkeilleték alól, amely 1984. július 1-jén mentes volt az illeték alól, illetve amely 0,50%-os vagy annál alacsonyabb mértékkel adózott. Azon egyéb ügyletek, amelyekre tőkeilleték vethető ki az irányelv értelmében, mentesíthetők a tőkeilleték alól, vagy azokra legfeljebb 1%-os mértékű egységes kulcsú illeték vethető ki. |
A nemzeti jog
9 |
A FA 1986 87. cikkének (1) bekezdése értelmében a pénzbeli vagy pénzben kifejezhető ellenértékű részvény és egyéb illetékköteles értékpapír átruházása után az átruházás pénzbeli vagy pénzben kifejezhető ellenértékének 0,5%-át kitevő SDRT fizetendő. Az SDRT-t nem kell megfizetni, amennyiben a részvények tulajdonának átruházása megfelelően lebélyegzett értékpapír-átruházási űrlap útján történik a FA 1986 92. cikkével összhangban. |
10 |
A FA 1986 87. cikkének (1) bekezdése kizárólag az „illetékköteles értékpapírok” átruházására vonatozik. Az „illetékköteles értékpapírokat” a 99. cikk az Egyesült Királyságban illetékességgel rendelkező társaságok által kibocsátott értékpapírként vagy az Egyesült Királyságban nyilvántartott, vagy az Egyesült Királyságban illetékességgel rendelkező társaságok által kibocsátott értékpapírokhoz „kapcsolódó” külföldi társaságok értékpapírjaiként határozza meg, az ilyen értékpapírokból eredő és azok feletti egyes jogokkal együtt. A FA 1986 86. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az illetéket az ügyletkötés helyétől és a felek lakóhelyétől vagy székhelyétől függetlenül kell kivetni. |
11 |
A FA 1986 96. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy: „(1) Az alábbi 97. és 97A. cikkre […] is figyelemmel, e cikk alapján SDRT-köteles:
(2) […] e cikk alkalmazásában az illeték az alábbiak 1,5%-át teszi ki:
|
12 |
Az elszámolóház fogalmát nem határozzák meg a jogszabályok. Amint az a belföldi jövedelemre kivetett bélyegilletékről szóló kézikönyvben található:
|
13 |
Az eredeti illeték megfizetését követően a FA 1986 90. cikkének (5) bekezdése mentesíti az elszámolóház keretében történő tulajdonátruházásokat a 87. cikkben előírt általános illeték alól. |
14 |
A FA 1986 97A. cikke előírja, hogy az elszámolóházi tevékenységet végző gazdasági szereplő a közvetett adókért felelős hatóság jóváhagyása mellett választhatja azt, hogy a cikk értelmében bélyegilletéket és SDRT-t kell kivetni. A FA 1986 97A. cikke szerinti választás a közvetett adókért felelős hatóság jóváhagyásának az elszámolóházi tevékenységet végző gazdasági szereplővel való közlése napján lép hatályba. E választás hatálya alatt bélyegilletéket és SDRT-t kell kivetni az elszámolóház azon ügyletei tekintetében, amelyekre e választás kiterjed (például a FA 1986 96. cikkének (1) bekezdése szerinti átruházás vagy kibocsátás esetében, mivel a FA 1986 96. cikke hiányában illetékköteles ügyletek lettek volna). Következésképpen azon elszámolóházak esetében, ahol ilyen választást tettek és azt jóvá is hagyták, az elszámolóházon belüli átruházásokra az általános, 0,5%-os mértékű illeték vetendő ki, és mentesek az illeték alól az elszámolóházba érkező vonatkozó részvények. |
15 |
A FA 1986 97. cikkének (4) bekezdése a FA 1986 96. cikke alapján illetékmentessé nyilvánítja az elszámolóházban letétbe helyezett egyéb részvények ellenében történő részvénykibocsátást, amennyiben a másik társaság a kibocsátó irányítása alatt áll, vagy az átruházásra irányuló ajánlat elfogadását követően kerül az irányítása alá. A FA 1986 97. cikkének (6) bekezdéséből következik, hogy az kizárólag akkor alkalmazható, ha az egyéb részvények maguk is illetékkötelesek. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
16 |
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy 2000. június 7-én a HSBC, az Egyesült Királyságban bejegyzett és adóilletőséggel rendelkező társaság nyilvános vételi ajánlatot tett a Crédit commercial de France (a továbbiakban: CCF) – Franciaországban bejegyzett és ott adóilletőséggel rendelkező részvénytársaság, amelynek részvényeit a párizsi tőzsdén jegyezték – részvényeinek összességére. |
17 |
Az ajánlat a CCF részvényeinek készpénzben történő megvásárlására vonatkozott, de tartalmazta a két társaság közötti részvénycsere lehetőségét is, a HSBC tizenhárom részvényét a CCF egy részvényéért cserébe. A célból, hogy ez utóbbi opciót a CCF franciaországi részvényesei számára vonzóvá tegye, a HSBC elérte, hogy jegyezzék a párizsi tőzsdén. E jegyzés következtében a HSBC-nek saját nevében számlát kellett nyitnia a société interprofessionnelle pour la compensation des valeurs mobilières-nél (Sicovam), azaz a francia elszámolási rendszerben, amely az alapügy tényállásának megvalósulásakor a párizsi tőzsdén jegyzett részvényekre vonatkozó monopóliummal rendelkezett. A HSBC részvényeinek a CCF részvényeiért cserébe történő megszerzésére három mód kínálkozott, úgymint:
|
18 |
A HSBC elfogadta, hogy megfizeti a Sicovam közvetítésével átruházott részvényeket terhelő teljes SDRT-t. Ennek hiányában az ajánlat pénzügyileg kedvezőtlen lett volna, következésképpen kevésbé vonzó a számos francia részvényes számára. |
19 |
A CCF részvényeinek ellenértékeként kibocsátott HSBC részvények a FA 1986 99. cikkének (3) bekezdése értelmében „illetékköteles értékpapírok.” Ezeknek egy elszámolóház javára történt kibocsátása esetében – amely elszámolóház az alapügyben a Vidacos Nominees Ltd, a Sicovam egyesült királysági megbízottja – a FA 1986 96. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a fizetendő SDRT e részvények árának vagy értékének 1,5%-a volt. Ezzel szemben a két másik opció esetében sem bélyegilleték, sem SDRT nem terhelte a részvények kibocsátását. Ez csak a részvények további átruházása esetén volt fizetendő, mértéke pedig 0,5%. |
20 |
Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a CCF részvényesei 255607131 részvényt kaptak a Sicovamon keresztül. E részvények közül a SICOVAM-tól kivettek körülbelül 105 milliót, tehát 41%-ot, és 2 héten belül értékesítették azokat a londoni tőzsdén. A CREST keretében e részvényekkel végrehajtott további ügyletek az általános 0,5%-os SDRT alá tartoztak. |
21 |
Továbbá a HSBC, amelynek részvényei a párizsi tőzsdén továbbra is jegyezhetők, felajánlja részvényeseinek, hogy inkább részvény, és nem készpénz formájában juttat osztalékot. Ugyanakkor, mivel a HSBC mögöttes részvényeit a SICOVAM kezeli, az osztalék címén juttatott részvények is a SICOVAM-hoz kerültek, mivel ezeket e rendszer keretében ez utóbbi társaság nevére jegyezték be. E részvények után 1,5%-os mértékű SDRT-t került megfizetésre, és ezen SDRT-teher költségei a HSBC azon francia részvényeseire hárult, akik jutalékként kapott részvényeit a SICOVAM kezeli, aminek eredményeként a HSBC azon részvényesei, akik részvényeit a SICOVAM kezeli, a többi részvényeshez viszonyítva 1,5%-kal kevesebb részvényt kaptak. |
22 |
A HSBC a Sicovam javára kibocsátott részvények után megfizetett 1,5%-os SDRT visszatérítése iránti kérelmet nyújtott be. Miután az adóhatóság elutasította ezt a kérelmet, a HSBC keresetet nyújtott be a Special Commissionershez. |
23 |
Ilyen körülmények között a Special Commissioners felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjesztette a Bíróság elé: „Vajon a[z] […] irányelv 10. vagy 11. cikke, az EK 43., az EK 49. vagy az EK 56. cikke, illetve a közösségi jog bármely más rendelkezése tiltja-e, hogy valamely tagállam (a továbbiakban: az előbbi tagállam) 1,5%-os illetéket vessen ki az elszámolóház keretében történő részvényátruházásra vagy -kibocsátásra, ha:
|
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
24 |
Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az irányelv 10. és 11. cikkével, valamint az EK 43. cikkel, az EK 49. cikkel, illetve az EK 56. cikkel, vagy bármely egyéb közösségi jogi rendelkezéssel ellentétes-e az alapügyben szereplőhöz hasonló illeték kivetése elszámolóház keretében történő részvénykibocsátásra. |
25 |
Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az irányelv kimerítően harmonizálja azokat az eseteket, amelyekben a tagállamok tőkeilletéket vethetnek ki (ebben az értelemben lásd a C-178/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2007. június 7-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-4185. o.] 31. pontját). |
26 |
Márpedig, amint a Bíróság már megállapította, ha valamely területen közösségi szintű harmonizáció történt, az e területen tett nemzeti intézkedéseket e harmonizációs intézkedés, nem pedig a Szerződés rendelkezései fényében kell vizsgálni (ebben az értelemben lásd a C-324/99. sz. DaimlerChrysler-ügyben 2001. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-9897. o.] 32. pontját, valamint a C-257/06. sz., Roby Profumi ügyben hozott ítélet [EBHT 2008., I-189. o.] 14. pontját). |
27 |
Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolása során a Bíróság az irányelv értelmezésére szorítkozik. |
28 |
Hangsúlyozni kell, hogy amint az preambulumából is következik, az irányelv arra irányul, hogy előmozdítsa a tőke szabad mozgását, amely elengedhetetlenül szükséges az olyan gazdasági unió létrehozásához, amelynek jellemzői hasonlóak a belső piachoz. Ami a tőke rendelkezésre bocsátását terhelő adókat illeti, e cél elérése a tagállamokban eddig hatályban lévő közvetett adók eltörlését, és azok helyett a közös piacon egyetlen alkalommal kivetett, valamennyi tagállamban azonos mértékű illeték alkalmazását feltételezi. |
29 |
E tekintetben az irányelv többek között azt írja elő, utolsó preambulumbekezdésében, hogy el kell törölni a tőkeilletékhez vagy az értékpapírra kivetett bélyegilletékhez hasonló jellemzőkkel rendelkező közvetett adókat, mivel ezek fenntartása meghiúsíthatná az irányelv által követett célt. E közvetett adókat, amelyek kivetése tilos, az irányelv 10. és 11. cikke sorolja fel. |
30 |
Az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének rendelkezései kimerítően sorolják fel a tőkeilletéktől eltérő díjakat és illetékeket, amelyek az irányelv 10. és 11. cikkétől való eltérésként az utóbbi rendelkezésekben szereplő ügyletek esetében terhelhetik a tőketársaságokat (lásd a 36/86. sz. Dansk Sparinvest ügyben 1988. február 2-án hozott ítélet [EBHT 1988., 409. o.] 9. pontját). Az irányelv 12. cikke, többek között, (1) bekezdésének a) pontjában a következőre vonatkozik: „illetékek értékpapírok átruházására, átalánydíjas formában vagy másként” [helyesen: az értékpapírok átruházását terhelő, átalányösszegben vagy más módon meghatározott adók]. |
31 |
Az alapügyben az SDRT-t keletkeztető tény egy nyilvános vételi ajánlat alkalmával újonnan kibocsátott értékpapírok megszerzésére vonatkozó egyedi ügylet volt. E tekintetben, amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 23. pontjában, a HSBC-nek a CCF részvényeiért történő cseréje céljából az elszámolóházba bevezetett részvényei új részvényeknek minősülnek, ami tőkeemelésnek felel meg. |
32 |
Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy annak engedélyezése, hogy az újonnan kibocsátott értékpapírok első megszerzésére adót vagy illetéket vessenek ki, azt eredményezné, hogy magát az értékpapír kibocsátását adóztatnák meg, mivel ez a tőkefelhalmozás szempontjából ugyanazon átfogó ügylet szerves részét képezi. Az értékpapírok kibocsátása ugyanis önmagában nem elegendő, hanem csak attól a pillanattól van értelme, amikor valaki meg is szerzi az értékpapírokat (a C-415/02. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2004. július 15-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7215. o.] 32. pontja). |
33 |
A 69/335 irányelv 11. cikke a) pontjának hatékony érvényesülése ezért feltételezi, hogy e rendelkezés értelmében a „kibocsátás” magában foglalja az értékpapírok kibocsátásuk során történő első megszerzését is (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Belgium ügyben hozott ítélet 33. pontját). |
34 |
E tekintetben az irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „átruházás” fogalmát úgy értelmezni, amint azt az Egyesült Királyság Kormánya és az Európai Közösségek Bizottsága felvázolta, miszerint az 1,5%-os mértékű SDRT egy „idénybérlet” („season ticket”) formát magára öltő részvényátruházási illeték, megfosztaná hatékony érvényesülésétől ezen irányelv 11. cikkének a) pontját, és kétségessé tenné azt az egyértelmű megkülönböztetést, amelyet az irányelv 11. cikkének a) pontja és 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja tesz a „kibocsátás” és az „átruházás” fogalma között. Ez az értelmezés ugyanis azzal a következménnyel járna, hogy még azt a kibocsátási műveletet is adó vagy illeték sújtaná, amelyet – mivel szükségszerűen újonnan kibocsátott értékpapírok megszerzésével jár – semmiféle, a tőkeilletéktől eltérő adó vagy illeték nem sújthatna e rendelkezés értelmében. |
35 |
Ennek megfelelően az értékpapírok első megszerzését azok kibocsátása folyamán nem lehet a 69/335 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „átruházásnak” tekinteni, és ezért az első megszerzést terhelő adó nem tartozhat az e rendelkezésben megállapított kivétel hatálya alá. |
36 |
Továbbá az SDRT-hez hasonló illetéket nem lehet olyannak minősíteni, mint amelyet valójában a jövőbeli átruházásokra kell alkalmazni, mivel – amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 38. pontjában – ezen illetéknek sem az alapja, sem pedig alanya nem határozható meg az ennek következtében csak feltételezett átruházásokhoz viszonyítva. |
37 |
E megfontolások alapján megállapítható, hogy amennyiben az SDRT-hez hasonló illetéket olyan új értékpapírokra vetik ki, amelyeket tőkeemelés következtében állítanak elő, ezen illeték a 69/335 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett adóztatásnak minősül, amelyet e rendelkezés tilt. |
38 |
Következésképpen az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 11. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló illeték kivetése az elszámolóház keretében történő részvénykibocsátásra. |
A költségekről
39 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: |
Az 1985. június 10-i 85/303/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a tőkeemelést [helyesen: tőkefelhalmozást] terhelő közvetett adókról szóló, 69/335/EGK tanácsi irányelv 11. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szereplőhöz hasonló illeték kivetése az elszámolóház keretében történő részvénykibocsátásra. |
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.