1.

A Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi pénzügyi bíróság, Németország) által előterjesztett kérdések lehetőséget adnak a Bíróságnak, hogy meghatározza az áruk hibás jellegének az ügyleti értékükre és ebből következően a vámértékükre gyakorolt hatását.

2.

A kérdést előterjesztő bíróság annak érdekében kéri a Bíróság válaszait, hogy a Mitsui & Co. Deutschland GmbH (a továbbiakban: Mitsui & Co.) által a Hauptzollamt Düsseldorf (düsseldorfi fővámhivatal, a továbbiakban: Hauptzollamt) ellen indított – ez utóbbinak a Mitsui & Co. vám visszafizetése iránti kérelmére vonatkozó határozata elleni – kereset tárgyában határozzon.

3.

A Mitsui & Co. Subaru márkájú gépjárműveket vásárol és importál, amelyekre a japán eladó – aki egyben a gyártó is – hároméves jótállást vállal. A gyártó-eladó megtérítette a Mitsui & Co. részére az e jótállás keretében felmerült költségeket, vagyis a Mitsui & Co. saját ügyfelei által kiszámlázott javítási költségeket. Következésképpen a Mitsui & Co. vám visszafizetése iránti kérelemmel élt a Hauptzollamtnál.

4.

A Hauptzollamt vitatott határozata a 2000 júliusában szabad forgalomba bocsátott gépjárművekre vonatkozik. A Hauptzollamt 2004. május 27-i határozatával részben helyt adott a Mitsui & Co. , a jótállással összefüggő szolgáltatások címén vám visszafizetésére irányuló kérelmének. A Hauptzollamt csak a 2002. februárig történt árkorrekciókat vette figyelembe, a 2002. március és 2003. június közötti árkorrekciókat a 444/2002/EK bizottsági rendelettel ( 2 ) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 2454/93/EGK bizottsági rendelet ( 3 ) 145. cikkének (2) és (3) bekezdésére hivatkozva elutasította.

5.

A Hauptzollamt 2005. március 30-i határozatában megerősítette álláspontját, és elutasította a Mitsui & Co. ellentmondását, amelyben ez utóbbi kifejtette, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikke nem vonatkozik a visszatérítés iránti kérelmére, mivel jótállás esetén nem utólagos árkorrekcióról van szó, hanem szerződéses jótállási kötelezettség összegszerű elismeréséről, és hogy ezenkívül a visszaható hatály tilalma alapján a 145. cikk nem alkalmazható a előtt importált és szabad forgalomba bocsátott árukra.

6.

Az alapügy tényállása idején a vámértékre a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet ( 4 ) 3. fejezete vonatkozott.

7.

A Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdése az importált áru vámértékét, annak ügyleti értékeként határozza meg, vagyis a Közösség vámterületére irányuló kivitel céljából történő eladáskor az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árként ( 5 ).

8.

Az említett 29. cikk (3) bekezdésének a) pontja is úgy határozza meg a „ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árat”, mint az importált áruért az eladónak vagy az eladó javára a vevő részéről teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetés. Ez az ár magában foglal a vevő részéről az eladónak vagy a vevő részéről valamely harmadik félnek az eladó kötelezettségének teljesítésére az importált áru eladásának feltételeként teljesített vagy teljesítendő minden kifizetést.

9.

Az Európai Közösségek Bizottsága a Vámkódex 249. cikke alapján elfogadta a 2454/93 rendeletet.

10.

A végrehajtási rendeletet több ízben módosították. A 2002. március 19-én hatályba lépett 444/2002 rendelet az egyik ilyen módosítás.

11.

Ahogyan arra a 444/2002 rendelet (5) és (6) preambulumbekezdése emlékeztet, az áru szabad forgalomba bocsátása után a vevő és az eladó által elfogadott árak bizonyos esetekben módosíthatók a termékek hibás voltát figyelembe véve. Következésképpen a hatályban lévő rendelkezéseknek kifejezetten biztosítaniuk kell a lehetőséget arra, hogy a Vámkódex 29. cikke szerinti ügyleti értéknél – megfelelő biztosítékokkal és ésszerű határidők alkalmazásával – figyelembe vehessék a különleges eseteket.

12.

Ezért a 444/2002 rendelet a végrehajtási rendelet 145. cikkének új megfogalmazását vezeti be. E cikk (2) és (3) bekezdése előírja annak lehetőségét, hogy az áru szabad forgalomba bocsátása után a vámérték meghatározásakor figyelembe vegyék az eladó által a vevő javára az áruért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár kiigazítását.

13.

A végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatározza e lehetőség alapfeltételeit. Először az érintett áruknak hibásnak kell lenniük a nyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának időpontjában. Másodszor, az eladónak az áruk szabad forgalomba bocsátása előtt kötött adásvételi szerződésben vállalt garanciális kötelezettség alapján árkorrekciót kell végeznie. Harmadszor, az említett áruk hibás természete még nem jelenhet meg a vonatkozó adásvételi szerződésben. Negyedszer, az áru árának kiigazítását kizárólag abban az esetben lehet figyelembe venni, ha az adott kiigazítást az áru szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napjától számított 12 hónapon belül tették meg.

14.

A Finanzgericht Düsseldorf úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő négy kérdést terjeszti a Bíróság elé:

15.

A Mitsui & Co., a német kormány és a Bizottság írásbeli észrevételt terjesztett elő.

16.

A Mitsui & Co., valamint a Bizottság tárgyalás tartását kérte, amelyre 2008. június 12-én került sor.

17.

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének célja annak meghatározása, hogy a Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdésének a) pontját lehet-e úgy értelmezni, hogy a szabad forgalomba bocsátást követően az eladó által a felek közötti jótállásra vonatkozó megállapodás keretében teljesített kifizetések csökkentik az áruknak az ügyleti érték alapján kiszámított vámértékét.

18.

Az észrevételt benyújtó összes fél egyetértett abban, hogy az eladó által a vevő részére teljesített olyan kifizetések, mint amelyek az alapügyben felmerültek, csökkentik az áruk vámértékét.

19.

Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság több ízben kimondta, hogy a vámérték megállapítására vonatkozó közösségi szabályozás méltányos, egységes és semleges rendszer létrehozására irányul, amely kizárja az önkényes és fiktív vámértékek alkalmazását ( 6 ).

20.

Szintén a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a vámértéknek tükröznie kell a behozott áru valós gazdasági értékét, ennélfogva tartalmaznia kell ezen áru minden gazdasági értékkel rendelkező elemét ( 7 ).

21.

A jelen esetben az importált gépjárművek rejtett hibája miatt azok valós gazdasági értéke kisebb, mint a szabad forgalomba bocsátás idején vámkezelt ügyleti érték.

22.

Mint azt észrevételeiben a Bizottság helyesen megjegyezte, a Vámkódex 29. cikkének (1) és (3) bekezdése nem határozza meg kifejezetten, hogy hogyan kell kezelni a vámérték kiszámításának alapjául szolgáló ügyleti érték későbbi kiigazításait.

23.

E tekintetben úgy vélem, a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára kellene támaszkodni, amely az áru megvásárlását követően, de annak szabad forgalomba bocsátása előtt a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő árnak az áru elvesztése vagy károsodása miatt történő kiigazítására vonatkozik.

24.

A Repenning-ügyben hozott ítéletben ( 8 ) a Bíróság kimondta, hogy az ügyleti érték olyan adat, amelyet esetleg ki kell igazítani, ha arra az önkényes vagy fiktív vámérték alkalmazásának elkerülése érdekében szükség van.

25.

E kérdésben Darmon főtanácsnok véleményét is osztom, amelyet a Hauptzollamt Hamburg-St-Amnen kontra Ebbe Sönnichsen ítélet ( 9 ) alapjául szolgáló ügyben ismertetett indítványának 20. pontja tartalmaz, és amely szerint a vámértéket az árunak a Közösség területén történő szabad forgalomba bocsátása napján kell értékelni. Mivel az áru valós értékét kell figyelembe venni, az árunak a Közösség területére történő belépéskori állapota a lényeges.

26.

Ezen megállapítások fényében el kell ismerni, hogy a felek közötti jótállásra vonatkozó megállapodás keretében az áruk szabad forgalomba bocsátása után az eladó által a vevő részére teljesített kifizetések csökkentik ezen áruk vámértékét, feltéve hogy az említett áruk a szabad forgalomba bocsátás időpontjában hibásak voltak.

27.

A Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése a) pontjának másfajta értelmezése fiktív vámérték meghatározásához vezetne, amely ellentétes volna a vámértékelésre vonatkozó közösségi szabályozás céljával.

28.

E kérdéssel a nemzeti bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 444/2002/EK rendelettel módosított végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése értelmében az ügyleti érték kiigazítását jelenti-e az eladó által a vevő javára jótállási megállapodás alapján teljesített kifizetés, amellyel az eladó a vevő számára a vevő saját vásárlói által kiszámlázott javítási költségeket téríti meg.

29.

Az észrevételt előterjesztő felek álláspontja megosztott e kérdésben.

30.

A német kormány és a Bizottság szerint az ilyen kifizetések az árukért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár kiigazítását jelentik, amelyet a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése alapján a Vámkódex 29. cikke értelmében figyelembe lehet venni a vámérték meghatározása során.

31.

A Mitsui & Co. ezzel ellentétes álláspontot képvisel. A Mitsui & Co. azt javasolja, hogy a Bíróság a második kérdésre azt a választ adja, hogy e kifizetések nem minősülnek az ügyleti érték kiigazításának a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése értelmében.

32.

A Mitsui & Co. a tárgyalás során kifejtette, hogy az említett 145. cikk (2) bekezdése szerinte csak abban az esetben alkalmazandó, ha az eladó és a vevő megállapodik az áruk hibás volta miatt azok árának csökkentésében.

33.

Ha elfogadjuk a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) bekezdésének a Mitsui & Co. által javasolt értelmezését, ez azt jelentené – figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére adott válaszomat –, hogy az eladó által a vevő részére a felek közötti jótállásra vonatkozó megállapodás keretében teljesített kifizetések csökkentik ezen áruk vámértékét, de nem a 145. cikk (2) bekezdéséből eredő feltételek szerint.

34.

Hangsúlyozni kívánom, hogy véleményem szerint a fenti 145. cikk (2) bekezdésének megfogalmazása megerősíti a Vámkódex 29. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése a) pontjának a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésére adott válasz keretében javasolt értelmezését.

35.

A végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) bekezdése nem alapozza meg annak lehetőségét, hogy a vámérték meghatározása során figyelembe vegyék az árukért ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár behozatalt követő, az áruk hibás volta miatt történő utólagos módosítását. E lehetőség közvetlenül levezethető a Vámkódex 29. cikkének (1) bekezdéséből és (3) bekezdésének a) pontjából, az említett 145. cikk (2) bekezdése csupán megerősíti annak fennállását, és pontosítja alkalmazásának feltételeit.

36.

Ennélfogva felmerül a kérdés, hogy az eladó által a vevő javára jótállási megállapodás alapján teljesített kifizetés, amellyel az eladó a vevő számára a vevő saját vásárlói által kiszámlázott javítási költségeket téríti meg, a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő ár „kiigazítását” jelentik-e.

37.

E kérdésre adott válaszom azon a feltevésen alapul, hogy a közösségi jogalkotó nem akarta csak olyan esetekre korlátozni a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) bekezdésének alkalmazását, amikor az áruk árát azok hibás volta miatt csökkentik. E tekintetben utalok arra, hogy e rendelkezés az ár „kiigazítása” kifejezést használja az ár „csökkentése” szűkebb fogalma helyett.

38.

E feltevést megerősíti a Vámkódex Bizottságnak a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) bekezdésének alkalmazására vonatkozó 2. számú megjegyzése is, amely ahhoz hasonló helyzetet ír le, mint amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak kell eldöntenie. Véleményem szerint e megjegyzés ugyanolyan jellegű és ugyanolyan értékű, mint a Kombinált Nómenklatúra magyarázó megjegyzései, amelyek tekintetében a Bíróság megállapította, hogy fontos eligazítást nyújtanak a közösségi vámjog értelmezéséhez ( 10 ).

39.

Az a véleményem tehát, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) bekezdésének célja az is, hogy rendezze a vevőnek a hibás árukkal kapcsolatos olyan kezdeményezését is, mint amely a jelen ügyben felmerült, vagyis amikor a vevő számára az ügyfelei által kiszámlázott javítási költségek megtérítéséről van szó.

40.

A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésének célja a végrehajtási rendelet – a 444/2002 rendelet által 2002. március 19-i hatállyal bevezetett – 145. cikke (2) és (3) bekezdése időbeli hatályának meghatározása.

41.

Az észrevételt előterjesztő felek elemzése eltér e kérdésben.

42.

A Mitsui & Co. és a Bizottság egyetért az erre a kérdésre adandó válaszban. Azt a választ javasolják a Bíróságnak, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdését nem kell alkalmazni az olyan behozatalra, amelynek vámáru-nyilatkozatát az e rendelkezést bevezető 444/2002 rendelet hatálybalépése előtt fogadták el.

43.

A német kormány ellenben úgy véli, hogy a 145. cikk nem tartalmaz semmilyen önálló anyagi jogi szabályt, hanem a Vámkódex 29. cikkét magyarázza vagy pontosítja. Ezért a végrehajtási rendelet 145. cikkét módosító 444/2002 rendelet hatálybalépése előtt tett vámáru-nyilatkozatokat kezdettől fogva az e rendelkezésben tartalmazott szempontok alapján kell értékelni. Következésképpen a végrehajtási rendelet 145. cikkének (3) bekezdésében említett szabály, amely szerint a vámérték kiszámítása során csak a nyilatkozat időpontjától számított tizenkét hónapon belül elvégzett árkorrekciók vehetők figyelembe, a 444/2002 rendelet hatálybalépése előtt tett nyilatkozatokra is alkalmazandó.

44.

Meg kell jegyezni, hogy amint azt a Bíróság a Beemsterboer Coldstore Services ügyben hozott ítéletben ( 11 ) már kimondta, míg az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő jogvitákra kell alkalmazni, addig az anyagi jogi szabály főszabály szerint nem alkalmazható a hatálybalépését megelőzően keletkezett jogviszonyokra.

45.

Ahhoz tehát, hogy választ lehessen adni arra a kérdésre, hogy a végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése alkalmazandó-e a 444/2002 rendelet hatálybalépése előtt keletkezett helyzet jövőbeli hatásaira, meg kell határozni, hogy e cikk (2) és (3) bekezdése anyagi jogi vagy eljárásjogi rendelkezés-e.

46.

Ahogyan azt már említettem ( 12 ), a (2) bekezdés, de a (3) bekezdés sem hoz létre új szabályt. E rendelkezések megerősítik az áruk ügyleti értékének a vámérték meghatározása során az áruk hibás volta miatt történő, a behozatalt követő utólagos kiigazításához való jogot, és meghatározzák e jog gyakorlásának feltételeit.

47.

Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy az említett rendelkezések ne lehetnének anyagi jogiak. Éppen ellenkezőleg, anyagi jogi jellegük abból a tényből ered, hogy e rendelkezések határozzák meg az ügyleti érték kiigazításához való jog alkalmazásának feltételeit.

48.

Az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy bizonyos feltételek mellett a közösségi jogi anyagi rendelkezések visszaható hatálya mindazonáltal megengedett. E lehetőség azon feltételnek van alárendelve, hogy az anyagi jogi rendelkezés szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következzen ( 13 ).

49.

A Bíróság azonban kimondta, hogy az anyagi jogi rendelkezésnek tulajdonított ilyen hatály nem veszélyeztetheti a Közösség alapvető elveit, nevezetesen a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveit, amelyek szerint a közösségi jognak világosnak és kiszámíthatónak kell lennie a jogalanyok számára ( 14 ).

50.

Márpedig a rendeletet módosító 444/2002 rendelet hatálybalépése előtt a német vámhatóságok a kialakult közigazgatási gyakorlat alapján az általános hároméves határidőt alkalmazták az áruk ügyleti értékének a vámérték meghatározása során az áruk hibás volta miatt történő, a behozatalt követő utólagos kiigazítására. Véleményem szerint pontosan a bizalomvédelem elve az, amelybe a végrehajtási rendelet 145. cikke (2) és (3) bekezdésének visszaható hatályú alkalmazása ütközik.

51.

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a 444/2002 rendelettel módosított végrehajtási rendelet 145. cikkének (2) és (3) bekezdése nem alkalmazható a hatálybalépése előtt keletkezett helyzetekre, tehát az olyan behozatalra, amelynek vámáru-nyilatkozatát az említett hatálybalépés előtt fogadták el.

52.

A harmadik kérdésre javasolt válaszra tekintettel egyetértek a Bizottság által az írásbeli észrevételeiben ismertetett véleménnyel, nevezetesen azzal, hogy nem áll fenn olyan körülmény, amely megkérdőjelezné a 444/2002 rendelettel módosított végrehajtási rendelet 145. cikke (2) és (3) bekezdésének érvényességét.

53.

A fenti megfontolások fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire: