1. 

A jelen fellebbezés a 2868/95/EK bizottsági rendeletnek ( 2 ) a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ( 3 ) fellebbezési tanácsa által védjegybejelentés elutasítása tárgyában hozott határozatának kézbesítésére vonatkozó szabályaira irányul.

2. 

A 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdése szerint az OHIM általi kézbesítés többféle módon történhet, az ezekre vonatkozó szabályokat és alkalmazási feltételeket a rendelet 62–66. szabálya állapítja meg.

3. 

A rendelet „Postai kézbesítés” címet viselő 62. szabályának (1) bekezdése értelmében a fellebbezési tanács közösségi védjegybejelentést elutasító határozatát ajánlott levélben, tértivevénnyel kell kézbesíteni a kérelmezőnek.

4. 

Ennek a 62. szabálynak a (3) bekezdése továbbá azt a vélelmet támasztja, hogy az ajánlott levél útján történő kézbesítés esetén a levelet a postára adástól számított tizedik napon kell kézbesítettnek tekinteni, kivéve, ha az irat nem, vagy csak később érkezett a címzetthez.

5. 

Azonkívül a 2868/95 rendelet 68. szabálya szerint kézbesített iratok esetén, ha az irat kézbesítése során az arra vonatkozó szabályokat nem tartották be, az iratot az átvétel napján kell kézbesítettnek tekinteni.

6. 

A jelen ügyben felmerülő két fő kérdés egyrészt arra irányul, hogy az OHIM határozatának futárszolgálat útján történő átadása ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítésként értékelhető-e a 2868/95 rendelet 62. szabályának (1) bekezdése értelmében, másrészt hogy a rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt vélelem akkor is fennáll-e, ha bizonyítást nyer, hogy a futárpostai küldemény címzettje az OHIM általi küldéstől számított tíz napon belül kapta meg a küldeményt.

7. 

A T-14/06. sz., K-Swiss kontra OHIM (párhuzamos csíkkal díszített cipő) ügyben 2006. december 14-én hozott végzésében ( 4 ) az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága először is azt állapította meg, hogy az OHIM fellebbezési tanácsa határozatának futárszolgálattal történő kézbesítése nem tartozik a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében felsorolt kézbesítési módok közé, így nem szabályszerű. Az Elsőfokú Bíróság ezután úgy határozott, hogy a 2868/95 rendelet 68. szabálya szerint a keresetindítási határidő a futárszolgálattal történő kézbesítéssel kezdődött meg, minthogy a fellebbező kifejezetten elismerte, hogy megkapta a vitatott határozatot.

8. 

Az Elsőfokú Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen határozat megtámadására nyitva álló két hónap és tíznapos határidő a jelen ügyben 2006. január 9-én járt le, és ezért a fellebbező által 2006. január 16-án benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítania.

9. 

A jelen indítványban ismertetem azokat az okokat, amelyek alapján véleményem szerint a 2868/95 rendeletnek az OHIM iratainak kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseinek szövegére tekintettel a határozatok futárszolgálattal történő kézbesítése ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítésnek tekintendő. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy az Elsőfokú Bíróság a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdését, 62. szabályának (1) bekezdését és 68. szabályát tévesen értelmezte, és ezért a fellebbezés megalapozott.

10. 

Kifejtem továbbá azt is, hogy meglátásom szerint miért érvényes a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt vélelem abban az esetben is, amikor bizonyítást nyer, hogy a címzett a küldéstől számított tíz napon belül megkapta az iratot. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az Elsőfokú Bíróság előtt indított, hatályon kívül helyezés iránti kereset elfogadható, és ezért a megtámadott végzést hatályon kívül kell helyezni.

11. 

Másodlagosan azt adom elő, hogy a 2868/95 rendeletnek a kézbesítési szabálytalanságokról szóló 68. szabálya nem eredményezheti a szabályszerű kézbesítés esetében alkalmazandó keresetindítási határidő megrövidülését. Ebből arra a következtetésre jutok, hogy még abban az esetben is, ha a határozat futárszolgálat útján történő kézbesítése nem tekinthető ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítésnek, és ezért szabálytalan kézbesítésnek minősül, a megtámadott végzés akkor is tévesen alkalmazza a jogot, méghozzá a 68. szabály alkalmazási területét illetően.

12.

A 40/94/EK tanácsi rendelet ( 5 ) (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 63. cikkének (5) bekezdése értelmében az OHIM fellebbezési tanácsának határozata ellen irányuló keresetet a határozat kézbesítésétől számított két hónapon belül kell benyújtani. Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §-a szerint az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány-határidővel meghosszabbodnak.

13.

A 2868/95 rendelet 61. szabályának (1) bekezdése szerint „[a] Hivatal [OHIM] előtti eljárásokban a Hivatal [OHIM] értesítése az eredeti irat, az 55. szabállyal összhangban annak nem hitelesített vagy számítógéppel kinyomtatott másolatának, illetve a felektől származó iratok esetében másolatok vagy nem hitelesített másolatok benyújtásával történik”.

14.

A 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdése szerint:

„A kézbesítés módjai a következők:

15.

A 2868/95 rendelet 61. szabályának (3) bekezdése értelmében, ha a címzett megadta a faxszámát vagy a vele más távközlési eszközzel történő kommunikáció elérhetőségi adatait, a Hivatal [OHIM] választhat bármely ilyen módon vagy postai úton történő kézbesítés között.

16.

A 2868/95 rendelet „Postai kézbesítés” címet viselő 62. szabálya a következőképpen rendelkezik:

[…]

17.

A 2868/95 rendelet 68. szabálya a kézbesítési szabálytalanságokról szól. A következőképpen rendelkezik:

„Kézbesített iratok esetén, ha a Hivatal [OHIM] nem tudja bizonyítani az irat szabályszerű kézbesítését, vagy az irat kézbesítése során az arra vonatkozó szabályokat nem tartották be, az iratot azon a napon kell kézbesítettnek tekinteni, amelyet a Hivatal [OHIM] az átvétel napjaként elismer.”

18.

Meg kell említeni a 2868/95 rendeletnek a határidők számítására vonatkozó 70. szabályát is, amelynek (2) bekezdése így szól:

„A határidő számításának kezdete az azt a napot követő nap, amelyen a határidő megkezdésére okot adó esemény bekövetkezik, amely esemény lehet eljárási cselekmény vagy egy másik határidő lejárta. Ha az eljárási cselekmény kézbesítés, az irányadó esemény – eltérő rendelkezés hiányában – a kézbesített irat átvétele.”

19.

2002. július 24-én a fellebbező a Nizzai Megállapodás ( 6 ) 25. osztályába tartozó áruk (férfi-, női és gyermekcipők) vonatkozásában egy, az oldalán öt párhuzamos csíkkal díszített cipő ábrázolásából álló ábrás megjelölést jelentett be közösségi védjegyként az OHIM-nál.

20.

Ezt a kérelmet a 2004. október 19-i határozat azzal az indokolással utasította el, hogy a megjelölés a kérelmezett áruk vonatkozásában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. A határozattal szemben a fellebbező fellebbezést nyújtott be, amelyet az OHIM első fellebbezési tanácsa 2005. szeptember 26-i határozatával ( 7 ) szintén elutasított.

21.

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. január 16-án benyújtott keresetlevéllel a fellebbező kérte a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését, és az OHIM kötelezését a költségek viselésére.

22.

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. április 6-án benyújtott külön beadvánnyal az OHIM az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a alapján elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő. Az OHIM kérte a felperes költségviselésre való kötelezését is.

23.

Az OHIM előadta, hogy a megtámadott határozatot 2005. október 28-án a DHL cég által kézbesített futárpostai küldeménnyel (a továbbiakban: DHL-futárküldemény) kézbesítették a fellebbezőnek. Az OHIM ebből arra a következtetésre jutott, hogy a Hivatalhoz 2006. január 16-án érkezett keresetlevelet csak a megtámadott határozat kézbesítésétől számított, tíznapos átalány-határidővel meghosszabbított két hónapos határidő lejárta után nyújtották be.

24.

Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozóan 2006. május 31-én benyújtott észrevételében a fellebbező kérte az Elsőfokú Bíróságot, hogy nyilvánítsa keresetét elfogadhatónak.

25.

A fellebbező elismerte, hogy 2005. október 28-án DHL-futárküldeményben megkapta a megtámadott határozatot. Azonban azon az állásponton volt, hogy ez a beérkezés napja jogi értelemben nem tekinthető a megtámadott határozat kézbesítése napjának. E tekintetben arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozatnak a DHL-futárszolgálattal történő elküldése nem tartozik a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében felsorolt kézbesítési módok közé, és nem minősül a rendelkezés a) pontja szerinti postai úton történő kézbesítésnek sem. Ezért az ilyen kézbesítés nem minősíthető a 61. szabály és a 40/94 rendelet 63. cikkének (5) bekezdése szerinti kézbesítésnek, amely rendelkezés alapján a keresetet a fellebbezési tanács határozatának kézbesítésétől számított két hónapon belül kell az Elsőfokú Bírósághoz benyújtani.

26.

Másodlagosan a fellebbező arra hivatkozik, hogy a postai úton történő kézbesítésre vonatkozó rendelkezések értelemszerűen alkalmazandóak voltak. Ebben az esetben nem kérdéses annak vélelmezése, hogy a kézbesítés a postára adástól számított tizedik napon, vagyis a jelen ügyben 2005. november 5-én történt.

27.

A megtámadott végzésben az Elsőfokú Bíróság az alábbi szempontokat vette alapul:

28.

A fellebbező a Bíróság Hivatalához 2007. március 11-én benyújtott fellebbezésével megtámadta a végzést.

29.

Az OHIM 2007. május 31-én válaszbeadványt terjesztett elő.

30.

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy tárgyalás megtartása szükséges, amelyen lehetőséget kell adni a feleknek arra, hogy kifejtsék a 2868/95 rendelet 62. szabályának, és különösen (3) bekezdésének értelmezésére, valamint arra vonatkozó álláspontjukat, hogy a 2868/95 rendeletnek a kézbesítési szabálytalanságokról szóló 68. szabálya eredményezhet-e a 62. szabályban foglalt kézbesítési szabályoknál kedvezőtlenebb megoldást a fellebbező számára.

31.

A fellebbező kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és kötelezze az OHIM-ot a költségek viselésére.

32.

Az OHIM kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést mint megalapozatlant, és kötelezze a fellebbezőt a költségek viselésére.

33.

Fellebbezése alátámasztására a fellebbező egyetlen, a 2868/95 rendelet 61., 62. és 68. szabályának megsértésére vonatkozó jogalapot terjeszt elő.

34.

Előadja, hogy a fellebbezési tanácsok határozatainak szokásos kézbesítési módja a DHL-futárszolgálattal való küldés, és az OHIM ezt postai úton történő kézbesítésnek tekinti. Ezt a besorolást az indokolja, hogy a DHL cég funkcionálisan és intézményileg is rokonítható a német postával, mivel a DHL a Deutsche Post AG 100%-os leányvállalata, és az iratok DHL-lel történő kézbesítésekor az átvevő személy átvételi elismervényt ír alá, megjelölve az átvétel napját.

35.

Amennyiben elfogadnánk, hogy a DHL-futárszolgálattal történő elküldés nem szabályszerű kézbesítési mód, ez azt jelentené, hogy az OHIM szándékosan olyan gyakorlatot folytatott, amely a 2868/95 rendelet 68. szabályában foglalt kézbesítési szabálytalanságokat eredményezte. Ez ellentétes lenne az OHIM jogszerű eljárásra vonatkozó kötelezettségével, mivel a keresetindítási határidő számításánál az OHIM nem foszthatja meg a határozata címzettjét a jogbiztonságtól és a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt jogi vélelem kedvezményétől.

36.

A megtámadott határozat DHL-futárszolgálattal történő kézbesítését ezért olyan, postai úton történő kézbesítésnek kell tekinteni a 2868/95 rendelet 61. szabálya (2) bekezdésének a) pontja értelmében, amely a tértivevényes ajánlott levélhez vagy adott esetben a rendes postai levélhez hasonló.

37.

Következésképpen a megtámadott határozat elküldése napjának a fellebbezési tanács hivatalának kísérőlevelében feltüntetett időpont, azaz 2005. október 26. tekinthető. A 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt vélelem alapján a határozatot az ettől a naptól számított tizedik napon kell kézbesítettnek tekinteni, azaz 2005. november 5-én, és így a Hivatalhoz 2006. január 16-án benyújtott keresetlevéllel indított kereset elfogadható.

38.

A fellebbezőhöz hasonlóan az OHIM is előadja először azt, hogy a fellebbezési tanácsi határozatok futárszolgálattal történő kézbesítése postai úton történő kézbesítésnek tekinthető, és az Elsőfokú Bíróság tévesen ítélte meg úgy, hogy a jelen ügyben a 2868/95 rendelet 68. szabályát kell alkalmazni.

39.

Az OHIM e tekintetben kifejti, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint akkor szabályszerű a határozat kézbesítése, ha eljuttatják a címzettjéhez, és lehetővé teszik számára annak tudomásulvételét ( 8 ).

40.

Az OHIM arra is utal, hogy a futárpostai küldemény hasonlít a postai küldeményhez, ha figyelembe vesszük a két szolgáltatás hasonló működési módját. E tekintetben a 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 2. cikkére hivatkozik, amely szerint az irányelv alkalmazásában „a postai szolgáltatások” olyan szolgáltatások, amelyek postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és kézbesítését foglalják magukban.

41.

Az OHIM megerősíti, hogy a fellebbezési tanácsok határozatait túlnyomó részben futárszolgálattal kézbesítik.

42.

Az OHIM másodszor arra hivatkozik, hogy – a fellebbező előterjesztésével ellentétben – nem alkalmazandó a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében felállított vélelem, ha bizonyítást nyer, hogy a határozat megérkezett a címzetthez.

43.

Az OHIM szerint a vélelemnek ilyen esetekre történő alkalmazása egyenlőtlen bánásmódot eredményezne az alicantei és a ciprusi címzettek között, hiszen az első esetben a címzett a küldés másnapján megkapja a kézbesített iratot, míg a második esetben csak öt-hat nappal később.

44.

Minthogy a címzett a szóban forgó határozatot megkapta, és az elküldésétől számított tíz napon belül tudomást szerezhetett róla, nem tűnik méltányosnak, hogy a keresetindításra nyitva álló határidő kezdőnapját ebben a tizedik napban határozzuk meg.

45.

A fellebbezővel és az OHIM-mal egyetértve azon az állásponton vagyok, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy nem szabályszerű a futárszolgálattal történő kézbesítés. Kifejtem továbbá, milyen következményekkel jár ez a téves jogalkalmazás.

46.

Először is előadom, hogy az OHIM határozatának futárszolgálattal történő elküldése a „postai úton történő kézbesítés” fogalma körébe tartozik a 2868/95 rendelet 61. szabálya (2) bekezdésének a) pontja és 62. szabálya értelmében. Ezt követően kifejtem annak indokait, hogy miért egyenértékű ez a küldési mód a 2868/95 rendelet 62. szabálya szerinti, ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítési móddal.

47.

A futárszolgálattal történő küldés – ahogyan azt az Elsőfokú Bíróság a megtámadott végzésben megállapította – nem szerepel kifejezetten sem a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében felsorolt kézbesítési módok között, sem a rendeletnek a postai kézbesítésről szóló 62. szabályában. Véleményem szerint a következő okok miatt mégis egyenértékűnek tekinthető a postai kézbesítéssel.

48.

A „postai úton történő kézbesítés” e szabályokban szereplő fogalmát meglátásom szerint nem lehet szűken vagy formalista módon értelmezni.

49.

Meg kell ugyanis állapítani, hogy az Európai Közösségek Bizottsága a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében minden lehetséges vagy elképzelhető kézbesítési módot felsorol, így a postai úton történő kézbesítést, az OHIM helyiségeiben való közvetlen átadást, az OHIM-nál postafiókban történő elhelyezést, a távmásolót és más távközlési eszközt, valamint a hirdetményi kézbesítést.

50.

Ez a felsorolás véleményem szerint azt mutatja, hogy a Bizottság a lehető legszélesebb körben kívánta meghatározni az OHIM által igénybe vehető kézbesítési módokat. Ezt a rendelet 61. szabálya (2) bekezdése d) pontjának szövege is megerősíti, amikor a távmásolóval vagy „más távközlési eszközzel” történő kézbesítés lehetőségét említi. Ez a mondatrész azt bizonyítja, hogy a Bizottság a kézbesítési módokat nem kívánta meghatározott műszaki eszközökre korlátozni, hanem lehetővé akarta tenni az OHIM számára, hogy minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vegyen, sőt olyanokat is, amelyeket csak a 2868/95 rendelet elfogadását követően alkotnak meg.

51.

Ebből arra a következtetésre jutok, hogy a „postai úton történő kézbesítésnek” a 2868/95 rendelet 61. szabálya (2) bekezdésének a) pontja és 62. szabálya szerinti fogalmát nem szabad olyan megszorítóan értelmezni, hogy csak annak a nemzeti gazdasági szereplőnek a szolgáltatásaira terjedjen ki, amelyik a postai szektorban a piac megnyitását megelőzően monopolhelyzetet élvezett ( 10 ).

52.

Álláspontom szerint, amikor a Bizottság a postai úton történő kézbesítést az OHIM által igénybe vehető kézbesítési módok között szerepelteti, magára a küldési módra gondol, vagyis arra, hogy a szóban forgó iratot megcímzett levélben adják át, amelyet a szolgáltatást nyújtó átvesz, továbbít és átad a címzettnek.

53.

Ahogyan a felek is hivatkoznak erre, a futárszolgálatok által nyújtott szolgáltatás minden további nélkül összehasonlítható az olyan köz- vagy magánszervezetek által nyújtott szolgáltatással, amelyek a 97/67 irányelv szerint egyetemes postai szolgáltatásokat vagy azok egy részét nyújtják valamely tagállamban. A futárszolgálat átveszi az OHIM kézbesítendő határozatát tartalmazó levelet, továbbítja a címzetthez és átadja neki.

54.

Végül az OHIM határozatának futárszolgálattal történő kézbesítése teljességgel alkalmas a 2868/95 rendelet kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseivel elérni kívánt cél teljesítésére.

55.

Az ítélkezési gyakorlat szerint a jogi aktusok kézbesítésével lehetővé kell tenni a címzettek számára, hogy tudomást vegyenek róla, és adott esetben jogorvoslattal élhessenek ( 11 ). A határozatok futárszolgálattal történő kézbesítése minden további nélkül megfelel ennek a célnak, hiszen azt jelenti, hogy a vállalkozás alkalmazottja a határozat egyik kiadmányát átadja a címzettnek. További bizonyítékként értékelem azt, hogy a Bíróság maga is él ezzel a küldési móddal, hogy gyorsított eljárás keretében az alapokmány 23. cikkében megnevezett érdekelt feleknek megküldje az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot, illetve az érintett felek írásbeli észrevételeit.

56.

Ezért véleményem szerint az ilyen kézbesítés postai úton történő kézbesítésnek minősül a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdése és 62. szabálya értelmében.

57.

Az ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítési eljárás nem csupán arra irányul, hogy a jogi aktust kézbesítsék a címzettnek, és így az arról tudomást vehessen. Azt is lehetővé kell tennie, hogy bizonyossággal meg lehessen állapítani a kézbesítés napját, amely megindítja a jogi aktussal szembeni jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidőt. Végül vita esetén lehetővé teszi a feladó számára annak bizonyítását, hogy a címzettnek kézbesítették a levelet: erre szolgál a tértivevény, amelyet a címzett vagy meghatalmazottja ír alá, akiknek a személyazonosságát a levelet átadó alkalmazott főszabályként előzőleg ellenőrzi.

58.

A határozatok futárszolgálattal történő kézbesítése kétségtelenül lehetővé teszi a címzettnek történő átadás időpontjának pontos megállapítását. Mint azt a felek előadták, a levelek futárszolgálattal történő kézbesítésekor az adott dokumentum címzettje vagy az átvételére meghatalmazott személy átvételi elismervényt ír alá. Az átadás időpontját ezután beírják a szóban forgó határozatot kibocsátó fellebbezési tanács hivatala által vezetett iktatókönyvbe.

59.

Azt sem gondolom, hogy ezen időpontot illetően a futárszolgálatok kevesebb garanciát nyújtanának, mint az adott tagállamban egyetemes szolgáltatást nyújtó gazdasági szereplő, amelynek feladatköre a 97/67 irányelv 3. cikkének (4) bekezdése alapján az ajánlott küldeményekre vonatkozó szolgáltatásokra is kiterjed.

60.

Az egyetemes szolgáltatást is végezheti ugyanis – ahogyan ez az „egyetemes szolgáltatónak” a 97/67 irányelv 2. cikkének 13. pontjában szereplő fogalmából kitűnik – magánszervezet. Mint az az irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdéséből kitűnik, a futárszolgálat és az egyetemes postai szolgáltatás közötti különbség lényegében az expressz szolgáltatások által biztosított és az ügyfelek által érzékelt hozzáadott értékben van, és az érzékelt többletérték meghatározásának leghatékonyabb módja annak a többletárnak a megvizsgálása, amit az ügyfelek hajlandók megfizetni.

61.

Más szóval a közösségi jogalkotó mindenekelőtt a költségekre tekintettel döntött úgy, hogy az ajánlott küldeményekre vonatkozó szolgáltatások az egyetemes szolgáltatások körébe tartoznak.

62.

Az egyetlen különbség, amely a jelen ügyben megmutatkozik a futárszolgálat és az ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítés között, ténylegesen annyi, hogy a futárszolgálat az átvevő által aláírt átvételi elismervényt nem juttatja vissza szükségszerűen a küldőnek. Az OHIM-nak így nem áll már eleve rendelkezésére ez az átadásra vonatkozó bizonyítási eszköz, amelyet vita esetén felhozhat a címzettel szemben.

63.

Ez a különbség azonban meglátásom szerint nem döntő a 2868/95 rendelet kézbesítésről szóló rendelkezései tekintetében.

64.

A rendelet 61. és azt követő szabályainak szövege szerint ugyanis nem állapítható meg bizonyosan, hogy az OHIM keresetindítási határidőt megindító határozatának kézbesítése kizárólag postai úton, ajánlott levélben, tértivevénnyel történhet. Más szóval ezeket a szabályokat úgy lehet érteni, hogy ha az OHIM a postai úton történő kézbesítést választja, akkor ajánlott levélben, tértivevénnyel kell feladnia a határozatot. Nem kizárt azonban, hogy másik, a rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében felsorolt kézbesítési módhoz folyamodjék.

65.

A 2868/95 rendelet 66. szabályának (1) bekezdését azonban ellentétes értelemben lehet értelmezni. E rendelkezés szerint „a kézbesítést hirdetmény útján kell teljesíteni”, ha „a címzett tartózkodási helye nem állapítható meg, vagy ha a 62. szabály szerinti kézbesítés legalább egy kísérlet után eredménytelennek bizonyul”. Ezt a rendelkezést úgy lehet érteni, hogy a keresetindítási határidőt megindító határozatokat postai úton, azaz tértivevényes ajánlott levélben, ha pedig ez nem lehetséges, hirdetmény útján kell kézbesíteni.

66.

A kézbesítésre vonatkozóan a 2868/95 rendeletben foglalt szabályozás ilyen értelmezése viszont ellentmond a 61. szabály (3) bekezdésének, amely szerint ha a címzett megadta a faxszámát vagy a vele más távközlési eszközzel történő kommunikáció elérhetőségi adatait, az OHIM választhat bármely ilyen módon vagy postai úton történő kézbesítés között.

67.

Az Elsőfokú Bíróság a maga részéről egyértelműen állást foglalt ebben a kérdésben a fent hivatkozott Success-Marketing kontra OHIM – Chipita (PAN & CO) ügyben, ahol úgy ítélte meg, hogy az OHIM nem köteles a fellebbezési határidőt megindító határozatok kizárólag postai úton való kézbesítésére, mivel a 2868/95 rendelet 62. szabálya (1) bekezdésének ilyen értelmezése teljesen megfosztaná a 61. szabály (2) bekezdésében említett többi kézbesítési módot hatékony érvényesülésétől ( 12 ). Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen határozatokat távmásolóval is érvényesen kézbesíteni lehet ( 13 ).

68.

A 2868/95 rendelet kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseinek szövege alapján véleményem szerint ezt az értelmezést kell követni. Az OHIM tehát a jogorvoslati határidőt megindító határozatát a rendelet 62. szabálya alapján postai úton vagy a 63. szabálya alapján közvetlen átadással, de az OHIM-nál postafiókban történő elhelyezéssel, végül távmásolóval és más távközlési eszközzel is kézbesítheti. Ha az ezen kézbesítési módok valamelyike eredménytelennek bizonyul, a kézbesítést hirdetmény útján kell teljesíteni.

69.

A jelen ügyben vizsgálandó kérdés szempontjából figyelembe kell venni, hogy ha az OHIM távmásolóval kézbesíti a határozatot, és a címzett vitatja, hogy megkapta, az OHIM akkor sem rendelkezik olyan dokumentummal, amely ugyanolyan bizonyító erővel bír, mint a tértivevény, és amelyet fel tudna hozni a címzettel szemben. A 2868/95 rendelet kézbesítési szabályainak ezért ellentmondana annak feltételezése, hogy a futárszolgálat útján történő kézbesítés nem tekinthető egyenértékűnek az ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítéssel, holott az ilyen kézbesítési mód – szemben a távmásoló útján való küldéssel – átvételi elismervény aláírásával is együtt jár, amelyet adott esetben az OHIM-nak is eljuttatnak.

70.

Ezen szempontokra tekintettel azon a véleményen vagyok, hogy a megtámadott végzés, amely szerint a futárszolgálat útján történő kézbesítés nem tartozik a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében említett kézbesítési módok közé, és a rendelet 68. szabálya értelmében szabálytalannak minősül, e szabályok, valamint a rendelet 62. szabálya (1) bekezdésének jogilag téves értelmezésén alapul.

71.

Az OHIM úgy véli, hogy a megtámadott végzésben foglalt téves jogalkalmazás nem eredményezi a végzés hatályon kívül helyezését. Az OHIM szerint a fellebbező által benyújtott hatályon kívül helyezés iránti kereset azért nem elfogadható, mert a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt vélelem nem alkalmazandó abban az esetben, ha bizonyítást nyer, hogy a szóban forgó jogi aktus a futárszolgálat útján történő elküldéstől számított tíz napon belül megérkezett.

72.

Következésképpen miután a fellebbező 2005. október 28-án megkapta a megtámadott határozatot, az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. január 16-án érkezett hatályon kívül helyezés iránti kereset elkésett, mivel azt csak a megtámadott határozat kézbesítésétől számított, tíznapos átalány-határidővel meghosszabbított két hónapos határidő lejárta után nyújtották be.

73.

Nem értek egyet ezzel az állásponttal. A fellebbezővel egyezően azon a véleményen vagyok, hogy a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt vélelem akkor is alkalmazandó, ha bizonyítás nyert, hogy a határozatot a küldéstől számított tíz napon belül megkapták. Ezt a következő megfontolásokra alapítom.

74.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogorvoslati határidők megfelelnek a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód ( 14 ). Ezért fontos ezeknek a határidőknek a világos és egyértelmű meghatározása, hogy a határozat címzettje pontosan meg tudja állapítani, mikortól számítva és milyen határidőn belül tudja adott esetben megtámadni a határozatot.

75.

Idézzük fel a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdését, amely a következőképpen szól:

„A tértivevénnyel vagy anélkül feladott ajánlott levél útján történő kézbesítés esetén a levelet a postára adástól számított tizedik napon kell kézbesítettnek tekinteni, kivéve, ha az irat nem vagy csak később érkezett a címzetthez. […]”

76.

Ez a rendelkezés kifejezetten kimondja, hogy csupán két esetben nem alkalmazandó a vélelem: ha az irat nem érkezik meg a címzetthez, vagy ha csak a postára adástól számított tizedik napnál később érkezik meg ( 15 ). A rendelkezés szövege szerint a vélelem akkor is alkalmazandó, ha a címzett a postára adástól számított tíz napon belül megkapta az iratot ( 16 ).

77.

Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott végzésben elfogadott állásponttal ellentétben nem gondolom, hogy a 2868/95 rendelet 70. szabálya ellentétes lenne ezzel az eredménnyel. Ez a szabály ugyanis – amely szerint ha az eljárási cselekmény kézbesítés, akkor a határidő megkezdésére okot adó esemény a kézbesített irat átvétele – csak „eltérő rendelkezés hiányában alkalmazandó”. A 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdése azonban éppen ilyen eltérő rendelkezés ( 17 ).

78.

Az ebben a rendelkezésben foglalt vélelem alkalmazása illogikusnak tűnhet abban az esetben, ha a levél a postára adástól számított tíz napon belül megérkezik, ha figyelembe vesszük az ajánlott levélben, tértivevénnyel történő kézbesítési mód célját, amely alapvetően arra irányul, hogy biztosan meghatározza a vitatott határozatról való tudomásvétel időpontját, és ezáltal a határidő kezdőpontját. Ebből a szempontból nézve a postára adástól számított tizedik napon történő kézhezvételhez fűződő vélelmet csak akkor kellene alkalmazni, ha nem állapítható meg pontosan az átvétel időpontja, vagy azért, mert a címzett megtagadta a tértivevény aláírását, vagy mert a posta nem juttatta vissza a tértivevényt a feladónak.

79.

Azonkívül – ahogyan azt az OHIM hangsúlyozza – a vélelem olyan esetekre történő alkalmazása, amikor az irat a postára adástól számított tíz napon belül megérkezik, egyenlőtlen bánásmódot eredményezne az OHIM közelében, illetve a távolabb fekvő tagállamokban letelepedett címzettek között, hiszen míg az előbbiek a küldés másnapján megkaphatják a kézbesített iratot, a második esetben a postai kézbesítési idő hosszabb lehet. Ennek a vélelemnek köszönhetően az előbbieknek hosszabb időtartam áll a rendelkezésére annak eldöntésére, indítanak-e hatályon kívül helyezés iránti kérelmet, és felkészülhetnek erre.

80.

Ez a logikai hiányosság, valamint a címzettek közötti egyenlőség ilyenfajta megsértése azonban véleményem szerint nem indokolhatja a 2868/95 rendelet 62. szabálya (3) bekezdésének olyan értelmezését, amely ellentmond az egyértelmű és világos jogszabályszövegnek. A jogorvoslati határidők terén álláspontom szerint elsőbbséget kell adni a jogbiztonságnak és a határozatok címzettjeit megillető azon jognak, hogy pontosan tisztában legyenek a rájuk vonatkozó határidővel.

81.

Azonkívül rá kell mutatni arra, hogy az OHIM levele, amelyet a 2005. október 28-án a fellebbezőnek kézbesített futárpostai küldeményben a megtámadott határozat kiadmányához mellékeltek, nem tartalmazta sem a határozat megtámadásának határidejét, sem a határidő kezdőnapját ( 18 ).

82.

Ha az az OHIM szándéka, hogy a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdésében foglalt vélelem ne legyen alkalmazandó abban az esetben, ha a címzett a postára adástól számított tíz napon belül bizonyíthatóan megkapta az iratot, akkor a Bizottsághoz kell fordulnia a rendelet tartalmának megfelelő módosítása érdekében. A 2868/95 rendeletet, ahogy láthattuk, már kétszer is módosították: 2004-ben és 2005-ben.

83.

Ezért azon az állásponton vagyok, hogy a megtámadott határozat kézbesítése napjának a futárszolgálatnak történt átadás napját követő tizedik nap, azaz 2005. november 5. minősül. A fellebbező számára a határozat keresettel való megtámadására nyitva álló, két hónapos és tíznapos határidő ezért 2006. január 15-én lejárt. Mivel ez a nap vasárnapra esett, az Elsőfokú Bíróság 101. cikkének 2. §-a alapján a határidő lejárta 2006. január 16-ára, hétfőre tolódott. A megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránt ezen a napon benyújtott keresetet ezért elfogadhatónak kell nyilvánítani.

84.

Ezért azt indítványozom a Bíróságnak, hogy a megtámadott végzést helyezze hatályon kívül, az ügyet utalja vissza az Elsőfokú Bíróság elé a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetről való döntéshozatalra, és a költségekről ne határozzon ( 19 ).

85.

Másodlagosan, arra az esetre, ha a Bíróság az OHIM határozatának futárszolgálattal történő kézbesítését nem tekinti szabályszerű kézbesítésnek a 2868/95 rendelet értelmében, szeretném kifejezésre juttatni azon álláspontomat, hogy a rendelet 68. szabálya nem teszi lehetővé az Elsőfokú Bíróság számára, hogy a hatályon kívül helyezés iránti keresetet késedelem miatt elfogadhatatlannak nyilvánítsa.

86.

Mivel az ebben az értelemben hozott, megtámadott végzés alapjául szolgáló szabály értelmezése közvetlenül a fellebbező számára nyitva álló keresetindítási határidő hosszára vonatkozik, és mivel az ítélkezési gyakorlat szerint a keresetindítási határidőt megállapító szabályok kógensek ( 20 ), a Bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, hogy betartották-e ezeket a határidőket ( 21 ).

87.

Amint azt korábban kifejtettem, a 2868/95 rendelet 62. szabályának (3) bekezdéséből következően: ha a fellebbezési tanács közösségi védjegybejelentést elutasító határozatát ajánlott levélben, tértivevénnyel kézbesítik, a határozatot a feladástól számított tizedik napon, vagy ha a tíznapos határidőn túl kézbesítik, akkor a kézbesítés napján kell kézbesítettnek tekinteni.

88.

Következésképpen a fellebbező által 2006. január 16-án benyújtott kereset akkor lenne elfogadható, ha a megtámadott határozatot részére 2005. október 28-án ajánlott levélben, tértivevénnyel kézbesítették volna.

89.

Amint az a fenti megállapításokból és a fent hivatkozott Success Marketing kontra OHIM – Chipita (PAN & CO) ítéletből következik, az OHIM választhatott volna másik kézbesítési módot a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében felsoroltak közül, és akkor a vitatott vélelem nem lett volna alkalmazandó. Ha viszont az OHIM az egyik ilyen kézbesítési móddal élt volna, akkor a fellebbező pontosan meg tudta volna állapítani a rá vonatkozó keresetindítási határidő kezdőnapját ( 22 ). Ez nem lenne így akkor, ha a Bíróság szerint a futárszolgálat útján történő kézbesítés nem szabályszerű, és nem tartozik a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében megnevezett kézbesítési módok közé.

90.

Ebben az esetben ugyanis azt kellene feltételezni, hogy a fellebbező meg volt győződve arról, hogy a kézbesítés nem volt szabályszerű, és hogy a 2868/95 rendelet 68. szabálya alkalmazandó. Nem hiszem azonban, hogy a vállalkozásnak kötelezően tudni kellett volna, hogy az OHIM által szokásosan alkalmazott kézbesítési gyakorlat szabálytalan.

91.

Ezért, véleményem szerint, ha az OHIM megsérti a kézbesítésre vonatkozó rendelkezéseket, ez nem eredményezheti azt, hogy a fellebbezőt megfosszák a leginkább kedvező keresetindítási határidőtől, amely vonatkozna rá akkor, ha ezeket a szabályokat betartották volna.

92.

A fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a keresetindítási határidőkről sem a felek, sem a bíró nem rendelkezik, ezek hivatalból vizsgálandó, kógens szabályok. Az OHIM ezért nem hagyhatja figyelmen kívül jogellenes gyakorlatot folytatva a 2868/95 rendeletnek a határozatai kézbesítésére vonatkozó rendelkezéseiből eredő keresetindítási határidőket.

93.

Amennyiben a 2868/95 rendelet 68. szabálya azt eredményezné, hogy a fellebbező keresetét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, úgy ez a szabály álláspontom szerint jogellenes, és ezért el kell tekintetni az alkalmazásától. Ez azt is jelenti, hogy ha a Bíróság szerint a megtámadott határozat futárszolgálat útján történő kézbesítése nem felel meg a 2868/95 rendeletben foglalt követelményeknek, akkor ezt a kézbesítést hatálytalannak kell tekinteni. Az OHIM-nak ekkor a rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében megnevezett kézbesítési módok valamelyikével ismételten kézbesíttetnie kellene a megtámadott határozatot.

94.

Ennek a megoldásnak annál is inkább helye van véleményem szerint, mivel a jelen ügyben a fellebbező megadta az OHIM-nak a faxszámát, és így az OHIM-nak lehetősége lett volna a 2868/95 rendelet 61. szabályának (2) bekezdésében kifejezetten megnevezett kézbesítési módok egyikét alkalmaznia.

95.

A fenti megfontolásokra tekintettel indítványozom a Bíróságnak, hogy a következőképpen határozzon: