1

A timföld (vagy alumínium-oxid) fehér por, amelyet elsősorban kohókban használnak alumínium gyártására. Bauxitércből állítják elő finomítási eljárással, amelynek utolsó lépése a kalcinálás. A kalcinált timföld több mint 90%-át az alumíniumkohászatban használják fel. A maradékot feldolgozzák, és kémiai alkalmazásoknál használják. Két, egymástól elkülönülő termékpiac létezik: a kohászati célú timföld és a vegyitermék-célú timföld piaca. A timföld előállításához üzemanyagként ásványolaj alkalmazható.

2

Írországban, Olaszországban és Franciaországban is csak egy timföldgyártó létezik. Ezek nevezetesen a Shannon régióban letelepedett Aughinish Alumina Ltd (a továbbiakban: AAL), a Szardínián letelepedett Eurallumina SpA és a Gardanne régióban letelepedett Alcan Inc. Timföldgyártók működnek emellett Németországban, Spanyolországban, Görögországban, Magyarországon és az Egyesült Királyságban.

3

Az ásványolajok jövedéki adója szerkezetének összehangolásáról szóló, 1992. október 19-i 92/81/EGK tanácsi irányelv (HL L 316., 12. o.) tartalmazza az ásványolajok jövedéki adójával kapcsolatos szabályokat.

4

A 92/81 irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint a tagállamok ennek az irányelvnek megfelelően harmonizált jövedéki adót vetnek ki az ásványolajokra, és jövedékiadó-mértékeiket az ásványolajok jövedékiadó-mértékének közelítéséről szóló, 1992. október 19-i 92/82/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 316., 19. o.) megfelelően határozzák meg.

5

A 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi a Tanács számára, hogy feljogosítson valamely tagállamot arra, hogy a harmonizált jövedéki adó kapcsán az irányelvben nem szabályozott egyéb mentességeket vagy kedvezményeket vezessen be. E rendelkezés a következőképpen szól:

„A Tanács meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti további mentességek vagy kedvezmények bevezetését.

Egy ilyen intézkedést bevezetni kívánó tagállam ennek megfelelően értesíti a Bizottságot, és a Bizottság számára megküld minden megfelelő és szükséges információt. A Bizottság a többi tagállamot egy hónapon belül értesíti a tervezett intézkedésről.

A mentesség vagy a csökkentett adótétel fenntartására tett javaslat akkor tekinthető a Tanács által elfogadottnak, ha attól a naptól számított két hónapon belül, amelyen a többi tagállamot a második albekezdés szerint tájékoztatták, sem a Bizottság, sem valamely tagállam nem igényelte az ügy Tanács általi kivizsgálását.”

6

A 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése értelmében:

„Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a (4) bekezdésben meghatározott mentességeket vagy kedvezményeket többé nem lehet fenntartani, különösen a tisztességes verseny vagy a belső piac működésének torzulása tekintetében, vagy a környezetvédelemre vonatkozó közösségi politikák tekintetében, megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácshoz. A Tanács e javaslatokról egyhangúlag határoz.”

7

A 92/82 irányelv 6. cikke 13 euró/1000 kg-ban állapította meg a nehéz fűtőolajra vonatkozó minimum jövedékiadó-mértéket, amelyet a tagállamoknak 1993. január 1-jétől kellett alkalmazniuk.

8

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27-i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.) 2003. december 31-ével hatályon kívül helyezte a 92/81 és a 92/82 irányelvet.

9

A 2003/96 irányelv, a 2. cikke (4) bekezdése b) pontja második francia bekezdésének megfelelően nem alkalmazandó az energiatermékek kettős felhasználása esetén. Ugyanezen rendelkezés értelmében egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő-, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő-, fűtőanyagként. A kémiai redukciós eljárásban, valamint elektrolízisnél és fémipari folyamatokban felhasznált energiatermékeket kettős felhasználásúnak kell tekinteni. Így 2004. január 1-je óta nincs minimum jövedékiadó-mérték a timföldgyártásban használt nehéz fűtőolaj vonatkozásában.

10

Emellett a 2003/96 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Tanács előzetes felülvizsgálatára is figyelemmel, az Európai Közösségek Bizottságának javaslata alapján a tagállamok 2006. december 31-ig jogosultak a II. mellékletben felsorolt kedvezményes adómértékeket, illetve adómentességeket továbbra is alkalmazni. E II. melléklet 6., 7. és 8. pontja többek között a Gardanne régióban (Franciaország), a Shannon régióban (Írország) és a Szardínia régióban (Olaszország) történő timföldgyártáshoz üzemanyagként használt nehéz fűtőolaj jövedékiadó-mentességére vonatkozik.

11

Írország, az Olasz Köztársaság és a Francia Köztársaság jövedékiadó-mentességet biztosít a timföldgyártásban használt ásványolajak vonatkozásában 1983, 1993, illetve 1997 óta (a továbbiakban: ír mentesség, olasz mentesség és francia mentesség; vagy együttesen: a vitatott mentességek).

12

Az ír mentességet az 1983. május 12-i Statutory instrument n° 126/1983, Imposition of Duties (n° 265) (Excise Duty on Hydrocarbon Oils) Order, 1983 (a 265. sz. adórendelet [a szénhidrogénolajok jövedéki adója]) vezette be az ír jogba. Ezt követően e mentességet a jogalkotó belefoglalta a Finance Act, 1999 (1999. évi adótörvény) 100. cikke (1) bekezdésének e) pontjába. Ezen mentesség Shannon régióban történő alkalmazását a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó-mentesség alkalmazásának engedélyezéséről szóló, 1992. október 19-i 92/510/EGK tanácsi határozattal (HL L 316., 16. o.) engedélyezték. Ezen engedélyt a Tanács a 92/81 irányelvben előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó-mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről szóló, 1997. június 30-i 97/425/EK határozatában (HL L 182., 22. o.) felülvizsgálta, és 1998. december 31-ig meghosszabbította. Az engedélyt a Tanács a 92/81 irányelvben előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó-mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről szóló, 1999. december 17-i 1999/880/EK határozatában (HL L 331., 73. o.) újból meghosszabbította 2000. december 31-ig.

13

Az olasz mentességet a decreto legislativo 26 ottobre 1995 n° 504, Testo unico delle disposizioni legislative concernenti le imposte sulla produzione e sui consumi e relative sanzioni penali e amministrative (1995. október 26-i 504. sz. törvényerejű rendelet, A termelési és fogyasztási adókra, valamint a vonatkozó büntetőjogi és közigazgatási szankciókra irányadó rendelkezések egységes szövege, a GURI 1995. november 29-i 279. számának rendes melléklete) vezette be az olasz jogba. Ezen mentesség Szardínián történő alkalmazását a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó-mentesség alkalmazásának engedélyezéséről szóló, 1993. december 13-i 93/697/EK tanácsi határozattal (HL L 321., 29. o.) 1994. december 31-ig engedélyezték. Ezen engedélyt a Tanács először a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos speciális célokra felhasznált ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó-mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről szóló, 1996. április 22-i 96/273/EK határozatában (HL L 102., 40. o.) 1996. december 31-ig hosszabbította meg. Az engedélyt a Tanács másodszor a 97/425 határozatában 1998. december 31-ig hosszabbította meg. Ezt követően az engedélyt a Tanács harmadszor a 92/81 irányelvben előírt eljárásnak megfelelően a tagállamok részére bizonyos ásványi olajokra a meglévő csökkentett mértékű jövedéki adó, illetve jövedékiadó-mentesség alkalmazásának, illetve alkalmazása folytatásának engedélyezéséről és a 97/425 határozat módosításáról szóló, 1999. március 30-i 1999/255/EK határozatában (HL L 99., 26. o.) 1999. december 31-ig hosszabbította meg. Az engedélyt a Tanács negyedik alkalommal az 1999/880 határozatában 2000. december 31-ig hosszabbította meg.

14

A francia mentességet a loi de finances rectificative pour 1997 n° 97-1239, du 29 décembre 1997 (az 1997. évre vonatkozó, 1997. december 29-i 97-1239. sz. helyesbítő adótörvény; a JORF 1997. december 30-i száma, 19101. o.) 6. cikke vezette be a francia jogba. A mentesség Gardanne régióban történő alkalmazását a Tanács 97/425 határozatában 1998. december 31-ig engedélyezte. Ezen engedélyt a Tanács először 1999. december 31-ig hosszabbította meg az 1999/255 határozatában. Az engedélyt a Tanács másodszor az 1999/880 határozatában 2000. december 31-ig hosszabbította meg.

15

A bizonyos különös célokra használt ásványolajok kedvezményes jövedékiadó-mértékeiről és a jövedéki adó alóli mentességeiről szóló, 2001. március 12-i 2001/224/EK tanácsi határozat (HL L 84., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 342. o.), azaz a vitatott mentességeket érintő utolsó tanácsi határozat az említett mentességek alkalmazására vonatkozó engedélyt 2006. december 31-ig meghosszabbította. E határozat az (5) preambulumbekezdése értelmében „nem sértheti az egységes piac működésének torzulásaira vonatkozó bármely, különösen [az EK 87. és EK 88. cikk] alapján lefolytatandó eljárás eredményét”, és „[az EK 88. cikk] értelmében nem szünteti meg a tagállamokkal szembeni azon követelményt, hogy értesítsék a Bizottságot az állami támogatások lehetséges eseteiről”.

16

1983. január 28-i levelében Írország tájékoztatta a Bizottságot, hogy az 1970 áprilisában a Shannon torkolatánál timföld bauxitból történő kinyerésére irányuló projekt beruházója felé az AAL javára tett, a timföldgyártáshoz használt nehéz fűtőolaj jövedéki adó alóli mentesítésére vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítésére készül. A Bizottság 1983. március 22-i levelében kifejtette, hogy e mentesség állami támogatásnak minősül, amelyet be kell jelenteni. Azt is megjegyezte, hogy amennyiben a támogatás végrehajtására csak most kerülhet sor, akkor a Bizottság az 1983. január 28-i levelet az EGK-Szerződés 93. cikkének (3) bekezdése szerinti értesítésnek tekintheti. Írország 1983. május 6-i levelében kérte a Bizottságot, hogy ilyen módon kezelje az ügyet. E levélváltás alapján a Bizottság nem fogadott el határozatot.

17

A Bizottság 1998. május 29-i és június 2-i levelében tájékoztatást kért az Olasz Köztársaságtól és a Francia Köztársaságtól annak ellenőrzése végett, hogy az olasz és a francia mentességek az EK 87. cikk és az EK 88. cikk hatálya alá tartoznak-e. A Bizottság 1998. június 16-i ismételt felszólítását követően az Olasz Köztársaság 1998. július 20-i levelében válaszolt. Miután 1998. július 10-i levelében a válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte, amelyet az 1998. július 24-i levélben meg is kapott, a Francia Köztársaság a válaszát 1998. augusztus 7-i levelében küldte meg.

18

A Bizottság a 2000. július 17-i leveleiben felhívta a Francia Köztársaságot, Írországot és az Olasz Köztársaságot, hogy jelentsék be nála a vitatott mentességeket. A francia hatóságok 2000. szeptember 4-i levelükben válaszoltak. A Bizottság 2000. szeptember 27-i keltezésű leveleiben emlékeztette kérésére Írországot és az Olasz Köztársaságot, illetve további tájékoztatás nyújtására kérte e tagállamokat, valamint a Francia Köztársaságot. Az ír hatóságok ez utóbbi kérelemre 2000. október 18-i levelükben válaszoltak. A Bizottság 2000. november 20-i ismételt felszólítását követően az olasz és a francia hatóságok is eleget tettek e kérelemnek 2000. december 7-én, illetve december 8-án.

19

A Bizottság az ír, az olasz, illetve a francia mentességre vonatkozóan a 2001. október 30-i C (2001) 3296, C (2001) 3300 és C (2001) 3295 határozataival megindította az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. E határozatokat 2001. november 5-i keltezésű leveleiben közölte Írországgal, az Olasz Köztársasággal és a Francia Köztársasággal, illetőleg azokat 2002. február 2-án közzé tette az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában (HL C 30., 17. o., 21. o. és 25. o.).

20

A Bizottsághoz az AAL, az Eurallumina, az Alcan és az Európai Alumínium Szövetség nyújtott be észrevételeket. Ezen észrevételeket a Bizottság 2002. március 26-án közölte Írországgal, az Olasz Köztársasággal és a Francia Köztársasággal.

21

Miután 2001. december 1-jén küldött faxában a válaszadás határidejének meghosszabbítását kérte, amit 2001. december 7-én meg is kapott, Írország a 2002. január 8-i levelében küldte meg észrevételeit. 2002. február 18-i levelében a Bizottság arra kérte Írországot, hogy nyújtson be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy csatlakozását megelőzően kötelező erejű kötelezettségvállalást tett az AAL felé. Írország e kérelemnek a 2002. április 26-i levelében tett eleget. Az Olasz Köztársaság a 2002. február 6-i levelében küldte meg észrevételeit. Miután 2001. november 21-i levelében a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte, amit 2001. november 29-én meg is kapott, a Francia Köztársaság a 2002. február 12-i levelében küldte meg észrevételeit.

22

2005. december 7-én a Bizottság elfogadta a Gardanne, a Shannon régióban és Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajok esetében a Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott jövedéki adó alóli mentességről [helyesen: a Gardanne és a Shannon régióban, valamint Szardínián timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványi olajokra vonatkozó jövedéki adó tekintetében Franciaország, Írország, illetve Olaszország által alkalmazott mentességről] szóló, 2006/323/EK határozatot (HL L 119., 12. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

23

A megtámadott határozat a 2004. január 1-je előtti, a 2003/96 irányelv alkalmazását megelőző időszakra vonatkozik. A hivatalos vizsgálati eljárást ugyanakkor kiterjeszti a 2004. január 1-je utáni időszakra is.

24

A megtámadott határozat rendelkező része kimondja különösen a következőket:

„1. cikk

A Franciaország, Írország és Olaszország által a timföldgyártásra felhasznált nehéz fűtőolajok tekintetében 2003. december 31-ig nyújtott jövedéki adó alóli mentességek [az EK 87. cikk] (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősülnek.

2. cikk

Az 1990. július 17-e és 2002. február 2-a között nyújtott támogatásokat, amennyiben a közös piaccal nem összeegyeztethetőek, nem veszik vissza [helyesen: nem téríttetik vissza], mivel az ellentétes lenne a közösségi jog általános elveivel.

3. cikk

Az 1. cikkben említett, 2002. február 3-a és 2003. december 31-e között nyújtott támogatás [az EK 87. cikk] (3) bekezdésének értelmében a közös piaccal összeegyeztethető, amennyiben a kedvezményezettek a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja után legalább 13,01 eurós mértéket fizetnek.

4. cikk

A[…] 2002. február 3-a és 2003. december 31-e között nyújtott támogatás [az EK 87. cikk] (3) bekezdésének értelmében a közös piaccal nem összeegyeztethető, amennyiben a kedvezményezettek nem fizették meg a nehéz fűtőolajok 1000 kilogrammja utáni 13,01 eurós mértéket.

5. cikk

(1)   Franciaország, Írország és Olaszország minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a 4. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatást a kedvezményezettektől visszavegye [helyesen: a kedvezményezettekkel visszatéríttesse].

[…]

(5)   Franciaország, Írország és Olaszország az e határozatról történő értesítéstől számított két hónapon belül utasítja a 4. cikkben említett összeegyeztethetetlen támogatások kedvezményezettjeit a jogellenesen nyújtott támogatás és kamatainak visszafizetésére.”

25

A Törvényszék Hivatalához 2006. február 16-án (T-60/06. sz. ügy), 2006. február 17-én (T-50/06. és T-56/06. sz. ügy), illetve 2006. február 23-án (T-62/06. és T-69/06. sz. ügy) benyújtott keresetleveleikkel az Olasz Köztársaság, Írország, a Francia Köztársaság, az Eurallumina és az AAL felperesek előterjesztették a jelen kereseteket a megtámadott határozat teljes vagy részleges megsemmisítése iránt.

26

A Törvényszék Hivatalához 2006. március 22-én benyújtott külön beadványában az AAL ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő az EK 242. cikk alapján, amelyben a megtámadott határozatnak az őt érintő részében történő végrehajtásának felfüggesztését kérte. A T-69/06. R. sz., Aughinish Alumina kontra Bizottság ügyben 2006. augusztus 2-án hozott végzésében (az EBHT-ban nem tették közzé) a Törvényszék elnöke elutasította e kérelmet, míg a költségekről nem határozott.

27

A Törvényszék az eljárási szabályzatának 14. cikke alapján és a második tanács javaslatára az ügyeket a feleknek az említett eljárási szabályzat 51. cikke szerinti meghallgatását követően kibővített ítélkező testület elé utalta.

28

A Törvényszék második tanácsának elnöke 2007. május 24-i végzésével a felek meghallgatását követően úgy határozott, hogy egyesíti a jelen ügyeket a szóbeli szakasz lefolytatása céljából, a Törvényszék eljárási szabályzatának 50. cikkével összhangban.

29

A Törvényszék a T-50/06., T-56/06., T-60/06., T-62/06 és T-69/06. sz., Írország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. december 12-én hozott ítéletében (az EBHT-ban nem tették közzé) ítélethozatal céljából egyesítette a jelen ügyeket. A Törvényszék megsemmisítette a megtámadott határozatot azzal az indokkal, hogy abban a Bizottság az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke b) pontja v. alpontja alkalmazásának elmaradása kapcsán megsértette az EK 253. cikk alapján fennálló indokolási kötelezettségét. A T-62/06. sz. ügyben egyébiránt a Törvényszék elutasította a keresetet az ezt meghaladó részében, miután megállapította azon kérelmek elfogadhatatlanságát, amelyekben az Eurallumina vagy annak megállapítását kérte, hogy a 2001/224 határozatban engedélyezett olasz mentesség 2006. december 31-ig jogszerű volt; és hogy az Olasz Köztársaság által eddig az időpontig vagy legalábbis a 2003. december 31-ig fizetett vagy fizetendő összegek nem tekinthetők jogellenes állami támogatásnak, illetve azokat nem kell visszatéríttetni, vagy pedig a megtámadott határozat 5. és 6. cikkének módosítását.

30

2008. február 26-i keresetlevelével a Bizottság fellebbezést nyújtott be a Törvényszék ítélete ellen.

31

A Bíróság a C-89/08. P. sz., Bizottság kontra Írország és társai ügyben 2009. december 2-án a fellebbezés tárgyában hozott ítéletében (EBHT 2009., I-11245. o.) hatályon kívül helyezte a fenti 29. pontban hivatkozott Írország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletet, amennyiben az megsemmisítette a magtámadott határozatot azzal az indokkal, hogy a Bizottság e határozatában megsértette az indokolási kötelezettséget a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontja v. alpontja jelen ügyben való alkalmazásának elmaradása kapcsán, és amennyiben a Bizottságot kötelezte a saját költségeinek, valamint a felperesek költségeinek viselésére, beleértve a T-69/06. R. sz. ügyben lefolytatott ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is. A Bíróság továbbá visszautalta a T-50/06., T-56/06, T-60/06., T-62/06. és T-69/06. sz. egyesített ügyeket a Törvényszék elé, a költségekről pedig nem határozott.

32

A visszautaló ítélet következtében és az eljárási szabályzat 118. cikke 1. §-ának megfelelően a Törvényszék elnökének 2009. december 18-i határozatával a jelen ügyeket a kibővített második tanácsnak osztották ki.

33

Az eljárási szabályzat 119. cikke 1. §-ának megfelelően a felek benyújtották írásbeli észrevételeiket tartalmazó beadványaikat: Írország a T-50/06. RENV. sz. ügyben 2010. február 1-jén, az Olasz Köztársaság a T-60/06. RENV. sz. ügyben 2010. február 4-én, az Eurallumina a T-62/06. RENV. sz. ügyben 2010. február 12-én, a Francia Köztársaság a T-56/06. RENV. sz. ügyben és az AAL a T-69/06. RENV. sz. ügyben 2010. február 16-án, illetve a Bizottság valamennyi ügyben 2010. április 28-án. Írásbeli észrevételeit tartalmazó beadványában a Francia Köztársaság a Bíróság által a visszautaló ítéletben elfogadott álláspontra tekintettel jelezte, hogy eláll a keresetlevelében felhozott egyik jogalaptól, amelyet az indokolási kötelezettség megsértésére alapított.

34

A kibővített második tanács elnöke 2010. március 1-jei végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a jelen ügyeket.

35

Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, a 2010. szeptember 20-i határozattal az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, és a jelen ügyeket a kibővített negyedik tanács elé utalták.

36

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében kérdéseket tett fel a feleknek, valamint az Európai Unió Tanácsának. A felek és a Tanács azokra az előírt határidőn belül válaszolt.

37

A felek szóbeli előadásainak és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszainak meghallgatására a 2011. szeptember 14-i tárgyaláson került sor.

38

A T-50/06. RENV. sz. ügyben Írország azt kéri, hogy a Törvényszék:

39

A T-69/06. RENV. sz. ügyben az AAL azt kéri, hogy a Törvényszék:

40

A T-60/06. RENV. sz. ügyben az Olasz Köztársaság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

41

A T-62/06. RENV. sz. ügyben az Eurallumina lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

és/vagy

42

A T-56/06. RENV. sz. ügyben a Francia Köztársaság lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

43

A jelen ügyekben a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

44

Nem szükséges megvizsgálni az Eurallumina azon kérelmeit, amelyek arra irányulnak, hogy a Törvényszék állapítsa meg, hogy a 2001/224 határozatban engedélyezett olasz mentesség 2006. december 31-ig jogszerűnek minősül, és hogy az Olasz Köztársaság által fizetett vagy fizetendő összegek nem minősülnek jogellenes állami támogatásnak, vagy legalábbis azokat nem kell visszatéríttetni. E kérelmeket ugyanis a fenti 29. pontban hivatkozott Írország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletében a Törvényszék már korábban mint elfogadhatatlanokat elutasította. Mivel az említett ítélet rendelkezéseit e tekintetben nem helyezte hatályon kívül a fenti 31. pontban hivatkozott Bizottság kontra Írország és társai ügyben hozott ítélet, azok jogerőre emelkedtek.

45

Megsemmisítés iránti kérelmeik alátámasztására a felperesek lényegében olyan jogalapokra és kifogásokra hivatkoznak, amelyek részben átfedik egymást, jóllehet tárgyuk alakszerűen eltérő, mivel mindegyikük csak annyiban vitatja a megtámadott határozatot, amennyiben az az Olasz Köztársaság (T-60/06. RENV. sz. ügy) és az Eurallumina (T-62/06. RENV. sz. ügy) esetében az olasz mentességre vonatkozik, Írország (T-50/06. RENV. sz. ügy) és az AAL (T-69/06. RENV. sz. ügy) esetében az az ír mentességre vonatkozik, illetve a Francia Köztársaság esetében (T-56/06. RENV. sz. ügy) a francia mentességre vonatkozik. E jogalapokat és kifogásokat a jogbiztonság elvének, az uniós jogi aktusok érvényessége vélelme és hatékony érvényesülése elvének, a lex specialis derogat legi generali elvének, a gondos ügyintézés elvének, az estoppel elvének, az ésszerű határidő betartása elvének, a bizalomvédelem elvének, valamint az EK 3. cikk (1) bekezdése m) pontjának, az EK 87. cikk (1) és (3) bekezdésének, az EK 88. cikknek, az EK 157. cikknek, a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontja i., iii., és iv. alpontja egységes szerkezetbe foglalt rendelkezéseinek, ugyanezen rendelet 14. cikke (1) bekezdésének, 17–19. cikkének, a 2003/96 irányelv II. melléklete rendelkezéseivel összefüggésben értelmezett 18. cikkének, a környezetvédelem céljára nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok és különösen a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (HL C 37., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 76. o.) 82. pontja a) alpontjának, a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatásnak (HL C 74., 9. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 226. o.) továbbá az indokolási kötelezettségnek a megsértésére alapítják.

46

Először is hangsúlyozni kell, hogy a felperesek által felhozott jogalapok és kifogások különösen azon eredmény ellen irányulnak, amelyre a Bizottság a megtámadott határozatban az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a vitatott mentességekre történő alkalmazása során jutott. A felperesek lényegében arra hivatkoznak, hogy ez az eredmény jogszerűen nem lehet ellentétes a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat által kiváltott joghatásokkal. Márpedig a megtámadott határozat esetében ez a helyzet áll fenn, hiszen e határozat megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság által biztosított vitatott mentességek 2003. december 31-ig az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősültek, és elrendeli e támogatások kedvezményezettekkel való visszatéríttetését, amennyiben e mentességek összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, annak ellenére, hogy a Tanács 2006. december 31-ig engedélyezte az érintett tagállamok számára az említett mentességek alkalmazását. Az AAL emellett arra hivatkozik, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazása a jelen esetben nem vezethet jogszerűen olyan eredményre, amely ellentmond az EK 3. cikk (1) bekezdése m) pontjában és az EK 157. cikkben követett, azaz az uniós ipar versenyképességének védelmére és erősítésére irányuló célnak. Márpedig a megtámadott határozat nemzetközi téren gyengíti az uniós ipar versenyképességét.

47

Másodszor az Olasz Köztársaság, a Francia Köztársaság és az AAL által a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapok és kifogások különösen arra irányulnak, hogy az a 2003. december 31-ig biztosított vitatott mentességeket az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősíti, illetve e minősítésen alapul.

48

Harmadszor az Olasz Köztársaság, Írország és az AAL által a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapok és kifogások különösen arra irányulnak, hogy abban a Bizottság a 2003. december 31-ig biztosított olasz és ír mentességet – ez utóbbi tekintetében az 1990. július 17-ét megelőző időszakot kivéve – az EK 88. cikk értelmében új állami támogatásnak minősíti létező támogatás helyett, illetve hogy e határozat e minősítésen alapul.

49

Negyedszer az Olasz Köztársaság által a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapok és kifogások különösen arra irányulnak, hogy abban a Bizottság megállapította, hogy a 2003. december 31-ig az olasz mentesség alapján állítólagosan nyújtott állami támogatás az EK 87. cikk (3) bekezdése értelmében nem nyilvánítható a közös piaccal összeegyeztethetőnek azzal az indokkal, hogy az szorosan kapcsolódik környezetvédelmi céloknak az Eurallumina általi megvalósításához, vagy hogy az előmozdítja Szardínia gazdasági fejlődését.

50

Ötödször a felperesek által a megtámadott határozattal szemben felhozott jogalapok és kifogások különösen arra irányulnak, hogy abban a Bizottság elrendelte, hogy a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság a 2003. december 31-ig a vitatott mentességek alapján állítólagosan nyújtott állami támogatásokat téríttesse vissza a kedvezményezettekkel.

51

A jelen ügyben először is a felperesek által felhozott azon jogalapokat és kifogásokat kell megvizsgálni, amelyeket lényegében az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság által 2003. december 31-ig a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján és azokkal összhangban biztosított vitatott mentességekre történő jogellenes alkalmazására alapítanak.

52

A T-50/06. RENV. sz. ügyben második és negyedik jogalapjával Írország különösen azzal érvel, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság elvét és az estoppel elvét, amennyiben az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel megállapította a 2003. december 31-ig biztosított ír mentességnek a közös piaccal való részleges összeegyeztethetetlenségét annak ellenére, hogy Írország az említett mentességet a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján és azokkal összhangban biztosította. Írország megjegyzi, hogy a Bizottság egyáltalán nem vitatta a Tanács engedélyező határozatainak jogszerűségét. A negyedik jogalappal emellett Írország különösen arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette az estoppel elvét amennyiben az ír mentesség alapján állítólagosan nyújtott támogatásról való tudomásszerzését követően túl sok idő elteltével alkalmazta e mentességre az állami támogatásra vonatkozó szabályokat.

53

A T-56/06. RENV. sz. ügyben második jogalapjával a Francia Köztársaság azt kifogásolja, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság elvét, amennyiben elrendelte a francia mentesség alapján 2002. február 3. és 2003. december 31. között állítólagosan nyújtott támogatás visszatéríttetését annak ellenére, hogy a Francia Köztársaság az említett mentesség alkalmazására a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján jogosult volt.

54

A T-60/06. RENV. sz. ügyben hatodik jogalapjával az Olasz Köztársaság különösen arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét, amennyiben elrendelte az olasz mentesség alapján 2002. február 3. és 2003. december 31. között állítólagosan nyújtott támogatás visszatéríttetését annak ellenére, hogy az Olasz Köztársaság az említett mentesség alkalmazására a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján jogosult volt.

55

A T-62/06. RENV. sz. ügyben második jogalapjával az Eurallumina azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság elvét, az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének és hatékony érvényesülésének elvét, valamint a lex specialis derogat legi generali elvét, amennyiben az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel megállapította a 2003. december 31-ig biztosított olasz mentességnek a közös piaccal való részleges összeegyeztethetetlenségét annak ellenére, hogy az említett mentességet a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján és azokkal összhangban biztosították. Az Eurallumina emellett harmadik jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a gondos ügyintézés elvét, amennyiben elrendelte az olasz mentesség alapján 2002. február 3. és 2003. december 31. között állítólagosan nyújtott támogatás visszatéríttetését, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az említett mentesség alkalmazására az Olasz Köztársaság a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján jogosult volt.

56

A T-69/06. RENV. sz. ügyben második jogalapjával az AAL azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság elvét, az uniós aktusok hatékony érvényesülésének elvét és a lex specialis derogat legi generali elvét, továbbá túllépte hatáskörét, amennyiben az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra tekintettel megállapította a 2003. december 31-ig biztosított ír mentességnek a közös piaccal való részleges összeegyeztethetetlenségét annak ellenére, hogy az említett mentességet a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján és azokkal összhangban biztosították. Ötödik jogalapjával az AAL emellett arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban megsértette a jogbiztonság elvét, az ésszerű határidő betartásának elvét és a gondos ügyintézés elvét, amennyiben az ír mentességről való tudomásszerzését követően túl sok idő elteltével alkalmazta e mentességre az állami támogatásra vonatkozó szabályokat. Végül negyedik jogalapjával az AAL különösen arra hivatkozik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával megsértette a jogbiztonság elvét, amennyiben abban elrendelte az ír mentesség alapján 2002. február 3. és 2003. december 31. között részére állítólagosan nyújtott támogatás visszatéríttetését annak ellenére, hogy az említett mentesség alkalmazására Írország a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján jogosult volt.

57

A T-50/06. RENV., a T-56/06. RENV., a T-60/06. RENV., a T-62/06. RENV. és a T-69/06. RENV. sz. ügyekben a Bizottság a felperesek valamennyi érvét visszautasítja, és az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a megtámadott határozatban a Tanács engedélyező határozatai alapján és azokkal összhangban biztosított mentességekre történő jogellenes alkalmazására alapított jogalapok és kifogások elutasítását kéri.

58

Az eljárásgazdaságosság elvének megfelelően először is a jogbiztonság elvének és/vagy az uniós aktusok jogszerűsége vélelme elvének megsértésére alapított jogalapok és kifogások vizsgálata tűnik célszerűnek. Ez utóbbiakkal a felperesek lényegében azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy a megtámadott határozatban részben semlegesítette a Tanácsnak a vitatott mentességek alkalmazására 2006. december 31-ig az érintett tagállamokat feljogosító engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat által kiváltott joghatásokat azzal, hogy az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság által 2003. december 31-ig biztosított vitatott mentességeket e határozatában az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak nyilvánította, valamint azzal, hogy elrendelte e támogatások kedvezményezettekkel való visszatéríttetését, amennyiben azok a közös piaccal összeegyeztethetetlenek.

59

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós intézmények jogi aktusait főszabály szerint jogszerűségi vélelem illeti meg, ami miatt ezek az aktusok mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében érvénytelennek nem nyilvánítják (lásd a Bíróság C-475/01. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2004. október 5-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-8923. o.] 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

60

Kivételt képez ezen elv alól, hogy azok a jogi aktusok, amelyek olyannyira nyilvánvalóan súlyos hibát hordoznak magukban, amit az uniós jogrend nem tűr el, olyannak tekintendők, amelyek semmilyen, még átmeneti joghatást sem váltottak ki, azaz azokat jogilag nem létezőnek kell tekinteni. Ez a kivétel olyan két alapvető, bár néha egymással szembenálló követelmény, nevezetesen a jogviszonyok stabilitásának és a jogszerűség tiszteletben tartásának követelménye közötti egyensúly fenntartását célozza, amelyeknek egy jogrendszernek meg kell felelnie (lásd a fenti 59. pontban hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

61

A Közösség intézményei által hozott jogi aktusok nem létező jellegének megállapításához fűződő következmények súlyossága a jogbiztonság igényéből fakadóan megköveteli, hogy erre kizárólag szélsőséges körülmények között kerülhessen sor (lásd a fenti 59. pontban hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítását célozza (a Bíróság C-305/00. sz. Schulin-ügyben 2003. április 10-én hozott ítéletének [EBHT 2003., I-3525. o.] 58. pontja és a C-199/03. sz., Írország kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15-én hozott ítéletének [EBHT 2005., I-8027. o.] 69. pontja). E célból alapvető fontosságú, hogy az uniós intézmények tiszteletben tartsák az általuk elfogadott, és a jogalanyok jogi és ténybeli helyzetét befolyásoló aktusok sérthetetlenségét, és ennek megfelelően ezen aktusokat csak a hatásköri és eljárási szabályok betartásával módosíthatják (lásd a Törvényszék T-229/94. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 1997. október 21-én hozott ítéletének [EBHT 1997., II-1689. o.] 113. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Nem lehet azonban a jogbiztonság elvének megsértésére hivatkozni, amennyiben a szóban forgó aktussal ténybeli és jogi helyzetében érintett jogalany nem tartotta be az abban megfogalmazott feltételeket (lásd a Törvényszék T-37/97. sz., Forges de Clabecq kontra Bizottság ügyben 1999. március 25-én hozott ítélet [EBHT 1999., II-859. o.] 98. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A jogbiztonság elvének tiszteletben tartása azt is megköveteli, hogy az uniós intézmények elvi szinten törekedjenek az uniós jog különböző rendelkezéseinek végrehajtása során arra, hogy elkerüljék azon inkoherenciákat, amelyek felmerülhetnek, különösen olyan esetekben, amikor e rendelkezések ugyanazon cél elérését szolgálják, mint például a közös piacon a torzulásmentes verseny védelmét (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság C-225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítéletének [EBHT 1993., I-3203. o.] 41. és 42. pontját, továbbá a Törvényszék T-156/98. sz., RJB Mining kontra Bizottság ügyben 2001. január 31-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-337. o.] 112. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

63

Egyébiránt annyiban, amennyiben a jelen jogalapok és kifogások az adójogi, nevezetesen a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok harmonizációja terén, illetve az állami támogatások terén elfogadott szabályok elhatárolásának kérdését vetik fel, emlékeztetni kell a következőkre.

64

Az EK 2. cikk a tényállás idején úgy rendelkezett különösen, hogy a Közösség feladatát „közös piac […] létrehozásával” teljesíti. Az EK 2. cikkben foglaltak megvalósítása céljából az EK 3. cikk (1) bekezdésének c) és g) pontja kimondta, hogy a Közösség tevékenysége az EK-Szerződés rendelkezései és az abban meghatározott ütemezés szerint magában foglalja a következőket: „belső piac, amelyet az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése jellemez”, valamint „olyan rendszer, amely megakadályozza a belső piaci verseny torzulását”.

65

Az EK-Szerződés felhatalmazta a Közösséget arra, hogy intézkedéseket hozzon a közös piac megfelelő működését károsító, különböző típusú torzulások kiküszöbölésére.

66

Az EK 93. cikk célja a kereskedelemben a nemzeti adórendszerek közötti – akár hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon alkalmazott – különbségekből eredő akadályok leküzdése (a Bíróság 171/78. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1980. február 27-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 447. o.] 20. pontja). A tényállás idején hatályos szövege a következőképpen rendelkezett: „[a] Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúlag rendelkezéseket fogad el a forgalmi adók, a jövedéki adók és a közvetett adók egyéb formáira vonatkozó jogszabályok olyan mértékű harmonizálására, amennyire az ilyen harmonizáció a belső piacnak a 14. cikkben megállapított határidőn belüli megteremtéséhez és működéséhez szükséges”. Az EK 93. cikk értelmében a Tanács tehát a belső piac megteremtésének és működésének biztosításához szükséges mértékben jogosult volt a jövedéki adókra vonatkozó nemzeti jogszabályok közelítésére vonatkozó intézkedések elfogadására (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-166/98. sz. Socridis-ügyben 1999. június 17-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-3791. o.] 25. pontját és Mischo főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 1999., I-3793. o.] 53. pontját).

67

Az EK 93. cikk alapján elfogadott 92/81 irányelv preambulumából, valamint 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelv célja az ásványolajokra alkalmazandó jövedéki adók harmonizációja útján a szóban forgó termékek szabad mozgásának lehetővé tétele, és ezáltal a belső piac megfelelő működésének elősegítése (a Törvényszék T-184/97. sz., BP Chemicals kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 27-én hozott ítéletének [EBHT 2000., II-3145. o.] 61. pontja).

68

A 92/81 irányelv hatodik preambulumbekezdéséből és 8. cikkének (4) bekezdéséből ezentúl az következik, hogy az ásványolajokra alkalmazandó jövedéki adók harmonizációjával érintett területeken a tagállamok nem fogadhatnak el egyoldalúan újabb mentességeket, ez a Tanács közreműködését igényli, amely meghatározott politikai megfontolásokból egyhangúlag, a Bizottság javaslatára eljárva bármely tagállam számára engedélyezheti ilyen eltérések alkalmazását amennyiben, és addig, amíg az a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető.

69

A 92/81 irányelv hatodik preambulumbekezdése szerint így „biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a tagállamok, amennyiben szükségesnek vélik, saját területükön egyes más mentességeket és kedvezményeket alkalmazhassanak, ha az nem vezet a verseny torzulásához”. E preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a 92/81 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének egészét az e rendelkezés végrehajtási intézkedései által előidézhető versenytorzulások fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 67. pontban hivatkozott BP Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontját).

70

Ezt megerősíti a 92/81 irányelv nyolcadik preambulumbekezdése is, amely rögzíti annak szükségességét, hogy „az ezen irányelvben előírt valamennyi mentesség és csökkentett adómérték vonatkozásában vizsgálati eljárást kell bevezetni annak ellenőrzésére, hogy azok továbbra is összeegyeztethetők-e a belső piac megfelelő működésével”, valamint ugyanezen irányelv 8. cikkének (5) bekezdése is, amely értelmében a Tanács a Bizottság javaslatára eljárva egyhangúlag felülvizsgálja engedélyező határozatait, amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az engedélyezett mentességeket vagy kedvezményeket többé nem lehet fenntartani, különösen a tisztességes verseny vagy a belső piac működésének torzulása miatt.

71

Az állami támogatásokból eredő versenytorzulásokat a Bizottság előzetes engedélyezési rendszer keretében vizsgálja az uniós bíróságok felülvizsgálati jogköre mellett. Az EK 88. cikk (3) bekezdésének megfelelően az állami támogatási intézkedéseket a Bizottságnak be kell jelenteni. Ez az eljárás minden állami támogatásra vonatkozik, ideértve az adójogi intézkedéseket is. A tagállamok addig nem léptethetik hatályba a tervezett támogatási intézkedéseket, amíg a Bizottság jóvá nem hagyta azokat. A Bizottság a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét nem annak formája, hanem hatása szempontjából vizsgálja. Az EK 87. cikk szerinti, a közös piaccal való összeegyeztethetetlenség elve ugyanis „bármilyen formában” nyújtott támogatásra vonatkozik, így különösen egyes adójogi intézkedésekre is. A Bizottság úgy határozhat, hogy a szóban forgó tagállamnak módosítania kell, vagy meg kell szüntetnie azt a támogatást, amelyet a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tart. Amennyiben a támogatást az eljárásjogi szabályok megszegésével már végrehajtották, azok megszüntetése főszabály szerint magával vonja azt, hogy a szóban forgó tagállamnak vissza kell téríttetnie azt a kedvezményezettekkel.

72

A fenti 64–71. pontból kiderül, hogy az EK 93. cikkben és a 92/81 irányelvben található, a nemzeti adójogszabályok, különösen a jövedéki adók összehangolására irányuló szabályok, valamint az EK 87–EK 89. cikkben található, állami támogatásokra vonatkozó szabályok ugyanazon célt követik, nevezetesen a versenytorzulások elleni küzdelem útján a közös piac megfelelő működésének elősegítését. Közös célkitűzésükre tekintettel a különböző szabályok koherens végrehajtása megköveteli annak feltételezését, hogy – a Bizottság állításával ellentétben – a versenytorzulás fogalma a nemzeti adójogszabályok harmonizációja és az állami támogatások terén ugyanazon terjedelemmel és jelentéssel bír. Emellett a fenti 66–70. pontból kitűnik, hogy az EK 93. cikkben és a 92/81 irányelvben található, a nemzeti adójogszabályok – különösen a jövedéki adók – összehangolására irányuló szabályok kifejezetten az uniós intézményekre – nevezetesen a javaslatot előterjesztő Bizottságra és az intézkedést elfogadó Tanácsra – ruházzák az esetleges versenytorzulás fennállása értékelésének feladatát annak eldöntése érdekében, hogy a tagállamok számára engedélyezik-e a 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján a harmonizált jövedéki adó alóli mentesség alkalmazását, illetve annak fenntartását, továbbá az esetleges tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás fennállása értékelésének feladatát, amely indokolhatja az ezen utóbbi cikk alapján már megadott engedély felülvizsgálatát a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdése alapján. E tekintetben negatív eredmény esetén a Bizottság feladata, hogy javaslatot tegyen a Tanácsnak arra, hogy ne engedélyezze a kért mentességet, vagy adott esetben vonja vissza, illetve módosítsa a mentesség vonatkozásában már megadott engedélyt. Amennyiben a Tanács értékelése e tekintetben eltérő, a Bizottság gyakorolhatja az EK 230. cikk alapján őt megillető, az uniós bíróság előtti keresetindításra vonatkozó jogot, és megsemmisítés iránti keresettel támadhatja meg a Tanács azon határozatát, amelyben az valamely mentességet engedélyez, vagy egy már engedélyezett mentesség fenntartásáról dönt, annak érdekében, hogy az uniós bíróság felülvizsgálja az e mentességből eredő bármely versenytorzulás, tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás objektív hiányát.

73

Végül emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatás fogalma objektív helyzetnek felel meg, és nem függ az intézmények magatartásától vagy nyilatkozataitól (lásd ebben az értelemben a fenti 31. pontban hivatkozott Bizottság kontra Írország és társai ügyben hozott ítélet 72. pontját). Az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ez a rendelkezés tehát a tagállamok azon döntéseire vonatkozik, amelyekkel ez utóbbiak saját gazdasági és szociális céljaik megvalósítására törekedve egyoldalú és önálló döntéssel forrásokat bocsátanak a vállalkozások vagy más jogalanyok rendelkezésére, vagy olyan előnyöket biztosítanak számukra, amelyek elősegítik az elérni kívánt gazdasági vagy szociális célok megvalósítását (a Bíróság 61/79. sz. Denkavit italiana ügyben 1980. március 27-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 1205. o.] 31. pontja és a Törvényszék T-351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1047. o.] 100. pontja).

74

Következésképpen ahhoz, hogy valamely előnyt az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében támogatásnak lehessen minősíteni, többek között az szükséges, hogy az az államnak betudható legyen (lásd a Bíróság C-482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 2002. május 16-án hozott ítéletének [EBHT 2002., I-4397. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, a fenti 73. pontban hivatkozott Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 101. pontját), figyelemmel arra, hogy a támogatás valamely államnak történő betudhatósága elkülönül attól a kérdéstől, hogy a támogatást állami forrásból nyújtották-e (a fent hivatkozott Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítélet 103. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75

A fenti 59–74. pontban hivatkozott szabályok fényében kell megvizsgálni, hogy amint a felperesek állítják, a Bizottság megsértette-e a jogbiztonság és az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét, amennyiben jogellenesen semlegesítette a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat által kiváltott joghatásokat azzal, hogy a megtámadott határozatban a 2003. december 31-ig biztosított vitatott mentességekre az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat alkalmazta.

76

A jelen ügyben a Bizottság nem vitatja, hogy az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság a Tanács engedélyező határozataira, legutóbb a 2001/224 határozatra támaszkodott a vitatott mentességeknek Szardínián, Shannon régióban és Gardanne régióban nevezetesen az Eurallumina, az AAL és az Alcan javára 2003. december 31-ig történő alkalmazása, illetve fenntartása érdekében. Amint ugyanis a fenti 68. pontban megjegyzésre került, ezen engedélyező határozatok szükséges feltételei voltak annak, hogy az érintett tagállamok jogszerűen biztosíthassák az említett mentességeket. Emellett, amint a megtámadott határozat (99) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság elismeri, hogy „a tagállamok […] jogosan támaszkodtak a 92/510/EGK, 93/697/EK, 96/273/EK, 97/425/EK, 1999/255/EK, 1999/880/EK és 2001/224/EK határozatok szövegére”.

77

A Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat világosan és egyértelműen engedélyezte az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság számára a Szardínián, a Shannon, illetve a Gardanne régióban timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajokra vonatkozó jövedékiadó-mentesség alkalmazását, illetve annak fenntartását legutóbb 2006. december 31-ig, amellyel kapcsolatban az egyetlen fenntartás a Tanács által a Bizottság javaslatára a 92/81 irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárás alapján esetlegesen elvégzendő előzetes felülvizsgálat volt (lásd a fenti 6. pontot). Mivel e határozatok földrajzi és időbeli szempontból bizonyos megszorító feltételeket tartalmaztak, azok az érintett tagállamok vonatkozásában kötelező hatályúak, amit egyébiránt a Bizottság is figyelembe vett a megtámadott határozat (17) és (63) preambulumbekezdésében.

78

Nem vitás, hogy az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság teljes mértékben megfelelt a Tanács engedélyező határozataiban kitűzött földrajzi és időbeli megszorító feltételeknek. A vitatott mentességeket csak a Tanács engedélyező határozataiban megjelölt régiókban alkalmazták, illetve tartották fenn, nevezetesen Szardínián, a Shannon, illetve a Gardanne régióban. Emellett a vitatott mentességeket abban az időszakban biztosították, amely során a Tanács engedélyező határozatai joghatásaikat kiváltották, nevezetesen a 2006. december 31-ig terjedő időszakban.

79

A Bizottság álláspontja szerint valójában a Tanács engedélyező határozatai szükséges ám nem elégséges feltételei voltak annak, hogy az érintett tagállamok biztosíthassák a vitatott mentességeket. Véleménye szerint e határozatok nem változtattak azon, hogy amennyiben a vitatott mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, azokat az EK 88. cikknek megfelelően be kell jelenteni hozzá engedélyezés céljából. A Tanács engedélyező határozatainak az állami támogatásokra vonatkozó eljárások és szabályok későbbi alkalmazásához képest feltételes jellegét a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése is alátámasztja, amely kifejezetten utal a Bizottság EK 87. cikken és EK 88. cikken alapuló esetleges eljárására és határozataira.

80

E tekintetben egyfelől hangsúlyozni kell, hogy amint azt a Bizottság maga is elismerte a megtámadott határozat (97) preambulumbekezdésében, a Tanácsnak a 2001/224 határozatot megelőző egyetlen engedélyező határozata „sem tett említést az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való bármely lehetséges összeütközésről, ahogy az értesítés kötelezettségére sem hivatkozott”. Ennélfogva nem tekinthető úgy, hogy a Tanács az említett határozatok joghatásait kifejezetten alárendelte volna a vitatott mentességeknek az érintett tagállamok által az EK 88. cikknek megfelelő Bizottsághoz történő bejelentésnek, és az utóbbi által kifogást nem emelő határozat, illetve pozitív állami támogatási határozat elfogadásának.

81

Másfelől a Bizottság álláspontjával ellentétben a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése, amint arra a fenti 15. pont is részben hivatkozik, nem értelmezhető a Tanács arra vonatkozó kifejezett szándékának megnyilvánulásaként, hogy engedélyének joghatásait a vitatott mentességeknek az érintett tagállamok által az EK 88. cikknek megfelelő Bizottsághoz történő bejelentésének, és az utóbbi által kifogást nem emelő határozat, illetve pozitív állami támogatási határozat elfogadásának rendelje alá, mégpedig az alább kifejtett okok miatt.

82

Mindenekelőtt a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdésének Bizottság által javasolt értelmezését a Tanács a Törvényszék kérdéseire adott válaszában bennefoglalt módon, de szükségszerűen megerősítette (lásd a fenti 36. pontot). Az arra vonatkozó kérdésre válaszul, hogy amennyiben a vitatott mentességeknek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok fényében való vizsgálata – mint a jelen esetben – a Bizottság negatív végleges határozatával végződik, ez az említett mentességek előrehozott megszüntetését eredményezheti-e a 2001/224 határozat 1. cikkének szövege ellenére, amely engedélyezi az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság számára a vitatott mentességek alkalmazását 2006. december 31-ig, a Tanács kifejtette, hogy a Bizottság cselekvésének, nevezetesen az őt az EK 230. cikk alapján megillető jogosultságok gyakorlásának, vagy a 92/81 irányelv (5) bekezdésének megfelelően ugyanezen irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján új javaslat előterjesztésének hiányában „a 2001/224 határozat érvényes marad, és az [érintett] tagállamok jogosultak az abban megadott engedély alapján fenntartani a vitatott mentességeket”. E válaszból következik, hogy a Tanácsnak nem állt szándékában a 2001/224 határozat joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól függővé tenni.

83

Mindenesetre a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdésének, és e preambulumbekezdésben az EK 87. cikk és az EK 88. cikk szerinti esetleges eljárásokra és határozatokra való utalásnak a Bizottság által javasolt értelmezése nem fogadható el, amennyiben a jelen ügy körülményei között az adójogi, nevezetesen a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályok harmonizációja és az állami támogatások terén elfogadott szabályok inkoherens végrehajtását eredményezné, ami ellentétes lenne a jogbiztonság elvének tiszteletben tartásából eredő követelményekkel (lásd a fenti 62. pontot).

84

Ez az értelmezés először is nem teszi lehetővé az uniós jog jelen ügyben hivatkozott különböző szabályainak koherens végrehajtását, mivel a fenti 66–68. pontban kifejtett szabályoknak megfelelően a Tanács egymást követő, a Bizottság javaslatára egyhangúan elfogadott engedélyező határozatai a Tanács és a Bizottság közös értékelésén alapulnak, amely szerint a vitatott mentességek nem torzítják a versenyt és nem akadályozzák a belső piac megfelelő működését, amiből az következik, hogy az EK 87. cikk értelmében vett állami támogatás fogalmának egyik eleme, nevezetesen, hogy torzítja a versenyt, a priori nem teljesült.

85

A Tanács és a Bizottság e közös értékelését megerősíti a 92/510 határozat negyedik preambulumbekezdése, amely értelmében „a Bizottság és valamennyi tagállam elfogadja, hogy e mentességek […] nem vezetnek a verseny torzulásához vagy befolyásolják kedvezőtlenül a belső piac működését”, valamint a 93/697 határozat és a 96/273 határozat negyedik preambulumbekezdésében szereplő hasonló kijelentés.

86

Ezen értékelést megerősíti továbbá a fenti 31. pontban hivatkozott Bizottság kontra Írország és társai ügyben hozott ítélet (83. pont) is, amelyben a Bíróság megállapítja, hogy „a Bizottság a vitatott mentességek engedélyezésére irányuló tanácsi határozatok elfogadása idején úgy ítélte meg, hogy e mentességek nem eredményezik a verseny torzulását, és nem veszélyeztetik a belső piac megfelelő működését”.

87

Ezen kívül a Tanács is megerősíti ezt az értékelést a Törvényszék kérdéseire adott válaszában (lásd a fenti 36. pontot), amikor kifejti, hogy „az EK93. cikk keretében ráruházott hatáskörében eljárva, és ennélfogva figyelembe véve a belső piac megfelelő működésének követelményét, az általa úgy ismert helyzetben, hogy három kedvezményezett és három szintén timföldet gyártó másik gazdasági szereplő létezett más államokban, engedélyezte a három érintett tagállam számára, hogy egy meghatározott időpontig továbbra is alkalmazzák a [vitatott mentességeket], amelyek tartalmát, terjedelmét és joghatásait mind [ő maga], mind a Bizottság jól ismerte”.

88

Egyébiránt a Tanács és a Bizottság közös értékelése szerint a 97/425 határozat ötödik preambulumbekezdése, az 1999/255 határozat negyedik preambulumbekezdése, az 1999/880 határozat negyedik preambulumbekezdése, valamint az 1999/255 határozat negyedik preambulumbekezdésében található hasonló megfogalmazás szerint „a mentességeket […] a Bizottság rendszeresen felül fogja vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy összeegyeztethetők legyenek a belső piac működésével és [az EK-Szerződés] más célkitűzésievel”.

89

Végül a megtámadott határozat (97) preambulumbekezdésében a Bizottság maga is elismerte, hogy az engedélyező határozatok, legutóbb a 2001/224 határozat Tanács általi egyhangú, a Bizottság javaslata alapján történő elfogadásakor úgy tűnt, hogy „[e] megszövegezésből hiányzik az állami támogatások 87. cikk szerinti meghatározásának egyik eleme, nevezetesen a verseny torzulása”.

90

A Tanács valamennyi engedélyező határozatának alapjául szolgáló, a Tanács és a Bizottság azon közös értékelésére tekintettel, miszerint a vitatott mentességek nem torzítják a versenyt és nem akadályozzák a belső piac megfelelő működését, a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése és az EK 87. cikk és az EK 88. cikk szerinti esetleges eljárásokra és határozatokra vonatkozó abban található utalás koherens módon nem értelmezhető úgy, hogy a Tanács a 2001/224 határozat joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól kívánta függővé tenni. Ellenkezőleg, e közös értékelés az ezzel ellentétes értelmezéssel koherens, miszerint a Tanácsnak nem állt szándékában a 2001/224 határozat joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól függővé tenni.

91

Másodszor a Bizottság által javasolt értelmezés nem teszi lehetővé az uniós jog jelen ügyben hivatkozott különböző szabályainak koherens végrehajtását, mivel a vitatott mentességek regionális szintű szelektivitása közvetlenül a Tanács engedélyező határozataiból következő hatás volt, amelyek a vitatott mentességek alkalmazásának megszorító feltételeit földrajzi szempontból határozták meg. Amint a Bizottság maga is kifejtette a megtámadott határozat (17) és (63) preambulumbekezdésében, a vitatott mentességek, amint a szóban forgó nemzeti jogszabályok azt előírták, nem voltak alkalmazhatók az érintett tagállamok egész területén, csupán a 2001/224 határozat 1. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott I. mellékletben megjelölt régiókban, és amint a megtámadott határozat (63) bekezdésében kifejtésre került, e mentességek „regionálisan szelektívek voltak, mivel [a Tanács engedélyező határozatai] csak bizonyos régiókban engedélyezték a mentességeket, és a timföldgyártásba történő beruházásokban érdekelt befektetők nem lehettek biztosak abban, hogy más régiókban hasonló elbánásban részesülnének”. Következésképpen ezen intézkedések regionális szelektivitása a priori nem az érintett tagállamoknak tudható be, hanem a Tanács engedélyező határozatainak következménye.

92

Figyelembe véve, hogy a vitatott mentességek regionális szelektivitása nem az érintett tagállamok egyoldalú és önálló határozatának, hanem a Tanács engedélyező határozatainak eredménye, a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése és az EK 87. cikk és az EK 88. cikk szerinti esetleges eljárásokra és határozatokra vonatkozó abban található utalás koherens módon nem értelmezhető úgy, hogy a Tanács a 2001/224 határozat joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól kívánta függővé tenni. Ellenkezőleg, e körülmény az ezzel ellentétes értelmezéssel koherens, miszerint a Tanácsnak nem állt szándékában a 2001/224 határozat joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól függővé tenni.

93

Harmadszor a Bizottság által javasolt értelmezés nem teszi lehetővé az uniós jog jelen ügyben hivatkozott különböző szabályainak koherens végrehajtását, mivel a 92/82 irányelvben meghatározott minimális jövedékiadó-mértéknek – ami a szóban forgó időszakban 13 euró volt 1000 kilogrammonként – az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság általi be nem tartása összhangban állt a Tanács engedélyező határozataival, legutóbb a 2001/224 határozattal, amelyek lehetővé tették az érintett tagállamok számára a vitatott mentességek 2006. december 31-ig történő alkalmazását, illetve fenntartását. Amint a Bizottság maga is kifejtette a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdésében, „[a Tanács által engedélyezett] mindhárom mentesség teljes mentesség volt”. Azok tehát különböznek azon kedvezményes vagy csökkentett jövedékiadó-mértékektől, amelyek alkalmazását a Tanács engedélyező határozataival, legutóbb a 2001/224 határozattal engedélyezte azzal a kifejezett feltétellel, hogy azok megfelelnek a 92/82 irányelvben előírt kötelezettségeknek, és különösen az ezen irányelvben előírt minimális jövedékiadó-mértéknek. Következésképpen az, hogy az Eurallumina, az AAL és az Alcan 2006. december 31-ig nem fizetett a legalább a 92/82 irányelvben előírt minimális jövedékiadó-mértéknek, azaz a szóban forgó időszakban 1000 kilogrammonként legalább 13 eurónak megfelelő jövedéki adót, a Tanács engedélyező határozatainak tudható be, amelyekben az eddig az időpontig engedélyezte az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság számára a Szardínián, a Shannon, illetve a Gardanne régióban timföldgyártáshoz üzemanyagként felhasznált ásványolajokra vonatkozó teljes jövedékiadó-mentesség fenntartását.

94

Tekintettel az engedélyezett intézkedések jellegére, azaz arra, hogy a Tanács a 92/82 irányelvben előírt minimális jövedékiadó-mértéknek megfelelő kedvezményes jövedékiadó-mértékek helyett teljes jövedékiadó-mentességeket engedélyezett, ellentmondásos lett volna, ha a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdésével a Tanács az említett határozat joghatásait a Bizottság későbbi, állami támogatások terén hozott olyan határozatától kívánta volna függővé tenni, mint amilyen a megtámadott határozat, amely értelmében csak az olyan kedvezményes jövedékiadó-mértékek alkalmazhatók jogszerűen az érintett tagállamokban, amelyek megfelelnek a 92/82 irányelvben előírt minimális jövedékiadó-mértéknek, azaz a szóban forgó időszakban 1000 kilogrammonként legalább 13 eurónak (lásd a megtámadott határozat (76) preambulumbekezdését és 4. cikkét). Ellenkezőleg, a Tanács által engedélyezett intézkedések jellege az ezzel ellentétes értelmezéssel koherens, miszerint a Tanácsnak nem állt szándékában a 2001/224 határozat joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól függővé tenni.

95

A fenti 83–94. pontból következik, hogy a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése és az EK 87. cikk és az EK 88. cikk szerinti esetleges bizottsági eljárásokra és határozatokra vonatkozó abban található utalás – ellentétben a Bizottság álláspontjával – nem vonatkozhat azokra az esetekre, amelyekben a tagállamok tisztán és egyszerűen valamely uniós intézmény által kibocsátott engedélynek megfelelve jövedékiadó-kedvezményt vagy -mentességet alkalmaznak (lásd ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság fenti 59. pontban hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítéletének 15., 16., 24. és 25. pontját, valamint a C-582/08. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2010. július 15-én hozott ítéletének [EBHT 2010., I-7195. o.] 47–52. pontját). Az ilyen értelmezés ugyanis sértené az uniós jog jelen ügyben hivatkozott különböző szabályai koherens végrehajtásának biztosítására vonatkozó követelményt, amely a jogbiztonság elvéből következik (a fenti 62. pont). Az említett preambulumbekezdés és az említett utalás tehát a priori a jelen ügytől eltérő esetekre vonatkozik, amelyekben a tagállamok a kedvezményes jövedékiadó-mértéket vagy jövedékiadó-mentességet az uniós jogban részükre biztosított mérlegelési mozgástér keretein belül (lásd ebben az értelemben a fenti 73. pontban hivatkozott Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5-én hozott ítélet 113. pontját; lásd ebben az értelemben és analógia útján a fenti 66. pontban hivatkozott Socridis-ügyben hozott ítélet 19. és 20. pontját), vagy az uniós jogban a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében kifejezetten előírt feltételek, mint a 92/82 irányelvben meghatározott minimális jövedékiadó-mérték figyelmen kívül hagyásával alkalmazzák.

96

Ennélfogva a Bizottság nem állíthatja megalapozottan, hogy az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság a vitatott mentességek 2003. december 31-ig történő fenntartásával megsértettek egy, a Tanács engedélyező határozataiban – ideértve a 2001/224 határozatot is – foglalt feltételt, amely e határozatok joghatásait a Bizottság állami támogatások terén esetlegesen indított eljárásaitól és az azok eredményeképpen hozott határozataitól tette függővé.

97

Következésképpen az érintett tagállamok a Tanács engedélyező határozataiban, legutóbb a 2001/224 határozatban előírt valamennyi feltételnek eleget tettek, így a vitatott mentességeket nem pusztán a Tanács engedélyező határozatai alapján biztosították 2003. december 31-ig, hanem tisztán és egyszerűen megfeleltek az azokban kikötött feltételeknek is.

98

Emellett el kell utasítani a Bizottság azon érveit is, amelyek szerint a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat, semmi esetre sem mentesíthették az Olasz Köztársaságot, Írországot és a Francia Köztársaságot az állami támogatások terén alkalmazandó eljárások és szabályok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségük alól, és amelyek szerint a Tanács az adójogi harmonizáció terén ráruházott hatáskörök gyakorlása során nem sértheti meg a Bizottság állami támogatások terén fennálló kvázi kizárólagos hatáskörét. Amint ugyanis a fenti 73. és 74. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, ahhoz hogy a vitatott mentességek által az azok kedvezményezettjei számára esetlegesen biztosított előnyöket az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak lehessen minősíteni, az szükséges, hogy ezen előnyök az érintett tagállamok önálló és egyoldalú határozatának legyenek betudhatók. Márpedig a jelen esetben ez utóbbiak a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján, és az azokban foglalt valamennyi feltétel betartásával biztosították a vitatott mentességeket. Amint a felperesek azt joggal megjegyezték a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikban és a tárgyalás során, az említett előnyök tehát az Uniónak voltak betudhatók, amely egyik intézménye útján engedélyezte az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság számára a vitatott mentességek 2006. december 31-ig történő fenntartását, mivel különösen úgy ítélte meg, hogy e mentességek nem torzították a versenyt.

99

Következésképpen mindaddig, amíg a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat, hatályban voltak, és azokat sem a Tanács nem módosította, sem pedig az uniós bíróság nem semmisítette meg, a Bizottság még az EK 87. cikkből és az EK 88. cikkből eredő kvázi kizárólagos hatáskörének gyakorlása során sem minősíthette a vitatott mentességeket az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak. Emellett, mivel az EK 88. cikk szerinti eljárási kötelezettségek az érintett intézkedések EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak történő minősítéséből eredtek, a Bizottság nem kifogásolhatta megalapozottan az érintett tagállamokkal szemben azt, hogy a 2003. december 31-ig a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján, és az azokban foglalt valamennyi feltétel betartásával biztosított vitatott mentességeket nem jelentették be neki.

100

A Bizottság, annak ellenére, hogy terhelte az erre vonatkozó felelősség (lásd a fenti 72. pontot), nem gyakorolta a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat visszavonásának, módosításának, megsemmisítésének, illetve a 92/81 irányelv egésze vagy csak 8. cikke (4) bekezdése érvénytelensége megállapításának kezdeményezésére vonatkozó jogát. A Bizottság a megtámadott határozat (96) preambulumbekezdésében maga is elismerte, hogy „[á]ltalában senki nem feltételezi, hogy a Bizottság olyan nemzeti intézkedések engedélyezését javasolja a Tanácsnak, amelyek a Szerződés más rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek bizonyulhatnak, anélkül hogy e lehetőségre figyelmeztetne, különösen amikor a javaslatok egy igen sajátos kérdésre és kis számú kedvezményezettre vonatkoznak, ahogy ebben az esetben is, és amikor a rendelkezések a Közösségen belüli verseny torzulásának elkerülésére irányulnak”, sem pedig azt, hogy „a Bizottság egy már létező mentesség meghosszabbításának engedélyezését javasolja a Tanácsnak, ha a létező mentességen belül bármely támogatás a közös piaccal összeegyeztethetetlennek bizonyul”. Ugyanígy a Bizottságnak az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a vitatott mentességekre alkalmazandó egyéb uniós jogi rendelkezésekkel való koherens végrehajtásának biztosítására vonatkozó kötelezettségére tekintettel (lásd a fenti 61. pontot) nem feltételezhető az sem, hogy amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Tanács engedélyező határozatai vagy a 92/81 irányelv által kiváltott egyes joghatások ellentétesek az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal, ne gyakorolja az említett határozatok módosításának vagy részleges megsemmisítésének, illetve a 92/81 irányelvnek az említett határozatok elfogadásának alapját képező, 8. cikke (4) bekezdése érvénytelensége megállapításának kezdeményezésére vonatkozó jogát.

101

Az, hogy a vitatott mentességek a jelen ügyben az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében nem voltak állami támogatásnak minősíthetők, nem változtatott azon, hogy azok továbbra is a 92/81 irányelv 8. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartoztak, és így, amint a 2001/224 határozat (5) preambulumbekezdése előírta, „az egységes piac működésének torzulásaira [vonatkozóan] elvégzendő eljárás” tárgyát képezhették. A 2001/224 határozat 1. cikkének (2) bekezdése így előírta, hogy a Tanács engedélye a 92/81 irányelv 8. cikke (5) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően „[a] Tanács előzetes felülvizsgálatát követően, a Bizottság javaslata alapján”2006. december 31-én hatályát veszti. Márpedig nem vitatott, hogy ezen az alapon a Bizottság nem terjesztett megfelelő javaslatot a Tanács elé abból a megfontolásból, hogy a vitatott mentességeket többé nem lehetett volna fenntartani, különösen a tisztességes verseny vagy a belső piac működésének torzulása miatt.

102

Ezen túlmenően a Bizottság nem élt az EK 230. cikkből eredő azon jogával, hogy a Tanács egyik vagy másik engedélyező határozatának megsemmisítését kérje azon az alapon, hogy a vitatott mentességekből eredő bármely versenytorzulás, tisztességtelen verseny vagy a közös piac működésében történt torzulás objektív hiányával kapcsolatban egyik vagy másik határozatban értékelési hibát vétettek. A Bizottság nem hozott fel továbbá az EK 241. cikk (jelenleg EUMSZ 277. cikk) alapján a 92/81 irányelv egészével vagy csak 8. cikke (4) bekezdésével kapcsolatban jogellenességi kifogást. Ugyanis sem a Tanács engedélyező határozatait, sem a 92/81 irányelvet nem semmisítette meg, illetve nem nyilvánította érvénytelennek – részben vagy egészben – az uniós bíróság.

103

Végül a Bizottság egyszer sem állította, még a jelen ügyekben benyújtott beadványaiban sem, hogy a Tanács engedélyező határozatait, legutóbb a 2001/224 határozatot, illetőleg a 92/81 irányelvet egészében vagy pusztán annak 8. cikke (4) bekezdését nem létező aktusnak kell tekinteni, vagy akár azt, hogy az említett aktusok jogellenesek volnának.

104

Ennélfogva, amint arra a Tanács a Törvényszék kérdéseire adott válaszában jogosan hivatkozik (lásd a fenti 36. pontot), a megtámadott határozat Bizottság általi elfogadásakor a 2001/224 határozat létező és érvényes volt. Ez utóbbi határozat és a Tanács azt megelőző engedélyező határozatai, valamint a 92/81 irányelv, és különösen annak 8. cikkének (4) bekezdése a valamennyi uniós jogi aktust megillető jogszerűségi vélelemben részesültek. Azok valamennyi joghatásukat kiváltották. Következésképpen az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság jogosult volt a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat alapján fenntartani a vitatott mentességeket Szardínián, a Shannon, illetve a Gardanne régióban 2003. december 31-ig. E határozatok főszabály szerint nem tették lehetővé, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban a fent említett vitatott mentességeket az érintett tagállamoknak tudja be, és ennélfogva azt sem, hogy azokat az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősítse, és elrendelje azok részleges visszatéríttetését, amennyiben azokat az EK 87. cikk (3) bekezdésének értelmében véve a belső piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte.

105

A jelen ügy sajátos körülményei között meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat, amennyiben közvetlenül megkérdőjelezi az Olasz Köztársaság, Írország és a Francia Köztársaság által 2003. december 31-ig biztosított vitatott mentességek érvényességét, közvetetten, de szükségképpen a Tanács engedélyező határozatainak, legutóbb a 2001/224 határozatnak, valamint az azokhoz fűződő joghatásoknak az érvényességét is kétségbe vonja. Ezzel sérti a jogbiztonság elvét, valamint az uniós aktusok jogszerűsége vélelmének elvét.

106

Következésképpen a T-50/06. RENV., T-56/06. RENV., T-60/06. RENV., T-62/06. RENV. és T-69/06. RENV. sz. egyesített ügyekben helyt kell adni a jogbiztonság elvének és/vagy az uniós aktusok jogszerűségére vonatkozó vélelem elvének megsértésére alapított jogalapoknak és kifogásoknak.

107

Másodszor az Eurallumina által a T-62/06. RENV. sz. ügyben felhozott, a gondos ügyintézés elvének megsértésére alapított kifogást illetően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ez az elv önmagában nem ruház jogokat magánszemélyekre (a Törvényszék T-196/99. sz., Area Cova és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2001. december 6-án hozott ítéletének [EBHT 2001., II-3597. o.] 43. pontja), kivéve ha meghatározott jogokat nevesít (a Törvényszék T-193/04. sz., Tillack kontra Bizottság ügyben 2006. október 4-én hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3995. o.] 127. pontja, és a T-128/05. sz., SPM kontra Tanács és Bizottság ügyben 2008. november 13-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 127. pontja).

108

A fenti megfontolásokból kitűnik, hogy a megtámadott határozat elfogadásával a Bizottság többek között azon jövedékiadó-mentességeket támadta meg, amelyeket – amint a megtámadott határozat (18), (20) és (63) preambulumbekezdéséből kitűnik – az Olasz Köztársaság az Eurallumina szardíniai üzeme részére a Tanács 2001/224 határozatában megadott engedély alapján biztosított. Márpedig mindaddig, amíg a Tanács engedélyező határozatai, legutóbb a 2001/224 határozat hatályban voltak, és azokat sem a Tanács nem módosította, sem pedig az uniós bíróság nem semmisítette meg, a Bizottság a jogbiztonság elve és az uniós aktusok jogszerűségére vonatkozó vélelem elve miatt még az állami támogatások terén rendelkezésére álló kvázi kizárólagos hatáskörének gyakorlása során sem fogadhatott el a 2001/224 határozat joghatásaival ellentétes olyan határozatot, amelyben megkérdőjelezi különösen az Olasz Köztársaság által az utóbbi határozat alapján az Eurallumina számára biztosított sajátos jogokat.

109

Ebből következik, hogy a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával, amelyben figyelmen kívül hagyta az Olasz Köztársaság által a 2001/224 határozat alapján az Eurallumina számára biztosított, és az ez utóbbi határozatból eredő joghatásokként a jogbiztonság elve és az uniós aktusok jogszerűségére vonatkozó vélelem elve által jogi védelemben részesülő sajátos jogokat, megsértette a gondos ügyintézés elvét.

110

Anélkül, hogy meg kellene vizsgálni az Írország által a T-50/06. RENV. sz. ügyben, az AAL által a T-69/06. RENV. sz. ügyben, az Olasz Köztársaság által a T-60/06. RENV. sz. ügyben, az Eurallumina által a T-62/06. RENV. sz. ügyben és a Francia Köztársaság által a T-56/06. RENV. sz. ügyben felhozott egyéb jogalapokat és kifogásokat, a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben az megállapítja, illetve azon a megállapításon alapul, hogy a Francia Köztársaság, Írország és az Olasz Köztársaság által 2003. december 31-ig biztosított, a timföldgyártáshoz üzemanyagként használt ásványolajok jövedéki adója alóli mentességek az EK 87. cikk (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, illetve amennyiben kötelezi a Francia Köztársaságot, Írországot és az Olasz Köztársaságot, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést az említett mentességek kedvezményezettekkel való visszatéríttetése érdekében annyiban, amennyiben a kedvezményezettek nem fizettek a nehéz fűtőolajak 1000 kilogrammja után legalább 13,01 euró összegű jövedéki adót.

111

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

112

A jelen ügyben, mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperesek kérelmeinek megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve a T-69/06. R. sz. ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

A jogvita előzményei

Timföld

Az ásványolajokra alkalmazandó jövedéki adóra vonatkozó irányelvek

A 92/81 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott tanácsi határozatok

A közigazgatási eljárás

A megtámadott határozat

A Törvényszék és a Bíróság előtti eljárások

A feleknek az ügy visszautalását követően előterjesztett kérelmei

A jogkérdésről

Az Eurallumina azon kérelmeiről, amelyek a Törvényszék részéről bizonyos megállapítások elfogadására irányulnak

A felperesek által felhozott jogalapok és kifogások összefoglaló ismertetése

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak a Tanács engedélyező határozatai alapján és azokkal összhangban biztosított mentességekre történő jogellenes alkalmazására alapított jogalapokról és kifogásokról

A költségekről