AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2008. július 1‑je

T‑262/06. P. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

D

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – A Bizottság határozatának az elsőfokú eljárásban történő megsemmisítése – Foglalkozási megbetegedés – A felperes betegsége vagy a betegség súlyosbodása foglalkozási eredetűként történő elismerésének elutasítása – A fellebbezés elfogadhatósága – Az elsőfokú eljárásban vizsgált jogalap elfogadhatósága – Jogerő”

Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑18/05. sz., D kontra Bizottság ügyben 2006. július 12‑én hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑83. o. és II‑A‑1‑303. o.) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezés.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének F‑18/05. sz., D kontra Bizottság ügyben 2006. július 12‑én hozott ítéletét. Az Elsőfokú Bíróság az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé. Az Elsőfokú Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Fogalom

(EK 230. cikk)

2.      Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Végrehajtási intézkedések hozatalára vonatkozó kötelezettség

(EK 233. cikk; személyzeti szabályzat, 73. és 78. cikk)

1.      Ha azok az elemek, amelyek a megsemmisítés iránti keresetben a „Tényállás” cím alatt találhatók, első látásra nem képeznek olyan önálló jogalapokat, amelyek a megtámadott határozat megsemmisítését eredményezhetik, hanem inkább a jogvita alapjául szolgáló körülményeket ismertetik, nem lehet eleve kizárni azt a lehetőséget, hogy a keresetlevél e része tartalmazhatja valamely megsemmisítési jogalapnak, vagy a jogalap egy részének ismertetését is.

(lásd az 52. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑209/01. sz., Honeywell kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2005., II‑5527. o.) 105–107. pontja.

2.      Amikor a közösségi bíróság megsemmisíti a kinevezésre jogosult hatóság által hozott, a személyzeti szabályzat 78. cikke harmadik bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a tisztviselő javára rokkantsági támogatást megállapító határozatot a rokkantsági bizottság által a foglalkozási megbetegedés fogalmának meghatározását illetően elkövetett olyan tévedés miatt, amely hatással lehetett erre a határozatra, a közösségi bíróság nem arról a kérdésről dönt, hogy ez a megbetegedés foglalkozási eredetű‑e, ami egyebekben a rokkantsági bizottság tagjait az orvosi kérdések területén megillető mérlegelési jogkörre tekintettel olyan ténymegállapítás lenne, amelyre nem rendelkezik hatáskörrel. E körülmények között, ha a kinevezésre jogosult hatóság később úgy határoz, hogy ez a megbetegedés foglalkozási eredetű, és a személyzeti szabályzat 78. cikke második bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a tisztviselő javára rokkantsági támogatást állapít meg, a jogerő erre a következtetésre nem vonatkozik.

Ebből következik, hogy a közösségi bíróság tévesen alkalmazza a jogot, ha az említett tisztviselő esetében a személyzeti szabályzat 73. cikkének értelmében a megbetegedés foglalkozási eredetének elismerését megtagadó határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében abból indul ki, hogy a kinevezésre jogosult hatóság jogszerűen, a jogerő megsértése nélkül nem tagadhatja meg annak elismerését, hogy ez a megbetegedés, amely a személyzeti szabályzat 78. cikkének második bekezdése értelmében foglalkozási eredetű, az említett személyzeti szabályzat 73. cikke értelmében ugyancsak foglalkozási eredetű.

Mindenesetre a személyzeti szabályzat 73. és 78. cikkében előírt ellátások különbözőek és egymástól függetlenek, noha azokat együttesen is lehet nyújtani. Hasonlóképpen ezek a rendelkezések két különálló eljárást írnak elő, amelyek különálló, egymástól független határozatokat eredményezhetnek. Az a célszerű, hogy a két eljárást adott esetben egyszerre folytassák le, és ugyanazok az orvosi hatóságok nyilatkozzanak a tisztviselő rokkantságának különböző szempontjairól, azonban nem olyan feltételről van szó, amely befolyásolná az egyik vagy a másik eljárás jogszerűségét, és a kinevezésre jogosult hatóság ebben a tekintetben a feltételektől függően mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Ezenfelül a baleset vagy foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat 25. cikke úgy rendelkezik, hogy a tartós és teljes rokkantság elismerése „nem jelenti egyben a személyzeti szabályzat 78. cikkének alkalmazhatóságát, és fordítva”. Ebből következik, hogy a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti teljes vagy részleges tartós rokkantság elismerése iránti eljárás és a személyzeti szabályzat 78. cikke szerinti rokkantsági nyugdíj odaítélése iránti eljárás jogszerűen vezethetnek elérő eredményre ugyanazon tényállás vonatkozásában, különösen az ugyanazon tisztviselőt érintő foglalkozási megbetegedés eredetének kérdését illetően.

(lásd a 70–74. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 731/79. sz., B. kontra Parlament ügyben 1981. január 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1981., 107. o.) 9. és 10. pontja; 257/81. sz., K kontra Tanács ügyben 1983. január 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1983., 1. o.) 10. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑165/95. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑203. o. és II‑627. o.) 136. és 137. pontja; T‑376/02. sz., O kontra Bizottság ügyben 2004. november 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑349. o. és II‑1595. o.) 45. pontja.